Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.
***
Házibuli, mint film részben esetleges választás, ezer másik filmre is rákérdezhetnénk, mégis, nem véletlenül választottam, tulajdonképpen számos szempontból roppant alkalmas mindannak elmondására, amit el szeretnék mondani a KDNP-Fideszes családtörvényéről, a médiatörvényről, a tákolmányról, és mind ama más nyilatkozatokkal elképzelésekkel kapcsolatban, amelyek arról szólnak, hogy valamiféle állami erkölcsi nevelést, kényszert vezessenek be, és különösen a családok és a nevelés területét érintik. No meg az egészséges életmódot, és a különadókat.
Sophie Marceu-nak sok viszonylag libertiánus filmje van. A Fanfanban egy varázslatosan szabad lányt, és a szabadszerelmet ábrázolják, a l'Etudiante-ben, egy bevallottan szexkapcsolatnak induló film fordul komolyba. A Marquise-ben egy prostituált-színésznőt játszik. Nem gondolom, hogy Sophie Marceau mindig maga válaszja filmjeit, de valahogy a filmjeinek nagy része a modern, liberális emberről szól, aki maga keresi útját, aki soha nem istennel foglalkozik, hanem inkább a szerelemmel. És amennyire tudom, ő maga is ilyen.
De a sok filmje közül közül egy bizonyosat emeltem ki a címben. A Házibuli ugyanis tulajdonképpen a gyereknevelésről és tini életről szól, pontosan egybevág a családtörvény témáival. És mégis, egy viszonylag ártatlan film. Továbbá nagyon ismert: tinédzserekre óriási hatással volt annak idején. Emlékszem, hogy napokig mennyire el voltam varázsolva. Egy olyan film, melyet anno - időközben felnőtt - emberek tömegei láttak , láthatjuk tehát, miféle "következményei" vannak, az ilyen filmek bemutatásának: mi vagyunk a következményei.
A házibuli (party) maga, mint téma par excellence az a helyszín, ahol a KDNP-Fideszes törvényeket meg lehet sérteni: a gyerekek sokszor hazudnak szüleiknek, elszöknek otthonról, isznak, szerelmeskednek, ma már füveznek is . Ha a KDNP-Fidesz valamit be akar tiltani, akkor a házibuli, mint olyan az abszolút ellenség kell, hogy legyen.
A Házibuli azért is abszolút találó választás, mert még a kádárizmus alatt bemutatták, engedélyezték a köztévében. Ha pedig a kádári rezsim alatt, amikor egyetlen tévé volt, és totális állami felügyelet, akkor is át ment ez a film, sőt, a rezsim egyenesen bemutatta a népnek, akkor azt gondolom, nem kell több érvet felsorakoztatnom amellett, hogy az nem egy olyan film, melyet be kéne tiltani.
Az egypártrendszernek ideális szocialista ember és a klérusnak ideális keresztény ember a legtöbb szóba jövő tekintetben egészen hasonló. Mind a szocialista rezsim, mind az egyházállam szorgalmas, békés, problémamentes, jól funkcionáló, kiszámítható, egysíkú családok tömegeit szerette volna látni. Valójában, ahogy erről már írtam, a keresztény és a szocialista ideológia nagyon sok szempontból hasonló volt, és a kommunizmus a klérussal leginkább amiatt volt ellenséges, mert egy rivális utópiát nyújtottak, és leginkább, mert az előző rendszer elnyomásába integrálódtak be. A keresztény és szocialista ideológiának egyaránt ellenséges a liberalizmus. És a Házibuli, akárhogy is nézzük, a maga ártatlan módján, de abszolút liberális.
Mégis, a kádárizmus végén annyit legalább beláttak, hogy az agymosást nem igazán lehet direkt módszerekkel végezni, vagy ha mégis, az visszaüt. Kell némi szórakozást, szabadságot, cirkuszt is adni a népnek a kenyér mellé. A jelenlegi, bimbózó egyházállami rezsim még nem tart itt, a diktatúra kiépítésénél még ez a tapasztalata nincs meg, és persze a történelemből egyáltalán nem tanul. Akármennyire is az elmúlt ezer évbe réved ez a rezsim, az ezer év tanulságait egyáltalán nem képes felfogni a történelemből.
Tehát a kádárizmus bölcsebb volt, és nem tiltatta be ezt a filmet, pedig mennyi ürügye és indoka lehetett volna rá. Hiszen ez a film mégiscsak egy kapitalista országból jött, ráadásul, ahogy a címe is kiemeli, központi témája egy fiatal lány magánélete, abban is a diszkó, a szórakozás. Aztán például ott van az az osztrigás jelenet, amely igazán nem a panelproli tipikus étele, és mi sem reprezentálja a dekadens burzsoázia luxusát. A filmben pedig igazán vonzó módon van bemutatva.
