Ateista Klub

2011 egyik legfontosabb politikai eseménye az arab tavasz volt, amelynek során előbb Tunéziában, majd Egyiptomban hatalmas tüntetésekből álló forradalom tört ki a fennálló rezsimek ellen. Ezután Bahreinben és Jemenben is hasonló fejlemények történtek, ám ezek nem tudták eredményeket elérni. Líbiában egy sokkal erőszakosabb polgárháború tört ki, amely némi NATO támogatással sikeresen fejeződött be. Szíriában pedig egy hasonlóan elkeseredett, de az ellenzék felől egyelőre fegyveres felkelés nélküli harc folyik, amelynek eredményét nem lehet tudni.

Aki demokrata, annak az arab tavasz hatalmas eredmény, még akkor is, ha nagyon sok szempontból sajnos nem beszélhetünk változásról. Itt, mivel ez egy ateista oldal, a vallásról fogok beszélni. Vallási tekintetben látszólag ugyanis visszaesés történt.

Az említett országokban szinte kivétel nélkül olyan diktatórikus kormányzat működött, amely erőltetetten szekuláris volt. Erőltetetten, mert a fő motiváció tulajdonképpen az volt, hogy a vallásos ellenzéki pártok megdönthetik a hatalmat. Sajnos ezekben az országokban tényleg a vallás volt az egyik nagy erő, amely összefoghatott embereket a rezsim ellen.

A rezsim bukása után pedig Tunéziában és Egyiptomban bizony iszlamista pártok nyertek a választásokon. Örüljünk tehát a forradalomnak? Azt gondolom, hogy azért mégis örülnünk kell, akárhogy is vagyunk ateisták, feltételezem, hogy az olvasók többsége demokrata, és itt a demokrácia fontosabb.

Nem igazán jó az, ha egy ország diktatórikus eszközökkel szekuláris. Azért nem, mert ezt az emberek természetszerűen utálni fogják, és az utálatuk a szekularizmusra is irányulni fog. Ennek is következménye az, hogy az első választáson iszlamista pártokat választott a többség.

Ha minden jól megy, akkor az első ciklusban az iszlamista pártok lejáratják magukat, és jönni fog az ellenzék kormányzása. Ez a váltógazdaság egy demokráciában természetes. Amennyiben az iszlamista pártok nem fognak diktatúrát létrehozni, nem hoznak létre mondjuk megváltoztathatatlan alkotmányos változásokat, például nem égetik bele a sariát az alkotmányba, akkor nincs olyan nagy baj.

Ez a realitás. Ezekben az arab országokban az emberek nagyobb része vallásos. Sok a tudatlan, műveletlen ember, sokkal több, mint Európában. És még Európában is mennyi a vallásos, a tudatlan, a műveletlen! Még Európában is kormányoznak kereszténydemokrata pártok, vagy akár KDNP-k is. És néha még diktatórikus hatalomra is törnek. De most nem erről akarok beszélni.

Egyiptomban és Tunéziában ugyanakkor a szekuláris pártok elértek tíz-húsz százalékokat is a választásokon. Ez pedig lehetőséget ad arra, hogy majd, ha az iszlamista pártok lejáratták magukat, akkor ők kormányozzanak.

Ahogy a képen látszik, a Tahrir téren sok ember csatlakozott az imához. De ezen a képen is látszik, hogy sokan nem. A nagyobb képen pedig az, hogy ez a térnek csak egy része volt. Számomra egészen meglepő módon nagyon sokan, a többség nem csatlakozott az imához.

Ahogy arra már utaltam az iszlám nem az egyetlen erő volt ezekben az országokban az ellenállásra. Sőt. A tulajdonképpeni forradalmat nem a kifejezetten iszlamisták szervezték. A sok műveletlen, tudatlan ember mellett ugyanis van egy bizonyos, főleg fiatal réteg, amely műveltebb, többet tud, tájékozott. Beszélnek külföldi nyelveket (Tunéziában a francia teljesen természetes), Interneteznek, jártak már külföldön.

És ezek a fiatalok voltak azok, akik blogokon, szociális oldalakon megszervezték a forradalmat. Ez pedig reményt ad. Ezeknek a fiataloknak egy része is vallásos, de ha ezek a fiatalok nem akartak Mubarak és Ben Ali alatt élni, akkor nem fognak akarni Allah papjai alatt, és saria alatt sem. És ha meg tudták dönteni Ben Alit és Mubarakot, akkor remélhetően meg fogják tudni dönteni az iszlamista diktatúrát is, ha arra kerül sor.

Az ateizmus végül csak úgy győzhet, és csak úgy érdemes győznie, ha az emberek szabad belátásán alapul. Ez a belátás pedig kézenfekvően szabadságon, és tudáson, ismereten kell, hogy alapuljon. Ha a szabadság, és a tanulás lehetőségei fejlődnek, akkor az nekünk hosszú távon jó. Az arab országok is el fognak jutni a szekuláris államig, a többségien ateista demokráciához. De addig még van egy kis út, amelyet be kell járni. A szabadság, az Internet, a blogok, a könyvek, a hírek, filmek, képek, más alkotások szabad áramlása mindenképpen jó hír.

(A cikk a Szekuláris Figyelőn is megjelent.)

Hoffmann Rózsa újévi üzenetet küldött az iskoláknak a NOL beszámolója szerint. A kormany.hu-n olvasható 17 soros levélből 7 sor a római katolikus egyházfő, XVI. Benedek pápa hatoldalas szövegét ajánlja a címzettek figyelmébe.

A szöveget a pápa a világbéke napja alkalmából intézte a nevelőkhöz, és az egész persze sok újat nem tartalmaz, és persze nem lép túl a katolikus teológia határain: a nevelés célja az igazság és a szabadság, de igazság alatt Isten, szabadság alatt pedig az Istenhez való kötöttség értendő, és persze előkerül a pápa vesszőparipája is, a relativizmus, amely kapcsán ezúttal is megfeledkezik arról, hogy az ő világnézeti választása sem kevésbé relatív, mint bárki másé. A nevelést egyébként passzív folyamatnak képzeli a volt egyetemi oktató: a tanítványnak nyitottnak kell lennie és hagyni, hogy vezessék.
Ha tehát eddig bárkinek még mindig kétségei lettek volna afelől, milyennek képzeli Hoffmann Rózsa az ideális közoktatást, ezeket itt és most eloszlathatja.
 

Ha két szekta összeveszik a betlehemi templomban, és kijön a rendőrség, és elveri őket gumibottal, akkor majd legközelebb meggondolják a dolgot. De holmi Bibliában lévő szeretet-tanítás miatt nem fogják igazán meggondolni a dolgot.

***

Kedves olvasó! A kép nem egy filmforgatáson készült, nem egy filmjelenet, nem holmi fiktív, agresszív szektáról készült, nem holmi vicces jelenetet mutat, hanem véresen valós eseményeket mutat be, valós szektáról, és valós agresszióról. Ugye, hogy így már mindjárt más?!

Viszonylag nagy hírt csapott a nagyvilágban, például a BBC-n az eset, hogy a betlehemi születés templomában két keresztény felekezet papjai úgy összevesztek, hogy a rendőrségnek kellett kijönni, erőszakkal azaz gumibottal szétválasztani őket. A magyar hírekben ez kevesebb feltűnést keltett, bár néhány helyen rövidhírként megjelent. Felvételt tudtommal csak az ATV mutatott be róla.

Nyilvánvalóan a kommentek is elmaradtak az esetről, hiszen nem volt, aki megjegyzést fűzzön az esethez. A keresztény egyházak nyilván szégyenkezve ignorálták a hírt, a többi egyház meg nem gondolta, hogy kritizálnia kellene. Abban mi ateisták is egyetérthetünk, hogy nem a keresztény egyházakkal van speciális baj. Nem is csak az úgynevezett történelmi egyházakkal, mert ez a kategória eleve marhaság: az egyházak nagyjából egyenlőek. Egyenlőek a hülyeségükben.

A sors fintora, hogy az eset pont akkor történt, amikor Magyarországon a formálódó egyházállam az hittant erőlteti az erkölcs leple alatt az oktatásban. A sors másik fintora, hogy mindez úgymond a "szeretet ünnepén" történt, bár pár nappal a nyugati karácsony után, de például az ortodox karácsony előtt, és pont az arra való készülődés kapcsán. A sors legnagyobb fintora, hogy a születés templomában, tehát azon a helyen, ahol azt hiszik, hogy Jézus született. Nem is kereshetnénk ironikusabb jelét annak, hogy a vallásos erkölcs mennyire nem ér semmit.

Természetesen nekünk nem az egyedi eseteket kell felmutatni, mert annál intelligensebbek vagyunk, hanem a statisztikákat, mert azok képeznek a kérdésben valódi érvet. De sajnos a statisztikák is azt mutatják, hogy a vallásnak semmi erkölcsi javító hatása nincs. Ehhez képest például igazán bornírt dolog az, amit a formálódó egyházállam visz végbe az erkölcs és hitoktatás területén. Egyáltalán, mi köze a hitnek az erkölcshöz? Miért egy olyan vallás nevében akarják erkölcsre tanítani az embereket, amely igazolhatóan hatástalan, és például a pedofíliás ügyekről híres?

Az eset csak apropó, és figyelemfelkeltő. De ha megnézzük a filmet, akkor képet kapunk arról, hogy milyen emberek azok, akik a valláshoz szorosan kapcsolódnak: egyszerű, primitív emberek, semennyivel nem jobbak az átlagnál, és általában a vallás semennyivel nem teszi jobbá az embereket. Ugyanilyen veszekedést tudunk elképzelni mondjuk egy piacon.

Hívők ilyenkor természetesen azzal jönnek, hogy más a hit, más a vallás, és más az egyház, és különösképpen ne mossuk össze a különféle egyházakat. De azt kell, hogy mondjam, hogy bár értem, és tudom, mi ezen dolgok között a különbség, de az elkerülhetetlen kapcsolat is nyilvánvaló: a hit általában vallássá formálódik, a vallás általában egyházzá. És az egyházak általában ilyen kicsinyes, bornírt intézményekké válnak.

Egyrészt nem nagyon van más példa. A taoizmuson kívül nem ismerek olyan jelentős vallást, amely ne formálódott volna egyházzá. És nem nagyon látok olyan egyházat sem, amely bármiben is kiemelkedne az átlagemberek közül. Manapság az intelligens, tehetséges emberek inkább a tudományban, filozófiában, művészetben vannak, nem az egyházakban. Sokkal jobb példát mutatnak, sokkal jobbak más intézmények képviselői.

De nem csak a keresztény egyházak ilyenek. Az iszlám dolgait talán nem kell bemutatni, de még a buddhizmus is, amely valamivel békésebb vallás, még az is is követ el elég csúnyadolgokat. Sri Lankán, Burmában és Thaiföldön is.

