Az Éjféli mise ("Midnight mass") c. mini-sorozatot valamikor évekkel ezelőtt már kinéztem magamnak. Valami olyasmit olvastam csak róla, hogy különleges sorozat, nem egy kis falusi pap klasszikus története. Az első epizódot azonban viszonylag unalmasnak találtam.Nem igazán érdekelt egy ilyen világ végi kis falu elrontott életeinek bemutatása. Most, bizonyos okból a második epizódtól fogva folytattam, és aztán a harmadik után végig is néztem még ugyanazon a napon. Lassan indul be a sorozat, de aztán hirtelen érdekes lesz.
A második epizódban még csak annyi az érdekes, hogy kibontakoznak klasszikus hitviták. Például, hogy isten miért nem akadályozta meg Riley gyilkosságát (autóbalesetet okozott). És, hogy isten útjai kifürkészhetetlenek. De hát az egésznek semmi értelme. És ezt elmondhatjuk az egész világ történelméről: egy csomó trágédiának semmi értelme, és érthetetlen, hogy ha isten egyáltalán csinál csodákat, akkor ezeket miért engedte meg. Például a holokauszt, vagy a koronavírus járvány. Istennek igen kis beavatkozásra lett volna szüksége, hogy a koronavírus első mutációját megakadályozza, és ezáltal milliók életét mentse meg, különösebb feltűnés nélkül, vagy akár különösebb feltűnéssel együtt is.
A harmadik epizódban a szekularizmus az érdekes téma. Az iskolában Bibliákat osztogatnak, és a serif az, aki felszólal ellene. A szekularizmust követeli. A serifről tudni kell, hogy muszlim, és a vádaskodásokra elmondja, hogy az iszlám vallás elismeri Jézust, csak Mohamedet hiszik a végső prófétának, aki isten végső, immár torzítatlan kinyilatkozását hozta el. Ebben ugye annyi van, hogy Jézus, ha létezett, nem írta, és nem diktálta le a szavait, sokkal később írták le a történetét és véleményét, és nyilvánvalóan torzítva. Egészen addig a lehetőségig, hogy szerintük ugye nagyon torz, utólag össze-eszkábált mese az egész, és Jézus akár nem is létezett, vagy csak egy igen jelentéktelen kis bűnöző volt. De erről már sokat írtam.
A szekularizmushoz visszatérve, természetesen a serifnek abszolút igaza volt, az iskolában nem kellene kifejezetten Bibliákat osztogatni. Azon vitáznak, hogy ez vallási, vagy kulturális oktatásként kell-e felfogni. Érdekes módon pontosan a napokban merült fel ugyanez a betlehemek kapcsán, amiről írtam is. A Biblia-osztogatás kapcsán azt mondhatom, hogy amennyiben kulturális oktatás részeként osztogatják, akkor osztogassanak más könyveket is! Mindenféle vallás, és főként nem vallásos könyveket! Én például a gimnáziumban tanultam a Bibliáról, mint az egyik mitológia-gyűjteményről.
Közben elkezdődnek "csodák" megtörténni a sorozatban, és ezekről kezdenek el vitázni. A serif nem hiszi el, hogy isten az egyik embert meggyógyítja, de a másikat meg nem. A serifnek a felesége az, aki szörnyű betegségben halt meg, és isten rajta nem segített. Miért nem? Minden ilyen kérdés jogos.
A negyedik epizódban szerepel az a jelenet, amikor Riley és Erin mondják el, hogy szerintük mi történik a halálkor, vagy a halál után. Riley leírása az, amit mi ateisták szoktunk mondani, hogy a halálkor leállnak a test élettevékenységei, és amikor az agy működése leáll, akkor az az ember végső halála, hiszen az emberi én "lényege" az az információ-tömeg, amelyet a neuronjaink hálózata reprezentál. Ez teljesen helyes is, egy kicsit azért én erőltetettnek találtam. Egy ilyen szigetről származó halász-gyerektől életidegen, hogy így beszéljen. Itt volt először olyan érzésem, hogy a rendező talán ateista, és ezért teszi bele ezeket a témákat. Ez pedig egy ateistánál is lehet erőltetett. Bennem minden olyan művészi alkotás, amibe nagyon direkt módon tesznek bele világképbeli kérdéseket, visszatetszést kelt. Itt se éreztem természetesnek a filmet, akármennyire is egyetértettem, amit Riley mond. Azt nem tudom elhinni, hogy egy ilyen ember egy ilyen helyzetben tényleg ezt, és így meg tudja fogalmazni.