De Kádárék még sem tiltatták be a filmet, hanem engedték a Magyar Televíziónak bemutatni. Volt annyi realitásérzékük, hogy felismerjék, mi az, amit nem lehet az emberek fejébe verni.
Vajon van-e a Fidesz-KDNP-nek ilyen realitásérzéke? Azt nem állíthatom, hogy a Fidesz-KDNP be akarja tiltatni a Házibulit. De azt igen, hogy amit beszélnek, amit mondanak, amit törvénybe foglalnak, az alapján az következne, hogy be kéne tiltani. Miért is?
Vegyük először is Vic apját, aki megcsalja feleségét. Aztán el is válnak. Vic családja igazán nem az ideális keresztény család. Vic egyedüli gyerek, a család szétszakad, és amikor Vic nagyanyja újra házasodhatna, akkor látványosan a szabadságot, a szingli életet választja. Kell-e ennél családrombolóbb minta?
Ezen kívül ott van még az a jelenet, amikor Vic prostituáltat játszik, és a film igazán nem a hét főbűn egyikének mutatja be ezt, csak amolyan tini baklövésként, amelyhez hasonló meg szokott történni egy-egy eleven fiatallal. És ez így is van. Szomorú lenne az olyan gyerekkor, amelyben nem fordul elő ilyen baleset, mert egy mentális és fizikai "kalitkában" játszódik.
Végül, vegyük észre, hogy miközben a Házibuli a Panteon körül játszódik, a templomot alig mutatják a filmben, és miközben az Henry IV. gimnázium a Saint Geneviéve templommal szomszédos, a filmben soha nem mutatják, ami nem lehetett véletlen, mert gyakorlatilag operatőri bravúr volt úgy beállítani a felvételeket, hogy azon a templom ne látszódjon. Számos jelenetben ott van a templom öt méterre jobbra a kép szélétől. És természetesen a filmben senki nem tűnik vallásosnak, soha, senki nem imádkozik, sehol egy feszület...
A film a szekuláris francia köztársaságban játszódik, és ezen belül is a liberalizmust, a szabad gondolkodást mutatja be. Vic egész családja a maga útját járja, éli a párizsi életét, szórakozik, sokszor megbotlik, talán tanul belőle, talán nem, de nagyon úgy látszik, hogy értékeiket, céljaikat, erkölcsiket maguk választják, és maguk viselik a következményeit.
Vic családja úgy él, hogy az teljesen ellentétes a KDNP-Fidesz családtörvény-politikájával. Vic nem mindig fogad szót szüleinek, a szülők nem tökéletesen nevelik a gyermeket, sokszor káros életet élnek, nem tudnak tökéletes példát mutatni, maguk is botladoznak az életben. De lehet-e ez másképpen? Reális-e elképzelni, hogy az átlagemberek ennél tökéletesebbé tudnak válni?
Először is, azt gondolom, pontosabban, ez kézenfekvő pszichológiai ismeret, hogy a tinédzser feladata, hogy részben ellent mondjon a szüleinek, elkezdjen a maga módján gondolkodni, ha kell, ellent mondjon a szüleinek, és meglássa, hogy mi az, amiben igazuk van, mi az, amiben nem. Meglássa, hogy bizonyos szabályok nem véletlenül vannak úgy, van értelmük. Meglássa, hogy mi az, amikor önállósodik, és milyen felelősség jár ezzel. Félig védett körülmények között, de már bontogatni tudja a szárnyait. Hogy máshogy bontogathatná, ha nem mond néha ellent a szüleinek? Sok esetben pedig a tini azt is megláthatja, hogy amit a szülei mondanak, az néha totál hülyeség, néha pedig csupán az egyik lehetséges életszemlélet, és lehet másikat is választani.
Mi a halált képzel a KDNP-Fidesz? Hogy a gyerek mindenben szót fogad a szüleinek, aztán egy csapásra, 18 éves korában, egy kapcsoló-váltással bölcs felnőtt lesz?! Hogy a jó fenébe válhatna bölcs felnőtté, ha előtte nem engedték meg neki, hogy gyakoroljon, tapasztalatokat gyűjtsön?!
Ami a szülőket illeti, ők persze ideális esetben elvárható, hogy rendesen neveljék a gyermekeiket. De ez csak egy ideál, és az ideálokat nem szabad törvénybe foglalni. Törvénybe azt kell foglalni, aminek betartása reális, amelynek megsértését egyértelműen meg lehet állapítani, és amelyet készek is vagyunk szankcionálni. Ha egy gyermek nem fogad szót a szülőnek, akkor esetenként változik, hogy ez helyes, vagy helytelen. Ugyanarról az esetről különböző embereknek, rendőröknek és bíróknak különféle felfogása lehet, és igazán nem kéne a gyereket államilag büntetni. Ha pedig az állam nem akarja büntetni, akkor mi keresnivalója a törvényben?!
