Ateista Klub

Immanuel Kant főműve (A tiszta ész kritikája) először 1781-ben, majd átdolgozva 1787-ben jelent meg. Kant a könyvben három olyan istenérvet cáfol, amelyek ma is gyakran előkerülnek Isten létének bizonyítékaiként, ezért nem árt nagyvonalakban megismerkedni a művel.

A tiszta ész kritikájának megértése komoly szellemi erőbevetést igényel: következetesen használt és jól definiált, de rendkívül absztrakt és ridegnek tűnő fogalmi nyelvével és a gondolatok rendszerének végletes bonyolultságával nehéz kihívás elé állítja az olvasót. Érdekes módon viszont az istenérvek cáfolatai eléggé egyszerű alapgondolatok, amelyek lényegében Kant bábeli gondolatépítményének alapos ismerete nélkül is megérthetőek, bár összefüggnek azzal, és a férfias kanti terminológia ijesztő szövevényében fogalmazódnak meg.  Ám ahhoz, hogy az istenérvekről szóljunk, röviden mégiscsak utalni kell arra a kontextusra, amelyben feltűnnek.

Kant a könyvben a megismerés szerkezetét vizsgálja. Szerinte a dolgok tőlünk függetlenül léteznek, ám amilyenek a valóságban, az nem felel meg okvetlenül annak, ahogy számunkra léteznek. Nem tudjuk, milyenek ténylegesen (erre Kant híres terminusa a ’magában való dologról’), mert ahogy mi tapasztaljuk őket, az a mi megismerőrendszerünk által sajátos módon feldolgozott anyag. Az érzéki világra vonatkozó személyes tapasztalatokkal kapcsolatban ez ma is könnyen belátható, hiszen a pszichológiából tudjuk, hogy az érzékletek, észleletek már eleve a tudatunk és az ismereteink által megformálódva jelentkeznek számunkra, ezért van az pl. hogy olyan könnyen látunk bele arcokat ködfoltokba.

Kant emiatt azt a célt tűzi ki maga elé, hogy magát az emberi megismerés szerkezetét tegye vizsgálat tárgyává.  A megismerésre vonatkozó ismereteket Kant ’transzcendentálisnak’ nevezi, ami nem keverendő össze a transzcendenssel. Ennek a megismerési rendszernek Kant három szintjét különíti el: 
1. Észlelés (szemlélet)

2. Értelem

3. Ész

A dolgok érzékileg jelennek meg a szemlélet számára. A tiszta szemlélet formái a tér és az idő. Ez rendkívül rendezetlen és sokféleséget mutató anyag, amit az értelem fogalmai rendeznek egységes tapasztalattá. A fogalmak itt nem a hétköznapi értelemben vett fogalmak, hanem azok a struktúrák, amiben az érzékek által szolgáltatott anyag elrendeződik (pl. az egység, az okság stb.) Minden ismeret a szemlélet és a fogalom kapcsolatából származik. Kant ezt követően nehéz és végeláthatatlannak tűnő elemzésekbe bonyolódik az értelem és a szemlélet között közvetítő sémákról, a belső önszemléletről, a tapasztalat egyéb feltételeiről, ám ezeket a fejtegetéseket csak az érti és látja igazán, aki éppen benne van a szöveg olvasásában.

Az értelem fölött magasodó tudati szint az ész. Az ész elszakad a tapasztalattól, ezért spekulatív jellegű. Az ész megpróbál valamiféle egységet, totalitást létrehozni a tapasztalatból, ennek az eszközei a transzcendentális eszmék. Három ilyen eszme létezik: a világ, a lélek és Isten. Kant hangsúlyozza, hogy ezeknek e létezőknek a valóságos létét nem ismerjük, pusztán az ész működését jellemzi, hogy önazonos dolgokként tekintünk rájuk.

Kant szerint semmi sem szól Isten valóságos léte mellett. Amit elmondhatunk, az csupán annyi, hogy az emberi elme úgy működik, hogy feltételezi isten létét. Isten olyan lény, aki egységessé teszi a tapasztalatot, ám ez csak a szubjektum eszméje, és nem érv Isten valóságos léte mellett. Kant a maga kőkemény terminológiájának sáncai közé húzódva elkerüli azt, hogy egyértelműen állást foglaljon Isten nemléte mellett, ám csodálatra méltó következetességgel és határozottsággal hangsúlyozza, hogy Isten létének feltételezését semmi okunk kiterjeszteni a szubjektumon túli tapasztalati valóságra, és ez már majdnem ugyanaz, mintha megtette volna ezt az állásfoglalást.

Egy rendkívül óvatos, de rendkívül következetes és éles eszű ateista.

Három Istenérv létezik, mondja Kant, és nem is lehetséges több.

1. ONTOLÓGIAI ÉRV. Ez az az érv, ami Anzelmusztól származik, megtalálható Descartes-nál, és Isten fogalmából kíván következtetést levonni a létére vonatkozóan. Ha Isten a tudatomban létezik mint szükségszerű lény, akkor a valóságban is létezik. Ez nyilvánvalóan értelmetlenség, és Kant hangsúlyozza, hogy az érvvel az az alapvető probléma, hogy a létezést predikátumnak veszi, miközben a „van” ige csak egy predikátum kopulája lehet, önálló predikátum nem. 

2. KOZMOLÓGIAI ÉRV. Az okok láncolata végtelen, ezért kell lennie valamilyen végső oknak, egy feltétlenül szükségszerű, önmagától létező lénynek, aki a végső ok. Kant nem nevezi meg őket külön, de tudjuk, hogy ez az az érv, ami Arisztotelésztől származik, és amit Szent Tamás dolgozott át a keresztény teológia számára. Kant ellenvetése ezzel szemben az, hogy egy végső ok létének feltételezésére még a tapasztalati világon belül sincs semmiféle alapunk, így arra még kevesebb a jogunk, hogy ezt kiterjesszük a tapasztalaton túlra (493). Ha Isten az alapja a feltételeknek láncolatának, akkor maga is a feltételek sorának tagja, és maga is feltételhez kötött. Ebben az esetben Isten nem menekülhet a végtelen regresszusból. Ha viszont nem része ennek a láncnak, akkor nem is lehet azokhoz köze, így nem lehet annak alapja. (501) Az okság csakis a tapasztalati világon belül működik, ezért nem köthetjük az oksági lánc kezdetét egy transzcendens létezőhöz. 

3. FIZIKOTEOLÓGIAI ÉRV. Ez az érv a minket körülvevő lét tapasztalatából indul ki. Világunk olyannyira gazdag, változatos és tele van szépséggel, azonkívül olyan lenyűgöző rendben áll elénk, hogy az csodálattal tölt el minket, és egy felsőbb értelem létére következtetünk belőle. A sokszínűség olyan csodálatos harmóniában rendeződik el, a céloknak és okoknak olyan gazdag szövedékét produkálja, hogy lehetetlen abban nem felismerni egy végső cél és ok létét, ami természetesen nem más, mint Isten. Kant rideg fogalmi nyelvén itt egy pillanatra átcsillan az a lelkes elragadtatás, amit romantikus költőtársai éreztek a természet szépsége és fensége láttán: „még a mi gyönge értelmünk számára hozzáférhető ismeretek birtokában is erőtlenné válik minden nyelv, ha e temérdek, beláthatatlanul nagy csodának kell kifejezést adnia, (…) és így az egészről alkotott ítéletünk óhatatlanul néma áhítatban oldódik föl” (501). Ez az érv, amit a kreacionisták ma is hangoztatnak.

Csakhogy, hangsúlyozza Kant, ez semmiképpen nem lehet bizonyíték egy teremtő isten létére. Az érv legjobb esetben is csak annyit lenne képes bizonyítani, hogy isten nem más, mint anyagmozgató, akit magát is korlátoznak az anyag törvényei, de semmiképpen nem lehet az anyag létrehozója (505). Ez eléggé meggyőző és logikus gondolat, hiszen a rendezettség csak az elrendezés aktusára utal, de magára az elrendezendő dolgok eredetéhez nem kapcsolódhat.

Kant ellenérvei pofonegyszerűek és meggyőzőek, bár egy vaskos, szerteágazó és sokrétű összefüggésrendszertől terhes terminológiában fogalmazódnak meg. Kár ezután a kreacionistáknak és a keresztényeknek a világ szépségével és célszerűségével előhozakodni olvassanak Kantot. 

Szex, filozófia és antiklerikalizmus. Mi van ennél jobb?

A Le Libertin (A vágy forradalma (jól elírták a francia címét), illetve A szabadgondolkodó) c. filmmel kapcsolatban szerintem a legérdekesebb dolog a komoly filozófia és a ledér populizmus - egyszerűen megfogalmazva, az erotika - kölcsönhatása. A film Diderot filozófiájáról szól, és érdemes megemlíteni itt három réteget. Az első réteg Diderot valódi élete és filozófiája. A második réteg egy bizonyos Eric-Emannuel Schmitt a filmmel azonos című drámája, és a harmadik a film maga. A film a dráma alapján készült, és a cselekménye eléggé meg is egyezik vele, de Schmitt mégis ellenezte, hogy kiírják ezt a film elején. Nyilván nem volt valamiért megelégedve vele.

Arra lehetne gondolni, hogy túl populistának, vulgárisnak gondolja a filmet, amelyben tényleg van pár olyan poén, amelyen a legegyszerűbb emberek is elszórakozhatnak (például a malacorgona), és elég sok meztelenkedés is előfordul.

Nem olvastam a drámát, viszont olvastam egy értekezést, amely a dráma, a film és Diderot filozófiájának kapcsolatáról szól, egy bizonyos Feten Ben Lazreg írta, és megtalálható, sőt, olvasható a google books gyűjteményében. Ez az értekezés pont arról szól, hogy mi a komoly filozófia kapcsolata a nagy tömegeket is elérő műfajokkal, és hogy lehet népszerűsíteni a filozófiát. Meglepő módon pont azt fejtegeti, hogy Schmitt számára fontos téma a filozófia elvitele az emberekhez, éppen ezért is írta meg a drámáját, miközben komoly, akadémikus kutatást is végzett, és szakkönyvei is vannak Diderot-ról.

Lazreg azt is kifejti, hogy a filozófia népszerűsítése a felvilágosodás egyik kulcskérdése volt, hiszen annak lényege pont a gondolkodás szabadságában rejlett, azaz abban, hogy bárkinek joga van gondolkodni, mindenkihez el kell juttatni a tudást (ld. Enciklopédia), és az igazság egyetlen mércéje a gondolatmenet racionalitása. Racionális gondolkodásra pedig többé-kevésbé mindenki képes, ha akar.

A furcsa dolog, hogy Lazreg szerint pont Diderot nem volt képes az igazi  népszerűsítésre, amikor kétszer valamilyen populáris könyvet akart írni, az pont nem sikerült neki, és amiben sikere volt, ott bizony elitista filozófiát folytatott. Mert Lazreg szerint Diderot filozófiai stílusában bizony elitista volt. Olyan értelemben, hogy nem ereszkedett túlságosan mélyre a vulgarizálásban. Bezzeg Schmitt.

A film, és bizonyára még a dráma sem mondható hitelesnek abban az értelemben, hogy Diderot életét híven mutatná be. Ugye egy pillanatig sem hisszük el, hogy úgy nézett ki, mint Vincent Perez? (Perez egyébként Sophie Marceau társa egy másik kedvenc filmemben, a Fanfanban.) A történetnek sok szereplője valós, de számos helyen tudottan eltér a valóságtól. Ami pedig Diderot filozófiáját illeti, nem tudom pontosan megmondani, mennyire hitelesen mutatja be a film. Még nem olvastam ugyanis végig a Diderot összest. Nem tudtam azt se leellenőrizni, hogy az Enciklopédiában valóban Diderot írta volna  "morál" c. cikket, és az valóban megfelel-e annak, ami a filmben van.

Lazreg ugyanakkor megmutatja, hogy a filmbeli gondolatok nem állnak távol Diderot-tól, és azt mondja, hogy a különféle gondolatokhoz hasonlók megtalálhatóak Diderot életművében.

A film fő mondandója ugyanis az, hogy bemutatja Diderot problémáját az erkölcs meghatározásával. Lazreg szerint Diderot filozófiájában az etika valóban hiányos, valóban nem található meg az etika meghatározása, vagy valamilyen etikai álláspont erős képviselete. Lazreg szerint Diderot filozófiája egyébként is részben önellentmondásos, élő, spontán, ami oka lehet annak, hogy nem tartják számon nagyon nagy filozófusként, ugyanakkor mégis érdekes filozófus.

A filmben Diderot-nak meg kell írnia az Enciklopédia "morál" c. cikkét. Kezdetben egy nagyon szabados felfogást vet papírra, és kezdetben a maga viselkedése is ilyen: a film bemutatja, hogy Diderot szavakban és tettekben is a szabad szerelem híve. Utólag olvastam el a "D’Alembert álmá" (La reve de D'Alambert) című könyvet, amely nagyrészt nem erkölcsről szól, de a harmadik dialógusban, a könyv vége fele megtaláljuk egész pontosan azt az okfejtést a maszturbációról és homoszexualitásról, mint ami a filmben szerepel. Diderot egy orvos, Bordeu szájába adja az érvelést, aki a dialógusban persze nem meztelenül adja elő.:)

A filmben azonban később, a felesége megérkezésével, a vele folytatott viták során, illetve a lánya, Angelique szexuális bimbózásával Diderot konzervatívabb szócikket ír az erkölcsről. Majd szembesül, illetve szembesítik a következetlenségével, mire összezavarodik, magyarázkodik, kiutat keres. Rossz gondolkodókhoz hasonlóan talál ideológiát a féltékenységből, illetve lánya féltéséből fakadó konzervativizmusára. De végül minden változatot elutasít. A film csattanója, hogy Diderot azt a megoldást találja, hogy a "morál" c. szócikkhez azt írja: "ld. erkölcs", az "erkölcs" c. szócikknél pedig visszautalja az olvasót a morálhoz. Így kerüli ki az erkölcs meghatározását. És ez összhangban van azzal, hogy Lazreg szerint Diderot valóban nem tudott egy határozott álláspontot kialakítani ez etikáról.

A film eközben azért sokat mond az erkölcsről, és sok gondolkodnivalót ad a nézőnek. Egy libertianizmusig vitt erkölcsi relativizmusból kiindulva megláthatjuk azt, hogy miféle megfontolások vihetnek el valakit oda, hogy mégis valamilyen korlátozó erkölcsi előírásokat fogadjon el. Nem holmi isteni előírás, hanem például a társadalom java alapján. Ezek pedig ateista szempontból nagyon is korszerű kérdések, hiszen állandóan azt vágják a fejünkhöz, hogy "ha isten meghalt, akkor mindent szabad". A filmben megláthatjuk egy kicsit a "mindent szabad" világát is, és azt is, hogy esetleg mégis miért ne engedjünk meg mindent magunknak.

Mik volnának ezek az okok? A film végül is megelőlegezi Kant kategorikus imperatívuszát. Megelőlegezi, mert Diderot nyilván nem hivatkozhat Kantra, és ha vannak is ilyen gondolatai, azok Kanthoz képest kiforratlanok. De amiről itt szó van az végül is Kant maximája:  "Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen". Konkrétan fogalmazva: ha apaként félted a lányodat holmi libertiánus férfiaktól, akkor férfiként ne csábíts el fiatal lányokat! Ha férjként (élettársként) féltékeny vagy a feleségedre, akkor ne csábítsd el más feleségét, élettársát! Ami a szabad, felnőtt nőket illeti, azokról ugye mindez nem mond semmit, és lám, társadalmunkban gyakorlatilag mára már tényleg szabadon ledérkedhetnek.

Még egy szót szólnék az antiklerikalizmusról, elvégre ez egy ateista oldal. A film fő "bonyodalma" az, hogy egy bíboros érkezik d'Holbach báró birtokára, és titkolni kell előtte az Enciklopédia nyomdáját, amely ekkor illegálisan működik (valóban betiltották). A nyomda egyébként a kápolna pincéjében működik, és óriási zajt csap. A bíboros figyelmét pedig tömeggyónással terelik el. Diderot vitája a bíborossal, a gyónásokban megfogalmazott "bűnök", a bíboros viselkedése és ahogy végül is hülyére veszik, mind egyfajta humoros egyházkritikát alkotnak, amely a filmnek afféle alaphangulata. 

Mint utaltam rá, a film igazán nem a történelmi hitelességével erős. Ezt csak azért bocsáthatjuk meg, mert annyi más erénye van. Például egy igazi francia film, a maga bájával, kellemes környezetben játszódik, és olyan felszabadultan antiklerikális, hogy ateistaként nehéz nem szeretni. Számomra a zene annyira dinamikus, szabad hangulatot ad a filmnek, hogy az szerintem egészen mesterien van összekomponálva. A film nélkül viszont számomra egyáltalán nem működik a zene.

Nagy általánosságban pedig azt mondhatom, hogy valóban olyan jól kombinálja a vulgarizmust és a filozófiát, hogy laikus embereknek is talán el tud vinni valamit. Könnyedén el tudjuk képzelni, hogy egy ennyi erotikát, vulgáris poénokat tartalmazó filmet sokan megnéznek, és közben "kénytelenek elviselni" pár gondolatot is.

Egész konkrétan, hogy e legerősebb csalogató szöveget írjam le a filmmel kapcsolatban, Audrey Tautou szerepel benne meztelenül d'Holbach lányának szerepében (gy.k. a képen ő az ülő lány). Ez már azért csak nem semmi, ugye?:)

És ha valaki arra az egyáltalán nem elvont ismeretre kíváncsi, hogy hogy lehet egy medencében ránézésre megállapítani egy nőről, hogy szűz, az nézze meg ezt a részletet! No persze arra nem adok garanciát, hogy ez tényleg így van.:)

1. ábra a vallások eloszlása a világban országonként ábrázolva

Mi a különös a vallások világtérképén? Persze, ha megszokás szerint nézzük, akkor semmi. Nincs ebben semmi különös, a világban különféle helyeken különféle vallások vannak. De tényleg nincs?! Vessünk a térképre egy pillantást friss szemmel! Mi benne a különös?! Nem gondolok itt valami nagyon nagy dologra. Amire ki szeretnék lyukadni, azt szerintem valahol mindenki tudja, csak azt szeretném, ha nagyon élesen tudatosodna. A térképen az a különös, hogy a vallások nagy foltokat alkotnak a világtérképen.

Ez különös, de nincs ebben semmi újdonság. Ennek a cikknek az ötlete egy Dawkins előadás kapcsán született, Dawkins egyik kedvenc témája, hogy ha valaki keresztény országban nő fel, akkor keresztény lesz belőle, ha hindu országban, akkor hindu, ha muszlim országban, akkor muszlim. Nagy valószínűséggel. Amire Dawkins tudtommal nem szokott kitérni, bár könnyen meglehet, hogy valahol ezt is végigelemezte, vagy ha nem ő, akkor valaki más, az a vallások térbeli eloszlásának egészen sajátos jellege.

Fejtsük ezt ki egy kicsit konkrétabban! India hindu részén az emberek túlnyomó többsége a hindu istenekben hisz. Kicsit arrébb, Bangladesh nagy részein az emberek többsége az egyetlen Allahban hisz. Kicsit arrébb, Burmában a buddhizmusban hisznek, ami nagyrészt szintén a hindu istenekbe vetett hit, a buddhizmus tanaival megfűszerezve. Indonéziában meg már megint Allahban hisznek, végül a Fülöp-Szigeteken a többség keresztény. Nos, ha valaki azzal jönne, hogy mindennek bármi köze van bármiféle megismeréshez és igazsághoz, azt szerintem a fejére ejtették. Miféle igazsághoz vagy megismeréshez van köze annak, hogy ezek az emberek, ennyire különböző dolgokban hisznek, és régión belül totál egyhangúan?! A dolognak nincs sok jelentősége, legfeljebb nagyon elvarázsolt hipotézisek esetén, de ezek az emberek ráadásul genetikailag se túl különbözőek, és környezetben is élnek.

A pontosság kedvéért azt is meg kell jegyezzük, hogy az 1. ábra a térkép az ateizmust nem mutatja, a vallásokat pedig országonként ábrázolja, az adott országra jellemző vallással jelölve az egész országot. Néhány ország van csak vegyesen kiszínezve. De ha a vallások elterjedését nagyobb felbontásban néznénk, a nagy foltok akkor is meglennének, lennének bizonyos, keskeny átmeneti zónák, és persze minden országban vannak kivételek, tehát lennének nagyon apró kis pöttyök. Valahogy így:

2. ábra: Képzeletbeli vallások mintaszerű elterjedési térképe. Illusztráció.

Dawkins a mémelmélet egyik megalkotója is egyben, de azért a vallásoknál van egy kis specialitás. Három mém térképe akár ilyen is lehet, ha valamiért egyik sem győzi le a másikat, hanem valamifajta egyensúly alakul ki. Egy ilyen egyensúly azonban törékeny lenne, ha nem volna a vallás örökletes is. Nem genetikus öröklődésre gondolok, mert az egyes vallások aligha öröklődnek genetikusan, legfeljebb egy általános vallásosságra való hajlam lehet genetikus. De muszlim, hindu és keresztény gén valószínűleg nincsen. A muszlim, hindu és keresztény, és a többi vallások családon belül, neveléssel öröklődnek, és még ma is ez a legjelentősebb tényező a vallások eloszlásában. Ha ez nem lenne, ha egy teljesen szabadon terjedő mém lenne, akkor könnyedén megborulna az egyensúly, és akár egy világvallás is kialakulhatna, ami egyébként rossz volna, mert felszínes megfigyelő könnyen összetéveszthetné a tudomány egységességével. Mémek és tudást jelentő elméletek abban különböznek inkább, ahogy időben terjednek, ahogy a tudás bizonyos konvergens és stabilitási tulajdonságokat mutat, amelyet a mémek nem. No és persze különbözik a tudás egy egyszerű mémtől abban is, hogy logikai-empirikus szabályzása van. De ebbe ne menjünk bele, mert a vallás szerencsére nem csupán egy szabadon terjedő mém, és ez még nyilvánvalóbban leplezi le.

