Ateista Klub

Pápá, pápa! Címnek azért ez olcsó lett volna. :) Szóval komolyra fordítva a szót... Ahogy mindenhol lehetett olvasni, olyanra, hogy a pápa lemondjon, évszázadok óta nem volt példa. Ha ez most megtörtént, az jelezheti azt, hogy vagy hasonlóan megrendült a Vatikán, vagy azt, hogy most már egy nagyon más kort írunk, de ez a szokatlan lépés akkor is jelez valami nagy változást. Valami egészen másfajta nagy változást.

Tegnap a német Phoenix tévé Ratzinger lemondása után egy olyan dokumentumfilmet adott le, amely a megválasztásáról szólt. (A németeket még inkább megrendítette a hír, hiszen azelőtt a "Wir sind Papst", azaz "mi vagyunk a pápa" volt a jelszó.) Érthető: ennél jobb anyaguk hirtelen nem volt. Tanulságosnak ez is nagyon tanulságos volt. Például elvben a pápaválasztásnál minden kardinális a szerint szavaz, hogy „Jézus mit sugalmaz neki”. A szavazások jegyzőkönyve szerint azonban minimum olyan negyven százalékuk marhára süket a főnök szavaira. (Persze normális ember hogyan is hihetné el, hogy bármelyikük is kommunikál Jézussal.) Vagy, hogy a pápaválasztás során „isten segedelmével” még egy normálisan egyértelmű fekete füstöt sem bírtak összehozni. Szánalmas módon ehhez vegyszert használtak, de még úgy se sikerült.

Az egész pápaválasztás ordítóan politikai folyamat, semennyivel nem magasztosabb, mint egy párt tisztújító kongresszusa, vagy egy koalíciós tárgyalássorozat. Ráadásul még kevésbé demokratikusabb, hiszen a kardinálisokat a pápa nevezi ki, a pápát meg a kardinálisok. Ez nem éppen grassroot democracy, hanem inkább felső szintű önvisszacsatolás. És az egész folyamat deszakralizálódása, ahogy lejön a mindennapi politikai mocsok szintjére, erodálja az egész vallást. 

A másik fontos benyomás az egész pápaválasztással kapcsolatban az a feszültség volt, amely reformerek és konzervatívok között feszült. Ratzinger közismerten, mint a szalonképes konzervatív került hatalomra. Mint például Vona Gábor helyett Orbán Viktor. Ezt a feszültséget Ratzinger nem tudta megoldani, valószínűleg ebbe bukott bele.

Ratzinger alatt és vezetésével az egyház mélyebbre ragadt a társadalomtól való teljes elszakadásban. Nemrég például az egyik legismertebb német beszélgetős műsorban kinevették az egyház képviselőjét, mert azt képviselte, hogy az abortuszt még nemi erőszak esetén sem engedhetjük meg egy asszonynak. 

Nem pont ezért de talán emiatt a trend miatt mondatta le Ratzingert a Vatikán. A reformista szárny talán azért, mert a változások akadályozója volt, mert nem vitt véghez semmi alapvető változást. A konzervatív szárny pedig azért fordulhatott ellene, mert azért bizonyos változások kezdeményezésével borsot tört az orruk alá, és mivel ebbe mégis kudarcot vallott, eléggé meggyengült ahhoz, hogy megbuktassák. Hogy melyikük buktatta meg, azt én nem tudom megmondani.

Jó nekünk ez a bukás? Ha az egyház végre elszánja magát, hogy a mellette elszáguldó élet után tegyen egy kis lépést, és kevésbé lesz bornírt, az persze egyrészt jó. Kevesebb pedofília, kevesebb homofóbia, kevesebb antiszexuális bornírtság, több nyitottság jót tesz az egyháznak, és ezzel gyengül a bigottok tábora a társadalomban. Másrészt a részleges meghajlás a vallás agóniáját csak meghosszabbítja. Olyan reformot pedig nem tudok elképzelni, amely a keresztény egyházat, vagy a vallást, mint olyat hosszú távon életképessé tenné, hiszen alapjában van elcseszve az egész. Bármiféle reform olyan, mint az  utolsó, hősies, életmentő műtét egy rákbetegnek. A műtét a betegséget már nem tudja meggyógyítani. Ideiglenesen megmentheti a beteg életét, és meghosszabbíthatja az agóniáját. Ennyi.

Furcsa módon az egyház egyszerre idomul a modern mindennapi élethez, és egyszerre marad vészesen távol az élettől: idomul a mindennapi élet mocskához (politikai, pedofília), és idegenkedik a mindennapi élet normális jelenségeitől (szexualitás).

Sok újsághír és blog leadta azt a jóslatot, hogy Ratzinger az utolsó előtti pápa lesz. Nem tudom. Ilyen profetikus jóslatokban nem hiszek. Általában meg jósolni nehéz, különösen a jövőt. Nem tudom, hogy most melyik út előtt nyílik meg a lehetőség. A nagy kérdés, amely most hónapokig fogja foglalkoztatni a médiát az lesz, hogy a következő pápa európai, afrikai, vagy amerikai lesz, de a komolyabb kérdés az, hogy a következő pápa reformer, vagy konzervatív lesz? Ám hosszú távon még ez is mindegy: a vallásnak vége.

Persze tudom, óriási a fejekben a tehetetlenség, sokan nehezen tudnának elképzelni egy Vatikán nélküli katolicizmust, vagy egy kereszténység nélküli világot. Olyan ez, mint egy szerelmesnek elképzelni, hogy valamikor vége lesz a szerelemnek. Egy házas embernek elképzelni, hogy elválhatnak. Egy nacionalistának elképzelni, hogy van élet az országon kívül. Kétezer év nagy úr, de nem legyőzhetetlen.

Pedig nem olyan nehéz ez: Róma csak esetlegesen, és politikai okokból lett a kereszténység központja. Az ortodox egyházaknak a moszkvai vagy konstantinápolyi patriarcha nem olyan feje, mint a katolicizmusnak a pápa. És ott vannak reformáció keresztény egyházai is. Vatikán nélkül persze Európában a katolicizmus bizonyára nagyon meggyengül, majd Dél-Amerikában meg Afrikában erőltetik még egy kicsit a dolgot, a saját fejük szerint. De az már egy egészen más katolicizmus lesz. Az már nem a műveltség európai katolicizmusa lesz (jó, ennek Európában is rég befellegzett már), hanem a szegények, nyomorultak morfiuma. Aztán egy periferikus vallás lesz, mint mondjuk ma a Hinduizmus, később pedig lassan minden vallás el fog tűnni, mert a népnek nem kell ópium. Mert csak elérjük a technológiai, gazdasági, társadalmi, műveltségi, intelligenciabeli fejlődés megfelelő fokát. Ezt mutatják azok a trendek, mely szerint Európában a fejlett országokban, a tudás alapú társadalmakban az ateizmus terjed a legjobban.

Jósolni nehéz, a pontos menetet nem tudom megmondani, azt sem, hogy ebből mit fogunk még mi magunk megélni. Lehet ez lassú folyamat, hiszen a hülyeség makacs dolog, de lehet földcsuszamlás-szerű, különösen bizonyos nagyon nagy tudományos felfedezések esetében. Az élet felfedezése a Földön kívül, a mesterséges intelligencia megalkotása, az ember klónozása, mesterséges élet létrehozása, a Big Banggel és az élet keletkezésével kapcsolatos jelentős tudományos előrelépés alapjában rendítheti meg a vallásokat.

Lehet, hogy nagy változásnak leszünk még életünkben tanúi. Olyan változásnak, mint a kopernikuszi, a darwini fordulat, mint a felvilágosodás, vagy a modern demokrácia kiteljesedése. Az emberiség meglépheti az egyik utolsó nagy felszabadulását: a vallástól való szabadságot. 

Másrészt és ez a történet most inkább arról szól, hogy ha a vallások mindenhol a maradi konzervativizmus oldalára állnak, és ezt szokták, és a társadalmakban alapvető változások, reformok, forradalmak zajlanak le, akkor az emberek talán gyorsabban fordulnak majd el a vallásoktól, mint bármiféle tudományos indokból. Majd meglátjuk.

Tegnap a Phoenix TV műsorában láttam egy német dokumentumfilmet a Pussy Riot történetétől az ellenük elkezdődött tárgyalásoktól kezdve a munkatáborig. A német stáb valóban ellátogatott Oroszországba, felvételeket készített a tárgyalásról, bizonyos hozzátartozókról, támogató tüntetésekről. Továbbá, nagyon nehezen, sikerült szabadlábon lévő Pussy Riot tagokkal is riportot készíteni. Persze a szokásos álarcban, és roppant titokban.

Azt, hogy a Pussy Riot nevű női punkbanda 3 tagját Oroszországban letartóztatták egy moszkvai ortodox templomban végrehajtott akciójuk után, legtöbben ismerik. Az akció Putyin újraválasztása után történt, és ez ellen tiltakozott. Az együttes az oltár előtt egy olyan számot adott elő, amelynek fő szövege az volt, hogy "isten anyja szabadítsa meg Oroszországot Putyintól." Az "isten anyja" kifejezés bizonyára Szűz Máriára vonatkozik, és bizonyára bevett kifejezés az orosz ortodox egyházban.

Az eljárásban a vád az volt, hogy az akció keresztényellenes volt, holott bárki, aki tud, és mer gondolkodni, az látja, hogy ez a szöveg így, explicit módon egyáltalán nem vallásellenes, sőt, feltételezi, hogy Jézus isten, és egyfajta ima. Lehet mondani, hogy szokatlan, esetleg még az eretnekség vádját lehet ráhúzni valamilyen ortodox dogma alapján. Mivel ehhez nem értek, nem is spekulálok, de az, hogy ma, "Európában" valakit nem ateizmus, hanem eretnekség miatt ítéljenek el, az is abszurdum volna.

A filmben egyébként elhangzik Nagyezsda nyilatkozata, hogy nem keresztényellenes volt a szövegük, hanem Putyin-ellenes. A bíróságon is ekként védekeztek. Ha pedig egy ember egy szöveg értelmezését tekintve nyilvánosan és a bíróságon bizonyos módon nyilatkozik, akkor azt gondolom, hogy a büntetőeljárást tekintve ez azért egy kb. ötven százalékos bizonyítéknak minimum megfelel. Aztán lehet azon erőlködni, hogy a bíróság máshogy érti ezt a viszonylag egyszerű szöveget.

Persze az nyilvánvaló, hogy a Pussy Riot Putyin politikájában az egyházzal való szoros összefonódást is kritizálja. De ez így nem valláskritika, hanem politikai kritika. És az is nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben az ortodox egyház felelőssége is felvetül. Áttételesen tehát van a dologban egy bizonyos egyházkritika. De az egyház kritikája nem ugyanaz, mint a vallás vagy a hit kritikája, és ez is áttételes. Mondhatnám, álarcba bújtatott kereszténykritika. A kritikát nem a Pussy Riot, hanem a reakciók mondják ki.

A vád tehát hamis, erőltetett, politikai. Nem kell itt különösebben bizonygatnom, hogy Putyin az ő politikai kritikáján sértődött meg, és az új, erősvonalas politikája szerint keményen le is csapott rá. Nem ez az első eset, amikor Putyin brutális az ellenzékkel szemben. De ezt megírták elegen.

A film ízelítőt ad arról, hogy a nemzetközi hangulat mennyire a Pussy Riot mellett van. Megmutatják a Red Hot Chili Peppers leveleit, és Madonna moszkvai koncertjét. Bemutatják, hogy Angela Merkel Putyin jelenlétében kritizálta meg az ítéletet. Ekkora nemzetközi nyomás általában egyértelmű jelzés, és Putyin itt majdhogynem Lukasenko, Ahmedinejad, Basár el-Aszad szerepébe kerül, egy kicsit kevésbé extrém formában. Nem értem, hogy akarja ezt majd kibírni, mert elég komoly következményei lesznek. De ebbe most nem megyek bele.

Amit érdekesnek találtam a filmből, az azok a részletek, amelybe belátást nyerhetünk, és amelyek a hírekből kimaradnak. Vagy elég részletesen mutatják be Nadezsda férjét, Pjotrt, illetve lányát. A férje azért érdekes, mert filozófus, és maga is erősen aktív a politikában, különösen a per óta. A lány pedig az egész emberi oldala miatt érdekes.

Ha meggondoljuk, akkor arról van szó, hogy itt bizonyos emberek vallásos sértődése ürügyén - mert ugye ez a vád hamis - például egy anyát elszakítanak a lányától. Ha a Pussy Riot tényleg megsértette volna bizonyos hívők hitét, akkor is, micsoda beteges felfogás az, amely ezt súlyosabbnak tartja, mint azt, hogy egy kislánynak évekig hiányzik az anyja? Ha valami a kereszténység kritikája, akkor ez az.

Mert a filmben nagyon sok ortodox keresztény ember szólal meg, akik lekurvázzák a lányzenekar tagjait, 7-10 évet kérnének nekik, vagy egyenesen felakasztanák őket. Hát kérem, ez a keresztényi szeretet?!

A 3 lecsukott nő közül kettőt ítéltek el, őket 2 év munkatáborba, és Nagyezsdát el is követi a dokumentufilm a Moszkvától 500 kilométerre található poszt-kommunista lágerbe. Valóban teljesen poszt-kommunista, lehet látni a vörös csillagot, a sarlós-kalapácsos falfestményeket. A film végül is csak a kis falut tudja bemutatni, ahol a munkatábor van, illetve ott is megszólaltat embereket. Egy civilizált női nyilatkozatot hallunk, és itt hangzik el a kurvás, akasztásos vélemény is.

Ami a dolog praktikus, de általános oldalát illeti. Amit itt a film bemutat az az, hogy egy elnyomó rezsim hogyan haragítja magára a normális embereket. A Pussy Riot tagjai filozófusok, újságírók, informatikusok. Értelmiségiek tehát. Nyilván magukkal ragadják az értelmiségi réteg egy jelentős részét. Amit itt látunk az az, hogy hogy formálódik egy ellenállás. Hogy alakítja ki a rezsim a maga ellenállóit. Miképpen jutnak el emberek odáig, hogy feltegyék az életüket az ellenállásra. Hogyan kényszeríti bele a rezsim őket a szerepükbe.

Ezek az emberek úgy kommunikálnak egymással az interneten, mint amit kínaiaktól hallottam: virágnyelven. Ezek az emberek szervezkednek, sokasodnak. Ezek az emberek külföldről egyértelmű erkölcsi támogatást kapnak. Talán majd anyagit is fognak. Elkerülhetetlen, hogy Putyin rendszere ebbe belepusztuljon a végén. Ha nem Nagyezsda, majd Pjotr, ha nem Pjotr, majd a lányuk fogja megdönteni. Metaforikusan értve, mert bárki más is kerülhet a végén vezető szerepbe. Igazából nem értem, hogy a diktátorok mit remélnek. Hogy talán ők túlélik, és majd a gyerekük bukik meg?!

Félelmetes az is, hogy milyen erős a magyar párhuzam. Bár ebbe nem akarok nagyon belemenni. De az állam és egyház összefonódása, az elnyomás is hasonló. A média elfoglalása, és a sajtószabadság korlátozása is hasonló. Putyin utat mutat Orbánnak. No de ahogy az előbb írtam, ez az út csak a bukásba vezethet.

A kép illusztráció, nem biztos, hogy a medjugorjei esetről szól.

Kérdezem tehát, hogy valóban egy ilyen istenben hisznek a hívők?! Egy bohóckodó, embertelen istenben?! Mert ez szerintem minden, csak nem bölcs és jóságos. Egy ilyen istenhez ugyan mi a fenéért imádkozna valaki, miért nem inkább megvetéssel fordul el tőle a hívő?!

***

Tegnapi hír volt a Népszavában, hogy "Elképzelhető, hogy a katolikus egyház hosszas kötélhúzás után hajlandó lesz elismerni a medjugorjei látomásokat." Természetesen az ilyen dolgokat eleve nem kell komolyan venni, és a hír szerint még a Katolikus Egyház is érzékeli, hogy mennyire komolytalanok az ilyen látomások. Bárki mondhat ilyet bemondás alapon, és időnként vannak is, akik hajlandóak ilyet bemondani. "Messziről jött ember azt mond, amit akar" - tartja a mondás. Elhinni nem kell.

Egy ilyen látomást alig lehet igazolni, olyan ez, mint a Loch Nessi Szörny, illetve az UFÓ látomások. Ha a bemondáson túl van egy fénykép, az egy kicsit komolyabb dolog, akkor legalább lehet a fénykép hitelességét bizonyos szempontból vizsgálni. Lebukni legalábbis lehet ilyen fényképekkel. Ám, ha van egy fénykép egy ilyen látomásról, amely hitelesnek tűnik, akkor az még mindig igen gyenge bizonyíték arra, hogy van emögött valós jelenség. Ahogy Nessiről is van olyan fénykép, amely azzal nem bukott le, hogy manipuláció, de azért ez még kevés ahhoz, hogy elfogadjuk Nessi létezését. Hasonló a helyzet a vallásos látomásokkal.

Sok tanú egybehangzó vallomása is felér körülbelül egy hiteles fénykép erejével (itt még a tömeges hallucináció esetét is figyelembe kell venni), de ez is hasonlóan kevés. A gond az, hogy ez még így is a levegőben lóg. A tudomány és a józan ész azt mondja, hogy ha a dolog mögött nincs még több fizikai összefüggés és további független igazolhatóság, akkor egy ilyen látomást nem fogadhatunk el igaznak, és igazából nincs is tétje a dolognak, mit érnénk azzal, ha elfogadnánk?! Nessi esetében legalább arról szól a hipotézis, hogy a szörny tényleg ott van a tóban, és nem egy futó jelenség. De egy vallásos látomásnál még erről sincs szó. Mi értelme volna annak, ha Mária tényleges megjelenését elhinnénk?! Mi következik ebből? Mire lenne használható egy ilyen "tudás"?!

Kár volna tehát erre szót is vesztegetni, és ezt még a Katolikus Egyház is érzékeli. De azért van az a társadalmi nyomás, különösen híres, anyagilag befolyásos emberek részéről, amely után elhajlani kezd az intellektuális tisztesség útjáról.

Én se írnék erről, és nem is mennék bele mélyebben, ha nem volna egy másik fajta gondolat, amelyet fontosnak tartok elmondani, és amelyhez ez az eset, illetve egy nemrég történt másik eset tökéletes illusztráció.

Tegyük fel tehát játszásiból, hogy "Szűz" Mária valóban megjelent Medjugorjéban ezeknek az embereknek! Azt kellene akkor hinnünk, hogy van ez az isten, aki jóságos és bölcs, és hát diavetítősdit játszik a hívő emberekkel ezeken az "isten" háta mögötti helyeken. Rendben. Nos, rakjuk hozzá azt az esetet, amikor nemrég például az Egyesült Államokban egy ámokfutó lelövöldözött jó néhány iskolás gyereket, amely az iskolai lövöldözések történetében talán a legtragikusabb eset volt az Egyesült Államokban. Sok hasonló eset volt, de itt tényleg sok és nagyon fiatal gyerek halt meg. Ha isten valami jót akarna tenni csodákkal az embereknek, akkor ebben az esetben könnyen el tudjuk képzelni, hogy egy igen apró kis csodával megakadályozhatta volna a tragédiát. Például, ha Máriát az ámokfutónak vetítené be, akkor azzal minimum eléggé összezavarná, és valószínűleg nem követné el borzalmas tettét. De istennek derogált ezt tennie. És ez az elképzelés nagyon is embertelen.

És akkor ha mindezt összerakjuk, akkor azt kéne hinnünk, és sok hívő azt is hiszi ezek szerint, hogy van ez a bölcs, és jóságos isten, aki Medjugorjéban, és más helyeken olyanokkal bohóckodik, hogy mindenféle látomásokat generál, aminek tényleg nem sok értelmét lehet látni, és eközben tétlenül nézi a tragédiákat, ahol tényleg nagyon hasznos, jó lenne beavatkoznia, ha be akar avatkozni. Ha valaki hisz az ilyen látomásokban, akkor nem mondhatja, hogy isten nem tesz csodákat, nem avatkozik be az emberek mindennapi életébe. Aki ilyet hisz, az azt kell, hogy higgye, hogy beavatkozik, de ezt valami olyan pancser, bohóc módon teszi, hogy az elképesztő. Rosszkor, rossz helyen avatkozik be.

