Van nekem egy másik kedves barátom is: Yogesh Nepálból. Nagyon jóindulatú, mint a harmadik világbeliek általában. Erről is megosztanék még pár gondolatot, mielőtt belemerülnék a főszálba: Néhány hónapja pénzügyi problémáim adódtak - van most is, de hozzászokik az ember :) - és kénytelen voltam kölcsön kérni, akitől lehetett: a már ismert Kasmitól. A válasz reakció azonban meglepő volt és biztos vagyok benne, hogy minden honfitársamnak az, mert hát nekünk is megvan a saját kultúránk. Az történt, hogy Kasmi elkezdett szervezkedni és néhány másik ismerősömmel közösen kisegítettek pár száz euróval, azzal a feltétellel, hogy csak akkor fizethetem vissza, ha a helyzetem stabilizálódik annyira, hogy az összegre egyáltalán nem lesz szükségem. Hogy kiktől kaptam? Egy kínai és két kenyai kereszténytől, egy kurdtól és ugye Kasmitól. Én megtettem volna a helyükben? Persze hazugság lenne a képet úgy hagyni, mintha a fejlődő országokból érkezők mind szentek - itt most pozitív értelmében használom - lennének.
Na de Yogesh meg hindu, merthogy Nepálba a legutolsó időkig nem igen szivárogtak be más vallások. Az általános szeretetnek örvendett királyi család csak pár éve írtatott ki rejtélyes körülmények között. Most a kommunisták törnek előre. Ez azért fontos, mert egy gyakorlati monarchiában az államvallás komoly védelem alatt áll, na ez most veszett el amott.
A kérdés a következő: Milyen is egy hindu? Olyan, mint Gandhi ugye? Azért az nem olyan rossz. Na, kivéve, ha úgy látjuk a dolgot, ahogy a helyi katolikus pap, Krystian, akivel volt pár kellemes vitánk. - igen, annyira perverz vagyok, hogy katolikus papokkal vitázok önszántamból. - Ő kifejtette nekem, hogy Gandhi mennyire gonosz - ellentétben Jézussal - hiszen csak egy zsaroló volt, az ellenségeit csak szokatlan eszközökkel szivató személy. Ellentétben zsidó barátunkkal, aki szerette ellenségeit. Hm, én szeretem a kersztény barátaimat, ezek szerint akkor valamit már átvettem Jézustól... fenébe is, megfertőztek. Vagy csak buta vagyok és nem értem mi az hogy ellenség.
A személyesen is ismert hindu mintapéldányom aligha tipikus eset, de az ember ne legyen telhetetlen, nem lehet minden gyümölcs a miénk, amit szeretnénk. Yogesh-sel az a gond, hogy informatikus, méghozzá valami bossz féle volt odahaza, tehát nem egy slumdog millionaire-i környezetből jött. De azért csak hindu. Annyira legalábbis, hogy ha valakivel véletlenül összeütközik, akkor egy a keresztvetéshez hasonló műveletet hajt végre, merthogy ezt az istenek valamiért így akarják. Ennél több tünetet nem produkál. Azt hiszem ez azért van, mert egy olyan vallást követni, amely több tízezer - az adat tőle származik - istent tisztel, igencsak próbára tenne egy átlagos hívőt. Ezért a ló másik oldalára vetik magukat, vagyis minimalizálják a gyakorlandó vallási aktusokat.
Na igen, de azért van ez a konfliktusa Indiának Pakisztánnal, ami elég egyértelműen vallási alapú, tehát mégis csak lennie kell ott valami hindu fundamentalizmusnak. Bevallom őszintén: nem tudom. Amit viszont tudok, hogy a bangladeshi barátom, aki leegyszerűsítve a helyzetet a laikus olvasónak: olyan indiai, aki muzulmán, mint a pakisztániak. Na ő és Yogesh is kiállt amellett, hogy ők nagyon jó barátságban vannak hármasban Indiával. De most az, hogy? Hinduk és muzulmánok kéz a kézben? Igen. Van ez így.
