Ateista Klub

Egyik olvasóm jegyezte meg találóan, hogy ha összerakjuk Török Csaba és Szentpétery Péter a Magyar Tudományban nekem írt válaszainak a címét, akkor ketten együtt azt állítják, hogy a trón üres, és, hogy én, illetve az ateisták behunyt szemmel állunk a trón előtt. Mit ne mondjak, nincs is ennél nagyobb bűn.:) És egészen nyilvánvaló, hogy azoknak van igazuk, ők a szellemóriások,akik tágra zárt szemekkel bámulják az üres trónt.:) Emlékeztetnék, hogy nem én mondtam, hogy üres. Az is érdekes, hogy mindez a király nélküli királyság országában írta le két teológus. A fenti képen természetesen egy másik, kissé önkényesen elfoglalt trón szerepel.

No de azt ígértem, hogy Szentpétery Péter írását fogom benchmarkolni. Szentpétery azzal kezdi cikkét, hogy "Isten nem egy a létezők közül". Ez kész, itt hasunkat fogva, harsányan röhögve le is lehet fordulni a székről, az evangélikus lelkész nem is annyira latens, hanem nyílt módon erős ateista. Ország-világnak kiabálja, hogy isten nem létezik. Szalagcímre való mondat, kár, hogy Szentpétery személye igazán a kutyát nem érdekli.

Ha ennyit írt volna, csak ennyit írt volna, bölcs maradt volna. Meg persze ha nem hinne az ellenkezőjében. ha nem beszélne össze-vissza. Hogy van isten, hogy isten van, hogy isten létezik, hogy isten létező. "Credo quia absurdum".

Sajnos ehhez még hozzá tett egy csomó ezzel ellent mondó dolgot és kavarást is. Azt, hogy mennyire zavaros a cikke, nem is kell ezek után magyaráznom, de azért fogom, mert hát sok hülyeség is tanulságos lehet.

Szentpétery Péter a cikk megjelölése szerint az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető docense. Ilyenek tanítják gyermekeinket a mi saját pénzünkből, és ilyenekre. ilyenekért jár doktori ebben a világban. Schmidt Pál után már nem meglepő. Csak valahogy úgy gondolom, az én doktorimat fokozza le, nekem megalázó, hogy miközben én mondjuk a mindenséggel mérném magam, mások ezzel fognak. Nem jó kénytelen-kelletlen egy ilyen halmazba kerülni valakivel.

Nos, miket ír még Szentpétery? "Inkább azt mondhatjuk, hogy az ateista olyan istenben hisz, aki nincs. Vagyis az általa elképzelt istenről megállapítja, hogy nem létezhet." Sok tudós, filozófus vet fel hipotéziseket, aztán kritizálja őket. Ennek sokszor van értelme, mert a hipotézis elterjedt, közkeletű, csábító. Néha nem sok haszna van, mert senkinek nem jutna eszébe. De az ateisták aztán tényleg az utolsók, akik kitalálnak isteneket, és ilyennel vádolhatóak lennének, hiszen igazán nem a mi ingerenciák istent definiálni, meghatározni, nem is mi dumálunk arról, hogy milyen. Nagyon ritkán, és tényleg roppant ritkán esik ateista itt szalmabáb érvelésbe, azaz, hogy olyan elképzeléseket kritizál,amelyek nem is léteznek. Nagyon sok hülyeséghez van jelentkező, aki képes hinni benne.

De azért az ateisták általában még csak nem is valami egzotikus, egy ember által hitt hülyeséget kritizálnak. Általában a különféle elképzelések istenről ugyan sokfélék, de az emberek csoportos neurózisban is szenvednek, van mintázata.

Bizony, a hit sokféle, a hülyeségnek sok változata van, szinte fel sem lehet mérni, hogy mennyi. Szentpétery valószínűleg nem képes. Nagyképű és aligha megalapozott azt állítani, hogy ha bármelyik ateista jön valamiféle kritikával, akkor tutira nincs olyan hívő, aki ezt hiszi. Szinte mindig van.

Aztán még inkább jogtalan a kritika azért, mert isten definiálatlansága, homályossága nem az ateista hibája, hanem maga is egyik fő komponense a hit hibáinak. Jellemzően nem definiálják istent. Ha írnak róla valamit, az homályos, hiányos, ellentmondásos. Maguknak és egymással is ellent mondanak. A legjobb demonstrációja ennek az, ha összevetjük a cikkemre adott katolikus és evangélikus válasz egymásnak való ellentmondásait, azaz összetesszük Szentpétery és Török cikkét. Igazán nem én tehettem erről, hogy egymásnak ellent mondva válaszoltak. Nem az ateizmus tehet erről. Hát ezek úgy ugrálnak, mint a bakkecskék, naná, hogy a vadász kicsit zavarban van, hova lőjön. No meg aztán az egyik bakkecske azt mondja "ne ide lőj, hanem oda!" a másik meg azt, hogy ne oda, hanem mégis ide. Hát mit tehet ezután a vadász? lepuffantja mindkettőt. Ennyi.

"Az Isten, teremtő, felsőbb értelem stb. tagadása eleve nem lehet érték-semleges, objektív tudományos kutatás eredménye."

Közkeletű téves mém a tudományról. Figyeljük meg Laplace válaszát Napoleon kérdésére:

„És hol van Isten ebben a rendszerben?"

Laplace válasza: „Fenség, nem volt szükségem erre a hipotézisre."

A tudomány nem tagadja istent, hanem nincs rá szüksége, nem foglalkozik vele, nem hisz benne. A tudomány agnosztikus, gyenge ateista. Ahogy ebből kiderül, a másik nagy tévedés az, hogy az ateista szükségképpen tagadja istent. Még ez sem igaz. A gyenge ateista nem tagadja istent. Ha valaki szalmabáb érvel, akkor Szentpétery ennek a mestere.

"miért biztos, hogy az akár egy, akár sok világ önmagából megmagyarázható"

Tessék elolvasni Hawkingot! Az értetlenkedés nem érv!

"és csak az Istennel való magyarázat az odébbtolás?"

Tessék megfigyelni a kérdéseket, amelyek felmerülnek:  "ki teremtette istent, hogyan keletkezett, és miből?" Még csak a választ sem kell megvárni, a kérdés értelmes feltehetősége jelzi, hogy isten csak odébb tolás. Ha a hívő azzal jön, hogy egy ilyen kérdés értelmetlen, akkor viszont tökön szúrta magát, mert abból indult ki, hogy ezek a kérdések értelmesek, és választ kívánnak. Az a válasz, hogy ezek a kérdések a Világegyetemre értelmesek, de istenre nem szabad feltenni, meg buta önkényeskedés.

"csak ő döntheti el, hogy mit közöl magáról. Nem feltétlenül azt, hogy önközlését (kinyilatkoztatását) csak a természettudomány művelői hitelesíthetnék koruk szintjén."

1) Azt, hogy isten eldönti, mit nem közöl magáról, elfogadom.

2) De azt meg én döntöm el, mit hiszek el, és mik a feltételeim.

3) Tehát azt, hogy a természettudomány művelői hitelesítenek, ők az illetékesek, azt bizony isten még akkor sem dönthetné el, ha létezne. Akkor se volna beleszólása. Ebbe csak az az embereknek, és a logikának "van beleszólása".

4) Lehet extrém bújócskát játszani, csak a játék végén ne tessék reklamálni, hogy úgy el tetszettek bújni, hogy a hunyó rég elment, és ott maradt isten egyedül! Ez gyerekes.

5) Mert nem csak logikai szinten vannak szükséges feltételek, hanem emberi, kapcsolati, szociális szinten is. Adok-kapok. Ha bizalmat akar kapni, akkor mutatni kéne valamit. Nem az ateisták tehetnek róla, ha isten antiszociális, értetlen kisgyerek.

És persze ahogy itt most istent ábrázolom, az nem azért van, mert tudat alatt hiszek benne, ez azzal a feltevéssel van, hogy ha létezne, akkor ilyen lenne. Mert ez látszik róla. Illetve ez az, ami pont bizonyos nem látszásból látszik róla.

"csak azt, ha tagadja, mint Hawking, Richard Dawkins és velük együtt Brendel…"

Szentpétery megint eltévesztette. Nem tagadtam isten létezését. Sehol, egyetlen mondatban nem szerepel ez az állítás. Megint Szentpétery az, aki szalmabáb érvel.

"Igazi kérdésünk nem az, hogy elvileg mi lehetséges egy adott kor tudományos ismereteinek szintjén"

A valóság az, Szentpétery, hogy bármely adott korban csak és kizárólag az adott kor legjobb tudása alapján vagyunk képesek, és vagyunk kötelesek megválaszolni a kérdéseket. Fiktív tudásra nem lehet alapozni válaszokat. Nekünk nem a válasz ígérete kell. Nekünk a válasz kell, ha van, ha nincs, akkro meg nem kell semmi.

"Az ilyen kijelentések, hogy „mi is csak”, „nem más, mint”, „nem több mint” nem objektív tudományos, hanem világnézeti megállapítások, amelyek értékítéletet fejeznek ki, nem minden érdek nélkül."

Ez hülyeség. Ha valaki azzal jön, hogy: "a CIA ellopta a zoknim párját", akkor a "nincs itt többről szó, minthogy eltökítetted" nem értékítélet, hanem a hipotézisek komplexitására utaló egyszerű, objektív állítás: "nem kell többet feltételezned, mint ezt és ezt..." Ez nem világnézeti kérdés, és nem értékítélet.

Szerintem az Univerzumunk éppen nem több vagy kevesebb attól, hogy ha nem isten teremtette.Ellenben az istenes elképzelés az bonyolultabb, több, az Occam borotvája elv szerint több. Többet tételez fel.

Pont én vagyok objektív, és Szentpétery forgatja ki a dolgot. Értékítélet viszont az, amikor a hívők mondjuk azzal jönnek, hogy "az nem lehet, hogy az ember csak anyag", "az nem lehet, hogy az ember csak az evolúció eredménye". Ilyeneket Szentpétery el fog követni, lásd lentebb. Ezek az értékítéletek, mert objektíven nincs abban semmi rossz, ha az ember csak anyag, és csak gondolkodó állat.

"Akik ilyeneket állítanak, eleve úgy gondolják, azzal tesznek jót, ha saját magukat és híveiket lebeszélik arról, hogy végtelenre nyitott lény voltukból bármilyen végtelen lényre, transzcendens létalapra merjenek következtetni."

Irányultságból soha nem következik valaminek a léte. Ha én nyitott vagyok Cindy Crawfordra (kicsit idejétmúlt példa) abból nem következtethető az, hogy Cindy Crawford szerelmes belém. Még az sem, hogy létezik, ld. képzeletbeli barát. Ez a következtetés azért nem ajánljuk, mert logikailag hibás - wishful thinkingnek nevezik -és nem azért, mert gonoszak, vagy korlátoltak vagyunk. Nem tudom, miért ajánlgat Szentpértery érvelési hibákat követésre.

"Az önmagát (meg)teremtő univerzum modellje, benne az élettel és az emberrel még egyáltalán nem biztos, hogy azonos az univerzummal, hiszen csak modell."

Hogy volt ez dolog a "nem több mint", "csak..."  érvelésekkel?! Szentpétery maga ítélte el az ilyen érveléseket, és van olyan amnéziás, hogy pár bekezdéssel lejjebb maga kövesse el őket. Ezúttal tényleg hibásan. Ugyanis egy a valóságról szóló ismeret nem lehet több annál, mint, hogy egy empitrikusan igazolt modell legyen. Tehát itt az "ez csak modell" tényleg hibás lekicsinylés, mert valójában nem lehet valami több. Dawkins mondta állítólag erre, hogy: "Az evolúció csak egy elmélet? Hát, a gravitáció is csak az, és nem látom, hogy kiugornál az épületekből." Ha nem mondta Dawkins, akkor is találó, mert így van. Mindegyik tudományos elmeélet csak elmélet, csak modell. Az evolúció, a relaitivtás elmélet, a kvantummechanika is "csak" modellek. Az igazoltság fokáról lehet vitázni, rivális elméletekről lehet vitázni. Lehet jobb elmélettel, jobb modellel jönni. Hawking elmélete egy bizonyos fokig igazolt, jó elmélet, amely megfelel más elméleteinknek, jól magyarázza a kérdést, és nem tételez fel túl sokat. Értelmes ember a legjobb modellt fogadja el. Hawking modellje jó jelölt.

Istennel kapcsolatban meg azt mondhatjuk, hogy az még csak nem is egy modell. Egész nyilvánvalóan sok szempontból és sok nagyságrenddel rosszabb elképzelés. Nincs is egy súlycsoportban egy tudományos elmélettel. Sem az elképzelés definiáltságában, sem a magyarázóképességében, sem más tudásunkkal való kompatibilitásában nem versenghet. Tulajdonképpen szóba se jön, startvonalhoz sem állhat, mert még annak a  feltételeit sem teljesíti. Az istenhit tényleg csak hit. Meg tudom mondani, miben kevesebb, és mi a több ennél.

"Vagyis nem akarja, hogy bárki, bármi komplexebb legyen az univerzumnál."

Nem, nem nem akarja, csak észreveszi, hogy ezzel nagyobb kérdést hozott létre az istenhit, mint amit feloldani próbált. Több a kára, mint a haszna. Nem visz előre.

"A Mona Lisa nem magyarázható meg Leonardo nélkül, de Leonardo minden komplexitásával egyetemben megmagyarázható azzal, hogy ő is csak „a természet alapvető részecskéinek az összessége" volt?"

Igen. És a hitetlenkedő kérdésben Szentpértery megint ellent mond magának. Hiszen ez megint egy "hát Leonardo csak részecskékből állt" érv, az ilyeneket Szentpétery elítélte.  Ezt jogosan el is ítélhetjük. Ez nem érv.

"Pedig még a madár is sokkal bonyolultabb, mint a fészke, a termesz is, mint a vára."

Igen, vannak ilyen példák, de ellenpélda is van bőven: a fraktál bonyolultabb, mint a fraktálegyenlet. A jégvirág bonyolultabb, mint a lecsapódást (és odafagyást) leíró törvények. A homokdűnék rajzolata bonyolultabb, mint a légköri és a homok viselkedését leíró törvények. És lehet, hogy először még valami komplexebb magyarázat van a dolgok mögött, de a végén az egyszerűkhöz kell eljutni, különben az egész magyarázat nem ér semmit.

Mert ha univerzális törvény volna, hogy a ok mindig bonyolultabb, mint az okozat, és mindennek van oka, akkor a hit nagy slamasztikában lenne, mert végtlen a regresszus. Akkor ki teremtette istent?! Ugye, hogy csak a probléma odébb tolásáról van szó?!

"Végül Isten mint a lét alapja és struktúrája per definitionem nem lehet a hézagok istene, mivel csak ő ismerheti az összes „hézagot”."

Ebben a mondatban sok logikai hiba van. Valaki lehet a hézagok bármije vagy bárkije attól, hogy ismeri a hézagokat, sőt. És nekem nem kell ismernem az összes hézagot, hogy valakit a hézagok valamijének vagy valakijének nevezzek. Egy párat kell ismernem. Végül körbenforgó az "érvelést", egyáltalán nem fogadom el a premisszát. Egyébként megdöbbentő, hogy valaki egy ilyen szörnyen rossz "érvelést" egyáltalán kiad a kezéből. Annyira bugyuta, hogy én szégyellném magam. Tényleg csak azért érdemes ezzel foglalkoznunk, hogy képet kapjunk arról, a hit részéről a "legkiválóbbak" milyen szellemi "színvonalon" vannak.

"Amíg nem jutunk el odáig, hogy mindazt tudjuk, ami a világ, az élet és különösen a végtelenre nyitott ember létrehozásához szükséges volt, addig kár trónfosztásról beszélnünk. Addig bizony a világ, az élet és a végtelenre nyitott ember a „hézag”. "

Akárhogy is, de itt Szentpétery mégis a hézagok istenét reklámozza. Én meg azt gondolom, a hézagokat el lehet ismerni, meg lehet próbálni hézagmentesebb elméleteket kitalálni. Egy dolog nem tisztességes, a hézagokba istent gyömöszölni.

"Addig pedig vigyázzunk, nehogy a be nem tömhető hézagokról is azt állítsuk – az ő helyébe képzelve magunkat –, hogy betömtük őket."

Arra végképp ügyeljünk, hogy hézagokat ab ovo betömhetetlenként higgyünk!

Nem, Szentpéter, nem jöhetsz te ki jól ebből a hézagtömködésből.:)

Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy, mint a vallás.

***

Amikor az ember vallásokról vitázik, és általánosítani próbál, hogy minden vallás rossz, tehát maga a hit a rossz, akkor az egyik leggyakoribb ellenpélda a buddhizmus szokott lenni. Ugye nehéz letagadni a kereszténység bűneit (inkvizíció, pedofília,...). A hírekből szinte mindenki ismeri az iszlám bűneit (terrorizmus, szélsőséges elnyomás egyes vidékeken, nők elnyomása,...).  A különféle nem monoteista vallások általában kisebbek, de itt is mindenki ismer negatív eseteket, vagy el tud képzelni ilyeneket, meg ezek ugye eleve nem a jóságos, és szerető istenről szólnak, hanem kézenfekvő módon eleve egymással harcoló istenekről, tehát eleve nem lehetnek a világra boldogságot és békét elhozó ideológia jelöltjei. Nem is nagyon aspirálnak erre. Ezek a politeista vallások a monoteista hívők számára eleve a régi, történelmi korok realitásait tükröző, nevetséges, emberi, túlságosan is emberi vallások. Nekünk persze a monoteizmus is egykutya.

A buddhizmus azonban látszólag egy furcsa eset, kivétel, egyedi vallás. Ugyan a politeista hinduizmusból gyökerezik, de egyetlen igazi prófétája, kimagasló alakja van, aki a vallás elvont abszolút jellegét kidomborítja, és ezzel már-már monoteista vallásnak számít. Buddha végül is a buddhizmus egyetlen istenfigurája, különösen ahogy az a nyugati kultúrába eljut. El lehet képzelni, hogy Ázsiában a buddhizmusnak sokkal hangsúlyosabb a politeista, pogány jellege, amelyről az előbb azt mondtam, hogy még egy monoteista, nyugati hívőnek is megmosolyogtató. De ahogy azt a nyugatra eljövő buddhista tanítók tolmácsolják, az a buddhizmus-kép mindjárt több tiszteletet ad, mondom, sokszor még akár a kereszténységnél is szentebbé magasztosul. Messziről jött ember, ugye azt mond, amit akar. Csak hát modern korunkban már itt az Internet, szóval mégsem. Ma már nehezebb beadni az embereknek a vallásos marhaságokat is, és egy vallásról szóló feltupírozott képet is. De mi nem hátrálhatunk meg holmi elhibázott udvariaskodásból, nem szabad a buddhizmust sem szent tehénnek tekinteni.

Pont ezért is fontos egy kicsit figyelni bizonyos hírekre a világról, melyek a napokban például arról számolnak be, hogy Burmában (Myamar) buddhisták és muszlimok csaptak össze. Sok tucatnyian haltak meg, még többen sérültek meg, sok ezreknek kell menekülniük, semmisül meg az otthonuk. Nem kicsinyes dologról van tehát szó, minimum a koptok irtásához hasonló, durva jelenségről. Az összecsapásnak tartós zavargás jellege van, régi történet, nem most kezdődött, és vélhetően nem is most fejeződik be.

Burma, mint tudjuk, egy zárt, diktatórikus ország, és emiatt nem sok hír szivárog ki onnan. Körülbelül úgy titkolhatják, mint a szovjetek az ukránok irtását. A hatalom nyilván nem a muszlim oldalon áll, de nem is szereti, ha az országban bármiféle zavargás van, legfeljebb kicsit szemet huny egy kis népirtás felett.

A két fél tehát az iszlám és a buddhizmus. Mint mondom, nem sok részletet lehet tudni, de egy kicsit utána lehet járni más nyelven hozzáférhető hírekben, és annyi biztosnak látszik, hogy mindkét fél durván benne van az erőszakban. Egyik sem passzív, egyik sem szenvedő. A buddhisták már csak azért sem, mert ők vannak abban az országban többségben, és a muszlimok tulajdonképpen az elnyomott kisebbség. Amiből nem következik, hogy ne lennének agresszívek. Ha egy kicsit nézegetünk, a képeken ugyanolyan hétköznapi, tuskó embereket látunk, amilyenek a világon bárhol vannak, bármely vallásban.

Ahogy felvázoltam, az iszlámot a terrorizmus, a Talibán, Irán és hasonlók után nem nagyon kell ekéznem. A cím, és a hangsúly éppen ezért a buddhistákon van itt. És fel lehet vetni, hogy Buddha békés tanításainak mi köze ehhez az erőszakhoz? Hát Jézus sokszor békés tanításának mi köze az inkvizícióhoz? Nos, a vallásban ilyen dolgok is előfordulnak, a szentírások homályos fogalmazása, ellentmondásossága miatt, és mert a hitben eleve nem az empirikus-logikai módszer a lényeg. Ha a szentháromság illogikus marhasága belefér, akkor a békés Buddhától eljutni a muszlimok irtásáig igazán semmisség. Ez is belefér abba a bizonyos nagy ugrásba, amelyet a hívő tesz meg, amikor a józan észből a hitbe ugrik.

Eközben egyáltalán nem kell egyik oldal pártjára sem állnom, nem kell igazságot tennem. Leginkább azért, mert ateista szempontból mindkét félen kívül állhatok, és mondhatom, hogy lám-lám a vallás. És itt lám-lám még a buddhizmus is. De mit is jelent ez a lám-lám egész pontosan? Nyilván nem arról van szó, hogy csak a vallás a hibás, a konfliktus két fele etnikailag és nyelvileg is különbözik. Lehet mondani, hogy a bevándorlással van a  gond, de a hírek szerint azok a muszlimok részben egészen régóta ott vannak Burmában.

A világban fellelhető összes eset, a történelemből közelmúltból és jelenből összerakható hírek azt mutatják, hogy az ilyen villongások mögött ugyan legtöbbször etnikai, nyelvi különbségek is vannak, és persze a politika, különböző érdekek is szerepet játszanak, de van pár eset, amikor a vallás negatív szerepe nagyon egyedüli (szunita-siita ellentétek), és az, hogy a vallás szinte minden ilyen konfliktusban jelen van, jelzi, hogy a vallás ha nem is egyedül bűnös, de egy roppant durván negatív elem. A történelmi bizonyítékok tömege lesújtó (the sheer volume of historical facts:), és nem nagyon lehet ártatlan vallást mondani.Fel kéne már ocsúdni végre, meg kéne már látni ebben az óriási mintában az összefüggést! Az összefüggést, amely logikai szempontból is ésszerű. Ma már szinte bűn, vakságnak mondható, hogy ezt nem akarja a világ nagy része észrevenni.

Ha nem volna vallás, sokkal sokkal jobb lenne a világ, sokkal kevesebb ilyen eset volna. Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy, mint a vallás.