Erin egy kevésbé ateista verziót mond el. Lényegében túlvilágról mesél, és a szeretett társakkal való találkozást. A történet csak annyiban tér el a szokásos, vallásos, hétköznapi mennyország-leírástól, hogy a végé hangsúlyozza, hogy a mennyország az, amikor nem vagy egyedül, és szeretnek. Ami így elmondja azt jelenti, hogy a mennyország evilági is lehet, és nem a transzcendencia a lényege. Benne van az a lehetőség is, hogy nincs túlvilág, és az emberek csak azért találták ezt ki, mert ez a társas, szeretetteljes közeg hiányzik nekik. Erin ezt így nem mondja el, de a jelenet egy ilyen befejezése is lehetséges volna.
Aztán, amikor Paul megöli Joe-t akkor Bev megindokolja az öldöklést: isten is elküldte az angyalokat Egyiptomba, hogy megölják a csecsemőket. Innentől világos, hogy Bev egy vallásos extremista, aki az elkövetkező szörnyűségek egyik vezetője lesz. De amit Bev mondott, az igaz, isten tényleg megölt minden elsőszülött egyiptomit. Mózes II. könyve 12. rész. És egy ilyen leírást szentként tisztelő vallás nem lehet békés vallás.
Aztán jön az a szöveg, hogy isten változik, de tökéletes, Hasonlóan, az erkölcs is változik. Ez is, és az egyiptomi történetre való hivatkozás Joe megölését relativizálja. Ez a "cél szentesíti az eszközt" kérdéskör, ami persze bonyolult, de a mindennapi életben intelligenciával valamiféleképpen megoldható. Tényleg van olyan cél, és eszköz, amikor a cél szentesíti az eszközt, más esetben nem. Ennek megítéléséhez pedig intelligencia kell. De Joe megölésének relativizálása elég egyértelműen nem volt szentesíthető. Már, amennyiben az emberölést durván erkölcstelennek tartjuk.
Viiszetérő téma Reinhold Niebuhr imája, amelyet az anonim alkoholisták alkalmaztak, és emiatt szerepel ismételten a sorozatban. Paul atya ugyanis Riley számára nyújt egyfajta alkoholista, és bűnözői lelki szolgálatot, hogy ne kelljen a szigetről a szárazföldre mennie. Az ima úgy szól, hogy:
"Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."
Ez az a verzió, amely ma elterjedt, mert tényleg talán a legjobb megfogalmazás. Magyarul Assisi Ferenc imájaként is szokták idézni, de ez hamis. Egyébként ez talán az az ima, amelyiknek a legtöbb értelme van szerintem. Nincs is sok köze istenhez, hiába kezdődik ezzel az ima. Lényegében egy olyan bölcsesség, amelyet isten nélkül is el lehet mondani. De persze még ez sem ilyen egyszerű. Hiszen nem mindig lehet világosan eldönteni, hogy valamit meg lehet-e változtatni. Ha csak a vallásból indulunk ki, akkor Jézus az evangélium szerint is, először elbukott. Nem sikerült életében megváltoztatnia a világot. 12 bizonytalan apostolt hagyott maga után. Vannak olyan esetek, amikor valaminek a megváltoztatása részleges, bizonytalan, és hosszabb, beláthatatlan történet. A történelem tele van ilyenekkel. Vegyük például csak 1848-at, vagy 1956-ot. Két forradalom, amely először megbukott. Ha ezt az imát vesszük, akkor nem kellett volna belevágniuk. És nem lehet azt mondani, hogy a bölcs ember láthatta előre, hogy ezek a forradalmak bár elbuknak, de később a céljuk megvalósul, és ebben a megvalósulásban a forradalomnak sok érdeme lesz. (1848 bizonyos céljai egyébként nem buktak el, a feudalizmust véglegesen eltörölték, de a magyar függetlenség,).