De mégis milyen erkölcsöket ad ez a hindu vallás? Hát, akkor most kiadom Yogesht: Vedel, keményen dohányzik és saját bevallása alapján marihuána függő volt, amíg egy nap el nem tévedt a dzsungelben. Emellett viszont nagyon jó ember. Mikor egy alkalommal sikertelennek tekinthető versenyt ivott finn barátainkkal kitört belőle az igazi énje: Folyamatosan bocsánatot kért a viselkedéséért - amit amúgy csak az aranyos szóval tudok leírni - és elmondta, hogy ő azért igenis büszke arra, hogy a hindu a világ legősibb vallása... majd ismét bocsánatot kért.
Szükség esetén nagyon laza: Munkára van szüksége, mert az otthon, évek alatt összespórolt pár ezer eurója itt csak pár hónapig tart ki, bár ő évekkel számolt. (a szociális hivatal 800 euróval számol, mint afféle létminimum) Ezért felajánlottam neki, hogy beajánlom azoknál, akik nekem is munkát szereztek.
Az Üdvhadseregről van szó. - anglikán eredetű vallási csoport. A korábban említett keresztény barátaim mind ehhez a szek... gyülekezethez tartoznak. Amúgy úgy áll a helyzet, hogy én is majdnem. Merthogy nem tudok nemet mondani és miután szereztek nekem munkát, minden alkalommal elmentem az “eseményeikre”, ahányszor személyesen meghívtak. Őszinte leszek: élvezem. Igen, már említettem, hogy perverz vagyok, de védelmemre a következőt hoznám fel: Tudjuk, hogy az egyházak évezredek óta csiszolgatják a teknikájukat, hogy az embereket szertartásokkal kábítsák. Bár a magyar gyakorlat általában végtelenül unalmas, de ez nem olyan. Populáris elemekből építkező zene, rövid időtartam, meglepetés kvíz, vagy ami éppen jön, kávé, tea, süti és kötetlen beszélgetés. Mégis miért kéne visszautasítanom ezt az ingyen drogot, ha egyszer immunis vagyok a mellékhatásaira?
Yogesh pedig jött velem. Előadta kívánságát és az üdvhadsereg munkatársától megkapta a választ, hogy az övék mi. Természetesen nem arról van szó, hogy elvárnák a csatlakozást és cserébe munkát adnának, hanem pusztán arról, hogy nekik tudniuk kell, hogy akit beajánlanak egy munkahelyen az megbízható személy... erről megbizonyosodni pedig időbe telik. Valamint fontos, hogy az én esetem kivételes volt, - mivel azonnal szereztek munkát - de ezt nem tehetik meg mindenkivel.
Yogesh pedig hihetetlen magabiztossággal reagált: ő nagyon szívesen eljön vasárnaponként és bármi egyéb. Na ezért írtam, hogy laza. Tudom ugyanis, hogy az egész keresztény maszlag a legteljesebb mértékig hidegen hagyja. Korábban ugyanis egy másik, egyébként izraelita - Izraeli zászlóval meg minden... elnézést a kifejezésért, de számomra igazi tököm leszakad dolog ez így Finnország közepén. - templomban néhány megtérített nepáli “nepál estet” szervezett, ahova én is gyanútlanul ellátogattam. Ám az ártatlannak hitt dologról kiderült, higy igazi hitgyülit megszégyenítő kis műsor előzi meg a címadó részt. Próbáltam az utolsó sorban bujkálni, de fedezékem nem tarthatott ki sokáig, a lelkész tényleg nagyon elvetemült volt ugyanis. Szerencsére azonban Yogesh nem mindennapi bátorságról téve tanubizonyságot, értem jött és kimenekített a konyhába, ahol már javában készültek a gombócok.
A tanulság pedig: az összes távol-keleti konyha borzalmas, ha nincsenek magyarosítva.
Písz rulez!