De mit is várnánk? Miért lenne valaki, aki esendő, következetlen, gyenge, jobb attól, hogy egy buta ideológiát hisz el? Nem mond róla már eleve az sokat, hogy még azt az elvet sem tudja következetesen végigvinni, hogy "ne légy hiszékeny!"? Ha szélhámossal, házasságszédelgővel állnak szemben, akkor még csak-csak kritikusabb szoktak lenni az emberek, mint ha a vallással! Persze nagyon sok csalónak is nagyon sokan áldozatul esnek. Hiszen a vírusok terjednek, a piramisjátékok virulnak, az emberek jelszavait elkérik, a csaló spam levelek terjednek, tehát van, aki áldozatul esik nekik. Terjed az ezotéria, áltudomány, működnek a mindenféle átvágások, becsapások. Tehát persze, hogy a vallás is működik. De azt nem értem, hogy mitől gondolja valaki, hogy ha ilyen naív emberek egymásra találnak, akkor jobbá válnának? Miért lenne a hiszékeny ember erkölcsösebb?!

Persze, a hívők azzal jönnek ilyenkor, hogy van hívőben is ilyen, és olyan. Van jobb, van rosszabb. Persze, ahogy a társadalomban általánosan is van jobb és rosszabb ember. Van, aki erősebb, következetesebb, elvszerűbb, okosabb, intelligensebb, műveltebb, informáltabb, vagy "erkölcsösebb", és van, aki nem.

Így van. Ha a hívők között valaki éppen intelligensebb, vagy "erkölcsösebb", az általában nem a hite miatt van. És aki mondjuk "erkölcstelen", mondjuk bűnöző, az meg általában nem azért van, mert hitetlen.

Az emberek körében van egy általános variancia. És ez a variancia hívők és hitetlenek között is megvan. A kulcs az, hogy hitetlenek között az átlag nem jobb. Erkölcs területén nem jobb. Intelligencia területén meg még rosszabb is. Tehát a vallás általában nem teszi jobbá az embereket. Nem hatásos. El kéne felejteni már ezt az érvet!

Mert miből gondoljátok, hogy ha van egy hírtelen haragú, civakodó, veszekedős, tettlegességre hajlamos ember, hogy az majd a vallás miatt megszelídül?! Miért szelídülne meg? Persze ritka esetekben van ilyen is, de miért volna ez a várható eset? Egy ember megváltoztatása nagyon kemény szellemi munkát igényel, és a hitrendszerek egyáltalán nem ilyenek.

Vagy miből gondolják az emberek, hogy olyan naiv emberek közössége, akik mindenféle buta dolgokban hisznek, azok valami olyan intézményt, egy egyházat tudnak megszervezni, ami jobb a társadalomnál? Már miért volna jobb? Mi segítené elő azt, hogy ebben az egyházban ne jelenjen meg a csalás, hazugság, bűnözés? Bizonyos esetekben pedig az egyház még fel is erősíti ezeket, mert például a nőtlenség persze, hogy elősegíti a pedofília elburjánzását. De mi fékezné meg?

Mi fékezheti meg az embereket?

A) Egy abszolút, autoriter erkölcs?

B) Egy saját értékrendszeren alapulő belső erkölcs?

C) A világi törvények?

Le kell ismerni, hogy C a leghatásosabb. Ha a világunkban van némi törvény és rend, abban a legerősebb faktor az állami törvények, és azok betartatása. A legtöbb ember azért nem lop, mert tilos, és kb. azokat a dolgokat kerüli, amelyek törvénytelenek, és ahol a lebukás veszélye, a büntetés nagysága visszarettenti.

B is hatásos, de ez az intellektuális fejlődés bizonyos szintjét követeli meg. Azért nem csinálni valamit, mert saját magam tartom helytelennek, ehhez el kell jutni ahhoz, hogy helytelennek tartsam. Továbbá elég következetesség is kell ahhoz, hogy kitartsak elveim mellett, miközben a rövidtávú vágyaim mást mondanának.

Az A módszer látszólag hatásosabb, hiszen ha itt vannak ezek a gyenge emberek, akkor adjunk nekik abszolút törvényeket! Látszólag a C esethez hasonló, sőt, nagyobb hatalomról van szó. Csakhogy a C esetben van mögötte társadalmi konszenzus. Bizony, a világi hatalom, és az emberek együtt erősebbek lehetnek holmi "istennél". Annál is inkább, mert ez az isten távoli, a fene se tudja igazán, mik az előírásai, mi a retorzió. Senki nem látott még embert a pokolba menni. Ellenben látunk embereket börtönbe menni.

ha A-t és C-t hasonlítom össze, akkor látunk egy egyházat, és papjait az egyik oldalon. És látunk világi hatalmat, rendőrséget a másik oldalon. Az első gyengébb is, eszközei sincsenek, és amit hablatyolnak, az nem is nagyon mutat afelé, hogy bármit is meg akarnának mutatni az embereknek. A világi állam legalább felismerte, hogy az embereknek meg kell mutatni, mi a rendszer, minek mi a következménye. A papok hatalma csak akkor éri el a világi hatalmat, ha összefonódnak: ha az állam államegyházzá válik. De a mai, modern korunkban ennek óhatatlanul bukás lesz a vége.

A középkorban működött a dolog, mert az emberek még tájékozatlanabbak voltak, a hitnek volt több "alapja". Az államformák is alkalmasabbak voltak az egyházállam kialakítására: minden állam elnyomó volt, ehhez képest az egyház csak egy kis inkvizíciót tett hozzá. És a vallási ideológia segítette az elnyomást.

De ma már a hit alapjai is gyengék, és a társadalom nem szereti a diktatúrákat. Akkor meg az egyházi ideológia sem segít sokat, hiába papolnak a templomban a papok valamelyik párt mellett. A végén bukás lesz ebből is.

De visszatérve a gyenge emberekre. Még én magam is ilyen vagyok egy kis mértékben. Hiába tud sok ember a távoli következményekről, nem szoknak le a dohányzásról, nem sportolnak, nem ügyelnek a fogmosásra, nem tartják karban az autót, és hasonlók. Én meg például most nem ügyeltem a mobiltelefonom feltöltésére. Mindenki esendő valamennyire, vannak erősebbek, és vannak gyengék.

És itt van az, ami nagyon fontos: épeszű ember nem gondolhatja, hogy modern korunkban olyan nagyon hatásos lehet a pokollal való fenyegetőzés, ha egyszer nem is olyan szilárd a pokolban való meggyőződés, nem látjuk a pokolba menni az embereket, és olyan távoli a dolog, és az sem tiszta, hogy végül is mi az, amiért már a pokol jár. Persze, hogy még a hívő embereknél sem hatásos ez! Naná, ha még a az adóbevallást is legtöbben az utolsó pillanatban adják be, akkor mit várunk tőlük?!

Természetes, hogy ha azt várjuk az emberektől, hogy betartsanak valamit, ügyeljenek valamire, akkor nap mint nap mutatni kell nekik a következményeit. Mert ugye amint például tele vannak a hírek halálos fertőzésekkel, akkor megyünk oltani magunkat. Ha híres emberről olvasunk, aki mondjuk dohányzás miatt halt meg rákban, akkor rögtön megpróbálunk leszokni. Ha a szomszédnak most húzták ki a fogát, mert nem ápolta, akkor rohanunk fogat mosni, vagy tömetni. Ha két szekta összeveszik a betlehemi templomban, és kijön a rendőrség, és elveri őket gumibottal, akkor majd legközelebb meggondolják a dolgot. De holmi Bibliában lévő szeretet-tanítás miatt nem fogják igazán meggondolni a dolgot.

És emiatt hülyeség a hittan tanítás is a magyar iskolákban. Ha valamit érdemes tanítani, az az erkölcsi rendszerek története. Ha különféle erkölcsi tanításokat ismertetünk meg a gyerekekkel, akkor eljuthatnak arra a szintre, amely a B megoldáshoz kell. Hittannal nem jutunk sehova, mert az A megoldás nem működik. Hogy a fenébe működhetne, ha a szeretet úgynevezett vallása pont karácsonykor, pont úgymond Jézus születésének helyén nem tudta megfékezni az erőszakot?!

Vannak közöttünk gyengébbek, butábbak, akiknek az állami rendfenntartás kell. És vannak közöttünk erősebbek, intelligensebbek, akik saját maguk alakítják az erkölcsüket, és ezért nem kell nekik állami retorzió. De a vallás az ma már a skála egyik fokán sem használ semmit.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én hogy töltöm a karácsonyt, ami közel sem jelenti azt, hogy az ateisták így töltik a karácsonyt általában. A karácsony ünneplésére sok embernek sok oka lehet. Vannak, akik vallásos okból ünnepelnek. A legtöbben, és bizonyára a legtöbb ateista is valószínűleg azért ünnepel, mert szeretik a karácsonyt, vagy azért, mert ez így szokás, és alkalmazkodnak hozzá. Sokan bizonyára a családjuk, a gyerekük miatt ünnepelnek, őtőle nem akarják megvonni a karácsonyt.

Nagyon sok embernek ez az ünnep nem szól semmiről, csak nincs ereje ahhoz, hogy kiszabadítsa magát a szokások, a mások elvárásainak csapdájából.

Én magam sem voltam életemben akkora lázadó, hogy családomnak azt mondjam, hogy nem szeretem a karácsonyt, és nem megyek haza az ünnepekre. Mentem a szokással, és több-kevesebb kedvvel részt vettem az ünnepen.

Először Finnországban fordult elő, hogy nem volt karácsonyom. Azért, mert decemberben mentem ki, és igazán hülyeségnek tűnt, hogy mindjárt haza is menjek. EMlékszem, akkor még kicsit szomorkásan éreztem magam, hogy nagyon egyedül vagyok. De már annyira akkor sem. És ami lelki gondom akkor támadt, az nem unalomból fakadt, mert már régóta nem unatkozok egyetlen pillanatra sem életemben, annyi célom van, és annyi rendszer tennivalót találtam ki magamnak. És azt kell, hogy mondjam, a kreatívabb ötleteket nincs is időm elővenni.

Idén másodszer nem mentem haza, tulajdonképpen hasonló okokból. Most Franciaországban vagyok, és októberben jártam otthon. Január végén pedig megint haza fogok menni. Eközben még karácsonykor is menjek haza?! Igazán feleslegesnek tűnik. Pláne, hogy erre a pár hónapra a munkahelyemen fontos dolgom van, és szeretnék elvégezni valamit. Ezt most csinálom is.

Belegondoltam, hogy mennyibe kerül a repülőjegy, hogy még a karácsonyhoz jópár másik napot hozzá kell tenni, ha nem akarok iszonyat drágán utazni. Hát hiányzik ez nekem?! Micsoda órültség már csak azért drágábban utazni, mert a fél világ ugyanakkor akar hazamenni?!

El kell ismerni, speciális helyzetben vagyok, és gyakorlatilag szinte csak így képzelhető el, hogy valaki kivonja magát a karácsony alól. Az első tényező, hogy külföldön élek. Leírtam, milyen okokat szolgáltat ez. Másodszor, nincs családom. Nincsenek gyerekeim. Említettem, hogy sokan nyilván a gyerek kedvéért karácsonyoznak. Nincs párom sem, nyilván, ha lenne párom, akkor az ő családjához is el kellene menni, és az enyémhez is, és akkor valamennyivel jobb is a karácsony, és valamennyivel több embert sértene meg az ember azzal, hogy nem megy.