Hívők, kínjukban jöhetnek esetleg azzal, hogy isten jó, és bölcs, csak ezt nem emberi fogalmak szerint kell érteni. Hogy isten embertelen módon jóságos és bölcs. Ez persze nem más, mint szómágia, mert mit akar jelenteni?!  És még, ha el is fogadnánk, hogy isten nem emberi fogalmakkal jó, és bölcs, nekem, emberként nincs más lehetőségem, mint azt tisztelni, ami az én fogalmaim szerint tiszteletre méltó. Ha minden mástól elvonatkoztatnánk, akkor egy embertelenül jó isten elképzelése egy logikailag igen meredek, de lehetséges hipotézis lenne, azonban ez azon nem változtatna, hogy az ember tiszteletét az emberi fogalmaim határozzák meg, és nem hipotetikus fogalmak. Például sehogy sem tisztel normális ember egy embertelen terroristát, hiába jönne valaki azzal, hogy a terrorista jó, csak nem emberi fogalmak szerint. Az emberek igenis emberi szempontjaik szerint ítélnek meg erkölcsi dolgokat.

Ha a vallásoknak egy "jóságos" isten védelmében odáig kell elmenniük, hogy nem emberi, hipotetikus, ismeretlen erkölcsi mércéket tételez fel, akkor ez meredekebb, mint az erkölcsi relativizmus, amely az erkölcsi szabadságot hirdeti, de természetesen ezen belül az embereknek emberi erkölcsrendszert tulajdonít. Tudjuk, hogy a Katolikus Egyház már az erkölcsi relativizmust is elveti, hogyan hirdethetné akkor a nem emberi erkölcs még meredekebb fantazmagóriáját!? Csak az isteni rögeszme védelmének érdekében tenné ezt az intellektuális bakugrást.

A Katolikus Egyház például elítéli a homoszexualitást egyfajta abszolút erkölcs alapján, azt a homoszexualitást, amelyet egy plurális erkölcs tolerál azon az alapon, hogy ma az emberek többsége elfogadhatónak tartja. És akkor ugyanez a Katolikus Egyház védhetőnek tart egy ámokfutást tétlenül néző istent?! Hát nincs itt valami totálisan megborulva?!

Erkölcsi relativista alapon legalább létező, ismert, megfogalmazható erkölcsi normák ütköznek. Egy terrorista esetében például legalább meg tudjuk mondani, hogy ő miféle "értékekben" gondolkodik. És aztán elítélhetjük azon az alapon, hogy a konszenzuális értékek szerint az emberölés mégsem fogadható el ilyen indokokkal. De mit mondhat erre egy olyan, aki elfogadja azt, hogy isten tétlenül nézi az ámokfutást, ráadásul senki nem tudja, hogy milyen megfontolásból?! Hát ez kevésbé védhető, mint a legelvetemültebb terrorista!

Miféle abszolút erkölcs az, amely állítólag mindenkire érvényes, csak istenre nem?! Miféle alapon lehet azt elképzelni, hogy egy abszolút erkölcsi elv mellett ugyanaz a dolog rossz, ha X.Y. követi el de megengedhető, ha Z. követi el?! Miért lenne kivétel, ha egyszer abszolút az erkölcs?! Azon az alapon, hogy isten hatalmas?! "Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?" Isten tétlenül nézheti az ámokfutót, de az egyszeri embert elítéljük, ha nem avatkozik be?! Képzeljük el, hogy például a pedellus ott ül az iskolában, megnyomhatna egy gombot, és az ámokfutó előtt bezáródna egy ajtó, és nem hajthatja végre a tettét. A pedellus meg is teheti a gombnyomást, nem is veszélyezteti az életét, és még sem teszi. Ugye elítéljük?! Nos, isten állítólag hasonlóan ül az "égi irányítóközpontban" és nem avatkozott be. Az ámofkutásba nem, de állítólag Medjugorjéban bohóckodott. Hogy jön ez össze?!

Ez akkor oda vezet, hogy a hatalmasoknak szabad azt, amit a gyengéknek nem. Akkor diktátoroknak ki lehetne magyarázni a népírtásokat. Akkor ez nem abszolút erkölcs, sőt, ez egy igen faramuci erkölcs, ellenkezik azzal az igen mély alapelvvel, hogy a jó és rossz nem lehet pénz, hatalom, erő kérdése, vagy nem lehet az elkövető személyre nézve relatív.

Kérdezem tehát, hogy valóban egy ilyen istenben hisznek a hívők?! Egy bohóckodó, embertelen istenben?! Mert ez szerintem minden, csak nem bölcs és jóságos. Egy ilyen istenhez ugyan mi a fenéért imádkozna valaki, miért nem inkább megvetéssel fordul el tőle a hívő?!

Ez az isten elleni érv a gonoszból vett istenérv egyik speciális fajtája, csak a jóságos és bölcs istenre vonatkozik. Ilyen istennel szemben értelmes ember, ha körülnéz a világban csak erős ateista, csak tagadó álláspontot vehet fel. Mert csak az erkölcsi szempontokat nézve lehet hinni egy közönyös istenben, aki nem avatkozik be semmibe, és akkor Medjugorjéban sem vetít látomásokat, de azt kár tisztelni. Ám olyan istenbe, aki jó, érdekli az emberiség, olyanban sehogy sem lehet hinni. Azt csak tagadni lehet. Igazoltan nem létezik, csak körbe kell nézni a világban.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

"Az a bolygónk.. az otthonunk. Rajta mindenki, ki szívednek fontos, mindenki, kit ismersz, mindenki, akiről valaha is hallottál, minden ember, ki valaha létezett, ott élte le életét. Örömünk és szenvedésünk összessége, magabiztos vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezrei, minden vadász és gyűjtögető, minden hős és hitvány, minden teremtője és pusztítója civilizációnak, minden király és paraszt, minden fiatal szerelmespár, minden anya és apa, reményteli gyermek, feltaláló és felderítő, erkölcsök összes tanítója, az összes korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfelsőbb uralkodó”, minden szent és vétkes a fajunk történelmében ott élt – egy napsugárban szállingózó porszemen..."

16 éve halt meg Carl Sagan. A tudomány egyik legjelentősebb népszerűsítője.

"Szeretném azt hinni, hogy miután meghalok újraéledek; hogy valamilyen gondolkodó, érző, emlékező részem folytatódni fog. De e vágyam, és az ősi, egész bolygón jelen lévő, túlvilágot feltételező hagyományok ellenére, semmilyen okom nincs azt hinni, hogy ez több, mint vágyvezérelt gondolkodás. A világ olyan figyelemreméltó, szeretettel és jósággal teli, hogy nincs okunk becsapni magunkat vonzó kis történetekkel, amikre nincs bizonyítékunk. Sokkal helytállóbbnak látom, hogy sebezhetőségünkben nézzünk szembe a halállal és minden nap örüljünk a rövid, de csodálatos lehetőségnek, amit az élet nyújt."

Carl Sagan, 1996 március

Az, hogy valaki zsidó, és nem zsidóba lesz szerelmes, de fél a vallási közössége megítélésétől, az olcsó játék hülyegyerekeknek.

***

Nemrég, mellékesen láttam a Keeping the Faith (Ég velünk) c. filmet, amely most a vallástól eltekintve egy elég szokványos film. Szerintem Jenna Elfman például igencsak szürkén játszik mondjuk a Dharma and Greghez képest. Pedig, ha jól rémlik, miatta akartam megnézni.

Ismertetésként idemásolom a port.hu ismertetését, mert nem ez a lényeg, amiről írni szeretnék, ugyanakkor az alap szituációt el kell mondani hozzá.

"Mi lesz a gyerekkori barátságokból? Néha botrány. Jake, Brian és Anna nyolcadikban még a legjobb barátok voltak. Csakhogy azóta eltelt vagy tizenöt év, és minden megváltozott. Brian (Edward Norton) katolikus lelkész lett, Jacob (Ben Stiller) pedig rabbi. Amikor azonban Anna (Jenna Elfman) ismét feltűnik, a három egykori jó barát újra összejön: a háromszög aztán a szerelem, a barátság és a hit kérdéseinek örvényébe zuhan. Brian atyának a lelkiismeretével kell megküzdenie, Jake-nek pedig hitközsége összes lányos anyájával: a rabbira ugyanis a környék minden hajadonja szemet vetett."

Nos, két "kis" megjegyzést szeretnék csak fűzni ehhez a filmhez.

Ha Jake nem lett volna zsidó, semmi probléma nem lett volna. Ugye normális, szabad, nem hívő embernek nem kell megfelelni vallásos előírásoknak. És akkor valaki megkérdezheti: "No de akkor miről szólna a film?" Persze, ez a film enélkül a probléma nélkül nem lett volna igazán érdekes. Boldogan éltek volna, míg meg nem haltak volna, még mielőtt a problémák elkezdődtek volna. Ebből felesleges filmet csinálni. Tehát akkor az ilyen vallásos, és egyéb megszorítások mégis csak jók valamire? Legalább filmtémának?! Nem. Ha nem lennének ilyen vallásos problémák, akkor is bőven adódna az életben teljesen természetes kihívás, amiről egy film szólhat. Vannak mindenféle legyőzendő korlátok, amit nem magunknak állítottunk, hanem ott van, mint a Mount EVerest Edmund Hillary orra előtt.

Persze a Mount EVerest megmászása nem a világ legfontosabb dolga, de a világ nagy részének mindenféle vallásos problémák nélkül nagyon is fontos, és nem mesterkélt problémákat kell leküzdeniük, például, hogy miből fizetik a lakbért, hogy javítják meg a kocsit, miből adnak enni a gyerekeknek, vagy hogyan fizetik az egyetemi taníttatásukat. Ezek bőven elég problémák és bőven jó kihívások. Az, hogy valaki zsidó, és nem zsidóba lesz szerelmes, de fél a vallási közössége megítélésétől, az olcsó játék hülyegyerekeknek.

Nagyon nem bírom azt, hogy az emberek jelentős része ilyen hülye dolgokkal küszködik, foglalkozik az életben, maga kreálta problémáit oldja meg, és ebből áll neki az élete, ez az ő életének a célja. Ilyen például a zsidók és a palesztinok háborúzgatása (most anélkül, hogy pártos véleményt formálnék), ilyenek a pszichológiából ismert emberi játszmák a magánéletünkben. Ilyen például az alkoholista élete, vagy egy rossz férfi-női kapcsolat.

Persze jöhet valaki azzal, hogy na és, ha ők ezzel vannak el, mit szólok bele? Különösebben nincs is mit beleszólnom, csak azt gondolom, hogy ha ilyen fénybe helyezzük, akkor talán még ők maguk sem gondolnák, hogy ez így jól van.

És persze jöhet valaki azzal is, hogy milyen perspektívát tudnék nyújtani ezek helyett? Mivel foglalkozna mondjuk egy alkoholista, ha nem lenne alkoholista?! Megölné az unalom, nem?!

Hát nem, azért el tudjuk képzelni, hogy ha a zsidók és a palesztinok nem egymást ölnék, akkor felvirágoztathatnák országaikat. El tudjuk képzelni, hogy az alkoholista lehetne sikeres művész, egy elrontott házasságban meg tán már csak annyi is jó volna, ha egészséges gyerekeket nevelnének fel. De azért lehetne távolabbi perspektívát is adni. Mondjuk küzdhetnek a globális felmelegedés ellen, segíthetnek katasztrófákban, írhatnak regényeket, blogolhatnak értelmes dolgokról, részt vehetnek internetes projectekben, szervezhetnek bármiféle értelmes klubot, annyi minden van, nem is szeretném, ha az a benyomás keltődne az olvasóban, hogy itt ne lennének "határtalan" lehetőségek. Azt gondolom, ha ezek a problémák lezárulnak, tényleg olyan sok mindenre nyílik lehetőség, és ezek az emberek ettől a szabadságtól is félnek. De ez már pszichológia.

A világban van elég kihívás. Messze vagyunk még attól, hogy mindenki kiváló tudós, művész, sportoló legyen, és már ne volna hova fejlődnie. De ha csak a szerelemről és problémákról beszélünk, gyakran megesik az, hogy két szerelmes például nem a vallása miatt szenved, hanem azért, mert messze laknak egymástól Ez egy olyan probléma, amelyet nem mesterkélten hoztak létre. Szemben a vallással. Persze, ha valaki a szomszéd lányba, vagy a városon belüli férfibe lesz szerelmes, az még jobb, és akkor még ez a gond sincs. Szép dolog az, ha a szerelem leküzd egy nehézséget, de szánalmas az az ember, akinek ilyen problémák nélkül szürke az élete, vagy azt hiszi, hogy szürke lenne.

A második dolog az egészen közel kapcsolódik ide, de a film egy másik részletéből közelíteném meg. Brian reménytelenül szerelmes, és Anna nem szereti viszont. Mindenki ismeri ezt a szituációt, mert volt ennyire szerencsétlen, vagy látott már ilyet. Itt most ezt nem fejteném ki részletesebben, de azt gondolom, az is hülye, aki sokáig reménytelenül szerelmes, hát "az istenit", ha egyszer nem szeret engem vissza a másik, akkor valamiben mégis különbözik, valamiért nem méltó a szerelememre. Idővel ezt be kell tudni látni. Idővel a reménytelen szerelmet az érvekkel le kell tudni lohasztani.

De, ami a mondandóm szempontjából fontos, hogy ez ellenkezője, az sehogy sem igaz. A szerelmet nem lehet kényszeríteni, érvekkel előidézni. Briannek az égadta világon semmiféle érve nem lehet, amivel ráveheti Annát, hogy szeresse őt. Hiába az érv, hogy Anna jobban tenné, ha Briant szeretné, ő kész feladni a papságot érte, Jake nem. De Anna mégis Jake-et szereti. Mert a szeretet érzelem kérdése, és nem érvek kérdése.

És itt jutottunk vissza az élet értelméhez: Az is érzelmek, alapértékek, preferenciák kérdése, nem pedig tényeké, és logikáé. Akárhogy is érveltem fentebb, hogy a nem fejlődő, egy helyben topogó, vagy körben forgó élet szánalmas, objektíven nem lehet megítélni. Csak azt tudom mondani, hogy próbálják megítélni azok az emberek maguk, hát nem akarnának többet az élettől?!

Ami pedig az élet értelmét és a vallást illeti. Ahogy mondtam, a szerelmet külső személy nem kényszerítheti, nem hathat rá különösebben érvekkel. Hasonlóan van ez az élet értelmével. Azt sem kényszerítheti senki, még egy isten sem, még akkor sem, ha létezne. Az élet értelme független isten létezésétől.

A Phoenix tévében a hétvégén egy közepesen érdekes film volt egy Deutschland nevű gőzös katasztrófájáról. A gőzös Németországból vitt volna utasokat az Egyesült Államokba, de viharba került, elvétette a La Manche csatornát, és a Temze torkolatában ráfutott egy homokzátonyra. Pár nap múlva süllyedt csak el, de közben a 234 személyből 57 meghalt. Íme a film, németül:

Mindez 1875-ben történt, tehát a halálesetek száma nem meglepő, akkoriban nem volt arra lehetőség, hogy rádión segítséget kérjenek, és a brit mentőszolgálat helikoptere kimenjen a helyszínre. Érdekes a kapitány felelőssége is, és hogy mi vezetett a katasztrófához, valamint az is, hogy tulajdonképpen miért haltak meg emberek egyáltalán, ha a homokzátonyra futottak csak rá, és pár nap múlva a hajó még éppen nem süllyedt el, amikor mégis megmentették őket.

A kapitányt bíróság elé vitték, ahol felmentették. Ez persze vitatható, de ha vétkes is volt valamiben a kapitány, az legfeljebb egy nem teljesen ideális döntés volt nagyon nehéz körülmények között.

Mindezt azért mondom, mert persze ateista szempontból van a filmnek egy másik érdekessége. Ha csak arról volna szó, hogy itt egy katasztrófa, és isten miért hagyta ezt, akkor annyi más esetet felhozhatnék, ahol ezt lehetne kérdezni, és nem untatnám az olvasót ezzel a bizonyos esettel.

Ennek a bizonyos esetnek az a pikantériája, hogy a hajón volt 5 apáca, és mind az öt meghalt. Tehát miközben a nem apácák közül egynegyed-egyötöd közötti volt a halálozási arány, az apácáknál ez száz százalékos volt.

A napokban ugye fanatikus hívők a connecticuti mészárlás ügyében azt mondták az Egyesült Államokban, hogy ez isten büntetése, mert nem engedi az iskolákba istent a szekuláris állam.

A Deutschland gőzös esete azért roppant érdekes, mert ezek az apácák pont azért mentek Németországból az Egyesült Államokba, hogy ott tanítsanak, mert Bismarck éppen Kulturkampfolt a szekuláris állam érdekében az egyház ellen. Ennek folyamán természetesen az apácáknak már nem volt olyan édes az élet, mint hajdanán.

Nos, és a Deutschland gőzössel pont az ellenkezője történt, mint amit az amerikai fundik mondanak: hát isten a szekulárisok helyett pont a harc mártírjait büntette meg. Pont azt az öt apácát, akik abszolút hívei voltak, akik abszolút érte voltak, akik abszolút elszenvedői voltak a szekuláris harcnak, és akik abszolút azért akartak az óceánon túlra menni, hogy istent szolgálják. Erre ez meg vízbe folytja őket.

No, persze ha nincs isten, akkor a dolog magyarázata sokkal egyszerűbb: a természet közönyös, nem válogat hívők és nem hívők között, itt speciel pont mind az öt apáca belekerült a szórásba. C'est la vie, sans dieu.

Még egy kis adalék, amikor anyagot (nem füvet:) keresgéltem, akkor bukkantam rá egy bizonyos Gerard Manley Hopkins nevű íróra, aki nagyon egy nagyon depressziós,  mélyen vallásos ember volt, és megírta az apácák történetét. Nem tudom, hogy oldotta fel a dolgot, hogy számolt el a történettel, és istennel, könnyen meglehet, hogy egyfajta önsorsrontó, marcangolós, bűntudatos módon. A képbe nagyon beleillik.

De ha nem hiszünk istenben, akkor jóval kevesebb kognitív disszonanciát kell eltusolnunk, és ilyen önemésztő depresszióba sem kell burkolóznunk. Feldolgozhatjuk az ilyen eseteket úgy, hogy ez szomorú, van ilyen, nézzük, mit tehetünk ellene?!

Sokszor mondják, hogy ha nincs isten, akkor mi az élet értelme? Az én válaszom persze az, hogy az élet értelmére nincs igaz válasz.  Azokat a dolgokat, amelyek neked fontosak, nem isten, nem mások, hanem te magad választod ki. Az életnek még akkor sem feltétlenül isten volna az értelme, ha létezne. Másrészt sok hívő azt választja az élet értelmének, amit istenről hisz. Nos, kedves hívők, ugyan, mi a jó, búbánatos fene volt annak az értelme, hogy ennek az öt apácának meg kellett halnia?!

Ahogy írtam már, néhányan olyan magyarázatokkal jönnek, hogy ez lélekcsináló teodícea. Ami elég embertelenül hangzik, de ha már így van, akkor inkább az a kérdés, hogy akkor miért nem fullaszt isten minden apácát a tengerbe?

A keresztény-üldözéses konferenciára már reagáltam, nem ismételném meg a korábbi gondolataimat. Néhány érdekes adalékot tennék csupán hozzá.

Rétvári Bence ugye felemlítette az esetet, amikor egy nővért azért rúgtak ki, mert keresztet viselt. Már említettem, hogy a példa hamis, mert biztonsági kérdésről volt szó. Ellenben most olvastam egy bírósági végzésről egy hasonlóm de ellenpéldáról, amikor a katolikusok által működtetett aacheni kórház rúgott ki egy nővért a hit hiánya (ateizmus) miatt. A bíróság elítélte az egyházat. Nesze neked, keresztény-üldözés!