Vegyük a másik végletet! Teljesen véletlenszerű tehát nem mémszerű ötletek elterjedési térképe nyilván teljesen véletlenszerű volna. Valahogy így:

3. Ábra: Két véletlen, nem terjedő hóbort mintaszerű elterjedési térképe

Ilyen nem nagyon van, mert mémszerű terjedést szinte minden hóbort mutat. Ilyesféle térképe lehetne egy olyan mémnek, amely az interneten nagy ugrásokkal, össze-vissza terjed, de még egy Internetes mémnél is keletkeznének inhomogenitások.

Ha pedig megnézzük egy tudományos elmélet és egy áltudományos elmélet elterjedési térképét, az valahogy így alakulna:

4. Ábra: Egy tudományos és áltudományos elmélet mintaszerű elterjedési térképe

Az áltudományos nézet lehetne mondjuk a lapos föld elmélete. Mi a különbség tehát a 4. és az 1. ábra között?

1) A vallásokból, mint öröklődéses mémekből több van, és nagy, nagyrészt összefüggő foltokban terjed el, keskeny átmeneti zónákkal.

2) A tudományos elmélet, mint valós ismeretet hordozó elmélet egyrészt az egész világon nagyrészt elterjedt. Az éppen aktuális, még nyitott tudományos kérdések mutathatnak véletlenhez vagy valláshoz hasonló mintákat, de ezek hamar eldőlnek.  A megállapodott tudás korlátját csak a műveletlenség fekete foltjai, és az extrém butaság vörös foltjai képezik. A fekete foltok azok hasonlítanak a vallás foltjaihoz, mert itt az oktatás elterjedéséről van szó, ez pedig egy olyan társadalmi folyamat, amely régiókban, foltokban terjed. De az oktatás elterjedésén belül az elfogadott tudományos elmélet univerzális. Nincs japán tudomány, kínai tudomány, indiai tudomány, arábiai tudomány, illetve ezek nem különböznek nézeteikben az európai vagy észak-amerikai tudománytól. Ez mutatja, hogy a tudománynak bizony van köze a megismeréshez.

3) A kifejezetten áltudományos, piros rész tulajdonképpen nagyrészt a véletlen hóbort eloszlásához hasonlít, mert a hülyeség nagyrészt véletlen. De van azért az áltudományoknak is vallásos jellege, ezért helyenként azért foltszerű jelenségek is vannak, de ezek nem olyan erősek, mint a történelmi vallások foltjai. Ennek oka csak annyi, hogy nem tudtak annyira megerősödni, de valójában teljes átmenet van az áltudomány, ezotéria és a történelmi vallásos szekták között. Ennek megfelelően lehetne a tudománnyal vetekedő több áltudományos elgondolás is, és ez a vallásokhoz hasonlóan több nagyobb foltot is képezhetnének. Az ábrán a piros és a fekete rész megkülönböztetése is kérdéses, mondhatná valaki, hogy miért nem piros minden fekete, hiszen ahol nem ismerik a tudományos elméleteket, ott bizonyára van valamilyen áltudományos elképzelésük a dolgokról. Lehet.

Meg kell jegyezni azt is, hogy a ha például az evolúciróról és a kreacionizmusról van szó, akkor a 4. ábrához képest az evolúció valamennyivel gyengébb kék területet alakítana ki, és erős kreacionista foltok jelennének meg. De a kreacionizmus az az áltudomány, amelyik már erősen kapcsolódik, és hasonlít a nagy vallásokhoz.

Természetesen ezek az ábrák a vallás térképét kivéve fiktívek, nem tudom sajnos bemutatni a pontos eloszlásokat. Pedig jó ötlet lenne, ha lennének ilyen felmérések, és valaki összesítené, és térképre helyezné az adatokat. Amit tudunk, az a vallás elterjedésének térképe. Azt is tudhatjuk, hogy általában milyen egy mém elterjedésének térképe, mert ez következik abból, hogy mémről van szó. Van némi fogalmunk a tudomány elterjedéséről, és arról, hogy bizonyos áltudományos tanok hívei hol bukkannak fel.

Én feltételezem, hogy az olvasó az erről rendelkező ismeretei alapján azért elfogadja, hogy ezek a térképek valószínűleg ehhez jellegében hasonlóan néznek ki. Ennek alapján pedig megerősödik benne a tanulság, amelyet egyébként filozófiai meggondolásból tudunk, hogy míg a tudomány megismerési módszer, addig a vallások csupán egy kulturálisan örökölhető, divergens mémek.

Érdekes időpontban érkezett be egy Huffington Post cikk a Facebook oldalunkra egy like-olótól, amely egy neurobiológiai előadásról szól, és arról, hogy felvetették, a radikális, fundamentalista hitet betegségnek lehetne nyilvánítani, és lehetne gyógyítani.

Érdekes, mert épp az utóbbi időben postoltam újra egy gondolatot arról, hogy a vallás az üldözési mániához hasonló betegség, egyfajta gyenge, vagy erősebb paranoia.

Érdekes a Huffington cikk azért is, mert ha utána járunk, akkor kiderül, hogy egy nagyon általános, víziószerű előadásból, amely sok mindenről szólt, kikaptak egy kis részletet. Különösen egy az előadás után a szokásos kérdések során beérkezett kérdésre adott választ kaptak ki.

Roppant érdekes a cikk azért is, mert maga az előadás a neurobiológiáról nagyon érdekfeszítő volt (a hanganyag meghallgatható itt), bár nekem egy kicsit hype-nak tűnik, amikor bizonyos előadók ilyen nagy víziókat adnak elő. Ilyet más is tudna. A tudományos ismeretterjesztő része nagyon általános, a vízió része meg hát nem tudomány. Még nem tudomány, és általában roppant nehéz megjósolni, hogy a tudomány merre fog fejlődni. Gondoljuk csak meg, hogy a mobiltelefon jövőjét sci-fi írók sem vizionálták előre, szinte az összes sci-fi vonalas telefonokkal képzelte el a 21. századot is!

Kathleen Taylor, az Oxfordi Egyetem kutatója Walesben adott elő a Hay Festivalon, amely nem is egy tudományos konferencia, és egyébként Budapesten is megtartották. Az előadása a neurobiológia jövőbeli lehetőségeiről szól. Hogy ez a tudomány lesz a domináns, hogy megváltoztatja a tudományról alkotott képünket, és olyan dolgokat fogunk elérni, amelyet csak sci-fikben álmodtunk, mint gondolatolvasás, az álmok rögzítését, befolyásolását.

A sok ötlet, és jövőbeli perpsektíva közül az egyik volt az, és ezt mint mondtam, a kérdések során mondta el Taylor (kb 50 percnél hangzik el a felvételben), amelyet a Huffington cikke felkapott. Érdemes leszögezni a következőket:

1) Taylor szélsőséges fundamentalistákról beszélt.

2) Taylor nem csak hitről beszélt, hanem más káros berögződésekről.

3) Taylor nem beszélt arról, hogy konkrétan mi lenne a beavatkozás, és jelenlegi technikával ez még nem is reális elképzelés.

4) Taylor azonnal hozzátette, hogy itt az emberi szabadságjogok felől igen aggályos kérdések merülnek fel.

Szeretnék ehhez pár dolgot hozzátenni:

i) Amikor egy olyan kérdésről van szó, hogy milyen betegségeket mikor és hogyan gyógyítsunk, az nem csupán tudományos kérdés, és nem a tudomány dönt ezekben a kérdésekben.

ii) Ennek következtében a tudomány semmiképpen nem fog a jövőben agymosással valamiféle diktatórikus hatalmat létrehozni. Ha ilyesmi létrejön, az politikai döntés lesz, politikusok lesznek felelősek érte, és a választók.

iii) A tudomány felkínál bizonyos ismereteket és lehetőségeket bizonyos technikákra. Az, hogy bizonyos készülékeket kifejlesztenek-e, az már az ipar felelőssége, hogy engedélyezik-e ezeket a készülékeket, hogy engedélyezik-e a használatukat, és milyen feltételekkel, az pedig az állam felelőssége, és politikai döntés kérdése. Tehát amikor a címben azt vetem fel, hogy a tudomány meggyógyíthatja-e a vallás betegeit, akkor nem csak a technikai lehetőség a kérdés, hanem az etikai döntés is kérdés, ami viszont nem a tudomány kérdése, így nem is lehet szigorúan értve arról beszélni, hogy a tudomány gyógyít. A tudomány felkínálhatja a gyógyítás elvi lehetőségét.

iv) Bár a tudománynak nem feladata az etikai kérdésben való döntés, láthatjuk, hogy a tudósok jó esetben mégis figyelmeztetnek ezekre az etikai aggályokra. "Az egyik ember pozitívuma a másik ember negatívuma lehet."

v) Taylor előadását egy nem tudományos konferencián mondta el, az említett ötetei, gondolatai nem képezik a tudományos tudás részét.

Szeretnék kiemelni Taylor előadásából pár véleményt, amely szintén nem annyira szilárd tudományos eredmény, hanem az előadó véleménye, amely nem is annyira direktben jött elő, hanem egyfajta hallgatólagos előfeltételként:

A) A radikális fundamentalizmust lehet nem szabad döntésnek, hanem elmezavarnak, egyfajta obszesszív-kompulzív betegségnek is tekinteni.

B) A radikális fundamentalizmust általában mégsem tekintik betegségnek.

C) Ha betegségnek tekintenék, gyógyítható lehetne a jövőben.

D) A vallás annyi rossznak az okozója világunkban ("heck of a lot damage")

És végül az én véleményemmel zárnám ezt a cikket, mert fontos, hogy ne az jöjjön le ebből, hogy a militáns ateisták már megint agymosással akarják üldözni a vallást.

I) Én azt gondolom, hogy egy demokratikus társadalomban egy teljes jogú, szabad, tehát többek között ártatlan embert, aki semmi bűnügyet nem követett el, nem szabad semmiféle agymosásra kötelezni. Egy szabad embernek joga van nem gyógyíttatni a betegségét, és joga van hülyének maradni is. A vallásszabadsághoz való jogot továbbra is fent kell tartani.

II) Ellenben azt, hogy mit tekintünk betegségnek, azt általánosabbra szabnám: nem csak a fundamentalista radikális vallás betegség. A fundamentalizmus a vallásos betegség extrém változata, ez az elmérgesedett betegség, amelynek szimptómái már feltűnőek, és mindenki észreveszi őket. De ez csupán a betegség "végső stádiuma". A betegség enyhe formája maga a vallás. Minden hívő egy állandósult gondolkodási hiba, egy elmezavar áldozata.

III) Ha egy fundamentalistát elítélnek, például terrorizmus miatt, akkor a neurobiológiai kezelés már kevésbé tűnik húzósnak, de még itt is vannak aggályaim. Elvégre elítélt bűnözőket más esetben is ritkán köteleznek ilyenre. Például általában aggályos lenne az, ha egy bűnözőt mondjuk agresszivitás-csökkentő hormonális kezelésre köteleznének.

Összességében tehát az emberi szabadságjogok miatt nem a kezelés az, amit én szorgalmaznék, annál inkább szorgalmaznám a tisztánlátást, hogy nevén nevezzük a dolgokat: a vallás betegség. Ezt nem azért fontos kimondani, hogy kezeltessük őket, hanem azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogy problémájuk van. Ugyanis a gyógyulás első lépése a probléma elismerése. A gyógyulást én már az emberekre magukra bíznám. Érvelni, segíteni lehet nekik, de alapjában maguknak kell megtenni a lépést a függőségmentes élet felé.

"Jézus haver meggyógyít" címmel jelent meg az Indexen nemrég egy anarcho-dopeista-"tudományos" cikk a vallás gyógyító hatásáról. A cikkre azért mondok ilyen jelzőket, mert igen vegyes képem van róla. Egyrészt sugallja azt, hogy a vallás gyógyít, másrészt azt is, hogy a vallás mégiscsak függőség. Összességében vegyes kép jön le, de hajlik a felé, hogy a vallás mégiscsak jó függőség, jobb, mint például az alkoholizmus. Az ilyen hozzáállás szerintem veszélyes, mivel ártatlan képet mutat a vallásról, de azért megveregeti a maga vállát, hogy kellően kritikus és ironikus volt. Nos, persze nem kellően kritikus.

Elhangzik például a cikkben egy csomó fontos állítás hivatkozás nélkül. Emellett lesz hivatkozás is a cikkben, arra majd kitérek. De a hivatkozás nélküli állítás például ez: "Semmi meglepő nem lenne abban, ha az imádságban kért szentek, nem beszélve magáról a Teremtőről, legalább olyan erős placebóként működnéne". Ami azért baj, mert ez nemhogy nem meglepő, hanem igazoltan így van. Tehát nem kell itt spekulálni, mert tudjuk, hogy így van. És ha a cikk szerzője ennyit nem tud, minek okoskodik?! 

Aztán: "A sokat emlegetett placebojelenségre való mutogatással egy gond van, az viszont elég jelentős: arról sem tudjuk igazából, hogy hogyan is működik." A cikk írója, Mr. vagy Ms. Anonymous egy kézenfekvő helyen, a Wikipédián utána nézhetett volna, hogy ekkora állítás előtt mit kellett volna végigolvasnia. 

A másik dolog, hogy még ha halvány lila dunsztunk sem volna, hogy hogy működik a placebo effektus, de tudjuk, hogy működik, és erre erős igazolásunk van, akkor nem látom, hogy miért is volna akkora baj, hogy nem tudjuk a hatásmechanizmust. Persze szép volna tudni, de a cikkben a kérdés úgy vetődik fel, hogy az ima csak placebóként működik. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy hogyan.

A cikk közepén van egy jó hivatkozás, a Baylor Egyetem egy nagy tanulmányára hivatkoznak. Még az interpretáció sem rossz, mert kiemelik, hogy például a büntető istenben való hit betegít, és a segítőkész istenben való hit gyógyít (19.). Ha valaki végignézi a 15-17-es ábrákat, akkor valami olyan kép is kialakul, hogy a közepesen erős vallásosság egyenesen káros lehet. Az erős vallásosság itt jobban fest. De ugye ismerjük a fanatizmus mellékhatásait?! 

Nem derül ki a felmérésekből az sem, hogy a vallásos tevékenységben a placebo hatáson kívül esetleg a nem a közösségbe járás hatása a számottevő? Ehhez mindenképpen jó lenne összehasonlítani a templomba járókat más közösségekkel, például a sakk-klubba járókéval. Könnyen meglehet, hogy mindegy, csak közösség legyen, az egész dolognak semmi vagy kevés köze a vallás tartalmához, vagy a hithez, vagy istenhez.

A vallás egésze természetesen büntető és segítő istent is tartalmaz, erős és közepes hitet is tartalmaz. Így nem lehet azt a konklúziót levonni, hogy a vallás összességében gyógyít. Az Indexes cikk címe csak az érem egyik oldalát emeli ki, ez pedig azért félrevezető. Sokan nem olvassák el a cikket, és felületes benyomás alapján ítélnek, például a cím, vagy pár sor alapján.

Aztán van egy hivatkozás egy NY Times cikkre, amely egy részrehajló, antropológus (nem pont szakember!) komolytalan cikke. Erősen vélemény jellegű. Például azt állítja, hogy heti egyszeri templomba járás hasznos, holott a Baylor Egyetem felmérése pont azt mutatta ki, hogy az ilyen közepes intenzitású hit a legrosszabb pszichés betegségek szempontjából. A NY Times cikkének többi része spekuláció, visszatér a "nem ismerjük a placebo effektus hatásmódját" állítás. Valószínűleg innen vette az indexes "újságíró" a maga állítását.

És ha már felmérések vagy vélemények, cikkek és könyvek ellentmondásosságáról szólok, akkor korábban beszámoltam egy könyvről, amely szintén sok vizsgálat eredményét foglalja össze úgy, hogy a vallás összességében nem boldogít, hatásai vegyesek, bizonytalanok, ellentmondásosak. Én azt mondanám, hogy láthatóan a kezdeteknél tart ez a tudomány, és láttunk már olyat, hogy egy felmérés ezt mutatott ki, egy másik meg mást. Meg kell itt még várni azt, hogy sok, sokkal nagyobb populáción végzett kísérlet kezd szignifikánsan valamit mutatni, és a meta-tanulmányok ezt a tanulságot leszűrik.

Van még egy hivatkozás egy Harvardos vizsgálatra, amely az istenhit és a pszichoterápia hatásosságának összefüggését mutatja ki. Ez nem olyan nagy populáción történt, de akár igaz is lehet, itt ugye a placebo hatást nem zárták ki. Könnyen elképzelhető, hogy a pszichológusba vetett hit gyógyított, nem az istenbe vetett hit, és hogy a kettő összefügg: aki istenben tud hinni, az könnyebben hisz a pszichológusban is.

Az Indexes cikk további része már csak spekuláció, különféle programokról, eredmény és arra való hivatkozás nélkül. Az egyetlen ellensúlyozó dolog, hogy a fejezetcím: "istenfüggőség", ami azt sugallja, hogy a függő betegeket rászoktatják egy kevésbé veszélyes függőségre. Hogy valóban kevésbé veszélyes, az erősen kétséges.

Bizony mondom, gyerekek, közeleg a vég, mutatják a jelek...

Első jel: megtörténik az, amire évszázadok óta nem láttunk példát, lemond a pápa, Joseph Ratzinger (mozgalmi nevén XVI. Benedek).

Második jel: az új pápa, Jorge Mario Bergoglio (mozgalmi nevén I. Ferenc) az ateistáknak is felkínálja a Mennyországot. Ha jót cselekednek. Nem kell tehát előre hinni istenben, nem kell a hűségnyilatkozat, Szent Péternél, a kapuban is lehet a feltöltőkártyára egységeket venni. A Vatikán halad a korral. Ha az eddigi célcsoportban már nem sikerül növekedni, sőt, Európában erős visszaesés mutatkozik az eladásokban, akkor új célcsoportot kell megcélozni! A leghülyébb marketinges is tudja. Dübörög tehát a marketing az ateisták felé is.

Időzzünk itt el egy kicsit, és nézzük meg azt is, hogy Bergoglio szegény az utolsó koporsószeget ütötte bele a Pascal fogadása nevű istenérvbe, amely enélkül is gyenge lábakon áll, de ezzel végleg kifújt. Pascal fogadása azt mondja, hogy az istenhittel csak nyerni lehet, ha van isten, veszíteni nem lehet, ha nincs, ergo a várható érték pozitív, megéri hinni istenben. Ez ugyan nem igaz, mert nem igaz, hogy nem lehet veszíteni, ha rossz istenre fogad az ember, és igazából a valószínűségekről sem tudunk semmit, értelmezni se nagyon lehet isten valószínűségét, tehát hülyeség az egész.

No de ha Bergoglio belengeti, hogy ateistaként is be lehet jutni a Mennyországba, hát akkor ugye az istenhit eddig vélt nyeresége is elvész. Gyakorlatilag persze az emberek nem Pascal fogadása miatt hisznek istenben, azaz nem ilyen szofisztikált istenérv miatt, de azért valami ilyesmi erősen motoszkál bennük, végül is az istenhitért elnyerni vélt jutalom nagy szerepet játszik. És az egyszeri ember, aki ösztönösen ilyen üzleti alapon gondolkodik, annak egy olyan változás a piaci helyzetben, hogy akkor most már ateisták is, az döntő. Hülye lenne ezután hinni. Hát ugye teljesen felesleges befektetés.

Szóljunk még egy szót arról, hogy az üdvözülésnek mik lehetnek a feltételei. Ugye lehet a hit, lehet a jóság, azaz erkölcsi szempont. Bergoglio most a másodikra tette a hangsúlyt. Ezzel a Katolikus Egyház tulajdonképpen szürke közneveldévé válna, amelyben az istenben való hit csak afféle mellékes tradíció volna, kb, mint mondjuk egy jachtszenteléshez kihívott pap: kis színes mellékes dolog, a lényeg a jacht. Az istenhit maga mellékes, megmosolygott, megtűrt bolondériává silányul. A mellékes dolog lassan kifakul, mindenki tudja, hogy nem komoly, csak megszokás. De mondjuk a Katolikus Egyház, mint köznevelde így legalább nem bántana senkit, és tényleg bizonyos pozitív társadalmi szerepet töltene be.

Szólok még egy szempontról, ami számomra kedves lenne. Mi volna, ha az üdvözülés feltétele mondjuk a tudás, intelligencia lenne?! Mi lenne, ha az üdvözülne, aki életében a kezdeti feltételeihez képest a legtöbbet ért el elméjének művelésében?! Ez valahogy nem vetült fel lehetséges szempontnak. Pedig szerintem nagyon is jó mérce volna. Ez esetben az ateisták nagyobb számmal kerülnének a mennyországba, mint a hívők, mert a jelenlegi állás szerint egyrészt értelmes ember nem láthatja igazoltnak isten lété, másrészt tényszerűen valamivel okosabbak az ateisták.

