A kép illusztráció, nem biztos, hogy a medjugorjei esetről szól.
Kérdezem tehát, hogy valóban egy ilyen istenben hisznek a hívők?! Egy bohóckodó, embertelen istenben?! Mert ez szerintem minden, csak nem bölcs és jóságos. Egy ilyen istenhez ugyan mi a fenéért imádkozna valaki, miért nem inkább megvetéssel fordul el tőle a hívő?!
***
Tegnapi hír volt a Népszavában, hogy "Elképzelhető, hogy a katolikus egyház hosszas kötélhúzás után hajlandó lesz elismerni a medjugorjei látomásokat." Természetesen az ilyen dolgokat eleve nem kell komolyan venni, és a hír szerint még a Katolikus Egyház is érzékeli, hogy mennyire komolytalanok az ilyen látomások. Bárki mondhat ilyet bemondás alapon, és időnként vannak is, akik hajlandóak ilyet bemondani. "Messziről jött ember azt mond, amit akar" - tartja a mondás. Elhinni nem kell.
Egy ilyen látomást alig lehet igazolni, olyan ez, mint a Loch Nessi Szörny, illetve az UFÓ látomások. Ha a bemondáson túl van egy fénykép, az egy kicsit komolyabb dolog, akkor legalább lehet a fénykép hitelességét bizonyos szempontból vizsgálni. Lebukni legalábbis lehet ilyen fényképekkel. Ám, ha van egy fénykép egy ilyen látomásról, amely hitelesnek tűnik, akkor az még mindig igen gyenge bizonyíték arra, hogy van emögött valós jelenség. Ahogy Nessiről is van olyan fénykép, amely azzal nem bukott le, hogy manipuláció, de azért ez még kevés ahhoz, hogy elfogadjuk Nessi létezését. Hasonló a helyzet a vallásos látomásokkal.
Sok tanú egybehangzó vallomása is felér körülbelül egy hiteles fénykép erejével (itt még a tömeges hallucináció esetét is figyelembe kell venni), de ez is hasonlóan kevés. A gond az, hogy ez még így is a levegőben lóg. A tudomány és a józan ész azt mondja, hogy ha a dolog mögött nincs még több fizikai összefüggés és további független igazolhatóság, akkor egy ilyen látomást nem fogadhatunk el igaznak, és igazából nincs is tétje a dolognak, mit érnénk azzal, ha elfogadnánk?! Nessi esetében legalább arról szól a hipotézis, hogy a szörny tényleg ott van a tóban, és nem egy futó jelenség. De egy vallásos látomásnál még erről sincs szó. Mi értelme volna annak, ha Mária tényleges megjelenését elhinnénk?! Mi következik ebből? Mire lenne használható egy ilyen "tudás"?!
Kár volna tehát erre szót is vesztegetni, és ezt még a Katolikus Egyház is érzékeli. De azért van az a társadalmi nyomás, különösen híres, anyagilag befolyásos emberek részéről, amely után elhajlani kezd az intellektuális tisztesség útjáról.
Én se írnék erről, és nem is mennék bele mélyebben, ha nem volna egy másik fajta gondolat, amelyet fontosnak tartok elmondani, és amelyhez ez az eset, illetve egy nemrég történt másik eset tökéletes illusztráció.
Tegyük fel tehát játszásiból, hogy "Szűz" Mária valóban megjelent Medjugorjéban ezeknek az embereknek! Azt kellene akkor hinnünk, hogy van ez az isten, aki jóságos és bölcs, és hát diavetítősdit játszik a hívő emberekkel ezeken az "isten" háta mögötti helyeken. Rendben. Nos, rakjuk hozzá azt az esetet, amikor nemrég például az Egyesült Államokban egy ámokfutó lelövöldözött jó néhány iskolás gyereket, amely az iskolai lövöldözések történetében talán a legtragikusabb eset volt az Egyesült Államokban. Sok hasonló eset volt, de itt tényleg sok és nagyon fiatal gyerek halt meg. Ha isten valami jót akarna tenni csodákkal az embereknek, akkor ebben az esetben könnyen el tudjuk képzelni, hogy egy igen apró kis csodával megakadályozhatta volna a tragédiát. Például, ha Máriát az ámokfutónak vetítené be, akkor azzal minimum eléggé összezavarná, és valószínűleg nem követné el borzalmas tettét. De istennek derogált ezt tennie. És ez az elképzelés nagyon is embertelen.
És akkor ha mindezt összerakjuk, akkor azt kéne hinnünk, és sok hívő azt is hiszi ezek szerint, hogy van ez a bölcs, és jóságos isten, aki Medjugorjéban, és más helyeken olyanokkal bohóckodik, hogy mindenféle látomásokat generál, aminek tényleg nem sok értelmét lehet látni, és eközben tétlenül nézi a tragédiákat, ahol tényleg nagyon hasznos, jó lenne beavatkoznia, ha be akar avatkozni. Ha valaki hisz az ilyen látomásokban, akkor nem mondhatja, hogy isten nem tesz csodákat, nem avatkozik be az emberek mindennapi életébe. Aki ilyet hisz, az azt kell, hogy higgye, hogy beavatkozik, de ezt valami olyan pancser, bohóc módon teszi, hogy az elképesztő. Rosszkor, rossz helyen avatkozik be.