Ha meg magyarországi viszonyokat nézünk, mert ugye Rétvári Bence, és a konferencia szervezői is magyarok, akkor most különösebb adatok felsorolása nélkül, csak arra kérném az olvasót, őszintén, mi az esélyesebb ma Magyarországon, hogy kirúgnak valakit, mert keresztény, vagy az, hogy azért rúgják ki, mert nem hisz?

Szó volt az egész világban keresztény-üldözésről, amely kétség kívül létezik, de csak olyan példákat hoztak, amikor egyik vallás üldözte a másikat. Ehhez kapcsolódik, hogy volt most a hírekben az IHEU jelentése, amelyet az ENSZ-nek készítettek arról, hogy az ateizmus mennyire üldözött a világban. Felsorolnak hét országot, ahol ateizmus miatt törvényesen ki is végezhetnek, és sok másikat, ahol bebörtönözhetnek. Ennek megerősítésére a cikk egy esetet emel ki, Hamza Kashgari esetét, akit azért fogtak el, mert Mohamedet bár példaértékűnek tekintette, de nem fogta el isteninek (valószínűleg a Koránt nem fogadta el isteni ihletésűnek, vagy Allahot nem fogadta el istennek, mert Mohamedet az iszlám természetesen csak prófétának vallja).

Maga a riport sok másik esetet sorol fel:

Indonézia: Alexander Aan-t bebörtönözték két és fél évre ateista postok miatt a Facebookon. Erről egyébként már beszámoltam.

Tunézia: Jabeur Mejri and Ghazi Beji 7,5 év börtönt kapott Facebook postokért.

A legnevetségesebb azonban mégis az volt, amikor Rétvári Bence a brüsszeli karácsonyfát említette keresztény-üldözésként. A BBC híre szerint még az a vád is kétséges, hogy a muszlimok iránti tolerancia nevében tették, mert ez csupán a kritikusok feltételezése. Nem olvastam olyat, hogy a határozatot így indokolták volna. De lehet.

De a legmurisabb az, hogy magában a Bibliában ez áll:

1.     Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2.     Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3.     Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4.     Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.

(Jer. 10)

Ami nem feltétlenül csak karácsonyfára vonatkozik, de olyan bálványokra, amelyek nagyon is hasonlóan néznek ki, hasonló célt szolgálnak, hasonlóan díszítik fel őket. Aligha gondolhatjuk, hogy ha isten szívének nem kedvesek az ilyen aranyozott fa-bálványok, akkor a karácsonyfa, mint aranyozott-ezüstözött fabálvány kedves. Igaz, a leírás a szokásos katolikus templomi oltárokra is nagyon ráillik. Ha nem tévedek, akkor ez a vita protestáns-katolikus módon már évszázadok óta folyik, és a protestánsoknál van a pont: a katolikusok igencsak szemforgató, hamis papok.

No, de hagyjuk ezt a keresztény, belső civakodást! Szóval ha Brüsszel valami vallást üldözött volna a karácsonyfájával, akkor az a pogány vallás lenne, nem a kereszténység. Persze az, hogy az ilyen keresztény-fanatikusok akár a saját Bibliájukat, őstörténetüket sem ismerik, az nem meglepő. Az igaz, hogy a karácsony sajnálatos módon összefügg a kereszténységgel, amennyiben a kereszténység némi háborúzás után inkább rátelepedett a pogány szokásokra. No de azért mégsem kéne egy kereszténynek ilyen hirtelen kikelni, csak, mert nem egy zöld, hanem egy modernebb fenyő kerül Brüsszel főterére! Ezt keresztény-üldözésnek értelmezni egyébként is beteges dolog.

A brüsszeli karácsonyfa nekem azért tetszik, mert őszinte. Én úgy értelmezem, hogy azt fejezi ki, amiről a karácsony valóban szól: vegyetek sok ajándékot!:)

Update: 

A HVG karácsony után közölt egy cikket a magyar keresztény-primitív média nyomorúságos állapotáról, a karácsonyfa-álbortány kapcsán.

A HVG annyival több energiát fektetett bele, hogy sokkal mélyebben nyomozott utána, mint én ebben a cikkben, és kiválogatta azokat is, akik bedőltek az álhírnek. De a végső tanulság, hogy alapjában jól ítéltem az ügyben a rövidebb nyomozásom alapján: ez nagyrészt egy álbotrány volt.

Amerika a fegyverek hazája.
Van rengeteg kifejezetten értelmes amerikai barátom, és valahogy velük sem tudom megértetni, hogy milyen perverznek tűnik, nekem, az európainak, hogy náluk néhol csak úgy bemehet valaki a sarki zöldségesbe és vehet öt kiló puskát a karalábé mellé. A második alkotmánykiegészítésük megadja nekik ezt a "szabadságjogot".

Míg a fegyverek valóban nem ölnek embereket, azért lássuk be, igencsak megkönnyítik mások kilyuggatását. Amerikában a gyilkosságok 68%-át lőfegyverrel követik el, és több mint háromszor annyi gyilkosság jut az USA-ban egy emberre, mint Magyarországon. Önvédelem ide vagy oda, lévén hogy könnyebb akár egyetemen is rejtve hordható lőfegyverhez jutni, mint orvosi segítséghez, ne lepődjön meg senki, ha valaki bekattan és ámokfutásba kezd egy általános iskolában, vagy akárhol... márpedig kezdenek... egész sokan.

Na de könyvet lehetne írni az USA fegyvermániájáról és mentális egészségéről, nem fogok, elvégre ez a blog vallással foglalkozik, szóval a rövid bevezető után lássuk mi köze a pénteki lövöldözésnek a valláshoz.

Történt ugyanis december 14-én, pénteken, hogy úgy gondolta egy 20 éves férfi, hogy neki elege van mindenből és kezébe veszi a sorsát, mások sorsát és egy rakat fegyvert, majd elindult a Sandy Hook iskolába, ahol ovisoktól negyedikesekig tanítanak fiatalokat. Két pisztollyal és egy .223 kaliberű gépkarabéllyal lekaszált 20 gyereket, a saját anyját, aki ott tanítónő volt, hat másik felnőttet, majd végül ő is életét vesztette.

Évente 2-3 ilyen iskolai lövöldözés történik az USA-ban, és talán minden alkalommal van némi vallásos fordulat a dologban: mindig jön valamilyen nagy kaliberű vallási vezető, aki kihasználja a tragédiát és a világvége közeledtének, vagy isteni büntetésnek, vagy a szekularizációnak tudja be, hogy ilyen dolgok történnek.

Jöttek most is:

Bryan Fischer az USA egyik igen befolyásos bigottja. Rádióműsorában, ahol a 2012-es választások összes republikánus elnökjelöltje megfordult a mormon Mitt Romneyt leszámítva, a következőket mondta:

Felmerül a kérdés, hogy hol volt Isten? "Azt hittem, Isten törődik a pici gyerekekkel. Hol volt Isten, amikor ez történt?"

De a következő a helyzet... Isten nem fog odamenni, ahol látni sem akarják. 1962 óta, hatvan éve mondjuk már Istennek, hogy húzzon el innen. Azt mondjuk neki, hogy Isten, nem látunk szívesen az iskoláinkban, nem akarunk imádkozni hozzád az iskoláinkban, sem focimeccsek előtt, sem diplomaosztás előtt, nem akarjuk, hogy rólad beszéljen bárki is a bizonyítványosztásokkor. Nem akarjuk, hogy a szavaid olvassák az iskolákban. 1962-ben kirúgtuk Istent az iskolákból, '63-ban kirúgtuk Isten szavát, 1980-ban kirúgtuk a tízparancsolatot az iskolákból. Kirúgtuk Istent az iskolákból és Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, szívesen védelmezem a gyerekeiteket, de vissza kell hívjatok a világotokba először. Nem megyek oda, ahol nem látnak szívesen, mert egy úriember vagyok!” Visszagondolok azokra az időkre amikor gyerek voltam és imádkoznunk kellett az iskolákban, akkor nekünk nem volt szükségünk fegyverekre! Ismétlem: amikor volt ima, Biblia, tízparancsolat az iskolákban, akkor nem volt szükségünk fegyverekre! Azt mondom tehát, hogy a végső megoldás nem a második alkotmánykiegészítés, hanem az első, amely garantálja és megvédi a vallás szabad gyakorlását. Itt az ideje, hogy visszategyünk egy kis vallásszabadságot az állami iskolákba. Talán itt az ideje, hogy az iskolák vezetői azt mondják, hogy "Nem érdekel minket az alkotmány! A gyerekeink élete fontosabb számunkra és imádkozni fogunk az iskolánkban! Minden reggel imádkozunk Isten védelméért és nem érdekel, hogy mit mond a legfelsőbb bíróság, senki sem érdekel! A gyerekeink túl fontosak, hogy sebezhetővé tegyük őket azáltal, hogy nem kérjük Isten segítségét!"

Mike Huckabee, aki manapság egy TV Showkat vezető közéleti személyiség, lelkész, de hosszú évekig kormányzó volt, majd 2008-ban elnökjelölt, a következőket mondta:

-Tulajdonképpen Amerika összes fegyverét elkobozhatnád, valaki egyszerűen bombákra váltana. Ha valaki fejébe veszi, hogy óriási kárt okoz, akkor megtalálja a módját. Ott a jonesboroi lövöldözésnél [1998-as lövöldözés], amikor egy 11 és egy 13 éves kölyök gépkarabélyokkal lemészárolta az osztálytársaikat és tanáraikat, miután bekapcsolták a tűzjelzőt és kiterelték őket az iskola udvarára, ahol azok egy kerítéssel elzárt területen belül ragadtak, mert az ajtó bezárult utánuk. Könnyű célpontok voltak. Folyamatosan kérdeztük magunkat, hogy hogy tud ilyet csinálni egy 11 és egy 13 éves. Nos, a válasz az, hogy senki nem érti ezt. Szóval, az emberek új törvényeket akarnak elfogadtatni, de az emberek szívét kell megváltoztatnod, hogy megnyerjék azokat mondjuk a papok... Ez egy szív-probléma, nem olyasmi, amit a törvények megváltoztathatnának..

-Ilyen esetek után gyakran kérdezik az emberek azt, hogy „Hogy engedhette ezt Isten?”.

-Ez egy érdekes dolog, mert hát folyamatosan kérdezzük, hogy miért van erőszak az iskoláinkban, erre meg folyamatosan eltávolítjuk Istent az iskolákból. Meg kéne lepődnünk, hogy az iskolák pusztítások helyszínévé válnak, mert olyan hellyé tettük őket, ahol nem akarunk beszélni Örökkévalóságról, Életről, arról, hogy mit jelent a felelősség. Nem csak a rendőrség felé kell felelősséget vállalnunk, hanem egy nap a szent Isten ítélete előtt fogunk állni. Ha ezt nem hisszük, akkor nem félünk tőle. Szóval az emberek kérdezik, hogy miért engedte ezt Isten.. Isten nem fogott fegyvert, nem ment az iskolába, de Isten ott lesz sok ember formájában, öleléseket osztogatva és a terápiákon is és sok más módon. Talán ha beengedtük volna a főbejáraton, akkor nem kéne hívogatnunk a hátsó bejáraton, miután a baj már megtörtént.

Fontos megjegyezni, hogy ezek nem annyira szélsőséges vélemények, és nem csak hogy teljesen félrevezetik az embereket a valóságot nem tükröző kinyilatkoztatásaikkal, de rendes megoldások helyett fantáziát kínálnak népszerűségért, befolyásért, hatalomért és pénzért cserébe.

A kérdésem az, hogy valóban rátapintottak-e a probléma forrására?
Nem lehet, hogy a felelőtlen fegyvertörvények, az orvosi ellátás nehezen elérhetősége sokkal inkább közrejátszanak az ilyen tragédiákban, mint az, hogy az iskolák jelentős részében komolyan veszik a törvényeket és nem nyomnak le minden gyerek torkán kötelező istenimádatot?

Biztos, hogy a tízparancsolat „ne ölj” parancsolata olvasása alkalmával az emberek a homlokukra csapnak, hogy „Ja tényleg! Ne ölj! Már teljesen elfelejtettem!”? Talán egy valós problémát nem egy képzeletbeli megoldóval kéne orvosolni. Főleg nem egy olyannal, aki csak annak függvényében nyújt segítséget, hogy térdre borulnak-e előtte rendszeresen. Sajnálom Huckabee csemetéit, ha ő hagyná meghalni őket, ha azok nem zengenének ódákat hozzá.

Megint iskola, megint ámokfutó. A hírek, az újságok tele vannak vele. Sajnos megint tragédiával vannak tele. Ilyenkor szokott felmerülni a kérdés, hogy ezt isten miért engedi meg? Már Voltaire is ironizált ezen a liszaboni földrengés kapcsán a Candide-ban.

Sokan nyilván ízléstelennek mondják ezt, azzal jönnek, hogy "jajj, ezek a szívtelen ateisták, hát ezeknek semmi nem szent?". De az a helyzet, hogy biztos alibim van. A kérdést maguk az amerikai hívők próbálják megválaszolni. Bryan Fischer egy amerikai jobboldali rádióban vezet egy műsort, és ott mondta el azt, hogy isten azért nem akadályozta meg ezt a mészárlást, mert az amerikai állami iskolákból istent kitiltották. Majd, ha lesznek szívesek az órák előtt imádkozni istenhez, akkor be fog avatkozni ilyen esetekbe.

Az Egyesült Államokban egyébként Bryan Fischer nincs egyedül, Mike Huckabee is hasonlókat mondott, csak ő kicsit fentebb van, ezért ici-picit szalonképesebbre vette a figurát. Azért ugye a színjáték mégiscsak színjáték. Aztán vannak még hasonlóan gondolkodó hívők, akik a Sandy és Katrina hurrikánt, vagy a katonai áldozatokat például isten büntetésének tulajdonították, főleg a homoszexuálisok miatt. Egyébként még egy kis adalék: Bryan Fisher volt az is, aki a mecsetek építésének betiltása mellett tüntetett.

De térjünk vissza a "magyarázatára"! Normális ember erre felháborodik. Egy ilyen isten ugyanis kicsinyes, "majd jön, ha fizetnek érte"?! Egy ilyen isten bosszúálló, embertelen: "rosszak voltatok, most akár meg is dögölhettek, nem érdekel". Hát, állítólag adva van egy mérhetetlen hatalommal felruházott, bölcs isten, és tétlenül nézi azt, hogy lelőnek 18 általános iskolást, akik bizonyára még csak nem is ateisták (esetleg elvétve akad közöttük egy)?! Csak azért, mert az iskolákban már nincs hivatalos ima?! Csak azért, mert szekuláris állami oktatás van?! Hát mit ne mondjak, ez körülbelül annyira őrült viselkedés lenne, amilyenek ezek az ámokfutók maguk is. Az ámokfutók általában ugyanis szintén valami kis sérelmen kapják fel a vizet. Természetesen azért bűnözők, és azért őrültek, vagy közel őrültek, mert nem tudják felmérni, hogy milyen sérelemre milyen reakció az, ami még belefér, és mi nem. Isten se tudja felmérni?! Ő is ilyen ámokfutó? Vagy isten egyenesen az ámokfutókkal van?!

A hívők természetesen jöhetnek azzal, és sokan fognak azzal jönni, hogy ez a magyarázat nem igaz. Nem isten embertelen, hanem Bryan Fischer. Egyébként Bryan Fischer embertelen nézetének filozofikusabb, kifinomultabb változata az ú.n. lélekcsináló teodicea, amelyről az új-zélandi földrengés kapcsán írtam.

No de ha ez embertelen, akkor még mindig ott vagyunk, ahonnan elindultunk: miért nem avatkozott közbe isten? És miért nem avatkozott közbe még annyi más katasztrófa esetében?

Lehet azzal jönni, hogy isten ezeket az ember által okozott katasztrófákat az emberekre bízza, de mi van a természeti katasztrófákkal?! Lehet azzal jönni, hogy isten nem avatkozik bele ilyen ügyekbe, pitiáner dolgok. De ez se stimmel, mert isten állítólag máskor, főleg régebben, annyi csodát tett. Például a fátimai jelenések, amelyeknek különösebben semmi haszna nem volt. Vagy a sok, állítólagos csoda különféle alakzatok megjelenésével tárgyakon, mindenféle égi jelek megjelenésével, könnyező madonnákkal és jézusokkal, mindenféle más ereklyékkel. Ezek közül nagyon sok nem szolgál különösebben semmire, legfeljebb pár ember megtérésére. Mindezt a bohóckodást bevállalja isten pitiáner célból, de hogy megakadályozzon egy cunamit, hurrikánt, földrengést, ámokfutást, azt már nem?! Az a munka már büdös?!

Hát nem kézenfekvőbb magyarázat az, hogy isten nem avatkozik be a földi dolgokba, mindezek az ú.n. csodák hallucinációk, látomások, mende-mondák, mesék, tanulatlan emberek félreértelmezései? És aztán nem egyszerűbb azt mondani, hogy isten minimum közönyös a mi világunkkal, de még inkább semmi igazolása nincs annak, hogy létezne? Az embereknek is közönyösnek kéne lenni bármiféle istennel, és nem foglalkozni ilyen értelmetlenségekkel. Mert több értelme van annak, hogy mi emberek itt a földön, mit tehetünk a hurrikánok, földrengések, cunamik ellen, hogyan előzhetnénk meg a háborúkat, terrorizmust, ámokfutókat, illetve, ha már megtörténtek, mit tehetünk a károk enyhítésére.

A Wall Street Journal a napokban emlékezett meg arról, hogy a modern India történetének egyik legvéresebb vallásüldözési atrocitását 20 éve követték el.  Akkor rombolták le Indiában a Babri Masjid mecsetet felgerjedt és felbőszített hindu hívők. A mecset lerombolásának hangoztatott és vitatott oka az volt, hogy alatta egy hindu templom található.

A zavargásokban kb 2000 ember vesztette életét. Ezt az esetet érdemes felemlíteni, amikor tudatlan nyugati hívők olyan naivságokkal jönnek, hogy a keleti felfogás mennyivel jobb, mert a keleti vallások békések. A buddhizmus és a hinduizmus is intoleráns, elnyomó vallás, mihelyst többségbe kerül egy bizonyos területen. Csak a kisebbségi vallás szokott békés lenni, pont azért, mert kisebbségben vannak, és félnek. Ezt ismerjük a kereszténység, az iszlám történetéből. És ezt félig ismerjük a keleti vallások történetéből is, csak ide, nyugatra az már nem jön el, amikor a hinduk üldöznek valakiket, vagy, hogy a buddhisták is bizony ugyanúgy törekedtek a hatalomra, és a hatalmon vagy többségben ugyanúgy üldöznek más vallásokat. A más vallás üldözése ugyanis annak következménye, hogy hitről van szó. Hitről van szó, tehát nem igazolható. Nem igazolható, tehát marad az agresszió az érvek és kísérletek helyett.

A múltkori Phoenix tv-maraton napján az arte tévében is volt egy hasonló, sok részes filmsorozat (német, francia), amely bizonyára szintén a hanukka alkalmából a zsidóság teljes történetét mutatta be az exodustól napjainkig.

A filmben az a megdöbbentő, hogy valóban, milyen sok üldözésben volt részük, és, hogy ennek az üldözésnek milyen nagy része történt a keresztény ideológia égisze alatt.

Kezdjük mindjárt magával a hanukával, amely még nem a kereszténységhez tartozik, Nagy Sándor kényszerítette a zsidókat hitük elhagyására, és a hanuka a Judás Makkabeus által vezetett ellenállás győzelmét ünnepli a Szeleukida Birodalom felett.

Nem fogok végig menni az összes üldözésen, csak egy párat jegyeztem fel, amely megragadta a figyelmemet.

A keresztes háborúk alatt például a hadak nem csak a muszlimokat irtották Palesztinában, hanem miközben összegyűltek, és felvonultak Európában egy kicsit üldözték a zsidókat is. 1096-ban például Worms-ban 800 zsidót kaszaboltak le a "derék" hithű lovagok.