A harmadik jel: A Vatikán az egészet visszavonta. Amolyan: "Bergoglio csupán túl sok misebort ivott, ne vegyék komolyan!" Ez pedig ugye az utolsó koporsószeg a pápai tévedhetetlenség dogmájába. Innentől a Vatikán nemhogy a tévedhetetlenség szerepét nem játszhatja el, hanem a legutolsó, gyenge, válságos politikai pártokhoz hasonlít, ahol pártszakadás van, össze-vissza kommunikáció, és hát nincs ennél durvább dolog, és ez nagyon könnyen a párt végéhez szokott vezetni.

A Vatikán nemsokára veszekedő, oktondi kis "gyerekek" szervezete lesz, és senki nem fogja komolyan venni a pápát, ha a Vatikán kijavítja, és a Vatikánt, ha a pápa ellent mond nekik. És ez így is van rendjén. Végül is, ha egy szervezet valami olyasmire épül, amely ma már korszerűtlen, mai tudásunk szerint értelmetlenség, akkor lassan ez megmutatkozik a szervezetben magában is. Végül is a pápa egy szellemileg komolytalan ideológiai szemétdomb királya, mit várunk, milyen legyen az ilyen majomkirály?!:)

Úgyhogy ismét mondom, bizony gyerekek, közel a vég, látom a jelekből: eljöttek az utolsó napok, a Vatikánnak lassacskán vége.:)

A kép kapcsán annyit el kell mondanom, nem ismerem az eredetét, és nem tudok róla, hogy hiteles-e, kézenfekvőnek tűnik, hogy egy számítógépesen montázsolt kép, és eredetileg nem volt Karol Vojtyla (mozgalmi nevén II. János Pál pápa) kezében borosüveg.

Tegnap egy olyan filmre bukkantam, amely roppant kellemes módon lepett meg sok szempontból, és abszolút magával ragadott, lelkesedéssel töltött el. Meg kell jegyeznem, hogy a film tulajdonképpen nagyon is szomorú, tragikus eseményekről szól, és természetesen az ember megdöbbenve, és a "székbe szögezve" nézi végig a lepergő stáblistát. A reményt mégis az adja, hogy ebből egyáltalán film készülhetett, hogy ez a film egyáltalán megjelenhetett, hogy egyáltalán van egy ilyen "filmünk", és hogy talán sikerül elkerülnünk ezeket a fejleményeket a jövőben, mert talán elég emberhez jut el a film üzenete.

Az Agora című film az általam ismert legjobb történelmi nem dokumentumfilm, amely a vallás és a tudomány (filozófia) alapvető ellentéttét jeleníti meg. Sok film szól a korai kereszténység kapcsán Jézus koráról. Sok film játszódik Rómában, és jeleníti meg mellékesen a kereszténység korai időszakát, jellemzően egy elnyomott, üldözött szektaként. Történelmi ismereteink között ott vannak azok az adatok, és évszámok, amelyek a kereszténység egyházállami győzelméig vezető út stációi. De kevés film, könyv ábrázolja azt, hogy hogy is lett ebből a tizenkettő egy tucat szektából birodalmi vallás. Hogy jutottak ezek hatalomra. Pedig ez egy roppant tanulságos folyamat, és csak a filmet nézve döbbentem rá, hogy milyen hallatlan érdekes társadalmi ismeret sejlik fel, ha belegondolunk, miképp is történhetett a dolog. És itt nem az említett nagyobb eseményekre gondolok, hanem azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek a filmben ábrázolva vannak.

Ha valakinek az angol nyelv nem megy, akkor tudok ajánlani neki egy érdekes megoldást, egy olyan montázst, ahol a film jeleneteihez Carl Sagan gondolatai vannak összevágva, és magyar feliratos. Ez így nem a film, de sokat visszaad belőle, és érdekes. Továbbá Sagan gondolatait is megismerheti a néző.

A film először is Alexandriában játszódik, a 4. évszázad végén, amikor a kereszténység éppen átveszi az uralmat. Amikor megtűrt vallásból preferált vallássá válik, amikor már a római hadsereg és államhatalom vezetői is kereszténységre térnek, és amikor a más vallásúak lesznek az üldözött kisebbség. Az embernek ezen film előtt az a benyomása támadhat, hogy jó, volt a középkor, és a középkorban volt az inkvizíció, az eretnekek és boszorkányok üldözései, a keresztes hadjáratok. Műveltebb emberek még azt is tudják, hogy a zsidóüldözést nem a nácik találták fel, hanem a keresztény uralom egyik tipikus és ismétlődő jelensége volt. De hogy ezek közvetlenül a hatalomra kerülésükkor is üldözték a zsidókat, pogányokat, és "égettek meg" eretnekeket, az tulajdonképpen nekem sem esett le.

Az embernek az a benyomása lehet, hogy azért a sötét középkor előtt, a Római Birodalom bukása körül ezek a korai keresztények valamifajta üldözött, szerény szektából békés úton kerültek hatalomra, és csak utána keménykedtek. Pedig ha meggondoljuk, a történelemből tudjuk, hogy hogy megy ez, és egyáltalán nem meglepő dolog az, amit ez a film bemutat: a keresztények bizony már a hatalom megszerzésében is tökéletesen agresszívek, sötétek és embertelen "nácik" voltak.

A filmben nagyon hatásosak azok a képi jelenetek, amelyről nekem az jutott eszembe, hogy a kereszténység egyfajta megállíthatatlan pestisként harapózott el Alexandriában és a Birodalomban. Ez a képi megjelenítés persze nem tényszerű, ezeket a részleteket ma már nem nagyon tudjuk. De nagyon is reálisnak tűnik. A megdöbbentő az, hogy a film pár részlettől eltekintve, amelyre ki fogok térni, nagyon is hiteles.

A pestishez hasonló megjelenítési dolog, hogy a keresztény hatalomátvétel folyamatának olyan jellege van, mintha egy náci csoportról lenne szó. Davus körülbelül úgy csapódik a keresztény csőcselékhez, mint egy önbizalomhiányos ELTÉs diák, aki a jobbikos csőcselékben végre népszerűséget nyer. A manipulált csőcselék úgy randalíroz a filmben, mint egy szélsőjobbos banda, és ezzel úgymond még zsarolják is az államvezetést. Az egész bemutatja azt is, hogy ez a folyamat hogyan lehetett nagyon is politikai, nagyon is álságos. Olyan hangok, hogy "inkább engedni kell a szélsőjobbnak", ma is vannak, és minden ilyen engedésről kiderül, hogy csak tovább erősíti a hangjukat és követeléseiket. Az ilyen aprónak látszó engedések, eltolódások azok, amelyek lassan a hatalomátvételhez vezetnek. Mind egy náci diktatúra esetében, mind egy egyházállam esetében. Ez azoknak tanulságos, akik azt hiszik, hogy ezek a dolgok valami nagy eseménnyel történnek meg, és elég ezt megakadályozni. Nem, nem mindig van egy nagy fordulópont, illetve ha van is, akkor már késő lehet, és esetleg nem lehet megakadályozni. Ha meg nincs, akkor az apró engedésekkel egyszerűen átadjuk a hatalmat a szélsőségnek illetve irracionalitásnak.

A történet Alexandriai Hüpatia életét mutatja be, aki neoplatonikus tanító volt, tudós, és filozófus. Akkoriban ez a kettő még el sem különült egymástól. Mint ilyen, pogány volt, a film szerint már-már ateista. Egy jelenetben büszkén válaszolja: "én a filozófiában hiszek". Nem valószínű, hogy Hüpatia ateista lett volna, a platonizmus egyébként is egy olyan filozófia, amely igencsak metafizikával terhelt. De Hüpatia semmiképpen nem keresztény, és hát ebben a korban, Alexandriában nem kereszténynek lenni már veszélyes volt. Nem csak platonistáknak, de más pogányoknak sem volt életbiztosításuk. A film szerint kezdetben a zsidók a keresztények szövetségesei voltak, akiket aztán azok álnokul elárultak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az elem a filmben nem művészi túlzás, nem fikció, nem kreatív hipotézis. Nem, Kürillosz pátriárka valóban üldözte a zsidókat. Ahogy a filmben szereplő jelenet, amikor éppen a zsidók számolnak le a keresztényekkel, szintén történelmi esemény volt. És itt nem is szeretném csak és kizárólag arra kifuttatni a dolgot, hogy a gonosz keresztények vannak a jóságos zsidók, vagy más pogányok ellenében. A film sem teszi ezt, hiszen bemutatják az előbb említett zsidó leszámolást a keresztényekkel, vagy például a film azzal kezdődik, hogy a görög vallás követői akarnak leszámolni a keresztényekkel. A képlet nagyon egyértelmű: egyik vallás sem jobb a másiknál, a keresztények legfeljebb itt azért mutatják ki igazán a méregfogukat, mert ők nyernek, méghozzá már a film elején.

A film technikailag és műalkotásként értékelve szerintem jó közepes. A képi világa megragadó, van egy bizonyos érdekes, "szatellites" megjelenítési technikája, a történések fonala nem túl komplikált, de azért elég izgalmas. A színészi játék nem rossz, nem is kimagasló. Az emberi szálak megjelenítésével, a karakterek kidolgozottsága elég jó ahhoz, hogy az ember beleélje magát. A mondandó nem túl szájba rágós.

Olyannyira nem, hogy például megjelenítik a kereszténység karitatív szerepét, illetve a rabszolgák körében a korban betöltött igen nagy hatású funkcióját. Nem minden keresztény ember gonosz, és komoly belső dilemmákat is megjelenít több keresztény főszereplő "lelkében." Mindez persze nem változtat a verdikten, mivel kenyeret osztani éppenséggel a pogányok is osztanak a filmben, a műveltebb, Synesius püspök végül is nem segít Hüpatiának, pedig tanítványa volt, sőt, az ügyének végül is teljesen keresztbe tesz, és ő maga éri el azt a lépést, amely a teljes keresztény hatalomátvételhez vezet. Ezt nagyon jól szimbolizálja az a jelenet, amikor a kormányzót térdeplésre kényszeríti, és a fejére teszi a kezét: az egyház győzött az államhatalom felett. Ez az invesztitúra-harc a középkorban még újra fel fog lángolni, hogy aztán a felvilágosodás vessen véget neki.

Ami még a film történelmi hitelességét illeti. Hüpatia a valóságban bár taníthatta Arisztarkhosz heliocentrikus modelljét, de aligha juthatott el Kepler elliptikus modelljéhez, hiszen ahhoz Kopernikusz sem jutott el, és még Galilei sem fogadta el. Egyébként a Föld mozgásából adódó kérdések tudtommal Galilei fő problematikája volt, és az a bizonyos hajós demonstráció is tudtommal Galilei gondolatkísérlete. No ez az, ahol a rendezőt kissé elragadta a kreativitás, és bár nem teljesen lehetetlen, de nem igazán valószerű spekulációt tett a filmbe, hogy kicsit színesebb legyen.

Ami a könyvtár elfoglalását, kifosztását és lerombolását illeti, az sajnos teljesen hitelesen bemutatott történelmi valóság. Az alexandriai könyvtárat sok lépésben tették tönkre, de csak két esetben volt szándékos rombolás, mindkettő kifejezetten vallások követték el: keresztények és muszlimok. A keresztények teljesen hivatalos, császári rendeletre fosztották ki, ez a szomorú

Ami Hüpatia megölését illeti, az is hiteles történet, sőt, itt a valóság a durvább, mint amit a filmben bemutatnak. A film szerint a keresztény banda elkapja, meztelenre vetkőzteti, majd elevenen meg akarja nyúzni Hüpatiát. Hüpatia ettől egy olyan drámai módon menekül csak meg, és csak a legdurvábbtól, hogy a Davus nevű, megtévedt, kis keresztény tanítvány, miközben titokban szerelmes belé, a végén részben "jó útra tér", és a durván elhibázott életútjában csak annyiban tud segíteni, azzal "menti meg", hogy megöli.

Tehát ami a valóságot illeti, és ez aztán tényleg elég durva a keresztény vallásra nézve, Hüpatiát bizony úgy ölte meg az agyatlan keresztény csőcselék, hogy elevenen megnyúzták, és még a könnyebb halálban sem volt szerencséje. Legalábbis ha a keresztény, korabeli történetírónak, Skolasztikus Szókratésznek adunk hitelt. Itt érdekes módon a rendező a valósághoz képest visszavett, mert bizonyára nem akarta annyira sokkolni a nézőt, talán nem sikerült jó képi megoldást találni a dologra, és végül is az alkalmazott megoldás egy fiktív, de érdekes drámát visz a filmbe.

Többször kifejtettem már, hogy egy vallásban hiába vannak szeretetre, toleranciára buzdító elemek, ha az ellenkezőjére is van rá példa, az egész totál zavaros, és nem logikára és empíriára épülő tudáson alapszik. Nem csoda, hogy egy ennyire levegőben lógó és zavaros tanításból ilyenek lesznek. Ez a vallás, ez a hit hibája, mint olyan.

Még van egy fontos hitelességi kérdés, ez pedig az, hogy Kürilosz a filmben Hüpatia ellen evangéliumi szövegek felolvasásával uszít. Azt gondolhatná a kereszténybarát olvasó, hogy no ez is biztos kreatív, művészi fogás, de sajnos ez is hiteles. Bizony, a Biblia erősen nőellenes, és szánalmasok azok a kísérletek, amelyek ezt kimagyarázni próbálják. A felolvasott rész pedig Tim. I.2:

 "8. Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.
  9. Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,
  10. Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.
  11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
  12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
  13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
  14. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
  15. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel."

"Aranyos", nem? És nem csak az igaz, hogy az ilyen szövegek valóban mintha csak arra íródtak volna, hogy az értelmes, gondolkodó nőket, akik éppen csak azokkal a jogokkal élnek, amelyek férfiaknak megadatnak, megöljék, vagy megalázzák, hanem bizony a Biblia és a kereszténység férfisovinizmusát és embertelen világfelfogását mutatják. Egy ilyen műre nem lehet tisztességes világnézetet építeni, de ha valaki megkísérelné, akkor az volna a minimum, hogy Pál leveleit a megvetettek közé dobja ki, a szemétbe. A Vatikánnak minimum eme leveleket kellene nagy nyilvánosság előtt elítélnie, és kivenni a kánonból!

A film tehát részben feminizmusról is szól, de én mégis mint a tudomány és vallás éles különbségének történelmileg hiteles illusztrációjaként tartom legfontosabbnak. Napjainkban ugyanis a női egyenjogúság elfogadott, míg vallás és tudomány összeegyeztethetőségében inkább az a bárgyú nézet az elterjedt, hogy hát ezek azért inkább testvérek, akik serdülőkorban egy kicsit ölték egymást. Mármint ölni csak a vallás ölte a tudományt.

Nem akarok itt nagy elméleti fejtegetésbe kezdeni, mert ezt már megtettem számtalanszor. Az elmélethez most itt a gyakorlati tapasztalat, és ennek plasztikus bemutatása, ez a film. Az elméletről mégis csak egy bekezdést. A filmben elhangzó kulcsmondat az, amikor Hüpatia Synesius-szal vitázik, és azt mondja: "Te nem kételkedhetsz a hitedben, nekem viszont kötelességem kételkedni." Ez a bevett demarkáció tudomány és hit között: hogy a hit dogmatikus, a tudomány viszont önkritikus. A tudomány önkritikussága fontos dolog, Popper szerint a meghatározó demarkációs kritérium. De a vallás dogmatikusságát nem látom teljesen korrekt meghatározó kritériumnak. Persze, a vallásra jellemző a dogmatikusság, de ismerünk olyan embereket, akik egyik évben ilyen szekta baromságát hiszik, másik évben a másik szekta baromságát. A maga módján, new age stílusban vallásos embereknél ez egészen szokványos jelenség. A vallásnak tehát nem abszolút kritériuma a dogmatikusság, inkább az, hogy igazolás hiányában hisznek. A tudás pedig az igazolt hit. A demarkáció tehát az igazolás, ahogy azt a logikai pozitivizmus mondja. Carnap és Popper között volt erről egy vita, és az a kis különbség, amely cáfolhatóság és igazolás között van, nem olyan, amely miatt ölre kell menni. Ami világos, hogy a hit és a tudás összeegyeztethetetlen, ellentétes elveken alapul.

A film mondandója pedig végül is ez. A tudomány és a vallás ütközése igen hangsúlyos benne, és ezért a nézőnek azt mondja: az, hogy ezek a vallások itt irtják egymást, és a tudományt, az nem csupán történelmi esetlegesség, hanem azért van, mert a tudás és a hit ellentétesek, és ezen belül azért, mert a hit az, ami. A hit maga a hibás. Nem lehet tisztára mosni, nem lehet kijavítani. Menthetetlenül rossz.

Bemutatom Józsit és Ferit. Mind a ketten Budapesten, a Terézvárosban laknak, mindketten nőtlenek, irodai munkát végeznek, esténként sokat Interneteznek kis albérleti lakásukban.

Feri enyhe paranoiás személyiségzavarban szenved:

i) Feri az a fajta rendszerellenes, aki nem szereti az Egyesült Államok politikáját, fórumokon vitatkozik erről emberekkel, blogot ír erről, mániákusan kritizálja az országot, a nyugati, liberális "imperializmust", amely uralja a világot.

ii) Feri azt hiszi, hogy a CIA felfigyelt Internetes munkásságára, és figyeli őt.

iii) Ferinek van némi bizonyítéka, amely alapján ezt hiszi: a számítógépe időnként vírusos lesz, sokszor lefagy. Néha a telefonja csörren, de senki nem beszél bele.

iv) Feri hipotézise nem lehetetlen, a CIA valóban figyel meg embereket, többek között valóban olyanokat, akik extrém módon ellenségei az Egyesült Államoknak, és manapság már az Internetes fórumokon is felfigyelhetnek valakire.

v) Feri viselkedését azért nevezhetjük mégis paranoiás személyiségzavarnak, mert a bizonyítékok nem elég erősek, eltúlozza azt, hogy a bizonyítékok mennyire igazolják a hipotézisét, röviden: hipotézise nem kizárt, de irreális. Továbbá a bizonyítékai könnyedén megmagyarázhatóak kevésbé extravagáns feltételezésekkel: tudjuk, hogy vannak vírusok a CIA-n kívül is, tudjuk, hogy a számítógépek időnként lefagynak, tudjuk, hogy a mobilszolgáltatók rendszere nem működik hibátlanul. Feri viselkedésében a zavar az, hogy kézenfekvő, egyszerűbb magyarázatok helyett extravagáns magyarázatot fogad el, nem alkalmazza az Occam borotvájának elvét.

vi) Feri életében fontos szerepet játszik a paranoiás viselkedésének tárgya, élete értelmét jelentős részben az adja, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozik. Nem azért tekintjük azonban abnormálisnak, mert ezzel foglalkozik, hanem azért, mert túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonít saját személyiségének a CIA terveiben. Mert ugyen, mit is törődik a CIA egy terézvárosi, kis szürke rendszerellenes fotelforradalmárral?!

Józsi katolikus hívő.

i) Józsi hisz a Bibliában leírt istenben, és abban, hogy Jézus feltámadt és maga az isten. Sokat vitatkozik erről az Interneten az emberekkel, blogot ír erről, mániákusan istenről ír, aki uralja a világot.

ii) Józsi azt is hiszi, hogy isten mindent tud, mindenről tud, és vigyázó szeme úgymond mindenre figyel.

iii) Józsinak van némi bizonyítéka: felfigyelt az élővilág látszólagos tervezettségére, hallott bizonyos csodásnak kinéző gyógyulásokról, szentek által véghezvitt csodákról. Imái időnként beválni látszódnak.

iv) Józsi hipotézise valamilyen formában nem logikai lehetetlenség: bár fogalmunk nincs, hogy vannak-e istenek, akik univerzumokat teremtenek, de logikailag lehetséges az, hogy az Univerzumunk például valamiféle számítógépes szimuláció, vagy valami ehhez hasonló dolog.

v) Józsi viselkedését azért nevezhetjük mégis paranoiás személyiségzavarnak, mert a bizonyítékok nem elég erősek. Nem mondhatjuk, hogy ezek a megfigyelések igazolják isten létezését. Isten létezése nem reális feltételezés. Sőt, Józsi hipotézise sokkal irreálisabb, mint Feri hipotézise, hiszen a CIA létezik, és tényleg figyel meg embereket. Istent viszont még nem láttunk másik univerzumokat teremteni. A megfigyelésekre sokkal egyszerűbb magyarázatok vannak, mint például az evolúció, a mítoszok, a koincidenciák, a bűvésztrükkök, a szélhámosok. Józsi nem alkalmazza az Occam borotvájának elvét, ő egy extravagáns hipotézisben hisz az egyszerű és meglévő magyarázatok helyett.

vi) Józsi életében fontos szerepet játszik istenhite, betölti teljes életét. Úgy érzi, csak az ad életének értelmet, hogy teljesíti isten rá szabott küldetését. Nem tekintjük abnormálisnak azt, hogy Józsi istenről szóló verseket ír, de vajon normálisnak gondoljuk-e azt, hogy Józsi azt hiszi, ő valami különleges ember, akinek különös küldetése van isten terveiben? Biztos, hogy isten, még ha létezne is, foglalkozna azzal, hogy egy terézvárosi kis fotelkatolikus mit csinál?! Biztos, hogy ennek volna jelentősége isten nagy terveiben, akármik is azok?!