Ha egy szülő "rosszul" neveli a gyermekét, arról is megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint valami rossz nevelés, amely mások szerint helyes. Erre még a tudomány sem mindig tud egyértelmű választ adni. De ami ennél is fontosabb, nem akarunk börtönbe zárni egy szülőt azért, mert botlott egyet a gyereknevelésben. Azt gondoljuk, hogy ez az ő hibája, az ő felelőssége, de nem az állam dolga. Rendezze ezt a gyerekkel, a házastárssal, a családdal, a barátokkal!
Bizonyos mértékig az embereknek joguk van hülyéknek lenni. Megengedjük nekik, hogy például, hogy auragyógyászhoz menjenek, és homeopatás gyógyszert vegyenek. Vagy mondjuk sokan dohányoznak, és ennek tudományosan elég jól igazolt káros hatását magukra vehetik. Megengedjük nekik, mert a károknak és élvezeteknek mérlegelését rájuk bízzuk.
Ha ezt megengedjük nekik, pedig, akkor miért ne engednénk meg egy szülőnek, hogy így-úgy-amúgy nevelje gyermekét, hiszen erre még a tudomány sem ad, és sokszor nem is adhat egyértelmű választ?
És pontosan ez az, ami teljesen ellentétes a Fidesz-KDNP bigott, földhözragadt, avit, korszerűtlen felfogásával. Pontosan ez az, amit a Fidesz-KDNP nem ért meg. Azt, hogy az emberek ma már igénylik azt, hogy a magánéletükben a saját útjukat járják. Nem fogadják már el, hogy a pápa mondja meg, hogy alkalmazzanak-e óvszert, nem fognak minden nap, de még csak minden vasárnap sem elmenni a templomban az aktuális utasításért.
Az európai, és ezen belül a magyar emberek többsége, ha vallásos is, akkor a maga módján az. Ha igényel is némi támaszt a hittől, akkor sem igényel részletes előírásokat. Ha időnként el is olvas egy önsegélyező könyvet tanácsokért, a polcra a könyvért maga akar nyúlni, maga akar választani, és ha megvette, és elolvassa, akkor vagy megfogadja, vagy nem.
De nem csak önsegélyező könyvekért nyúlhat. Olvashat regényeket, verseket, novellákat, filmeket néz, és ezekből is rengeteg tanulságos mintát, esetet, élettapasztalatot vesz. A modern embernek a valláson kívül egy csomó más, sokkal jobb minta áll rendelkezésére. Ha valamit az iskolákban a gyermekeknek tanítani kell, akkor az a művészet, az irodalom, esetleg erkölcs-filozófia, melyekből mintákat vehet. Erkölcsi előírást csak a szülők írhatnak elő, nem az állam. És ha a tinédzser elkezd ezeknek is ellent mondani, akkor ki a KDNP-Fidesz hogy megmondja neki, hogy melyik a helyes erkölcs?! A költők, regényírók, filozófusok nem tud egyetlen helyes erkölcsöt felmutatni, akkor ki a KDNP-Fidesz, hogy azt képzeli, ő tudja az egyetlen helyes utat?!
Az európai emberek a liberalizmus legalapvetőbb értelmében igenis teljesen liberálisak. Nem a neokonzervatív gazdaságpolitika, nem a kisebbségekkel és homoszexuálisokkal szembeni toleranciát tekintve, de a saját szabadságukat tekintve igenis mélyen liberálisak.
És az a rezsim, amely ezt el akarja tőlük venni, meg fog bukni. Nem azonnal mennek ki az emberek az utcára, de meg fogják utálni azt a rezsimet, amely beleugat a magánéletükbe, nem fogják szolgálni.
A Fidesz-KDNP-s népnevelés abszurd, és buta. Nem csak azért, mert számomra teljesen utálatos az a fajta életszemlélet, amelyet nyújtanak. Nem is csupán azért, mert az emberek többsége nem ilyen életet akar, hanem azért is, mert szerintem eredménytelen, kontraproduktív. Még ha egyet is értenék azzal, hogy ez a helyes értékrend, amit az embereknek követniük kellene, akkor is butaság volna ezt így erőltetve lenyomni a torkukon.