Valójában a fenti bölcsesség buta embereknek tényleg irányadó. De nem úgy, hogy tényleg ilyen élesen, egyszerűen el lehetne dönteni ezeket a kérdéseket. Azonban az mindenképpen jó tanács, hogy ezekben a helyzetekben az ember komolyan elgondolkodjon azon, hogy az adott dolgot meg tudja-e változtatni, mennyire tudja megváltoztatni? Mi lesz ennek az ára? És őszintén megéri-e neki ez a küzdelem? Az is igaz, hogy sok ember feleslegesen bosszankodik olyan dolgokon, amin nem tud változtatni. Én magam is hajlamos vagyok erre. De még ebben az esetben sem ilyen egyszerű a dolog. Tegyük fel például, hogy elkövetünk egy hibát. Mondjuk túl gyorsan hajtottunk, és büntetést kell fizetnünk. Egyrészt abból a szempontból tényleg felesleges ezen bosszankodni, hogy ha már megtörtént, és a rendőrség elkapott minket, akkor már nem tudjuk megváltoztatni a dolgot. Ugyanakkor a bosszankodással arra "eddzük" magunkat, hogy legközelebb lehetőleg ne kövessük el ugyanazt. Mert az agyunk tényleg olyan, hogy nem elég egyszer megbánni a dolgot, mert ez nem csupán egy tudatos, racionális döntés. Az ismételt bosszankodással "bevésődik az agyunkba" az az érzés, hogy a büntetést nagyon nem szeretjük. Tehát szükség lehet bizony akár megváltoztathatatlan dolgokon való bosszankodásra is. És az ilyen egymondatos bölcsességek, mint általában, leegyszerűsítések. Az imák pedig még ezekhez képest is hülyeségek.
Ezek után bontakozik ki a sorozat fő története: egy keresztény-vámpíros történet. Nem vagyok otthon a vámpíros irodalomban, így nem tudom, hogy ez mennyire eredeti ötlet. Nem is szeretem a vámpíros történeteket, hiszen ellentmondanak a tudományos ismereteinknek, és science-fictionként is silányak, általában nincs olyan mögöttes elméletük, amelyek valamilyen módon megmagyaráznák, mik a vámpírok, és hogyan lehetségesek. Ebben a postban is vissza fogok még térni erre a kérdésre, de most csak annyit bocsátok előre, hogy nem tudom, mennyire eredeti ez a vámpíros-keresztény ötlet. Lehet, hogy nem új. Számomra új, mert nem ismerem ezt az irodalmat.
Számomra emiatt érdekes meglepetés volt, hogy valóban, mennyire átértelmezhető az evangéliumi történet egy vámpíros verzióban: az úrvacsora szertartása valóban ordítóan lehetőséget ad arra, hogy Jézus vérének ivása tényleg vérivás, és vámpíros szertartás. Ha ez új ötlet, akkor egészen zseniális ötlet. Nem tökéletes, és nem lehet tökéletesen végigvinni. Kicsit olyan, mint Dan Brown Da-Vinci kódja. Az eretnek és protestáns gondolatoknál is szerepelt már, hogy a vatikáni egyház igazából nem a jó, hanem a rossz egyház, vagy, hogy az evangélium nem a jó oldal, hanem a gonosz győzelme, sőt, úgy rémlik, hogy olyan elméletek is voltak, hogy a bukás, és a gonosz uralkodása a Földön valamikor nagyon korán, sőt, elejétől fogva megtörténik a Bibliában.
A vámpíros elmélet mögött van egy másik elmélet is, a vírusos elmélet, amely a vámpírokat megmagyarázza. Számomra ez is új, de gyanítom, hogy ilyen elmélet már lehetett korábban is. Az evolúcióban, az élővilágban, a természetben furcsa az, hogy egy faj akár egy vírus hatására olyan nagyon maga ellen forduljon, hogy teljesen csak egymás vérét igyák. Kannibalizmussal is furcsa lenne a dolog. A kannibalizmus persze előfordulhat az élővilágban, de akkor szükségszerűen korlátozott. Gondoljunk csak a természetben előforduló táplálkozási láncokra! Ezek hosszú időt tekintve nagyjából egyensúlyban kell, hogy legyenek. Az, hogy az egyik faj egyedei a saját fajukkal táplálkozzanak, a táplálék-láncban egy direkt visszacsatolást jelentenének. Ezek a láncok pedig nem véletlenül láncok: a hurkok gondokat jelenthetnek. A közvetlen hurkok pedig még inkább.