Az egyébként is kicsinyes védekezés, hogy más negatív dolog is van a világban, hunyjunk már szemet a vallás felett! Az pedig szintén, hogy a vallásnak pozitív oldala is van, mert ahogy azt már sokszor kifejtettem, ha egy eszköz pozitív eszközei kevésbé negatív eszközökkel helyettesíthetőek, negatív hatásai azonban elkerülhetetlenek, akkor nem értelmes alkalmazni ezt az eszközt.

És mivel a vallás erre ennyire nagyon alkalmas, ezért az indok vagy ürügy kérdésén nem is kell annyira lovagolni. Inkább elgondolkodni, miért is alkalmas ennyire?!

Azért, mert a vallás, és itt már a hitre is általánosíthatunk, lényege az, hogy dogmákat fogadnak el, és azokat nem kell igazolni. Ezért valóban a valóságtól függetlenül, könnyedén manipulálható, kezelhető, exportálható, importálható.

Például: nehéz bőrszín alapján összeugrasztani két sötét bőrű népet. Mert hát "akinek szeme van, mindenki lássa." Nehéz nyelvi alapon összeugrasztani két azonos nyelven beszélő népcsoportot. Mert hát, "akinek füle van, hallja". Ellenben tényektől függetlenül marha könnyű két vallás alapján egymásnak ugrasztani két azonos etnikai és nyelvi gyökérrel rendelkező népcsoportot, mint például szunitákat és siitákat, katolikusokat és protestánsokat, ortodoxokat és nyugati katolikusokat. Hiszen pont az a  lényeg, hogy nem látható, nem hallható, nem érzékelhető, nem mérhető, nem megfigyelhető, nem igazolható, nem ellenőrizhető baromságokon alapul.

A genetika és a nyelv sokkal nehezebben manipulálható, a vallás viszont fantasztikusan kezelhető fegyver. Mert a nem ellenőrizhető dolgok lényege, hogy úgy csűröm-csavarom, ahogy akarom. Hát ha egyszer a credo quia absurdum a vezérelve, akkor mi állítaná meg a manipulációt?! A legveszélyesebb tehát a vallás.

Magyarországon 2010 óta az egyházállam olyan léptekkel épül ki, hogy nem léteznek azok a kifejezések, és jelzők, melyekkel az egyre elkeserítőbb és szánalmas helyzetet igazán jól jellemezni lehetne. Az, hogy a 21. században, Magyarországon bizonyos falvakban és kis városokban az emberek kénytelenek agymosásra beíratni a gyerekeiket, és azt maguk finanszírozni (tudjátok, adóból van), az olyan felháborító, hogy nagyon kell keresni a szavakat a kifejezésére. Az a baj ezzel, hogy egyre vadabb hasonlatokat kell kitalálni az olvasó ingerküszöbének áttöréséhez. De hát ha kell, hát kell...

Mondjuk hasonlíthatjuk ezt ahhoz, amikor az újkorban a legismertebb filozófusok rendre különféle teológiai képzésekből szabadultak. Például Feuerbach, vagy Nietzsche. És itt a "szabadultakon" van egy nagy hangsúly, mert az agymosás ellenére lettek értelmesek.

A másik nagy hangsúly, hogy mondjuk Descartes korában még valóban a jezsuita képzés volt az oktatás élvonala, ma meg már hol van az élvonalhoz vagy a jezsuitákhoz képest a falusi pap korlátolt kis világa?!

Az utolsó hangsúly meg azon van, hogy az időben visszafele megyünk, azaz, ha ez így megy tovább, akkor egyre kevesebben fognak szabadulni. Egyre kevesebb gyerekünk  fogja ép ésszel túlélni az agymosást. El fogunk jutni egy olyan középkori állapotba, ahol a vallásban maradni már természetes lesz. Amikor mindaz, amiért a felvilágosodásban küzdöttek, az eseményhorizonton túlra kerül.

Az elmúlt hetek pár politikai eseményét fogom kommentálni, amely az egyházállam nyomulását jelzi, illetve az egyetlen, gyengécske ellenállási gócot, amely persze sokat nem ér, mert sajnos nem figyelnek rá az emberek. Nem éri el az ingerküszöbüket.

Kezdjük mondjuk egy elvontnak és jelentéktelennek látszó hírrel, azzal, hogy Réthelyi Miklós egy reformációról szóló ökumenikus gatheringen mondott beszédet, amelyen olyan szépen elmondta a hívők szokásos, bevett, sablonos hülyeségeit hitről, tudásról és megismerésről, hogy lemezről is játszhatták volna. Én nem is ismétlem meg itt érveimet arról, hogy a hit nem megismerés, a hitnek nincs funkciója, hogy lehet hit nélkül élni, és hogy a hit igazán semmire nem jó, mert írtam én erről eleget.

Itt csak arról írnék, hogy miért fontos erről blogolni, miért fontos erről a Magyar Tudományban vitatkozni. Hogy ez miért nem valami elvont, akadémikus téma, amelynek semmi köze az élethez. Sajnos a legszorosabb kőze van a legnyomósabb politikai katasztrófánkhoz, melynek közepén vagyunk.

Mert ezeket a mémeket olvashatjuk hitről és tudományról szóló népszerű könyvekben, sőt, sajnos ebben a témában manapság szinte csak ezt lehet olvasni, ugyanezek a mémek visszaköszönnek a Magyar Tudományban, ugyanezeket a mémek böfögi vissza a miniszter, ezt verik a fejekbe Jézus szoborral a színházak,

és aztán ezeket olvassa a hívő olvasó, és azt hiszi, hogy erről óriási konszenzus van, ez nagy igazság, ezt szinte nem vitatja senki, ez evidens, ezt nagyon nagy emberek mondják, ezt nagyon okos emberek mondják, ezt nagyon bölcs emberek mondják, nincsenek is ellenérvek. Senki nem mond ellent. Mert valóban: aki ellent mondhatna, az gyáva, elbújik, láthatatlan.

És aztán, ha a miniszter ezt böfögi, akkor a tanárok is ezt fogják belemosni a gyermekek agyába, a végén még azt is megéljük, hogy még a nem egyházi iskolákban is ezt fogják tanítani, ha egyáltalán maradnak ilyenek. Ha minden szinten ezt udvariasságból, félelemből, megilletődésből, lustaságból beletörődésből úgy hagyjuk, akkor a mém így fog elterjedni, így lesz domináns. Lehet, hogy közben, valójában a társadalomban a kevés, józan tudós viszi előre a megismerést, leteszi a technika fejlődésének alapjait, viszik tovább a hátukon azt a kevés kis mérnöki fejlesztést, amin az a kevés kis termelő iparunk alapul, amely még megmaradt. De közben a társadalom nagyja ebben a nagy ópiumfelhőben éldegél, mert a tudósok szép csendben elviselik a megaláztatást.

Mert ugye ha a tudósok egyszer tényleg, egy kis időre is hit alapon publikálnának, hit a mérnökök hit alapján fejlesztenétek, az orvosok hit alapján műtenének, akkor igencsak furcsa technikai termékek jelennének meg a piacon, igencsak katasztrofális helyzetbe kerülnének a társadalom egyes szektorai. És ha egyszer mondjuk csak egy évre kikapcsolnánk az ész alapú megismerést, és a hit alapú "ismereteinkre" támaszkodnánk, akkor pár hónapon belül zuhannánk vissza a sötét középkorba, és még annál is tovább. Hiszen azért még a háromnyomásos földművelés sem hit alapon lett kifejlesztve.

Az ennél komolyabb, elméletibb fejtegetéseimhez valóban azokat az írásokat kell elolvasni, ahol ezeket kifejtettem. Itt most már szándékosan az éles megfogalmazást választottam, mert a szel0d szavak nem sokat számítanak.

A következő hír is hasonló, csak még magasabb szintről szól, egyenesen a miniszterelnökről, aki október 23.-án ezt találta mondani: "Az EU józan ész helyett ideológiákra támaszkodik, ahelyett hogy megértené, nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül nincsen lelke." Tessék, itt ez lesz az elkövetkező években.

Ez meg csak azt mutatja, hogy az ópium beborítja a miniszterelnököt is, de ez még semmi, mert hát ilyen sajnos van, de ráadásul semmi okát nem érzi annak, hogy esetleg visszafogja magát, esetleg formálisan nem ideológiailag elborult államvezetőként viselkedjen, hogy a normális, szekuláris viszonyoknak a látszatát fenntartsa. Különösen elvarázsolt az a vízió, amelyben a keresztényég lesz a józan ész, és az ellentéte az ideológia. Feje tetejére áll itt minden, és nem nagyon szól senki, hogy hohó, a király nem csupán meztelen, hanem pont azért meztelen, mert most gabalyodott ki a kényszerzubbonyából.

Hát így állunk egy olyan államban, melynek "alkotmányában" az állam és egyház elválasztása, és a vallásszabadság elve csak dísznek van, olyan, mint a házasságkötő teremben elrebegett húségeskü, mely után a vőlegény még a lakodalom közepén meghágja az ara kishúgát.

Ami meg a kis ellenállási gócot illeti, az a Demokratikus Koalíció pártja. Nem feladatom, sőt, nem is akarom a pártot reklámozni, sok szempontból kritizálom őket, de a szomorú helyzet, hogy az egyetlen olyan párt, amely következetesen szekuláris, és akkor is elvszerűen az, amikor eléggé nehéz nekik, és igazából nem hiányzik nekik az emberek megosztása. "Csodának" tetszik, hogy mégis kiállnak a szekuláris elvek mellett ilyen viszonyok között.

A Demokratikus Koalíció nem most kezdte ezt, és remélhetően fogja még folytatni. A hír egy olyan eseményhez kapcsolódik, amely az egyházak fent már említett nyomulásáról szól az oktatásban, és persze az állam szemtelen egyházi támogatásáról. Most 1,2 milliárdot szórtak a disznók elé. Ez a kormány a kezéből eteti őket, ami ugyebár még józan egyházi szempontból is baj, ugyanis az egyházak józan képviselői is észre szokták venni, hogy az etetés függés, a függés meg azt jelenti, hogy ára van.

Sajnos az etetést Horn Gyula és az MSZP kezdte a vatikáni szerződéssel, ezért is mondhatom, hogy a DK az egyetlen igazi szekuláris párt. Az MSZP nem az.

A hír tehát az, hogy a kormány sokadjára eteti a kezéből a kedvenc egyházait, most a piaristáknak adott tetemes pénzt. Jogosan veti fel a DK, hogy ezt milyen alapon teszik, és hogy ezt mennyi hasznosabb dologra lehetne költeni. Hogy most ebből mennyit költenek agymosásra, mennyit fektetnek be máshova, mennyi megy a papok audijára, az jó kérdés.

Az ilyen anyagi szempontok a dolgok politikai, gyakorlati oldalát mutatják. Az elv viszont az lenne, hogy az állam ne etesse az egyházat. Azért ne, mert ez alkotmányellenes. És azért alkotmányellenes, mert jó oka van. Ilyen szempontból a DK sem az elvet fogja meg, hanem csak a következményt.

A valóban fontos az lenne, hogy konkrét megfontolástól teljesen függetlenül, abszolút reflexből, elvből tudjuk azt, hogy az államnak nem szabad etetnie az egyházakat. Mindennek nagyon mélyen benne kellene lenni a modern polgár értékrendjében.

Gondolom, majdnem mindenki ismeri a Monty Python Gyaloggalopp c. filmjének legyőzhetetlen fekete lovagját, aki soha nem ismeri el a vereséget, akárhány kezét és lábát vágják le. A vallás - és ismerjük el Töröknek, ezen belül a katolicizmus kicsit hangsúlyosabban - a fekete lovagnál messze "furfangosabb".

***

Ahogy arról már beszámoltam, a Magyar Tudományban megjelent egy válaszcikkem sok más cikkel egyetemben az istenérvekről és a vallások helykereséséről az emberi gondolkodásban.

Ahogy az természetes, a Magyar Tudományban vannak bizonyos korlátok, amelyeket nem lehet átlépni. Ebben a válaszcikkben a Magyar Tudomány egy igen éles terjedelmi korlátot állított elém, ezen kívül pedig értelemszerűen stiláris korlátok is  vannak, és nem is írhat le az ember akármit. Ezek a korlátok védhetőek, és el is fogadtam őket. Bár az alkudozásban a Magyar Tudomány lényegesen visszalépett korábbi ígéretéhez képest (ld. terjedelmi korlát). De fátylat rá!

Ezt tudván felmerülhet az az igény, hogy Török Csabának hosszabban is válaszolhatnék. Ha a Magyar Tudomány hasábjain nincs értelme teljesen szétszedni a cikkét, akkor egy blogban miért is ne? Ez az analízis roppant tanulságos, mert hihetetlenül sok buta, vallásos közhelyet tartalmaz. A következőkben tehát egy részletesebb, és odamondósabb választ adok Török Csabának.

Először is ki válaszolt, ki az a Török Csaba? Török Csaba a cikkben a Esztergomi Hittudományi Főiskola tanáraként van megjelölve. Ezen kívül az MTA tagja. Igen, sajnos ma úgy tűnik, teológusok lehetnek az MTA tagjai, a filozófia köpönyege alá bújva. Az adófizetők pénzét ilyen haszontalan dolgokra fordítják. Profival találtam tehát magam szembe, "megélhetési teológussal". Míg magam nem vagyok "megélhetési ateista": nem kapok egy fillért sem, nem veszek fel el fityinget sem az adófizetők pénzéből ateista nézeteim kifejtésére. Ellenfelemet viszont közösen fizetjük azért, hogy védje istent. A küzdelem tehát nem egyenlő feltételekkel indult. Már csak ehhez képest is meglepő az eredmény: ha igazam van, akkor egy hobbiateista győzte le a hivatásos hívőt.:)

Török alapvető gondolata az, hogy a finomhangoltság, illetve más istenérvek megdöntése nem a katolikus egyház nézeteit cáfolják, mert a katolikus egyház nézetei szerint az istenérvek nem igazolják istent, soha nem is igazolták. Ezzel szemben inkább a protestáns egyház az, amelyiket a kritika inkább célba találhat. Vegyük észre, hogy ez a kérdés tulajdonképpen mennyire másodlagos, és mennyire utóvéd-csatározás!

Figyeljük meg, milyen vicces, ahogy a különböző egyházak egymásra tolják a felelősséget! Ugyanis ugyanerre a cikkre válaszolt Szentpétery Péter is, aki meg az evangélikus hittudományi egyetem tanszékvezetője. Az ő cikkét majd később ízekre szedem, most elég annyi, hogy ő tulajdonképpen ugyanúgy elkeni, illetve eltolja, hogy nem az evangélikus hitet találta el a kritikám. Nagyon gyorsan rövidre lehetne zárni a vitát úgy is, ha valaki összehozná Török Csabát, és Szentpétery Pétert, hogy akkor beszéljék már meg, hogy az istenérvek végül is a protestáns vagy az evangelikus egyház követte el!

Kissé olyan ez a dolog, mint amikor a kommunista érában "mindenki" azt mondta, hogy partizán volt, amikor meg bukott az ideológia, akkor hirtelen "mindenki" letagadta, hogy partizán volt. Vagy nem is annyira, csak félig-meddig... Meg nem gondolta komolyan. Csak parancsra tette, és hasonlók.  Hát hasonlóan, valaki csak elkövette azokat az istenérveket, nem?! Ki ne derüljön már, hogy ateisták voltak!:)

Vessünk tehát egy pillantást az istenérveket valamilyen szinten jól összefoglaló anyagra! A magyar Wikipédiára ne, mert az persze elég rossz! Vegyük inkább az angol változatot! Persze minden ilyen összefoglalónál lehet kritizálni, hogy mi került bele, mi nem, de az angol elég bő ahhoz, hogy illusztráljam, milyen abszurd Török érvelése.

Kik azok, akiket ez a szócikk felemleget? Vannak persze pogány filozófusok, sőt, muszlimok is, de a többség persze keresztény. Ez nem csoda, az érvelő gondolkodás a nyugati világra jellemzőbb. Itt ne essünk csapdába, nem azért jellemzőbb a kereszténységre az isten melletti érvelés, mert a keresztény hit ilyen, hanem azért, mert egy görög kultúrára telepedett rá, és arra ez volt jellemző. Nem véletlen, hogy az ókorból Platónt és Arisztotelészt emlegeti a szócikk. A keresztények általában nem azért akarták istent bizonyítani, mert maguk, belső ind0ttatásból annyira odavannak a gondolkodásért, hanem mert érezték a külső nyomást, hogy azért mégiscsak jó volna. És amikor azt hitték, hogy megvan, akkor persze nagy büszkén mutogatták, és halál komolyan gondolták.

Nos a keresztény időszakból Anselm, Aquinoi Tamás (akit Török megpróbál kimagyarázni, de elég gyengén: "partizán volt, de nem gondolta komolyan") Ők még a reformáció előtt éltek, tehát az egyetemes (katolikus) nyugati keresztény egyház képviselői vagy hívei voltak. Az, hogy protestánsok lettek volna, fel sem merülhet. Descartes viszont egyértelműen katolikus volt, és nem kevésbé volt "jeles" istenérvek kitalálásában.

Aztán Kant, aki inkább protestáns lehetett, de például Anselm és Descartes istenérvét kritizálta. Aztán a modern időkből Swimburne és Plantinga, akik valóban protestánsok. Ha az a kérdés, hogy a modern időkben melyik egyházra jellemzőbb az ilyen istenérv, akkor meg kell állapítanunk, hogy a hangsúly valóban eltolódott a protestáns teológusokra. Leginkább azért, és erre Török is utal, hogy az ilyen érvelés az analitikus filozófiához áll közelebb, az pedig a protestáns országokban jellemzőbb. Ez nem is véletlen, de azért a protestantizmus és az istenérvek között még sincs olyan erős összefüggés, amilyet Török beadni szeretne. A hangsúlyeltolódás nem jelenti, hogy a katolikusok elvetnék az istenérveket, és hogy ne találná el őket is a kritika.

Példa erre Newman bíboros istenérve az erkölcsi felelősségérzet alapján, amely ugyan egy másfajta istenérv, és Newman bíboros anglikánból lett katolikus, de azért azt illusztrálja, hogy a katolikusoknál sincsenek kizárva az istenérvek, és rácáfol Törökre, aki pont őt is felhozza példának. Ugyan megpróbálja beadni, hogy ő sem gondolta ezt az istenérvet komolyan.

Vagy példa Antonio Rosmini-Serbati, aki valamiféle ontológiai istenérvet akart kreálni a "létezésből", mint fogalomból, mely fogalmat csak isten plántálhatott belénk.

A modern katolicizmus, el kell ismerni, kicsit óvatosabb az istenérvekkel, az ész és a hit kapcsolatával. Leginkább egy amolyan se ilyen, se olyan álláspontot vesz fel. Olyan ez, mint a mese Mátyás királyról és a bíró lányáról: "hoztam is istenérvet, meg nem is". A modern katolicizmus fő áramai szerint a hit és értelem úgy éppenséggel összeegyeztethető, de pontosan nem mondják meg, mi a kapcsolatuk. Török isten nyomairól beszél: vestigia Dei. Ez az óvatos megengedő álláspont nem kockáztat: ha valaki véletlenül talál egy istenérvet, akkor jöhetnek a "na ugye, megmondtuk" reakcióval. Ha pedig valamely istenérv megbukik, akkor jönnek a Török Csaba féle: "ugyan már, mi nem buktunk" reakcióval. Ugyebár ez a  "partizánok is vagyunk, meg nem is" mentalitás.

Amikor éppen azt gondolják, hogy találtak egy istenhitet, akkor tök komolyan bevetik. Amikor kiderül, hogy nem jó, akkor jön az letagadás, mentegetőzés. És ezt elő tudja kész0teni egy előzetes, homályos mentalitás is.

Jól illusztrálja ezt Karol Wojtyla hírhedt "Fides et Ratio" c. enciklikája. Nem véletlenül lett a válaszcikkemnek is ez a címe. Ez az enciklika végül is nem tisztázza az ész és a hit kapcsolatát, amolyan se ilyen, se olyan álláspontot vesz fel. Szerintük az ész erősíti a hitet, a hit erősíti az észt, de a pontos kapcsolatuk nincs meghatározva.

Hasonló Joseph Ratzinger más okból hírhedt regensburgi beszéde, amelyben a hit és az ész összeegyeztethetőségét hirdeti. Azt állítja, hogy a pozitivista tudomány ugyan nem tudja igazolni istent, de egyrészt a tudomány ilyen leszűkítésével sem ért egyet, másrészt ez nyitva hagyja a tudományon kívüli érvek lehetőségét, végül burkolva csak elsüt egy hibás istenérvet: a modernt tudománynak szerinte előfeltevése a világ racionális szerkezete, és ennek magyarázata szerinte túl mutat a tudományon, és például a teológia feladata ("találtam egy kalasnyikovot, most partizán vagyok!"). Nos, ez nagyon is közel áll a finomhangoltság istenérvéhez. És erre részben nagyon is jó válasz Hawkingék könyve. Nagyon is célba találta a pápát.

Töröknél is megjelenik ez a "se bűze, se szaga" álláspont. Előbb idézi az I. Vatikáni Zsinat szövegét, amely szerint „… Isten […] a teremtett dolgokból az emberi ész természetes világosságával biztosan megismerhető". Sőt, idéz a Bibliából: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,20)." De aztán azt mondja, "Ez azonban nem a hit racionális értelemben vett bizonyítéka". Zavaros ez a beszéd, mert ha igaz lenne "a biztos megismerés", és a "következtetés", akkor az hogy az isten nyilába ne volna istrenérv és igazolás?! Az más kérdés, hogy sem a zsinatnak, sem a Bibliának nem igaz a premisszája.

De kezdjük el elölről szétszedni Török cikkét, ahogy ígértem!

"Hiszen ha Isten ezen a Trónon ült volna, nem is lett volna – per definitionem – Isten. Tehát – és ezt lentebb meg kívánjuk világítani – ha valakit ettől a Tróntól meg lehet fosztani, az lehet valamiféle emberileg kiokoskodott, vágyott, megálmodott istenség, de nem az az Isten, akire véleményünk szerint a Biblia és a katolikus egyház hite vonatkozik."

Őszintén szólva, nehéz ezt értelmezni. Mit mond Török? Hogy isten definíciója ellent mond annak, hogy valaki rámutathasson arra, hogy isten létezése nem igazolt. De hát Török elismeri, hogy ez megtörtént, Török ugyan azt állítja, hogy a katolicizmus ezt soha nem állította, de most ezt ignoráljuk! Legjobb értelmezésem szerint Török itt azt állítja, hogy: "ha kiderülhet istenről, hogy nem igazolható, akkor nem is lenne isten". Miközben akárhogy is, de Török elismeri, hogy isten nem igazolható. De azt se látom, hogy ellenkező esetben, egy empirikusan igazolható isten miért ne lehetne isten. Egyáltalán nem látom, hogy az igazolhatóságnak mi köze van isten per definíciónem fogalmához. Hol szerepel isten definíciójában az igazolhatóság vagy igazolhatatlanság? Bár isten definíciója abszolút bizonytalan, se a katolikusok, se mások nem jutottak még erről konszenzusra (igen, ez is egy erős kritika), de olyan mérvadó definícióval én még nem nagyon találkoztam, amelyben az igazolhatóság vagy igazolhatatlanság definícióként szerepelt. Jó, nyilván van olyan hülye, aki ilyennel jön, mindenféle dologra van szórványos példa.