A párhuzamok eléggé szembeötlőek. Vizsgáljuk azonban egy kicsit tovább a kérdést! Először is a "paranoia" elnevezés a pszichiátriába nem egészen egyértelmű, én itt arra gondolok, amikor valaki téveszmékben hisz, és ezt tekintjük abnormálisnak. Leggyakrabb formája az, hogy valaki üldözi az illetőt, vagy megfigyelik, de vannak más formái is, és ez még fontos lesz.

A paranoid személyiségzavarnak létezik sok kritériumrendszere, a WHO által meghatározott kritériumrendszerben a következő szerepel:

5) visszatérő gyanakvás a szexuális partner vagy feleség hűségére vonatkozóan, IGAZOLÁS NÉLKÜL

6) tendencia a saját fontosságának túlértékelésére, amely állandó énközpontú attitűdben nyilvánul meg

7) KONSPIRÁCIÓS magyarázatokkal való elfoglaltság, mind saját magára, mind a világra vonatkozóan

A 6-os pontot csak a két vi) pont kedvéért idéztem be. Ami az 5-ös és 7-es pontot illeti, ez szerintem a paranoid személyiségzavarban az a közös jegy, amit tulajdonképpen abnormálisnak tekintünk. 5 esetében a zavar csak egy bizonyos témára van megfogalmazva, de 7 esetében általános. Ami a konspirációs magyarázatot illeti, az tulajdonképpen ugyanaz, mint az igazolás nélküli, túl komplikált hipotézis. Mindkét esetben ugyanarról van szó.

Amit én ki szeretnék emelni, az tulajdonképpen a gondolkodásnak ez a zavara, ami nagyon jól definiálható absztrakt szinten. Arról van szó, hogy abnormálisnak, nem rendjén valónak, esetleg betegesnek tekintjük azt, ha valaki olyan téveszmékben hisz, amelyek nem reálisak, nem igazoltak, konspirációs jellegűek.

Pontosabban, ezt a dolgot abnormálisnak gondolják, ha a CIA-ról van szó, és házastársi hűségről, de normálisnak, ha istenről van szó. Van itt kérem szépen egy téma szerinti teljesen jogtalan megkülönböztetés. Miért lenne normális az egyik, ha nem normális a másik? Mi a halál esett az emberekbe, hogy azt mondják: "hopp, ez őrült, hopp az, nem őrült", miközben tök ugyanarról van szó, csak a téma más egy kicsit? Miért mondják Józsit jóravaló, hívő embernek, míg Ferik kicsit zizinek?!

De a téma szerinti diszkrimináció mögött tulajdonképpen a többség diktatúrája van: a többség azért nem fogadja el a vallást paranoid személyiségzavarnak, mert azzal kimondaná, hogy bizonyos szinten beteg (mármint ő maga, a vallásos többség). És ugye az emberiség többsége van olyan gyarló, hogy ezzel ne akarjon szembenézni. A CIA és a házastársi hűség témájában megnyilvánuló paranoiát azért mondják betegségnek, mert a többséget nem sújtja. A vallásos paranoiát azért nem, mert a többség szenved benne.

Válaszolnék még pár lehetséges ellenvetésre:

A) "A vallás nem olyan súlyos, mint a paranoia".

Valójában a vallásosságnak és a paranoiának is van egy teljes spektruma. Az igen enyhétől a nagyon súlyosig. A vallásos fanatizmus különféle fokozatai szépen megfeleltethetők a paranoia különféle fokozatainak. Egy enyhén vallásos ember nevezhető paranoid karakternek, egy nagyon fanatikus, bigott hívő paranoid skizofrénnek.

B) "A vallás nem árt senkinek".

Először is, az való igaz, hogy a pszichés betegségek kezelésénél nyilván szerepet játszik, hogy mekkora kárt okoznak. Sőt, az előbb említett fokozatok megállapításánál is szerepet játszott, hogy a betegség mennyire okoz károkat a viselkedészavaron keresztül. De az enyhe betegség is betegség, legfeljebb nem viszik el az illetőt.

Másrészt mindkét esetben igen durva következmények lehetnek. Lehet, hogy Feri például komoly pénzeket fordít valamiféle kémleleplező eszközökre. Szakértőket fogad fel, hogy megvizsgálják a lakását. hasonlóan Józsi komoly pénzeket adhat az egyháznak, "szakértőkkel" (értsd papokkal) tanácskozhat istenről és az életéről. Sőt, egész társadalmunk komoly pénzeket pocsékol el amiatt, hogy a többség paranoiás, hiszen az egyházak az ateisták adóiból is részesülnek.

Lehet mondani, hogy ez még mindig pitiáner dolog, a komoly dolog ott kezdődik, amikor Feri felrobbantja a CIA épületét. No igen, de hát ugyanez megeshet Józsival is, bár manapság inkább jellemző iszlám hívőkre, hogy terrorizmusban vegyenek részt. De mondjuk ott van jelenkori, elrettentő, keresztény példának Breivik esete is.

C) "A vallás pozitív, a paranoia negatív üldözési mánia"

Ebből a szempontból lesz fontos a paranoia egy másik fajta esete. A magyar Wikipédia cikkben ez szerepel:

"A tipikus paranoid tévhitek közé tartozik, amikor valaki úgy érzi, üldözik, megmérgezték, valaki (általában egy híres ember) titokban szerelmes belé (de Clerambault szindróma), beteg vagy parazitái vannak, Isten kiválasztotta, a gondolatait vagy a cselekedeteit távolról befolyásolják."

No de kérem, ezen meghatározás szerint Jézustól, Jean d'Arc-on át Teréz anyáig, akik kiválasztottnak érezték magukat, explicit paranoiások voltak. Akármennyire is tűnik ez pozitívnak. Másrészt aki azt hiszi, hogy valaki titokban szerelmes belé, az is paranoiás, ha ez a dolog hit, és nem a valóságon alapuló, igazolt tudás. És a szerelemnél pozitívabbnak számító dolog nem nagyon van.

D) "Azért nem kellene minden hívőt gyogyóba zárni!"

Ez így van. Ferit és Józsit sem kell gyogyóba zárni, amíg nem durvul el a dolog. A hitnek, mint paranoiás gondolkodászavarnak ahogy említettem, különféle fokozatai vannak. Akárcsak a paranoiának. Ha valakinek egyik nap az a muris ötlete van, hogy Julia Robert szerelmes belé, attól még nem paranoiás. Ha ez a hite tartósan fennmarad, akkor már paranoiás, de nem szokás egyből gyogyóba vinni az ilyen embert. Ha elkezdi üldözni Julia Robertset, akkor már lépni szoktak. Hasonlóan, ha valaki a CIA felrobbantására rendel robbanóanyagot, akkor ott már kéne valamit csinálni! És nem csak a rendőrségnek, hanem ez pszichiátriai szempontból is olyan eset, ahol be kell avatkozni. ld. pl. megint Breivik esetét. Az extrém esetekben a társadalom utólag helyesen is jár el, csak az marad el, hogy lássuk, az enyhébb esetek is abnormálisak, illetve az enyhébb hitet is el kéne ítélni! Ahogy az enyhébb paranoiát sem tekintjük pozitívumnak, úgy az enyhébb hitet sem kellene! Ez az elítélés ugyanis egy további eszköz a súlyosabb kimenetek megelőzésére. Nem mondom, hogy nagyon hatásos, de azért érne valamit. Mivel  nincs módunk a nem fanatikus és fanatikus hit éles elkülönítésére sem, ezért élni kell az enyhébb paranoiás hit elítélésével is.

A konklúzió tehát az, hogy társadalmunk teljesen helyesen és jól látja azt az esetek többségében, hogy a megfelelő igazolás nélküli vélekedés, a hit az nem helyes, nem normális. Általában beteges abban hinni, hogy valakit üldöz a CIA, általában beteges abban hinni, hogy X.Y. celeb szerelmes belém. A társadalom azonban nem következetes, az emberi gyarlóság botlik, és sajnos a paranoiás gondolkodászavar egy típusát, a vallásos hitet kivételként kezelik. Kivételként kezelik a megfelelő indokok nélkül, és ez persze maga is egy gondolkodási hiba: "minden szentnek maga felé hajlik a keze".

Kedves hívő! Ha úgy érzed, hogy ez a cikk mélyen sértő rád nézve, akkor fején találtam a szöget. Az extrém érzékenység ugyanis szintén hozzátartozik a paranoia jelenségeihez.

És egy kis humor a végére: a vak is látja, hogy isten magyar, hiszen a képen annak a ködnek Magyarország alakja van.:)

Kicsit perverz dolog, hogy a gyenge ateizmus vagy az agnoszticizmus legfontosabb elvének egy korai változata egy ferences rendi szerzetestől kapta a nevét. Habár az elv korábban is ismert volt, és persze valamifajta határozatlan formában mindig is ismerte az emberiség. Mindenesetre az érdekes, hogy a középkorban az elvet olyan gondolkodó, mint Aquinoi Tamás is vallotta. Bár ő még nyilván szükséges magyarázatnak tartotta istent.

No de miért is van szüksége Occamnak borotvára? Hülye kérdés, hát nyilván azért, hogy borotválkozzon. :) És nyilván azért kell borotválkoznia, mert nem szereti a sok haszontalan kinövéseket az testén. Hasonlóan nem szeretjük a haszontalan kinövéseket a világmagyarázatunk "testén". Mert ezek a hipotézisek már ilyenek, nőnek, mint a szőr az ember arcán,  vagy, mint a gazok a kertben, és csak elszívják az életnedveket a hasznos növényektől. Talán jobb is lenne a kertészeti hasonlat, nem borotváról kéne itt beszélni, hanem inkább metszőollóról!

Képzeljük el, hogy mi lenne ilyen metszőollók nélkül a kertünkkel! Nyilván tele volna alaktalan, kesze-kusza fákkal, melyek semmiféle termést nem hoznának. Sőt, ez a hasonlat még alul is becsüli haszontalan hipotézisek potenciálját. Nem csak arról van szó, hogy az emberek képesek itt-ott mindenféle vízhajtásokat kitenyészteni, hanem arról, hogy potenciálisan végtelen sok hajtás lehetséges a fánk összes elágazásánál. És ha eleresztjük a fantáziánkat, akkor minden egyes ilyen könyökhajlatban akárhány vallásos hipotézis megjelenhetne. 

Nem csak azokra a vízhajtásokra kell gondolnunk, mint például a Zeusz hit, az iszlám, a keresztény vallások, a buddhizmus, a sok-sok pogány vallás, hanem mindaz a sok lehetséges elképzelés, amelyre ízelítőt mondjuk Douglas Adams műveiben kaphatunk. A vallásos emberek fantáziája valójában mérhetetlenül beszűkült a lehetséges agyrémekhez képest.

A borotválkozás dilemmája az istenhit felől nézve ezek szerint a következő: vagy borotválkozunk, és akkor nem hihetünk istenben, vagy nem borotválkozunk, és beengedjük az ajtón a jó öreg, szakállas istent :), miközben bemászik az ablakon Zeusz, Krishna, a télapó, a jeti, a vasorrú bába, a Nagy Zöld Trüsszentő, Heidegger Daseinje, Kant Ding an Sichje és hasonló dolgok. Ha pedig az összes ilyen kitaláció bemászik a szobánkba, akkor ott igen nagy lesz a tömegnyomor. Konkrétan végtelen nagy lesz, és egy nagy, sötét fekete lyukká változik az elménk metaforikus szobája.

Occam borotvája tehát valójában nem csupán holmi kozmetikai igényből fakad, hanem életkérdés. Nem engedhetjük magunknak meg, hogy az emberi társadalom abba pusztuljon bele, hogy vallások vadhajtásai szívják el az energiáinkat a végkimerülésig!

Azért írtam az elején hangsúlyosan arról, hogy Occam borotvája az elv egy korai megfogalmazása, mert egy modern gondolkodónak azért kicsit vulgáris, pontatlan ez az elv. Az elv végül is egyfajta gazdaságossági elv, és a gazdaságosság szempontjai mindenképpen bonyolultabbak annál, mint amit az Occam elv tartalmaz.

Mert természetesen nem csupán a létezők számát, hanem például a törvények számát sem szabad feleslegesen szaporítani. Aztán meg azonos számosság esetében a törvény bonyolultsága vagy eleganciája is szerepet játszik. Ezért a modern tudományfilozófia végül is nem Occam borotvájára hivatkozik. Karl Popper például az elméletek empirikus tartalmát jelölte meg. A Logikai pozitivisták az empirikus verifikációs (igazolási) elvet. A felesleges létezőket végül is az empirikusan ellenőrizhetetlen elméleti állítások váltották fel.

Mindez a gazdaságossági elv pedig kapcsolhatóak olyan más elvekhez, mint például az adatok lehető leggazdaságosabb tömörítésének igénye. A világ megismerése felfogható a világ tömörítéseként is: szeretnénk egy olyan adathalmazt (elmélet), amelyből kibontható a világ, ugyanakkor a lehető legkisebb helyet foglal el agyunk memóriájában.

Ennek a felfogásnak az is az előnye, hogy a kódhossz, vagy a világ entrópiája végül is egy teljesen egzakt mérce, és akkor nem kell olyasmikre hivatkozni, mint például az elegáns elmélet. Minek. "Hány biten kódolható" Ez az egyetlen kérdés.

Ugye amikor például felfedezzük a "minden holló fekete" törvényét, akkor az nem csak azért jó, mert magyarázza a "ez a holló fekete" megfigyelését, de azért is, mert nem kell külön megjegyeznünk minden egyes holló színét.

És ilyen szempontból kerül más megvilágításba Occam borotvája. Hiszen a felesleges metafizikai elemek egy elméletben végül is azt jelentik, hogy mégiscsak teljesen feleslegesen jegyzünk meg dolgokat. Például mi a fenének akarnék megjegyezni istenről mindenféle dolgokat, ha végül is az életben az égadta világon semmi jelentősége nincsen, és nem sikerül sem megérteni különféle jelenségeket, sem pedig a dolgok lekódolásában nem segít?!

A hollós példával élve: mi a halálnak spekulálnék és akarnám megjegyezni, hogy a láthatatlan hollóknak milyen a színe?! És akkor a művel ateista tudja, hogy itt a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú híres példájához is kötöttem a mondandómat. 

A franciakertes kép saját, Villandry-ben készült.

Mielőtt elkezdtem írni ezt a postot, megnéztem az Interneten, nehogy valami közhelyet írjak, és nem, ez eddig még nem jutott eszébe senkinek. Csak ellenkező előjellel. Olyat ugyanis találtam, hogy valaki KRESZ táblákhoz Bibliai igehelyeket keresett, ami nem nagy kunszt, egy akkora és szerteágazó könyvnél, mint a Biblia csak lehet mindenféle táblához valamit találni, bár sok eset így is eléggé erőltetett lett.

No de az, hogy egy-egy KRESZ táblához valaki lazán odaasszociál egy igehelyet, még nem jelent semmit. A Biblia ugyanis igencsak messze van attól, hogy olyan jó legyen, mint a KRESZ. Nem mintha a KRESZ tökéletes volna, de azért egészen jól meghatározza, hogy a közlekedésben mikor mit kell tenni. Ha belegondolunk, akkor ez az emberi társadalomnak egy meglepően jól sikerült alkotása. Nem úgy, mint a Biblia.

Mert milyen is volna a KRESZ, ha olyan lenne, mint a Biblia?

1. A KRESZ tankönyvön nem volnának szerzők, legfeljebb olyasmi, hogy "a Józsi, a Pista, a Jenő meg a Béla írta". 
2. A legfontosabb szabályok többször, több változatban volnának benne.
3. Két nagy részből állna, az első rész azzal kezdődne, hogy hogy építette meg hajdan egy mitikus közlekedési miniszter hét nap alatt az összes autópályát, aztán elsősorban bosszúálló rendőrökről, tömegszerencsétlenségekről volna szó, és arról, hogy hogyan üssünk el minél több nagymamát felsőbb segítséggel.
4. A második rész nagyobb részt toleráns, békés közlekedésről szólna, csak némi anyázással megfűszerezve. De ez is négy részben és eltérő változatban ismétlődne. Majd következne egy mitikus rendőrfőnök egypár jóindulatú levele a néphez, aztán egy régi sci-fi író utópisztikus látomásai a jövő közlekedéséről.
5. Sok ember nem a KRESZ könyvet tartaná hitelesnek, hanem hallomásból, különféle általa "megbízhatónak" tartott embertől venné a tanítást. Ezek természetesen össze-vissza beszélnének, és az utakon káosz volna.
6. A KRESZ értelmezéséről különböző rendőrségek alakulnának, akik abban sem értenének egyet, hogy az írott szöveg, vagy a szóbeli szabályok a lényegesek, hogy a KRESZ-t milyen nyelven kell tanítani, hogy kell-e rendőrfőnök, hogy melyik rendőrkapitány az országos rendőrkapitány, és hogy vajon a közlekedési miniszter a miniszterelnök fia, vagy vele egylényegű.
7. A rendőrök azon vitáznának, hogy a sebességkorlátokat szó szerint vagy metaforikusan kell-e értelmezni, miközben mindenki azt a sebességkorlátot és úgy értelmezné, ahogy éppen kedve tartaná.
8. Néha kitüntetnék pár igen furcsa autóvezetőt, akik állítólag két csepp benzinnel vezettek le százezer kilométert, a csomagtartóban élték le életüket, és állítólag egy szál egészségügyi készlettel megmentették egy tömegszerencsétlenség összes halottját. A KRESZ könyv szabályok helyett tele volna ilyen bogarasok történeteivel.
9. Gyorshajtásokért rossz pontokat kapnánk, tíz rossz pont felett pedig a közlekedési minisztérium pincéjében sütögetnék a talpunkat tüzes kerékkulccsal és forró motorolajban, hogy soha többé ne tudjunk a gázra lépni. De mindez csak fenyegető mese volna, mert soha senki nem térne vissza.
10. Baleset és szabálysértés nélkül levezetett ötszázezer kilométerért viszont svédasztalos fogadás várna ránk a közlekedési minisztérium padlásán, a fogadási teremben. De ez meg csak mézesmadzag mese volna, mert soha senki nem térne vissza innen sem.
11. Mindenki a Mennyországba vezető útról beszélne, csak a navigációs szoftverek térképében nem volna megtalálható. Még torrentezni se lehetne ilyen térképet.
12. Különböző országokban különféle szabályok volnának. Míg egyik országban tilos volna disznószállítóval lakott településen belül közlekedni, másik országban ezt nap mint nap tennék. Izraelben tilos volna szombaton vezetni, Szaudi-Arábiában pedig nőknek. (Ja, ezt most is tilos.)
13. A rendőrök sorra buknának le, hogy a rendőrtanonc kisfiúkkal a hátsó ülésen fajtalankodtak.
14. Rendőr csak az lehetne, aki nem tud vezetni, és nem is volna neki szabad.
15. A közlekedési jeleket csak a különlegesen elragadtatott személyek látnák, azok össze-vissza beszélnének róla, de mindenkin számon kérnék a betartását.
16. Minden évben kiállna pár őrült rendőr, hogy az év végén felszedik az autópályákat, és mindennek vége lesz. Aztán a következő évben minden menne tovább.
17. A rendőrök kínvallatás útján szereznék meg a tanúvallomásokat a gyorshajtásokról, és az út oldalán rögtönzött máglyákon (feu-rouge:) égetnék meg a másként közlekedőket.
18. Nagy-Britannia esküdt ellensége lenne a Kontinensnek, sok kamionos hadjáratot vezettünk volna ellenük a történelem folyamán. A jelenkorban pedig terroristákat küldözgetnének a kontinensre, akik felrobbantanák a jobboldalon közlekedőket.
19. A világ összes útján ahol éppen nincs dugó, tömegszerencsétlenségek lennének, vitáznának, anyáznának az emberek, egymást ütnék, vágnák, nyolcféle rendőr jönne ki a helyszínre, és az egész közlekedési rendszer egy nagy káosz lenne.
20. Az autóiskolák tele volnának aggatva Raffaello, Michelangelo, Leonardo és mások által festett oktatótáblákkal, melyek aranyozott keretekben lógnának az aranyozott falakon, oszlopokon.
21. Útdíjat fizetnénk, amelyből soha egyetlen út nem épülne, hanem csak az autóiskolák aranyozására és a rendőrök dőzsölésére menne a pénz.

A legfelső, zsákutcás képhez egy megjegyzés, ez saját fotó. Párizsban, a Montmartre egyik utcájában volt látható pár éve.

Soha nem volt még randevúja server szobában. Penny azon gondolkodott, hogy egyáltalán hány emberrel fordulhatott ez valaha is elő a világon. De hát kellett neki egy geekkel szóba állnia a társkeresőn: Sheldon kutató volt a Notre Dame Katolikus Egyetemen, informatikus kutató. De, hát végül is pont ezt akarta, oda volt az okos srácokért. Leonard tehet róla, a korábbi pasija. Szintén informatikus. És legalább nem a szokásos, unalmas kávézós "kalanddal" kezdődik az egész. Azt igazán nem mondhatja, hogy megeszi az unalom.

Bár most Sheldon éppen megváratta, mert volt olyan naiv, hogy időben érkezzen. El kellett ismernie, volt benne egy feszült várakozás. Vajon már bent van a teremben, és bújócskázik, vagy az ajtón fog belépni?! Vagy van másik bejárata is a teremnek valahol hátul?