A hívők sokszor mondják, hogy a hit szabadság és bátorság. Hát, a szabadság és a bátorság sokrétű dolog, és sokféleképpen érthető, de ahogy én értem, úgy az ateizmus a nagyobb szabadság. A hit egyetlen szempontból szabadabb vagy "bátrabb": az "ugrás a semmibe" tekintetében. Az, hogy igazolás nélkül valaki elfogad valamit, az kétségkívül vakmerőség.

Az ateista viszont szabadabb az erkölcsei megválasztásában, bátrabb, hogy vállalja ezt a felelősséget. És az ateista például szabadabb abban, hogy megválassza, karácsonyozik-e, és ha igen, milyen okból. Ahogy bemutattam, a társadalmi szokásoktól, elvárásoktól nehéz szabadulni, de az ateistának eggyel kevesebb köteléke van.

Nem mondom, hogy a társadalomhoz alkalmazkodni rossz, csak mert a társadalmi kötelék legalább egy létező dologhoz való kötődés. De az ateistának eggyel kevesebb köteléke van egy fiktív dologhoz. Legalább attól megszabadult.

Én szabadon választhatom meg, mikor megyek haza, és amikor hazamegyek, ugyanúgy viszek ajándékot, ugyanúgy eszünk egy jót, és a karácsony minden ünnepélyes eleme megvan, ami meg szokott nálunk lenni, a fán kívül. Eszünk, iszunk, beszélgetünk, pihenünk, nem dolgozunk (annyit). Csak olcsóbb a repülőjegy, nincs tömeg, nincs stressz, nem kell kivágni egy fenyőfát. Bár speciel nálunk szép, német karácsonyfa szokott lenni, a magyar, giccshez képest még nem is olyan vészes.

Az szerintem ízlés kérdése, hogy ki szereti a karácsonyt, ki nem. Az is egyéni döntés kérdése, hogy ki mennyire alkalmazkodik, vagy illeszkedik be a szokásokba. Mint mondtam, én sem vagyok annyira radikális ebben, csak kicsit vagyok különc és a speciális helyzet kellett hozzá.

Azért is ragadtam keyboardot, mert a Facebok listánkon valaki felvetette, hogy van-e, aki a családja miatt karácsonyozik, ami rímel azokra az észrevételekre, melyeket fentebb leírtam. Aztán arra terelődött a szó, hogy mit csinálhat az ateista, és hogy az ember magányos, és rosszul érzi magát.

Hát először is, az, hogy valaki ateista, és egyedül van, az megint speciális helyzet. A karácsony sok magányos embernek szokott gondot okozni, megugrik ilyenkor az öngylkosságok száma. De hát ez mekkora hülyeség már!

Most, ha valaki hisz Jézuskában, meg vallásos, akkor csinálja, amit csinálnia kell! Egyébként szerintem ez sokat nem segít a magányán. Aki meg nem hisz, csinálja azt, amit egy átlagos hétvégén csinálna! Takarítson, szórakozzon, tévézzen, sportoljon, pihenjen, vagy dolgozzon! Most miért kell attól megveszni, hogy valakik azt hiszik, ma született Jézus? (Állítólag, ha élt, akkor egyébként ősszel született.) Vagy miért bárkinek is boldogtalannak lenni, mert mások valami szokást találtak ki?

Én speciel ugyanazt csinálom, mint máskor hétvégén: tévézek, internetezek, írok, eszek, ebédet főzök, és dolgozok. Mivel most meg akarok lenni valamivel, ezért még ma kint sem voltam, ennyire nem érek rá. Ha nem sajnálnám az időt, sétáltam volna egyet, vagy futottam volna.

Akiknek van ideje, ilyenkor belevághatnak valamibe, amit máskor nem tesznek meg. Én például annyiban "karácsonyoztam", hogy polgárpukkasztó, vagy ateista karácsonyi klippeket kerestem. Találtam is párat, egészen murisat is (ez mondjuk mintha az ateistákkal is ironikus lenne). Ennél persze vannak kreatívabb, fontosabb projectek is. No meg, ha egész nap csak ezt csináltam volna, az elég szánalmas ellenkultúra lett volna. Ugyebár, aki gyűlöli a karácsonyt, és csak ezzel foglalkozik, az is a karácsonnyal foglalkozik egész karácsonykor.:) Azért ennél tudok jobbat.

Akiknek van ideje, ilyenkor belevághatnak valamibe, amit máskor nem tesznek meg. Én például annyiban "karácsonyoztam", hogy polgárpukkasztó, vagy ateista karácsonyi klippeket kerestem. Találtam is párat, egészen murisat is (ez mondjuk mintha az ateistákkal is ironikus lenne). Ennél persze vannak kreatívabb, fontosabb projectek is. No meg, ha egész nap csak ezt csináltam volna, az elég szánalmas ellenkultúra lett volna. Ugyebár, aki gyűlöli a karácsonyt, és csak ezzel foglalkozik, az is a karácsonnyal foglalkozik egész karácsonykor.:) Azért ennél tudok jobbat.

A bölcsesség egyik megnyilvánulása az, amikor az embernek nem kell valaki ahhoz, hogy boldog legyen. Ez nem egy ateista bölcsesség, ez egy általános bölcsesség. Az ateistáknak isten tekintetében kell eljutni idáig, hogy boldogak tudjanak lenni a "nagy égi társ" nélkül. Néhányuknak nem sikerül, de sokaknak igen. Sokak eljutnak odáig, hogy bátrak, önállóak szabadok legyenek istent illetően. Nem kell nekik az "égi figyelő" az erkölcshöz, nem kell nekik az "égi társ" a boldogsághoz. Ami a földi társat illeti, az nehezebb dolog. Viszont szerencsére arról nem kell végképp lemondani. Csak odáig kell eljutni, hogy ha éppen nincs, akkor az sem baj. Csak a függőségtől kell megszabadulni, és a szabadságot választani. Ne féljetek! Mondta Karol Woytila. Hát, inkább az ateistákra illik ez: ne féljetek szabadok lenni!

(A cikk a saját blogomon is megjelent.)
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest nem kell bemutatnunk, forduljunk inkább miniszterelnök-helyettes társa felé, a mostanában viszonylag csendben dolgozó Navracsics Tibor felé. Ő most a KDNP választmányi ülésének vendégeként Surján László európai parlamenti képviselő és KDNP alelnök, Bogárdi-Szabó István református püspök és Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspökkel együtt Barankovics-érmet vehetett át a keresztény szellemiség és a kereszténydemokrácia megerősítésért végzett kiemelkedő munkájáért.
Beszédében Navracsics nem oly nemes egyszerűséggel egyenlőségjelt tett a kereszténység, a kereszténydemokrácia és Európa közé, a kereszténydemokráciát jelölve meg iránytűnek a válságban [első lépésként talán inkább a közgazdaságtannal és a matematikával próbálkozzanak], amit szerinte az is mutat, hogy a kereszténydemokrata Angela Merkel Európa kulcsfigurája [megfeledkezve arról, hogy azért az, mert nem szégyell rendes háziasszony lenni, összeadni, kivonni és kézben tartani a kasszát]. Sikerült a szabadság és a kereszténydemokrácia közé is egyenlőségjelt varázsolnia – a mikrofon sokat elbír. A NOL részletesen ismerteti az elhangzottakat. 

Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!

***

A Facebook Ateista és Agnosztikus Klub csoportjában egy elképesztően érdekes videót tettek fel a Youtube-ról, amely a Csillaghamu nevű felhasználó sok kitűnő magyarra fordításai közé tartozik (gyk. tehát magyar feliratos). A szokásos, ismeretterjesztő filmek közül ez azért tűnik ki, mert egy rendkívül furcsa szektát mutat be. Bár bizonyos vallásos szektákhoz képest (ld. Waco-siege), ez még nem is olyan furcsa. És még nem olyan szélsőséges.

A videoriport egy bizonyos Alan John Miller által alapított szektát mutat be, amely Miller birtoka környékén összpontosul az ausztráliai Queenslandben. Központja egyébként egy nagy, kereszt alakú tisztás, középen a házzal. Miller azt állítja, hogy ő maga Jézus reinkarnációja, vagy második eljövetele. Híveinek egy népi pszichológiából, new age maszlagból álló ideológiát terjeszt, és egyfajta önsegítő csoportot vezet, bár itt a segítség erősen kétséges.

Kár lenne itt nekem arról hosszan értekeznem, hogy Millernek mennyire nincs igaza, miért nincs igaza, hol lehet megfogni, és miben lehetne kritizálni, hiszen az egész olyan nevetséges, hogy az olvasó lenézése lenne, ha mindezt a szájába rágnám.

Érdemes azonban a különféle részletek helyett néhány nagyon általános megjegyzést tenni. Először is, nehéz eldönteni, hogy Alan csupán az agykontrollhoz és hasonló "mentális tréninghez" hasonló üzleti humbugot csinál, vagy egy "komoly" szektát. Azaz nehéz eldönteni, hogy ő maga hiszi-e azokat az extraordinális hittételeket, melyeket magáról állít, vagy csak színészkedik. A szélhámosságra utal az, hogy amikor a riportban őt magát kérdezik, akkor sokszor kínosan röhögcsél (pl. 30:30), nyeglén viselkedik, stilárisan kiesik a szerepéről, nem látni rajta a magabiztosságot, határozottságot. Egyetlen helyen árulja el explicit módon magát, amikor elismeri, más nőt is "azonosított" már meg:) Mary Suzanne Luck mellett Mária Magdolnának (20:19). Itt nem bukik le teljesen, de azért erősen igazolja azt a gyanút, hogy ezt csak a csajozásért teszi. Ezután pedig gyanús, hogy a többi sem őszinte megtévelyedés, hanem az is szélhámos humbug.

Ha már Alan személyét vesszük, akkor tanulságos felmérni, hogy nem csupán nyegle, bohóckodó, és komolytalan, hanem ami ezekben benne van, hogy nem kifejezetten intelligens. Ugyanis egy intelligens ember is viccelhet, de az pont az intelligenciában különbözik a nyegleségtől. De ne legyünk szélsőségesen elfogultak! Ismerjük el, Alan nem hót hüje, csak éppen nincs száz fölött az IQ-ja.