1348-ban éppen nagy pestis járvány volt Európában, és mivel nem nagyon értették, hogy mi ez a nagy járvány, és miért sújt le teljesen véletlenül mindenkire, természetesen, mit is csináltak volna a tudatlan és kissé zsigeri "gondolkodású" emberek, persze, hogy az idegen, furcsa, másfajta emberekre hárítottak: akkoriban a zsidók estek kézre ehhez is. Megint említhetnénk Wormsot, de a strassbourgi adatot emelném ki, 900-2000 zsidót mészároltak le.

1648, Ukrajna, amely ekkor Lengyelország "gyarmata" volt. A lengyelek elleni kozák felkelés elsősorban a lengyel uraknak adót szedő, nagyrészt zsidó hivatalnokok ellen fordult, mert őket lehetett könnyen kardélre hányni. A következő években legalsó becslések szerint 6000 zsidót végeztek ki, de vannak jóval nagyobb becslések is.

Ezeket az eseteket azért emeltem ki - és hangsúlyozom, tényleg csak mazsoláztam, sajnos sokkal több zsidó pogrom volt - a kereszténység fénykorában és Európában történtek. Akinek van kedve, nézze meg a filmet, mindenképpen érdekes. Kevésbé érdekfeszítő, de pontosabb adatokkal szolgáltat, ha a linkeket böngésszük végig, és végig követjük, mennyivel több hasonló eset volt a keresztény Európa történetében a sötét középkorban.

Nyilván, hogy az esetekben az emberi gyarlóság nagy szerepet játszott. Nyilván az emberek kétségbeesésből, tudatlanságból fordultak a zsidók ellen a pestisjárvány alatt, vagy vérvádak során. De szerintem az is nyilvánvaló, hogy a keresztény hit jottányit sem tudott enyhíteni a zsigeri felinduláson. Az oly sokat hangoztatott keresztény szeretet gyakorlatilag hatástalan.

Ma, a Phoenix tévében gyakorlatilag egész nap zsidó történelemről volt szó. Valószínűleg a hanuka miatt. Az egyik, sok részes műsor az egyiptomi Exodusról szólt.

Ezek a kutatások, akár régészetiek, akár a Biblia kutatása, akár konkrétan az Exodus lehetséges magyarázatairól, vagy a tíz csapás lehetséges magyarázatairól nem újak. Ha az olvasó eziránt érdeklődik, bőven talál tőlem teljesen függetlenül is nagyon könnyen könyveket, bizonyára filmeket is. Ha pedig engem olvas, akkor is csak egy elnagyolt összefoglalót fogok adni.

Ha viszont ért németül, akkor Interneten is megnézheti a filmet, ugyanis mind a három rész fenn van.

Ha pontosan emlékszem, akkor a tíz csapásra, és az exodus időpontjára két verziót is ad a film. Először II. Ramszesz uralkodásának idejét, a Per-Ramszesz városának építésének idejét vetik fel lehetőségként. Itt kézenfekvő, hogy az építésben a zsidók vendégmunkásként vettek részt. Azt tudjuk, hogy voltak ilyen vendégmunkások, konkrétan a zsidókról és Mózesról azonban nem. Egy nagyon nyomós egyezés 2Móz 1,11: "Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt." Itt a város nevéről van szó. A fáraó névtelen.

Kézenfekvő a tíz csapás egy részének magyarázata is. Per-Ramszesz a Nilus egyik mellékágában épült, és II. Ramszesz uralkodása idején sokáig jó idő volt, azaz megfelelő vízhozam. De később ez az ág eltömődött, és a vízállás is alacsony lett. Az álló vízben vörös algák szaporodtak el, a halak megdöglöttek, a békák először elszaporodtak, majd kihaltak, ennek következtében jött a rovarinvázió.

A második hipotézis a sötétség és jégeső okán kerül képbe. Erre a legjobb magyarázat a Santorini vulkán és a cunami katasztrófája, amely a középkori mediterráneum legnagyobb katasztrófája volt.

Itt azt nagy bizonyossággal lehet igazolni, hogy Egyiptomra volt kihatása a katasztrófának. Mind közvetlenül a cunaminak, mind a kémiai katasztrófának, amely savas esőkben jelent meg. Ezeket egyiptomi orvosi leírásokból ismerjük.A vulkáni hamu a hatalmas jégeső kialakulását is előidézheti, hiszen a szemcsék képződési magot képeznek a jégkristályoknak. A további katasztrófákhoz a savas esőn át a folyók mérgezése, halak pusztulásán keresztül hasonlóan vezethetett az út, mint az előző hipotézisnél.

Ugyanakkor a Santorini kitörése pár száz évvel korábban történt. Tehát vagy arról van szó, hogy a Bibliában két eseményből kavartak össze egy mesét (ez nem volna meglepő), vagy akkor mégis korábban történt az exodus, és semmi köze Ramszeszhoz.

Ebben az időben volt viszont Egyiptomban az ún. hikszoszok népének uralkodása, akiket végül az egyiptomiak elzavartak. Bár a Bibliában nem elzavarás van, hanem kikényszerített elengedés, ennyi szépítés belefér a dologba. A hikszoszok kánaánita nép volt, és oda is tértek vissza. Ez is stimmel. A film szerint pedig a távozáskor szertartásosan megejtett utolsó vacsora is hasonlít a zsidó szertartásra, és leletek is igazolják ezt. Mitöbb, a hikszoszok monoteizmust vezettek be Egyiptomban, amely egyébként nem volt új, Enkhaton fáraóig vezethető vissza az ötlet. Tehát a zsidók lehetnek hikszoszok is akár. Csak akkor a rabszolgákból szabadok hősi története helyett az elnyomókból legyőzött menekülők története a lehangoló valóság. Nem lenne csoda, ha ezen hamisítottak volna egy kicsit.

A film vége felé még további hipotézisek vagy kiegészítő hipotézisek is szerepelnek. Sok olyan adat hangzik el, amelynek nehéz utána nézni, és ezért részleteket írni is nehéz. Meg kell nézni a filmet!

Szó van például egy aperu (haperu) nevű népről, amelynek nevéből a zsidók egyik angol nevét származtatják: hebrew. aztán a shazu (?) népről, akik szintén vendégmunkások voltak. Szó van egy Jahu nevű istenről, aki mindenképpen istene volt eme shazu népeknek, és az sem különösebben kétséges, hogy Jahve neve innen származik.

Végül szó van egy bizonyos Rameszesz Empere (?) nevű diplomatáról, aki pont a kánaánita népekkel tartotta a kapcsolatot, és lehetett Mózes mintaképe is. Mivelhogy Mózesról semmit nem tud a történettudomány a Biblián kívül.

Mi ebből a tanulság?! Különösebben semmi új. Aki figyelt a történelem órán, különösen a rendszerváltás előtt, az tanulta azt, hogy léteznek a történelemben mindenféle mitológiák, és a Biblia nem több, mint egy ilyen mitológia gyűjtemény. És ha valaki a kommunizmussal együtt nem dobta ki a gyereket is a fürdővízzel, akkor teljesen helyesen látja azt ma is, hogy ez speciel igaz volt.

A Biblia mitológia. Ez azt jelenti, hogy nem pontos azt mondani, hogy mese. Mert sok valóságalapja van. De sok fikció, mese is van benne. Pont ezt jelenti az, hogy mitológia.

Hogy mely részletek igazak, vagy lehetnek igazak, arról sokat írtam. Hogy mi lehet fantázia benne, az akár a hikszoszok történetének megmásítása, akár két esemény egybeolvasztása lehet. És hogy mondjunk egy egészen biztosan túlzó, konkrét adatot a Bibliából az exodusz kapcsán, itt van

2Móz 12,37: "És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül."

Egész biztosan nem voltak hatszázezren, mert a Kánaánban később is csak pár tízezren éltek. Ezért nem fogadható el az az érvelés, hogy lám-lám a Biblia milyen megbízható bizonyos részletekben, a többiben is megbízhatunk benne. Hát nem. A Biblia, mint bármely mitológia-gyűjtemény alapja lehet egy történelmi hipotézisnek, de aztán a régészeten, más források analízisén múlik, hogy elfogadjuk-e igaznak. Ha ilyen nincs, csak a Biblia alapján nem hihető el a dolog, mert látjuk, hogy mennyi mese is van benne.

Gyakran megtörténik, hogy egy szobor úgy dönt, hogy mostantól elkezd sírni egy kicsit. Így döntött egy Krisztust ábrázoló szobor is az indiai Mumbaiban 2012 márciusában. Jöttek is a keresztények csodájára járni és nagy volt az áhítat. Az emberek gyűjtötték Jézus könnyeinek szent vizét, magukra kenték, megitták, mert hát egyesek úgy tartják, hogy az jó valamire, például betegségek gyógyítására. "Csoda történt!" - kikiáltották, és hivatalos zarándoki pontnak akarták előléptetni a templomot.

Aztán jött egy kételkedő ember, a híres indiai szkeptikus, racionalista és ateista Sanal Edamaruku. Sanal úgy gondolta, hogy bizonyára van valamilyen evilági magyarázat a pityergő Jézus bánatára, szóval, mint ahogy azt a racionalisták szokták, elkezdett vizsgálódni a szobor környékén:

„A pap egy időre abbahagyta az imádkozást, hogy kiosszák a vizet. A segédje mindenki tenyerébe adott egy kiskanálnyi könnyet, nekem is. Aztán az emberek elkezdték nyalogatni anélkül hogy tudták volna honnan származott.”

A WC-ből jövő szennyvízből, egyébként.

Az egyik cső a szobor környékén futott el ugyanis és egy picit szivárgott, szóval Edamaruku mindenki tudtára adta, hogy honnan is jön ez a nem túl biztató eredetű leves, de meglepetésére nem köszönték meg neki az emberek.

Hanem istenkáromlás vádjával bírósági feljelentést tettek ellene a katolikusok, akik már rég be voltak rágva Sanalra, hiszen Teréz Anyát, India legnagyobb szentjét is kritizálta. Bírósági hadjáratukat az indiai büntető törvénykönyv egyébként lehetővé teszi „Vallásos érzelmek szándékos megsértése és más rossz indulatú intézkedések, amik a vallásos érzelmeket próbálják háborítani” bekezdés alatt.

Sanal fellebbezett. Szerinte ez szólásszabadság kérdése, amit alapvető emberi jogának tart.

„A törvény az törvény.” Nyilatkozott a vádat emelő katolikusok szóvivője, Joseph Dias. „Edamaruku-nak fel kell fognia, hogy az ő szólásszabadsága nem sértheti meg az én vallásszabadságomat.”.

„Hálásnak kéne lenniük, amiért megállítottam a koszos víz osztogatását.”

Válaszolt a racionalista, aki még a miniszterelnöknél is megpróbált lobbizni az istenkáromlási törvények eltörlése érdekében – sikertelenül.

Sanal kénytelen volt elmenekülni Indiából Finnországba, de talán keresztényi nagylelkűségtől fűtve ultimátumot adott ki a vádat emelő szervezet, hogy hajlandóak dobni az ügyet, amennyiben nyilvánosan bocsánatot kér a traumatizált szoborimádóktól és visszavonja állítását.

De hősünket keményebb fából faragták. Egyszer még a híres Surinder Sharma, a világ egyik leghatalmasabb tantra mesterének halálos mágiáinak három óráig tartó szörnyű záporát is sikerült neki túlélni az India TV élő adásában, úgyhogy továbbra is harcol és próbálja a népek figyelmét felhívni nemzetközileg abban a reményben, hogy az eset nevetség és szörnyülködés tárgyává válva nyomást gyakorol Indiára, hogy megváltoztassa a buta blaszfémia törvényt.

Sanal Edamaruku, az istenek istentelen kiválasztottja:

• A károsságból vett istenérv:
  
  • Az evolúcionista tudósok a C-14 módszerre hivatkoznak, de hát mindenki tudja, hogy az radioaktív. Káros az egészségre, rákot okoz. Hiroshima, Fukushima, Csernobil. Tehát van Isten.
• A majmokból vett istenérv:
  • Az evolúcionista tudósok azt mondják, hogy a majmoktól származunk. A majmok az állatkertben vannak. De hát ember! Gondoljuk már meg, hogy férne el egész Budapest lakossága a Városligetben?! Tehát van Isten.
• Az állatkerből vett istenérv:
  
  • "Nagy az isten állatkertje" - mondják. De ha nincs Isten, akkor nincs állatkertje. Tehát van Isten.
• Shakespeare-ből vett istenérv:
  • Ha száz majom száz évig száz írógépen gépel, akkor sem fogják összehozni  a Bibliát, legfeljebb a Shakespeare összest. De a majmok nem élnek száz évig. Írógépeket meg már sehol nem lehet kapni. Tehát van Isten.
• A véletlenből vett istenérv:
  
  • Az evolúció véletlen folyamat. Véletlenül levertem Dawkins könyvét az éjjeliszekrényről. Tehát van Isten.

• A termodinamikából vett istenérv:
  • A termodinamika első főtétele szerint zárt rendszerrel csak munkavégzéssel lehet energiát közölni. Mindenki tudja, hogy a növények és állatok nem dolgoznak. Tehát van Isten.

• Egyszerűsíthetetlen komplexitás:
  • Minden kutyának van farka. Ha a kutyáknak nem volna farkuk, nem működnének. Na jó, működnének, de akkor nem volnának kutyák. Tehát van Isten.
• Az átmenetek hiányából vett istenérv:
  • A kutya és a macska között nincs átmenet. Ha mégis van, az egy kutyamacska. A kutyamacska azonban nem kutya és nem macska. Tovább menve: a kutyamacska és a kutya között nincs átmenet. Ha van, az a kutyakutyamacska. De az összetett szavakat 6 szótag után különírjuk. Azaz itt megrekedtünk. Tehát van Isten.
• Argumentum ad ignorantiam:
  • Az evolúció bonyolult. Olyan bonyolult, hogy én nem is értem. Én ilyet nem tudtam volna kitalálni. De a természet még nálam is butább. Tehát a természet nem találhatott ki ilyet. Isten viszont okosabb nálam. Ő kitalálhatta. Tehát van Isten.
• Szillogizmus:
  • Az ateista tagadja Istent, azt az Istent, aki nincs. Mindenki tudja, hogy két tagadás kioltja egymást. Tehát van Isten.
• Ontológiai istenérv:
  • Szent Anzelm alapján vegyük a lehető legtökéletesebb lényt a világon! Először azt hittem, hogy VV Éva az. De aztán műmelleket csináltatott. Tehát van Isten.
• Az empátiából vett istenérv:
  • Mindenki ismeri Teréz anyát, Teréz anya jó volt. Ha tévedett volna, akkor nagyon szomorú lett volna. A szívünkre vehetjük-e, hogy egy ilyen jó ember szomorú legyen? Nem. Tehát van Isten.
• Az érdekből vett istenérv:
  • Kölcsön adtam Józsinak, Józsi nem nagyon tudja megadni. De azt mondta: "Isten fizesse meg!". Ha van Isten, tényleg meg fogja fizetni. Tehát van Isten.
• Az esztétikai istenérv:
  • A templomokban szép oltárképek vannak. Ha nem lenne Isten, akkor hogy az istenbe kerültek volna a templomba? Tehát van Isten.
• A képességből vett istenérv:
  • Gabika hisz Istenben. Tegnap Gabika végre megtanult biciklizni. Ha nem volna Isten, akkor Gabika ma nem tudna biciklizni. Tehát van Isten.
• A szeretetből vett istenérv:
  • Julcsi szereti a vattacukrot. Ha nem volna Isten, nem volna szeretet. Tehát van Isten.
• A helyesírásból vett istenérv:
  • Ha Isten hallot, akkor mindent szabad. Akár azt is leirhatom, hogy "hüje". De tugyuk, hogy vannak hejsírási szabájok. Tehát van Isten.

• Az ereklyéből vett istenérv:
  • Van nekem otthon egy darab Jézus fitymájából. Ha nincs Isten, akkor az hamisítvány. Az szopás. Tehát van Isten.
• Semjén mérlege:
  • Mérlegre tehetünk két lehetőséget: ha hiszek Istenben, akkor van állásom a KDNP-ben. Ha nem hiszek, akkor nincs. Ateista párt nincs. Nyilván jobban megéri Istenben hinni. Tehát van Isten.
• A pénzosztásból vett istenérv:
  
  • Átutaltam 1,2 milliárdot a Piarista Rendnek. Ha nincs Isten, akkor ez sima lopás volt. Tehát van Isten.

• A tízparancsolatból vett istenérv:
  • A tízparancsolatban az áll, hogy "ne lopj!". Ha nincs Isten, mindenki lophat. Ha van, akkor csak mi lophatunk. Tehát van Isten.
• A pedofiliából vett istenérv:
  
  • Mindenki tudja, hogy egyre több pedofil pap lepleződik le. Ha ezeket a pedofilokat szélnek eresztenénk, még többet pedofilkodnának. Tehát van Isten.
• A szekularizmusbólvett istenérv:
  • A szekularizmus semleges. De minden szentnek maga felé hajlik a keze. Tehát a szekularizmus nem elég semleges nekünk. Tehát van isten.

• A karácsonyból vett istenérv:
  • Ha nincs isten, nincs karácsony, ha nincs karácsony, akkor elbasztam a szabadság-tervemet. Ennyire hülye azért nem vagyok. Tehát van Isten.

Évtizedekkel ezelőtt egy bizonyos Hal Lindsey isteni megvilágosodást nyert és rájött arra, hogy mikor tér vissza Jézus Krisztus. Valamilyen furcsa módon épp a bibliai fügefa történetében voltak elrejtve az évszámok, ugyanis Lindsey szerint a fügefa a zsidó állam újjászületését jelképezte. Úgy olvasta ki a jókönyvből a bölcsességet, hogy Izrael megalapítása (1948) után egy generáció fog lepörögni, mire visszajön az Úr. Ez a generáció meg természetesen (?) 40 évet jelent a szentírásban Lindsey szerint.

Szóval Lindsey írt egy könyvet, amit valamiért a „nem fikció” kategóriába soroltak és obszcén mennyiségű pénzeket keresett vele. Hamar a 70-es évek egyik bestsellerje lett, több mint 30 millió eladott példánnyal. A „The Late, Great Planet Earth”-ről beszélt mindenki, a neves újságok hasábjai is dicsőítették az USA-ban. A könyv arról jövendölt, hogy a Közel-Keleten elfajulnak a háborúk, rohamosan megnő a természeti katasztrófák száma, reneszánszát éli majd a sátánizmus s a boszorkányság, aztán bekopog majd az antikrisztus és háborúkkal jól a pusztulás szélére taszítja az emberiséget és az egész felhajtás csúcspontján, 1988-ban megjelenik majd Jézus Krisztus aki megmenti majd azokat, akiket érdemes.

Az amerikaiak kb. 15%-a úgy gondolja, hogy még életükben felemeli őket az Úr a mennybe

Lindsey és társa Carole C. Carlson még írt pár olyan sikeres folytatást a könyvhöz, mint például a „Satan is Alive and Well” (Sátán él és virul), vagy a „Countdown to Armageddon” (Visszaszámlálás a világvégéhez) és egy egész üzleti birodalmat alakított ki munkásságából.

Nos… Mindenki csípje meg magát a biztonság kedvéért – de úgy néz ki ez a világvége/visszatérés predikció sem jött be.

De egyet se féljünk mert itt egy másik felnőtt férfi, aki ilyeneken sokat gondolkodik és ő megmondja az igazat.

Ismerjük meg F. Kenton Beshore-t. Bocsánat.. Dr. F. Kenton Beshore-t, ugyanis öt doktorija van teológiából és egy tiszteletre méltó bibliakutató.