Török következő, "érdekes" gondolatmenete szerint:

"Ez már csak azért is fontos, mert ha bárki azt hinné, hogy az istenérvek természettudományos-logikai bizonyítékok Isten létére, akkor ez az ember eleve azt is feltételezné, hogy aki hisz (vagyis értelmi levezetés után belátja Isten létét), az okos, aki pedig nem, az buta. Márpedig a leghétköznapibb tapasztalat is mutatja, hogy ez egyáltalán nincs így."

És itt Töröknek megint részben van igaza. Valóban, a hívők nem okosabbak, sőt, felmérések szerint kicsit butábbak. És valóban, ez azt sugallja, hogy isten létezésére nincs racionális érv. Vegyük észre, Törökkel ezek szerint egyetértünk, hogy isten létezése nem igazolt, nem ezen folyik a vita. Ez meglepő, és mulatságos, de tényleg ez a felállás. Tovább folytatva azt is jelzi az ateisták átlagosan magasabb intelligenciája, hogy az istenhit nem racionális felfogás. Hogy az ateizmus a racionális felfogás. No de attól, hogy nincs istenérv, és attól, hogy az istenhit nem racionális, még simán lehetséges az, hogy egyes emberek nem csak azt higgyék, hogy van isten, de azt is, hogy isten létezése még igazolva is van. Pláne, ha egyszer kevésbé okosak.

Ha veszünk egy embert, aki már van annyira buta, hogy igazolás nélkül higgyen valamiben, akkor már nem kell sokkal butábbnak lennie annak, aki még egyet csavar a dolgon, és másodszorra is becsapja magát, és azt hiszi, van igazolás.

Pascal kapcsán, aki akárhogy is, de megint csak nem református, és van egy elég komolyan vett, hibás istenérve (ő is "partizán" volt, csak Török szerint nem gondolta komolyan), Török azt mondja, hogy: „Le coeur a ses raisons que la raison ne connaît point”. Ó, már megint egy hülye mentegetési manőver! És ezt is ismerjük már. Ugye a szívnek, mint vérpumpának egyáltalán nincsenek érvei, az érzelmek és az értelem összekeverése meg alapvető fogalomzavar. De még ezzel együtt se látom, hogy ha a szívnek lennének érvei, akkor végül is most isten ezáltal igazolt, vagy nem?! Ha igen, akkor ez nem egy istenérv, ami Török szerint nincs?! Ha nem, akkor meg miért kellett felhozni a szív "érveit"?! És hogyan érvek azok az érvek, ha nem igazolások?! Tán túl gyenge érvek?! A szívnek csak túl gyenge érvei vannak?! Hát miféle szív az ilyen?!:)

A következő furcsa érvelés. Az, hogy ahogy a filozófia nem halott, úgy isten sem halott. Csakhogy én filozófusként azt gondolom, az analitikus filozófia nem halott, a kontinentális filozófia halálra van ítélve, és isten meg szintén "halott", vagyis ő soha nem élt. A vallás viszont szintén halálra van ítélve. És nem látok semmi olyan érvet, hogy itt valamiféle bizonytalan párhuzamokon kívül bármiféle oka is legyen annak, hogy ha az analitikus filozófiának tovább kell élnie, akkor istennek is. Sőt, ahogy a kontinentális filozófia halálra van ítélve, úgy van a vallás is. És a kettő között még összefüggés is van.

Itt Törökkel egyet kell értsek abban, hogy a kontinentális filozófia a vallás egyetlen mentsvára, mert az analitikus filozófiában elég gyengén áll. Swimburne és Plantinga mondjuk még erőlködik. A másik oldalon meg Sartre és Camus simán ateista volt. Mégis, az analitikus filozófia tisztább volta nem kedvez annyira a hitnek, és a kontinentális filozófia zagyvasága valóban kedvezőbb a hitnek, még ha nem is garanciája (máshogy is lehet valaki zagyva, nem csak hívőként). Együtt vannak halálra ítélve. Mind a vallásnak, mind a kontinentális filozófiának van viszont megélhetési képviselője, akik védik a mundér becsületét, amikor védhetetlen, akkor is.

Ehhez kapcsolódó érve Töröknek az, hogy "ki kell jelentenünk, hogy az istenkérdés addig létezik, ameddig azt egyetlen ember is felteszi." Ami persze egyik értelemben tautológia, mert egy kérdés valóban létezik, ha valaki felteszi a kérdést, a feltevésként való létezés puszta fogalma szerint. De ettől még lehet hülye a kérdés abban az értelemben, hogy alaptalan vagy értelmetlen. Ez a pozitivista filozófia álláspontja. És persze lehet a kérdés akár jogos, és megválaszolt is. Például negatív módon. Ez az erős ateizmus álláspontja.

Ha egy őrült "tudós" mániája, hogy feltalálta az örökmozgót akkor a dolog kérdés szintjén létezik a tudós fejlében. No de ez azért nem jelent túl sokat. Rögeszmének lenni még nem dicsőség.

Török következő, kissé más érve az, amely szerint a természettudományok nem tudják igazolni istent, de "De ha befelé fordítjuk tekintetünket, létezésünk nagy útkeresései, kérdései, a boldog élet, a béke, a lelki egészség és teljesség vágya felé, akkor már más a helyzet." Hohó, tehát Török mégiscsak "partizán", azt hiszi, hogy talált egy "kalasnyikovot". Csak nem "szovjet partizán", hanem "jugoszláv"!:) Ez a vonal már megjelent Newmannál és Pascalnál is.

Ami ott problémás, hogy a természettudományok és a társadalomtudományok valójában az egységes tudomány két részhalmazát képezik. A két részhalmaz két kategóriát képez, de nem különbözik releváns módon módszertanilag, legfeljebb vannak kissé eltérő jellemzőik. A logikai pozitivizmus bőségesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, és rámutatott arra, hogy a társadalomtudományok ugyanazon módszer szerint folytathatóak, legfeljebb még le vannak maradva. Ha a modern pszichológia, neurobiológia eredményeit nézzük, akkor az empirikus-logikai módszer rohamos elterjedését és diadalát láthatjuk. És nicsak, a társadalomtudományok sem találtak rá isten igazolására!

Török pont a lemaradást használja ki. Akárhogy is nézzük, bizony még Török is beleesik a hézagok istene hibájába, csak a hézag nála a társadalomtudományoknál van.Török a Tudatlanság Úrnőjét most nem a fizika trónjára akarja ültetni, hanem a pszichológia trónjára. Persze a tudatlanság inkább a sajátja, a pszichológia azért elég sokat tud már.

Aquinoi Tamás még az Univerzum eredetében látta isten bizonyítékát.  Amikor Hawkingék (meg előtte sokan mások) ettől a tróntól megfosztják, akkor Török azzal jön, hogy "ugyan, soha nem gondoltuk mi ezt komolyan", nem voltak ők sose "partizánok". De felteszi istent egy másik hézagos trónra, most a társadalomtudomány trónjára. És mondja meg, "kedves" Török Csaba, ha a társadalomtudományok is elérik azt a szintet, hogy már az érzelmek területén is annyira világos lesz "mindenkinek", hogy istennek semmi nyoma, hogy nincs "az emberben jelenlévő fizikán túli", akkor onnan is visszakoznia kell a katolikus egyháznak, akkor hova visszakozik?! Az Urálon túlra?! Vlagyivosztokban lesznek partizánok?! Már nincs hova visszakozni, már a Csendes-Óceánnál álltok! Mert tisztázni szeretném, hogy szerintem ezt az állapotot már most is elértük: a vallások nyakig az óceánból lövöldöznek a vélt kalasnyikovokkal. De valószínűleg fog ez az állapot még fokozódni a neurobiológia fejlődésével, és lesz ez a helyzet még kínosabb a vallásnak.

A vallás fent leírt "se bűze se szaga" hozzáállása hit és értelem kérdésében nagyon is jellemző más kérdésekben is. Tetten érhetjük ezt akkor, amikor a Bibliában, vagy különféle szektákban bizonyos jóslatok jelennek meg, amelyeket a hívők időnként beteljesültnek gondolnak, és igazolásnak fogják fel. De általában annyira nem konkrétak, hogy cáfolódhatnának. Néha vannak ennyire konkrétak, cáfolódnak is, de ez sem zavarja nagyon a hitet ( „Bizony, mondom néktek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.”).

Tetten érhető ez az összes vallás hittételeiben, amelyek a világ működésére, magyarázatára vonatkoznak. Ezek is csak annyira "konkrétak", hogy a hívők magyarázatként elfogadják őket, de annyira nem, hogy jól lehessen őket ellenőrizni.

És ugyanez a langyos felfogás jellemző most már a katolikus egyházra is az istenérvekkel kapcsolatban. Le lettek ők már eleget forrázva, tehát már nem kockáztatnak. Ugyan bevetik az istenérveket, amikor istenről folyik a vita, de ha valamelyik esetleg megdől, akkor nyomban visszakoznak. A langyos hozzáállás nem jelenti, hogy rájuk nem vonatkozik a kritika, csak azt, hogy nem mertek annyira világosan kiállni a pofon elé.

És ugyanez jellemző tud lenni a protestáns egyházakra is, amelyek most még valóban kicsit jobban nyomulnak a finomhangoltságot illetően, Swimburne és Plantinga kicsit jobban nyomatja azt a vonalat, hogy isten igenis igazolható empirikus úton. De ahogy a cikkemben is megjegyeztem, Alister McGrath "Tudomány és vallás" c. könyve hasonlóan se "bűze se szaga"jellegű. Nagyon sok isten melletti érvbe kezd bele, de aztán a legtöbb esetben maga is elismeri, hogy kicsit gyengék. Hogy akkor mit akar egyáltalán ezekkel az istenérvekkel, az nem világos. McGrath könyve nagyon is a fent említett pápai enciklikával és előadással rokon.

Tetten érhető ez a "se bűze se szaga" mentalitás, ez a megfoghatatlanság (internetes szleng szerint "takonyangolna" mentalitás) abban, ahogy isten a vallásban a hézagok istene. Ahogy rámutattam, Töröknél ez a hézag nem a csillagokban van, hanem az emberben belül. De csak a hézag áthelyezése történt meg.

A vallás minden fronton, minden témában nagyon sokszor ezzel a langyos, homályos, semmilyen fogalmazásmóddal operál. nagyon jellemző, hogy nem mernek egy világos kijelentést tenni. Nem merik a cáfolást kockáztatni. Mert azon kevés esetben, amikor ezt megtették, mindig pórul jártak. Csak ugye azt kellene felfogni, hogy ha a vallás folyton beleesik a mély vízbe a pallóról, akkor nem az a megoldás, hogy egyre bizonytalanabbul vágnak neki a pallónak. Van olyan "valaki", aki merészen, határozottan tud nekivágni a pallónak, mert értelmes, és tud járni: ez a tudomány. A tudomány is belesik néha a vízbe, de jóval ritkábban, továbbá nem ejt rajta olyan mély sebeket, mert eleve be van kalkulálva a tévedés lehetősége. A vallásban meg nincs bekalkulálva, mert nincs módszerük semmire, tehát a hibakezelésre sincs. Unhandled exception.

Gondolom, majdnem mindenki ismeri a Monty Python Gyaloggalopp c. filmjének legyőzhetetlen fekete lovagját, aki soha nem ismeri el a vereséget, akárhány kezét és lábát vágják le. A vallás - és ismerjük el Töröknek, ezen belül a katolicizmus kicsit hangsúlyosabban - a fekete lovagnál messze "furfangosabb".

Nem elég, hogy a hézagok istene soha nem adja meg magát, akárhány kezét és lábát vágják le. Ezt a mentalitást még tetézik egy másik stratégiával: Amikor levágják kezét, lábát, akkor nem azt mondja, hogy nem győzték le, hanem azt, hogy "hohó, én nem is jelentkeztem erre a lovagi tornára"! "Várjál csak, az egy másik fekete lovag volt, aki jelentkezett!" Az ultimate loser kifutja a belét a versenyen, utolsónak ér be, majd felkiált: "hohó, én el se indultam ezen a versenyen!" Olcsó viselkedés.

De felejtsük el ezt a gyerekes veszekedést arról, hogy tulajdonképpen "nem én csináltam, hanem a szomszéd gyerek!" Nem olyan fontos, hogy melyik egyház képviselői hitték jobban, hogy a hit igazolható!

Hányféle álláspontot láthattunk Töröknél? Számoljuk össze!

1) Istent nem lehet igazolni.

2) Istent nem lehet tudományosan igazolni.

3) Istent nem lehet természettudományosan igazolni, de az érzelmeknél ott van.

Akárhogy is nézzük, Török válasza valóban gyenge, ahogy maga is megmondta. A sok zavaros gondolata együttvéve egy nagyon nagyon gyenge védőállást tud csak igazán jól védeni, és ez az állás az, amiben egyet is értünk. Összességében cikkében az a  meglepő, hogy mennyire óriási visszavonulót fújt.

Mert csakis az első pont védhető meg következetesen, ha az elsőt elfogadjuk, és nem trükközünk azzal, hogy a társadalomtudományba menekülünk, meg azzal, hogy van tudományon kívüli racionalitás, és hasonlók.

Szóval maradjunk az első esetnél! És tegyük hozzá még azt az elvet, hogy: "amit nem lehet igazolni, azt nem hisszük el"! Már csak egy kis lépés van tehát hátra. Török hite tulajdonképpen már csak egyetlen lépésre van az összeomlástól. Már csak az igazolás elvét kell elfogadnia, gyerekkori nevén Occam borotvájának elvét, és...

Welcome to atheism!

Eredetileg arra számítottam, hogy most szokás szerint annyit jelenthetek be, hogy megjelent sokadik cikkem Fides et Ratio címmel a Magyar Tudomány hasábjain, és olvassátok el. Hozzátenném, hogy ez a cikk válasz, Szentpétery Péter Trónfosztás – vagy csak behunyt szemmel a trón előtt? Hozzászólás Brendel Mátyás A nagy trónfosztás című írásához c. cikkére, amely meg, ahogy a címe is mutatja, válasz az én korábbi cikkemre. Válasz továbbá Török Csaba Az üres trón c. cikkére, amely szintén az én első cikkemre adott reakció.

Én megjelenés előtt ennyit tudtam arról mi lesz a Magyar Tudomány novemberi számában. Most, hogy nézem, azt látom, hogy egészen nagy vita alakult ki, amelybe Kampis György is bekapcsolódott,  Mi a tudomány? És mi nem az? c. cikkével. Jó kis csetepaté közepén találtam tehát magamat. Bár az biztos, hogy én provokáltam. Az is jó, hogy ezeket a kérdéseket megbeszéljük. Az már kevésbé jó, hogy a sok cikkben alig van értékelhető érv.

Ugyanebben a számban, és ugyanebben a rovatban, azaz a szerkesztőség szándékai szerint a vitába kapcsolódva jelent meg Gánóczy Sándor: Milyen értelemben lehet tudomány a keresztény teológia? c. cikke, amely csapongó, és nagyon kevés, és gyenge érvet tartalmaz a címbeli kérdést illetően. Mert ugye a teológia nagy megszorítások árán, és akkor nagyon jelentéktelen értelemben lehetne csak tudomány. Gyakorlatilag a Biblia irodalmi, mitológiai, vagy történelmi, forrástani elemzését külön tudományként elnevezni nagyzolás lenne. Isten fiktív létezésének következményeit kutatni meg ugye annyira értelmes, mint a télapológia: "mi lenne, ha létezne a télapó"? Kit érdekel?!

Nem fogom most és itt részletesen kivesézni a cikkeket. Mindegyik cikkre nyilván volna még mondandóm, de azt vagy a Magyar Tudományban írom meg válaszként, vagy, ha erre nem lesz mód, akkor külön blogbejegyzésekben. Ez utóbbi könnyen meglehet, ugyanis, hogy az egyik szerkesztő kifejezését használjam, a Magyar Tudomány nem üzenőfüzet.

Itt, most általában csak azt szeretném megjegyezni, hogy csodálkozok azon, hogy idáig fajult a dolog. Én első cikkemben egy ismert tudóspár nagyrészt tudományos könyvét mutattam be. Kicsit filozofikus irányba elvittem a dolgot, nem tagadom. Ha a Magyar Tudomány azzal utasította volna el a cikkem, hogy szigorúan csak a tudományról szabad írni, elfogadtam volna az indoklást. De nem utasították el a cikket.

Török Csaba és Szentpétery Péter cikke véleményem szerint semennyire nem tudományos, egyszerűen nem lett volna szabad megjelenniük. Őszintén szólva silány cikkek, ezt a Magyar Tudományban így nem írhattam le, de itt igen. Mindkét cikk igen zavaros, gondolatmenetről alig lehet beszélni velük kapcsolatban. Nyilván azért jelenhetett meg a két cikk, mert akik írták, befolyásos emberek és egy-egy jelentős közösséget reprezentálnak, és a Magyar Tudomány mégis üzenőfüzet, csak nem akárkik üzengethetnek benne.:) Pedig a Magyar Tudománynak egyáltalán nem feladata ezeket a közösségeket képviselni, csakis a tudományos közösség képviselete a feladata.

Kampis György az ilyen vitákban sokszor meghívott résztvevő. Általában a tudomány védelmében hívják meg. Nem tudom, hogy most hívták-e, mert a helyzet az, hogy például Kampis is olyan hatalommal bír, hogy használhatja a Magyar Tudományt üzenőfüzetnek. Furcsa és gyenge véleménye szerintem sokszor sok kárt okoz a tudomány renoméjának. Most is túl sokat enged, és közben egészen furcsa nézetei vannak. "Érvelése" inkább ellenszenven alapul. Nekem szerinte nem szabad "gyaláznom" a vallást neki viszont szabad engem.

Ezen nem lepődtem meg, tudom, hogy Kampis - ne kerteljünk - utál engem. Ez tényleg csak nettó ellenszenv, mert kárt én neki soha nem tudhattam okozni. Soha nem voltam olyan helyzetben. Ám Kampisnak legalább van pár olyan gondolata, amelyet csak kicsit kell helyretenni. És a megfogalmazása végül is érdekes. Az is jellemző viszont, hogy neki Gánóczy cikke tetszett legjobban. Én lehet, hogy altatónak fogom használni ma este.:)

 Mint mondtam, külön ki fogok térni a cikkekre, mert érdekes kérdések megtárgyalására adnak hivatkozási alapot.

Még annyit, hogy az én cikkemben van egy eléggé zavaró fogalmazási hiba, amelyet a Magyar Tudomány olvasószerkesztője kijavított, én is átírtam, de a word dokból valahogy nem a végső verziót, hanem mindkét verziót bemásolták a cikkben. Technikai hiba.

Frankó dolog a Facebookon a Sceptical Inquirert bejelölni, mi sem demonstrálja ezt jobban, mint a napok hírei. Egyik nap az Inquirertől megkaptam egy szkeptikus kritikát egy bizonyos könyvről, és pár nappal később  már meg is érkezett a nagy felhajtás Magyarországra is az eredeti hírről. Én az origo.hu portálon olvastam először.

Felhajtást mondok, mert a hír, és a benne foglalt interview ugyan azt mondja, hogy fantasztikus, hihetetlen dolog történt, egy orvos kómába esett, és mindenféle spirituálisnak és halál utáninak mondott élménye volt. De hát mi ebben az extraordinális? Persze, nem minden emberrel történik ez meg, nem minden nap, de nem is ő az első ember, akivel ez megtörténik. Tudjuk, hogy léteznek ilyen jelenségek, és valamennyit tudunk arról is, hogy mi történik ilyenkor. Ismerjük a testen kívüli érzés jelenségét, ismerjük a spirituális élmény jelenségét, és ismerjük a hiperreálitás érzés jelenségét. Tehát az extraordinális hír először is marhára nem extraordinális, és csak az illető maga fújja fel. És újságok és portálok meg sajnos asszisztálnak ehhez.

Ami ebben az esetben mégis speciáis, hogy az orvos, dr. Eben Alexander azt mondja, hogy amíg kómában volt, nem volt neurális aktivitása, és ez az, ami miatt a tudomány materialista alapon nem tudja megmagyarázni az élményeit. De ahogy a Neurologica blog felveti, nyilván nem egyik pillanatból a másikba "kapcsolták le a villanyt". Nyilván órákig hatalmasodott el a betegsége rajta (mivel fertőzés volt, nem is lehetett máshogy), amíg kómába vitte, és nyilván órákig, vagy napokig tartott, amíg visszaállt a tudata. Ebben az átmeneti periódusban pedig mindenféle megváltozott tudatállapotban volt. Egész jól megmagyarázható, ami vele történt, de legalábbis semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy materialista alapon megmagyarázhatatlan. Az, hogy egy gyulladás hogy üti ki az agyának bizonyos részeit, és az milyen élményeket fog okozni, őgy általában beláthatatlan, szinte bármi benne van.

Ezt még Dr. Alexander is el kell, hogy ismerje, hiszen említi, hogy egyébként szakértőként korábban el tudta fogadni azt, hogy a zavart tudatállapotokban történhetnek ilyen jelenségek. Másoknál mindenképpen. Dr. Alexander azt hiszi, hogy az ő esete abban más, hogy nem volt agytevékenysége, de pont ebben téved  nagyot, hiszen nyilván nála is volt egy átmeneti állapot.

Fontos azt is megjegyezni, hogy az ilyen élmények esetén az agy nagyon nem képes a reális időérzékelésre. Gondoljunk csak bele, hogy amikor álmodunk, akkor pár perc álmot sok órás élménynek gondolhatunk! Ennek megfelelően Dr. Alexander a kómában esés és a kómából kijövetel sok órás periódusa alatt tökéletesen végig élhette a hallucinációit az átmeneti tudatállapotban, és érzékelheti ezt utólag akár egy hetes élménynek, akár folytonosnak, bármikor megtörténtnek. Fogalma sem lehet arról, hogy amire emlékszik, mikor történt meg vele, és milyen hosszú volt valójában. Tehát nem zárhatja ki, hogy az átmeneti pár órában történt.

Amikor a visszatéréséről beszél, az nagyon is arra utal, hogy a "túlvilági" élményei a tudat elvesztése és a visszanyerése (kóma és felébredés közötti) átmeneti állapotában történhetett. Dr. Alexander maga is említi, hogy ez egy lehetséges hipotézis, de elveti. Nem mond semmi valódi érvet, hogy miért ne lehetne ez a magyarázat. Figyeljük meg, hogy Dr. Alexander mindig azt mondja, hogy "primitív" redukcionizmus. Szóval érzelmi elfogultság van az érveinek hiánya mögött.