A számítógépek hatalmas, plafonig érő rekeszekben sorakoztak. Ilyet is csak fényképeken látott korábban. Elindult egy kicsit a sorok között. Nemsokára már távol volt az ajtótól, egészen eltévedt. Nekitámaszkodott az egyik oldalon az állványnak. Életében először fogott meg ilyen számítógépeket, amelyeknek nincs is monitorja, hanem csak dobozok, mindenféle villogókkal az oldalukon. Végigsimította az egyik LED-sort. Ekkor simított végig valami a vállán is. Ijedten megpördült, szőke haja lebbent a fényben... arcon csapta a mögötte álló férfit. Penny a szájához kapta a kezét a meglepetéstől, és mert nevetnie kellett. Sheldon volt az. Felismerte a társkeresőn látott képről.  Megnyugodott.

- Szóval itt dolgozol?! - kezdte Penny zavarában a beszélgetést mindjárt  a közepén, mintha csak a félbehagyott chatet folytatná, és nagyjából így is volt: fél órája még Interneten beszéltek.

- Nem egészen, odafent, irodában dolgozok - mutatott Sheldon a plafonra - de gondoltam, ezt érdekesebb megmutatni - Penny még mindig mosolygott, de most már azon, ahogy Sheldon a plafonra mutatott kézzel magyarázott. Magas volt, és ahogy a napfény beszűrődött a sötétben, és rávetült, mintha aurája lett volna, mintha egy szent lett volna. A plafonra mutató ujja pedig Platonhoz hasonlított Raffaello híres képéről.

- Azt mondtad, kutató vagy, informatikus tudós, és sokat programozol.

- Ennek a teremnek több, mint felét én használom - jelentette be Sheldon nagy büszkén, körbemutatván birodalmán.

- Ez valami Mátrix?

- Valami olyasmi, komolyabb formában. Világokat szimulálunk. 

- És vannak benne bolygók, és emberek, mint a mi világunkban?!

- Igen, azt hiszem, jobb lesz, ha mégis felmegyünk, mert a monitoron bele tudunk nézni a szimulációba.

- Jó.

- Pontosabban a szimuláció vizualizációjába. Gyere!

Sheldon megragadta a kezét, és Penny nem bánta különösebben, jó volt az első benyomása a férfiról. A "szent" férfi hamar végigvezette a labirintuson, és hamarosan egy profán irodában ültek. Legfeljebb annyi volt benne a furcsa, hogy egy feszület volt szemben a falon, középen. Viszont egy profán íróasztalnál egy profán monitor előtt helyezkedtek el.

- Látod, valami ilyesmik a lények a szimulált világban - Sheldon kicsit feléje fordította a képernyőt.

Az említett lények hummanoidok voltak, kicsit szellemszerűek.

- Ez persze hamis színes vizualizáció, az általunk látható fénytartományban ezek a lények teljesen átlátszóak lennének. 

- Olyanok, mint valami tündérek, szárnyak nélkül. Üvegből vannak?

- Nem pont, de valami olyasmi. Én egyébként nem ezt a nézetet szoktam nézni - és azzal átkapcsolt valamit a programban, és különféle hisztogrammok, számok tömegei és mindenféle ábrák jelentek meg, ezernyi ponttal.

- Neked ezek a tündérek csak ilyen diagrammok?!

- Nagyjából igen, nem az egyedi lények sorsa érdekel.

- Jó, de ezek a lények ugyanúgy születnek, meghalnak, mint mi, nem?!

- Igen, persze, nézd, itt van egy gyerek, éppen megfullad. Árvíz öntötte el a 9-es körzet nagy részét.

A kép egy szobabelsőt mutatott, amelyben a víz lassan a plafonig ért. És egy gyerek ott kapaszkodott valami oszlopban, és semmiféle kijárat nem látszódott sehol, nyilván már víz alatt volt.

- Jajj, ne mutasd, te ezt végig tudod nézni?!

- Nem, különösebben nem nézem, mert ugye engem a statisztikus összefüggések, a szimulált világ nagy trendjei, a végeredmény érdekelnek. Egy lény ide vagy oda, az nem számít.

- De ez a gyerek, ez fulladozik, ez sír, ez szenved, hogy nézheted ezt tétlenül?!

- Nem avatkozhatunk bele a világba, ez a kutatás lényege.

- Miért nem, hogyhogy nem?! Hogy tehettek ilyet?!

- Értsd meg, szabad akaratuk van. Meg aztán ha beavatkoznánk, akkor meghamisítanánk a kutatás eredményét, pont azt nem tudnánk meg, hova fejlődik a világ magától.

- Akkor miért nem teremtesz olyan világot, amelyik jobb?! Amelyikben nincs árvíz?!

- Nem ez érdekel minket. A mi világunkban is vannak katasztrófák. Ha valami fontosat akarunk megtudni a mi világunkról, akkor hasonlót kell szimulálnunk. És még mindig jobb, ha egy szimulált gyermek fullad meg, mintha a mi világunkban egy igazi.

- De mennyivel jobb? Ez a gyermek talán nem sír? Ez a gyerek talán nem szenved? Ő talán nem fullad meg?! Nem hal meg?

- De nincs lelke.

- Mit jelent, hogy nincs lelke, ha egyszer sír és szenved?!

- Hogy valójában nem szenved.

- Sokat érek a szóvirágaiddal, ez a gyermek számomra szenved, és nem tudom végignézni, ahogy meghal.

- Jó, akkor elkapcsolom - és Sheldon úgy is tett, mintha ezzel el lett volna intézve a dolog.

- Nem tudom, Sheldon, én ezt nem tudom elfogadni, hogy te ezt csinálod, és ezt nem csak a randevúra mondom, az világos, hogy nem tudnék beléd szerelmes lenni, de azt sem tudom, hogy viselhetem el egyáltalán a gondolatot, hogy te ezen az egyetemen, ezen a katolikus egyetemen ezt csinálod, és csinálják biztos mások is. És más egyetemeken is. Hogy tehettek ilyet?! Pont egy katolikus egyetemen?! Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egyáltalán ilyen lehet a Földön.

- Miért, gondolod, hogy Isten gonosz, csak mert árvizek vannak a Földön?!

- Ebbe még idáig nem gondoltam bele, de látod, nagyon is fontos, hogy találkoztunk, mert most már látom. És igenis, nem látom, hogy lehetne Isten jóságos, miközben árvizek vannak.

- De hát bölcs, és jóságos kell, hogy legyen. Legfeljebb nem tudjuk, hogy miért az. Hogy miért csinálja, amit csinál. Isten útjai kiszámíthatatlanok.

- Sheldon, nem látod?! Isten te vagy. Te teremtesz világokat. És minek teszed ezt?! Nincs jó indokod rá, mert a kutatás bullshit. Nem engedhetsz meg embereket megfulladni egy kísérlet kedvéért!

- De Istennek jó indokai lehetnek.

- Nem fogod fel?! Lehet, hogy Isten is csak egy nyomorult informatikus, egy sötét kis szerverszobában valahol egy másik világban, aki ugyanolyan meggondolatlanul kísérletezik a mi világunkkal, ahogy te egy másikkal. Lehet, hogy ugyanúgy valami ürügy mögé bújik, miközben csak felelőtlen, érzéketlen. Akárcsak te.

Penny hátrarúgta a székét, és felpattant. 

- Én ezt nem bírom tovább, nem is vitázok veled. Nem fogok veled vitázni, miközben egy kisgyerek fullad meg a képernyőn.

- De hát nincs is a képernyőn!

- Jajj, csak ezzel az ócska dumával ne jöttél volna, te is tudod, hogy nem az számít, hogy látom-e, tudom, hogy megfullad ott lent, valahol a server teremben az egyik számítógép egyik memóriatartományában - most Penny mutatott lefele a padlóra, mint egy Arisztotelész.

- Még látjuk egymást! - kapta fel a kezét vészt jóslóan. Elindult volna, de aztán még visszafordult.

- És nehogy azt hidd, hogy bármi közünk is lesz egymáshoz, hánynom kell egy ilyen tudóstól, mint te! Ha látjuk egymást, akkor tüntetésen, hogy tiltsák be a kísérleteiteket, vagy bíróság előtt, hogy ítéljenek el titeket. Nehogy azt gondolod, büntetlenül megúszod, csak mert isten vagy!

(Kép: "Égessétek meg a boszorkányt!" Jelenet a Monty Python Gyalog galopp c. filmjéből)

A napokban érkezett a hír, hogy Svédországban elítéltek két szülőt, mert boszorkánynak hitték lányukat, és brutális módon (verés, kínzás, vizelet-ivás és hasonlók) akarták kiűzni belőle az ártó szellemet. A felületes olvasó ezt az esetet is, mint sok hasonlót az utóbbi időben, elintézi azzal, hogy őrült emberek egyedi hülyeségéről van szó. Számos hozzászólás érkezett az ilyen postjaimhoz.

Az Index azonban annak is utána járt, hogy ez itt megint nem egy egyedi eset, és hogy a jelenség mögött bizonyos kongói hagyomány, hit áll. A felületes olvasó ezek után még egy lehetőséget kap a dolog szőnyeg alá söprésére, mégpedig, hogy egyszerű afrikai pogány dologról van szó.

A nagy kérdés tehát, amit most végig fogok vinni, hogy csupán őrült kivételről van szó, vagy valami rendszeres hibáról a hitben, illetve, hogy elfogadhatjuk-e azt a képet, hogy itt a jó, keresztényi hit áll a csúnya, primitív, pogány hittel szemben?!

Először is az emberek nagy része Kongóban is keresztény, és ráadásul eme esetekhez szorosan kapcsolódik egy keresztény szekta Svédországban, amelyet "The River" ("A folyó") néven emlegetnek a svéd lapok. Ennek lelkészei részt vettek a történésekben, és a szekta szintén keresztény. Az elkövetők maguk eme szekta tagjai voltak, és  egészen biztosan keresztények.

Nem olyan egyszerű tehát a dolog, hogy vannak ezek a pogány hitek a hülyeségeikkel, és van a normális kereszténység, ahol ilyen már nem fordul elő. Korán(t) sem. A jelenség inkább hasonlít a kereszténység középkori történetéhez, amikor is vaskos boszorkányüldözések voltak a keresztényi Európában. A vízbe merítéstől a máglyákig, a boszorkányok pörölyétől a salemi boszorkányokig (na jó, ez Amerika). Ez tehát a válasz a címbeli kérdésre: keresztényi módon így kell üldözni a boszorkányodat. Vízbe merítéssel, iron maidennel, és hasonló nyalánkságokkal.

A középkori boszorkányüldözést ugyan lehet a kereszténység küzdelmének tekinteni a pogányság ellen, és lehet ennek a küzdelemnek mondjuk a túlzásba vitt vadhajtásának tekinteni. De kérem, ez akkor is a kereszténység szerves része volt! És ugye figyeljünk fel a fontos tényre! A keresztények nem a boszorkányokban hívő, buta pogányokat üldözték a buta, hamis hitük miatt, hanem a keresztények maguk hittek a boszorkákban, és csak azért üldözték őket, mert az "erő sötét oldalán" álltak. Továbbá ennek a boszorkányüldözésnek nem a még több (keresztényi) hit vetett véget, hanem a reformáció és a felvilágosodás.

Amikor a pogányok hisznek a boszorkányban, az is hit. És mint rámutattam, a pogánynak, babonásnak primitívnek címkéznek, semennyivel nem primitívebb a keresztény babonánál, amely szintén hisz a boszorkányokban. Az Indexes cikk végén megszólaltatnak egy bizonyos Nsumbut, aki mondjuk a jó kereszténység képviselője akar lenni, és azt mondja, a Bibliában ilyen nem szerepel. Ami viszont mindenképpen szerepel a Bibliában, az a tisztátlan lelkek által megszállt emberek, az ördögűzés és hasonlók. Tehát odáig mindenképpen helyben vagyunk, hogy amit a pogányok hittek, az nem keresztény-ellenes hit. Ilyen a Bibliában is szerepel.

Arra már utaltam, hogy nemcsak a boszorkányokban, megszállt emberekben, ördögben, rossz szellemekben való hit nem keresztény-ellenes, de ezeknek kiűzése is. Az igaz, hogy a Bibliában Jézus általában csupán szóval űzi ki a gonosz szellemeket a megszálltakból, de ebből hogy következik az, hogy másnak, máskor nem szabad komolyabb eszközökhöz is folyamodnia?! Pláne, ha nincsenek isteni képességei a parancsolgatásra?! És lám, a keresztény egyházak a középkorban folyamodtak is durva eszközökhöz. Olyan eszközökhöz, amely mérhető a svéd esethez. Az egyetlen ok amely miatt ma már ez ritkán fordul elő, az nem a még több hit, nem a még több kereszténység, hanem a még több felvilágosodás, a még több jogállam, a még több szekularizáció. A véres boszorkányüldözéseket ma nem a kereszténység nevében, hanem a kereszténység ellenében sikerült visszaszorítani. Ma csak azért tesznek ilyet ritkábban, mert nem engedjük, mert a világi, hangsúlyozom, világi bíróság elítéli őket. Lásd a hírt.

Még egy idézet erejéig azért időzzünk el a Bibliánál és Jézusnál:

"8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.) 
  9. És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 
  10. És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. 
  11. Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala. 
  12. És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be. 
  13. És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe." Mk 5,8-13

Nos, ha valaki azt mondja, hogy ez a boszorkányüldözés egyetlen helyes módja, akkor az igencsak beteges felfogás lenne. Ha viszont megengedjük, hogy ez csupán valami egyszeri mutatvány volt, amelyet a turnézó Jézus elsütött, és nem feltétlenül követendő, és más módjai is megengedettek a boszorkányüldözésnek, akkor végül is oda lyukadunk ki, hogy tudja a fene a Biblia alapján megmondani, hogy mi a helyes mód. Tehát a Biblia sem egy olyan eszköz, amely alapján elhatárolható lenne a gonosz pogányság, vagy az elfajult szekta, és a tiszta kereszténység. Nincs ilyen határ. A hit egészében véve rohadt és káros.

Nyilván nem valami eddig hallatlan bölcsességet írok le azzal, ha azt mondom, a vallás lehet a 21. század egyik nagy válságokozója. Nem új keletű az a gondolat, hogy a hidegháború végével, megerősödő harmadik világbeli államokkal, ugyanakkor továbbra is fennálló szegénységgel, gazdasági válságokkal, a globalizáció terjedésével a vallások legalább átmenetileg óriási gondot okozhatnak az emberiségnek. Még akkor is, ha ez a válság a vallások letűnésének kísérőjelensége lehet.

A gondolatnak most az ad különös okot, hogy a vallásháború mintha az indiai szubkontinensen egy forrongó gócponttá alakulna. Az utóbbi időben sokszor beszámoltam a buddhistákról, akik Sri Lankán és Burmában a muszlimokat üldözik. De Sri Lanka és Burma között éppen két másik ország húzódik, amelyeknek többségi vallása hindu és muszlim. Tegnap pedig a többségében muszlim országból, Bangladeshből jöttek elképesztő hírek.

A hírek arról számolnak be, hogy Dakkában egy Hefajat-e-Islam nevű iszlám szélsőséges ellenzéki mozgalom szervezett egy sok százezres tüntetést (akár egy magyarországi tüntetés kapcsán, itt is különféle számok röpködnek, de ez nem lényeges). A sok százezer felhergelt muszlim a mozgalom irányításával azt követelte, hogy az ateizmust terjesztők ellen hozzanak istenkáromló törvényt, amely alapján akár ki is végezhetnék azokat. A tüntetés jelszava ezért az "Akasszuk fel az ateistákat!" volt.

A szervezők vidékről buszoztattak fel sok embert (nem ismerős ez valahonnan?!), elkezdtek utakat lezárni, rombolni, felgyújtottak egy rendőrségi épületet, nekimentek a rendőrségnek. Az egyik képen az látszik, hogy sok száz ember megy egy utcán, méteres husánggal a kezében. Ilyet a rendőrség nyilván nem hagyhatott annyiban: elkezdték oszlatni a tüntetést, először gumilövedékekkel.

Az eltérő hírek szerint 10 vagy 22 ember halt meg, akiknek a halálát fejlövés okozta, éles lövedékkel. A rendőrség tagadja az éles lövedék használatát, elképzelhető hogy valaki más lőtt, de az is lehet, hogy mégiscsak a rendőrség lőtt. Ebben a kérdésben érdemes megvárni, mi derül még ki, de az vesse rájuk az első követ, aki egy rendőrséget felgyújtó, méteres husángokkal érkező tömeget máshogy fogadna, ha rendőrségi parancsnok lenne és a rend fenntartása a feladata!

Nyilván érdemes kivárni az eset kapcsán, hogy mi fog még kiderülni. Hány ember halt meg, és pontosan miért és hogyan?! Az is nyilvánvaló, hogy ha meghaltak tüntetők, akkor kár az emberhalálért. Ugyanakkor, ha nincs itt valami óriási félrevezetés, akkor nagyon nehéz mást mondani, hogy ha a tüntető tömeg rombolni kezd, és az állam biztonsága van veszélyben, akkor a rendfenntartó erők feladata a rend fenntartása, akár halálos áldozatok árán is. Mert még több halált követelne, ha az iszlamisták átvennék a hatalmat, különösen, ha egy iszlamista zavargó tömeg randalírozna egy sok milliós fővárosban. Erre nem lehet mást mondani, hogy ha valakik azzal mennek tüntetni, hogy: "Akasszátok fel a..." és méteres husáng van a kezükben, és törnek zúznak, akkor a végén valaki meg fog halni, és inkább ők, mint ártatlanok!

Ismerve egy hasonló magyar esetet 2006-ból, szinte biztosra vehető, hogy a radikálisok mártírnak fogják tekinteni a halottaikat, és elnyomónak a rendszert. Jelenleg is ateista, elnyomó rendszernek tekintik azt a kormányt, amely csupán szekuláris, és nem engedte, hogy hívők kivégezzenek ateista embereket csupán azért, mert leírják a véleményüket.

Ha a radikális muszlimok azt mondják, hogy a "mártírjaik" ártatlanok, nem csináltak semmit, és megölték őket, akkor mit mondanak az ateistákra, akiket ők akartak kivégezni?! Az ateisták nem gyújtottak fel rendőrségi épületeket, és nem méteres husángokkal akartak "érvelni". De ugye mivel is érvelne egy hívő, ha sem a logikát, sem az empiriát nem tekinti döntőnek?! Például nyilván husángokkal.

A tüntetés persze nem ex nihilo termett Dakkába, utána lehet nézni, hogy több hónapos előzménye van ennek. És az iszlamistáknak nem is az ateistákkal van a legnagyobb baja: Bangladesh bár muszlim alapon létrejött ország, mégis rendelkezik hindu kisebbséggel, és azokat támadták csak igazán a muszlimok a korábbi hónapokban.

Ha tehát Bangladeshben a zsigeri muszlimoknak engedve kiirtanák az ateistákat, utána jönnének a hinduk. Ha pedig azzal is végeztek, akkor mit gondoltok, mi lesz?! Hiszen épp az imént hivatkoztam, hogy a határ másik oldalán, Burmában meg a buddhisták irtják a muszlimokat. Mit gondoltok, egy iszlám egyházállam, amely Bangladeshben átvenné a hatalmat, tétlenül nézné, hogy a határon túl, egy köpésre ölik a muszlim testvéreiket?! Nyilván nem.

És mit gondoltok, India tétlenül nézné, ahogy Bangladeshben, a határon túl, egy köpésre kiirtják a hindukat?! És gondoljátok, hogy Pakisztán, amely egyébként is hadban van Indiával Kashmir és a muszlim-hindu ellentétek miatt, nem védené meg a bangladeshi testvéreket?! Azokat, akik hajdan Nagy-Indiából szintén vallási alapon váltak ki, mint ők, és ugyanabban a vallásháborúban formálódtak állammá.

Aztán ki mondja meg, a többi muszlim állam mikor lépne be? Buddhista oldalon szerencsére Kína és Japán elég szekuláris állam, de ki tudja, nem lépnének-e be egy ilyen háborúba. És ha egy Kína az egész muszlim világ ellen háborút képzelünk el, az már világháború.

Így tehát e távoli eseményekre ne legyintsünk azzal, hogy kit érdekel! A vallás mindannyiunk oldalát böködi, ilyen és csakis ilyen értelemben közügy.

Mint ahogy azt mindenki tudja, a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja Menjország. Ugyanakkor kevesen gondolnak bele, mennyire abszurd, hogy ez így van, hiszen az egyetlen olyan idegenforgalmi látványosság, amely tényleg csak célpont: soha, egyetlen iroda sem vitte el oda a klienseit, senki nem tért vissza, nincsenek fotóalbumok, élménybeszámolók, diavetítések. Emlékek sincsenek, olyan kézzelfogható utóélményekről nem is beszélve, mint mondjuk a Menjországban lebarnult arc által kiváltott irigy elismerés.

Mi több, az irodák plakátjai sem szólnak Menjország szép tájairól, épületeiről. De még csak a bárokról, kávézókról sincs kép. Ha szerepelnek a plakáton vidám emberek, azok mindig csak készülődnek. Az irodák sokat beszélnek a felkészülésről, a pakolásról. A legfőbb témának az látszik, hogy mit kell még itthon tennünk ahhoz, hogy oda is érjünk. Úgy tűnik, Menjország az egyik legnehezebben megközelíthető turisztikai cél a világon. Ennek ellenére nem ejtőernyős tanfolyamon kell részt venni, sem raftingolásból nem kell felkészülni, nem mountainbike edzéseken kell részt venni. Mindezek ugye egészen kellemes, és némileg csak hasznos dolgok volnának. Nem, Menjország az egyetlen célpont, ahol kalandtúrának számít, hogy valami ócska könyveket bújunk, és kétséges tanításokat magoljunk.