Ezek után érdekes kérdés, hogy ha elképzelünk valamilyen szinten egy istent, és hogy Jézus, illetve Alan képében megjelenik a Földön (ok, tudom, nehéz), akkor ebbe belefér-e egy olyan átlagos intelligenciájú ember? Sok más egyéb mellett, egy Jézustól azért nem volna ildomos elvárni azt, hogy kivételesen intelligens? Sőt, mivel Jézus, vagy Alan állítólag maga isten, nem az lenne a várakozásunk, hogy hozzánk képes felfoghatatlanul intelligensnek kéne lennie? Elvégre a keresztény hívők legalábbis gyakran mondják, hogy "isten útjai kifürkészhetetlenek", istennel kapcsolatban számunkra sok minden felfoghatatlan. Ehhez pedig hozzátartozna, hogy azért ha mi nem is értjük, isten csak érti a saját dolgait, tehát mérhetetlenül intelligensebb nálunk. Jó, persze mindez sok más sebből is vérzik, de erre most ne térjünk ki! És mondjuk lehetséges egy olyan ad hoc hipotézis, hogy isten intelligenciájából Jézusba vagy Alanbe csak egy rész sugárzik át. No de akkor is, hogy csak százas körüli IQ-ra fussa, azért az már gáz.

Ezek után vegyük szemügyre a felekezetet! A felekezet szó találó, mert lényegében félkegyelműekből áll. Ha Alan IQ-ja csak átlagos, akkor a többiek bizony a kifejezetten hülye emberek közül kerülnek ki. Ezek azok, akiket Alan meg tud hódítani tanainak. Láthatjuk, hogy nagyon sok érzelmileg zavarodott, zakkant, viselkedészavaros ember jön el a szeánszokra. Egyikből sem nézném ki, hogy mondjuk diplomája van, tanítani képes, vállalatot tud vezetni, nem bíznék rájuk felelősségteljes munkát. Nagy dicsőség lehet, ha az embernek ilyen nyája van. És hát amilyen a nyáj, olyan a villanypásztor: sokat elmond ez is Alanről.

Érdemes megfigyelni, ahogy azt a riporter is szóvá teszi, hogy Alan lényegében a megrendezett, kiprovokált érzelemkitörésekkel köti magához az embereket. Sokat beszél addikcióról, de igazából az érzelem-kitörésre kondicionálja a híveit, függővé teszi őket ezek és maga iránt. A hívei tulajdonképpen olyan függő emberek, akik valamilyen perverz módon szeretik azt, ahogy Alan kihozza belőlük ezeket az érzelemkitöréseket, és újra és újra átélhetik a haragot, idegességet, kétségbeesést, önmarcangolást.

Legyünk itt nagyon óvatosak! Nem arról van szó, hogy ne létezhetne olyan pszichológiai, pszichiátriai technológia, amely az érzelmek felszínre hozatalára törekszik. Természetesen, ha vannak mélyen eltemetett érzelmek, akkor ezek felkutatása nagyon is értékes pszichológiai vagy pszichiátriai tevékenység. Csakhogy ezt olyan beszélgetés kellene, hogy kövesse, amelyben tisztázódnak a dolgok, és amely a gyógyulás irányába mutat. Lehetséges tehát egy drámai szeánsz, de utána valamiféle haladás kellene, hogy következzen, és ennek semmi nyoma ezeknél az embereknél. Alannek nem is célja ez, mert neki láthatóan az a célja, hogy az érzelmi problémáknál megfogja az embereket, és ehhez konzerválnia kell a problémáikat, nem megoldani. Jó példa erre az a férfi, aki azt mondja: "Amikor csak rá gondolok, sírok." (Alex, 24:33).

Ha már a riporter kritikájánál tartunk, akkor érdekes az, hogy a riporter, David Millikan maga teológus, sőt, metodista tiszteletes. Ebből mindjárt világos a motiváció is: a keresztény tiszteletes le akarja leplezni a konkurens, veszélyes, keresztény szektát. Természetesen az egyház szempontjából itt az az ideológia, hogy a káros elhajlásokat, eretnekeket leplezik le, de külső szempontból csak arról van szó, hogy egyik szekta ekézi a másikat.

A dolog igazán akkor válik mulatságossá, ha az Alan és Jézus közötti párhuzamot komolyan vesszük. Persze nem a reinkarnációt fogadjunk el igaz ténynek, hanem belegondolunk abba, hogy amit Alan csinál, az sok mindenben hasonlít Jézus cselekedeteihez. A kétezer évvel ezelőtti Jézus, ha egyáltalán létezett, csak egy szektavezér vol: maga köré gyűjtött hívőket, prédikált nekik dolgokat, igazából ki tudja, miket. Valójában egészen hasonló lehetett Alanhez, és a szektája is hasonló lehetett Alan szektájához.

David Millikan például megvádolja Alant, hogy elszakítja az embereket a családjuktól, és Alan teljesen jogosan védekezik úgy, hogy Jézus is ezt csinálta. "És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." Mt. 19,29. Itt is igaz az, hogy egy jó pszichológus munkája elvezethet egy megromlott kapcsolat szakítással való feloldásához. David kritikája az, hogy Alan egészségesnek tűnő kapcsolatokban is problémákat generál. Nehéz ezt ilyen kevés felvételből megállapítani, de a kilencedik perc környékén bemutatott szétszakított pár esete elég durvának tűnik. Az elmondottak hitelességét persze nem tudom ellenőrizni, szóval nem mondok ítéletet, és nem is szükséges ebben ítéletet mondanom a többi konklúzióhoz.

Érdekes az is, amikor a David Millikan azt kéri számon Alanen, hogy mindenféle jóslatokat tesz a jövőre nézve (29:00), katasztrófákról beszél. Alen azokhoz a jósokhoz tartozik, aki mindezt dátum nélkül teszi, szóval lebukhatatlan. És egyben komolytalan is. De hasonlók a bibliai jóslatok is, amelyek közül tudtommal csak egy valamennyire deadline-os van, a végítélet eljövetelének egy emberöltő alatti jóslata (Mt 24,34 Mt 13,30), amely tehát mindjárt meg is bukott. A többi bibliai jóslat pont ugyanolyan homályos, mint Alan jóslatai. Ugyanaz a szellemi igénytelenség jellemzi a Bibliát, mint Alant.

A megdöbbentő, és végleges tanulság tehát az, hogy miközben a riportban egy metodista lelkész kritizál egy szektát, és miközben egy pillanatig sem hisszük el, hogy Alan Jézus, de azt bemutatja, hogy általában milyen szánalmasak ezek a szekták. És azt is bemutatja, hogy milyen szánalmas lehetett anno, kétezer éve Jézus szektája, ha egyáltalán létezett. Mert ne feledjük, az összes keresztény egyház nem több, mint Jézus - a történelem szeszélyei folytán hatalmasra duzzadt, kissé elfajult - szektája! És a kétezer éves múlt ilyen szempontból édes mindegy (ld. Argumentum ad antiquitatem). Történelmi, vagy nem történelmi egyház, nagyjából egy kutya.

Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!

Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.

***

Házibuli, mint film részben esetleges választás, ezer másik filmre is rákérdezhetnénk, mégis, nem véletlenül választottam, tulajdonképpen számos szempontból roppant alkalmas mindannak elmondására, amit el szeretnék mondani a KDNP-Fideszes családtörvényéről, a médiatörvényről, a tákolmányról, és mind ama más nyilatkozatokkal elképzelésekkel kapcsolatban, amelyek arról szólnak, hogy valamiféle állami erkölcsi nevelést, kényszert vezessenek be, és különösen a családok és a nevelés területét érintik. No meg az egészséges életmódot, és a különadókat.

Sophie Marceu-nak sok viszonylag libertiánus filmje van. A Fanfanban egy varázslatosan szabad lányt, és a szabadszerelmet ábrázolják, a l'Etudiante-ben, egy bevallottan szexkapcsolatnak induló film fordul komolyba. A Marquise-ben egy prostituált-színésznőt játszik. Nem gondolom, hogy Sophie Marceau mindig maga válaszja filmjeit, de valahogy a filmjeinek nagy része a modern, liberális emberről szól, aki maga keresi útját, aki soha nem istennel foglalkozik, hanem inkább a szerelemmel. És amennyire tudom, ő maga is ilyen.

De a sok filmje közül közül egy bizonyosat emeltem ki a címben. A Házibuli ugyanis tulajdonképpen a gyereknevelésről és tini életről szól, pontosan egybevág a családtörvény témáival. És mégis, egy viszonylag ártatlan film. Továbbá nagyon ismert: tinédzserekre óriási hatással volt annak idején. Emlékszem, hogy napokig mennyire el voltam varázsolva. Egy olyan film, melyet anno - időközben felnőtt - emberek tömegei láttak , láthatjuk tehát, miféle "következményei" vannak, az ilyen filmek bemutatásának: mi vagyunk a következményei.

A házibuli (party) maga, mint téma par excellence az a helyszín, ahol a KDNP-Fideszes törvényeket meg lehet sérteni: a gyerekek sokszor hazudnak szüleiknek, elszöknek otthonról, isznak, szerelmeskednek, ma már füveznek is . Ha a KDNP-Fidesz valamit be akar tiltani, akkor a házibuli, mint olyan az abszolút ellenség kell, hogy legyen.

A Házibuli azért is abszolút találó választás, mert még a kádárizmus alatt bemutatták, engedélyezték a köztévében. Ha pedig a kádári rezsim alatt, amikor egyetlen tévé volt, és totális állami felügyelet, akkor is át ment ez a film, sőt, a rezsim egyenesen bemutatta a népnek, akkor azt gondolom, nem kell több érvet felsorakoztatnom amellett, hogy az nem egy olyan film, melyet be kéne tiltani.

Az egypártrendszernek ideális szocialista ember és a klérusnak ideális keresztény ember a legtöbb szóba jövő tekintetben egészen hasonló. Mind a szocialista rezsim, mind az egyházállam szorgalmas, békés, problémamentes, jól funkcionáló, kiszámítható, egysíkú családok tömegeit szerette volna látni. Valójában, ahogy erről már írtam, a keresztény és a szocialista ideológia nagyon sok szempontból hasonló volt, és a kommunizmus a klérussal leginkább amiatt volt ellenséges, mert egy rivális utópiát nyújtottak, és leginkább, mert az előző rendszer elnyomásába integrálódtak be. A keresztény és szocialista ideológiának egyaránt ellenséges a liberalizmus. És a Házibuli, akárhogy is nézzük, a maga ártatlan módján, de abszolút liberális.

Mégis, a kádárizmus végén annyit legalább beláttak, hogy az agymosást nem igazán lehet direkt módszerekkel végezni, vagy ha mégis, az visszaüt. Kell némi szórakozást, szabadságot, cirkuszt is adni a népnek a kenyér mellé. A jelenlegi, bimbózó egyházállami rezsim még nem tart itt, a diktatúra kiépítésénél még ez a tapasztalata nincs meg, és persze a történelemből egyáltalán nem tanul. Akármennyire is az elmúlt ezer évbe réved ez a rezsim, az ezer év tanulságait egyáltalán nem képes felfogni a történelemből.

Tehát a kádárizmus bölcsebb volt, és nem tiltatta be ezt a filmet, pedig mennyi ürügye és indoka lehetett volna rá. Hiszen ez a film mégiscsak egy kapitalista országból jött, ráadásul, ahogy a címe is kiemeli, központi témája egy fiatal lány magánélete, abban is a diszkó, a szórakozás. Aztán például ott van az az osztrigás jelenet, amely igazán nem a panelproli tipikus étele, és mi sem reprezentálja a dekadens burzsoázia luxusát. A filmben pedig igazán vonzó módon van bemutatva.