Azt, hogy az egész jelenség az agy különböző területeinek fokozatos kikapcsolásából ered, igazolja, hogy Dr. Alexander arról beszél, hogy nem voltak nyelvi képességei. Ez tökéletesen megfelel ennek a fokozatos kikapcsolás hipotézisnek. Viszont teljesen megmagyarázhatatlan a dualista felfogásban. Miért ne volna a transzcendens léleknek a túlvilágon nyelvi képessége, ha mindenféle más képessége állítólag van?!

Egy másik, általános megfigyelés, hogy ezek a beszámolók ugyan sok mindenben kulturálisan hasonlítanak, és ilyenkor jellemzően helyi kultúrától is függenek, de a beszámolók nem számolnak be egy interszubjektív túlvilágról. Nem úgy van, mint mondjuk New Yorkkal, ami jó messze van, de aki járt ott, az egész pontosan azonosíthatóan, részletesen, és egymástól függetlenül, de egybehangzóan hasonlóan számol be arról, hogy mik vannak ott. Márpedig ez a részletesség, interszubjektivitás az, ami megkülönbözteti a létezőt a hallucinációtól. Dr. Alexander esetében sincs ez máshogy. Persze, vannak felhők meg fények, meg angyalok, de nincs olyan konkrét, azonosítható egybeesés, mint mondjuk a Brooklyn Híd, a Szabadság Szobor, az Empire State Building, amelyekről mindenki hasonlóan számol be, és ugyanott vannak a beszámolók szerint, azonosíthatóak, és összevethetőek, tehát jó indokkal gondoljuk őket valósnak.

Dr. Alexander egyetlen kísérlete arra, hogy mi nem volna magyarázható az, hogy az élménye olyan hiperreális, hogy nem lehet hallucináció, és nem lehet megmagyarázható materialista alapon. De hát ez olcsó, ezt az "érvelést" ismerjük! Dr. Alexander előtte, amikor másokkal történt ilyen, maga is simán elfogadta, hogy az ilyen dolgok megmagyarázhatóak. Miközben persze azok, akik hallucinálnak, sokszor ezt nem fogadják el, de ebben semmi objektív érv nincs, ez tisztán érzelmi makacsság. És persze, amikor Dr. Alexander kerül a hallucináló szerepbe, ő is pont így viselkedik. Amikor átesik a másik ló oldalára, akkor ő is csak ugyanolyan.

Az egész eset csak arra jó illusztráció, hogy miért kell szkeptikusan gondolkodni, miért kell a tudományos módszer. Nagyon fontos, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy az élmények beszámolói, a személyek maguk ítéljék meg, hogy minek mi a magyarázata. Hiszen ők ilyenkor teljesen elfogultak, ha valakikre, akkor rájuk nem szabad hallgatni. Persze, hogy a fülig szerelmes emberek sokszor nem tudnak józanul gondolkodni saját szerelmükről. Persze, hogy aki átélt egy ilyen élményt, az nem képes objektíven megítélni saját élményét. Ezért nem szabad hinni egy sztársebésznek, hanem csakis a tudományos közösség konszenzusának. Egy sztársebész nem csinál túlvilágot.

A tudomány pontosan ezért alapul interszubjektivitásra, kritikára, tesztelésre, ahol lehet, reprodukálhatóságra, a cikkek elfogadásánál peer-reviewra. Mert tudjuk, hogy az emberek esendőek. Tudjuk, hogy az emberek elfogultak, és saját élményeikkel kapcsolatban nagyon is azok. Persze, hogy olyan nem érvekkel jönnek, hogy "ezt nem lehet megmagyarázni materiálisan, érzem, hogy nem lehet".  De az, hogy mit nem lehet megmagyarázni, nem érzelem kérdése.

Normális esetben ha egy tudós átél valami hasonlót, és esetleg furcsa dolgokat érez, megzavarodik, akkor nem ír könyvet erről, nem csinál hülyét magából, hanem vár, gondolkodik, megvárja, míg elmúlik az elfogultsága. Normális esetben ez az idő el is jön, és utólag úgy nevet az egészen, mint egy tinédzser-szerelem botorságain. De vannak olyan emberek, akik nem ilyen bölcsek.Szomorú, hogy Dr. Alexander abba fekteti energiáját, hogy könyvet ír, de abba nem hogy kritikusan elgondolkozzék az élményén. De lehet, hogy tudja ő nagyon jól, hogy kissé nagy vetítés, ahogy következtet, de hát a könyv az könyv, az üzlet, az üzlet, most már végigcsinálja, van annyi pénz, amiért végig csinálja.

Vagy az is lehet, hogy az a bizonyos kóma mégiscsak károsította Dr. Alexander agyát. Az eset nem azt demonstrálja, hogy cáfolja a kóma a materzilizmust vagy redukcionizmust, hanem inkább azt, hogy hogy veszi el egy orvos eszét.

A napokban olvashattuk a hírt, hogy Skóciában Vallejo-Marin, a Stirlingi Egyetem tudósa egy újonnan keletkezett fajt fedezett fel. Félreértés ne essék, nem egyszerűen új fajt, hanem olyan fajt, amely igazolhatóan nemrég keletkezett, azaz a speciáció egy igazoltan megtörtént esetéről van szó. Az utóbbi időkben való keletkezést az igazolja, hogy a hibrid faj szülei nem őshonosak Skóciában.

Nem ez az első ilyen eset. Én korábban ilyen hírt én nem olvastam az újságokban. Azért is fontos, mert nem laboratóriumban történt, és olyan növényről van szó, amelyet a "drágalátos" kreacionista is lát, sőt, kezébe veheti, körbeszagolhatja a "sátáni növényt".

Azt is fontos megemlíteni, hogy a hibridizáció a fajképződésnek nem az egyetlen, és valószínűleg nem is a fő változata. Ugyanakkor számos faj kialakulásáért lehet felelős. Akár többért is, mint gondolnánk. Tehát a kreacionisták elkezdhetnek kétségbeesetten védekezni, hogy hibrides speciáció van, de másmilyen, "normális" az nincs. Tényleg kétségbeesett, visszaszoruló védekezés lenne, és várhatóan ugyanúgy csúfos vereséget szenvedne, amikor ledokumentálnak egy "normális"  esetet is. Az origó cikkében erre is van jelölt. A tudomány ma már egy csomó adatot rögzít, magokat fagyasztanak le, és sok ideig fognak egyre több mindent vizsgálni, tehát ha igaz az evolúció, akkor csak idő kérdése ez a bukás is.

A hívők nagyon gyakran jönnek olyan elképesztően rossz érvekkel, amelyeket nehéz empirikusan cáfolni, azaz csak az emberek józan eszére hagyatkozhatunk, hogy "de hát ez rossz érv!".  Ilyen például az, hogy "bizonyítsd, hogy nincs isten", "miért van inkább valami, miért nincs inkább semmi?", "ha nem tudsz mindent, akkor nem zárhatod ki istent", "ha nem tudod cáfolni, hogy Jézus feltámadott a Golgota hegyén, akkor nem lehetsz ateista", és hasonlók. Ezek logikailag is rossz érvek.

A hívőknek csak egy része kreacionista, de a krecionisták nagy része hívő. A katolikus egyház ugyan hivatalosan elfogadja az evolúciót - szépen, sunyin nyitva hagyva azért a kaput istennek is - de a katolikus hívők egy jó része is kreacionista, vagy értelmes tervezettségben hívő (e cikkben nem teszek különbséget, mert irreleváns). Más keresztények, sőt, sokszor buddhisták, hinduisták, vagy muszlimok is szép számmal vannak a kreacionisták között.

Én egy ideje ritkán érvelek a kreacionizmus ellen. Azért, mert azt gondolom, az evolúció egy tudományosan igazolt elmélet. Azt gondolom, hogy az evolúció tagadása részben egyszerű hülyeségből fakad: nem egészen triviális elméletről van szó. Részben matematikai műveletlenségből: ahhoz ugyanis matematikai műveletlenség kell, hogy valaki azt higgye, hogy egy véletlen faktorokat is tartalmazó, sztochasztikus folyamat nem vezethet eredményre. Igazoltan vezethet, nagyon sok sztochasztikus algoritmus van. Sokszor pedig  biológiai ismeretek hiányából fakad. A kreacionisták nagy része nem érti az evolúciót. Egy kis része alapjában felfoghatná, de mondjuk tudatosan próbál ellene szofista érvelést folytatni. Az ebbe fektetett energia kis részével akár meg is érthetné az evolúciót.

Az evolúció-kreacinosta vita kicsit olyan tehát, mintha az emberek relativitáselméletet tagadókkal vitázna: az elmélet elég bonyolult ahhoz, hogy szépen bele lehet mászni. A tagadónak nem kell különösebben hülyének lennie ahhoz, hogy igazából ne értse. Ahhoz sem, hogy ne fogja fel, hogy nem igazából érti.Ez a Dunning-Kruger hatás. Mit lehet az ilyennel tenni? Processzort nem lehet cserélni. Sima oktatásügyi problémáról van szó. Az ilyen embereknek okosabbaknak kéne lenniük. Ez a megoldás. Akkor maguk is rájönnének, hogy nem értik, ha rájönnének, hogy nem értik, elkezdenének tanulni, és talán megértenék. Közben meg még okosabbakká is válnának.

Összefoglalva: azt gondolom, hogy ahogy ma az evolúciót az európai emberek többsége elfogadja, úgy a jövőben az átlagos intelligencia, a tudományos műveltségi szint növekedésével, a kézzelfogható, robbanásszerűen szaporodó bizonyítékokkal, a még több magyarázattal, alkalmazásokkal, az egyre több felfedezéssel az evolúció teljesen bevett dolog lesz az emberek között. A kulcs tehát itt az emberek még jobb oktatása, ez ügyben az én blogolásom sokat nem tehet. De nehéz lesz az evolúciót akkor tagadni, amikor mesterséges élőlények fognak tobzódni, és olyan dolgok fognak a szemünk előtt zajlani, amelyek totálisan őrültnek tűnnek egy kreacionista szemében.

Ennek a folyamatnak az egyik lépése ez az új felfedezés, és hát ha megtörtént, akkor azért hírt adok róla. A kreacionisták egyik utolsó, fő érve ugyanis az, hogy "de hát senki nem látott még fajokat keletkezni, ergo, ilyen nem is létezik". Vegyük észre azt, hogy ez a kreacionista érv vulgár-empirista. Ez tényleg az az eset, amikor a hívő jön azzal, hogy "ha nem látom, nem hiszem". Ez az az eset, amikor a kreacionista vulgár-empiristább a legvulgárisabb materialistánál is. A hívők szokták ilyenekkel vádolni a tudományt. A tudomány valójában a "ha nem látom, nem hiszem" és a "bármit elhiszek, minden igazolás nélkül" két véglete között az "elfogadom, ha empirikusan igazolod" köztes elvet vallja. Ahol az igazoláshoz nem kell közvetlenül látni dolgokat. Lehet mérni, lehet közvetett bizonyíték, lehet csupán annyi, hogy valami a legjobb magyarázatként tűnik. Istent tehát nem fogadjuk el, mert ilyen közvetette igazolása sincs. A  fajképződést viszont eddig is azon az alapon fogadtuk el, hogy a fajok létezésének legjobb magyarázata, a különféle leletek ezt közvetve igazolják, és mert abból, amit a genetikából tudunk, az evolúció gyakorlatilag kikerülhetetlen következmény, ennek pedig a speciáció szintén kikerülhetetlen következménye.

Egész egyszerűen, ha azt, amit a szaporodásról, génekről, DNS-ről tudunk igaz - és jegyezzük meg: ezek úgy igazak, hogy a szemünk láttára történnek - akkor a speciáció elkerülhetetlen. Ami csupán kérdés lehet, hogy melyik változata és milyen gyakran, történik meg.

Az origo cikke is rámutat, és én is leírtam már, hogy a faj fogalma tulajdonképpen egy kissé problémás. Jelen időben a legtöbb faj jól elkülöníthető, de az evolúció során a fajok maguk képlékenyek. A Critical Biomass-ben olvastam a fajok, osztályok képlékenységéről egy egészen érdekes cikket, és egyben egy másik fajképződésről is. A kreacionisták hibája az, hogy nagyon mereven veszik ezt a fogalmat, ezért is hiszik, hogy áttörhetetlen a fajok közötti határ. Jelen időben ez az esetek többségében így is van. De a gyűrű fajok például ebben is kivételt képeznek. Az időbeli változásokat véve viszont a dolog tényleg tarthatatlan.

Olyan ez, mintha valaki azt hinné, hogy mivel jelenleg az országhatárok kőbe vannak vésve, ezért mindig is itt voltak az országok. Hát most valaki vagy Ausztriában él, vagy Magyarországon. A senkiföldjén nem élhet senki. Ergo, az Osztrák-Magyar Monarchia nem is létezhetett. Ugye?! Hát de, időben pont a határok változása a kulcs.

Egy másik hasonlat a speciációra nézve az, hogy a kreacionisták érve olyan, mintha azt mondanák: "kérem, azt én értem, hogy az elültetett mamuttfenyő-mag az kicsírázik, azt is, hogy növekszik. Azt is értem, hogy azok a bazi nagy mamutfenyők is növekednek, amelyek Kaliforniában vannak. No de senki nem látott még mamutfenyőt magból felnőni a szár méteres magasságig, ugye?! Ez azért mégis képtelenség."

Nos, a kreacionisták, és a hívők nyomorúsága, hogy annak ellenére, hogy érveik ilyen képtelenek, és egyetlen mentsváruk, hogy ezeket az érveket ugyan a logika nem támasztja alá, de legalább a valóságban azt remélik, hogy nem buknak le. Ugye nem várható, hogy felfedezik Jézus holttestét, nem várható, hogy mindenre holnap megtaláljuk a magyarázatot, nem várható, hogy abszolút bizonyítékot találunk arra, hogy nincs isten, ás azt hitték ezek a naivok, hogy nem lesz olyan, hogy fajképződés fog lezajlani a szemünk előtt.

Hát de. Megszívták. Néha az élet egészen szokatlanul vágja pofán a buta embereket, és még olyan esetekben is, ahol magunk sem várnánk. Hiszen "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek. Álmodni képes." Csak éppen ez a több dolgok, ezek nem tündérek, nem manók, nem télapók és nem istenek, hanem például speciációk. A hívők fantáziája egyrészt nagyon is elszállt, másrészt nagyon is szűkös, és sehogy sincs jó összhangban az értelemmel.

Nemrég írtam az erőszakolt vallás témájában a gyerekkori keresztelésről. Mindenképpen ide tartozik egy a napokban kirobbant botrány, amely szerint egy német bíróság betiltotta a kórházaknak a körülmetélést. Ha komolyan vesszük azt az elvet, hogy nem szép dolog a szülők részéről a gyerekekre a vallást olyan véglegesen megpecsételő szertartással ráerőszakolni, amely a keresztelés esetében felmerülhet, akkor a vallásos okból elkövetett körülmetélés mindenképpen még súlyosabban sérti ezt az elvet, ugyanis fizikai, gyakorlatilag visszafordíthatatlan beavatkozást jelent.

A témáról szólva meg kell említeni, hogy nem csak zsidóknál szokás, hanem muszlimoknál is, sőt, tulajdonképpen más országokban, más vallású vagy vallástalan emberek esetében is. Amerikában állítólag elterjedt, és keresztények, valamint minden bizonnyal ateisták is végrehajtják ezt. Sokszor szülők a gyermekükön.

A kérdés tekintetében latba esik az, hogy a dolognak orvosi vonatkozásai is vannak, és érdekes módon, állítólag ez a beavatkozás egészségügyileg inkább előnyös, bár ez vitatott. Persze, csak ha szakszerűen végzik, és így komplikációk nélkül éli túl a fiú. Az is nyilvánvaló, hogy a műtét kicsi korban kevésbé veszélyes.

A gyerekkeresztelésről szólva azt is figyelembe vettem, hogy a keresztény egyházak a kereszteléssel magukhoz kötik a gyermeket, de ez nem csupán a vallás erőltetésének része, hanem a az egyházak politikai tevékenységénél hivatkozási és visszaélési alap lehet. Az egyházak hivatkozhatnak híveik nagy számára a keresztelések alapján, ami modern világunkban már igencsak nem működő érv, hiszen ahogy írtam róla, a kettőnek ma már nem sok köze van egymáshoz.

Azt nem tudom, hogy a zsidó egyházak mennyire tekintik hivatkozási alapnak a körülmetélést akkor, amikor a híveik számát kell megbecsülni. Sajnos nincs is időm ennek utána nézni, de a konklúziót mégis le tudom vonni, ugyanis a legfontosabb elv az bizony akkor is a vallás túlságos erőltetésétől való szabadság elve. Ez nyom a latba legsúlyosabban.

Az egészségügyi tényezők ennél sokkal kevésbé fontosak, (és vitatottak) hiszen jóval jelentéktelenebb előnyökről van szó. Ráadásul ezek az egészségügyi faktorok a felnőtt kor eljöveteléig még kevésbé jelentősek. Gyakorlatilag tök mindegy, hogy az a gyerek felnőtt kora előtt körül van-e metélve vagy sem. az is jelentéktelennek tűnik, hogy felnőtt korban a beavatkozás mennyivel veszélyesebb, nyilvánvaló, hogy a megfelelő szakszerűséggel végrehajtva, az illetékes kórházakban nem kockázatosabb egy fogműtétnél.

Tehát gyakorlatilag tökéletesen elfogadható az, hogy amikor egy férfi döntésképes korba kerül, akkor akár egészségügyi, akár vallásos okokból saját elhatározásából vesse magát alá ennek a műtétnek vagy szertartásnak.

Németországban nyilván azért is érzékeny a téma, mert a németek a náci történelmükkel vigyáznak arra, hogy ne legyenek antiszemiták. Különösen az államrendszer. De ettől még ami helyes, az helyes, ez nem lehet szempont!

Ez van, emberek, nem helyes az, hogy egy fiúgyerekre akkor, amikor még nem tud dönteni, ennyire durva módszerrel ráerőltessenek egy vallást.

Végül egy kis megjegyzés. Térjünk vissza erre a dologra, hogy a körülmetélés egészségügyileg előnyös lehet. Bár ez vitatott, de tegyük fel, hogy így van!  Hogyan néz ez ki ez a tény evolúciós szempontból?

Ha előnyös, akkor szelekciós előnyt jelent. Hogyan lehetséges ez az evolúcióban? Azért lehet lehetséges, mert rendkívül kis előnyről van szó, ezek az előnyük esetleg modern korunkban lettek csak mérvadóbbak, mint a hátrányok. lehet, hogy az előembernek, ősembernek még előnyös volt a fityma. Lehet, hogy mai életvitelünk szempontjából már egy ici-picit kevésbé előnyös. Ez a nagyon gyenge szelekciós nyomás az evolúció folyamán még lehet, hogy nem tudott érvényesülni. Vagy, a fitymáért felelős gén valami más dologért is felelős, ami előnyös. Az evolúció nem képes ugyebár nem genetikus körülmetélést végrehajtani, csak gének szintjén volna képes azt megoldani. Ki tudja, hogy ahhoz a génhez mi kapcsolódik még? Ez egy érdekes kutatási téma lenne, biztos lesz, aki ezzel fog foglalkozni, és fogunk rá választ kapni.

De a jogi kérdésben a határozott konklúzióm az, hogy igenis a német bíróság döntése helyes volt. A gyermekek relatív vallásszabadsága minden egyéb szempontnál fontosabb. A szülőknek joguk van gyermekeiknek ilyen-olyan hülye vallásos vagy nem vallásos neveltetést adni, de a megpecsételés, az túlzás. Nagyon helyesen rendelkezik egyébként erről így, és ilyen okokból a finn és holland szakma, más országokban a gyerek jogai sajnos kevésbé esnek latba.

A németeknek egyébként egy felmérés szerint 56 százaléka egyetért a bírósági ítélettel, ami pozitív meglepetés számomra. Mondjuk lehet, hogy csak azért, mert könnyű mások dolgait törvénytelennek nyilvánítani, a gyermekkeresztelés tiltásával biztos nem értenének ennyien egyet.

Tudom, hogy nem igazán eredeti a cím, a hasonló, "Miért jobb a sör a nőnél" mémből jön, illetve egy hírről jutott eszembe, amely arról szól, az Egyesült Államokban adatbányász módszerekkel, Twitter bejegyzésekből egy sör-templom térképet készítettek. Az sem túl komoly eredmény, az alkotók maguk is jelzik, mennyire bizonytalan alapokon nyugszik. Ám a nagy számok törvénye nagy úr, a térkép azért kirajzolja azokat a trendeket, melyeket egyébként is ismerünk: a déli, és középen lévő államok nagyobb vallásosságát, és az észak-keleti és nyugati part liberálisabb légkörét.

Ezután pedig szedjünk össze egy csipkelődő listát a mém mintájára! Sok helyen egyébként könnyen átvehető a sör-nő összehasonlítás néhány bonmot-ja.

Tehát, miért jobb a sör a vallásnál?

Három hír apropóján szeretnék elmélkedni arról, hogy a vallások mennyire nem tisztelik az emberi alapjogokat. A három hír az iszlámról és a katolicizmusról szól, tehát a két legnagyobb hatalmú vallásról a világon. Nyilván lehet olyan vallás, ahol hasonló példát nehéz volna találni (más jellegű bűnöket könnyen), de ahol hatalom van, ott a vallásból formálódó egyház úgy tűnik, elég nagy eséllyel elfajul. Nézzük a három hírt, és aztán még írnék némi általános gondolatot, amely megfontolásra érdemes.

Az első hír, hogy Indonéziában, ahol ugyebár az iszlám a legelterjedtebb vallás, egy Alexander Aan nevű férfit két és fél év börtönre ítéltek, mert a Facebookon ateistának vallotta magát, le merte írni, hogy nincs isten. Emellett ateista csoportot is vezetett, és mindenféle reklamálásnak nem kívánt eleget tenni. Persze Európából nézve az embernek ügyelnie kell, hogy ha ilyet olvas, akkor ellenőrizze a híreket, különösen, ha empirikus elvi alapokon ateista, azaz, ha azért nem hisz istenben, mert általában ügyel arra, hogy ne higgyen el mindenféle ellenőrizetlen dolgokat. A hír ellenőrzése érdekében én annyit tettem, hogy kikerestem több cikket, amelyek hasonlóan számolnak be az esetről, az egyik hír éppen indonéziai újságból származik, ez azért eléggé hitelesíti a történetet.

Az ügyben petíciós kampányt folytatnak, melyben az indonéziai elnököt kérik, hogy adjon amnesztiát.

A második hír szerint Indiában egy bizonyos Sanal Edamaruku nevű embert, egy racionalista szervezet elnökét katolikusok vádolják a keresztény hívők megsértésével, csupán azért, mert Sanal azt merte egy tévéadásban mondani, hogy egy bizonyos csodának mondott jelenség nem csoda. A vád mellett feljelentés is történt. Azért ez még azoknál is kiüthetné a biztosítékot, akik elhiszik a csodát, mert hát most miért kéne bebörtönözni azt, aki nem hiszi el akár az "igazságot" is, és ezt kimondja?