És még azt se mondhatnánk, hogy ez valami minőségi szellemi kalandtúra. Szó sincs arról, hogy érdekes könyveket olvasnának a kliensek, vagy mélyenszántó színházi darabokat néznének, vagy a legjobb koncerteket hallgatnának. Nem, ez a "szellemi" felkészülés sekélyes, unalmas, egyoldalú, beszűkült. Mint amikor az öregek otthonában csak egyféle szerzőtől vannak krimik a minikönyvtárban.

Azt se lehet tudni, hogy Menjországban végül is mivel töltheti idejét az ember. Vannak-e történelmi látványosságok?! Kastélyok, paloták, múzeumok, várak, romok?! "Ne adj isten", esetleg templomok?! Természeti látványosságok, mint vízesések, barlangok, vulkánok, hegyek?! Lehet-e ott síelni, snowboardozni, van-e tenger vagy tó? Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? S vannak-e kávézók, bárok, bárdok, lokálok, éjjeli szórakozóhelyek esetleg koncertek?!

Na jó, ezek szerint a fű zöld, és vannak csinos lányok.:) Az egyetlen dolog, amit lehet tudni, hogy az utazók nagy része idős ember, egy nyugdíjas klub vasárnapi kiruccanása ehhez képest fiatalos mulatság.

Menjországnak érdekes módon vannak idegenvezetői, de ezek sem tudnak igazán semmit sem mondani a konkrét látnivalókról, az ország elhelyezkedéséről, a tájairól. Az idegenvezetők is leginkább a "szellemi" felkészüléssel vannak elfoglalva, illetve az itteni templomok fenntartásával. Az idegenvezetők tehát nem a Menjországban vezetik az idegeneket, hanem itt, a Földön vezetik meg azokat, akik pedig legalább annyira otthon vannak, és legalább annyira eligazodnak a környéken, mint ők, tán még több tapasztalatuk is van az életben. Érthetetlen, hogy miért dőlnek be ezeknek a szélhámosoknak, és miért látogatják a nagy utazás helyett azokat a templomokat, amelyeket egyébként már unalomig ismernek.

Menjország turizmusához is szervesen kapcsolódik a souvenirüzlet, sőt, ez talán a másik nagy bussines, amelyből az utazási irodák élnek. Érdekes módon nem annyira hűtőmágneseket, bögréket és kulcstartókat lehet venni, hanem még haszontalanabb dolgokat, és meglehetősen egyoldalú motívumokkal. Az ismert emberekkel való üzletelés itt is megy, de furcsa mód az egyik legnépszerűbb souvenir egy kínzóeszköz szimbóluma, ami se nem hasznos, se nem vicces, és nem is emlékeztet semmire. A kliensek közül igen ritkán van bárkinek is bármiféle élménye valami keresztre feszítéssel. Létezik ilyen extrém túlélőtúra is, de az egy kicsit más branch.

Az utazás Menjországba elvben majdnem ingyenes. Ez nem csoda ahhoz képest, hogy az ember egyedül megy el, és nem garantálják, hogy odaérkezik, utólagos reklamációra nincs mód. Az egyetlen tényleges utazási költséget adott esetben csak a temetőig számolják el, illetve az ottani búcsúceremónia költségeit, ami totál értelmetlen, ugyanis aki elutazott, ő már pont nincs ott, és egyáltalán nem búcsúzkodik.

De a Menjország utazási irodái mégiscsak üzletek, valahol beszedik a pénzt. Ezek olyan szélhámos utazási irodák, amelyek államtól is támogatást kapnak erre a mesebeli utazásra. Sőt, már ott tartunk, hogy az idegenvezetők a gyerekeinknek állami pénzből reklámozhatják fiktív szolgáltatásaikat.

Hát nem őrültség, emberek?! Nem inkább valódi utazásokra érdemes költeni, ahonnan valódi élmények, tapasztalatokkal jövünk haza? Ahol tényleg szórakozunk, kikapcsolódunk pihenünk vagy kirándulunk? Ahol a valós életet éljük, és nem mesékről álmodozunk?

Ideje volna most már, hogy az emberek számon kérnék, hogy ezektől az irodáktól milyen szolgáltatást kapnak a pénzükért vagy pénzünkért! Ideje volna reklamálni és perelni. Ideje volna, ha az illetékes fogyasztóvédelmi szerv a körmük alá nézne! És logikus következményként ideje volna felszámolni ezeket a szélhámos utazási irodákat!

Az elmúlt hónapokban két országból is hírek érkeztek arról, hogy buddhisták muszlimokat üldöznek. Ezek közül a burmai eset volt a súlyosabb. A hírekről a BBC is beszámolt, én is fűztem hozzá kommentárt. Ezek után érdekes meglepetésnek találtam, hogy a BBC-n magán olyan cikk jelenhetett meg egy oxfordi történésztől, bizonyos Alan Stratherntől, amely szintén túl megy magukon a híreken, észreveszi, hogy van itt egy elég nagy bökkenő: a buddhistákról eddig Európában olyan kép volt, hogy ők a legbékésebb vallás képviselői. Akkor mi ez a vallásüldözés, sőt népirtás tőlük?

Hát mi az, hogy még a buddhizmus is?! Hát ha ők nem, akkor melyik az ártatlan vallás?! Hát nincs ezen a földkeregségen egy békés vallás?! Hát nem nagyon van. És nem véletlenül.

Alan Strathern odáig jut el elemzésében, hogy igaz, a buddhizmus tanaiban békés, jóval békésebb, mint például a kereszténység, amelynek Bibliája tele van erőszakkal, vagy mint az iszlám, amelynek Koránja szintén minimum félig erőszakos és dzsihádra szólít fel. Szóval a buddhizmus a szent irataikban nem ilyen, legalábbis tudtommal és úgy tűnik, Strathern szerint sem. Ő magyarázatképpen odáig jut el, hogy:

"But however any religion starts out, sooner or later it enters into a Faustian pact with state power."

azaz

"Akárhogy is indul bármely vallás, előbb vagy utóbb egy fausti paktumot köt az államhatalommal."

Jó, tehát a minta ez: kezdetben vala a hívők egy csoportja, akik kialakítottak valami közös hitrendszert, és ezt ugyebár vallásnak nevezzük. Ha elegen vannak. Ha csak Mari néni privát hisz otthon a miamanóban, azt pszichés betegségnek nevezzük, ha pár százan, akkor azt vallásnak. Ezt nem Strathern mondja, hanem valószínűleg Bakunyin nyomán Sam Harris. És többek között én is.

Szóval miután vallás alakul ki, akkor egyház is szokott belőle alakulni, azaz intézményesül a dolog. Sok embernél ez eléggé szükségszerű. Hát nem lehet ennyi birkát akol nélkül tartani, kérem! És akkor egyszer csak ez az egyház egészen valószínűleg megköti a hatalommal ezt a paktumot, és akkor onnantól elszabadul a pokol.

Ez a minta szerintem helyes elemzést ad, magyarázza a jelenségek egy jelentős részét, de egyrészt nem mindet, másrészt a levegőben lóg. Mert:

1. A vallások sok olyan szörnyűségért felelősek, amit nem a hatalomban követnek el, így például Burmában is katonai diktatúra van, nem egyházállam. Aztán a terroristák is ott vannak, akik közül sokan szintén vallási motivációra követnek el szörnyűségeket.
2. Ennek a parciális mintának is, amelyet Strathern felvázolt, hiányzik az oka. Miért alakulnak így a dolgok?

1. -ből látszik, hogy nem csupán az egyházzá alakult vallással van a gond, és nem csupán a paktummal. A vallások már előtte, illetve a paktumtól függetlenül is veszélyesek, és ami ezt a veszélyességet okozza, talán annak a paktumok magyarázatához is van köze. Nos, mi lehet ez?

A vallással az a baj, hogy szervezett hit. A hittel pedig az a gond, ami az alapja: elfogadni valamit igaznak empirikus-logikai igazolás nélkül. Az empirikus-logikai igazolás elvetése az, ami miatt a hit erős, kontrollálhatatlan ideológia. A hittel, mint olyannal van gond, azaz minden erős ideológiával gond van, legyen szó nácizmusról, kommunizmusról, vagy bármiről. Ez utóbbiak sem igazoltak tudományosan.

Az empirikus-logikai igazolást nem elfogadó ideológiák erősek, mert ha nincs ilyen korlátozó elv, akkor erős dolgokat lehet hinni. Másrészt, ha nincs ilyen elv, akkor a dolgot hinni kell, hiszen racionális indok nincs. És ez a hit erős lesz. Ha nincs empirikus-logikai igazolási elv, akkor a hit kontrollálatlan lesz: az egyik hívő semmivel nem tud igazán érvelni a másik hívő "eretneksége" ellen, és vice versa. Ha pedig nem tud érvelni, akkor abból inkvizíció, terrorizmus és vallásháború lesz.

Miért van az, hogy ezzel párhuzamosan a vallások általában ehhez a paktumhoz jutnak el a hatalommal? Megint csak azért, mert hitről van szó. Azért, mert az empirikus-logikai igazolás elve nincs meg. Emiatt:

1. A hit mindenképpen sok egyházra szakadozik, és még ha lesz is olyan egyház, amelyik nem alkuszik, lesz másik, aki igen. És ez a másik egyház lesz hatalmas.
2. Mivel a hit elvtelen, ezért a hatalom mindenfélét ki tud hozni belőle: Pál Jézus tanaiból kiváló államvallást hozott ki a Római Birodalomnak. Csak megfelelő tehetség, aljasság és rosszindulat kérdése. A burmai szerzetes, Ashin Wirathu pedig simán kihozta a buddhizmusból a muszlimok üldözését. És az dobja rá az első követ, aki az empirikus-logikai igazolást mindenhol elengedhetetlennek tartja! (gy.k. a hívők nem tudnak mivel jönni ez ellen, csak a tudományos gondolkodású emberek). Az empirikus-logikai igazolás által szabályozott tudományból például egy uralkodó nem hozhat ki akármit. Tulajdonképpen semmit nem hozhat ki magának, legfeljebb úgy tehet, mintha... Pontosan meg lehet mondani, hol nem stimmel bármely ilyen "levezetés" logikája.
3. A hatalom azt gondolja, kiválóan fog tudni halászni a zavarosban, és a maga igényei szerint kontrollálja a kontrollálatlan hitet. És igazuk is van, legtöbbször ez sikerül. Igaz, időnként kell egy kis inkvizíció, de a hatalom pont ezt meg tudja tenni. Az empirikus-logikai elv által irányított tudományt meg kell erőszakolni ahhoz, hogy ugyanezt végig lehessen vinni. És az összes tudós tudni fogja, itt nem az egyik tudományt, hanem a tudományt erőszakolták meg. Hogy ami befeküdt a hatalomnak, az már nem tudomány, mert megszegte az alapelvet: az empirikus-logikai igazolás elvét. Ez a különbség például Liszenko és Raszputyin között: Raszputyin vallásos vezető maradhatott, Liszenko a kívülállók szemében az egész tudományt csalta meg, nem csupán a szovjet tudományt.
4. Egy első ránézésre független tényező: a vallások sok erkölcsi előírással jönnek. Ezekre is igaz, hogy lehet őket nyújtani, toldozni-foldozni. De ez sem független dolog: a normális dolog az etikai témában az erkölcsi relativizmus, amely felismeri, hogy az etikai kérdések nem objektívek, tehát nem lehet empirikus-logikailag kezelni őket. Ennek pedig szigorúan logikus következménye, hogy az ember akkor nem akar előírni másoknak semmiféle etikai előírást (kivétel a demokratikus konszenzus, amikor egy közösség magának írja elő bizonyos minimális szabályrendszert egy társadalmi szerződés alapján). Na most mivel a vallások nem képviselik az empirikus-logikai ellenőrzés elvét a dolgok igazságának eldöntésében, ezért ők azt is hiszik sok más mellett, hogy van objektív etika, amely igaz, amelyet elő lehet írni annak a nyomorult alattvalónak. És pluszban még azt is hiszik, hogy ez az erkölcs azért igaz, mert istentől származik. Ami akkor is tévedés lenne, ha lenne isten: akkor sem volna igaz az az erkölcs, amelyet ő óhajt, hanem csupán egy óhaj volna. És mivel amúgy is fütyülnek az empirikus-logikai igazolásra, simán belepofáznak az életünkbe minden ilyen igazolás nélkül.

Hát itt van kérem, az nem úgy van, hogy ezek a jóravaló, ártatlan, helyesen cselekvő hívők ezek néha véletlenül inkvizíciót kezdenek el csinálni, meg terrorizmust, és sokszor paktumot kötnek a hatalommal, és elkezdik üldözni az eretnekeket, más vallásokat. Nem, ez nem véletlen. Ez egy minta, amely a hitből magából fakad.

Kár, hogy Alan Strathern mindebből csak a végét látja.

Az utóbbi hetekben egymásra torlódott egy pár hír bizonyos hitek miatt bekövetkezett egyéni tragédiákról, konkrétan mindhárom hír, amelyre gondolok, gyerekek haláláról, megöléséről szól. Magyarországon természetesen a legnagyobb port házi eset verte fel, amikor egy fényevésben hívő házaspár agyonéheztette gyermekét.

Ennél az esetnél egészen világos az, hogy a fényevő hívőkön kívül mindenki teljesen bolondnak gondolja az illetőket, és tán még egyes fényevők is elgondolkodnak, bár én nehezen tudom megítélni, hogy olyan emberek, akik annyi értelmi képességgel rendelkeznek, hogy ilyenben tudnak hinni, azok ilyenkor min gondolkodnak, annak mi lesz az eredménye, és hogy reagálnak. Más vallások hívőiből kiindulva akár azzal is jöhetnek, hogy a házaspár valamit nem jól csinált, és ha jól csinálták volna, a fényevés igenis működne. Mert igenis Mekka felé fordulva, és a nagyszombat utáni harmadik szökőévben megáldott fény az, amely táplál. Tudjátok, mi jut eszembe erről?

"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat."  Mt 6:26

Nincs is olyan távol a fényevéstől, nem? Könnyedén születhetnek ilyenből is őrült ötletek.

De nem ez a fő kérdés, amelyet részletezni szeretnék. Az emberek többsége ugyanis a fényevést hülyeségnek, és bolond szektának tartja, és elintézettnek véli a dolgot azzal, hogy ennek nem sok köze van a "normális vallásokhoz", amelyek ilyen butaságokat nem tesznek. Tehát akkor úgy állunk, hogy vannak ezek az őrült szekták és vannak az értelmes vallások?! Tényleg, komolyan?! És hol is van a határvonal?! Miért pont ott?! Hogyan állapítható meg egy hitről, hogy melyik oldalhoz tartozik?

Egyszerűnek tűnő megoldás lehetne az, hogy a történelmi vallások normálisak, azon belül is leginkább a mindenkori hívő saját kis történelmi vallása a legnormálisabb, és az újabb, vagy kisebb kis szekták, azok a bolondok. Egy ilyen felosztásnak ugyan nem volna semmi racionalitása, hiszen a hívők számára hivatkozni is hiba, és a vallás történelmiségére is. Ugyanis mindkettő ismert érvelési hiba, a hívők száma a többségi vélekedésre való hivatkozás egy gyengébb formája, a történelmiség pedig a hagyományra való hivatkozás érvelési hibája.

De szerencsére - vagyis inkább sajnos - a két másik hír még nyomatékosabban mutat rá, hogy ez a felosztás nem működik, hiszen az Egyesült Államokban a hitgyógyítás miatt immár második gyerekét elvesztett házaspár keresztény, a Chilében a saját csecsemőjét élve elégető szekta pedig szintén keresztény, hiszen antikrisztusnak hitték a babát.Valami ilyesmi alapján könnyen el lehet képzelni:

"és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét." Jel 16:2

Az utána leírt sok természeti csapásról nem beszélve.

Szóval ezt nem lehet úgy beskatulyázni, hogy a keresztény vallás az normális, a többi meg tévedés, őrültség.

Valahogy ezek az őrültséget csináló hülyék mindegyik szektában feltűnnek. Tehát ha valaki el akarja választani a normálist az abnormálistól, akkor valami vallástól független kritériumot kell felállítania. Nyilván valami olyasmi lenne ez a kritérium, hogy a fényevés, a hitgyógyítás és a saját csecsemő antikrisztusnak hívése ellent mond ismereteinknek, a józan észnek, a tudománynak. Például ugye minden tudományos tudásunk szerint az emberek nem tudnak fotoszintetizálni, és hát  ha más nem, akkor pont a haláleset is igazolja, hogy nem működik a dolog. A hittel, azaz sok imádkozással és orvosi jellegű beavatkozás vagy kezelés nélküli gyógyítás is ellent mond a tudományos ismereteinknek, illetve csak a placebo hatás működik, amely sok esetben kevés lehet a gyermek megmentéséhez. Különösen csecsemőknél, akiknél ez a placebo hatás se működik. Aki meg antikrisztusnak hiszi a gyermekét, az hát azért őrült, mert egyrészt ez is tudománytalan, másrészt ugyan már, mi igazolja?!

No de itt már kezdünk a hívő számára ingoványos talajra érni, hiszen a szekta bizonyára bizonyos az evangéliumokban leírt jelek alapján hitte antikrisztusnak a gyermekét, és azt lehet csak ellen vetni, hogy azért józan, racionális ésszel az mégsem lehetséges, hogy a csecsemő antikrisztus, de a jeleket félreértelmezni viszont annál inkább.

Igen ám, de az antikrisztus olyan valami, amiben a "normális" keresztény vallás is hisz, és azt mondják eljön. Pont ugyanazon evangéliumi jóslatok alapján. Miért is őrült akkor ehhez képest az, aki a konkrét eljövetelben hisz?! Nincs itt egy oltári képmutatásról szó? Hogy a keresztények hisznek a végítéletben, csak azért konkrétan mégse jó, ha valaki a végítélettel jön?! Hiszik, csak komolyan nem veszik?!

És ha eljön az antikrisztus tán nem kell ellene küzdeni?! 

"a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének" Jel 19:20.

"És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." Jel 20:10

Innen tehát a megégetés. A Bibliából magából. Szóval eme őrülteknek az egyetlen hibájuk az volt, hogy komolyan vették az evangéliumi jóslatot. Empirikus igazolásuk pedig kb. annyira kérdéses, mint az evangéliumok és a keresztény hit empirikus igazolása maga.

Hasonlóan, a keresztény hit tulajdonképpen hisz az ima erejében. Az imagyógyítók hibája csak az, hogy ezt komolyan vették. Illetve, hogy középkori szokásoknál maradtak, és nem léptek előre a technika és társadalmi haladásban. A középkorban ugyanis tök normális volt, hogy sokszor nem tehettek semmit egy betegért, és hát imádkoztak, mert hittek benne. Ez azt jelentené, hogy aki ma azt teszi, amit a középkorban tettek, és ami totálisan megfelel a keresztény vallásnak, az mégsem normális?! Ez azt jelenti, hogy igenis a tudomány a normalitás kulcsa? Nem látom, hol lehetne itt máshol a határvonalat megvonni. Van-e a kereszténységben bármi normalitás?! Nem arról van-e szó csupán, hogy az emberek már megszokták, hogy egy kínzóeszközt raknak a templom tetejére, egy embert szegeznek fel az oltárra, egy gyermeket nemző szűzhöz imádkoznak, és védőszentekhez, de ez nem politeizmus?!

Azzal sem lehet jönni, hogy az a normális vallás, amely a szeretetet hirdeti. Mindegyik normálisnak mondott vallásnak töménytelen bűne volt a történelem folyamán. A három hír közül kettő keresztény emberölésről szól. Még azt is kétséges rásütni, hogy ezek az emberek nem szerették a gyerekeiket. Lehet, hogy szerették, csak meg voltak őrülve. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Az sem lehet megoldás, hogy azt mondjuk, nincs is őrült vallás, csak őrült emberek. Mert az őrültségnek milyen mércéjét vesszük?! Az őrültség bármilyen használható mércéje mellett a vallások maguk is őrültségek.

És az sem megoldás, hogy azt mondjuk, akkor őrült az az ember, ha vér folyik. Mert akkor lemondunk arról, hogy előre lássunk valamit, hogy elkerüljük a tragédiákat. Nem tudjuk megmondani, melyik szekta melyik őrültsége mikor vezet valami tragédiához. Egyet tudunk tenni: az őrültséget, a vallás magát redukálni.

Mindegyik határvonal vonás, amely az őrült szektát körül akarja határolni, végül is a racionalitást, logikát hívja segítségül, illetve az empirikus igazolás valamilyen formáját. Vagy akár explicit módon a tudományt. A nagy bökkenő azonban az, hogy ha ezt következetesen végigvisszük, akkor minden vallás kihullana a rostán. Egyik sem tud tudományos vagy empirikus és logikus igazolást adni az igazára. Ha tehát az őrültséget redukálni akarjuk, akkor ahhoz a régi, ismert banalitáshoz jutunk, hogy hát bizony józan ésszel kell ezt tenni, a józan ész ennek a mércéje. És ahhoz, hogy a vallás úgy ahogy van, őrültség.

