Franciaországban az ember a mindennapi életben sok arab származású emberrel találkozhat. Így van ez akkor is, amikor például társkeresőbe jelentkezik be. A társkeresős pályafutásom itt Franciaországban elég rövid volt, mert hamar megláttam, hogy nincs ennek túl sok értelme, és ráadásul itt még ingyen sincs, szóval elég nagy lenyúlás.
Mindenesetre azon rövid időszak alatt még talán a legérdekesebb ismerkedésem egy algériai lánnyal volt (hamrmincvalahány éves, elvált nő, de azért én lánynak fogom nevezni), akit Mayának hívnak. A képen személyiségi jogok miatt nem ő szerepel, hanem illusztrációképpen Rania, Jordánia királynéje. Maya kinézetre, öltözködésben és hajviseletben hasonlóan nyugatias, modern volt. Sok képéről talán még meg sem mondanád, hogy arab, más képén viszont egzotikus volt arcra is, és öltözködésre is. Viszont fejkendőt soha nem láttam rajta.
Muszlim és algériai. Kérdezheti az olvasó, hogy egyáltalán, elment nekem a józan eszem?! Minek bocsátkoztam bele egyáltalán ilyen dolgokba? Hát ennek semmi értelme! Messze is lakik, és nagyon különböző.
És valóban, sok reményt ehhez nem nagyon lehetett fűzni, de azért kíváncsi voltam. A józan eszem védelmébe mondom, hogy Maya üzletasszony, vannak rokonai Párizsban és Németországban, és én először egy németországi várost láttam tartózkodási helyként megadva, ahol egyébként elég sokat tartózkodik is.
Ami a vallást illeti, elvben ez valóban aggályos. Én magam azt jelöltem be, hogy ateista vagy agnosztikus nőt keresek, és általában ilyeneknek írtam, ilyenekkel találkoztam. Franciaországban sok nő simán bejelöli, hogy ateista, e tekintetben azt gondolom, sokkal szekulárisabb, egészségesebb az ország, mint Magyarország.
Mayával úgy rémlik, hogy úgy kezdődött, hogy megnézte az adatlapom, én meg az övét, és hát láttam, hogy muszlim, de aranyos volt, láttam, hogy Németország, hát azért mégiscsak kíváncsi voltam rá.
Hamarosan kiderült, hogy a szüleivel lakik Algirban, mivelhogy elvált. A kialakult kép elég konzervatív volt, de nem fanatikusan vallásos. Még mindig azt gondoltam, hogy hátha kész európaiként élni, hátha nyitott. Hátha ehhez keres társat.
Levelezésünk közben volt egy pillanat, amikor teljesen elment a kedve az ismerkedéstől, nem válaszolt egy ideig. Amikor rákérdeztem, akkor kiderült, hogy neki akkor esett le, hogy én ateista vagyok, és emiatt. Nekem az adatlapomon be volt jelölve, hogy ateista vagyok, csakis figyelemtlenségből lehetett az, hogy nem vette észre.
Mindenesetre azt mondta, ez számára nagy probléma, nem tud elképzelni ateistával kapcsolatot. Igen, nos ez persze számomra sem volt mellékes. Valójában én is igen problémásnak tartom, hogy egy hívő barátnőm legyen, mivel én annyira elvszerű ateista vagyok. Mégis, itt azért voltam nyitottabb, mert ismeretlen territórium volt, egyszerűen kíváncsi voltam. Ezért én nem is bolygattam ezt a kérdést, egyáltalán nem akartam letámadni, nem akartam vele ismerkedés helyett hitvitázni. Nyilvánvalóan lehengerelhettem volna az érveimmel, de a kapcsolatnak akkor ott nyomban vége lett volna. Valószínűleg szenvedélyes veszekedésben, de jó esetben is csak érdektelen lecsengésben lett volna vége. Őneki azonban már mindenféle vita előtt is gondot jelentett az ateimzusom.
Párszor telefonáltunk. Amikor hívtam, akkor sosem vette fel azonnal a telefont, és ő hívott vissza engem. Ez kizárta, hogy valamiféle lenyúlásból ismerkedne, hiszen akkor engedte volna, hogy én fizessem a telefont. Ellenben gyanús volt, mivel szerintem arról volt szó, hogy a telefonos beszélgetéseket is titkolta. Bizonyára azért ő hívott vissza, mert először keresett egy titkos helyet. Nem akart a családja előtt angolul telefonálni.
Azért mégiscsak megbeszéltünk egy találkát, és viszonylag körülményes tervezgetés után sikerült Németországban találkozni, ami nekem nem volt nagy kerülő Magyarország és Franciaország között.