Ebben az ügyben is egy hasonló petíciós kampány folyik, amelyben azt állítják, hogy a feljelentés miatt automatikusan hosszú időre lecsuknák Sanalt, még akkor is, ha tisztázni tudná magát. A tisztázásig akkor is lecsuknák, ha a vád végül nem lenne igazolt. A petíció oldalán az az információ szerepel, hogy Sanal Helsinkibe menekült. Tehát jelenleg a börtön helyett praktikusan száműzetésről van szó.

A történetet megint indiai, sőt, keresztény újságból ellenőriztem.

És akkor annak, akinek a börtön nem elég elrettentő dolog, hanem mindenképpen vért szeretne látni. A harmadik hír szerint egy szaúd-arábiai férfit kivégeztek boszorkányság miatt. A hírek nem szólnak arról, illetve nem sikerült kideríteni, hogy lenne még valamilyen vád az esetleges házasságtörésen kívül (amiért megint miért kéne kivégezni valakit). Azt ugye nem gondolhatjuk komolyan, hogy a férfi tényleges kárt tett volna a boszorkánykodásával, mert ehhez hinnünk kéne a boszorkánykodásban. Tehát merő hókuszpókért fejeztek le valakit.

A képen egy korábbi, hasonló eset hóhérja látható, aki egy nőt fejezett le a kardjával, szintén boszorkányság miatt.

A vallások védelmében mondhatná valaki, hogy ezek harmadik világbeli, egyedi események. De Sanal ügye például a katolikus egyháztól függ, és ott azért ha Ratzinger (gy.k. egyesek Benedek pápának nevezik) leszólna, az biztos sokat segítene az ügyön. Ratzinger azonban nem szól le, hallgatólagosan egyetért az üggyel.

Azt is lehetne mondani, hogy itt világi törvényekről van szó. Alexandert az indonéziai bíróság ítélte el, Sanalt az indiai hatóságok vinnék börtönre. De Indonéziában erősen a sharia által befolyásolt törvények vannak, az indiai esetnél pedig a katolikus szervezetekről konkrétan tudjuk, hogy kezdeményezők voltak.

Azt is ellen lehetne vetni, hogy itt a harmadik világ elmaradott törvényeiről van szó, Európában ilyen nem fordulhatna elő. De ez roppant nagy öngól volna, és igazából megerősíti a mondandómat. Miért nem fordulhat ilyen elő ma Európában?! Mert erős, szekuláris társadalomban élünk, amely egyrészt biztosítja az emberi szabadságjogokat, vagy legalábbis sokkal erősebben biztosítja, és egyelőre európai országokban ilyen véleményekért nem lehet börtönt kapni. És mert Európában az egyházak, a vallás egyáltalán nem ilyen erős. Szerencsére vissza lettek szorítva.

A képlet nagyon egyszerű. Erős, szekuláris állam plusz vallás, az nem jár ilyen fejleményekkel, nem (eléggé) szekuláris állam, plusz a vallás viszont igen. A katolicizmus esetén ugyanaz a vallás tud egyik helyesen teljesen embertelen lenni, a másik helyen viszont visszafogják. A különbség nem a vallás, hanem a szekuláris állam. A vallástól nyugodtan visszatérnénk a "középkorba". Ha engedjük a vallásoknak, akkor vissza is fogunk térni az "emberjogi középkorba".

Azt se felejtsük el, hogy Európában is volt a vallásnak ilyen fejleménye, a középkorban még máglyára küldhették például Giordano Brunot, csupán a véleménye miatt. Holott még ateista sem volt, hanem nagyon is hívő. Ha engedünk a hitnek, a vallásnak, az egyházaknak, akkor visszafordulhatunk ilyen irányba.

Mindez azért nagyon fontos Magyarországon, mert pont ilyen irányváltás folyamatát látjuk, ahol a kiemelt egyházak nyomulnak, hatalomhoz jutnak, állami többlettámogatásban részesülnek, iskolákat foglalnak el. Épül az a bizonyos középkori egyházállam.

A hívők szokásos ellenérve az "elmúltnegyvenévezés", hogy "kommunizmus bűnei". Erről már kifejtettem a véleményem, a kommunizmus nem egyenlő az ateizmussal, és a bűneiknek nagyon ritkán volt az ateizmus a hangoztatott, vagy igaz motivációja. Én nem éltem a kommunizmus legsötétebb évei alatt, de amit tudok, aszerint azért a legsötétebb korszakban, Magyarországon lehetett valaki hívő, voltak templomok, voltak közösségek, és senkit nem csuktak le pusztán azért, mert hitt istenben. És tudomásom szerint abban még biztosabb vagyok, hogy ilyenre törvény nem volt. Lehet, hogy nem volt előnyös dolog ezt hangoztatni, de börtön nem járt csupán ezért.

És ezzel nem a kommunizmust akarom védeni. Elég rossz ideológia volt az is. De nagyobb vallásszabadság volt, mint amilyen ateizmus-szabadság van egyes vallások által túlságosan befolyásolt államokban.

Több hete történt - nem írtam róla azonnal, vártam, hogy kiderüljenek részletek - hogy egy Rudy Eugene nevű ember az utcán meztelenül őrjöngött, és rátámadott egy Ronald Poppo nevű emberre, akinek egészen elképesztő módon lerágta a fél arcát. Poppo túlélte az esetet, de ehhez Eugene-t le kellett lőnie a rendőrségnek.

Miért írok erről? Azért, mert Eugene Bibliát hordott magánál még a támadáskor is. A hírek szerint nem csak akkor, hanem állandóan magával vitte a Bibliát, és hittanra is járt. Nem, nem analízis könyvet hordott magánál, nem a Nature legfrissebb számát, nem egy Dawkins kötetet és nem Hitchens cikkeket.

Namost, az nagyon durva lenne, ha a Bibliát egyszerűen és kizárólagosan felelőssé tennénk az őrületért és a kannibalizmusért. Azért is, mert azt lehet tudni, hogy Eugene kábítószer hatása alatt állt, mégpedig bizonyítékok szerint szívott az eset előtt marihuánát, de ez azért nem magyarázza meg igazán a viselkedését, tehát feltételezik. hogy egy furcsa, Floridában ezek szerint elterjedt, sőt, betiltott, olcsó szer hatása alatt, amelyet fürdősóként árulnak. Nem lehet pontosan tudni, mert még nincsenek toxikológiai eredmények, de nekem végül is mindegy, hogy mit szívott.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ha egyszer kábítószer hatása alatt állt, akkor ez lehetett az elsődleges ok, amelyet felelőssé tehetünk. Azt is lehet tudni, hogy a fürdősó a drog erősen agresszív hatást vált ki. Tehát ez esetben nem mondható, hogy egyébként egy ártatlanul drogos embert a Biblia tett agresszívé.

Bár az könnyen meglehet, hogy a hívő ember fejében, a sok őrülten kavargó gondolat közül sok nem véletlenül éppen bibliai volt, és akár még az is lehet, hogy valami hülye vers ragadt meg a delíriumos fejében, és az ösztönözte a cselekedeteinek elkövetésére. Mert azt tudjuk, hogy bibliai versek állandóan kavarogtak a fejében, állandóan idézte őket. És meztelen őrültek vannak a Bibliában is:

"És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában. És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?" I. Sám. 19:23

És kannibalizmus is szerepel benne sokszor:

"Azért az apák egyék meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában." Ezék. 5:10

Persze a kannibalizmus legtöbbször "pogány"  visszataszító szokásként, vagy isteni büntetésként szerepel benne. Ennyit a szerető istenről. Nos, jó, persze, éppen ezért normális ember érti, hogy ez nem valami követendő példa, de egy vallásos őrült fejében sok minden összezavarodhat. Pláne, ha még be is van drogozva. És ugye a hit és az őrület az nem mond ellent egymásnak. Sőt. Ezzel szemben a racionális gondolkodás és az őrület az éppen, pont ellentétes. Szóval elég könnyű meztelenül rohangáló, hívő őrültet elképzelni, és még agresszívet is. Megengedem, az ilyen durva kannibalizmushoz már drog is kell, simán vallásos őrült ilyet nem szokott tenni.

És persze, ha valaki "őrült", akkor nagyon sok könyvből vehet ki őrült részeket. A Biblia egyáltalán nem rosszabb ezeknél a könyveknél. De nem is jobb. A Biblia fele elég horrorisztikus, nem éppen humánus rémtörténet, amely nem feltétlenül egészséges olvasmány, és őrületre hajlamos embereknek a kifejezetten veszélyes könyvek egyike.

Eugene pedig egyébként nem volt egészen békés ember, a cikk szerint korábban már meg akarta ölni az anyját, miközben szétverte a lakását. Eredendően tehát "rossz emberanyag" volt. De...

Van nekem itt egy nagyon "halk, kis" kérdésem: az ugyan hogy lehet, hogy ez a nagyon mélyen hívő ember, aki hittan órára járt, és állandóan magánál hordta a Bibliát, ez drogozott, méghozzá valószínűleg ennyire buta módon, ilyen szintetikus fürdősót inhalált?

Adva van egy drogos, bizonyára szörnyű mentális állapotú ember. Itt a kihívás, vajon a hit képes-e valamit kezdeni vele? Azt mondják, hogy a hit erkölcsöt jelent, a hit értelmet ad az életnek, a hit gyógyít. No lássuk, mire képes? Hát láttuk, hogy mire képes...

Az hogy lehet, hogy egy ennyire mélyen hívő ember ennyire elcseszi az életét? Mert a felelős a kábítószeren keresztül mégis maga Eugene, mivel drogozott. A hibát ott követte el. És ezek szerint az agresszív embert a hit egyáltalán nem tudta jobbá tenni, sőt. El kéne gondolkodni, hogy ha a hit ennyire nem véd meg semmitől, ennyire kompatibilis a legnagyobb hülyeséggel, őrültséggel, ennyire nem tud segíteni buta embereken, ennyire nem képes kiváltani a kábítószert, ennyire nem képes őket jobb útra téríteni, ennyire nem előnyös és nem humánus az emberiség egészére nézve, akkor nem jó. Akkor itt valami nem stimmel. És talán nem Bibliát kéne a kezébe nyomni az ilyen szerencsétleneknek, mert  vannak jobb könyvek. Meg nem hittanórára kéne járniuk, hanem szakemberhez.

Lehet azt mondani, hogy kiragadtam egy egyedi esetet. Erre egyrészt ott van a statisztika, ez az eset ahhoz inkább figyelem-felhívó, Másrészt ez az eset egyedi esetként mégis figyelemre-méltó. Vegyünk például két autó-szerelőt! Az ember le akarná tesztelni, hogy melyik a jobb. Nyilván normálisan ezt úgy csinálná, ahogy a statisztika, hogy sok kettős vak kísérlettel tesztelné le a két szerelőt, ráadásul különféle esetekben. Másrészt viszont van egy minimum-elvárás is. Ha az egyik autószerelőtől kihajtok egy javítás után, és felrobban a kocsim, akkor elég alapos gyanúm lehet rá, hogy ez az autószerelő szar.

És végül egy kis fricska: a vallásos elképzelések szerint az embereknek lelke van, ez valami transzcendens dolog, és a legtöbb elképzelés szerint ez nem feltétlenül a gondolkodáshoz, vagy érzelmekhez kacsolódik, hanem valami "finomabb" dologhoz. Például valahogy az erkölccsel egész biztosan kapcsolatos. Már csak azért is, mert az összes vallásban, ahol van valami túlvilág, vagy jutalom, vagy ilyesmi, ott az emberek jósága és rosszasága az mindenképpen kulcskérdés. Most az mindegy, hogy hogyan, meg az is, hogy esetleg nem elég jónak lenni, meg a bűnök is megbocsáttathatnak.

Ismételjük meg, hogy ez a lélek transzcendens! Nem az agyunkban zajló vegyi folyamatok szabályozzák. Mondják ők. Namost, itt van ez az eset, egy hívő ember egy kábítószer hatása alatt iszonyatos dolgokra volt képes. Hol a fenében volt ennek az embernek a lelke, és mit csinált közben?! Maga is el volt kábulva?! Nono, az nem lehet, mert a lélek nem az (anyagi) vegyi folyamatokhoz kapcsolódik. Vagy ott ült, rémülten, és nézte tétlenül, hogy mit csinál ez az ember, mert nem tehetett semmit? No de ha nem tehetett semmit, akkor a lélek nem bűnös, mindent rá lehet fogni a kábítószerre. Eugene halála után egyenesen mehetett a mennyországba. Hívő is volt, a lelke bűnt sem követett el (most a korábbi apróságait tegyük fel, hogy megbocsátják neki). Ugye, hogy abszurdum?

És akkor ehhez nem kell kábítószer sem, mert amikor valakiben "felmegy a pumpa", akkor is vegyszerek hatnak az agyára (pl. adrenalin), ugyanez az eset. Tehát akkor ezek szerint vagy az van, hogy nincs transzcendens lélek, vagy az, hogy senki nem felelős semmiért, mert a léleknek semmi szerepe semmiben. Bonyolultabb módon ez is azt jelenti, hogy nincs transzcendens lélek.

Ugye, hogy az ember igenis az anyagi agyával dönt, és cselekszik, és azzal felelős a dolgaiért?! Ugye, hogy ez a transzcendens lélek úgy baromság, ahogy van?! Ugye, hogy ez az Eugene igenis felelős azért, hogy lerágta az embertársa arcát? Meg persze azért is, hogy kábítózott, és azért.

A kedves olvasó nyilván ledöbben azon, hogy hogy tehetem egy mondatba Magyarország miniszterelnökének nevét a norvégiai sorozatgyilkossal. Ez valóban megdöbbentő, de bizony még jobban megdöbbentem, amikor Orbán Viktornak az Új ember című katolikus lapnak adott húsvéti riportjáról olvastam részleteket. Először arra gondoltam, hogy az ellenzéki sajtó eltúlozta az interpretációt (szokott azért bolhából elefántot csinálni), de több forrásból több részletet (a zÚjember Interneten nem tette közzé a teljes riportot) és idézetet összeszedve bizony az a riport igen sötétközépkorosra sikerült.

A párhuzam bizony ideológiai szempontból nagyon is áll, és ezt meg is fogom mutatni konkrét idézetek egymás melletti idézésével. Orbán Viktor húsvéti riportját Anders Breivik "A European Declaration of Independence" ("Egy európai függetlenségi nyilatkozat") című "művével" vetem össze. Elnézést, de Breivik könyvében sok az összeollózás, és nehezen követhető, hogy mit írt maga, vagy mit másolt be egyetértőleg, így mindent Breiviknek tulajdonítok, akár a saját szavai, akár csak egyetért vele. Kezdjük a legdurvább részlettel!

"Az Európában uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van." Orbán Viktor

Azon kívül, hogy ez talán az első explicit beszéd, amelyben Orbán nyíltan deklarálja a keresztény egyházállam visszaállításának szándékát, itt abban is túllép, és hangsúlyozom, hogy eddig ilyet tudtommal soha nem csinált, hogy még a tudományt is megtámadja. Ebben túl is megy Breiviken, akinek nincs gondja a tudománnyal, sőt, azt az elterjedt nézetet képviseli, hogy a tudomány és kereszténység szorosan kapcsolódik egymáshoz:

"Christian Europe could stage the Scientific Revolution precisely because it believed in truth and wanted to uncover truth. Post-Christian, Multicultural Europe no longer believes in truth, and would thus have been unable to stage the Scientific Revolution."

"A keresztény Európa azért tudta megvalósítani a tudományos forradalmat, mert hitt az igazságban és fel akarta tárni azt. A poszt-keresztény, multikulturális Európa nem hisz többé az igazságban, és emiatt nem tudná megvalósítani a tudományos forradalmat" Anders Breivik

Ettől eltekintve azonban hasonló Breivik és Orbán világfelfogása. Mindkettő az abszolút keresztény értékeket képviseli, és az erkölcsi relativizmust ellenségnek tartja.

"Most dől el, hogy kimaradhat-e egy ország a szekuláris, családellenes és a nemzetet meghaladottnak tekintő európai szellemi törekvések hatálya alól, építheti-e jövőjét az azokkal ellentétes értékekre." Orbán Viktor

Breivik a szekularizmussal is megengedőbb, ő elismeri a létjogosultságát, amennyiben a keresztény moralitás általános abszolútum marad:

"It is therefore essential to understand the difference between a “Christian fundamentalist theocracy” (everything we do not want) and a secular European society based on our Christian cultural heritage (what we do want)."

"Ezért fontos megérteni a különbséget a keresztény, fundamentalista társadalom (amit egyáltalán nem szeretnénk) és egy szekuláris Európa között, amely a keresztény kulturális értékeken alapul (amit szeretnénk)." Anders Breivik

Orbán Viktor bizony explicit azt a bizonyos keresztény, fundamentalista egyházállamot akarja megvalósítani, amit még Breivik is elutasít. Ami a családi értékeket illeti:

"Conservative media policies: Discourage women in general to strive for “sex and the city/Madonna” lifestyles. The mass media are currently actively glorifying/encouraging “sex and the city/Madonna” lifestyles which involves the glorification of casual sex, multiple sex partners and generally an extremely liberal individualistic lifestyle hostile to the traditional nuclear family values."

"Konzervatív média stratégiák: általánosan gátoljuk a nőket a 'Szex és New York/Madonna' életstílusokra való törekvésben. A tömegmédia ma aktívan dicsőíti/bátorítja a 'Szex és New York/Madonna' életstílust, amely magában foglalja az alkalmi szex több szexpartner és általában az extrém liberális életstílus bátorítását, amely ellenséges a hagyományos, nukleáris családi értékekkel." Anders Breivik

Lásd még médiahatóság (NMHH, Szalai Annamária) és Magyar Család"tudományi" Társaság, KDNP-s nyomulás.

Ami a nacionalizmust illeti, Breivik egyetértően idézi a következőt:

"The root of Europe's problems is the lack of cultural self-confidence (nationalism). Most people are still terrified of nationalistic political doctrines thinking that if we ever embrace these principles again, new “Hitler’s” will suddenly pop up and initiate global armageddon."

"Európa problémáinak gyökere a kulturális magabiztosság (nacionalizmus) hiánya. A legtöbb embert továbbra is megrémítik a nacionalista politikai doktrínák, mivel azt gondolják, hogy ha valaha is újra magunkévá ezeket az elveket, új 'Hitlerek' fognak hirtelen megjelenni, és megint apokalipszist fognak véghezvinni." Anders Breivik

Hát, mit ne mondjak, Breivik apokalipszise után pont azt mondhatjuk, hogy bizony újabb mini-Hitler bukkant fel, csak a lépték kisebb. És egy kis visszautalás a zÚjemberre a gyökerek apropóján:

"Európa ma szenved, mert elvesztette gyökereit" Orbán Viktor. Aztán egy újabb Orbán idézet:

"Mi ez, ha nem Európa hanyatlása? Mindenesetre optimisták vagyunk, reménykedünk a megújulásban." Orbán Viktor

Breivik egész könyve erről szól, ez az idézet használ hasonló szavakat, igaz, Breivik iszlámellenessége nem jellemző Orbánra, mivel Magyarországon nem jelentős az iszlám bevándorlás.

"Europe will go through a turbulent period of painful, but necessary revival. Maybe Jihad will trigger a new Renaissance in the West."

"Európa egy fájdalmas, de szükséges megújulási perióduson fog átesni. A dzsihád talán egy új reneszánszot fog kiváltani Nyugaton". Anders Breivik

Breiviktől idézhetnénk az egész könyvet, kimagolhatnánk, és sorra párhuzamba állíthatnánk Orbán Viktor, a Fidesz, vagy akár a Jobbik politikájával. Orbán ma már nagyon közel van a Jobbikhoz. De azt mondom, az olvasó maga olvasgasson bele Breivik könyvébe, és képedjen el! Mert a megdöbbentő nem egy-két szöveghely párhuzamos hasonlósága. Lehet valaki normálisan mértékletesen nacionalista. Lehet valaki normálisan, mérsékelten családvédő.

De amikor ezek az ideológiák összeállnak, és rendszerré állnak össze, akkor ott bizony baj van. Ott kell tartanunk a mini-Hitlerektől. Orbán ideológiájában nem az egyes elemek az igazán elrettentőek, hanem az a keresztes lovagos vízió, amely hasonló Breivikéhez. A liberalizmus, a felvilágosodás, a modernség ilyen mértékű gyűlölete. Nem az a gond, hogy demokratikus keretek között egy-egy törvényt akarnak megváltoztatni. Breivik ilyenre kísérletet sem tehetett, Orbánnak meg ennél jóval nagyobb a hatalma.

A baj az, ahogy ez összeáll, ahogy egész Európát akarják megváltoztatni. A rémisztő az a magányos keresztes lovag elborult történelmi víziója, miszerint minden rosszul ment, és csak ő tudja az igaz utat, és az a küldetése, hogy egész Európa ellen küzd, hogy egész Európát megváltsa. Ilyenkor bizony félnünk kell, hogy a keresztes lovag az utcán fog rohangálni, géppisztolyokkal a kezében, vagy a zÚjember a maga bornírtságára fogja faragni egész Magyarországot, és "a sírt, hol nemzet sűllyed el, majd népek veszik körül". És aztán Petőfivel ellentétben, még gyászkönnyek se lesznek, mert nem nemes harcban estünk el, hanem egy őrültet emeltünk magunk fölé.

Mondhatja valaki, hogy Breivik és Orbán között óriási a különbség, mert Breivik terrorista, aki kinyírt több tucat ember, Orbán meg miniszterelnök, és nem ölt vagy öletett még meg senkit. Ezt a különbséget nem hanyagolom el, értékelem, ez fontos különbség. Orbán nem terrorista. Legfeljebb "szellemi terrorista".

Mert a két ideológia hasonlóan őrült, és fanatikus. Orbán pedig egyelőre nem futkározott fegyverekkel, nem robbantgatott, ám láttuk, hogy ideológiája több ponton sokkal fanatikusabb. És a zÚjembernek sokkal nagyobb hatalom van a kezében. Lehet, hogy nem ölt meg sok tucat embert, de tönkretett egy egész országot.

Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi az elmúlt hetekben, és ez az, hogy a Demokratikus Koalíció, és konktrétan Gyurcsány Ferenc is elkezdte kritizálni az egyházi előjogokat. Nem egyszeri alkalommal tette ezt, hanem ismételten, és nem csak egy-két mondatban, hanem egészen következetesen érvelt az egyházi előjogok ellen. Több szempontból is kifejtette a problémákat, és egészen részletes meglátásokkal jött elő. A három fő szempont, amelyet Gyurcsány kifejtett a következő:

(A hang sajnos elég rossz, ezt a DK elbénázta).

1) A kormány különféle megszorításokat visz véghez, és különféle előjogokat von vissza. Sok esetben a megszorítások nem is annyira jogosak, legalábbis a magyar egyházak sértetlen előjogaihoz képest egész biztosan nem. Azért az mégis csak pofátlanság, hogy a kormány majdnem mindenkit megszorít, és közben kiváltságosoknak meg osztogat, többek között az egyházaknak. Gyurcsány listája az egyházi mentességről:

• helyi adó mentesség
• gépjárműadó mentesség
• cégautó adómentesség
• illetékfizetési mentesség

Hozzátenném még a talán két legfontosabbat, melyet nem említett: az egy százalékos adó önkényes megtoldását, az állami iskolák egyházi tulajdonba kerülését, és megtoldott támogatását. Ez a kötelezően választható hittan tanítással olyan egyházállam kiépítését vetíti előre, amelyhez képest egy gépjárműadó kismiska.