A vallások, fényevőktől hitgyógyítóktól antikrisztus-űzőktől a megszokott, Vatikánban csücsülő bíborosig, az evangélikus lelkészig, az iszlám imámig, buddhista szerzetesig és így tovább vagy mind őrült szekták, vagy mind normálisak. Nincs köztes megoldást adó kritérium, amelyet következetesen végig lehetne vinni lenne.

Nincs olyan módszer, amely a vallások sokszínű, szerteágazó őröltségeit meg tudná metszeni, vagy össze tudná terelni egy normális, konszenzuális tudásanyaggá.

A napokban A The Big Bang Theory (az észkombájn magyar fordítók az"Agymenők" címet bírták adni a sorozatnak) 3. évadját fejeztem be. A 13. epizódjának fő témája, hogy Leonard és Penny összevitatkozik a médiumokon, olyan embereken, akik azt állítják, hogy távolba, illetve közeljövőbe látnak, esetleg oda-vissza tudnak kommunikálni. A pontos meghatározás most nem releváns.

Penny: Tudod, a szellemekben is hiszek.

Leonard: Nagyszerű.

Penny: És az asztrológiában.

Leonard: Tudom, és a piramisok erejében és gyógyító kristályokban.

Penny: Nem, nem, a kristályok nem működnek.

Leonard:Tényleg? Hát így állunk? A médiumok valódiak, de a kristályok vudu*?

Penny: Nem, a vudu valós, nagyon is veszélyes.

* Az angolban a "voodoo" szó a racionálisan gondolkodóknál az (ezoterikus) marhaság szinonimájává vált, persze emellett vannak vudu hívők.

Ezernyi ilyen párbeszédet lehetne hozni Woody Allen filmekből, internetes fórumokból, a valódi életből, amikor egy ezoteriában hívő és szkeptikus szenvedélyes, gyors, felszínes vitát folytat. Amit Leonard ironikusan fejez ki; az komoly formában valahogy így hangozna:

i) Ha a kristályok gyógyító erejében nem hiszel, sőt azt mondod, hogy "nem működnek", az azt jelzi, hogy van kritikus gondolkodási képességed, sőt, valószínűleg az empirikus igazolás, illetve cáfolás miatt mondod ezt.

ii) De ugyanezen empirikus ellenőrzéseken a többi hited is megbukik.

iii) Tehát következetlenül, nem azonos mércével válogatsz az ezoterikus hitek között. Egy angol kifejezéssel élve ez a cherry picking.

A legfontosabb konzekvencia, amire ez rámutat az, hogy az ember következetesen vagy az empirikus igazolás elve, azaz a tudományosság mellett áll ki, azaz kritikus, azaz egészséges mértékben szkeptikus; vagy hisz. De ha hisz, akkor eldobta az empirikus igazolás szükségességének elvét, és akkor minden hülyeséget el kéne fogadnia. Tovább menve a párbeszéden, nem csak asztrológiát, piramiserőt, gyógyító kristályokat, de tényleg minden az ember által kitalált, és ki nem talált marhaságot el kéne hinnie, közöttük természetesen végtelen sok egymásnak ellent mondó marhaságot.

Egy elterjedt kérdés hívők részéről, de filozófusoktól is, hogy mi alapozza meg a tudományos módszert. Egy elterjedt vád szerint a tudósok abban hisznek, hogy a világ tudományosan megismerhető, ami a priori nézve egy hit. Egyébként a posteriori akár ezt is mondhatjuk igazoltnak, hiszen a tudományos módszer nagyon is szépen működik. Sok tudós nyilván azt mondaná, hogy ő ebben hisz, vagy ezt igaznak tartja a tudomány fejlődése miatt, és ez a tudományos gondolkodásának alapja. De van egy másik érvelési lehetőség is.

A The Big Bang Theory kis odamondásokkal teli vitája ugyanis magjában magában foglalja azt az ideológiától mentes, instrumentalista, pragmatikus indokot, amiért a tudományos módszer szükséges. A tudományos módszer szűrője nélkül ugyanis olyan zagyvaságot kapunk, amely nem nevezhető ismeretnek, megismerésnek. Praktikusan értéktelen, mert akkora nagy szemétdombot eredményez, amelyben benne lenne minden kitalált és ki nem talált marhaság. Nincs más értelmes módszer, amellyel szűrni lehetne a hipotéziseket, és amelynek fogalmilag köze lenne bármiféle igazsághoz. A tudományos módszer instrumentalista indoklása az, hogy ez az egyetlen módszer, amelyik működik.

Mert milyen más szűrő szempontok jöhetnek még szóba?

A) Érzelmi szempontok. De annak, hogy ki melyik hipotézist szereti, melyik tetszik neki, annak semmi fogalmi köze sincs annak igazságához. Ez a szűrő tehát elvi alapon elvethető. Ezen túl az érzelmi szűrés a társadalom egészében megint a hitek szemétdombját hozza létre, hiszen az érzelmek szubjektívek, térben és időben változóak. Azaz a sok ember sokféle marhaságban hinne, és egy ember is váltogatná a hiteit aszerint, hogy hogy változnak az érzelmei. Ez a hívőknél egyébként legtöbbször így is van.

B) Hagyomány szempontja: bizonyos ezoterikus nézetek régiek, mások újak. Bizonyosakat az emberiség kitalált, másokat nem. De ennek sincs köze az igazsághoz. Egy még ki nem talált hipotézis lehet igaz, és egy sok ezer éve kitalált és hitt hipotézis lehet hamis. A hagyománnyal való érvelés explicit érvelési hiba: argumentum ad antiquitatem. És a hagyomány is változik: a Zeusz-hit sok ezer éve teljesen történelmi egyház volt, míg a kereszténységnek még híre-hamva sem volt.

Egy kapcsolódó téma a tudomány konvergenciája és a hit divergenciája. A tudomány történetében volt sok tudományos forradalom, és sokszor voltak vetekedő elméletek. De hosszú távon a forradalmak elég egyértelműen dőltek el. Egyáltalán: a viták eldőltek. Hosszú távon az elméleti kérdések nagy részében egyetértés alakul ki. A tudományos konszenzus a legtöbb kérdésben annyira egyértelmű, hogy ki se kellett nevezni egy Vatikánt, mint legfelsőbb döntéshozó szervet. Az empirikus-logikai módszer a legtöbb kérdésben idővel konszenzust eredményez. Tudományfilozófusoknak ki kell emelnem, hogy a konvergencia nem jelent monotonitást, nem jelent állandó aggregációt. És olyan metafizikai állításokat sem kell tennünk, hogy a tudomány AZ IGAZSÁGOZ konvergál. Teljesen szükségtelen ilyet állítanunk, bőven elég nekünk az, hogy konvergál.

Mert ezzel szemben az empirikus-logikai módszer elvetése, azaz a hit, azaz a hit módszertelensége szembetűnően divergens: míg a tudomány az egész világon nagyjából egységes: azaz nincsenek különféle tudományok, csak téma szerint leosztott tudományágak, addig a vallások szerteágazása egészen világos kontraszt. Vallásokból kismillió van, egyházakból is, és ezek egymásnak ellent mondanak, mindig is ellent mondottak. Térben és időben is iszonyatos divergencia figyelhető meg. Azt se látjuk, hogy egy-egy vallás bárhova is tartana (leginkább nem is változnak), és azt se, hogy vallások eldöntenék vitás kérdéseiket, hogy végül konszenzusra jutnának.

De hogy is várhatnánk konszenzust a vallásoktól, ha egyszer nincs erre módszerük?! Egy imám és egy pap nem oldhatja fel vitás kérdéseit logikával, mert mindkettő vallása tele van logikai önellentmondásokkal. És empirikus igazolással sem, mert mindkettő vallása ennek elvetésén alapul. Mi marad hát? Marad az A) szempont, amelyben mindkét vallás magát gondolja nyertesnek. Az imám nyilván a muszlim vallást szereti, a pap meg nyilván a keresztény vallását szereti. Tehát konszenzusra ez sem jó. És marad a B) szempont, de ezt persze az idősebb vallás mindig favorizálja, a fiatalabb meg mindig elveti. A B) szempont szerint a kereszténységnek vagy az iszlámnak soha nem lett volna szabad nyernie korábbi vallásokkal szemben. És ahogy már mondtam A-nak és B-nek eleve semmi köze az igazsághoz.

Ennek megfelelően, ha egy módszer, vagy módszertelenségen azt látjuk, hogy divergál, akkor ez annak a markáns jele, hogy a diszciplína módszere vagy módszertelensége katasztrofális, egész biztosan nem alkalmas a megismerésre, és semmi köze semmiféle igazsághoz.

Amit itt el szoktam még mondani: ha egy diszciplínának nincs empirikus és logikai módszere, és más módszer nincs, csak olyan konszenzust nem eredményező szempontok, mint A és B, akkor innen ne csodálkozzunk azon, hogy agresszióba fordul! Ha egyszer az imám és a pap civilizált empirikus-logikai úton nem tudja eldönteni, kinek van igaza, akkor óhatatlanul is előjön az, hogy kardhoz, bombához, inkvizícióhoz fordulnak. A hit tehát mindeme bűnök melegágya. Nem a rossz emberekkel van a baj, mert a "gonosz" tudósok nem szokták egymást kiirtani, hanem a hit maga a hibás, mert gyakorlatilag minden vallás hívői szokták egymást irtani.

Az empirikus igazolással szembeni következetlenség egyik nagyon eklatáns példája az, amikor tradicionális vallások kezdik el ekézni az ezotériát. Egyik példa erre az, amikor Kiss Urlich jezsuita szerzetes borult össze a Szkeptikus Társasággal egy kis ezotériaekézésre. De sok vatikáni megnyilatkozásban és más egyházi nyilatkozatokban, teológiai értekezésben is visszaköszönnek ilyen gondolatok.

Pedig bármelyik történelmi vallás csak abban különbözik bármelyik ezoterikus szektától, hogy a B) szempont alapján válogat önkényesen: a "mi szektánk csak annyiban különb, hogy ezer éves". Érdekes módon nem mennek végig az úton, mert akkor a Zeusz hithez, és még régebbi vallásokhoz kéne fordulniuk.

Valójában azokon az empirikus igazolási kritériumokon, amelyen mondjuk a médiumok, szellemek, gyógyító kristályok, fülöp-szigeteki gyógyítók, kanálhajlítók, vízzel hajtott autók, vuduk, gyógyító piramisok és más ezoterikus marhaságok megbuknak, azon a gyógyító, vízen járó, vizet borrá változtató Jézus is megbukik.

A keresztény és más világvallások is ugyanolyan ezoterikus szekták, mint a new age vallásai, csupán kicsit ósdibbak.

A közmondások persze sokszor féligazságokat mondanak, sőt, van olyan is, amelyik éppen csak az egyik lehetséges szemléletet, életmódot, gondolkodásmódot fejezi ki a sok közül. Sok közmondás igazsága éppen attól is függ, mire alkalmazzák. Így az "addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér" közmondás is sok területen sima gyávaság vagy maradiságot jelentene. De ami a megismerést illeti, ott éppen nagyon találónak gondolom. Természetesen pontosan elmagyarázom, hogyan, mert egy homályos hasonlatnál mindig be lehet állítani így, vagy úgy a dolgokat.

Vegyük például azt a kérdést, hogy mi a Világegyetem létezésének, és alapvető tulajdonságainak magyarázata. Potenciálisan itt egy végtelen kérdéssorozatot (regresszust) lehet elképzelni. Ugye ismerjük játékot, hogy akármeddig lehet kérdezni, hogy "miért?". Amikor valaki ezt ész nélkül, automatikusan csinálja, akkor vagy kisgyerek, vagy buta felnőtt. Mert azért mindig meg kell gondolnunk, hol állunk, és a "miért" kérdését éppen hol tesszük fel. De az kétségtelen, hogy a "miért" kérdése logikailag mindig feltehető.

A fizikusok ugye a miértek sorában eljutnak a Világegyetem történetében visszafele, a Világegyetem korai korszakáig, itt már kicsit bizonytalanabbak, aztán az ősrobbanás elméletéig. Itt, a 0 időpillanatban van egy pont, ahol a "miért" kérdése maga is kérdésessé válik. Például azért, mert nincs megelőző idő. Tehát nem feltétlenül értelmes megelőző okra kérdezni. A másik ok, hogy a Világegyetem az a halmaz, ameddig az empirikus eszközeinkkel "ellátunk". Legalábbis van itt egy határ, amely elég erős, és kérdés, hogy mögé tudunk-e nézni.

Szóval első megközelítésre az ősrobbanás elmélet az a pont, ameddig a takarónk ér. Tovább nem érdemes nyújtózkodni. Vagy egy másik mondással: "ez itten az oszlop vége, tovább mászni nem érdemes!" De maradjunk inkább a takarós hasonlatnál!

A takaró ebben a hasonlatban, ahogy én elő akarom adni, a tudományos ismereteinket jelenti. A takaró alatt az ágyon fekszünk, az ágy az az empirikus igazolások, amelyek alátámasztanak minket, és a takarót. Ha a takaró alól kidugjuk a lábunkat, akkor két probléma van: felülről nem véd a takaró, hideg van, megfázhat a lábunk. A tudományos elméleten kívül veszélyes területre értünk. De alulról könnyen meglehet, hogy nem is támaszt minket alá az ágy, és a levegőben lóg a lábunk.

Nos, persze jöhet valaki azzal, hogy hát vannak felfedezők, akik csak kidugják a lábukat, és lám, milyen jól teszik. De ez így nem pontos. A felfedező nem a lábát dugja ki. A láb ugyanis azt szimbolizálja (legalábbis, ahogy én elő akarom adni a hasonlatot), hogy mi az, amit elfogadunk, amit elhiszünk (nem hiszünk!). A felfedező inkább egy periszkópot dug ki, azaz hipotéziseket. Ezek után a tudományos közösség megnézi, alátámasztja-e az ágy a periszkópot, és ha igen, akkor kijjebb húzzák húzzák a takarót, és akkor ki lehet nyújtani jobban a lábunkat is.

A tudósok sokszor dugják ki tévesen a periszkópjukat, néha a periszkóp szétfagy, agyonüti valami, leesik. Ez egy kockázatos dolog, tudósoknak érdemes csinálni, periszkóppal érdemes csinálni, lábbal nem érdemes csinálni. A közember ilyet nem is szokott csinálni, nincs periszkópja, úgyhogy maradjon inkább a takaró alatt!

Namost olyan helyen kitenni a lábunkat, ahol az ágynak vége, az nagyon buta dolog. Bizonyos helyeken azt sem tudjuk megállapítani, hogy a perszikóp kidugható-e, alátámasztja-e az ágy. Ez a metafizika. Itt a periszkópot sem érdemes kidugni. Semmiképpen nem érdemes azt hazudni, hogy kidugtuk a periszkópot, és átment a falon, és a túloldalon van egy másik szoba.

Amikor a fizikusok elkezdenek az ősrobbanáson túli elméleteket pedzegetni, például egy multiverzumos elméletet, akkor ők nem a lábukat dugják ki, hanem a periszkópot, és fektetnek arra is hangsúlyt, hogy megvizsgálható-e az empirikus igazolás. A húrelmélet kapcsán például kifejezetten problémát okoz ez, és a fizikusokat ez nagyon is zavarja, dolgoznak rajta, hogy legyen valamilyen empirikus igazolás, azaz, hogy meg tudjuk nézni, van-e alattunk ágy arra.

Istent felhozni magyarázatnak sok szempontból butaság: ez tulajdonképpen a láb falon átdugásához hasonlít: magyarázatnak sem jó isten, igazából egyáltalán nem magyarázza meg azt, hogy miért van a világ, és miért pont ilyen. A végtelen regresszust sem szünteti meg, mert ugyanúgy kérdezhető, hogy "honnan van isten, és miért pont olyan, amilyen"? Szóval idáig kidugni a lábunkat igazából nem is lehet, nem is hasznos. Semmi okunk, hogy azt hazudjuk, hogy átdugtuk a lábunkat a falon. Arról nem beszélve, hogy ha már ezt hazudtuk, akkor bármit lehet hazudni arról, hogy van egy szomszéd szoba, és mi van benne.

Ha pedig valaki azt mondja, nem kérdezi, nem kérdezhető, hogy isten honnan van, és miért pont olyan, vagy azt mondja, isten a magyarázat, amelyet nem kell magyarázni, akkor ugyanolyan alapon elvághatjuk a regresszust előbb is: Az ősrobbanás simán lehet a végső magyarázat, és az ősrobbanás elmélete az, amit már nem kell magyarázni. Jobb, mint isten, mert legalább nem fázik meg a lábunk, és nem esünk le az ágyról.

És végül, az emberek már csak olyanok, hogy simán egymásnak esnek egy messzire kidugott láb miatt, és levágják, mert zavarja őket a másik büdös lába. Próbáljunk meg a takaró alatt maradni a lábunkkal!

Oké a hasonlat nem feszíthető akármeddig, de hát ez csak egy hasonlat. Aki a pontos érvekre kíváncsi, az nézzen utána a tudományfilozófia könyvekben! A hasonlatok és tanmesék csak pedagógiai eszközök.

Egyik kedvenc témám a buddhizmus negatív oldalának bemutatása, melyhez nemrég ismét két hír jött külföldről. Az első a "jó öreg" burmai iszlámüldözésről szól. Így nem is újdonság: Burmában továbbra is a buddhisták vannak többségben, továbbra is irtják az iszlám híveit, éppen csak egy új képet kaptunk egy (valójában több) felgyújtott mecsetről. Semmi újdonság: business as usual. A buddhizmus már csak ilyen, legalábbis ott, ahol hatalmon van.

Néhány részlet, amelyet én ebből a hírből tudtam meg. Az iszlámüldözésben fő szerepe van az ú.n. 969 imamozgalomnak, melyet Buddha fő tanításáról neveztek el így. Tehát nem arról van szó, hogy valakik írtanak valami népet, és mellékesen buddhisták, nem, a dolog a szerzetesektől, a vallásból indul ki. Buddha tanításaiból eredeztetik. A templom ellen három buddhista szerzetes vezette a népet.

A második hír különösen akkor kap jelentőséget, ha erre az elsőre valaki legyint, és azt mondja, ugyan már, Burma egy speciális ország, nagyon beteg állapotban, hát előjön az ilyen.

Szóval a második hír Sri Lankáról jön, ahol szintén buddhista szerzetesek és szintén muszlimok ellen randalíroztak. Kővel kiütötték a biztonsági kamerát, és tönkrezúztak egy muszlim üzletet. Itt is a szerzetesek vezetik a mozgalmat, tüzelik a népet, és az incidensek visszatérőek, lehet, hogy súlyosbodni fog a helyzet.

Közben Bangladeshben, ahol a muszlimok vannak többségben, háborús bűnös, iszlamista párt küzd a "jogaiért", és mások elnyomásáért az állam és mérsékeltebb muszlimok ellen. Az iszlám eme agresszív arcát Magyarországon is jól ismerik. Itt az az érdekes, hogy az elnyomott iszlám és az elnyomó iszlám földrajzilag milyen közel kerül egymáshoz, és egyidőben. Azt is lehet sejteni, hogy a világnak ez a sarka esetleg egy nagy vallásháborús tűzfészekké válhat.

Minderről Magyarországon azért fontos hírt adni, mert "messziről jött ember azt mond, amit akar" alapon itt nyugaton a buddhistákról más a kép. De ugye azért mégsem mondhat ma már a messziről jött ember se akármit, mert van az internet, és a valós hírek hamar utolérik a sánta kutyát. Amit a naiv hívő bevesz, mert hát eleve olyan a természete, azt azért a kritikus gondolkodásúm tájékozott ember nem.

De nem csak arról van itt szó, hogy a távoli, naiv hívőt meg lehet vezetni. Van itt egy másik jelenség is. A vallások általában valóban kettős természetűek. A legtöbb vallásnak van békés arca, és van agresszív arca is. És a kettő váltakozása nem is olyan esetleges.

A hírekben kulcsfontosságú az, hogy ezekben az országban a buddhisták többségben vannak, hatalmon vannak. Ezért agresszívek. Nyugaton pedig azért békés a buddhizmus, mert itt nincsenek többségben. Azt mondtam, jellemző ez minden vallásra. Igen, az iszlám kettős arca egészen heves és aktuális vitákat vált ki szerte a világban.

És a vitát így el sem lehet dönteni: ugyanis a Koránban valóban vannak agresszív szúrák, és békés szúrák is. A békés szúrákat Mohamed Mekkában íratta, amikor kisebbségben volt, még csak bimbózott az új vallása. Mohamednek egyszer menekülnie kellett, és még kopt keresztényeknél is bujdokolt. Természetesen Mohamed ekkor is békés volt. Amikor aztán Medinában megerősödött a hatalma, akkor onnan kezdődött az agresszív korszak, a dzsihád.

És végül a keresztényeket se hagyjuk ki! Amikor Rómában az oroszlánok elé vetették őket, akkor természetesen a békét papolták. De amikor a középkorban hatalomra jutottak, akkor már az inkvizíció és a keresztes hadjáratok lett az eredmény. Ma, amikor ismét visszaszorítottuk a hatalmaskodásukat, amikor egyre kevesebb a befolyásuk, akkor ismét elkezdtek békések lenni.