A doktor úgy vélekedik, hogy Lindsey interpretációja jó volt, csak elnézte az évszámot. Szerinte ugyanis a bibliában egy generáció természetesen (?!) 70-80 évet jelent, nem negyvenet. Tehát -és egyeztessük óráinkat- 1948+70 vagy 80 = 2018 és 2028 között száll le újra Jézus a Földre, hogy elragadtassa magába a mennyekbe az igazhitű keresztényeket. Mivel létezik egy hét éves tribulációs, azaz nagy nyomorúságos periódus az eljövetel előtt ezért ez az egész felfordulás akár már napjainkban elkezdődhet.

Beshore.. bocsánat, Dr. Beshore volt oly kedves és önfeláldozó, hogy írt egy könyvet „When? When will the rapture take place?” (Mikor? Mikor történik meg az elragadtatás?) címmel a találmányairól, amit bárki megvehet 20 dolcsiért.

Meglehet viszont – a történelem eddigi világvége predikcióinak végtelenbe kígyózó sorát elnézve – hogy csak pénzkidobás az egész.

Mert pont a Rétvári által utált tolerancia diktatúrája az, ami megvédi Európában a rétvári bencéket a boko haramoktól és muszlim testvériségektől. És vice versa. Tanulhatnának már végre abból az istenverte történelemből!

***

A Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ, röviden X.) és a Barankovics Akadémia Alapítvány szombaton konferenciát tartott "Keresztényüldözés a XXI. században" címmel, amelyről néhány újság beszámolt. Elsősorban az Index, mások pedig sokszor csak átvették az ő szövegüket. Az Indexnél a hír, tudósítás és a vélemény általában keveredik, ami szerintem igénytelen, újságíróhoz nem méltó módszer, így kicsit óvatosan kezelem, hogy mi hangzott el a konferencián, de alapvetően csak a közvetett forrásból tudok dolgozni, mivel nem voltam ott (nem vagyok mazochista).

Az X.-nek persze joga van ilyen címmel konferenciát rendezni, ahogy "hülye vagyok" táblával az utcán mászkálni is joguk van. Csak mi meg rámutatunk, hogy mi az ábra (ld. a képet). A jogon kívül abban még igazuk is van, hogy elsősorban Afrikában, elsősorban muszlimok valóban üldöznek sok keresztényt. Ami például Egyiptomban a koptokkal történik, az a vallás őszinte, szomorú arcát tárja elénk. Erről én is sokszor beszámoltam.

"Rétvári Bence parlamenti államtitkár szerint a Nyugat magát is okolhatja azért, hogy a világon minden ötödik percben megölnek egy keresztényt, ugyanis szerinte Európában az elmúlt tíz évben érdekcsoportok miatt bélyegzi iszlamofóbnak a média azt, aki a keresztényüldözésekről beszél". Nos, "kedves" Rétvári Bence! A keresztényüldözésnek erről a valóban létező válfajáról bőven olvashatunk Európában, akár még egy ateista blogon is beszámolnak róla. Szóval erről ennyit.

Ehhez csak azt tenném hozzá, ami nyilvánvaló, de nem árt hangsúlyozni, hogy az iszlám is vallás. A 21. századi keresztényüldözésben ateistáknak gyakorlatilag nincs szerepük. Ahogy már sokszor elmondtam, a 21. századi iszlám elénk tárja a középkori kereszténység arcát, és elénk tárja a kereszténység elfojtott valóját. Ezt a tényleges arcot Európában a szekularizmus folytotta el. A 21. században Európában azért, és csakis azért nem üldöz annyira a kereszténység más vallásokat, mert nem engedjük neki.

Ahogy Viz Péter fogalmaz: "A 20. században több keresztényt üldöztek, mint az összes többiben együttvéve." Ez igaz lehet, de csak azért, mert a korábbi korok sötét évszázadaiban a keresztények üldöztek másokat, vagy egymást. Arra azért kíváncsi lennék, hogy Viz Péter számaiban a protestáns-katolikus vallásháborúk, leszámolások, üldözések benne vannak-e. És mondjuk egy eretnek keresztény nála keresztény üldözöttnek számít-e.

De a 20. századra szerencsére lezajlott a felvilágosodás, a modernizáció folyamata, amely során (némi túlkapás után) szekuláris államok alakultak ki, és a vallást (majdnem) a helyükre rakták. A kereszténység azért nem képes ma üldözni másokat, mert olyan országokban számít többségi vallásnak, amelyek szekuláris országok, ahol jogállam van, és ahol esetleg a kereszténység valláson belül ha többségben is van, a teljes népességben esetleg nincs.

Az a vicc jut erről eszembe, amely szerint reggel a nácik kizavarták a komcsikat az erdőből, délben a komcsik a nácikat, este meg jött az erdész, és mindenkit kikergetett az erdőből. Most éppen a történelem olyan szakasza van, ahol a keresztények nem tudnak annyira üldözni, és kicsit inkább őket üldözik. De csak ott, ahol szintén nincs még szekularizmus. Itt körbe zavargatják egymást a vallások az erdőben, aztán a Bence kijön, hogy "jajj mama, engem üldöznek". Miért Bence, eddig meg te üldözted őket, ez az vallásűldözés egy ilyen műfaj! Egyszer te b.szogatsz, máskor tlged b.szogatnak. Miért mentél bele a gruppenszexbe?! Egyébként Rétvári Bence a KDNP politikusa. Most egy kicsit ízlelgessük a gondolatot, hogy az államtitkár "urat" üldözik! Talán rémálmok, talán hallucinációk, talán szellemek, azok igen.:)

Stágel Bence az európai vértelen üldözésekről beszélt, persze nem egészen kibontva az igazság szálait, és kissé maga felé hajlott a "szent" keze. A nővért például nem kereszténysége miatt akarták kirúgni, hanem mert a kereszt a nyakban biztonsági előírást sértett. Ma már a hittérítők nem mesélhetnek be akármit, mert nem viszonylag tudatlan, őserdei törzsek vagyunk, és mert van Internet.

De leginkább arról nem beszélt, amikor Írországban a katolikus ideológia által meghatározott törvények miatt kellett meghalnia egy indiai nőnek terhesség közben.

Rétvári Bence sok hülyeséget szórt el, az egyik legártatlanabb ez: "Európai Unióban, addig szinte politikai öngyilkosságnak számít, ha egy politikus vállaltan keresztény elvek szerint él és azok mentén politizál.". Úgy az embernek erre leesik az álla, hogy Angela Merkel például ezek szerint nagyon üldözve vagyon a kereszténydemokrata pártjával (CDU)együtt, és nagyon sikertelen politikus. Meg, hogy ennél jóval kevésbé ismeretes olyan politikus, aki nyíltan ateista, nemhogy ateista politikát folytatna, pláne, hogy ateista pártot vezetne.

Ha megnézzük, hogy Rétvári Bence minden nyavalygása ellenére Európában miért nem robbantgat a Boko Haram keresztény templomokat, miért nem irtják a koptokat úgy, mint Egyiptomban, akkor az a kemény és egyébként nyilvánvaló igazság, hogy a Rétvári által olyannyira utált szekuláris állam védi meg őket. Európában pont azért nem égethetik fel a muszlim testvériség képviselői a keresztény templomokat, mert ugyan vannak muszlimok, de a vallásuk magánügy. Nekik ugyanúgy magánügy, mint a keresztényeknek. És ebbe beletartozik, hogy nem szabad emiatt zaklatni őket, és nem üldözhetnek emiatt másokat sem. Vice versa.

Rétvári választhat: vagy magánügy a vallás, és akkor számíthat a jog, az állam védelmére a muszlim testvériségtől, vagy nem magánügy, és akkor lehet, hogy a KDNP bevezeti Magyarországon a keresztény egyházállamot, de ha fordul a kocka, akkor a muszlimok fogják bevezetni a sharia jogot, vagy valamelyik más vallás a más jogot, és akkor lesz aztán igazán keresztényüldözés. Szerintem egyértelmű, hogy a kereszténység is jobban jár, ha a vallás lehetőleg az egész világon magánügynek számít, ha az állam lehetőleg az egész világon szekuláris, semleges, és akkor békében praktizálhatják ők az ő hülyeségüket, a muszlimok meg a maguk hülyeségét, és minimálisan üldözgetik egymást. A vicc párhuzamával élve: még mindig jobb, ha az ideológiailag semleges erdész irányítja az erdőt, és a veszekedő gyerekeket rendre utasítja.

Persze értem én, hogy Rétvárinak frankó, ha az ő országában éppen az ő vallása uralkodik, és nem magánügy, és nem kell a "tolerancia diktatúrájának" engedelmeskednie. Pont ebből látszik, hogy a 21. századi Európában a keresztények bár nem nagyon üldöznek még (már) senkit, de ahogy láthatjuk, ahogy a vicc mondja, igény, az lenne rá. Nem a rétvári bencéken múlik, ők mindent megtesznek ennek érdekében. Ők szeretnének többek lenni, mint magánügy. Ők törekednek arra, hogy egyházállam legyünk. Csak azon múlik, lesz-e legalábbis Magyarországon újra keresztény inkvizíció, hogy megengedjük-e nekik.

Persze értem én, hogy Rétvári üldözésnek éli meg, hogy a kis elmebetegsége ma már magánügy, és nem küldhet csak úgy máglyára embereket, nem tehet indexre (nem, nem az Indexre, ott ők maguk is tudnak indexre tenni dolgokat) könyveket, nem zárathat börtönbe embereket, csak, mert kissé szabadgondolkodók. Hát igen, ez aztán tényleg diktatúra, amelyben egy rendes keresztényt már az ilyen alapvető személyiségi jogaitól, a hite ilyen ártatlan kifejezésétől is megfosztják.:)

Értem én, hogy milyen állatias ösztönök vezetik erre, csak nem értem meg, nem fogadom el racionális eszemmel indokoltnak.

Mert pont a Rétvári által utált "tolerancia diktatúrája" az, ami megvédi Európában a rétvári bencéket a boko haramoktól és muszlim testvériségektől; és a protestánsokat, zsidókat, muszlimokat, pogányokat, "eretnekeket", deistákat és ateistákat, a 21. század diderot-it, jeanne d'arc-jait, giordano brunóit, walter milne-it, szervét mihályait a katolikus inkvizíciótól.

Ha most és a jövőben a rétvári bencék jutnak egyre nagyobb hatalomra, akkor lehet, hogy a 21. század Magyarországán nulla keresztény-üldözés lesz, lesz viszont keresztények általi üldözés. És a 22. századi Magyarországon esetleg majd megint fordul a széljárás, és megint keresztény-üldözés lesz. Lehet, hogy Rétvárit ez nem érdekli, mert addigra ő már Semjén Jézus jobbján fog üldögélni, és onnan nézi majd, ahogy a szép, keresztény gyerekeit az iszlám üldözi. Ez már csak érdekli, nem?!

Járhatnak körbe a mókuskerékben, soha nem tanulva a történelemből, mindig csak azt erőltetve, arra törve, ami rövid távon, bután, önző módon nekik éppen jónak látszik. Vagy pedig tanulhatnának már végre abból az "istenverte" történelemből!

Ha feldobunk száz istent, abból hány lesz Jézus, amikor leesik?

***

Nemrég járta be a világot a hír, hogy egy orosz, pünkösdista vallású, és egyébként elmebeteg nő (ld. a hit mint elmebaj) a férje holtestét évekig őrizte a feltámadás reményében. Angol nyelvű hírek csak egy kicsivel számolnak be többről: hogyan tartotta a nő a férje holttestét a lakásban, hogyan küldte be gyerekeit, hogy beszéljenek hozzá, etessék. Mit kezdtek a hullabűzzel, és hogyan buktak le.

Egy kicsit merész asszociációval nekem erről az ú.n. Pascal fogadása istenérv jutott az eszembe. Ezt a gondolatot Pascal a Pensees-ben írta le, és felületes embernek elég meggyőzően hangzik. Egy mondatban arról szól, hogy ha fogadni kell, hogy isten létezik, vagy nem, akkor a létezésére érdemes fogadni, hiszen azzal sokat nyerhetsz, míg semmit nem veszíthetsz.

Az istenérvet sokan elemezték, kritizálták, viszonylag ötletes ellenérveket hoztak fel. Például magyarul itt nagyon sok jó ellenérvet sorolnak fel.  A leghatásosabb talán az, hogy ha egy bizonyos vallás és annak istene mellett teszed le a garast, akkor lehet, hogy egy másik vallás istene iszonyatosan megbüntet, már, amennyiben valójában az létezik, és nem ez.

Én nem szeretnék itt most olyan elemzéseket végigvinni, amely eme érveknek a részleteiben elmerül, és kibogozza, hogy attól függően, hogy miféle dolgokat tételezünk fel, mi jöhet ki eredménynek. Pascal érve bizonyos szempontból ötletes, de az említett ellenérv is nagyon ötletes. Ugyanakkor egyik sem ragadja meg azt, ami itt az "eredendő bűn".:)

A eredendő hiba ugyanis az, hogy nem definiált itt semmi. Először is nem definiált az eseménytér, nevezetesen, hogy hány, és milyen isten lehetséges. Fel tudjuk ezt mérni? Nem. Ez az eseménytér nem is teljes, mert ki tudja, hogy ha istenek nem is léteznek, mi más létezhet még, ami kapcsolatban van a kérdéssel. Lehet, hogy egy kobold büntet az iszlámért, és megjutalmaz a buddhizmusért. Az sem világos, hogy a kobold hite kizárja-e a keresztény hitet, vagy nem. Nem tudjuk, hogy atomi eseményekről van-e szó, vagy összetett eseményekről. Ez az eseménytér nem véges, hanem végtelen, és matematikailag nem kezelhető halmaz. Ugye emlékszünk a Russell-paradoxonra, a minden lehetséges halmazok halmazával kapcsolatban? Vagy a minden lehetséges dolgok halmazáról? Na most a minden lehetséges isten halmaza bár logikailag egy kicsit kevésbé problémás, szintén nem kezelhető matematikailag.

Másodszor, ha volna egy ilyen eseménytér, akkor ugye jutalmakat, költségeket és büntetéseket kellene definiálni. Ez is problémás, nem tudjuk felmérni, hogy minden elképzelhető isten miféle jutalmakat osztogat. Nincs is sok értelme azon gondolkodni, hogy a képzeletbeli Trotroll isten vajon karóba húzza vagy máglyán égeti-e el a tévedő keresztény hívőket. És hogy a karóba húzós Trotroll az egy külön eset-e, mint a máglyán égetős Trotroll. No meg utána ugye még azt is meg kéne nézni, hogy vajon ha a karóba húzás egy egységnyi szenvedés, akkor ehhez képest a máglyán elégetés szám szerint mennyi büntetést jelent. Ezt egy tisztességes várható érték-számításhoz meg kell adni.

És aztán, a legrosszabb, fogalmunk nincs a valószínűségekről. Vajon a máglyán égetős vagy a karóba húzós Trotroll istennek mennyi a valószínűsége? Több-e a keresztény isten valószínűsége, és ha igen, akkor miért nem? Nyilvánvaló, hogy hülyeség az egész. A keresztény isten létezésének nincs meghatározható valószínűsége, sőt, nem is tudjuk értelmezni.

Egyébként a frekventista értelmezéssel operálunk? Ez valahogy úgy néz ki, hogy ha feldobunk száz istent, abból hány lesz Jézus, amikor leesik.:) Őszintén szólva már ott gondban lennénk, hogy folytonos, vagy diszkrét eloszlásról van-e szó.

Olyan szinten sem lehet elintézni a dolgot, hogy ha nem tudjuk, akkor legyen egyenletes az eloszlás. Mert ha nem tudjuk, hogy holnap agyon csap-e a meteor, akkor abból nem következik, hogy 50 százalék az esélye. Ha következne, akkor Pascal fogadásához hasonlóan kár lenne buszbérletet venni, mert pár nap múlva praktikusan tutira meghalok. Tehát nem, nem úgy van, hogy vagy agyoncsap a meteor, vagy nem, tehát 50 százalék. Hasonlóan nem úgy van, hogy vagy van keresztlény isten, vagy nincs, tehát 50 százalék.

Ha pedig a valószínűségekről, vagy sűrűségfüggvényről nem tudunk mit mondani, még becslést sem, még azt se tudjuk értelmesen felvetni, hogy nulla-e a valószínűség, vagy nem, akkor az egész okoskodás nem ér semmit. Hiába teszünk fel két esetet, meg négyféle jutalmat, ha nincs valószínűség. Végtelen jutalmat is lenullázhat a nulla valószínűség. Attól függ, hogy milyen rendű végtelen, milyen rendű nulla, hogyan konvergál a kettő szorzata.

Rendben, Pascal még abban a korban élt, amikor a valószínűség-számítás eléggé gyerekcipőben járt. De ma már elég jól formalizálták. Igazából nem értem, hogy komoly filozófus egyáltalán miért foglalkozik ezzel az istenérvvel, amikor alapjaiban teljesen értelmetlen. Esély nincs arra, hogy ki lehessen hozni valamit belőle.  Hasonló a véleményem a finomhangoltságból, de azt majd kifejtem máskor.

A bevezető hírhez visszatérve, azt mondhatnánk, hogy amikor Pascal fogadásában a jutalmakat, költségeket és károkat felmérik, akkor mint röviden megfogalmaztam, a hit költségét, illetve károkozását gyakorlatilag nullának veszik. Feltételezik, hogy ha az ember meghal, és véletlenül nincs isten, akkor hát abból baj nem lehet. Hiszen már meghalt az ember. Arra ritkán gondolnak az emberek, hogy ha valaki hisz a feltámadásban, és egy rokona hal meg, akkor milyen kárt okozhat ezzel, ha nem is a halottnak, de más rokonoknak. Most azt, mint kárt elhanyagoltuk, hogy a halottnak ez "hogy esik", mert sehogy nem esik neki. Valójában ugye a hullagyalázás sem a halott kára, hanem a közösségé. Végül is mennyi negatívumként számoljuk el a gyerekek pszichés kárát Pascal fogadásánál?

Ugyanakkor persze a hír és a példa kicsit komolytalan. Bár érdekes a felvetés, a feltámadásban hinni nem azért butaság, mert miféle károk származhatnak belőle. A jelentős világvallások a hozzájuk tartozó civilizációval eléggé össze vannak egyeztetve ahhoz, hogy "normális" esetben a keresztény rítusokat a keresztények nem tartják hullagyalázásnak.

A hír inkább csak apropó volt annak elmondására, hogy a Pascal fogadása alapvetően azért butaság, mert vészesen túl kevés információ alapján akar érvelni.

Ezen a héten a világ híreiből, tévéműsorokból feltűnően sok iszlámmal kapcsolatos téma ért el engem. Van persze ebben egy kis szubjektív szelektivitás, ami abból adódik, hogy mire figyelek, mit nézek, és persze az is túlzás volna, ha most iszlamista világvégéről beszélnék. A világveszély még nem világvége, még nem is világháború, inkább azt fejezi ki, hogy Pakisztántól Maliig azért Földünk egy jelentős területén, az időzónák egy jelentős tartományában jelennek meg az iszlámmal kapcsolatos bajok. Ezen problémák eszkalálódása azonban ezen a héten véleményem szerint kicsit túllépi a vallásokkal kapcsolatos "normális" probléma-sűrűséget. Valami azért sajnos itt nagyon rosszul kezd alakulni.

Az említett zóna lényegében ugyanaz, mint az iszlám jelentős elterjedésének zónája. A történetek, jelenségek, melyeket be fogok mutatni azt is szépen demonstrálják, hogy a bajok sajnos többfélék, mélyen gyökereznek. Nem csupán arról van szó, hogy van egy modernség-ellenes, durván bigott világvallás (melyik nem az?), hanem a hitre jellemző oly sok jelenség tárul elénk. Haladjunk mondjuk földrajzilag, és nyugatról keleti irányba!

Az iszlám zóna nyugati végén mostanában Maliban vannak óriási gondok, erről többször be is számoltam, most csak annyit tennék hozzá, hogy az Arte műsorában egy jó filmet lehet látni a másik oldalról: hogyan küzd az iszlamisták ellen a mali kormányzat, amely az ország déli részén még tartja magát, és ha nem volnának egyéb problémák, akkor elvben elég erős is lenne az észak legyőzésére, hiszen északon szegényebb, sivatagi területek vannak csak. Sajnos vannak problémák, és a helyzet súlyát mutatja, hogy a film szerint most Mopti az határváros, amelyen túl már a sharia uralkodik, ahol műemlékeket rombolnak, asszonyokat tartanak rabságban, tiltott a tévé, és tiltott a zene. Mivel Arte dokumentumfilm, a szokásos módon németül és franciául nézhető meg.