Egy kis városban egy kis étteremben találkoztunk Frankfurt közelében. Francia és arab viszonylatban az is teljesítmény volt, hogy ott volt. Párizsban egy másik algériai nőre 4 órát vártam egyszer, és csak azért vártam, mert Párizsban voltam.
No mindegy Mayának szamos marcipánt vittem, mivel a virág elhervadt volna, Ettünk valamit,nem vitáztunk azon, hogy mit nem eszik, minek. Aztán hazavittem kocsival. Nem sokat beszéltünk, mivel nem tartott sokáig. Már késő este érkeztem meg. Aranyos és kedves volt.
Utána én még a környéken töltöttem pár napot, nézelődtem, kirándultam Németországban. Ő szintén ott volt egy hétig, állítólag üzleti megbeszélésen. Többször hívtam még telefonon. Soha többé nem találkoztunk. Én úgy gondoltam, hogy az utazgatásaimmal adok alkalmat, hogy ha akar találkozhat még velem. Nem akart.
Az a magyarázat bontakozott ki már a rendez-vous alkalmával, de még inkább később, hogy ő azért nem találkozhat velem, mert ott a bátyja, és kizárt, hogy házasságon kívül kapcsolatban legyen valakivel, a bátyja nem engedi. Mondta ezt egy elvált nő, akinek egyébként volt már kapcsolata házassága után is Németországban. Magyarországon egy harmincvalahány éves, elvált nő, ha ennyire fogja a családjának, és otthon él, gyeplőn tartva, akkor az szégyen. Magyar vagy európai, modern nő az ilyet szégyellte volna. Ő nem.
Namost, persze elképzelhető az is, hogy nem tetszettem neki, és ez csak szöveg volt. De elképzelhető az is, hogy igaz volt, a bátyja tényleg ott volt. Az egészen valószínű, hogy nem zúgott belém első látásra, mert akkor azért csak nem viselkedett volna így, akármennyire is tilos ez meg az. De hát azt nem is vártam, hogy belém zúg.
De nem is az a lényeg, hogy mi az igazság, mert itt ugyebár a vallás a fő kérdés, nem a társkeresés. És e tekintetben az mindenképpen figyelemre méltó, amit Maya mondott, ahogy magyarázta a dolgokat. Akár igazat beszélt, akár nem, amit felhozott, az egy jellemző történet. Az iszlám világában valószínűleg jellemző, hogy egy elvált asszony a családi házban lakik, a szülei és a bátyja árgus szemekkel vigyáznak rá, és egyáltalán nem szabad. Az részletkérdés, hogy ezzel Németországban mikor, kinek a kedvéért, és mennyire száll szembe, és mennyire nyíltan, és kivel szemben.
Magyarországon, bárhol Európban, bárhol a nyugati, modern világban egy nőnek nem ez jutott volna eszébe magyarázatnak, még ha hazudik is. Attól függetlenül, hogy éppenséggel akkor, abban a német kis városban akkor tényleg ott volt-e a bátyja, és tényleg teljesen lehetetlen volt-e számára mégegyszer találkozni, azt máskor is megerősítette, hogy Algériában nem szabad, nem mehet akárhova, mert a bátyja és a szülei nem engedik.
Azt korábban is mesélte, hogy ő nem egy szabad nő a válása óta. Sőt, hogy a házasságban még inkább meg volt kötve a keze, és ezért is vált el. Egész pontosan emiatt a válás miatt gondoltam úgy, hogy talán akar modern, szabad nyugati életet.
Ám végül a magyarázatában azt mondta, hogy nem akar szembe menni a családjával, nem akar ellenkezni a bátyjával, és jól van ez így. Ez a "jól van ez így", ez a történetben az elképesztő, és a fontos. Hogy az iszlámban és az arab világban lehetséges, hogy egy nő rendjén valónak érezze azt, hogy felnőtt emberként sem szabad.
Hogy elkerüljem a pontatlan általánosításokat, azt kell, hogy mondjam, hogy Maya története is láthatóan vegyes: volt benne egy icike-picike kis elem, amely már elszakadás akart lenni a nagyon konzervatív felfogástól, amelyet az ex-férje képviselt. Mesélt arról, hogy volt egy német barátja korábban.
Ugyanakkor ez az elmozdulás még csak részleges volt, egész biztosan nem volt még közel sem egy nyugati nő felfogásához. És nem csak ebből az esetből, hanem sok másik tapasztalatomból is azt kell, hogy mondjam, hogy az arab világ ilyen vegyes: még azért nagyon erősen az iszlám fogjai, és még csak néhányan, és igen kis lépéseket tettek a modernség, a szabadság felé.
Az egészen biztos, hogy Mayát soha az életben nem tudtam volna meggyőzni arról, hogy a hite butaság. És azért ez akkor is gond lett volna, ha egyébként egészen szabad nő lett volna.