Az egyensúly szempontjából, hogy az egész működjön, ha egy adott faj saját egyedeivel táplálkozik, akkor eme kannibálok aránya a fajon belül korlátozott kell, hogy legyen. Ha nem az, akkor fenntarthatatlan a faj. Egyszerűen írva: amikor már mindenki vámpír, akkor kinek a vérét szívják? Maradnak az állatok. Tudtommal a vámpír-irodalom szerint a vámpírok erre rá is fanyalodnak. De összességében nagyon fura lenne egy ilyen faj a természetben. Nem mondom, hogy lehetetlen, de talán nem véletlen, hogy ilyen nem fejlődött ki az evolúcióban.
A vírus-elmélet sem oldja meg ezt, viszont részben egybevág a feltámadás elképzelésével. Ezt a sorozatban el is magyarázzák: az emberi test ellenáll a vírusnak, és a vírus teljes hatalom-átvétele akkor történik meg, ha az emberi test meghal. Ebben van némi logika, de másrészt mégsem lehet jól elképzelni. Egy vírus a gazdatest sejtjeit inkább tönkreteszi, mint életben tartja. Az pedig nem megválaszolt kérdés, hogy hogyan volna képes egy halott testet életben tartani. Hogy veszi át az agy, az idegrendszer, az immunrendszer és más rendszerek funkcióit egy vírus?
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy kétezer évig miért nem történt semmi, és miért pont kétezer év után újult volna ki megint a járvány. Különösen, ha legalább egy angyal élt Jeruzsálem környékén valami romok között. Kétezer évig nem találkozott emberrel?
Az utolsó epizód nagyon vontatott, teátrális. Jó, persze, egyrészt az apokalipszist akarja bemutatni, de ehhez először túl pitiáner. A végén lesz a teljes égő sziget valamennyire monumentális, előbb nem. A szereplők mozgása, gondolkodása. Bev gyújtogatása meggondolatlan, hiszen lehet tudni, hogy reggel nekik kellenek házak. Csak a templomra, mint menedékre számítani meggondolatlan. Aztán sokáig tétlenül nézi, hogy felgyújtják a templomot. Paul atya szembefordul Bevvel. A templom leégése után pedig az összes vámpírnak menedéket kellett volna keresnie. Egy fél óra alatt azért lehet valamiféle menedéket építeni vagy ásni. Vagy találni egy pincét, barlangot, amely elérhető. Az ásás Bevnek csak az utolsó pillanatban jut eszébe, holott kézenfekvő lett volna már egy órával korábban is, és lehetséges megoldás lehetett volna.
Az emberek szempontjából végül is érthetetlen, hogy miért küzdenek a vámpírok ellen. Végül is, ha komolyan vesszük, az örök élet ellen küzdenek. Még ha emberi szempontból az angyalok elég gusztustalanok is, ha feltételezzük, hogy a vámpírok valahogy tudnak élni úgy, hogy állatvért isznak, akkor a legtöbb ember szerintem simán bevállalná ezt az öröklétet, és idővel meg megszokná a vérivást. Ki is alakulna ennek civilizált formája. Például a véres hurkát is szeretjük.
A végső jelenetekben még inkább eluralkodik Mike Flanagan filozófiája, amely a ma már közhelyes csillaghamu-elgondolás. Miszerint a lényegünk, az anyag, az energia megmarad, csak átalakul halálunk után. Így tovább élünk, illetve tovább is megy, szerinte eleve nem vagyunk egyedi entitások, hanem mind egyek vagyunk az univerzummal. Ez a régi, ismert, unalmas panteizmus. Számomra szubjektíven is elfogadhatatlan: én igenis nem az atomjaim, nem az energiám vagyok. Főleg, hogy minden atomunk, minden energia, ami bennünk van, életünk során is ki-be áramlik. Ami az állandóság, ami megmarad, amire ezt mondjuk, hogy mégis én vagyok, az a struktúra. Az is változik, de abban van valami folytonosság, és megmaradás. Én, igenis leginkább a neuron-hálózatomban reprezentált információ-halmaz vagyok. Ez pedig elvész halálomkor. Csak mások emlékeiben, esetleg írásban marad meg valami belőle. Attól függően, hogy mennyit írok. Másoknak alkotásaikban, Flanaganból például ebben a filmben is megmarad egy kis rész.
És szerintem ez nem csak számomra van így, hanem nagyjából mindenki számára. Valószínűleg még Flanagannak is. Az az elgondolás, amivel a sorozatban eljátszadozik, egy szép vigasz, de szerintem nem hiszi el teljesen. Nem fog gond nélkül, félelem nélkül, vígan meghalni.