Kicsit keletre, és hozzánk nagyon közel, szintén az Arte műsorában egy nem dokumentumfilm, amely egy boszniai párkapcsolatot mutat be, és a wahabita, szélsőséges iszlám megjelenését Európában is. Ez a film mindennapi, európai embernek közelebb álló problémákat fogalmaz meg. A boszniai férfi fokozatosan sodródik bele a szélsőségbe, és hasonló dolgot Európában is el tudunk képzelni a hit gyülekezetével, a jehova tanúival, vagy egy komolyabb katolikus, vagy evangélikus hívővel.

Ennek a filmnek pozitív a kicsengése. A végén a nő, Luna, aki egyébként muszlim hívő, úgy határoz, hogy a modern, európai értékekhez és életmódhoz ragaszkodik, még a férfi szerelme mellett is.

Ami azonban a filmben szerintem fontos az az, hogy Luna egy ideig elfogadja a férfi vallásos dolgait, és ez megfogalmazza azt, amit egy ideje már mondunk: hol van a vallásban a határ fanatizmus és normalitás között?! A válasz pedig az, hogy sehol nincs éles határ. Amar fokozatosan, részben titokban, kész tények elé állítva, megbeszélés nélkül, ultimátumszerűen, de csempész stílusban jön a bigott elveivel elő. Lunánál valahol betelik a pohár. De hol? Miért pont ott? Hol van az a bizonyos határ?

Fanatizmus-e, ha egy ember hitre alapozza erkölcsét?! Sokak válasza, hogy nem. Fanatizmus-e, ha házasság előtt emiatt nem szexel? Sokak szerint ez bizonyára nem fanatizmus, mert ő dolga. És a másik, hogy ez egy igazán hithű katolikusnál is így kéne, hogy legyen, csak ugye ilyenből nálunk kevés van. Fanatizmus-e, ha az iszlám közösségben a nők sokszor nem mehetnek oda a férfiakhoz, elkülönülnek, valahol hátulra rendelik őket? És fanatizmus-e a poligámia? Mondhatni, hogy mindez nem fanatizmus, mert ettől még senki nem fog pokolgépeket készíteni, robbantgatni, rombolni, embereket ölni. De azok a műemlékromboló iszlamisták Maliban, akikről az előbb volt szó, nagyon is hasonló shariát akarnak bevezetni. És nem nagyon látom az alkohol, szex tiltása és a zene tiltása között az óriási különbséget, ahol megállhatnánk, és leszögezhetnénk, hogy: "na itt végződik a normális, hétköznapi hívő ember, és itt kezdődik a csak a messzi országokban látott fanatikus". Nem látom a határt. Amit látok, hogy Luna ott határozott a fanatizmussal való szakításról, ahol éppen neki érzelmileg betelt a pohár. az elfogadhatatlan dolgok már korábban is kezdődtek, és tulajdonképpen az iszlám hitben benne vannak.

A film után az merül fel az emberben, hogy Lunának egyáltalán miért kéne hívőnek lennie?! Viszonylag normális, bulizós, dolgozós, európai életet él, lehet, hogy a gyerekét szingliként, maga fogja nevelni. Ha igen, valószínűleg nagyrészt maga fogja kitalálni, mit hogyan csináljon, hogyan öltözködjön, mennyi alkoholt igyon, mikor, kivel szexeljen, kivel ne. El tudja-e fogadni a mesterséges megtermékenyítést vagy nem. Valószínűleg a gyermekét is saját elképzelésére fogja nevelni, nem pedig a Korán előírásai szerint. A film francia címe: "Le choix de Luna", és ez a cím arra teszi a hangsúlyt, hogy az ember maga dönt. Ezen cím szerint a film legfontosabb mozzanata, hogy Luna a maga kezébe vette a gyeplőt: eldöntötte, hogy maga dönt. Tehát mi szerepe van itt az Allahba vetett hitnek?! Nem látom. Luna világában, amely mellett végül is kiállt, az istenhit csak egy üres díszlet, amelyet ki is lehet dobni. Nincs tartalma.

Menjünk kicsit még keletebbre, kicsit távolabb! Egyiptomban, ahol eddig általában koptokat vertek, egyrészt visszaköszönt a mali műemlékrombolás. Komolyabb és komolytalanabb formában köszönt vissza, hiszen a piramisok lerombolása durvább dolog volna, olyan, amire már a magyar, fapados-irodás turista is felkapja a fejét, másrészt a rombolástól Egyiptomban még messze vannak. De nem annyira messze, hiszen kormányon iszlamista párt van, és a még szélsőségesebb iszlamista párt, amelynek képviselője a shariát és a rombolást követeli, második lett a választáson. Figyeljük meg, hogy a sharia és a rombolás együtt járt Maliban, együtt jár Egyiptomban, együtt járt a Talibánnál! Megint, hol választjuk el a fanatizmust a "normális" vallástól?! Sehol nem lehet.

Az egyiptomi helyzetről korábban írtam, mégpedig azt, hogy akárhogy is várható volt az iszlamista pártok előrenyomulása, a demokrácia miatt ezt be kell vállalni. Az egyiptomiak lényegében nem nagyon tanulják meg, hogy ezeket ne engedjék semmiféle hatalom közelébe, ha nem a saját hibájukból tanulnak (sajnos a néptömegek általában ilyenek, ezt Magyarországon is látjuk). Azt lehet remélni, hogy az a forradalmi tömeg, az a fiatalság, amely Mubarakot elkergette, és amely jelentős részben egyáltalán nem az iszlamistákhoz tartozott, az egy iszlamista diktátort is meg fog buktatni. Adott esetben ez nagy áldozatokkal jár, de mint mondtam, aki nem tud mások hibáiból tanulni, annak magának kell elkövetnie őket, és a tanulópénz ilyenkor kemény dolog.

Azt egyébként figyeljük meg, hogy Egyiptom és Magyarország milyen sok esetben hozható tanulságos párhuzamba, vagy van tényleges kapcsolatban egymással. Akár Orbán látogatásáról van szó Mubaraknál, akár Murszi diktatórikus lépései és Orbán hasonló lépései között van a hasonlóság.

Ha viszont Egyiptomban, a Tahrir téren végül nem a modernség fog forradalmat csinálni, és nem győznek, akkor a kopt-iszlám, keresztény-iszlám ellentét durván eszkalálódhat. Akkor Egyiptom lehet a szunita Irán.

És ha már szunita-shiita ellentétről van szó, ez az a dimenzió, amely egy egészen másfajta tanulságul szolgál. Pakisztánban és Afganisztánban a szunita a többség, és a shiita a kisebbségi iszlám vallás. Most egymás után több terrorista robbantás is történt Pakisztánban, amelyet szuniták követtek el shiiták ellen. Ez pedig az olyan naiv képzelgésekről rántja le a leplet, amelyben esetleg azt gondolnák, hogy csak valahogy tudnánk ezt az iszlám-keresztény ellentétet kezelni, és akkor jók lennénk a vallással. Nyilván ez is lehetetlen vállalkozás, de amint látjuk, még ezzel sem volna megoldva a dolog. Nem csak az iszlám a hibás. Nem csak az iszlám-keresztény vagy ami még durvább az iszlám-zsidó ellentét itt a baj. Beszámoltam én már buddhista-iszlám ellentétről is, van hindu-iszlám ellentét is is, van iszlámon belüli ellentét is.

Az iszlám, ahogy már sokszor elmondtam, nekünk európaiaknak tükröt, sőt, "időgépet" tart a szemünk elé: nagyon sokszor mutatja meg nekünk, milyen lehetett Európa a középkorban. Az iszlám fegyveres hittérítést, középkori bigottságot mutat be nekünk. De ha kicsit jobban odafigyelünk, akkor a protestáns-katolikus háborúkhoz hasonló shiita-szunita háborút is felfedezhetjük az iszlámban. Itt zajlik a szemünk előtt, a nappalinkba hozza "Szent Bertalan éjszakáját". Már-már elfeledkeztünk volna róla.

A baj az magával a hittel van. Mert ahol igazolás nélkül, kinyilatkoztatás vagy úgymond belső meggyőződés alapján fogadnak el igaznak dolgokat, ahol az igazság nem empirikus és logikai alapokon nyugszik, nem ilyen kritériumokat állítanak vele szemben, ott mindig is a hitek széttartása, forgácsolódás, és ebből fakadóan háborúskodás, ellentétek lesznek.

Az empirikus logikai módszer előnye, hogy sokkal konvergensebb, sokkal kevesebb az ellentét, és amikor van, annak kezelésére is van normális módszer. Ha az ember megfigyelésekhez, kísérletekhez, logikához folyamodhat, akkor nem kell kardhoz, ágyúkhoz, géppisztolyokhoz, pokolgépekhez vagy atombombákhoz folyamodnia az igazság a viszály "rendezése" érdekében.

A kép forrása: Népszava

Semjén plágiumügye elhalni készül. A Pázmány elég gyorsan nyilatkozta azt, hogy Semjén dolgozata szerintük rendben van, a ELTE pedig a napokban döntötte el, hogy nem vizsgálják a szociológia dolgozatot. Szégyen.

Szégyen, hogy az a társadalom, amely Schmitt Pált teljesen jogosan megbuktatta, mert dolgozatának nyolcvan-kilencven százaléka a HVG és a SOTE szerint másolat volt, ez már alig háborodik fel Semjén ügyén, pedig doktori dolgozata a HVG szerint 40 százalék plágium lehet, és további 25 százalék idézet. Sokszor teljes oldalas idézet. Ez azt jelenti, hogy 65 százalék nem Semjén gondolatait tartalmazza, és csak 35 százalék lehet önálló munka. Ez a 35 százalék már elég?! Ha csak 65 százalék van máshonnan, nem kilencven, akkor a társadalom már nem tüntet, nincs akkora felháborodás?! Azt már a szőnyeg alá lehet söpörni?! És akkor ráadásul a szociológia dolgozatban egy csomó mindent átvett, állítólag még több idézőjelet felejtett el, ráadásul természetesen a vallástörténet vagy vallásfilozófia nem szociológia, ahogy azt egy bíráló megjegyezte, és helyesen, egyest is adott a dolgozatra. Valahogy mégis átment...

Szégyen. Szégyen, hogy a Pázmány így zárta le az ügyet, és szégyen az ELTÉ-re is, pedig állítólag Magyarország legjobb egyeteme. Ezek szerint a SOTE ebben jobb az ELTÉ-nél. De szégyen az is, hogy Semjén nem maga mondott le. Szégyen az is, hogy a KDNP nem mondatja le Semjént. Ahogy persze a DK-nak is le kellett volna mondatnia Gyurcsányt. Megjegyzem, az ártatlanság vélelme itt nem számít, politikai lépésekhez kevesebb is elég, a megfelelő médiák mindegyik esetben olyan bizonyítékokat tettek le az asztalra, amelyeket nem lehet következmények nélkül hagyni. A bíróság előtt esetleg ez nem mindegyik esetben elég. A három ügy nem azonos súlyú, nem azonos mértékben igazolt, de lemondás nélkül egyiket sem volna szabad eltűrni. Lehet itt pereket nyerni, de a kérdés, hogy az emberek előtt meg lehet-e becsülettel állni.

A történetről, a részletekről a hivatkozott és más cikkek eleget írnak. A dolog politikai oldaláról is. Talán a lemondást nem sokan követelik ilyen harsányan, de amit én mondani akarok ezzel, az ennél sokkal több.

A hetedik parancsolat egyszerűen úgy szól, hogy "Ne lopj!" II. Móz. 20.15. A tízparancsolat általam fellelt mindegyik változatában. Többször kifejtettem már, hogy a tízparancsolat, vagy a Biblia egésze mennyire elavult, rossz, mint etikai rendszer, vagy törvény rendszer. Rossz, mert túl tömör, túl egyszerű. Rossz, mert nincs rendesen kifejtve, megérvelve. A Bibliából az emberek az erkölcsről való gondolkodást nem fogják megtanulni. Ezért sem szabad az etikatanítást (csak) a Bibliára alapozni, illetve a hittant egyenértékű alternatívaként felfogni.

Elavult, mert nem a mai életről szól, és nem alkalmazható a mai viszonyokra. Manapság több dolgok vannak földön és egen, mintsem, azt több ezer éve a zsidó pásztorok álmodni voltak képesek (~Hamlet). Ha a tízparancsolatot, avagy a  II. Móz. 20-at egyfajta  alkotmányként fogjuk el, akkor akkor a túlegyszerűsítés, kifejtetlenség ellen átmenetileg lehet védekezni, de ha megnézzük II. Móz. 22-őt, amely mondjuk egyfajta btk, akkor ott természetesen nincs szó szellemi termékek lopásáról, pont az említett okok miatt. Ez persze érthető, ha ókori pásztorok mitológia, hagyomány, törvény és etika-gyűjteményének tekintjük a Bibliát, és nem többnek.

Ma egész egyértelműen van jobb alkotmányunk. Még a nagyon rossz alaptörvény is jobb, hát még a korábbi alkotmányunk, és pláne jobb lenne egy igazán jó, modern alkotmány. Ma van jobb btk-nk és ptk-nk. És megint, lehetne jobb is, ha a megfelelő pártok, emberek dolgoznák ki. Ma vannak sokkal jobb könyvek etikáról. Akár közvetlen, filozófiai könyvek, akár irodalmi művek. Én nem tudom, hogy miért nem jobb megoldás az, hogy a gyerekek például A Pál utcai fiúkból tanuljanak etikát, sokkal érdekesebb, sokkal kevésbé keresztény, sokkal maradandóbb módon. Egy ilyen regény elolvasása, az erről való beszélgetés sokkal jobban érteti meg a diákokkal azokat az összefüggéseket, melyek az erkölcsről szólnak. Sokkal jobb mintákat adnak, mint a Biblia. Ezeket kellene tanítani, nem pedig Bibliát.

De a legsúlyosabb érv, amiért nem kellene ennek a pártnak, a KDNP-nek (és persze a Fidesznek sem), ezeknek a politikusoknak meghatározni a magyar iskolákban az erkölcstanítást, amiért nem keresztény alapokra kellene fektetni ezt, hogy látjuk, hogy a saját törvényeiket sem tartják be. Mert szemforgató, hamis papok (István a király).

És akkor jönnek a keresztények, mint Pálffy, hogy üldözik a keresztényeket. Na hát, ennek is van bőr a pofáján! Ma, amikor Magyarországon olyan vallásszabadság van, amelyben keresztény, történelmi egyházakkal kivételeznek, másokkal, különösen nem keresztényekkel kitolnak. Ma, amikor az alkotmány előszava keresztény nemzeti hitvallás, ma, amikor az állam és egyház szétválasztása már csak egy szóvirág a tákolmányban, amikor restaurálják az 1940-es éveket, és menetelnek a középkorba, akkor valaki keresztényüldözéssel jön?! Olyan ez, mintha Kádár jött volna azzal, jóval 56 után, hogy üldözik a kommunistákat Magyarországon.

Miért foglalkozok ennyit a plágium esetekkel? Nyilván azért, mert van személyes motivációm. Minden értelmes ember el kell, hogy ítélje a plágiumot, amikor valaki lopással szerez pénzt, címet, rangot, elismerést. De felszólalni valószínűleg az fog, aki érdekelt. Szóval nekem van doktorim informatikából, én azért tanultam három évig, kutattam három és fél évig, írtam cikkeket, és megírtam a disszertációt, ami sokáig tartott, mert munka mellett fejeztem be. Pár évvel később védtem. Én nem másoltam, nem plagizáltam, nem loptam. Sokat fáradtam, sokat szenvedtem vele. Később sok filozófia cikket is írtam, amelyekben soha nem plagizáltam, mindig nagyon lelkiismeretesen idéztem.

Teljesen természetes, hogy ha én lelkiismeretes vagyok, és ennyit dolgoztam meg bizonyos dolgokért, akkor én nagyon fel leszek háborodva akkor, amikor valakiről kiderül, hogy ő csalással érte el azt, vagy ahhoz hasonlót. Hiszen többek között engem érint hátrányosan a csalás, továbbá az énáltalam elértek lesznek esetleg mások szemében kevesebbek. Amikor én (elég ritkán) a doktori címemről beszélek, akkor már elő szökött jönni Schmitt Pál, Gyurcsány, és elő fog jönni Semjén Zsolt is. Amit ők tettek, az engem károsít.

De nem csak engem, és nem csak a doktorokat. A diplomásokat is sérti Semjén és Gyurcsány diplomája. És az egész társadalmat érinti az, hogy ebben az országban csalással intéznek el dolgokat, vagy becsületes munkával.

Sokszor hallani a reakciót, hogy "na és, ez elterjedt (volt)". No de ez "a szomszéd fiú is ezt csinálja" esete. Nem mentség. Olyat is hallottam már, hogy "akkor most mindenkit át kéne vizsgálni?". Talán igen, talán nem. Mindenesetre ez sem jó érv. Ha mondjuk a végén csak néhány politikust kapnának el, és a közemberek csak megszeppennének, megijednének, már az is pozitív fejlemény volna. Ha az emberek fejében negatív példaként szerepelne Schmitt, Gyurcsány és Semjén esete, már azzal is nyernénk.

És akkor megint visszatérnék az erkölcs tanítására. Biblia olvasás helyett lám-lám az is jobb, ha csak elgondolkodunk a való élet mintáin. Mert a Bibliában végül is semmi nincs arról, hogy mi számít plágiumnak, és mi nem. Már egy jó osztályfőnök is sokat tud tenni azzal, ha pár aktuális példát megtárgyal a gyerekekkel az osztályban. A másik dolog pedig, hogy a példamutatás fontosabb, mint a tanítás. Nem mindegy, hogy a gyerek azzal jöhet, hogy "de hát Semjén is megúszta, lám, csak nagy kutyának kell lenni", vagy a gyereknek lehet azt mondani, hogy "lám-lám, Semjén se úszta meg, pedig nagykutya." Persze eleve jó kérdés, hogy miféle társadalom az, ahol az ilyenek a nagykutyák.

Ebben a politikai kurzusban azonban mindenképpen aggasztó arra gondolni, hogy ha az egyházak iskolákat vesznek át, ha a hittan kötelezően választható lesz, akkor ezekben az iskolákban, illetve az ilyen órák keretében ilyen "szinvonalú" lesz az oktatás. Ez pedig Magyarországnak katasztrófa.

***

Egy ideje határozott véleményem, hogy kreacionistákkal és intelligens tervezettség hívőkkel kár vitatkozni. Azért, mert az evolúció egy összetett sztochasztikus folyamat, amelynek megértése egy bizonyos intelligenciát igényel, és ez nincs mindenkinek meg. A hülyéket pedig nem lehet hirtelenjében érvekkel meggyőzni. Nekik tanulniuk kellene, okosodniuk kellene ahhoz, hogy rövid távon megváltozzon a véleményük. Hosszabb távon viszont azt is gondolom, hogy a tudomány autoritása olyan erős, hogy végül úgyis "győz", továbbá, a jövőben remélhetően olyan elképesztő mértékű technikai fejlődés lesz a biokémiában, hogy az evolúció mindennapjainkká válik, azt meg a hülye is elfogadja.

Aki nem érti ezt az összetett, sztochasztikus folyamatot, az persze hiheti azt, hogy egy egysejtű élőlényből soha nem evolválódhat ki az ember, ahogy azt is hiheti, hogy bitekből soha nem lesz Google translation. De mivel a Google translation ott van a szeme előtt, ezt a leghülyébb emberek is el szokták fogadni. Hasonlóan, ha mesterséges életet, mesterséges fajokat fognak létrehozni, ha a biológusok úgy fognak játszani a génekkel, mint az informatikusok a bitekkel, akkor majd nagyot fog változni az emberek véleménye: az evolúció mögötti genetika ott lesz a "nappalijukban". (Megjegyzem, az ún. evolúciós algoritmusokkal ez bizonyos kutatóknak már most is így van, köztük számomra is).