De Kádárék még sem tiltatták be a filmet, hanem engedték a Magyar Televíziónak bemutatni. Volt annyi realitásérzékük, hogy felismerjék, mi az, amit nem lehet az emberek fejébe verni.

Vajon van-e a Fidesz-KDNP-nek ilyen realitásérzéke? Azt nem állíthatom, hogy a Fidesz-KDNP be akarja tiltatni a Házibulit. De azt igen, hogy amit beszélnek, amit mondanak, amit törvénybe foglalnak, az alapján az következne, hogy be kéne tiltani. Miért is?

Vegyük először is Vic apját, aki megcsalja feleségét. Aztán el is válnak. Vic családja igazán nem az ideális keresztény család. Vic egyedüli gyerek, a család szétszakad, és amikor Vic nagyanyja újra házasodhatna, akkor látványosan a szabadságot, a szingli életet választja. Kell-e ennél családrombolóbb minta?

Ezen kívül ott van még az a jelenet, amikor Vic prostituáltat játszik, és a film igazán nem a hét főbűn egyikének mutatja be ezt, csak amolyan tini baklövésként, amelyhez hasonló meg szokott történni egy-egy eleven fiatallal. És ez így is van. Szomorú lenne az olyan gyerekkor, amelyben nem fordul elő ilyen baleset, mert egy mentális és fizikai "kalitkában" játszódik.

Végül, vegyük észre, hogy miközben a Házibuli a Panteon körül játszódik, a templomot alig mutatják a filmben, és miközben az Henry IV. gimnázium a Saint Geneviéve templommal szomszédos, a filmben soha nem mutatják, ami nem lehetett véletlen, mert gyakorlatilag operatőri bravúr volt úgy beállítani a felvételeket, hogy azon a templom ne látszódjon. Számos jelenetben ott van a templom öt méterre jobbra a kép szélétől. És természetesen a filmben senki nem tűnik vallásosnak, soha, senki nem imádkozik, sehol egy feszület...

A film a szekuláris francia köztársaságban játszódik, és ezen belül is a liberalizmust, a szabad gondolkodást mutatja be. Vic egész családja a maga útját járja, éli a párizsi életét, szórakozik, sokszor megbotlik, talán tanul belőle, talán nem, de nagyon úgy látszik, hogy értékeiket, céljaikat, erkölcsiket maguk választják, és maguk viselik a következményeit.

Vic családja úgy él, hogy az teljesen ellentétes a KDNP-Fidesz családtörvény-politikájával. Vic nem mindig fogad szót szüleinek, a szülők nem tökéletesen nevelik a gyermeket, sokszor káros életet élnek, nem tudnak tökéletes példát mutatni, maguk is botladoznak az életben. De lehet-e ez másképpen? Reális-e elképzelni, hogy az átlagemberek ennél tökéletesebbé tudnak válni?

Először is, azt gondolom, pontosabban, ez kézenfekvő pszichológiai ismeret, hogy a tinédzser feladata, hogy részben ellent mondjon a szüleinek, elkezdjen a maga módján gondolkodni, ha kell, ellent mondjon a szüleinek, és meglássa, hogy mi az, amiben igazuk van, mi az, amiben nem. Meglássa, hogy bizonyos szabályok nem véletlenül vannak úgy, van értelmük. Meglássa, hogy mi az, amikor önállósodik, és milyen felelősség jár ezzel. Félig védett körülmények között, de már bontogatni tudja a szárnyait. Hogy máshogy bontogathatná, ha nem mond néha ellent a szüleinek? Sok esetben pedig a tini azt is megláthatja, hogy amit a szülei mondanak, az néha totál hülyeség, néha pedig csupán az egyik lehetséges életszemlélet, és lehet másikat is választani.

Mi a halált képzel a KDNP-Fidesz? Hogy a gyerek mindenben szót fogad a szüleinek, aztán egy csapásra, 18 éves korában, egy kapcsoló-váltással bölcs felnőtt lesz?! Hogy a jó fenébe válhatna bölcs felnőtté, ha előtte nem engedték meg neki, hogy gyakoroljon, tapasztalatokat gyűjtsön?!

Ami a szülőket illeti, ők persze ideális esetben elvárható, hogy rendesen neveljék a gyermekeiket. De ez csak egy ideál, és az ideálokat nem szabad törvénybe foglalni. Törvénybe azt kell foglalni, aminek betartása reális, amelynek megsértését egyértelműen meg lehet állapítani, és amelyet készek is vagyunk szankcionálni. Ha egy gyermek nem fogad szót a szülőnek, akkor esetenként változik, hogy ez helyes, vagy helytelen. Ugyanarról az esetről különböző embereknek, rendőröknek és bíróknak különféle felfogása lehet, és igazán nem kéne a gyereket államilag büntetni. Ha pedig az állam nem akarja büntetni, akkor mi keresnivalója a törvényben?!

Ha egy szülő "rosszul" neveli a gyermekét, arról is megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint valami rossz nevelés, amely mások szerint helyes. Erre még a tudomány sem mindig tud egyértelmű választ adni. De ami ennél is fontosabb, nem akarunk börtönbe zárni egy szülőt azért, mert botlott egyet a gyereknevelésben. Azt gondoljuk, hogy ez az ő hibája, az ő felelőssége, de nem az állam dolga. Rendezze ezt a gyerekkel, a házastárssal, a családdal, a barátokkal!

Bizonyos mértékig az embereknek joguk van hülyéknek lenni. Megengedjük nekik, hogy például, hogy auragyógyászhoz menjenek, és homeopatás gyógyszert vegyenek. Vagy mondjuk sokan dohányoznak, és ennek tudományosan elég jól igazolt káros hatását magukra vehetik. Megengedjük nekik, mert a károknak és élvezeteknek mérlegelését rájuk bízzuk.

Ha ezt megengedjük nekik, pedig, akkor miért ne engednénk meg egy szülőnek, hogy így-úgy-amúgy nevelje gyermekét, hiszen erre még a tudomány sem ad, és sokszor nem is adhat egyértelmű választ?

És pontosan ez az, ami teljesen ellentétes a Fidesz-KDNP bigott, földhözragadt, avit, korszerűtlen felfogásával. Pontosan ez az, amit a Fidesz-KDNP nem ért meg. Azt, hogy az emberek ma már igénylik azt, hogy a magánéletükben a saját útjukat járják. Nem fogadják már el, hogy a pápa mondja meg, hogy alkalmazzanak-e óvszert, nem fognak minden nap, de még csak minden vasárnap sem elmenni a templomban az aktuális utasításért.

Az európai, és ezen belül a magyar emberek többsége, ha vallásos is, akkor a maga módján az. Ha igényel is némi támaszt a hittől, akkor sem igényel részletes előírásokat. Ha időnként el is olvas egy önsegélyező könyvet tanácsokért, a polcra a könyvért maga akar nyúlni, maga akar választani, és ha megvette, és elolvassa, akkor vagy megfogadja, vagy nem.

De nem csak önsegélyező könyvekért nyúlhat. Olvashat regényeket, verseket, novellákat, filmeket néz, és ezekből is rengeteg tanulságos mintát, esetet, élettapasztalatot vesz. A modern embernek a valláson kívül egy csomó más, sokkal jobb minta áll rendelkezésére. Ha valamit az iskolákban a gyermekeknek tanítani kell, akkor az a művészet, az irodalom, esetleg erkölcs-filozófia, melyekből mintákat vehet. Erkölcsi előírást csak a szülők írhatnak elő, nem az állam. És ha a tinédzser elkezd ezeknek is ellent mondani, akkor ki a KDNP-Fidesz hogy megmondja neki, hogy melyik a helyes erkölcs?! A költők, regényírók, filozófusok nem tud egyetlen helyes erkölcsöt felmutatni, akkor ki a KDNP-Fidesz, hogy azt képzeli, ő tudja az egyetlen helyes utat?!

Az európai emberek a liberalizmus legalapvetőbb értelmében igenis teljesen liberálisak. Nem a neokonzervatív gazdaságpolitika, nem a kisebbségekkel és homoszexuálisokkal szembeni toleranciát tekintve, de a saját szabadságukat tekintve igenis mélyen liberálisak.

És az a rezsim, amely ezt el akarja tőlük venni, meg fog bukni. Nem azonnal mennek ki az emberek az utcára, de meg fogják utálni azt a rezsimet, amely beleugat a magánéletükbe, nem fogják szolgálni.

A Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.

A mai fiatalok igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic: szerelmesnek lenni, bulizni, szórakozni, és ha ezzel együtt jár, akkor csalódni. A mai felnőttek igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic családja: szabadon, sokszor hibákat elkövetve, tanulságokat levonva, vagy nem levonva. A mai ember házasodik, aztán elvál. Nevelnek gyerekeket, így-úgy-amúgy. Ilyen-olyan-amolyan konstrukcióban.

A mai gazdasági és technikai feltételek egy normális embernél, ha éppen nincs gazdasági válság, ha van munkája, akkor megengedik ezt is. Az emberek kibírják a szingliéletet, kibírják, ha egyedül kell nevelniük a gyermekeiket, vagy ha megint összeházasodnak valaki mással, és egy színesebb családot alapítanak, mint amilyen erről az egysíkú, keresztény elképzelés.

A mai emberek nem törnek össze ettől, és így sem boldogtalanabbak, mint a legkeresztényibb keresztény a maga mintacsaládjában, ahol esetleg csak azért vannak együtt, mert a vallásuk tiltja a válást, de egyébként már igazán utálják egymást. Azt gondolom, hogy az emberi szerelem ilyen, az evolúció ilyenre tervezte. Néhány gyermek felneveléséig tart ki, és aztán már nem. Az evolúció ugyanis "nem tervezett" hosszabb életre, miközben a technikai haladás ezt már lehetővé teszi. Az evolúció, és a technikai haladás meg hát mégiscsak valóságosabb, mint a vallási hittételek.

A technikai haladás, a huszonegyedik század már sok mindent lehetővé tesz, amit az evolúció "nem tervezett", és amit a kétezer éve alapított vallások sem terveztek. Ezek a vallások nem tudnak megoldást adni modern problémáinkra, elavultak, avitak. Elavultak voltak már a nyolcvanas évek Franciaországában, és elavultak a 21. századi Magyarországban.

Miközben az emberek egy része még továbbra is hívő, egyre inkább fordulnak új vallások fel, melyekkel a Fidesz-KDNP ellenséges, vagy még inkább, egész egyszerűen maguk keresnek megoldásokat. Mert a mai ember képes rá, és a legtöbben szerintem az élet mindenfajta nehézségeivel ellentétben inkább éli a maga által elhatározott életet. A maga csetléseivel, botlásaival, mert az szórakoztatóbb, érdekesebb.