A magyar egyházak előjogait még sem meri senki megkérdőjelezni nemhogy a kormány oldalon, de igazából eddig az ellenzékből sem. Ezen kiváltságok megadásában és megtartásában egyébként magának az MSZP-nek van jelentős "érdeme". Eddig Gyurcsány Ferenc sem bolygatta ezt az ügyet, akkor sem, amikor miniszterelnök volt. Szekularizmusa kicsit "újszekularizmus".

Érdekes kérdés, hogy miért pont most kezdett ebbe bele, de ez egy politikai kérdés, és nem akarok ebbe belemenni egy nem politikai blogban. Fogadjuk el, hogy végre van egy olyan politikai erő, amely kiáll a szekularizmus mellett! Ugyanis az a szomorú helyzet, hogy más baloldali és liberális párt ezügyben a rendszerváltás után már nem nagyon nézett szembe. Nekünk ateistáknak maguknak pedig sajnos nincs olyan pártunk, amely érdekeinket védeni tudná.

2) A következő fontos felvetés az egyházi pedofil ügyek kivizsgálása. A nagy botrányok ebben az ügyben külföldön voltak, Magyarországon csak kisebb újsághírek jelentek meg ezügyben. Gyurcsány jól látja, hogy itt valószínűleg nem arról van szó, hogy az osztrák, bajor, ír katolikus papok egy jelentős része förtelmes erkölccsel rendelkezik (vagy éppen, hogy nem rendelkezik), de a magyar papok azok feddhetetlenek. Valószínűsíthető, hogy az újsághírek a jéghegy csúcsát jelentik, és Magyarországon is "hallgat a mély". A pedofília kérdése az egyház legmélyebb fertője, és tulajdonképpen az ő érdekük volna, hogy kezdeményezzék a tisztázást, mert a botrányok ki szoktak robbanni, és azok mindig rosszabbak, mint az őszinte szembenézés.

3) Az ügynökkérdés teljes tisztázása még mindig várat magára. Tudjuk, hogy most a Fidesz akadályozta ezt meg, és Gyurcsány azt mondja, hogy korábban is a Fidesz volt az, amely nem szavazott meg olyan törvényeket, amelyek a feltárást bővítették volna. Ebbe a politikai kérdésbe itt nem is szükséges mélyebben belemenni, mert a fontos kérdés az, hogy az egyház különösen érintett ebben a  kérdésben, ugyanis furcsa módon a Kádárizmusban a kezdetben üldözött egyház inkább behódolt a kommunista államhatalomnak, és vaskosan részt vettek az emberek megfigyelésében.

Gyurcsány további javaslatokat helyezett kilátásba, előrevetítve, hogy az egyházi kiváltságok listája sokkal bővebb, és elképesztően pofátlanul széles.

A posztot azzal zárom, hogy tisztázni kell, hogy legjobb tudomásom szerint Gyurcsány Ferenc hívő. Erről keveset lehet tudni, de bizonyos jelekből ez tűnik ki. Ebben a beszédben is a hit értéke mellett állt ki, és emellett hangsúlyozta a szekularizmus elveit. Azt kell, hogy megállapítsuk, hogy természetesen ateistaként bizonyára sok mindenben nem értünk egyet, és ezekben a kérdésekben is bizonyára sok részletben messze radikálisabb egy ateista véleménye, mint egy szekularista hívő véleménye. Ugyanakkor a szekulraista hívő az, akivel együtt tudunk élni.

Egészen nyilvánvaló, hogy egy ateistának messze jobb volt Gyurcsány Ferenc Magyarországán élni, mint Orbán Viktor Magyarországán, legalábbis ami a valláspolitikát, és annak következményeit illeti. Gyurcsány Ferenc demokratikus Magyarországát lehetett sok szempontból szeretni vagy kritizálni, de egy biztos, hogy mi ateisták nem érezhettük különösebben fenyegetve magunkat az államtól, az állam által támogatott egyházaktól. Megvoltak az ateisták azon szabadságjogai, amelyek miatt biztonságban érezhették magukat. Mint utaltam rá, a Vatikáni Szerződés akkor is érvényben volt, és nem érezhettük igazságosnak az országot ateista, vagy akár csak szekuláris szempontból, de legalább félnünk nem kellett.

Ma lehet ateistáknak oka ha nem is félni, de tartani attól, hogy egyházállam épül ki, és mi lesz a mi jövőnk, mi lesz a gyerekeink jövője. A félés ezután már csak bátorság hiányának kérdése. Ma gondterhelt lehet egy szülő, aki egy olyan faluban, kisvárosban él, ahol az egyetlen iskola egyházi, és csak oda írathatja a gyermekét, ahol különféle vallásos feltételeknek kell megfelelni, legjobb meggyőződése ellenére. Adott esetben az egyházi nyomulás miatt a gyermeknek hazudnia és színészkednie kell az egyházi iskolában. Hát milyen világban élünk? Ez kérem a keresztény fanatizmus világa!

És az egészben az a szomorú, hogy mindez ellen nem egy ateista párt lép fel, nem egy ateista szervezet, hanem egy olyan párt, amely demokrata, és egy olyan politikus, aki legjobb tudomásom szerint hívő. Mert mi, ateisták passzívak, tétlenek, lusták, gyávák vagyunk. Úgyhogy csak megköszönhetjük Gyurcsány Ferencnek, hogy helyettünk is kiáll az érdekeink mellett.

Hogyan választható szét Mohamed Merah Abdelkaderade-től, aki büszke rá, hogy testvére megölte a zsidó gyerekeket? Ki tudja, mikor fog ő ilyet elkövetni? Elválasztható-e Mohamed a többi esetleg hívő testvérétől, akik esetleg nem ezt gondolják? Elválasztható-e a szalafista elvtársaitól, akik hasonlókat gondolnak, de ritkábban követnek el ilyeneket? Elválasztható-e a többi franciaországi algériaitól, aki hívő? És ők a nem algériaiaktól? Hol a határvonal? Megelégszünk-e azzal, hogy utólag elkapjuk az ilyen esztelen embereket? Elégséges-e az, hogy csak akkor eszmélünk? És nem a vallással kéne már valamit kezdeni?!

***

Manapság nagyon sokan próbálják eladni a vallást intellektuális körökben, miközben minden nap olvasunk, hallunk elrettentő híreket. Papok, más vallási vezetők, szóvivők értelmiségiek, gyakran tudósok beülnek egy könyvtárba, tévé stúdióba, kávézóba, sokszor még konferenciát is rendeznek, sok pénzért, és nagy, álszent módon diskurálnakviszonylag felszínes módon a tudomány és vallás összeegyeztethetőségéről, vagy a vallás fontos szerepéről az erkölcsben, és hasonlókról. Nyomják a "filozofikus" hülyeséget, miközben el kell számolniuk azzal, hogy itt vannak ezek a szörnyű események.

A standard magyarázkodás az, hogy a elválasztják a hitet a vallástól, és leginkább az egyháztól. Ez leginkább az európai nagy egyházak (főleg a katolikus), irdatlan bűneivel való szembenézés technikája. Pontosabban a szembenézés elkerülésének módja.

Az iszlámra jellemző terrorizmus, vagy most már a norvég sorozatgyilkos, Anders Behring Breivik révén a keresztény hitre is kiterjedő eszement sorozatgyilkosságok szőnyeg alá söprésének technikája viszont a fanatizmus, és a "normális" hit kettéválasztása. Én Richard Dawkinstól hallottam először, és talán ő a legjelentősebb képviselője jelenleg annak a nézetnek, hogy ez nem lehetséges: nincs hit fanatizmus nélkül.

Mielőtt elméleti szinten részleteznénk a dolgokat, nézzük a napokban bekövetkezett, sajnálatos, újabb esetet, a toulouse-i iszlám terroristát, Mohamed Merah esetét! Adva van egy algériai származású, de már Franciaországban született fiatalember. Különféle külvárosokban nőtt fel, csonka családban, belekeveredett mindenféle alvilági bűnözésbe, de volt esélye arra is, hogy karosszérialakatosként, normális életet éljen. A bűnök, melyeket korábban elkövetett, sajnálatosak voltak, de nem Mohamed az egyetlen, aki ilyen, rossz útra tér. Ehhez nem kell vallás. Vallás nélkül Mohamed lehetett volna egy a sok zavarodott, kicsit hülye, zavaros életet élő ember közül, amilyenek vannak Franciaország szerte, Magyarországon, az egész világon. Kicsit gyakrabban fordul ez elő bizonyos bevándorlóknál, de hát ez a globalizált világ és a rasszizmus egy olyan problémája, amelyre itt nem fogok kitérni.

A történet ugyanis akkor fordult durvábbra, amikor Mohamed bátyja, Abdelkadera a Korán tanulmányozására buzdította testvérét. Amikor a börtönben fundamentalista, iszlamista szalafista csoporttal ismerkedett meg. Utána Egyiptomba, Afganisztánba utazott, és nagyon valószínű, hogy a Talibánnal és az Al-Quaidával is kapcsolatba került. Nem feltétlenül volt a szervezettel nagyon szoros összeköttetésben, de hát az Al-Quaida nagy problémája számunkra manapság az, hogy miközben a vezetőit sorra likvidálják, sok cellája működik a maga feje után. Az Al-Quaida ma már inkább rossz példa, amely nagyon is terjed az iszlamisták között, és nem valami szervező központ.

Mohamed Merah Franciaországba visszatérve továbbra is furcsa életet élt: ismerősei közül sokan sokfélét mondanak róla, volt egy "normális" kép is róla, mely szerint segítőkész volt, nem vallásos, és bár továbbra is bajos ember volt, nem mutatta előjelét annak, amit végül elkövetett. Sok embernek nem mutatta, vagy nem látták ezt meg. Ezt hihetőnek tűnik, van ilyen.

Aztán mégis megtette, amit megtett: legyilkolászott pár szolgálaton kívüli katonát, és aztán pár iskolába járó zsidó gyereket. Hogy miért? A gyerekeket bosszúból a palesztin-zsidó konfliktus miatt. Mondhatná valaki, hogy ez mondjuk egy elborult reakció a politikai helyzetre, és nem feltétlenül van köze a valláshoz. De a francia katonák legyilkolása Afganisztán miatt, az már sehogy sem "indokolható" az iszlám nélkül, merthogy az Afganisztáni kormány és a Talibán szembenállásának fanatikus iszlamista alapja van. Itt nem egyik nép áll szemben a másikkal, itt a nép egy fanatikus szervezete az ország nagy részével. Ezt nem lehet nacionalista alapon magyarázni. Egyébként egy algériai származású, de francia állampolgárágú (nemzetiségű) ember palesztinokkal való rokonszenve is vallási, és nem etnikai alapú. De, hogy semmi kétség ne maradjon, Mohamed "Allah hatalmas" felkiáltással tört ki rejtekhelyéről, amikor elkapták, és agyonlőtték. Egészen nyilvánvaló tehát a vallási indíttatás, maga sem tagadta. Valahol egyébként még az iszlám arcfátyol viselésének francia tiltása is előjött indítéknak, bár az jó kérdés, hogy miféle "logikai" kapcsolatban lehetne a tettekkel.

Mit kezdjünk akkor a fundamentalizmus és a "normális" vallás kettéválasztásával? Hogyan választható szét Mohamed Merah Abdelkaderade-től, aki büszke rá, hogy testvére megölte a zsidó gyerekeket? Ki tudja, mikor fog ő ilyet elkövetni? Elválasztható-e Mohamed a többi esetleg hívő testvérétől, akik esetleg nem ezt gondolják? Elválasztható-e a szalafistáktól, akik hasonlókat gondolnak, de ritkán követnek el ilyeneket? Elválasztható-e a többi franciaországi algériaitól, aki hívő? És ők a nem algériaiaktól? Mert ugye ebben a történetben az algériai származás kevésbé fontos, mint a hit. Hol a határvonal?

Megelégszünk-e azzal, hogy utólag elkapjuk az ilyen esztelen embereket? Elégséges-e az, hogy csak akkor eszmélünk? És nem a vallással kéne már valamit kezdeni?! Mit érünk azzal, ha Mohamed előtte sokak szemében csak "normális" hívőnek tűnt, aztán utólag konstatáljuk, hogy "ja, mégis fanatikus volt"? Ha ennyire nem lehet észrevenni a határvonalat időben fanatikus és "normális" hit között, akkor talán nem az az igazság, hogy nincs? Hogy a hit per se fanatizmus?!

Mohamed és "normálisnak" mondott hívő társai között a különbség nem etnikai, nem politikai. Még az se nagyon látszik, hogy Mohamed esetleg a priori elborultabb, butább lett volna. Olyan embernek tűnik, akik közül 12 egy tucat egy párizsi vagy toulouse-i külvárosban. Sokan sok butaságot elkövetnek, de ilyen léptékű esztelenség elkövetéséhez vallás kell. Persze az nem igaz, hogy a vallás egyenesen ide vezet, hiszen ott vannak a hasonló hívő társai, akár Mohamed testvére is, aki (még) nem követett el hasonlót. A vallás nem determinisztikusan veszélyes, de nagyon veszélyes.

Az ugyanis valahogy statisztikusan is szembe tűnő, hogy az olyan fél "normális" emberek közül, akik végül ilyen ámokfutásba kezdenek, túl sok a hívő. És az effajta terrorizmus manapság már csak egyetlen ideológiai háttérrel rendelkezik, és ez az iszlám fundamentalizmus. Gyakorlatilag már csak iszlám terrorizmus létezik a világban. A kommunista, a baszk, és az észak-ír (katolikus-protestáns) terrorizmus lecsendesedett.

Hogyan válasszuk el Mohamedet a többi algériai franciától? Hogyan válasszam el én például attól az algériai kollégámtól, aki hasonlóan vallásos, hasonlóan elvakultnak tűnik az USA-val Izraellel, a zsidókkal szemben?! Az egyetlen dolog, ami miatt bízhatok abban, hogy nem fog ilyen ámokfutásba kezdeni, hogy Ph.D.-s diák, tehát talán van elég esze ahhoz, hogy a sok esztelenséget kordában tartsa. Közben látom a világnézetének korlátoltságát, látom, ahogy sok-sok kérdésben ugyanúgy elvakult, ugyanúgy nem tudja felfogni más vélemény, vagy szubjektív értékrend létezését. Ugyanúgy meggyőzhetetlen. Mi a különbség őközte és Mohamed Merah között? Talán családi és szociális háttér, iskolázottság. Ezek a faktorok szerepet játszhatnak abban, hogy az hit irracionalitását féken tartsák benne. Remélhetőleg féken tudják.

És ha szélesebbre nyitjuk az ablakot, akkor ugyanígy kérdés az, hogy hogyan lehet Breiviket elválasztani a hasonló, kissé zavarodott norvég fiataloktól, akik mindenféle eszement ideológiákról, blogolnak, de végül nem jutottak el az ideológia olyan radikalizálódásához, mint Breivik, és főleg nem jutottak el a végrehajtáshoz?! Mert talán nem gondolták magukat olyan erősen keresztény lovagnak, mint Breivik. Talán nem volt olyan erős a hitük.

És hogyan választható el az a pedofil pap, aki visszaél a felügyeletére bízott gyerekekkel azoktól a "normális" papoktól, akik idáig nem jutottak el? Óh, mondanánk, könnyű, pedofília és normalitás között éles a határvonal, de olyan tömegű ezeknek a pedofil ügyeknek a száma a katolikus egyházban, hogy ma már nehéz tartani azt, hogy egyházon belül ezek szétválaszthatóak. Hogy létezhet cölibátus az egyházban pedofília nélkül.

És ugyebár, az egyház hogyan reagált? Egyes gyerekeket kasztráltak. És sokkal általánosabban, a katolikus egyház jellemzően elkendőzéssel, eltakarással reagált a pedofil ügyekre. Hogyan választható el az a vallási főpap, aki elhatározta a kasztrálást, vagy aki a hallgatásról határozott attól a pedofil paptól, aki végrehajtotta a bűnös tetteket? Honnan vesszük, hogy a főpap nem azért hunyt szemet, mert maga is félig benne van a dologban?

De nem csak a gyakorlatban, de az elméletben is marhaság ez a szétválasztás, hiszen a hit, mint olyan, elveiben magában hordozza a fanatizmust. Mikor mondják ugyanis, hogy egy hívő fanatikus? Akkor, ha valami nagyon "nem normális" dologban hisz, és nagyon makacs. Azaz, amikor szokatlan dolgot hisz, és tulajdonképpen a "normális" hívők érvelése ellenére. Amikor a "normális" hívők sem tudják meggyőzni érvekkel, amikor csődöt mond a logika, esetleg annak ellenére kitart álláspontja mellett, hogy mit lát saját szemével.

No de mi a hit? A hit lényege szintén az, hogy empirikus-logikai igazolás nélkül, vagy egyenesen annak ellenére tart valaki igaznak valamit. "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Zsid. 11.1. Andreas Breivik és Mohamed Merah hitt valamit, nagyon erősen hitt. Amit hittek, nem volt abszurdabb a szűznemzésnél és a szentháromságnál.

Amilyen illogikus, eszement, őrült marhaság a fanatikus hit a "normális" hívőknek, ugyanolyan fanatizmus a "normális" hit maga az ateistának, a tudománynak, a racionális gondolkodásnak. A "normális" hívőnek lehet, hogy furcsa az, hogy valaki azt gondolja, hogy dzsiháddal a mennyországba lehet kerülni, de hát a középkorban a kereszténység is itt tartott. A "normális" hívőnek lehet, hogy furcsa az iszlám arcfátyol viselet előírása, de ez csak a kereszténységtől részben megszabadult, liberális, modern európai gondolkodásnak van így. A középkorban egyáltalán nem volt gondjuk a keresztényeknek például az erényövvel. Az iszlám ma a kereszténység valódi arcára emlékeztet minket A valódi arcra, melyet jelenleg csak az takar el, hogy a keresztény egyházak hatalmát jelentősen visszaszorítottuk.

Mit kell tehát tenni?

1) Letenni végre arról, hogy a hit és a fanatizmus elválasztható, és kimondani, a hit maga a felelős.

2) A vallás hatalmát visszaszorítani, megerősíteni a szekuláris elveket.

Különösen fontos ez Magyarországon, ahol egyházállam épül ki, tehát megyünk vissza abba a korba, amikor még a kereszténység is az iszlámhoz hasonló volt.

Egy pár aktuális politikai hírre szeretném felhívni az olvasó figyelmét, amelyek érdekes módon kapcsolódnak össze.

Semjén Zsolt nemrégiben azt találta mondani, hogy: Brüsszelben a ’68-as generáció tagjai vannak hatalmon, akik elutasítják a keresztény értékek érvényesítését, a család, a házasság védelmét.

A kormány a Kossuth teret az 1944 előtti állapotában akarja helyre állítani, és emiatt nem csupán szobrokat akar eltávolítani, de egy tarvágást is véghez vitt.

Magyarországon tehát az 1944-es generáció jutott hatalomra (ez kb. annyira értendő szó szerint, mint Semjén 1968-as generációja), akik kultúra és környezetellenesek.

A kormányközeli Magyar Családtudományi Társaság kifejtette, hogy nézetei szerint nem csak a homoszexualitás káros, de a házasság előtti szex is. A tudományt, mint olyat sérti (értsd, a tényleges tudósokat és ténylegesen tudományos intézményeket), hogy ez a társaság tudományosnak nevezi magát.

Az MCST egyébként uniós pénzből kutatna, azaz fű alatt mégiscsak azt gondolják, hogy az EU nem családellenes, szóval a kormányközeli holdudvar eléggé zavarodottan viselkedik.

Csak sejteni lehet, hogy az MCST mögött is vallásos bigottizmus áll, Semjén fenti idézete teszi világossá, hogy erről van szó, hiszen a család és keresztényellenességet összekapcsolja. Jogtalanul kisajátítva a kereszténységnek a családi értékeket. Az ateizmus ugyan nem kifejezetten családbarát, hiszen az ateizmusból ilyesmi nem következik, de az ellenkezője sem. És akkor nem szóltunk még más keresztényellenes vallásokról, amelyek esetleg nagyon is családbarátok.

A homoszexualitásról már régebben írtam, nem ragoznám. Ahogy azt is kifejtettem már, hogy a katolikus cölibátusnak egyáltalán nincs népességnövelő hatása. Tehát a katolicizmus ha nem is a családokra, de a népesedésre nézve itt pont nincs pozitív hatással.

Visszautalva az előbbire, a házasság előtti szexnek van, hiszen a KSH szerint 2009-ben már az újszülöttek 40,8 százaléka házasságon kívül jött világra.

Az iskolákban a formálódó egyházállam kötelező hit és erkölcsoktatást akar bevezetni, amit sokan bíráltak. Azon lehet vitázni, hogy az erkölcsöt közvetlen formában, vagy például irodalmi műveken keresztül érdemes-e oktatni, de mi ateisták általában azt gondoljuk, hogy az erkölcsi kérdésekben nincs egyetlen igaz iskola, azaz nem állunk az erkölcsi abszolutizmus mellett, így ha tanítanának is valamit, annak különféle erkölcsi felfogások bemutatásából kellene állnia.

A hit vagy erkölcs választhatósága pedig azt is sugallja, hogy a vallásoknak és az erkölcsnek valamilyen erős kapcsolata van, amit visszautasítunk. A hitoktatás lehetőségének választása az erkölcs helyett azt fogja eredményezni, hogy a tanulók csak vallásos erkölcsről fognak hallani, világi etikákról nem, ami komoly korlátoltság. A választhatóság azt is jelzi, hogy valószínűleg az erkölcsoktatásnál is nagy lesz az áthallás a vallással.

Különféle statisztikák szerint a vallásos erkölcs egyáltalán nem "jobb" a világi erkölcsnél, és az ember mindenféle elrettentő példákat tud felhozni erre, pont a napokban jött sajnos egy újabb szörnyű hír, amely szerint a holland katolikus egyház kisfiúkat kasztráltatott, mely fiúkat maguk rontottak meg. Hát ez hasonlatos ahhoz, amikor iszlám fundamentalistákbörtönbe zárják, vagy egyenesen megköveznek megerőszakolt nőket. Azért az ilyenekhez már vallás kell.

És akkor ezek akarnak erkölcsre oktatni... És sajnos ezek uralkodnak az országban, mert engedtük, mert engedjük... Egy Kulturkampf éveit éljük, amely Kulturkampfban mi igazából alig harcolunk. Majdnem ellenállás nélkül adjuk meg magunkat. Megadjuk magunkat annak, hogy a 21. századból a valóban a háború előtti idők szintre kezd visszaesni az ország kulturálisan. Mindaz, amit az elmúlt bő fél évszázadban elértünk, és itt nem a létező szocializmus politikai rendszerét értem, hanem azt a közös kulturális fejlődést, amelyben Kelet- és Nyugat-Európa osztozkodott, azt kezdik szép lassan lebontani.