Hívők, kínjukban jöhetnek esetleg azzal, hogy isten jó, és bölcs, csak ezt nem emberi fogalmak szerint kell érteni. Hogy isten embertelen módon jóságos és bölcs. Ez persze nem más, mint szómágia, mert mit akar jelenteni?! És még, ha el is fogadnánk, hogy isten nem emberi fogalmakkal jó, és bölcs, nekem, emberként nincs más lehetőségem, mint azt tisztelni, ami az én fogalmaim szerint tiszteletre méltó. Ha minden mástól elvonatkoztatnánk, akkor egy embertelenül jó isten elképzelése egy logikailag igen meredek, de lehetséges hipotézis lenne, azonban ez azon nem változtatna, hogy az ember tiszteletét az emberi fogalmaim határozzák meg, és nem hipotetikus fogalmak. Például sehogy sem tisztel normális ember egy embertelen terroristát, hiába jönne valaki azzal, hogy a terrorista jó, csak nem emberi fogalmak szerint. Az emberek igenis emberi szempontjaik szerint ítélnek meg erkölcsi dolgokat.
Ha a vallásoknak egy "jóságos" isten védelmében odáig kell elmenniük, hogy nem emberi, hipotetikus, ismeretlen erkölcsi mércéket tételez fel, akkor ez meredekebb, mint az erkölcsi relativizmus, amely az erkölcsi szabadságot hirdeti, de természetesen ezen belül az embereknek emberi erkölcsrendszert tulajdonít. Tudjuk, hogy a Katolikus Egyház már az erkölcsi relativizmust is elveti, hogyan hirdethetné akkor a nem emberi erkölcs még meredekebb fantazmagóriáját!? Csak az isteni rögeszme védelmének érdekében tenné ezt az intellektuális bakugrást.
A Katolikus Egyház például elítéli a homoszexualitást egyfajta abszolút erkölcs alapján, azt a homoszexualitást, amelyet egy plurális erkölcs tolerál azon az alapon, hogy ma az emberek többsége elfogadhatónak tartja. És akkor ugyanez a Katolikus Egyház védhetőnek tart egy ámokfutást tétlenül néző istent?! Hát nincs itt valami totálisan megborulva?!
Erkölcsi relativista alapon legalább létező, ismert, megfogalmazható erkölcsi normák ütköznek. Egy terrorista esetében például legalább meg tudjuk mondani, hogy ő miféle "értékekben" gondolkodik. És aztán elítélhetjük azon az alapon, hogy a konszenzuális értékek szerint az emberölés mégsem fogadható el ilyen indokokkal. De mit mondhat erre egy olyan, aki elfogadja azt, hogy isten tétlenül nézi az ámokfutást, ráadásul senki nem tudja, hogy milyen megfontolásból?! Hát ez kevésbé védhető, mint a legelvetemültebb terrorista!
Miféle abszolút erkölcs az, amely állítólag mindenkire érvényes, csak istenre nem?! Miféle alapon lehet azt elképzelni, hogy egy abszolút erkölcsi elv mellett ugyanaz a dolog rossz, ha X.Y. követi el de megengedhető, ha Z. követi el?! Miért lenne kivétel, ha egyszer abszolút az erkölcs?! Azon az alapon, hogy isten hatalmas?! "Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?" Isten tétlenül nézheti az ámokfutót, de az egyszeri embert elítéljük, ha nem avatkozik be?! Képzeljük el, hogy például a pedellus ott ül az iskolában, megnyomhatna egy gombot, és az ámokfutó előtt bezáródna egy ajtó, és nem hajthatja végre a tettét. A pedellus meg is teheti a gombnyomást, nem is veszélyezteti az életét, és még sem teszi. Ugye elítéljük?! Nos, isten állítólag hasonlóan ül az "égi irányítóközpontban" és nem avatkozott be. Az ámofkutásba nem, de állítólag Medjugorjéban bohóckodott. Hogy jön ez össze?!
Ez akkor oda vezet, hogy a hatalmasoknak szabad azt, amit a gyengéknek nem. Akkor diktátoroknak ki lehetne magyarázni a népírtásokat. Akkor ez nem abszolút erkölcs, sőt, ez egy igen faramuci erkölcs, ellenkezik azzal az igen mély alapelvvel, hogy a jó és rossz nem lehet pénz, hatalom, erő kérdése, vagy nem lehet az elkövető személyre nézve relatív.
Kérdezem tehát, hogy valóban egy ilyen istenben hisznek a hívők?! Egy bohóckodó, embertelen istenben?! Mert ez szerintem minden, csak nem bölcs és jóságos. Egy ilyen istenhez ugyan mi a fenéért imádkozna valaki, miért nem inkább megvetéssel fordul el tőle a hívő?!
Ez az isten elleni érv a gonoszból vett istenérv egyik speciális fajtája, csak a jóságos és bölcs istenre vonatkozik. Ilyen istennel szemben értelmes ember, ha körülnéz a világban csak erős ateista, csak tagadó álláspontot vehet fel. Mert csak az erkölcsi szempontokat nézve lehet hinni egy közönyös istenben, aki nem avatkozik be semmibe, és akkor Medjugorjéban sem vetít látomásokat, de azt kár tisztelni. Ám olyan istenbe, aki jó, érdekli az emberiség, olyanban sehogy sem lehet hinni. Azt csak tagadni lehet. Igazoltan nem létezik, csak körbe kell nézni a világban.