Bár én a saját életszemléletehez hasonló értékrendszert szívesen látnék nagyon sok embernél, eközben semmiképpen nem cenzurával, és erőltetett agymosással nyomnám azt az emberek fejébe, hanem bíznék abban, hogy azért terjed el, mert jó így élni, mert ragadós a példa, mert erősek az érvek. Ezen túl pedig egyáltalán nem baj az, ha van néhány ember, aki nem így él, mert a varietas delectat: kívülről nézve egy bigott apáca is érdekes színfolt a világszemléletek "virágmezején". Ha néhány ember éppen ezt választja, hát hadd válasszák!

Ha pedig a KDNP és a Fidesz még a Házibulit sem akarja betiltani, mindama  "családellenséges", antikeresztény tartalom ellenére, melyet felsoroltam, akkor mégis, mit akarnak? Láthatóan van itt egy óriási ideológiai meghasonlottság, tarthatatlan dolog. Miközben a médiatörvény már hatályban van, miközben a médiahatóság régóta létezik, nemhogy a Házibulit nem tiltanák be, ami azért igazán nevetséges volna, de mondjuk az ennél sokkal durvább kereskedelmi csatornákat sem.

A KDNP-Fideszes cenzúra akármennyire is nyomul az egypártrendszeres agymosással, valójában nem tud igazán fellépni a kereskedelmi tévékkel szemben. És ez jól is van így, mert az idő kerekét nem lehet visszafordítani.

A valóságshowkat meg nem kell betiltani. Én is egyetértek azzal, hogy sok közülük teljesen igénytelen, de amíg az emberek nem érnek el olyan szintet, hogy ennél igényesebb műsort igényeljenek, addig tiltással nem lehet ezt elérni. Az embereket igényességre nevelni igényes példákkal lehet. Azt gondolom -még ha a Házibuli nem is a legkomolyabb közülük - Sophie Marceau filmjei közül van pár igényes minta. Ha ugyanis valakinek az a benyomása lett volna, hogy Sophie Marceau állandóan csak a szexxel foglalkozik, az teljesen téves. A l'Etudiante-ban és a Fanfanban ennek alig van szerepe, sok film, mint például a Les Femmes de l'ombre egyáltalán nem a szerelemről szól és mondjuk a l'Age de Raison úgy szól mondjuk az élet értelméről, hogy abban sem éppen a szex a fontos, de még sem a valláshoz menekül.

Ezekben a hetekben talán a külügyi hírek között nem keltettek akkora figyelmet az Irán és Izrael közötti konfliktusról szóló hírek, pedig a világ jelenleg talán legkomolyabb veszélyéről van szó. Iránnak ugyanis nemsokára atombombája lehet, Izraelnek pedig már van. Izrael a huszadik században háborúk során védte meg újraalakult államát, ezen kívül, és pont ennek folytán magában foglalja az egyik legkényesebb polgárháborús-terrorista övezetet: Palesztinát, amelyet militáns iszlamista szervezet vezet, a Hamasz. Északon Libanonnal határos, amelynek déli részén egy másik militáns szervezet tart uralma alatt, a Hezbollah. Ez a konfliktus is korábbi háborúk maradványa is egyben. A Hezbollah pedig igen közel áll Iránhoz.

Van nekem egy másik kedves barátom is: Yogesh Nepálból. Nagyon jóindulatú, mint a harmadik világbeliek általában. Erről is megosztanék még pár gondolatot, mielőtt belemerülnék a főszálba: Néhány hónapja pénzügyi problémáim adódtak - van most is, de hozzászokik az ember :) - és kénytelen voltam kölcsön kérni, akitől lehetett: a már ismert Kasmitól. A válasz reakció azonban meglepő volt és biztos vagyok benne, hogy minden honfitársamnak az, mert hát nekünk is megvan a saját kultúránk. Az történt, hogy Kasmi elkezdett szervezkedni és néhány másik ismerősömmel közösen kisegítettek pár száz euróval, azzal a feltétellel, hogy csak akkor fizethetem vissza, ha a helyzetem stabilizálódik annyira, hogy az összegre egyáltalán nem lesz szükségem. Hogy kiktől kaptam? Egy kínai és két kenyai kereszténytől, egy kurdtól és ugye Kasmitól. Én megtettem volna a helyükben? Persze hazugság lenne a képet úgy hagyni, mintha a fejlődő országokból érkezők mind szentek - itt most pozitív értelmében használom - lennének.

Na de Yogesh meg hindu, merthogy Nepálba a legutolsó időkig nem igen szivárogtak be más vallások. Az általános szeretetnek örvendett királyi család csak pár éve írtatott ki rejtélyes körülmények között. Most a kommunisták törnek előre. Ez azért fontos, mert egy gyakorlati monarchiában az államvallás komoly védelem alatt áll, na ez most veszett el amott. 

A kérdés a következő: Milyen is egy hindu? Olyan, mint Gandhi ugye? Azért az nem olyan rossz. Na, kivéve, ha úgy látjuk a dolgot, ahogy a helyi katolikus pap, Krystian, akivel volt pár kellemes vitánk. - igen, annyira perverz vagyok, hogy katolikus papokkal vitázok önszántamból. - Ő kifejtette nekem, hogy Gandhi mennyire gonosz - ellentétben Jézussal - hiszen csak egy zsaroló volt, az ellenségeit csak szokatlan eszközökkel szivató személy. Ellentétben zsidó barátunkkal, aki szerette ellenségeit. Hm, én szeretem a kersztény barátaimat, ezek szerint akkor valamit már átvettem Jézustól... fenébe is, megfertőztek. Vagy csak buta vagyok és nem értem mi az hogy ellenség.

A személyesen is ismert hindu mintapéldányom aligha tipikus eset, de az ember ne legyen telhetetlen, nem lehet minden gyümölcs a miénk, amit szeretnénk. Yogesh-sel az a gond, hogy informatikus, méghozzá valami bossz féle volt odahaza, tehát nem egy slumdog millionaire-i környezetből jött. De azért csak hindu. Annyira legalábbis, hogy ha valakivel véletlenül összeütközik, akkor egy a keresztvetéshez hasonló műveletet hajt végre, merthogy ezt az istenek valamiért így akarják. Ennél több tünetet nem produkál. Azt hiszem ez azért van, mert egy olyan vallást követni, amely több tízezer - az adat tőle származik - istent tisztel, igencsak próbára tenne egy átlagos hívőt. Ezért a ló másik oldalára vetik magukat, vagyis minimalizálják a gyakorlandó vallási aktusokat.

Na igen, de azért van ez a konfliktusa Indiának Pakisztánnal, ami elég egyértelműen vallási alapú, tehát mégis csak lennie kell ott valami hindu fundamentalizmusnak. Bevallom őszintén: nem tudom. Amit viszont tudok, hogy a bangladeshi barátom, aki leegyszerűsítve a helyzetet a laikus olvasónak: olyan indiai, aki muzulmán, mint a pakisztániak. Na ő és Yogesh is kiállt amellett, hogy ők nagyon jó barátságban vannak hármasban Indiával. De most az, hogy? Hinduk és muzulmánok kéz a kézben? Igen. Van ez így.

De mégis milyen erkölcsöket ad ez a hindu vallás? Hát, akkor most kiadom Yogesht: Vedel, keményen dohányzik és saját bevallása alapján marihuána függő volt, amíg egy nap el nem tévedt a dzsungelben. Emellett viszont nagyon jó ember. Mikor egy alkalommal sikertelennek tekinthető versenyt ivott finn barátainkkal kitört belőle az igazi énje: Folyamatosan bocsánatot kért a viselkedéséért - amit amúgy csak az aranyos szóval tudok leírni - és elmondta, hogy ő azért igenis büszke arra, hogy a hindu a világ legősibb vallása... majd ismét bocsánatot kért.

Szükség esetén nagyon laza: Munkára van szüksége, mert az otthon, évek alatt összespórolt pár ezer eurója itt csak pár hónapig tart ki, bár ő évekkel számolt. (a szociális hivatal 800 euróval számol, mint afféle létminimum) Ezért felajánlottam neki, hogy beajánlom azoknál, akik nekem is munkát szereztek.

Az Üdvhadseregről van szó. - anglikán eredetű vallási csoport. A korábban említett keresztény barátaim mind ehhez a szek... gyülekezethez tartoznak. Amúgy úgy áll a helyzet, hogy én is majdnem. Merthogy nem tudok nemet mondani és miután szereztek nekem munkát, minden alkalommal elmentem az “eseményeikre”, ahányszor személyesen meghívtak. Őszinte leszek: élvezem. Igen, már említettem, hogy perverz vagyok, de védelmemre a következőt hoznám fel: Tudjuk, hogy az egyházak évezredek óta csiszolgatják a teknikájukat, hogy az embereket szertartásokkal kábítsák. Bár a magyar gyakorlat általában végtelenül unalmas, de ez nem olyan. Populáris elemekből építkező zene, rövid időtartam, meglepetés kvíz, vagy ami éppen jön, kávé, tea, süti és kötetlen beszélgetés. Mégis miért kéne visszautasítanom ezt az ingyen drogot, ha egyszer immunis vagyok a mellékhatásaira?

Yogesh pedig jött velem. Előadta kívánságát és az üdvhadsereg munkatársától megkapta a választ, hogy az övék mi. Természetesen nem arról van szó, hogy elvárnák a csatlakozást és cserébe munkát adnának, hanem pusztán arról, hogy nekik tudniuk kell, hogy akit beajánlanak egy munkahelyen az megbízható személy... erről megbizonyosodni pedig időbe telik. Valamint fontos, hogy az én esetem kivételes volt, - mivel azonnal szereztek munkát - de ezt nem tehetik meg mindenkivel.

Yogesh pedig hihetetlen magabiztossággal reagált: ő nagyon szívesen eljön vasárnaponként és bármi egyéb. Na ezért írtam, hogy laza. Tudom ugyanis, hogy az egész keresztény maszlag a legteljesebb mértékig hidegen hagyja. Korábban ugyanis egy másik, egyébként izraelita - Izraeli zászlóval meg minden... elnézést a kifejezésért, de számomra igazi tököm leszakad dolog ez így Finnország közepén. - templomban néhány megtérített nepáli “nepál estet” szervezett, ahova én is gyanútlanul ellátogattam. Ám az ártatlannak hitt dologról kiderült, higy igazi hitgyülit megszégyenítő kis műsor előzi meg a címadó részt. Próbáltam az utolsó sorban bujkálni, de fedezékem nem tarthatott ki sokáig, a lelkész tényleg nagyon elvetemült volt ugyanis. Szerencsére azonban Yogesh nem mindennapi bátorságról téve tanubizonyságot, értem jött és kimenekített a konyhába, ahol már javában készültek a gombócok.

A tanulság pedig: az összes távol-keleti konyha borzalmas, ha nincsenek magyarosítva.

Písz rulez!