Sajnos itt tartunk, amikor a 21. században már azt gondolhattuk volna, hogy olyan célokért lehet majd küzdeni, mint még újabb tudományos felfedezések, a Világűr meghódítása, amikor azt gondoltuk, a sötét középkort már végképp túlléptük, akkor már megint itt tartunk, visszaestünk a startvonalhoz. A szomorú az, hogy ez nem csak Semjén Zsolt, nem csak a katolikus egyház, nem csak más egyházak gondolják így, hanem van Magyarországon még mindig több tíz százaléknyi ember, aki helyesli. Az emberek egy részének a fejében van még mindig ott a sötétség, és támogatják a hatalmat ebben is, másban is, ami nem témája ennek a blognak. A szomorú, hogy ez a pár tíz százalék hatalmaskodik a többség felett, és az is, hogy azért olyan kevesen nincsenek, nehéz lesz visszacsinálni.

Az utóbbi hónapokban a világhírekben vallási téren két nagy jelenség kapott nagy figyelmet, mindkettő az iszlámhoz kapcsolódik. Az egyik az egyiptomi iszlám agresszivitás az ottani keresztények, a koptok ellen. Itt gyakorlatilag a vallásszabadság sérül: egyszerűen hívő iszlám emberek nem tudják elviselni, hogy vannak, akik mást hisznek, máshogy akarnak élni, más szokásokat akarnak követni. A koptok általában semmi olyat nem követtek el, amely miatt akár törvényileg, akár erkölcsileg, európai felfogásban a legkisebb agresszivitás is jogos lenne. De nem csak agresszivitásról van szó, hanem emberek életéről. Hívő emberek más hívő embereket megöltek a vallásuk miatt, és csak a vallásuk miatt. Nem egyet, nem egyszer, hanem ismételten és elég sok áldozatot öltek meg. Nem lehet ezt menteni.

A másik a napokban az Afganisztáni agresszív tüntetések a Koránt égető katonákkal kapcsolatban. Természetesen könyvet égetni az amerikai katonák részéről felesleges provokáció volt, és butaság. Most minek kell könyveket égetni? A könyvégetés, ha valamiféle szervezett cenzúráról van szó, akkor eléggé ijesztő dolog. Nem csak a cenzúra miatt, hanem eddig a könyvégetés eléggé durva diktatúrákhoz kapcsolódott. Ahhoz, hogy valakik szertartásosan elkezdjenek könyveket égetni, ahhoz általában szintén valamiféle elvadult ideológia, tág értelemben vett vallás kell. Most Afganisztánban nem lehet tudni, hogy hogyan történt ez a könyvégetés, de nemrég volt egy ilyen affér is, és persze a könyvégető oldalon is vallás állt, és a könyv ott is a Korán volt. Akkor is volt pár zavargás Afganisztánban.

Másrészt előfordulhat bárhol, hogy otthon a kazánban elégetünk egy húsz éves kémia könyvet, vagy ponyvát, amely már teljesen értéktelen, és nem történik semmi.

Ahhoz, hogy valakik olyannyira felháborodjanak azon, hogy valakik a Föld másik oldalán egy könyvet el akarnak égetni, vagy akár a szomszédban el is égettek egy könyvet, ahhoz, hogy ezen úgy felháborodjanak, hogy nagy tömegekben tüntessenek, maguk elkezdjenek zászlót vagy bábukat égetni, vagy végül embereket öljenek meg, na ahhoz vallás kell.

Egy normális európainak, de egy ateistának különösen, az egész rémálomnak tűnik. Hát már elnézést, de mi kell ahhoz, hogy valaki annyira beinduljon egy könyv elégetésén, hogy embert öljön?! Most képzeljük el, hogy egy hívő elkezd Dawkins könyveket égetni, el tudjátok képzelni, hogy az ateisták kimenjenek az utcára, válaszul vallásos könyveket, papokat ábrázoló bábukat égessenek, templomokba törjenek be, és papokat öljenek meg?! Nyilván nem. Nem nagyon van olyan ateista, aki ezt tenné. Még akkor is, ha van fanatikus ateista is.

Igaza volt Dawkins-nak akkor, amikor azt mondta a vallás elválaszthatatlan a fanatizmustól? Igaza volt. Nehéz lenne megmondani, hogy ezeket a mindennapi egyiptomi és afgán embereket, vagy máskor a palesztin, pakisztáni, iráni és más néphez tartozó hétköznapi embereket ugyan hogyan lehetne elválasztani a többi hívőtől. Nem látszik semmiféle határvonal. Ezeket az eseményeket papok ideológiai vezetők is szervezik, hiszen a 2011-es esetben sokkal később törtek ki a zavargások. Ha ez a fanatikus hit, akkor az iszlám át van itatva ezzel a fanatizmussal. Az iszlámban a hétköznapi emberek, papok, vezetők vannak átitatva ezzel. Nem csak a terroristák, akik szintén nem választhatóak teljesen külön valamiféle hétköznapi normalitástól, de most az is megmutatkozott, hogy nem csak a terrorizmus az, ami itt veszélyes.

Amit az iszlámban látunk, az érdekes módon most különösen durván jött elő két, úgymond nemrég "felszabadult" országban. Óvatos emberek szóltak, hogy ez a demokrácia-export, de még az arab tavasz sem lesz ilyen egyszerű. Én magam azt írtam, hogy ha ez az arab tavasz ára, ha az arab tavasz kis lépés is a demokrácia útján, akkor is túl kell esni ezen. Ezt tartom. Ha Egyiptomban ez egy átmeneti állapot, amely aztán a demokráciához vezet, akkor sajnos meg kell fizetni az árát. Lehet, hogy a kopt egyház az ára a demokráciának.

Másrészt, amit az iszlámban látunk, az tulajdonképpen a vallás egyfajta történelmi változata. Arra gondolok, hogy Európa nem azért különb, mert a keresztény hit különb, hanem azért, mert Európában már megtanultuk, hogy a vallást rövidebb pórázon kell tartani. A középkorban a kereszténység ugyanilyen agresszív volt, mert szabad teret kapott. És ha nem vigyázunk, akkor a jövőben ez még visszatérhet. A papok csak addig békések, csak addig békepártiak, amíg nincs hatalmuk.

Jól megfigyelhető ez a Koránban is. A Koránban, melyet Mohamed íratott, és amelynek van egy ú.n. mekkai és egy medinai időszaka. A mekkai korszakban Mohamed alávetett volt, és a Korán békés, toleráns részeket tartalmaz. A medinai korszakban Mohamed független lett, hatalmat kapott, és ott vannak az agresszív részek a dzsiháddal kapcsolatban.

Mi ebből a tanulság? Ha a vallás hatalmat kap, akkor egyáltalán nem békés. Akkor a fanatizmus intoleranciába torkollik. Ha nem kap hatalmat, akkor a vallás békés, sőt, a békét papolja. Természetesen, a gyenge embernek érdeke a béke. És ilyenkor a fanatizmus is könnyen kezelhetőnek tűnik. De ez csak illúzió. Láthatjuk, hogy a fanatizmus teljesen hétköznapi szinten is előjöhet mindenkiből, és nehéz megfékezni, elkülöníteni, elválasztani a hit többi részéről. Nincs normális és fanatikus hit, minden hit fanatikus.

Magyarországra nézve a dolog azért riasztó, mert nálunk a vallás éppen hatalomra kerül, és éppen kezd egyre intoleránsabb lenni. Pontosabban persze a keresztény vallás bizonyos befolyásos ágai kerülnek hatalomra, és rekesztik ki a többieket. Miben különbözik ez az agresszív iszlámtól?!  Csak abban, hogy éppen melyik napon szabadul el a dolog. Hogy mikor fognak Magyarországon templomokat felgyújtani, más vallásúakat kifosztani, üldözni, felkoncolni? Nem tudom. De ne gondoljuk, hogy ez annyira lehetetlen! Elvégre cigányokat bizony elkezdtek levadászni.

Mint ahogy már utaltam rá, Franciaországban az ember elég sok iszlám hívővel találkozhat. Az esetleges felszínes benyomásokkal ellentétben nem csak munkanélküliek, nem csak alja munkát végzők, nem csak menekültek vannak, hanem sok Maghreb beli országból tanulni is jönnek Franciaországba. Ennek következtében több Ph.D. diákot is ismerek, akik a volt francia gyarmatokról jöttek. Sokukról pedig tudom azt is, hogy iszlám hívők.

Az iszlám többek között abban nagyon érdekes egy ateista számára, hogy még sokkal inkább középkorihoz hasonló állapotban van: sokkal komolyabban veszik. Manapság Európában a protestáns, katolikus, zsidó hívők legtöbbször nem veszik túl komolyan a vallásukat. A szabályokat, szokásokat, külsőségeket lazábban veszik. Hiába mondja a pápa, hogy ne használjanak mesterséges fogamzásgátlást, használnak. Hiába a házasság előtti szex tilalma, élnek vele. Mellesleg, mind a kettő szabályt butaságnak tartom, de most nem erről szeretnék írni.

Azért nem, mert erről, és az iszlámról nem tudok különösebben sokat, ez ugyebár olyan magánügy, amibe azért nem üti bele a civilizált, liberális ember az orrát. Van azonban egy dolog, amely akkor is szembeötlő, ha nem akar az ember beleszólni, ezek pedig az étkezéssel kapcsolatos szabályok.

A keresztény és zsidó vallásokban is vannak ugyebár ilyen előírások, de ami a keresztényeket illeti, én nem nagyon ismerek olyan hívőt, aki ténylegesen tartana böjtöt, és szentírásnak venné mondjuk azt, hogy pénteken halat egyen.

De az iszlámban ezt komolyan veszik, és ilyenkor az ember akkor is észre veszi, ha nem törődik vele különösebben. A muszlimok ilyen szempontból olyanok, mint a vegetáriánusok: folyton figyelniük kell, hogy mit esznek, folyton figyelembe kellhet venni, hogy mit esznek.

Nem mondom, hogy nekem ebből gondom volt. Ahogy mondtam, nem nagyon avatkoztam én bele. Az egyik kollégám   - nevezzük Djalelnak - viszonylag sűrűn jön velünk ebédlőbe, és ebéd közben, ha az ember orra előtt van, miért ne beszélne az ember erről a kérdésről? A muszlim hívők halalnak nevezik azt, hogy csak bizonyos fajta, és bizonyos módon elkészített ételt ehetnek. Leginkább az állatok leölése a kérdés.

Először csak technikai dolgokról beszélgettem Djalellal, nem akartam én neki előírni semmit. Érdekelt, hogy a halal hús szerinte egészségesebb-e (úgy tűnik, hogy annak gondolja), és az is, hogy hogyan választ megbízható halal kereskedőt. Azt ugyanis levettem, hogy általában elég sok a csaló. Sima húst adnak drágábban. Elvben a halal hús drágább lenne, mert kicsit körülményesebb leölni az állatot, a szabályok betartását biztosítva. És kereslet is kevesebb van rá. A Marshall-kereszt meg ugyebár kemény dolog.

Djalel elmesélte, hogy van a halal kereskedőknek egyfajta minőségbiztosításos rendszere. De az is kiderült, hogy Djalel maga nem igazán tudná megkülönböztetni a halal húst egy normális, minőségi hústól. Tehát már ebben a dologban is van egy nagy adag hit nála. Úgy vettem észre, hogy bizonyos kereskedőben és minőségellenőrző cégekben megbízik. Részben hit alapon. Másrészt ez még nem teljesen hit kérdése, mert azért vannak kereskedők, akik lebuknak, és még ha kevés is az empirikus alap az egészben, van egyfajta nagyon nagy, oda-vissza csatolt összefüggés-hálózat, amely alapján mondhatjuk, hogy bizonyos kereskedők, és bizonyos minőségellenőrző cégek valóban lehetnek megbízhatóak.

Mégis őrültségnek tűnik azzal kínlódni, hogy egy bizonyos fajta húst vegyen, egyen, drágábban, megbízható helyről, szóval mindeme körülményeskedés őrültségnek tűnik, mert közben ő maga észre se veszi a különbséget, és az egészségügyi haszna sincs igazolva. Ez kb olyan, mint valakinek valami hihetetelen drága bort venni, miközben nem tudja megkülönböztetni a három eurós bortól.

Egyik ebédnél viszont csak belementem a vitába, hogy azért ez az egész mégiscsak értelmetlenség. Úgy emlékszem, hogy ez nem is annyira a hús kapcsán jött elő, hanem amikor Djalel elkezdte magyarázni, hogy a cigarettázás miért tiltott.

Namost a cigarettázás nem a legbutább példa, mert ugye ott tényleg vannak jó okok, valójában tényleg a halal hús előírása a nevetséges, mert arról én nem tudok, hogy bármilyen egészségügyi vizsgálat kimutatta volna, hogy káros lenne a nem halal hús az egészségre. Még a disznóhús tiltásában is több értelem van, bár nem a jó okból: a disznó zsíros, és genetikailag nagyon hasonlít az emberre, sok közös kórokozónk van. De azért ez is elég elhanyagolható szempont. Hasonlóan, az alkohol teljes tilalma is butaságnak tűnik, mert egy pohár vörösbor minden nap még egészséges is tud lenni. Ezt kimutatták tudományos vizsgálatok is.

Nos, persze az egész éltfelfogás kérdése. Tehát ha valaki nem akar disznóhúst enni, nincs abban semmi irracionális. Olyan is van, hogy valaki egyszerűen nem szereti a málnát (én), és ezért nem eszik. A butaság ott kezdődik, amikor tiltani akarják másoknak. Illetve Djalel egészen pontosan soha nem akart tiltani semmit, hanem inkább az érvelésében találtam elég sok butaságot. Ez pedig tényleg olyan alapvető filozófiai kérdéseket vet fel, amelyek általánosíthatóak, és ezért érdemes velük foglalkozni.

Djalel érvelése a tiltásokra az volt, hogy ezek veszélyes dolgok, és semmi hasznuk nincs. Azt Djalel - úgy tűnik - elfogadta, hogy vannak hasznos dolgok, amikor veszélyt is lehet vállalni. Amit nem akart elfogadni, az az, hogy az embernek lehet valami élvezet, szerethet valamit, ami részben káros rá nézve. És azt sem, hogy dönthet úgy, hogy az élvezet neki fontosabb, mint a kár.

Djalel először nem fogadta el, hogy a veszélyességnek, és károsságnak vannak fokozatai. Amikor rámutattam, hogy az autóval, repülővel közlekedés is veszélyes, akkor átesett a másik oldalra, azt mondta, hogy hát ilyen módon szemlélve minden veszélyes.

És itt fején találta a szöget, ugyanis arról van szó, hogy a legtöbb döntésünknél bizonyos veszélyeket, károkat mérlegelünk bizonyos hasznok, illetve élvezetekkel szemben. Van, amikor vállalunk valamit, és van, amikor nem. Djalel azt, hogy a veszély és az élvezet is különféle fokú lehet, nem fogadta el, illetve azt gondolta, hogy ez egy lejátszott dolog, így például a dohányzás egyértelműen haszontalan, és veszélyes. Az élvezetet nem is igen fogadta el pozitív tényezőnek.

Egyébként egészen furcsa, hogy egy ember, aki gépi tanulással, egészen bonyolult matematikával foglalkozik, és egyáltalán nem idegen számára mondjuk a kockázat, várható érték számítás, az optimalizálás, a különféle érték-függvények, ennyire ne tudja ezt a saját életébe átültetni.

Amit még nem fogadott el az az, hogy az élvezet szubjektív. Az egész azon múlik, hogy kinek mi mennyire értékes. Az értékrendünk, ízlésünk az, amelyik meghatározza, hogy mi mennyire kedves nekünk, és ezután dönthetünk csak arról, hogy milyen veszélyt vagy kárt vállalunk. Így például, ha valaki szeret nagyvárosban lakni, akkor bevállalhatja azt, hogy ott egészségtelenebb a levegő. Aki meg nem szeret annyira, az szívesen választhatja a vidéki, tiszta levegőt. De Djalel számára mindez mintha objektív, egyértelmű lenne.

Djalel számára a hasznosság is valami objektív dolognak tűnt, tehát számára mintha az se lenne kérdéses, hogy mi az, ami hasznos. Pedig ez meg az értékrendünktől függ, és ez is szubjektív. Itt ugyan beszélhetünk egyfajta társadalmi hasznosságról, amely nagyobb mértékben interszubjektív (pont ezért társadalmi), de azért ez is sok szubjektív ember értékrendjének eredője. Sok ember hasonló egymáshoz, mivel azonos kultúrába tartozik, ezért a szubjektív értékrendekben és az ízlésekben is van sok hasonlóság. De mindig vannak eltérések: van, aki nagyon szereti a cigit, van, akinek mondjuk a felvirágzott városháza a haszon, másnak egy zenei koncert, hamradiknak meg mondjuk csak az étel és a pénz.

Példának én még azt hoztam fel, hogy sok ember szeret síelni. A síelés nem tűnik annyira hasznosnak. Persze, sport, de azért sok kevésbé veszélyes sport van. De nagyon sok embernek a síelés élvezet. Mások pedig kifejezetten félnek tőle. Az utóbbiaknak nyilván nem éri meg a veszély, hiszen pont attól félnek. Akik visoznt élvezik, azok felvállalják a veszélyt. Aztán van olyan is, amikor kifejezetten a veszélyt élvezi az ember, ezek ugye az "adrenalin-függő" sportok. Én nem ugranék le egy hídról kötéllel a lábamon, de van, aki leugrik, és el tudom képzelni, hogy számára mi a jó benne. Én is el tudom képzelni, mi a jó benne, de számomra túl félelmetes. Nem mondom, hogy veszélyes, mert valójában annyira nem veszélyes.

Azt is látjuk ezekből a példákból, hogy ezek a dolgok nem csak személyenként, nem csak kultúránként, hanem időben is változnak. Elvben a középkorban is ugrálhattak volna le kötéllel a Notre Dame tetjéről, de nem volt ilyen sport. Nyilván azóta változtak a körülmények, ízlések.

Djalel számára mindaz, amit én szubjektívnek mondtam, nem szubjektív. Nem tudom pontosan, hogy filozófiai értelemben nem is ismeri el, hogy szubjektívek, vagy pedig arról van szó, hogy autoriter személyiség. Az autoriter személyiség az, aki másnak megengedi, hogy akár szubjektív dolgokat is megszabjon neki. Az individualista az, aki nem. Az ateisták általában sokkal szabadabb, individualistább emberek, míg a hívők sokkal inkább rabok. Minek a rabjai? Istennek és a szent könyveknek.

Mert ugye miről van itt szó? Arról, hogy Djalel a Koránból veszi azt, hogy mit szabad és mit nem szabad. Nem csak hagyományosan "kemény" erkölcsi kérdésekben, hanem ezekben az étkezési szokásokban. Djalel nem gondolja, hogy neki joga van szeretni mondjuk a cigarettát, az alkoholt, a disznóhúst. Az individualista meg azt mondja, hogy "who the fuck is Quran", hogy megmondja, hogy én mit szeretek, mit tartok hasznosnak, milyen veszélyt, milyen kárt vállalok be valami miatt. Honnan veszi a Korán magának a bátorságok, hogy az ilyen mérlegelendő kérdésekben döntsön helyettem?

Persze dönteni néha nehéz, a döntéshez gondolkodni kell. A hívő nem csak, hogy autoriter, hanem tipikusan gondolkodni sem szeret. Nem csak az egyszerű, sematikus magyarázatokat szereti, de azt is szívesen veszi, ha más gondolja meg neki az erkölcsi alapelveket.

Az egészben még az az abszurd, hogy persze a Korán, vagy a Biblia egy véges könyv. Tehát nem tudnak mindent megszabni. Például kiderítettem, hogy bizonyos tengeri herkentyűk, halak fogyasztása az vitatott dolog az Iszlámban. Egész biztosan nincs benne a síelésről sem semmi. Ilyenkor pedig értelmezni kell a Koránt. Ez meg akárhogy is, de mégiscsak azt jelenti, hogy el kell kezdeni gondolkodni, csak nem arról, hogy "én mit szeretnék, én mit érzek hasznosnak", hanem arról, hogy vajon hogyan általánosítható a Korán erre az esetre?

Persze aztán ezen a ponton az emberek mégiscsak elkezdenek a saját szubjektív preferenciáikat belevinni a dologba. A fehér foltokat már a maguk ízlése szerint töltik ki. És ez is elkerülhetetlenné teszi a vallás halálát. A régi vallások halálát mindenképpen, mert előbb-utóbb a Biblia, a Tóra és a Korán annyira semmit nem fog mondani a mindennapi életünkről, hogy totál értelmetlen lesz rájuk támaszkodni. Nemsokára annyira más lesz az életünk, hogy ezeknek a könyveknek semmi köze nem lesz hozzá. Például mit mond a Korán a nikotintablettáról? Vagy mondjuk szabad lesz-e virtuális étteremben virtuálisan megkóstolni a disznóhúst, ha a számítógép-agy interfész virtuális, de valódival megegyező disznóhús-ízélményt tud létrehozni?

A könyvekről szólva. Van ugye a könyvekre hagyatokzásnak jó oldala is. Amikor valaki sokat olvas, és erre támaszkodva bölcsebb lesz, az jó dolog. De a fontos dolog ebben, hogy a "sokat olvasott" ember alatt ma már semmiképpen nem azt értik, hogy sokat forgatta a Bibliát, még csak azt sem, hogy sok Biblia-értelmezést vagy vallásos könyvet olvasott. Ma már szerencsére ezalatt azt értik, hogy sokféle és sok könyvet olvasott. És ez a lényeg. Nem az a baj, hogy a hívők könyvekre támaszkodnak, hanem az, hogy egyetlen, vagy nagyon kevés könyvre, és közel sem az emberi kultúra javára. Sokkal bölcsebb lehet ugyanis az ember, ha Shakespeare drámákat, Dosztojevszkij regényeket, Nietzschét, Russellt és hasonlókat, minél többfélét olvas. Sok könyvből jó ötleteket, elemeket válogatni, az valóban bölcs dolog.

Egészen érthetetlen, hogy értelmes, modern ember ezer vagy kétezer éve élt, nem is túlságosan értelmes, nem tanult, nem okos embereknek engedjék meg megmondani, hogy mit hogyan csináljanak az életükben. Djalelnek messze több az intelligenciája, mint Mohamednek lehetett.

Utoljára hagytam istent. Ebben a kérdésben nem is az a fontos, hogy létezik-e vagy nem. Djalelnek mondtam, hogy én nem hiszek istenben, de ne ezen vitázzunk. Ugyanis ez a kérdés rövidebbre zárható. Ha létezne is isten, akkor sem engedném meg neki, hogy megmondja, hogy sílehetek-e (snowboardozhatok-e) vagy sem.