A mai fiatalok igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic: szerelmesnek lenni, bulizni, szórakozni, és ha ezzel együtt jár, akkor csalódni. A mai felnőttek igenis szeretnének úgy élni, ahogy Vic családja: szabadon, sokszor hibákat elkövetve, tanulságokat levonva, vagy nem levonva. A mai ember házasodik, aztán elvál. Nevelnek gyerekeket, így-úgy-amúgy. Ilyen-olyan-amolyan konstrukcióban.
A mai gazdasági és technikai feltételek egy normális embernél, ha éppen nincs gazdasági válság, ha van munkája, akkor megengedik ezt is. Az emberek kibírják a szingliéletet, kibírják, ha egyedül kell nevelniük a gyermekeiket, vagy ha megint összeházasodnak valaki mással, és egy színesebb családot alapítanak, mint amilyen erről az egysíkú, keresztény elképzelés.
A mai emberek nem törnek össze ettől, és így sem boldogtalanabbak, mint a legkeresztényibb keresztény a maga mintacsaládjában, ahol esetleg csak azért vannak együtt, mert a vallásuk tiltja a válást, de egyébként már igazán utálják egymást. Azt gondolom, hogy az emberi szerelem ilyen, az evolúció ilyenre tervezte. Néhány gyermek felneveléséig tart ki, és aztán már nem. Az evolúció ugyanis "nem tervezett" hosszabb életre, miközben a technikai haladás ezt már lehetővé teszi. Az evolúció, és a technikai haladás meg hát mégiscsak valóságosabb, mint a vallási hittételek.
A technikai haladás, a huszonegyedik század már sok mindent lehetővé tesz, amit az evolúció "nem tervezett", és amit a kétezer éve alapított vallások sem terveztek. Ezek a vallások nem tudnak megoldást adni modern problémáinkra, elavultak, avitak. Elavultak voltak már a nyolcvanas évek Franciaországában, és elavultak a 21. századi Magyarországban.
Miközben az emberek egy része még továbbra is hívő, egyre inkább fordulnak új vallások fel, melyekkel a Fidesz-KDNP ellenséges, vagy még inkább, egész egyszerűen maguk keresnek megoldásokat. Mert a mai ember képes rá, és a legtöbben szerintem az élet mindenfajta nehézségeivel ellentétben inkább éli a maga által elhatározott életet. A maga csetléseivel, botlásaival, mert az szórakoztatóbb, érdekesebb.
Bár én a saját életszemléletehez hasonló értékrendszert szívesen látnék nagyon sok embernél, eközben semmiképpen nem cenzurával, és erőltetett agymosással nyomnám azt az emberek fejébe, hanem bíznék abban, hogy azért terjed el, mert jó így élni, mert ragadós a példa, mert erősek az érvek. Ezen túl pedig egyáltalán nem baj az, ha van néhány ember, aki nem így él, mert a varietas delectat: kívülről nézve egy bigott apáca is érdekes színfolt a világszemléletek "virágmezején". Ha néhány ember éppen ezt választja, hát hadd válasszák!
Ha pedig a KDNP és a Fidesz még a Házibulit sem akarja betiltani, mindama "családellenséges", antikeresztény tartalom ellenére, melyet felsoroltam, akkor mégis, mit akarnak? Láthatóan van itt egy óriási ideológiai meghasonlottság, tarthatatlan dolog. Miközben a médiatörvény már hatályban van, miközben a médiahatóság régóta létezik, nemhogy a Házibulit nem tiltanák be, ami azért igazán nevetséges volna, de mondjuk az ennél sokkal durvább kereskedelmi csatornákat sem.
A KDNP-Fideszes cenzúra akármennyire is nyomul az egypártrendszeres agymosással, valójában nem tud igazán fellépni a kereskedelmi tévékkel szemben. És ez jól is van így, mert az idő kerekét nem lehet visszafordítani.
A valóságshowkat meg nem kell betiltani. Én is egyetértek azzal, hogy sok közülük teljesen igénytelen, de amíg az emberek nem érnek el olyan szintet, hogy ennél igényesebb műsort igényeljenek, addig tiltással nem lehet ezt elérni. Az embereket igényességre nevelni igényes példákkal lehet. Azt gondolom -még ha a Házibuli nem is a legkomolyabb közülük - Sophie Marceau filmjei közül van pár igényes minta. Ha ugyanis valakinek az a benyomása lett volna, hogy Sophie Marceau állandóan csak a szexxel foglalkozik, az teljesen téves. A l'Etudiante-ban és a Fanfanban ennek alig van szerepe, sok film, mint például a Les Femmes de l'ombre egyáltalán nem a szerelemről szól és mondjuk a l'Age de Raison úgy szól mondjuk az élet értelméről, hogy abban sem éppen a szex a fontos, de még sem a valláshoz menekül.