Merthogy a legjobb haverom Kasmi, francia muszlim. A másik meg Hakan, kurd, amolyan laza muszlim, származásából fakadóan internacionalista - elnézést a szó negatív ízéért, de ez a megfelelő. - Aztán ott van Yogesh Nepálból, jó barát. Ez talán nem egyértelmű, de ő hindu. Meg még van Hossein Bangladeshből, azt hiszem ő sejthető. A keresztényekkel is jól el vagyok, de velük csak a templomban találkozok, pontosabban a főhadiszálláson, mert hogy üdvhadseregéknél így hívják. Furcsa lenne? De adnak sütit. Hitben hívő? Agnosztikus? Ó dehogy, ateista, szívvel, lé... szóval szívvel.
Életem terepe Finnország, de ez így hamis, valójában Multikulti, mert a finnek unalmasak, nincs igazán türelmem hozzájuk. Egyébként Jyväskylä, középen. Hideg, igen.
Amúgy azt akarom leírni, hogy miért jó szabadon élni, vallás és izmusok nélkül, mert gyakorlatban azok is csak ritkán különbek. Ó és ha estleg felmerülne: amit leírok még csak elferdítve sincs, ez teszi igazán mókává. Ha pedig valóság és nincs ortodox koncepció, akkor miért kéne szeretni? Azt mondanám, ez a szöveg nem egy torta, aminek funkciója, rétegei, díszítése van, sokkal inkább valami sznekk, ennek megfelelően fogyasztandó: a barna foltos csipszeket ott lehet hagyni a zacsiban.

Konkrétabban felvilágosodott honfitársaimmal szeretném megosztani a fókuszpontomat, mert a magukat röghözkötöttségre kárhoztatók, ki vannak téve a szűklátókörüség veszélyének, hiszen az internetből, vagy más médiumokból még mindig nem a valóság eszenciája csordogál, csak valami katyvasz. Az élet sokkal, de sokkal szinesebb emberekkel hoz össze. Ó igen, a létezők még Jahvén is túl tesznek ellentmondásosságban és ehhez még csak borderline sem kell.

Kasmi barátommal ugyanott tanulunk nyelvet, amúgy már a harmadik helyen/szinten, szóval több mint fél éve untatjuk egymást. Ő, ahogy írtam muszlim, de ránézésre nem mondanád meg, mert inkább francia. Noha Algériában született és felmenői sem európaiak, de iskolába Párizsban járt és azt is tudni kell azért, hogy Algériában a kultúra nyelve a francia: komolyabb folyóiratokban, egyetemeken az használatos. Egy elegáns, kifinomultan fogalmazó, kellemes francia akcentussal beszélő ürgéről mégis ki feltételezhetné, hogy arab?
Szóval ő akkor most micsoda? Még cifrázom: alapvetően nagyon őszinte ember és mivel igen intelligens is, a gondolatait sajnos nem tudja bárkivel megosztani, főleg nem finnekkel, akiknél a nem tabu témák számítanak különlegességnek... ó igen, a finnek nem véletlenül nyomnak le még minket is szuiciditásban. A társadalom zárkózott, még ha szokás is mondani, hogy az csak a felszín, hát nem... egy igazi finn soha nem nyílik meg, még önmagának sem. De most nem a protestantizmus tüneteit akarom elemezni, úgyhogy a témát elnyisszantanám e ponton. Tehát én vagyok Kasmi pszichésze és most galád módon kiadom őt, ó igen, én az erkölcstelen ateista.
Bevallotta, hogy biztos benne, hogy az apja ateista, noha úgy tesz mintha hinne, mert a család fontosabb az egójánál. Ezt azért mondta el nekem, hogy meggyőzzön, Allahban való hite, az ő saját döntése. Ügyes érv.

Hite a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem eszik disznót és tartotta a ramadant, valamint alkoholt is csak különleges esetekben fogyaszt - amit a Korán meg is enged.
De mégis csak... hogy lehetne már ő muzulmán? Hiszen a felesége finn. Hogy ez mit is jelent? Feminizmust, igen csak hasonlatosat ahhoz a hímsovinizmushoz, amit Kasminak kéne képviselnie ugyebár. Vagy mégsem? - Érdekes egyébként, hogy egy vitánkban kiállt a burka be nem tiltása mellett, bár érvei meggyőzően a nőket védték. - Kasmi nagyon jól el van a feleségével és nem is valami zöldkártyás trükközés miatt, bár ez is megér egy - pardon - misét: Merthogy Kasmi geofizikai mérnök, milliókat keresett Franciaországban, de már az apja is építészmérnök... és itt kezd gyanússá válni, hogy tulajdonképpen egy gondolkodásában teljes mértékig európai muksóról beszélünk, akit ha megkérdezek arról, hogy de a Marilyn Manson-os pentagrammás pólója hogy fér össze a Korán előírásaival, akkor annyit mond: “A muzulmán hit legalapvetőbb tétele, hogy minden ami a Koránban van, csak pragmatikusan alkalmazható, a legfontosabb, hogy csak akkor szabad bármit is követned a leírtak közül, ha érted miért.” Tehát akkor ugyanott vagyunk ahol a szófisták jártak még annak idején, nemde?
Akkor azonban jön még egy csavar: Kasmi antiszemita... persze teknikailag sem lehetne az, hiszen maga is sémita, ezért nyomban át is fogalmaznám: anticionista. Ami alighanem egy elég racionális álláspont, ha az embernek bármi fogalma van arról, mit is művelnek azok a fundamentalisták (is). - Egyébként jómagam Izraelről zsidó származású, de ateista barátom segítségével tudok képet alkotni, akinek volt szerencséje a toborzó program keretében egy hetet kint töltenie állami költségen. - De Kasmi persze nem igazán említhető egy lapon a mi kárpátia-fan - gyakran enyhén túlkoros - tinieinkkel, akik mindenkit lezsidóznak, aki olyan szavakat használ, amit ők nem értenek. Ó nem, Kasmi egy ember, akinek bűntudata van azért, mert nem tud semmit tenni... egy vallási alapon összetartó embercsoport embertelenségei ellen, persze könnyű, hiszen az övéi a szenvedők.
Azt hiszem kezd összeállni egy portré erről a geofizikai mérnökről, akinek az öklében ripityára tört két bütyke is, mert hát... volt egy olyan korszaka is. Amúgy persze velejéig francia és - az amúgy tényleg civilizálatlanul viselkedő - orosz csoporttárasinkat birkáknak nevezi, bár mikor erre ragadtatja magát, mindig elnézést is kér a mediterrán habitusáért és kijavítja magát, hogy azért nem úgy érti ő azt. Persze ez csak színjáték, ha tényleg mediterrán lenne, aligha fogta volna vissza magát egy csendes, négyszemközt, csak nekem címzett megjegyzés fokáig, mikor a tanárunk a kávészünetben egy “éljen jézus, jézus” refrénű zeneművel kényeztetett bennünket.

Igen, olyan ember ő, aki hol white-power-es poénokat süt el rólam, hol Sárközy magyar-zsidó származását felhasználva csúfol ki, megint máskor Luther abszurditását firtatja és nem is más aspektusában, mint az antiszemitizmus - Luther nagyon durván az volt, ha valaki nem tudná. - Kasmi egy szabad ember, de szabadságának nem az a záloga, hogy becsukja a szemét, vagy vakon született. Ő lát és keres, mert ez a keresés a dzsihád jelentése számára.

Hogy mit is gondolok én? Azt, hogy pozitív értékrendszere, moralitása, egész személyisége ateista forrásokból ered és a Koránban csak a “Rorschach-teszt effektus” miatt talál igazolást ezekhez.

Elragadott egy fonal, de a történetem, vagyis azok történetei, akik a jelenemet jelentik, ennél még sokkal többet rejtenek. Ha a fentiek esetleg érdekesnek találtatnának, nagyon szívesen folytatom.

Písz rulez!

Az Európai Humanista Szövetség az EU ombudsmanjához fordult, mert az Európai Bizottság folyamatosan megsérti a Lisszaboni Szerződés 17.3. cikkelyét. A cikk kimondja ugyanis, hogy a Bizottság köteles rendszeres, nyílt és átlátható párbeszédet folytatni az egyházakkal, vallási közösségekkel, valamint filozófiai-világnézeti egyesületekkel és felekezeten kívüliek szervezeteivel. A humanista szövetség március óta próbálja megvitatni a Bizottsággal azokat a kivételeket, amelyeket a vallási szervezetek élveznek az esélyegyenlőséggel, illetve a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban. A Bizottság azzal adott kosarat, hogy a vallási és filozófiai kérdések nem tartoznak a hatáskörébe, amivel a humanisták egyet is értenek, csakhogy épp nem filozófiai kérdésekről, hanem a diszkrimináció tilalmát, azaz a lakosok egyenlőségét biztosító jogszabályokról akarnak konzultálni.

Lengyelország sem a régi - talán olvastátok, hogy a múlt hétvégi parlamenti választásokon a Janusz Palikot Mozgalma lett a harmadik befutó, a szavazatok 40 mandátumot érő tíz százalékával. Palikot a régi-új kormánypártban politizált, de tavaly saját pártot alapított, így különösen szép teljesítményt jelent a 10%-os eredmény. Palikot meglehetősen excentrikus, tabukat nem ismerő szókimondó személy, aki filozófiát tanult és alkoholkereskedő üzletemberként gazdagodott meg.

Politikusként határozottan szabadelvű értékeket képvisel, kiáll az önrendelkezésért és a kisebbségek jogaiért. Amikor lublini rendőrök nemi erőszakot követtek el (a rendőrőrsön), pisztolyt és műfaszt mutatott a sajtótájékoztatón, hogy jellemezze a rendőröket, négygyerekes hetero létére pedig még 2007-ben „Meleg vagyok” feliratú pólóval jelent meg egy sajtótájékoztatón, hogy szolidaritást vállaljon. Palikot kiáll amellett, hogy ne az egyház határozza meg a polgárok törvényeit és magánéletét, megvonná az egyházak állami finanszírozását, a hitoktatást pedig az állami iskolákból a parókiákra helyezné át (jelenleg még jegyeket is kapnak a gyerekek a hittanért, és ezt még az iskolai bizonyítványba is beleírják). Lehetővé tenné a melegházasságot, legalizálná a könnyűdrogokat és az abortuszt, ingyenessé tenné az internetet, a hadsereg költségvetésének a felét a kultúrára irányítaná át, a felsőházat eltörölné, az alsóház létszámát pedig csökkentené.