Ha létezne isten, akkor kétség kívül egy nagy hatalmú főnök lenne. De csak ennyi. Márpedig a főnökömnek sokmindent megengedek, de nem mindent. Semmi köze a magánéletemhez például. Ha pedig éppenséggel egy olyan diktatórikus főnököm lenne, hogy beleszólna, és ha esetleg olyan hatalommal rendelkezne, hogy jónak látnám meghajolni előtte, akkor lehet, hogy abbahagynám a síelést. De titokban attól még továbbra is szeretném. Sőt. Egy ilyen főnök egyébként roppant buta volna. Egy nagyon buta, de annál nagyobb hatalmú isten elképzelése meg nem csak furcsa, de szánalmas egy gondolat. Szerencsére nem kell ilyenben sem hinnem.

Van egy álmom... százezres embertömegek hömpölyögnek az Andrássy úton. Elől egy nagy molinó: "Nem leszünk gyarmat", de keresztekkel van tele. A transzparenseken az áll, hogy az állam és egyház elválasztását követelik, a Vatikáni Szerződés megsemmisítést. Állami iskolákat követelnek a kicsi városokba, ahol már csak egyházi iskolákba lehet járatni a gyerekeket. Az egyháztörvény megsemmisítését követelik. Azt követelik, hogy az egyházak az önkéntesen felajánlott pénzekből tartsák el magukat, ne az államon és az adófizetők pénzén élősködjenek.

***

Január 21.-én mértéktartó becslések szerint körülbelül százezres tömeg vonult végig az Andrássy úton egy "Nem leszünk gyarmat" molinóval az élen, hogy kifejezzék Orbán Viktor "szabadságharcos" harcának támogatását az EU ellen. Előtte pár nappal a Jobbik egyenesen EU-zászló égetős szeánszot tartott. Riporterek szerint a "Békemenetben" is voltak EU-szkeptikusok, de sokan bizonyára nem voltak teljesen az EU ellen, csak a függetlenségünket féltették, és azt hiszik, Orbán Viktor ezért küzd. Arról itt most nem fogok írni, hogy Orbán Viktor a "szabadságharcával" a függetlenségünket nem növelte, és végül is, behódolt az EU-nak, rosszabb feltételek között, mint amilyen a "szabadságharc" nélkül lett volna.

Itt egy másik függőségről szólok, amely sokkal fenyegetőbb. Egy másik országnak, a Vatikánnak, egy igazi diktatúrának ugyanis annyira a gyarmatai vagyunk, ahogy az EU arról soha nem is álmodozhatna. Sőt, a függőség mélységében a kommunista, sőt talán még a Habsburg függőségnél és mélyebb a "gyarmatosítás".

Merthogy a katolikus egyház egyre több iskolát vesz a kezébe, a Vatikáni Szerződés értelmében még ma is megkapja nem csak az egy százalék felajánlott adókat, hanem annak kiegészítését, az iskolákra is támogatást kapnak, ezért is tudják megkaparintani őket. Figyeljük meg, micsoda aljasság! Az adófizetők, köztük más felekezetűek és ateisták adójából kapnak több támogatást az iskolára, és közben még az agyunkat is mossák. Kvázi fizetjük a saját gyerekeink agymosását.

És míg az EU annyira nem gyarmatosít minket, hogy több pénzt kapunk támogatásra, mint amennyit befizetünk, addig a Vatikánnak nettó befizetők vagyunk. És persze az EU nem kaparintja a kezébe az iskolásainkat, és a házasságkötésre, temetésre sincs joga. És persze Barroso levelét Hoffmann Rózsa nem küldi ki házi-feladatnak az iskolákba.

Érdekes módon a százerer suveneritására kényes embert ez a fajta "gyarmatosítás" általában nem zavarja. Kiálltak azon kormány mellett, amely ezen fajta "gyarmatosítást" támogatja. És hisztiztek egy másik kapcsolat ellen, amely messze nem gyarmatosítás ehhez képest, és messze kevésbé kellene feladnunk a szuverenitásunkat, és több haszonért cserébe.

A magyar alkotmányban, a régiben, és a Tákolmányban is benne van az egyház és állam elválasztásának elve, és a vallásszabadság elve.Mindez ma Magyarországon csak szóvirág. A magyar kormány alkotmányt sért, állandóan. A Vatikáni Szerződéssel is alkotmányt sért, az egyháztörvénnyel is alkotmányt sért, és amikor Hoffmann Rózsa pápai leveleket küldözget körbe, akkor is alkotmányt sért.Az Alkotmánybíróságra ezzel az üggyel persze nem nagyon mehetünk. Úgyis visszadobnák, illetve ma már a népi kezdeményezéseknek nincs is helye. Az alkotmánysértés ellen tehát mit tehetünk?!

Van egy álmom... százezres embertömegek hömpölyögnek az Andrássy úton. A Jobbikos, a Fideszes, a katolikus, a protestáns fanatikusok nem mernek közel menni, mert akkora a tömeg. Nem mernek még provokálni sem, mert látják, hogy mekkora embertömeg tért észhez, és áll ki az értelem ellen. Elől egy nagy molinó: "Nem leszünk gyarmat", de keresztekkel van tele. A transzparenseken az áll, hogy az állam és egyház elválasztását követelik, a Vatikáni Szerződés megsemmisítést. Állami iskolákat követelnek a kicsi városokba, ahol már csak egyházi iskolákba lehet járatni a gyerekeket. Az egyháztörvény megsemmisítését követelik. Azt követelik, hogy az egyházak az önkéntesen felajánlott pénzekből tartsák el magukat, ne az államon és az adófizetők pénzén élősködjenek.

Van egy álmom egy szekuláris tüntetésről, amelyben részt vesznek mérsékelt katolikusok, evangélikusok, protestánsok is. Amin részt vesznek nem csak az ateisták, nem csak agnosztikusok, nem csak bizonytalanok, és nem csak a mellőzött egyházak hívei, nem csak buddhisták, krisnások és metodisták, de mérsékelt katolikusok, protestánsok és zsidók is, akiknek van annyi eszük, hogy rájöjjenek, ha az egyház és az állam összefonódik, akkor az a vallásnak is rossz.

Van egy álmom, persze ez csak álom, mert ez olyan fokú racionalitást, és olyan fokú tudatosságot, aktivitást követel meg, amely nincs meg az emberekben. Ma a világban, de különösen Magyarországon olyan irracionalizmus van, ahol ki lehet vinni százezer embert egy hisztérikus tüntetésre álveszélyek ellen, de nem lehet kivinni nemhogy százezer, de talán ezer embert sem az utcára az igazi gyarmatosító, a Vatikán ellen.

Franciaországban az ember a mindennapi életben sok arab származású emberrel találkozhat. Így van ez akkor is, amikor például társkeresőbe jelentkezik be. A társkeresős pályafutásom itt Franciaországban elég rövid volt, mert hamar megláttam, hogy nincs ennek túl sok értelme, és ráadásul itt még ingyen sincs, szóval elég nagy lenyúlás.

Mindenesetre azon rövid időszak alatt még talán a legérdekesebb ismerkedésem egy algériai lánnyal volt (hamrmincvalahány éves, elvált nő, de azért én lánynak fogom nevezni), akit Mayának hívnak. A képen személyiségi jogok miatt nem ő szerepel, hanem illusztrációképpen Rania, Jordánia királynéje. Maya kinézetre, öltözködésben és hajviseletben hasonlóan nyugatias, modern volt. Sok képéről talán még meg sem mondanád, hogy arab, más képén viszont egzotikus volt arcra is, és öltözködésre is. Viszont fejkendőt soha nem láttam rajta.

Muszlim és algériai. Kérdezheti az olvasó, hogy egyáltalán, elment nekem a józan eszem?! Minek bocsátkoztam bele egyáltalán ilyen dolgokba? Hát ennek semmi értelme! Messze is lakik, és nagyon különböző.

És valóban, sok reményt ehhez nem nagyon lehetett fűzni, de azért kíváncsi voltam. A józan eszem védelmébe mondom, hogy Maya üzletasszony, vannak rokonai Párizsban és Németországban, és én először egy németországi várost láttam tartózkodási helyként megadva, ahol egyébként elég sokat tartózkodik is.

Ami a vallást illeti, elvben ez valóban aggályos. Én magam azt jelöltem be, hogy ateista vagy agnosztikus nőt keresek, és általában ilyeneknek írtam, ilyenekkel találkoztam. Franciaországban sok nő simán bejelöli, hogy ateista, e tekintetben azt gondolom, sokkal szekulárisabb, egészségesebb az ország, mint Magyarország.

Mayával úgy rémlik, hogy úgy kezdődött, hogy megnézte az adatlapom, én meg az övét, és hát láttam, hogy muszlim, de aranyos volt, láttam, hogy Németország, hát azért mégiscsak kíváncsi voltam rá.

Hamarosan kiderült, hogy a szüleivel lakik Algirban, mivelhogy elvált. A kialakult kép elég konzervatív volt, de nem fanatikusan vallásos. Még mindig azt gondoltam, hogy hátha kész európaiként élni, hátha nyitott. Hátha ehhez keres társat.

Levelezésünk közben volt egy pillanat, amikor teljesen elment a kedve az ismerkedéstől, nem válaszolt egy ideig. Amikor rákérdeztem, akkor kiderült, hogy neki akkor esett le, hogy én ateista vagyok, és emiatt. Nekem az adatlapomon be volt jelölve, hogy ateista vagyok, csakis figyelemtlenségből lehetett az, hogy nem vette észre.

Mindenesetre azt mondta, ez számára nagy probléma, nem tud elképzelni ateistával kapcsolatot. Igen, nos ez persze számomra sem volt mellékes. Valójában én is igen problémásnak tartom, hogy egy hívő barátnőm legyen, mivel én annyira elvszerű ateista vagyok. Mégis, itt azért voltam nyitottabb, mert ismeretlen territórium volt, egyszerűen kíváncsi voltam. Ezért én nem is bolygattam ezt a kérdést, egyáltalán nem akartam letámadni, nem akartam vele ismerkedés helyett hitvitázni. Nyilvánvalóan lehengerelhettem volna az érveimmel, de a kapcsolatnak akkor ott nyomban vége lett volna. Valószínűleg szenvedélyes veszekedésben, de jó esetben is csak érdektelen lecsengésben lett volna vége. Őneki azonban már mindenféle vita előtt is gondot jelentett az ateimzusom.

Párszor telefonáltunk. Amikor hívtam, akkor sosem vette fel azonnal a telefont, és ő hívott vissza engem. Ez kizárta, hogy valamiféle lenyúlásból ismerkedne, hiszen akkor engedte volna, hogy én fizessem a telefont. Ellenben gyanús volt, mivel szerintem arról volt szó, hogy a telefonos beszélgetéseket is titkolta. Bizonyára azért ő hívott vissza, mert először keresett egy titkos helyet. Nem akart a családja előtt angolul telefonálni.

Azért mégiscsak megbeszéltünk egy találkát, és viszonylag körülményes tervezgetés után sikerült Németországban találkozni, ami nekem nem volt nagy kerülő Magyarország és Franciaország között.

Egy kis városban egy kis étteremben találkoztunk Frankfurt közelében. Francia és arab viszonylatban az is teljesítmény volt, hogy ott volt. Párizsban egy másik algériai nőre 4 órát vártam egyszer, és csak azért vártam, mert Párizsban voltam.

No mindegy Mayának szamos marcipánt vittem, mivel a virág elhervadt volna, Ettünk valamit,nem vitáztunk azon, hogy mit nem eszik, minek. Aztán hazavittem kocsival. Nem sokat beszéltünk, mivel nem tartott sokáig. Már késő este érkeztem meg. Aranyos és kedves volt.

Utána én még a környéken töltöttem pár napot, nézelődtem, kirándultam Németországban. Ő szintén ott volt egy hétig, állítólag üzleti megbeszélésen. Többször hívtam még telefonon. Soha többé nem találkoztunk. Én úgy gondoltam, hogy az utazgatásaimmal adok alkalmat, hogy ha akar találkozhat még velem. Nem akart.

Az a magyarázat bontakozott ki már a rendez-vous alkalmával, de még inkább később, hogy ő azért nem találkozhat velem, mert ott a bátyja, és kizárt, hogy házasságon kívül kapcsolatban legyen valakivel, a bátyja nem engedi. Mondta ezt egy elvált nő, akinek egyébként volt már kapcsolata házassága után is Németországban. Magyarországon egy harmincvalahány éves, elvált nő, ha ennyire fogja a családjának, és otthon él, gyeplőn tartva, akkor az szégyen. Magyar vagy európai, modern nő az ilyet szégyellte volna. Ő nem.

Namost, persze elképzelhető az is, hogy nem tetszettem neki, és ez csak szöveg volt. De elképzelhető az is, hogy igaz volt, a bátyja tényleg ott volt. Az egészen valószínű, hogy nem zúgott belém első látásra, mert akkor azért csak nem viselkedett volna így, akármennyire is tilos ez meg az. De hát azt nem is vártam, hogy belém zúg.

De nem is az a lényeg, hogy mi az igazság, mert itt ugyebár a vallás a fő kérdés, nem a társkeresés. És e tekintetben az mindenképpen figyelemre méltó, amit Maya mondott, ahogy magyarázta a dolgokat. Akár igazat beszélt, akár nem, amit felhozott, az egy jellemző történet. Az iszlám világában valószínűleg jellemző, hogy egy elvált asszony a családi házban lakik, a szülei és a bátyja árgus szemekkel vigyáznak rá, és egyáltalán nem szabad. Az részletkérdés, hogy ezzel Németországban mikor, kinek a kedvéért, és mennyire száll szembe, és mennyire nyíltan, és kivel szemben.

Magyarországon, bárhol Európban, bárhol a nyugati, modern világban egy nőnek nem ez jutott volna eszébe magyarázatnak, még ha hazudik is. Attól függetlenül, hogy éppenséggel akkor, abban a német kis városban akkor tényleg ott volt-e a bátyja, és tényleg teljesen lehetetlen volt-e számára mégegyszer találkozni, azt máskor is megerősítette, hogy Algériában nem szabad, nem mehet akárhova, mert a bátyja és a szülei nem engedik.

Azt korábban is mesélte, hogy ő nem egy szabad nő a válása óta. Sőt, hogy a házasságban még inkább meg volt kötve a keze, és ezért is vált el. Egész pontosan emiatt a válás miatt gondoltam úgy, hogy talán akar modern, szabad nyugati életet.

Ám végül a magyarázatában azt mondta, hogy nem akar szembe menni a családjával, nem akar ellenkezni a bátyjával, és jól van ez így. Ez a "jól van ez így", ez a történetben az elképesztő, és a fontos. Hogy az iszlámban és az arab világban lehetséges, hogy egy nő rendjén valónak érezze azt, hogy felnőtt emberként sem szabad.

Hogy elkerüljem a pontatlan általánosításokat, azt kell, hogy mondjam, hogy Maya története is láthatóan vegyes: volt benne egy icike-picike kis elem, amely már elszakadás akart lenni a nagyon konzervatív felfogástól, amelyet az ex-férje képviselt. Mesélt arról, hogy volt egy német barátja korábban.

Ugyanakkor ez az elmozdulás még csak részleges volt, egész biztosan nem volt még közel sem egy nyugati nő felfogásához. És nem csak ebből az esetből, hanem sok másik tapasztalatomból is azt kell, hogy mondjam, hogy az arab világ ilyen vegyes: még azért nagyon erősen az iszlám fogjai, és még csak néhányan, és igen kis lépéseket tettek a modernség, a szabadság felé.

Az egészen biztos, hogy Mayát soha az életben nem tudtam volna meggyőzni arról, hogy a hite butaság. És azért ez akkor is gond lett volna, ha egyébként egészen szabad nő lett volna.

Bartus László, a Fesz van c. könyv híres szerzője a héten eleresztett egy cikket az Amerikai Népszavában, mely nem Magyarorsszág legolvasottabb napilapja, de annál vehemensebb reakcókat kapott néhány helyről. A buta reakciókat nem linkelem, mert nem akarom reklámozni, és vitázni sem akarok velük. Linkelek viszont egy szalonképes reakciót.

Bartus cikkét Bajnairól írta. Azzal kezdte el. Ehhez képest meglepő az, ahova torkollott. Látom Bartus Lászlót képzeletemben, ahogy Bajnairól a technokrata, ideológiamentes miniszterelnökről eljut a vallásos ideológiák kritikájáig, aztán elviszi őt a HÉV, elfelejt leszállni. Mert még ha azt is akarta kihozni, hogy Bajnai ideológiamentessége jó dolog, és a katolikus ideológiával akarta illusztrálni, akkor sem kell ezt ennyire kifejteni. Ha az ember Bajnairól ír cikket, maradjon Bajnainál, vegye kifejtetlen véleménynek azt, hogy a katolikus ideológia rossz. ennyi.

Lehetne érvelni Bajnai vagy bármely miniszterelnök ideológiamentessége ellen. Egy négy évig működő miniszterelnöknek szerintem kell egy vízió, kell reformokat végrehajtani, ehhez kell valami ideológia. De nem vallási. Ez igaz. És mivel nem akarok ugyanabba a hibába esni, ez nem egy politikai cikk, ezért itt lezárom.

Bartus végül is akármilyen kiindulópontból leírt egy militáns antiklerikális véleményt, amely szerintem túlzásokba esik. Nagyon hosszú a cikk, néhány mondatot emelek ki, és nagyon tömören kommentálom, különösebb kifejtés nélkül.

"A római katolikus egyház a rákfenéje mindennek."

Túlzás.

"A katolikus egyház gyűlöli a szabadságot, a liberális polgári demokráciát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat és a kapitalizmust."

Túlzás. Bizonyos emberi jogokat képvisel. A Vatikán maga ugyan nem nagyon van a demokrácia mellett, és a kapitalizmusról nem is lehet vele kapcsolatban beszélni, de azért vannak katolikus keresztény pártok, és a kapitalizmust is szeretik.

"A római katolikus egyház legnagyobb hazugsága az, hogy a katolikus világnézeti állam nemzeti állam, a nem katolikus állam az nem nemzeti állam. A hazugság csúcsa az, hogy a katolikus egyház Isten uralmát teremti meg és az emberek érdekét, a közjót szolgálja."

Ez jellemzően igaz, fontos.

"Ezért a katolikus egyház a magyar népen belül ellenséggé tette a zsidókat, ellenük uszítva a nem zsidó magyarokat."

Az valóban igaz, hogy a katolikus egyház világviszonylatban, a történelem során sokszor antiszemita volt. De azért nem kellene ezt sem eltúlozni.

"A keresztény egyház eredeti zsidó gyökereinek képviselőit üldözni kezdték, a katolikus egyházatyák és Hitler antiszemitizmusa egy tőről fakad."

Ez túlzás. Hitler sem katolikus, sem ateista nem volt, hanem valami részben keresztény, részben pogány zagyvaságban hitt. Annyira gyenge volt intellektuálisan, hogy még csak nem is lehetne azonosítani hitét, meghatározni is nehéz.

"Az új alaptörvény katolikus kreáció, vatikáni megrendelésre készült."

Én az egész keresztény valláskört azonosítanám, a katolicizmus nem kizárólagos.

"Semjén közvetítésével Magyarországot kísérleti állammá tették. A Vatikán Magyarországon keresztül próbálja támadni Európát, és visszaszerezni pozícióit."

Elszállt összeesküvés-elmélet. Semjén semmit nem ér Orbán nélkül. Orbán kezében pedig a kereszténykedés véleményem szerint csak eszköz. Van neki bőven magától is motivációja arra az önkényre, amelyet megvalósít.

"Orbán ellen egy radikális katolikusellenes pártot kellene alapítani, amely minden erejével pusztítja a katolicizmust a közéletből, felhívja a figyelmet arra, hogy a papok állnak megint az ország romlásának hátterében. Leleplezi a katolikusok ármányát, a papok uralmát."

Azt lehet célul kitűzni, hogy a katolicizmust az államból ki kell seperni. Magyarországon az Alkotmány, és az új alaptörvény szerint az egyház és az állam szét van választva. Ehhez képest a mai magyar államhatalom alkotmányt sért. Persze az AB ezt nem fogja kimondani, ezért nekünk kell.

A cél tehát egy európai, szekuláris állam lehet.

"Olyan kamikaze pártot, amely nem egy másik ideológiát akar a katolicizmus helyére állítani, hanem a katolikusoktól megtisztított ideológiamentes államot hirdeti."

Ezt nem javaslom célnak. Nem valami ellen kell pártot létrehozni, hanem valami mellett. Ateista pártot lehet, Kamikaze pártot minek? Megbukik, kontra-produktív. Nekem egyetlen valamire való nagy párt sem jut eszembe a történelemben, amely nevében valami ellenes lenne. Mindegyik sikeres párt nevében pozitív szavak vannak.

Az ateista párt természetesen antiklerikális volna, de ez mégiscsak szalonképesebb, mint ha csak és kizárólag katolikus-ellenes. A leleplezés, mint cél, az jogos.

"A katolikus egyházat vissza kell kényszeríteni a civil szférába."

Ez igaz. Évek óta kérdés. A vallás magánügy, illetve az egyházak közügye, nem a teljes társadalom, és nem az állam közügye.

"A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy ki tudja-e irtani a katolicizmust a politikai életből és az államhatalomból."

A fejsze emlegetése nagyon militáns. Még képletesen is durva.

"Saját híveik pénzén éljenek, és ne az állam, az adófizetők zsírján gazdagodjanak, nyomják el a polgárokat."

Ez helyes.

"Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését."

Megint túlzás. A kommunista elnyomást egyenesen abszurd a katolicizmus számlájára írni.

"A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból."

Ez igaz. A Vatikáni Szerződés alkotmányellenes. Még az új alkotmányt is sérti.

Ezt a gyors-kritikát azért írtam Bartus László cikkéről, mert ateistaként az a helyes, ha magunk is mutatom, hogy az eltúlzott, hirtelen indulatokat nem vállalhatjuk fel. Én legalábbis nem vállalom fel, hogy ennyire militáns antiklerikális legyek. Lehetünk nagyon kritikusak, szentségtörők, lehetünk provokatívak, élesek, de túlzó összeesküvés-elméletekre nincs szükség. Ilyet hallunk eleget a vallástól. ne ereszkedjünk az ő szintjükre. Bartus László meg talán többet ad az erről az oldaltól jövő kritikára, mint a zsidózásokra. De aki a katolikusok ellen erre a szintre ereszkedik, az persze, hogy ezt a reakciót váltja ki a másik oldalon. Erre semmi szükség nincs.

A vallás természetesen elég durván negatív jelenségekben nyilvánul meg. El lehet képzelni, hogy dühös reakciókat vált ki,  hogy időnként felcsap az anti-klerikalizmus. Nem meglepő. Ugyanakkor nem helyeselhetem az ilyen túlzó reakciókat.

A mai egyházállami nyomulás ellen kell küzdeni, nem hagyhatjuk, de nem így! Állami szinten a szekularizmus, a demokrácia szintjét kell követelni, a semlegességet. Se többet, sem kevesebbet!

Egy ateista párt összehozása pedig már tényleg nagyon jó volna. Ebben érdemes gondolkodni.