Akkor majd az emberek megszokják, elfogadják az evolúciót, akkor is, ha nem tudják felfogni. Ez a pár évtized pedig kivárható. A biológia, matematika tanítása, az emberek oktatása, az általános intelligencia növelése pedig nekem közvetlenül nem feladatom, ebben sokat nem tehetek. Illetve amit tehetek, azt meg megteszem így is. Ezeknek az embereknek sok tudományt, logikát, érveléselméletet kellene tanulniuk, amitől az átlagos intelligenciájuk nő, ha egyáltalán ez elérhető.

Amikor tehát a kreacionizmus és az intelligens tervezettség "érveit" látom, akkor általában  nem kapok rögtön a laptophoz, hogy akkor most huszonhárom-ezredjére elmagyarázzam, hogy a termodinamika nem mond ellent az evolúciónak, meg ilyenek. Mert az egy dolog, amikor felnőtt, felelősséggel bíró emberek hülyítenek más felnőtt, felelősségteljes embereket. Akármilyen hülyék, mégiscsak felnőttek.

Az viszont durva, amikor gyerekek agyát akarják mosni. És a napokban egy ilyen műsorba botlottam bele a Facebookon. Postolták. Elrettentésképpen.

A filmben az a különösen felháborító, hogy ez egy átlagos kreacionista propagandához képest még két szinttel butább. Ez nyilván azért van, mert még kevésbé hozzáértő emberek (az információ szerint gyerekek, de erről még fogok szólni) készítették, és még a gyerekekhez is akarták igazítani. No de ha egy hülyeséget gyerekekhez akarnak igazítani, akkor nem meglepő módon még oltáribb hülyeség tud lenni a végtermék. Amikor pedig hülyeséget gyerekek mondanak el, akkor szintén.

A filmben egyébként a kreacionizmus sok szokásos rögeszméje megtalálható, amelyekkel nem fogok vitázni, a fentiek miatt. Csak felsorolom:

1. Azt a hibát, hogy az evolúció puszta véletlen folyamat lenne  Joseph Ratzinger is elkövette már, de itt nagyon bamba stílusban kerül elő. Mint fentebb írtam, az evolúció egy sztochasztikus folyamat, amelyben van véletlen is, de van determinizmus is. Nem puszta kockadobálás. Ezt fontos felismerni, kár, hogy csak angolul találtam erre jó, és specifikus összefoglalót. Erről lehet, hogy még kéne írni magyarul, mert hiánypótló lenne.
2. A nagy bumm szó szerint robbanásként történő értelmezése is ismert hiba, bár elég ritkán fordul elő olyanoknál, akik egy kicsit is konyítanak az elmélethez.
3. A film szerint a nagy bumm során a semmiből létre jött valami. Ez sem igazán pontos megfogalmazás, de ráadásul a creatio ex nihilo tana szerint a teremtés is valami ilyesmiről szólna. Ha a semmivel, mint olyannal van a baj, akkor a teremtés is bajban van. De hangsúlyozom, az nem pontos értelmezés, hogy a semmiből létrejött valami a big bang folyamán.
4. Az, hogy a majmoktól származnánk, pontatlan. A gyerekek mindenképpen csimpánzra fognak gondolni. Az pedig, hogy a ma élő majmoktól származnánk, Darwin óta közkeletű tévedés. Közös őseink vannak aszerint, hogy milyen távoli a rokonság.
5. Hasonlóan rossz a példa a hal kígyóvá válása vagy a tyúk kutyává válása. Ezeknek is közös ősei vannak.
6. A Föld forgásának nem a sebessége és a szöge a kritikus az evolúció szempontjából, hanem a Naptól való távolsága, és ezáltal a hőmérsékleti viszonyok.
7. A nyomdás, és a könyvkiadós példával tulajdonképpen a valamilyen könyvet gépelő majmok kérdését adják elő nagyon béna formában, mint láttuk, ez legalább Diderot óta létező párhuzam, de előtörténete is van. Dawkins Vak órásmesterének pedig ez a központi vezérfonala.

Ha pedig már Ratzinger és a Vatikán szóba került, különösen visszataszító, amikor gyerekeknek azt mondják, hogy ami az iskolában tanítanak, és tudományos, az butaság. Különösen akkor, amikor még a Vatikán is elfogadta, teljesen hivatalosan, mert kénytelen volt, hogy az evolúció bizony létezik, működik. A Vatikán persze kicsit csavar egyet a dolgon, de legalább nem egy az egyben tagadja az evolúciót.

A fontos tanulság nem az, hogy miféle hibás érveket, mennyire rosszul hoznak elő. Mert persze nagyon nehéz ilyen komplex problémákat a gyerekeknek jól elmondani. Még nehezebb gyerekeknek emészthető formába önteni, illetve gyerekeknek véghez vinni ezt. Ebből nyilván nem nagyon jöhet ki semmi jó.

És akkor itt pontosítanék, hogy az információ szerint a bábfilmet gyerekek készítették. De énszerintem nem valószerű, hogy gyerekek maguktól ezekkel a tipikus kreacionista "érvekkel" jöjjenek elő. Ugye nem azzal kezdik a gyerekek hittan oktatását, hogy kreacionista szakirodalmat kell átrágniuk a gyerekeknek?! Tehát valószínűleg itt a gyerekeknek vagy erősen bedolgoztak, előírtak, vagy valamit visszaadnak, amit felnőttektől hallottak, valamilyen szervezett hittan keretében. Túlságosan szisztematikusan jönnek elő a tipikus kreacionista érvek, hogy azt gondoljuk, ez csak valami véletlen, vagy, hogy ezt a gyerekek az életből csipegették fel.

Azt se gondolom, hogy gyerekek egy előadás keretében egyáltalán ki mernék röhögni a tudományt, vagy azt mernék állítani, hogy butaságot tanítanak az iskolákban. Egy ilyen előadást azért egy felnőtt ember bátorít, és ami fontosabb, nyilván ellenőriz, jóváhagy, és övé a felelősség érte. Hasonlóan ahhoz a személyhez, aki felrakja youtube-ra sok másik filmmel együtt.

Az egész film stilárisan is olyan primitív, ami ehhez illő. Jól illusztrálja ezt az a rosszindulatú röhögés, amely rögtön a film elején üti meg a fülünket, és nekem borzongott tőle a hátam. Ha én gyerekeknek ateista filmet készítenék, amit kétlek, mert helyes dolog-e a gyerekeket már fiatalon ilyen erősen egy irányba nyomni?! Nem inkább azokat az alapkészségeket kellene megtanítani nekik, amelyek alapján jó eséllyel tudnak majd dönteni?! Tehát ha egyáltalán gyerekeknek ateista filmet készítenék, akkor biztos nem úgy kezdeném, hogy bejön a Ká (copyright Dzsungel könyve egyébként), és előadja, hogy: "el tudjátok képzelni, hogy egy öreg, szakállas bácsi ül a felhőkön?! Hát leesik, nem?!" És ha ilyennel jönnék, akkor biztos nem tenném hozzá azt a gúnyos nevetést, amely gyerekek között olyan sokszor kapcsolódik ártatlanok megbélyegző kirekesztéséhez.

Ez a film olyan szinten primitív, és olyan szinten visszataszító a butasága, a stílusa, és a gyerekek szégyenteljes agymosásának kísérlete miatt, hogy én az egyházak, a vallásos közösségek helyében az elsők között lennék, aki elítéli, és azt mondaná ezeknek a szerzőknek, hogy azonnal töröljék a filmet. Továbbá azt is elhatároznám az egyházak helyében, hogy ilyenekkel a jövőben nem kísérleteznek, a gyerekek bábozzák csak el szépen Mária szűz teherbeesését!:)

Olyasmi ez, mintha a kommunizmusban a gyerekek csináltak volna propaganda-bábfilmeket gyerekeknek, de nem Lenin lámpácskáiról, hanem az osztályharcról, az imperialista kizsákmányolásról, az ötéves tervről, és hasonlókról báboztak volna (nem emlékszek ilyenre, lehet, hogy volt). Ugye az agymosás nem szép dolog, de még azon túl is van egy határ, amelyen túl már végképp elfogadhatatlan dolog. Amikor gyerekek agyát mossák, és gyerekeket használnak fel erre, és nagyon nem gyerektémát véve elő, akkor az már végképp aljas.

A film még az előző politikai ciklusban készült, tehát nem azt példázza, hogy ez a ciklus mennyire egyházállami kereteket ölt, hanem azt, hogy a bali-liberális kormányok alatt tényleg szabadság volt. Sőt, sajnos még azok a kormányok is túl sokat adtak az egyházaknak (vatikáni szerződés)

Ebben a politikai kurzusban azonban mindenképpen aggasztó arra gondolni, hogy ha az egyházak iskolákat vesznek át, ha a hittan kötelezően választható lesz, akkor ezekben az iskolákban, vagy ilyen órák keretében ilyen "szinvonalú" lesz az oktatás. Ez pedig Magyarországnak katasztrófa.

Arra emlékeztet minket ez a történet, hogy a katolicizmus is csak egy szekta.

***

Az összehasonlító valláskritikát persze nem én találtam fel, abszolút klasszikus téma. Ahogy viszont egyre kisebb a világ, és egyre fejlettebb a technika, a mindennapok embere is nagyon könnyen képet kaphat különféle vallásokról, és teheti ezt egyre élvezetesebb formában, például dokumentumfilmek segítségével. Sőt, ugyanezen folyamat miatt egyre újabb, egzotikusabb vallások és szekták (btw. minden vallás szekta) kerülnek képbe. A cikkemnek egy ilyen szektáról szóló dokumentumfilm lesz a fő vezérfonala, amely a keresztényekkel körbevett ateistáknak különösen érdekes lehet.

Az ARTE műsorában ismét egy érdekes filmre bukkantam. Először, amikor megláttam a szent képeket, azt gondoltam, hogy nem érdekel. De aztán a francia nyelv miatt csak nem kapcsoltam el, később az érdekes táj és kultúra miatt, végül rendesen leültem a tévé mellé, mert roppant érdekesnek de tanulságosnak is bizonyult.

A filmet egyébként a CNRS pár kutatója forgatta, akik Etiópiában kutatják a korai keresztény kolostorokat. A CNRS-ben én is dolgoztam, igaz, nem ebben a témában. (A CNRS az olyasmi, mint az MTA, bár nem pontos az átfedés, mert a franciáknak még külön van egy pár akadémiájuk.)

Mivel az ARTE műsora, a film "Äthiopien und die ersten Christen" címmel megvan németül

és "En Éthiopie, sur les traces des premiers chrétiens" címmel franciául is.

Miért olyan roppant érdekes ez nekünk, keresztényekkel körbevett ateistáknak? A keresztény vallások Európa országaiban a felvilágosodás után, az államok szekuláris jogrendjének megerősödésével, az egyre több ateista, agnosztikus, bizonytalan, maga módján vallásos, valamint egyházhoz ugyan lazán tartozó, de templomba nem járó, a tanokat szigorúan nem követő emberrel megszelídültek, és különféle botrányokon kívül sok modern országban gyakorlatilag a megtűrt hóbort, vagy a furcsa hobbi szintjére süllyedt. Magyarországon részben éppen fordítva vannak a folyamatok: a különféle egyházak legalábbis nyomulnak, miközben az emberek vallásossága legfeljebb kicsit, átmenetileg és felszínes mértékben erősödött. De pont azért, mert a különféle egyházak szelíd, ártatlan, civilizált kluboknak tűnnek, és közben meg egyre nagyobb hatalmakat szereznek, emiatt fontos megfelelő képet kapni róluk.

Arról, hogy milyen lehet egy szabadjára engedett, ketrecéből kiszabadult vallás, jelenleg az iszlám adhat nekünk nagyon jó képet. Ami ma Afganisztánba, Iránban, Egyiptomban, Maliban történik, az nagyon jól illusztrálja, hogy milyenek voltak a keresztény egyházak a középkorban. De mégis, sok embernek lehet a tudatalattijában az, hogy a kereszténység az más. Szerencsére olyan helyet nem tudunk mutatni, ahol a keresztény egyházállam még mindig úgy igazán tombolna.

De olyan példát tudunk mutatni, ahol a kereszténység valami egészen más, egzotikus formában jelenik meg. Ráadásul ezek a keresztény kolostorok eddig még soha nem voltak filmezve, annyira ismeretlenek voltak.

Miért fontos ez?! Azért, mert ha a megszokott, kulturálisan bevett hülyeségeit említjük fel a kereszténységnek, akkor azt sok ember nem találja annyira butaságnak, nevetségesnek, pontosan azért, mert már megszokta, bevette. Hogy Mária szűzen szülte Jézust? Egy idegen kulturában nevelkedett, mosolyog rajta. Egy keresztény hívőnek szentség, és még egy ateistának is botrányos lehet, ha másik ateista megkritizálja, vagy kineveti. A mi vallásunk az sok ateistának akkor is szent tehén, ha ateista. Ebben a filmben viszont sokkal felszabadultabban nevetheti ki a különféle buta meséket.

Ilyen például, ahogy buzgó kézcsókokkal és ruhapuszikkal köszöntik a teljesen idegen szerzeteseket. Vagy a mese a szamárról, amely nem csak, hogy el tudta mondani a szerzetesnek, hogy az oroszlán ette meg, de ekkor egyébként már döglött volt. Vagy az oroszlán, aki ezután szolgálatot teljesített a szerzetesnél. És amelynek bőrét a 14. század óta megőrizték, és tök újnak néz ki. Persze lehet vadállatokkal együtt élni, és bizonyára ennyi is a valóságalapja a meséknek, de hogy az oroszlán munkaállatként szolgáljon, az nevetséges. És persze lehet, hogy az az oroszlánbőr régi, majd megvizsgálják.

"A hívőknek az ilyen csodák valóságosak" mondja maga a szerzetes. Ő is érzékeli, hogy kicsit nevetséges, amit mond.

Vagy például a Jézus imposztor, aki közvetlenül alagutat nyitott Jeruzsálembe. Az elképzelés bugyutaság, hiszen egy föld alatti alagút, amely kicsit levág a Föld kanyarulatából sem sokkal rövidebb Etiópia és Izrael között.

Vagy a "szent", aki egy nap alatt írta meg állítólag a filmben szereplő evangéliumot, de mivel egy kicsit kifutott az időből, megállította a napot. Beszélt a Nappal, azon kívül ugye elköveti ugyanazt az ismert hibát, amely a Bibliában is van. Ha itt valami hatalmas tudású emberről lenne szó, tudhatná, hogy a Földet kell megállítania, nem a napot, és ezt meg is fogalmazhatta volna. Akkoriban esetleg furcsán hangzott volna, de utólag pont ez igazolta volna. Furcsa dolgokkal meg úgyis tele volt a vallás.

Egzotikus számunkra az is, ahogy ezek az etiópiai keresztények persze nem latinul énekelnek, és ez persze kevésbé tűnik szentnek, és többször nevetségesnek. Mellesleg a liturgikus nyelv ott is egy ősi, kihalt nyelv. A vallás általában konzervatív, nem a progresszió élharcosa, ezt jelzi az is, ahogy halott nyelvhez is képesek ragaszkodni.

Furcsa, megmosolyogtató az is, amilyen ruhákban vannak, ahogy a sivatag közepén, éjjel, esernyőkkel körmenetelnek. Persze mindez olyan, hogy ha csak kulturális alapon nézzük, akkor a multikultihoz hozzá tartozik, és teljesen elfogadható. Csak éppen az olyan elképzeléseket teljesen tönkre vágja, hogy ezek a liturgiák tutira az egyetlen, igaz szokások. Nem, minden ilyen szokás, a vallásosakat is beleértve legtöbbször csupán esetleges. Ritkán van valami tényleges értelme. Szóval persze, ha akarják, éljenek így, de mivel láttunk már százféle hasonlót, mi ezt csak úgy tekintjük, hogy nekik éppen ez a hóbortjuk, nem több.

Nevetséges az is, ahogy a szent vízhez, amely egy otromba vasszerkezetből folyik, műanyag kannával jönnek. Valahogy ez az egyszerű népeknél visszatérő minta, az egyszerű buddhizmusban, hindu vallásban is furcsán tobzódik a műanyag.

Számunkra, nyugatiaknak a műanyag lehet hasznos, ritkán lehet designos is, de akkor annak olyannak kell lennie. Mi egy üdítőitalos palackot lehet, hogy rutinszerűen használunk és eldobunk, de milyen otrombaság lenne egy templomban egy műanyag, szenteltvíztartó lavor?! Komolytalanná teszi az egészet.

Sokszor ezek a szerzetesek naplopóknak, hippiknek tűnnek. Például az az ember, aki állítólag 60 éve egy lakásban él, amelyből ki se mozdult. Különösebb bölcsességeket nem mond, nem is tud mondani, nyugaton ritkán tisztelnénk az ilyen embert. Ha nem mozdult még ki a lakásból, inkább neurotikusnak gondolnánk, mint szentnek. De az összes szerzetes olyannak tűnik, aki a mi társadalmunkban már nem az intellektuális réteget jelentené.

Ezt illusztrálja, ahogy például a szerzetesek úgy kuncsorognak egy szemüvegért, mint egy kéregető az aluljáróban. Mellesleg persze a tudomány és technika eredményeit kéregetik, valahogy a rövidlátást a vallás nem oldotta meg.

Ezek az etiópiai keresztények azért is érdekesek, mert egy egzotikus szektát képviselnek. Európában azt gondoljuk, hogy a kereszténység meglehetősen egységes. Jó, vannak katolikusok, kálvinisták, lutheránusok, de pitiáner dolgokon különböztek össze, mint nyelv, hatalom, cölibátus. Meg persze vannak még furcsaságok is, de ez az etióp szekta, ez nagyon régen vált el a kereszténység fő ágaitól.

Azok a szerzetesek, akik a második vonalban jöttek, és a hittérítést igazán véghez vitték, menekültek voltak. Eretnekek, a Kalcedoniai Zsinat által „kiközösített” monofiziták, saját maguk szerint miafiziták (komplex egység), akik azt hiszik, Jézus egy lényegben volt isteni és emberi, nem pedig két lényegben.

Arra emlékeztet ez minket, hogy a korai kereszténységben miféle vallásháborúk zajlottak elméleti téren, milyen sok szekta volt, és hogy a győzedelmes szekta győzelme teljesen esetleges volt. Az arianizmus vita is ide kapcsolódik és ha jól sejtem, az Ember Tragédiájában megjelenített homoousious-homoiousios vita is. És akkor a végén, a szentháromsággal egy másik szinten valami hasonló furcsa dolgot fogadtak el dogmának.

Nem szabad tehát bevennünk, hogy a katolicizmus és a protestáns vallások majdnem egységet alkotnak, illetve történelmi vallások, és akkor itt vannak ezek a kicsi vagy új szekták. Arra emlékeztet minket ez a történet, hogy a katolicizmus is csak egy szekta. Igaz, a győztes szekta. A többi keresztény egyház, amelyet ma történelmi, nagy egyháznak mondanak, csak annyiban szerencsés, hogy fennmaradt, elterjed szekták. Nem feltétlenül érdemük, hanem politikai okok miatt.

Az összehasonlító valláskritika számomra ezen a napon eléggé összesűrűsödött, mert a Phoenix TV műsorában "Schätze der Welt - Erbe der Menschheit" címmel van egy óriási sorozat, amely tényleg egy csomó érdekes, egzotikus kulturális kincset mutat be a világból, és egy csomó vallást. Buddhista, iszlám városokat, országokat. Ma például Kaya - Die heiligen Wälder der Mijikenda/Kenia címmel egy kenyai egyáltalán nem keresztény vallásról láttam filmet. És a különbségek mellett meglepően hasonlóan néztek ki sok szempontból. Kontrasztnak ott volt a "Der Jakobsweg nach Santiago de Compostela" címmel a katolikus zarándoklatról szóló film, amely kereszténységről szólt, és mégis, mennyire más kereszténységről, mint az etiópiai szekták. Az etiópiai szekták bizonyos szempontból a görög Meteorákhoz hasonló, de értelemszerűen a hasonló geográfiai viszonyok miatt.