Humanisták vagyunk, akik a különböző hitek és világnézetek békés egymás melletti létére vágynak. Úgy gondoljuk, az olyan szubjektív fogalmak, mint a vallásos hit nem szabad, hogy politikai küzdelmek fegyverévé válnia és olyan eszközzé, amely nyomást gyakorol az állami törvényhozásra. Egyetértünk abban, hogy mindenkinek joga van a saját vallásához és hitéhez, amíg ezzel nem veszélyeztet másokat.
A szekuláris állam nem az ateisták és agnosztikusok találmánya és előjoga. A szekuláris állam a szabad polgári társadalom alapelve, amelyet az alkotmány szavatol, és amely biztosítja a szabadságot bármely vallás vagy vallástalanság gyakorlásához. Nem vagyunk hajlandóak semmibe venni vagy megtagadni az alkotmánynak az állam és egyház szétválasztására vonatkozó rendelkezéseit. Azonos jogot és azonos bánásmódot várunk el hívők és nem hívők számára.
Határozottan ellenezzük közjavak átadását az egyház tetszésének elnyerése céljából, ellenezzük a templomi politizálást és a törvényhozó hatalom kiközösítéssel való zsarolását az abortuszhoz és a mesterséges megtermékenyítéshez kötődő kérdésekben. Tiltakozunk minden kísérlet ellen, amely az ortodox vallásos nézetektől eltérő nézeteket vallók társadalmi ellehetetlenítésére irányul. A katolikus egyházzal szembeni bíráló hangok szigorú elnyomása ellenkezik a demokrácia alapvető elveivel. Követeljük a Tulajdon Bizottság bűnözéssel kapcsolatos tevékenységeinek azonnali tisztázását és magyarázását. Támogatjuk a Büntető Törvénykönyv vallási érzelmek megsértését tiltó 196. paragrafusának eltörlésére való kísérleteket, amely paragrafus hatásosan elfojtja azok (főleg művészek) hangját akik bírálni merészelik a katolikus egyházat. Elutasítjuk a cenzúra minden fajtáját, és a kutatás és a kreativitás szabadságában bízunk.
Követeljük a vallás kiiktatását az állami iskolai tantervekből, valamint a hittanért kapott jegy törlését az iskolai bizonyítványokból. Követeljük, hogy a köztér vallási jelképektől mentes maradjon, és hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy kormányzati kulcsszereplők hivatalosan részt vesznek a nemzeti ünnepeken és más fontos évfordulókon tartott miséken.
Követeljük az egyház állami költségvetésből való támogatásának teljes megszüntetését. Elfogadhatónak tartjuk az egyházadó bevezetését, ami nem csak azt teszi lehetővé, hogy az adott vallások követői támogassák saját felekezetüket, hanem segíthet hiteles adatokat szerezni a követők számáról.
Lengyelország egy olyan állam, amelyben még a katolikusok egy része is ellenzi az egyház beavatkozását nemcsak a közéletbe, hanem az ő és más hívők és nem hívők magánéletébe is. A saját életüket akarják élni. Legyen az állam szekuláris, és az emberek boldogak, mindannyian a saját útjuk szerint.

(A fordítás az angol fordítás alapján készült.)

A népszámlálás során vallási hovatartozásodra is rá fognak kérdezni - ne feledd, hogy a nagyobb egyházak előszeretettel a népszámlálási adatokra hivatkoznak, amikor közéleti kérdésekben szólalnak fel. Ha nem támogatod valamely egyház társadalompolitikáját, és nem szeretnéd, hogy a te nevedben terjesszenek olyan eszméket, amelyekkel nem értesz egyet, valld magad felekezeten kívülinek!

És mondd el rokonaidnak, barátaidnak, mi a tét. Csatlakozz a "Vallj színt!" csoporthoz a Facebookon!

Alsóneműben kocogott végig a mormonok fővárosában háromezer ember, akik ezzel a vallásilag inspirált mélykonzervatív helyi törvények ellen tiltakoztak. A szervezők pontos tájékoztatást adtak a rendészeti büntetés elkerüléséhez szükséges minimális textilmennyiségről, és nem is állítottak elő közszeméremsértésért, de az ilyesmi arrafelé igencsak feszegeti a határokat (gondoljunk csak arra, hogy Michelle Obama meztelen bicepszétől sem jutottak egyesek levegőhöz).

www.tagesanzeiger.ch/panorama/vermischtes/Nacktprotest-im-Mormonenstaat/story/19864909

A katolikus egyházfő a minapi frankfurti beszédében közölte, hogy az egyháznak ki kell vonulnia a világi dolgokból, mert „az anyagi és politikai terhektől megszabadított egyház jobban és igazabban keresztényi módon tud megnyílni a világra. Kötetlenebbül tudja élni a hivatását: az Isten-imádatot és a felebarát szolgálatát. Láthatóbbá válna a keresztényi imádatot uraló és maghatározó hittérítési kötelesség.”
Erre hivatkozva az osztrák szekulárisok felhívják az osztrák katolikusok figyelmét, hogy egyházi kötelességük haladéktalanul aláírni az állam és egyház szétválasztását követelő petíciót, amely az egyház megszabadítását követeli a milliárdos nagyságrendű állami finanszírozástól, valamint attól a politikai és anyagi tehertételtől, amelyet a közéleti befolyás megőrzése jelent.....

(Akinek elsiklik felette a figyelme: a képen az irány a lényeg!)

***

A nyári, nagy átnevezési hullámban nagyobb figyelmet kapott a Moszkva tér átnevezési ügye, mint a Köztársaság téré. Nyilvánvalóan azért, mert egy jobban szeretett, forgalmasabb hely. Pedig a Köztársaság tér átnevezése sokkal súlyosabb álnokság volt Tarlós Istvántól.

Itt az idő,.... itt az idő, hogy a Köztársaság tér ügyét is elővegyük. A Moszkva tér átnevezéséhez ugyanis legalább szállított a jobboldal egy ideológiát - melynek őszinteségét és érveit is lehet vitatni- de a Köztársaság tér átnevezése merő bigott katolicizmus, és természetesen az Orbán kormány diktatórikus ösztöneinek megnyilvánulása.

Az átnevezősdi, ahogy erről sok szó esik, sok névtáblacseréjével jár. Némi zűrzavarral, sok adminisztrációval, az ott lakóknak sok fáradtsággal, valakinek sok pénzt is hoz a konyhára. De a névtáblacsere egyik lehetséges mellékhatása lehet az is, hogy különféle hibákat követnek el.

Ugyebár van az az alapelv, hogy "ami működik, azt ne próbáld megjavítani!" Azért nem, mert a változás mindig hibák lehetőségével jár. A képen látható hiba, a gyengébbek kedvéért az, hogy az új táblán a házszámozás irányát fordítva adják meg. Semmi nem utal arra, hogy ez photoshopolás lenne. Bizonyos kommentek megerősítették, hogy a tábla valóban így van kint. Ha pedig így van, akkor erről azt gondolom, hogy persze valószínűleg véletlen,  de mindenképpen szimbolikus, freudi elszólás.

Szimbolikus, hogy ezt a teret egy pápáról nevezték el, és efféle "csodák" hozzá is asszociálhatóak lennének. De természetesen vicc lenne az, ha a Vatikán ilyen huncut "csodát" tulajdonítana egy pápájának. Ennyi humorérzékük nekik nincs. Mindenesetre, amennyire vicces ez az elképzelés, pont olyan ironikus a nem igazán mélyen katolikus Budapest közepén egy lengyel pápáról elnevezni egy teret. Ez viszont nem véletlen, ez Orbán II. uralkodásának egyházállami törekvéseiből fakad. Ez is egy intő jel. Bár sokkal komolyabb baj ennél az egyház nyomulása az oktatásban, hogy minél több fiatalt tudjanak agymosással magukhoz kötni. Sajnos emiatt sem háborodnak fel elegen.

Ugyanerről egy bővebb, politikai kritikát is magában foglaló cikket itt olvashatsz.

„Egy mise nem árt” – hangzott el a nyár elején, amikor kiderült, az egyházi irányítás alá kerülő iskolák házirendje megköveteli majd a tanulóktól, tanároktól a misére járást. Elsőre elfogadhatónak is tűnhet, elvégre tényleg szörnyűbb dolgok is megeshetnek az emberrel, mint hogy évente néhányszor végigunatkozik egy órát, sőt, rokonaink, ismerőseink kedvéért önként is részt veszünk templomi esküvőn, papos temetésen. És ugye egy hitetlen számára nincsen jelentősége egy misének, a liturgia csupán üres mozdulatok és üres mondatok sora, szóval tényleg, miért is ártana?
Bár rendjén valónak tűnhet, hogy egy egyházi intézmény megkövetelje a munkatársaitól és szolgáltatásait igénybe vevőktől, hogy tanításaihoz, szokásaihoz és szertartásrendjéhez igazítsa életét, ezzel csak addig nem gázol át másokon, amíg az egyházi intézménynek van alternatíva. Ott, ahol az egyházi az egyetlen iskola, óvoda, kórház, idősotthon, a kényszer viszi oda mind a munkavállalókat, mind a tanulókat, öregeket, betegeket, akiknek attól kell tartaniuk, ha nem kussolnak, kirakják őket.
Ezzel a kényszerhelyzettel visszaélve vallási szertartáson való részvételre noszogatni-kényszeríteni valakit nem csak mélyen sérti a vallásszabadságot, hanem kárt tesz a társadalomban azzal, hogy a mást hívőket és a nem hívőket elidegeníti az államtól, a köztől, amelynek megbízásából (és amelynek pénzéből) az egyház szolgáltatásokat nyújt. Mi több, arra kényszeríti ezeket az embereket, hogy részvételükkel erősítsék azt a benyomást, hogy tele a templom, és ezáltal hozzájáruljanak az általuk elutasított tanításokat képviselő egyház politikai hatalmának erősítéséhez. Magyarán: hazugságra kényszeríti az érintetteket, akik viselkedésükkel kénytelenek azt a látszatot kelteni, mintha egyetértenének és támogatnák az adott egyház tanításaival.
Az állam elárulja polgárai többségét, amikor olyan helyzetet teremt (többek között az egyházi intézményeknek biztosított kedvezőbb finanszírozási feltételek révén), hogy egy általuk nem követett vallás előírásaihoz alkalmazkodva tudnak csak közszolgáltatásokat igénybe venni. A cserbenhagyás mértékét, mélységét és abszurditását (illetve az egyházaknak biztosított előjogok megalapozatlanságát) mutatja, hogy mindez annak ellenére történik, hogy különböző kutatások szerint a lakosságnak úgy 10-20%-a követi legalább nagyjából valamely egyház tanításait (közismert, hogy a „katolikusok”, „reformátusok”, „evangélikusok”, „zsidók” zöme csak keresztlevelében az). Amikor az állam a közszolgáltatások kiszervezésével kiszolgáltatja polgárait az egyházaknak, valamely egyház kisebbségi álláspontját kényszeríti felülről a történetesen valamely egyház útjába kerülők polgárra. A farok csóválja a kutyát: az állam felülről próbálja meghatározni a polgár világnézetét (legalább a látszatot illetően), ahelyett, hogy vallási és világnézeti semlegességét megtartva biztosítsa és védje polgárai számára a világnézeti szabadságot.
Magyarország már próbálkozott azzal, hogy széles társadalmi rétegeket szervezett hazugságokra kényszerítsen. Úgy tűnik azonban, a nagyobb egyházak nem tanultak ebből, pontosabban képtelenek ennek tanulságait figyelembe véve építeni stratégiáikat. Mert ahogy a kötelező május elseji felvonulások, az április 4- és november 7-i iskolai szertartások aligha csináltak bárkiből is hívő kommunistát, úgy a kötelező misére járás sem fog – inkább ellenkezőleg.