És ez az egész összehasonlító valláskritikában a nagy tanulság: annyi különféle vallás van, hogy egyszerűen nevetséges azt hinni, hogy az egyik közülük az pont igaz. Az is nagy túlzás, hogy ezeknek a vallásoknak volna egy közös vallási magja. Ami közös, az inkább természeti, inkább emberi. Ami különbözik, na az szokott az önkényes dogma lenni.

Ha például Santiago de Compostella és a Meteorák szóba került, a vallás két olyan jelenségét említettem, amely tényleg elterjedt. Az is, hogy zarándokolni kell. Nem csak Compostellába, de Mekkába is szokás. Az, hogy kolostorok vannak: nem csak Etiópiában, nem csak a Meteorákon, hanem Tibetben is. És nem csak itt vonulnak el a világ elérhetetlen, távoli szegleteibe.

De pont a mai napon egy másik dokumentumfilmet is láttam a Phoenixen, amely fényesen igazolja, hogy ez meg inkább emberi. "Mitten ins Herz Südamerikas" címmel két férfi végigjárja Dél-Amerikát, és nem sok vallásos motívum látszik a dolog mögött. Ez lenne egyfajta nem vallásos zarándoklat. Ha belegondolunk, nem a vallás privilégiuma az, hogy az ember szeret egzotikus tájakra menni, nagy utakra vállalkozni. Valahogy bizonyos emberekben benne van a kalandvágy, és szeretnek kitűzni egy célt, ahova el kell jutniuk. És ahogy a közhely tartja, ahogy sok regényben le van írva, sokszor nem is a cél a lényeg, hanem az út maga. Magam is így vagyok vele, nagy utazgató vagyok Európán belül.

Ez a mi két dél-amerikai vándorunk a Tűzföldön találkozik két "szerzetessel", akik ott élnek kint, egyedül, ahol nincs közmű, nincs út, ellenben van nagyon mostoha de szép természet, nehéz megélhetés, óriási magány. És ezek az emberek pont ezt szeretik, mert ilyen emberek is vannak. És bennük sem látszódott semmi vallásosság. Nem csak a szerzetesek kiváltsága, hogy szeretnek a világtól elvonulni, és attól elszigetelve élni.

Megjegyzem, miközben persze tökéletesen joguk van ezt szeretni, a világtörténetben soha nem ezek az elszigetelt emberek hozták létre a kultúránk, a filozófiánk, a tudás legnagyobb eredményeit. azért kérem elszigetelve, mások segítsége nélkül, egyedül senki sem ér el sokat. Ahhoz ugyebár, ahogy Newton mondta, óriások vállára kell állni. Éppen ezért ezektől a szerzetesektől ne várjunk sokat! Még, ha a vallás nem volna is hülyeség, akkor sem ők mondanák meg a tutit.

Ezt a cikket beküldtem az Élet és Irodalomba, elutasították. Beküldtem a Népszavába, választ se kaptam. A Népszabadságba és HVG-be már meg se próbálok cikket küldeni, annyit utasítottak vissza. Pedig valamikor, sok éve még meg tudtam jelentetni pár cikket. És biztos nem én hülyültem el azóta. Holott most még a honoráriumról is lemondtam. Én nem megélhetési újságíró vagyok. Konklúzióm: Ma, Magyarországon negatív szelekció, uram-bátyám reflexek uralkodnak nem csak a kormány-oldalon, de az ellenzéki újságokban is. És természetesen az index.hu, a blog.hu, ar origo.hu az "istennek" se emeli ki a blogot. Ez van, gyerekek, innen szép nyerni! A like-okat viszont köszönöm. Igen sokat hoztunk össze, mi magunk is.

***

Kik akarnak gyerekeinknek etikát tanítani?!

Ők, akik egy avítt, 2-3000 éves könyvet tekintenek meghatározó mintának a modern élethez?! Akik azt gondolják, hogy ókori pásztorok és asztalosok adhatnak jó tanácsokat egy olyan élethez, amely repülők, számítógépek, mobiltelfonok között zajlik?! Akik más könyveket, ha egyáltalán olvastak, másodrendűnek tekintenek. Akik falansztereikben nem ismerik, vagy tagadják az olyan etikai rendszereket, melyeket például Arisztotelész, Spinoza, Kant dolgoztak ki?! Akitől aligha fogunk érdemben hallani Epikurosz, Diderot, Nietzsche, Schlick és Dennett gondolatairól?!

Azok, akik sok száz év után kértek bocsánatot Galileitől?! Azok, akik csak sok emberöltő  múlva, kelletlenül ismerték el Darwin eredményeit?! Vagy még akkor sem. Akik századokkal kullognak a tudomány és a felvilágosodás mögött kolostoraik kerengőiben. Akik nem az életre tanítanak, hanem a halálra.

És kikre akarják ráerőltetni a dohos, korlátolt nézeteiket?! Azokra a gyerekekre, akik nem feltétlenül olyan családokban nőttek fel, mint amilyet erőltetnének, de köszönik, azért még teljes értékű emberek?! Akiknek anyjuk vagy apjuk inkább egyedül neveli őket, semmint egy mérgezett családi környezetben?! Mert nincs alku, ő hadd legyen boldog! Akármennyire is erőltetik ezek...

Olyan gyerekeknek, akiknek esetleg azt kell lerendezniük magukban, hogy két apukájuk vagy anyukájuk van?! Hol adhat erre mintát a Biblia?! Nem inkább modern filmekben és regényekben találnak ezekre megoldást? Olyan életet fognak élni, amilyet ki tudnak hozni abból, amijük van, amilyet a szerencse vagy szerencsétlenség hoz számukra. És nem olyat, amilyet ezek erőltettek rájuk.

Olyan gyerekekre, akik nem lógnak mesék tején, saját életet szeretnének élni, arról álmodoznak, amit fantasztikus könyvben olvastak, vagy filmben láttak. Olyan gyerekekre akarják ráerőltetni az erkölcseiket, akik már egy egészen más világban fognak élni, amilyen világot ezek el sem tudnak képzelni?! Hörpintenek valódi világot, jártak már a falu végén túl, és keresztül-kasul bejárják Európát egyetemi éveik alatt, esetleg élni is fognak majd külföldön. S nem jönnek majd haza szolgálni aljas, nyomorult hatalmakat.

Idegen nyelveket beszélnek, nekik nem lehet beadni a sok butaságot, mert nem fogják be pörös szájukat, s a tudásnak tesznek panaszt, ha kell, majd nem az édes magyar anyanyelven.

Külföldi barátaik vannak. A social network site-okon naponta chatelnek velük. Látni fognak afrikaiakat, ázsiaiakat, mindenféle vallású és vallástalan emberekkel fogja őket összehozni a sors, a Facebook az Erasmus vagy a monster.hu. Le fog nekik esni, hogy az ateisták nem mind gonoszak, és hogy van élet a kereszténységen túl.

Ezek akarják gyerekeinket hazahívni más országokból a maguk kis rezervátumaiba?! Hogy ott majd pár év múlva jobb lesz, mert ha minden jól megy, akkor már a háromnyomásos matolcsyzmusra fognak áttérni?! Olyanokat, akik látni fogják országokat, ahol az egyházi adó fakultatív, ahol valódi vallásszabadság van, ahol az egyház nem lóg az állam csecsén.

Olyan gyerekeknek, akiknek ha nem tetszik a tévében lévő sorozat, akkor Internetről néznek másikat. Akik egy fokkal szabadabbak szüleiknél, van, amikor már teljesen maguk emelnek fel egy-egy sztárt maguk közül a teljes ismeretlenségből a last.fm vagy myspace.com (Tudom, myspace and last.fm is so over!:). Nem csak azt nézik meg, amit eléjük tesznek, hanem amit a barátjuk küld nekik.  Flashmobolnak, mémeket gyártanak. Akiknek ha nem tetszik egy sorozat szinkronja, csinálnak, keresnek, letöltenek másikat, vagy eredetiben nézik meg azt. Akik blogolnak, képregényt rajzolnak, és fiatalon elkezdenek együtteseket alapítani.

Olyan gyerekeknek, akik valószínűleg látni fognak nemcsak sakkozó számítógépet, de beszélő robotot, fordító weboldalt, és talán még mesterséges intelligenciát is. Akiknek nem lehet beadni, hogy az emberi psziché nem az agyban lakozik. Feltehetően együtt fognak élni mesterséges élettel, egész biztosan nem isten által teremtett új fajokat, s nem lehet nekik beadni vis-vitalis elméletet, kreacionizmust és intelligens tervezést?! Ha szerencsénk van, talán a földön kívüli élettel is találkoznak, és látni fogják, a földi élet nem az Univerzum közepe.

Olyan gyerekeknek, akik koncertre, fesztiválokra, tengerpartra és síelni járnak. Kajakoznak, bungee jumpingolnak. És ezekről semmit nem tudnak olvasni a Bibliában. És nem is a papoktól várják a legújabb trükköket.

Olyanok akarnak a gyerekeinknek erkölcsről tanítani, akik még nem voltak nővel, nem voltak szerelmesek?! Olyanok akarnak segíteni nekik, akik egy szakítás fájdalmát még soha nem élték át?! Olyanok akarnak abortuszról papolni, akik még soha nem szültek?!

Olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akik saját tanításaikat sem tudják betartani?! Templomaik aranyozottak, piszkos üzletekben ügyeskednek, és elnyomókat szentelnek fel.

És végül olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akiknek paedophiliája túlságosan sokszor is volt azoknak legnagyobb megnyomorítója?!

Egy nagyon érdekes riportot láttam a minap az ARTE tévében (franciául és németül nézhető meg az adott linken, át kell kapcsolni), amely a Mali északi részén történt fundamentalista, iszlamista rombolásról szólt. A riport mellbevágó. De nem azért, mert vért, erőszakot, fegyveres harcot és halált mutatnának. Nem is azért, mert mondjuk éhezést és nyomort ábrázolnának. Pedig a történések mögött van vér, erőszak, fegyverropogás és halál is. Csak ezt nem tudják felvételekkel bemutatni, és nem is ez a céljuk. A riport célja annak bemutatása, hogy milyen rombolást vittek véghez az iszlamista erők az ottani emberek mindennapi életében. Annak a bemutatása, hogy az iszlamista fundamentalistákkal mit vesztettek, milyen alapvető lehetőségek, remények, jogok vesztek el az emberek mindennapi életében.

A riport nagy része 2005-ben készült Maliban, egy Goundam nevű városban, amely az északi, iszlamisták által elfoglalt területen fekszik. 2005-ben az ARTE itt azért forgatott, mert Oumou Sall Seck, egy a fővárosban, Bamakoban élő nő nyerte meg a helyi, teljesen demokratikus választásokat, és ő lett a polgármester. Akkor még az iszlamistáknak híre-hamva nem volt, bár a filmbeli férfi elég erős iszlám konzervativizmusról beszélt, de hangsúlyozta, hogy nem terrorista fundamentalizmusról van szó. Akkor még, 9/11 után, az afganisztáni háború után, a tálib-rezsim bukása után, de Osama bin Laden megölése előtt ez jogosnak, fontosnak látszódott. Azt sem lehetett tudni, hogy Maliban ez lesz belőle.

Az, hogy a képanyag nagy része, és a helyszíni anyag nagy része 2005-ből való (itt a teljes anyag), hitelesíti a filmet. Senki nem gondolhatja, hogy 2005-ben szántszándékkal olyan filmet forgattak volna, amely majd 2012-ben lejáratja az iszlamistákat. Sajnos ezt nem lehetett előre látni. Bár a film nyilván szép0t dolgokat, de egészen sok kézzelfogható dolgot bemutat.

2005-ben a szenzáció nyilván az volt, hogy egy nő nyert polgármesteri pozíciót egy ilyen helyen, ami tényleg meglepő. A filmben megszólal egy idős férfi, aki hangsúlyozza is, hogy ettől még a nők nem egyenjogúak. Azt mondja, hogy igen,  polgármester az most egy nő, de a többi nőnek ettől még másodrendű a szerepe. Láthatjuk, hogy azért mit jelent az az iszlám konzervativizmus, amelyről a másik férfi beszélt. Az is igaz, és hangsúlyozzák, hogy Oumou Sall Seck nem is a feminizmusért száll síkra, hanem csupa olyan dologért, amely ellen nem nagyon lehet kifogása senkinek, mert csak jobb állapotokat teremt. Okos nő, mert nyilván látja, hogy ha egyenesen támadna, akkor nem sikerülne neki semmi. És nagyon diplomatikusan manőverez.

Persze a fundamentalistáknak lett ellene szava, és kicsit azért a konzervatív bácsika előtt is bizonyára felrémlett, hogy ennek a sok haladásnak azért mi lehet a vége. Oumou Sall Seck célzott később arra is, hogy a fundamentalisták (tehát a fegyveres csoportok) később helyi támogatást is nyertek. Könnyen el lehet képzelni, hogy olyan konzervatív, iszlám férfiak, akiknek nem tetszett az, hogy a haladással a szociális modernizáció is óhatatlanul meg fog jelenni. De térjünk vissza a 2005-ös helyzetre!

Oumou Sall Seck választások útján nyert az akkor még igencsak demokratikus országban. Utána rendezte a város anyagi helyzetét, sikerült jobb adózási morált elérnie, iskolát nyitott, sikerült elérnie, hogy a gyerekek szeressenek tanulni. A gyerekek olvasni, írni tanultak, majd franciául. Egy orvosi állomást nyitott (valószínűleg a rendelő, kis kórház és gyógyszertár ötvözete). Valahol egy könyvtár képe is felbukkan.

Nagy fokú korrupció ellen kellett küzdenie, és az európai politikából kiindulva, ezt biztos nem tudta legyőzni, közel sem biztos, hogy maga galamb lelkű, tiszta és szent - tudjuk, hogy a politikai ügyek mindig komplikáltak - de az biztos, hogy egy normális európai szemlélettel nézve a nő polgármesterkedése nagy fokú haladást jelentett a városnak.

Oumou Sall Seck Párizst és Strassbourgot említi mintaképnek, azt mondja, minden intézkedését külföldi minták alapján vezette be, és ez igaz is. Mikrohitelezésről is beszélt, és arról, hogy korábbi üzleti tapasztalatait, tudását kamatoztatta.

Aztán jöttek az iszlamisták. A filmben sok csoport neve elhangzik, ami nekünk mindegy, egyébként Oumou is azt mondta, neki egyformán rosszak, tehát erre én ki se térnék. Azok a fundamentalisták jöttek, akikről a hírekben azt láttuk, hogy Timbuktuban ősi, egyébként iszlám templomokat rombolnak.

Goundamban is bevezették a shariát, és annyit látunk a képi anyagban is, hogy feldúlták az orvosi rendelőt, az iskolát. Oumou-nak menekülnie kellett Bamakóba, majd a riport idei részét Párizsban a Pont des Arts-on forgatták.

Valószínűleg azért jött Párizsba, mert menekülnie kellett, de azért is, mert innen remél segítséget. ENSZ beavatkozást szerveznek, amely a teret nyert, immár elég erős, és minden bizonnyal erős Al-Quaida támogatást élvező fundamentalisták kiűzését veszi célba az egyébként is megosztott, immár nem demokratikus országból. Oumou Sall Seck jelzi, hogy mennyire nehéz a dolog, még nyugati országok katonai támogatása esetében is. Eléggé reményt vesztetten beszélt.

Ami a filmben szerintem legfontosabb az az, amikor arról beszél, hogy mit vettek el tőlük a fundamentalisták. Mi az, ami egész biztosan durva, hosszú távú, ami nem csak valami véletlen, elmúló, háborús veszteség, nem kontrollálatlan csapatok visszaélése, hanem a fundamentalisták alap ideológiája, ami a sharia törvényhez hozzá tartozik. Oumou is a legsúlyosabbnak azt ítéli meg, amikor a szabadságukat veszik el. Amikor tiltanak, és előírnak. Nem gyülekezhetnek, nem szórakozhatnak (a zene betiltásáról magyar nyelven is jelent meg hír), nem ülhetnek össze az ajtó előtt beszélgetni, nem dohányozhatnak, be kell bugyolálni magukat tetőtől talpig.

Látszólag a kapu előtt beszélgetés kis dolog, de minden normális faluban tudják, látjuk, ismerik, és fontos dolog az, hogy az emberek kiülhetnek a padokra, beszélgethetnek egymással dolgokról. Nem tűnik iszonyatosan nagy dolognak, ha ettől fosztják meg az embert az iszlamisták, pedig de, ilyen egyszerű dolgok is szörnyűek. Nekünk ez természetes. Mi erre nem is gondolunk, amikor vallási fanatizmusról van szó.

Ahogy azt jeleztem, itt nem arról van szó, hogy Oumou Sall Seck ateista. Bár, ahogy elnézzük, kisminkelve, mindenféle szép ruhában, ékszerekben egészen szabad, nyugatias nő benyomását kelti. Fejkendőben járkál, de ez tulajdonképpen szabadon választott divatnak tűnik. Párizsban az RER-en és a metrón nagyon sok ilyen nagyon színes afrikai nőt láttam.

Tehát Oumou nem tűnik nagyon vallásosnak, de ateistának sem. A történetet hívők egész biztosan odáig gondolják csak végig, hogy a tanulság az, hogy a fundamentalizmus rossz, a mérsékelt vallás meg jó. De ott van az a pár kis momentum: az iszlamisták azért tudtak ennyire tért nyerni, mert a környék nagyon konzervatív, vallásos. Nem véletlenül választották ki a helyet. Ott van a bácsika, akinek a beszédéből lehet érteni, neki tüske a női polgármester személye. A tiszta sor tehát mégiscsak az ateizmus lenne.

Hívők között mindig lesznek fundamentalisták. Mindig lesznek konzervatív vallásosak, akik hallgatólagosan, elnézően vagy jobban is támogatják őket. A vallás mindig alkalmas lesz megkülönböztetések alátámasztására, és mindig lesz is aki erre használja majd. Ott lesznek a konzervatív férfiak, akik például a nők elnyomását fogják ezzel ideologizálni, és ha a modernséggel együtt női egyenjogúság jön, akkor inkább a fundamentalizmust választják. Mert férfiak, hívők és buták.

Elhangzott a riportban egy kulcsszó, és nem véletlen, hogy ez egy francia riport, és egy francophone országban játszódik. Oumou Sall Seck maga hozta fel az állam és egyház szétválasztását, mint ami fontos elv volna. Franciául a "laicisme" szót használta. A német verzióban fordították ezt az állam és egyház szétválasztására.

Ez volna az az elvi és gyakorlati minimum, amelyből nem engedhetünk. Ez az, ami Magyarországon is aktuális, ez az, aminél még Magyarországon is van miért küzdeni. Mert lehet, hogy itt még nem futkároznak vallási fanatikusok fegyverrel a kezükben az utcán, még nem indították újra az inkvizíciót és az eretnek égetést, de a szekuláris állam már Magyarországon sem létezik. Mivel pedig ez elbukott, ezért a következmények is hamarosan eljöhetnek.

És akik azt gondolják, hogy vallás nélkül nem volna jobb a világ, akik azt gondolják, hogy más módon is lehet önkényuralmat bevezetni, azok gondolják már meg ezt az esetet! Ott van Mali, és az ország déli részéni s puccs zajlott, az északiban is. Az északiban volt vallási az ideológia, itt volt műemlék-rombolás az eredménye, ott a vallási ideológia alapján durva törvényeket vezettek be, és csak vallási alapon lehetett ezeket bevezetni.Más alapon ez nem ment volna ilyen könnyen, és nem lett volna ilyen szélsőséges. És ezekről szólnak a nagy, mellbevágó hírek, nem a déli országrészről. Bizonyára ott sem rózsás a helyzet, de Mali igenis jobb volna, ha legalább északon nem lennének ott az iszlamisták, igenis jobb lenne vallás nélkül.