De a történelem, és a világhírek emlékeztetnek minket arra, hogy nálunk nyugaton csak azért békés a vallás, mert nem hagyjuk, hogy hatalmon legyenek, mert szekularizmus van. Ez a szekularizmus teszi békéssé a vallásokat, csak ez az, ami féken tartja őket, és amint borul a szekularizmus, ismét valamelyik agresszívvá váló vallás önkényében élnénk. Ezért fontos a szekularizmus, és ez még a különböző vallásoknak is jó, mert egy agresszív vallás általában sok másik vallás kárát jelenti.

Ez pedig azt is jelenti, hogy amíg a vallás jelentős, addig az agresszió mindig is benne lesz a pakliban. Nem lehet kiküszöbölni, az agresszió a hit, mint olyan szükségszerű részleges következménye. Értve ezalatt, hogy a feltételektől függően szükségszerűen ez is kijön. Mert amíg a vallás jelentős, addig valamelyik vallás hatalmon van, és szinte mindegyik vallás hatalmon van valahol. Naiv elképzelés, hogy a vallást valami szellemi eszközökkel, megtisztítással, őrködéssel, vagy az igazi hittel meg lehet javítani. Naiv azt hinni, hogy valahogy, sok szeretettel, sok papolással elérhető, hogy a vallásból csak a jó oldal jöjjön ki. Nem lehet. A vallással csak akkor nincs gond, ha nem jelentős. Még egyszerűbben: ha nincs.

Most olvastam egy cikket a New York Times egyik cikkét, amely a Vatikán működéséről és reformjáról szól. Aki követte a híreket ebben a témában, annak sok ismétlés van a cikkben, engem egy gondolat ragadt meg, és ezt gondoltam tovább:

“Whoever is appointed, they get absorbed by the structure. Instead of you transforming the structure, the structure transforms you.”

azaz:

"Bárkit is választanak meg, beolvadnak a struktúrába. Ahelyett, hogy megváltoztatnák a struktúrát, a struktúra változtatja meg őket."

Emlékszünk? Anélkül, hogy politikai állást foglalnák, nem volt hasonlóról szó Magyarországon az MSZP és Gyurcsány kapcsán? És itt most tényleg nem az a fontos, hogy itt ki melyik politikai oldalon áll, hanem, hogy ismerünk ilyen jelenséget más területeken.

Érintőlegesen én is írtam hasonlót nemrég, amikor arról írtam, Bergoglio konzervatív pápa, nem fogja akarni az egyházát úgy megreformálni, ahogy azt ma a saját híveik többsége igényli. Nem fognak jelentős lépést tenni a homoszexualitás, az abortusz, az eutanázia és a fogamzásgátlás elfogadása felé.

Amit Bergoglio esetleg szeretne megreformálni, az az, hogy az egyház legyen anyagilag szerényebb, ne legyen korrupt. Legalábbis, ha az Assisi Ferencre való utalásai, és korábbi szerény életmódja nem egy nagy színházi produkció. Egy ilyen reform ugyan részben teljesítene pár olyan igényt, ami a hívek többségének szimpatikus, de fentebb írtam, melyek azok az igények, amelyeket Bergoglio bizonyára nem akar keresztül vinni, legalábbis, ami a nézeteiből kivehető.

No de ahogy utaltam rá, és ahogy a NYT véleménye is megerősíti, Bergoglio valószínűleg még ezzel sem lesz sikeres. A cikk sok olyan információt tartalmaz, amely ezt a Vatikán tényleges működése alapján megindokolja. Én itt egy sokkal általánosabb kitekintést adok nem csupán arról, hogy a Vatikán reformja reménytelen, hanem arról, hogy mindezért végül is a hit felelős.

Vegyünk példának egy politikai pártot! Sok párt belső működése nem túl demokratikus, másoké demokratikusabb. A Fideszt például sokan kritizálják azért, mert belső működése igen korlátoltan demokratikus. Vannak olyan pártok, amelyek könnyebben megváltoztathatóak a híveik igénye szerint, mások kevésbé. A kevésbé demokratikus, megrögzöttebb pártok, amelyek nem változtathatóak meg, idővel teljesen eltávolodnak a híveik igényétől, és a hívek lassan otthagyják őket. Persze lehet, hogy van egy elég fanatikus réteg, akik kitartanak, és akiknek butasága bosszantó lehet. Az is gond, hogy a pártok választéka sokszor nem elég nagy, és a szabad versenyt bizonyos tényezők csökkentik. Köztük az is, hogy ha nagyon sok ember közönyös lesz, és ezzel nem befolyásolja a pártok kiválasztódását. Mert ugye hasonlítható ez a folyamat sok szempontból az evolúcióhoz, de ez most túl messze vezetne.

Vegyünk ezzel szembe egy tudományos labort! A laborokat, a laborvezetőket, a professzorokat, a különböző tudományos fokozatokat, a különböző intézmények vezetőit nem a népképviseleti demokratikus úton választják, ezek a mechanizmusok tehát nem működnek. Működik viszont a szabad versenynek egy talán élesebb formája. Ha egy tudományos labor nagyon rosszul működik, akkor nem fogadják el a cikkeit a folyóiratokban, a konferenciákon. De folyóiratok és konferenciák is vannak elegen, és ők is versenyeznek egymással. Versenyeznek a laborok ugyanakkor támogatásért, pénzért, ipari kapcsolatokért, és hasonlókért. Nyilván a tudományban is van csalás, korrupció, bizonyos szűk területeken lehet monopolhelyzet, sokszor nem érvényesül az érdem. Sok kritikát tudnék írni, de az egész tudomány fejlődését ez nem állítja meg.

Ha egy egész állam működése rossz, akkor demokratikus esetben választások útján próbálnak olyan pártokat a hatalomba helyezni, akik ezen lehetőleg javítanak. Ennek a folyamatnak is van sok nehézsége, ezt most Magyarországon nagyon is látjuk. Aztán még olyan is lehet, hogy egy ország olyanokat helyez hatalomba, akik diktatúrát hoznak létre, és akkor azon már csak a forradalom tud változtatni, illetve más országok, országok feletti szervezetek, mint az ENSZ és az EU hathatnak az országra. Ugye ez is elég ismerős? Egy érdekes jelenség az emigráció, amely végül is az országok egymás közötti versenylének kezdeti formája, és erre is látunk példát Magyarországon. Az államok szabad versenyéről egyelőre még nem beszélhetünk, de alakulgat a dolog. Végletes helyzetben egy ország háborúba is kerülhet egy másik országgal, és akkor emiatt változhatnak meg nagyon a dolgok.

A Vatikán azonban nem tagja az EU-nak, az ENSZ-nek sem. Megélhetésének nem annyira más országokkal való kereskedés az alapja. Ezért nincs rajta akkora külső nyomás, mint például Magyarországon. Területileg és lakosságra maga a Vatikán jelentéktelen. Nem fog megtámadni senkit, és más országok is békén hagyják. A Vatikán kapcsolata más országokkal speciális, hiszen a Vatikán hívei szerte vannak szórva a világ országaiban, és így az a szerencsés helyzet van, hogy ezek az országok a saját törvényeikkel viszonylag jó tudják kezelni a problémák egy részét. Így például a fogamzásgátlás minden országban legális, ami jó dolog. Azzal a mellékes hatással jár, hogy így a katolikusok annyira nem is szenvednek az egyházuk bigottsága miatt. Talán ezért is békélnek meg jobban a helyzettel. És azzal a hatással is jár, hogy más országoknak nem kell a Vatikán felé nyomást gyakorolnia, hiszen saját törvényeikkel megoldják a probléma nagy részét.

De ha az emberek nem is békélnének meg a Vatikánnal, akkor se tudnak mit csinálni, hiszen nem ők választják sem a pápát, sem a bíborosokat. Ezek egymást választják, és ezzel a népképviseletiség egyáltalán nem valósul meg. A katolikus híveknek nincs különösebb befolyása a Vatikán működésére.

Egy dolgot tehetnének a katolikus hívek: elhagyni az egyházat. Ha sokan nem vallanák katolikusnak magukat, sokan kilépnének az egyházból, sokan nem keresztelkednének katolikusnak, akkor az a Vatikánra komoly hatást gyakorolna. Az, hogy ez hogy sok kilépőnek milyen következménye lenne, az országonként változik. Magyarországon például jelenleg hiába vallaná sokkal kevesebb ember magát katolikusnak, a katolikus egyház pénzbeli támogatása ettől nem sokkal csökkenne. Az egy százalék függ ettől, de nem úgy, hogy annyi pénz esik ki, mint amennyi a kilépők felajánlása. Ha pedig sok ember egyáltalán nem vallja magát vallásosnak, attól az egyházak össztámogatása nem változik. Az össztámogatás ugyanis 0,9 százalékig garantált, és csak a leosztás függ a felajánlásoktól.

A legnagyobb probléma azonban itt mégiscsak a hit. A hit miatt az emberek nehezen fordulnak el az egyházuktól. Ha egy tudományos labort mondjuk pénzügyi korrupción érnek, akkor kevés ember tartana ki mellettük, akármennyire is igazak azok az eredmények, amikre jutottak. Kevés ember hisz a tudósban, kevés ember hisz a laborban, levés ember hisz az egyetemben vagy a kutatóintézetben. Egy pedofil tudós nem tudna kibújni a bírósági felelősségre vonástól. Ha pedig egy tudóst csaláson érnek a kutatásban, akkor onnantól ugrott a tudományos kutatási eredménye.

De a hit lényege, hogy nem számít a valóság, az igazolás, a logika. Ha a hívő hisz a vallása tanításában akkor is, ha a valóság nem támasztja alá, akkor is, ha ellentmondásos, és akkor is, ha a valóság akár egyenesen ellent is mond neki, akkor ugyanez a hívő miért ne tartana ki az egyháza mellett, akkor is, ha korrupt, akkor is, ha pedofilok, és akkor is, ha ellent mondanak az ő valós életének például a fogamzásgátlásban?!

A politikában már rosszabb a helyzet, hiszen a hívek sokszor kitartanak a pártjuk mellett akármennyire buktak le korrupcióval, csalással, vagy akármennyire bizonyultak rosszak a kormányzásban. Végül is itt is egyfajta nem vallásos hitről, erős ideológiáról van szó.

A hit esetében nem is lehet szó kutatási csalásról a kutatási munkában, hiszen nem kutatnak. A hitben minden csalás, legalábbis hasból bemondás. Nincs mögötte kutatómunka, igazolás. A pedofíl esetekben pedig sok pap megmenekült a felelősségre vonás elől. A legtöbb katolikus meg azért csak kitart az egyháza mellett. Akárcsak a legelvakultabb politikai hívek. Amíg pedig a katolikusok kitartanak az egyházuk mellett, addig a Vatikán ugyan miért változna?! A Vatikán jelenleg olyan, mint egy politikai párt, amelynek sok híve kitart mellettük, holott egyáltalán nem értenek egyet a tanításukkal, egyáltalán nem elégedettek a működésükkel. Azon kívül pedig garantált állami támogatást kapnak, amely messze túl megy a támogatottságuk arányán.

Tessék kérem nem keresztelkedni, nem felajánlani az egy százalékot, és kikérni a sok egyházi támogatást, amit az állam ad az egyháznak! Ha megcsappan a Vatikán bevétele, hátha észre veszik magukat! Szerintem nem, és akkor mennek a levesbe.

Vegyes a hozzáállásom a Femen akcióját illetően, amelyet a múlt hónapban vittek véghez a Notre Dame-ban. Nulladikra azt gondoltam, milyen kár, hogy már nem lakok ott, bár semmi esélyem nem lett volna pont akkor lenni a Notre Dame-nál, nem volt szokásom oda járni. Elsőre meg arra gondoltam, hogy "ejha, a Notre Dame-ban ilyet megtenni, az nem semmi!" Mindenképpen nagy figyelmet keltettek fel, és igen bátor akció volt. Nyilván azzal sincs semmi bajom, sőt, támogatom, hogy a protest Ratzinger, illetve a Vatikán ellen szólt.

Az akció aktualitása nyilvánvalóan az volt, hogy Ratzinger lemondott, ami ezért egy kicsit furcsán jött ki. Ki látott már olyat, hogy lemondás után tüntetni valaki ellen?! Fel lehetne úgy is fogni, hogy ünnepeltek, és ezzel teljesen egyet is értenék, de ahhoz meg túl agresszív volt a stílus. Egy a Notre Dame-ban vígan ünnepelő lánycsapat, az szerintem mutatott volnai.

Lehet azt mondani, hogy a vallás megszűnése mellett tüntettek ("crise de foi").  De ez így furcsa, ilyen általános folyamatok ügyében nincs értelme tüntetni. Ahogy többször érveltem már emellett, vége lesz a vallásnak magától is, viszont nem a Femen ilyen akciója miatt fog összeroppanni. Igazából nem látom, hogy ez a tüntetés így hozzájárult volna ehhez a célhoz. Valami olyasmit tudok elképzelni, hogy régóta tervezték az akciót, mert sok szempontból profin meg volt szervezve, ám Ratzinger lemondásakor hirtelen, ad hoc indították be. Emiatt lett ilyen vegyes.

Az akció kézenfekvő célja lehetett volna a feminizmus. Persze, a Vatikán erősen bigott az abortusz és a fogamzásgátlás ügyében, amit feminista - és persze normális emberi szempontból is - csak ellenezni lehet. Egy feminista akciónak a Vatikán ellen tehát általában van értelme. Még az is adekvát, hogy egy erotikus provokáció formáját választják ehhez a témához. De ezen a tüntetésen ez a feminizmus annyira hangsúlyosan nem volt jelen. Magában a Notre Dame-ban nem jelentek meg ilyen ilyen jelszavak a testeken, csak a "Pope no more". A film többi részében ugyan többet mondanak el, de félek, hogy arra kevesebb figyelem vetült. Továbbá az biztosan nem került be a hírekbe.

Emiatt pedig nagyon is kérdéses, hogy az ilyen megoldásoknak van-e értelmük? Hoznak-e a konyhára bármit is azon kívül, hogy a Femen női híresek lesznek és ebből üzletet csinálnak?! A Femen hivatalos oldalán találhatunk internetes áruházat, de nem találhatunk írásokat, gondolatokat, elméletet, jó értelemben vett ideológiát.  Nem egy manipulatív média-vállalkozásról van itt szó?! De, nagyon úgy tűnik. Ha nem is ez volt a céljuk, ide fajult a dolog. Bizonyos értelemben azért ők pontosan, hogy prostituálódnak, pedig pont ez ellen is tüntetnek. Meztelen testüket eladják az ismertségért, és nem holmi elvekért, mert pont az elvek azok, amelyek kevésbé jutnak el az egyszerű nézők agyába, akiknek figyelme csak odáig terjed, hogy a ciciket látják.

Azt gondolom, hogy amikor ennek apropója van, akkor egy ilyen akciónak volna értelme, de én nagyon ügyelnék rá, hogy szellemi értelemben is erős dolgok kapcsolódjanak hozzá. Erős feminista gondolkodókat kellene összekötni a  mozgalom akcióival, és feminista esszéket, gondolatokat is el kellene juttatni az embereknek. Megint hangsúlyoznám, hogy a Femen oldalán  nem találni ilyeneket. Én még olyan riportot sem láttam, ahol az elvi mondandójukat valamilyen szóvivőjük jól elmondta volna.Figyelemfelhívásban profik ezek a lányok, csak amikor rájuk irányul a figyelem, akkor végül is nem tudnak semmi érdekeset mondani. Az "előjáték" után elnarad az igazán jó befejezés. Ehhez kellene egy szellemileg kikupált szóvivő, akinek nem kell feltétlenül meztelenkednie, viszont a riportereknek ő válaszolna, a tévéműsorokban ő vinné a szót. És végül, szerintem az agresszív stílus sem nyerő. A filmben láthatjuk, ahogy erre tudatosan edzenek a lányok. De mégiscsak jobb volna egy kevésbé katonás lánycsapat, amely nem nuncsakuként használja a testét.

A másik érdekes kérdés, amelyik jelenleg még mindenképpen nyitott, hogy a lányokat beperelték, bíróság elé fogják vinni, és vajon mi lesz az ítélet? Ha arra gondolunk, hogy a Pussy Riot aktivistáit két év munkatáborra ítélték, és hozzátesszük, hogy a Femen azért egyértelműen botrányosabbat vitt véghez, legalábbis a bigottak szemében, akkor több büntetésre számíthatunk. De ha azt nézzük, hogy végül is nem csináltak semmi olyat, ami kárt okozna embereknek, ami egy szekuláris államban bűn volna, és hogy Franciaország az alkotmányának első cikkelye szerint szekuláris állam, akkor semmiféle büntetést nem tarthatunk jogosnak. Az ítélet pont azt fogja megmutatni, hogy Franciaország mennyivel van előrébb a putyini Oroszországhoz képest. Azért remélhetően sokkal.

Egyébként nem tudom, hogy van ez a törvényben, pláne, hogy a francia törvényben hogy van, de érdekelne, hogy hogy szabályozzák ezt a meztelenkedéses dolgot. Elvégre az közismert, hogy ugyanez a topless megjelenés a Cote d'Azure-on semmi gondot nem okoz. Márpedig az ugyanolyan nyilvános terület, mint az utca. No, de ezzel várjuk meg az ítéletet!

Ezt a postot az Index legnagyobb meglepetésemre kitette főketrecbe. A postot gyors reakcióként írtam, nem számoltam az Indexes főcímmel, mivel az Indexen régóta indexen vagyok. Sajnálom, hogy az Index nem a legjobb cikkeimet emeli ki, hanem az ilyen gyorshíreket. Akit ez zavar, az az Indexnél reklamáljon! Engem zavar, én reklamáltam. Aki ennyi alapján akarja megítélni az egész blogot, azt az orránál fogva vezeti az Index.

***

Habemus új főbohóc! Ahogy megjósoltam, az új pápa nem európai lett. De ahogy "tartottam" tőle, konzervatív lett. A Wikipédia szerint ellenzi az eutanáziát, abortuszt, homoszexualitást és a jezsuitáknál "tanult". Nem várhatóak tehát katolikus egyházi reformok, ami várható, az legfeljebb pár megszorító csomag, mert - ahogy a mozgalmi nevének kiválasztása mutatja - Bergoglio példaképe Assisi Ferenc. Valójában még itt is legfeljebb szimbolikus intézkedések várhatóak, mert a pápa alapvető gazdasági változások eléréséhez nem rendelkezik elég erős hatalommal az egyháza felett, amely a világ országaiban van elszórva. Annál inkább rendelkezne hatalommal néhány nézetbeli áttörésre.

A keresztény hívők jelentős része elfogadja a homoszexualitást, semmi baja nem volna a női papokkal, napi szinten használ fogamzásgátlást és baj esetén az abortusz választásának lehetőségét is fenntartja. Ha a Katolikus Egyház a hívei ellenében rendre ellenkező nézetű főnököt választ - és ebben nyilván szerepe van annak, hogy a választási folyamat annyira sem demokratikus, mint Orbán Viktor konzultációi - akkor mennek a levesbe. Ez  szükségszerű.

De ahogy kifejtettem, persze a Katolikus Egyház reformokkal sem élhette volna sokáig túl a válságát. Mert ez a válság alapvető: a vallásnak azért lesz vége, mert hülyeség. Nem lehet toldozgatni, foldozgatni: alapvetően az. A Katolikus Egyház nemcsak a saját híveivel van ellentétben, hanem egy jóval nagyobb ellentét van a hit és a józan ész között, valamint a vallások által sulykolt életmód és a modern, mindennapi élet között. Egy bármilyen reform olyan lenne, mint Gorbacsov glasznosztyja: a véghez vezető út első lépése. Ahogy az egyház, úgy egyébként Bergoglio maga is fél lábbal a sírban van. Ez meg arra emlékeztet, amikor Brezsnyev után sorban megválasztották a még életben lévő öregeket, mert nekik is kijárt még egy kis főnökség. A szervezet bénaságát mutatja, ha nem tud jobbat, mint a soron következő korelnököt felkenni.

Ennyit egyébként Tóta W. Árpád zsenialitásáról. Ő reformokról álmodozott. Elqrta, nem kicsit, nagyon. Egyik ismerősöm, aki szeret Tótát olvasni, úgy magyarázkodott, nem intellektusa miatt szereti. Hát, azért biztos nem, ez már szent igaz.

A magyar társadalom zsenialitásáról meg annyit, hogy a sajtó szórta magából az Erdő Péteres cikkeket, amelyek azt a csalfa, vak reményt öntötték az emberekbe, hogy esetleg magyar lesz a pápa. Ja, és egyszer majd megnyerjük a Foci VB-t, és az egész világ követni fogja az unortodox gazdaságpolitikánkat!

Ezt a cikket a HVG-nek küldtem be. Felhívtam a figyelmet, hogy szándékosan időzítettem a keddi konklávé összeülése előtt. Hont András az alábbi indokokkal utasította el a közlését: "erről szó sem lehet. Elég szabad szájúak vagyunk, és ha kell mások érzékenységét is megsértjük, de olyan biztos, hogy nem fog megjelenni nálunk, hogy "húsvétra frissen sült pápája legyen a népnek". És nem ez az egyetlen baja az írásnak, példának okáért a végkicsengése is eléggé banális, ezért nem érdemes cikket megjelentetni."

Elismerem, ez nem a Magyar Tudomány színvonalára illesztett cikk, pont azt akartam demonstrálni, hogy a Magyar Tudomány mellett HVG szintű cikket is tudok írni. Demonstrálni, hogy le tudnék menni Tóta W. Árpád stílusába. Nem azért nem megyek le, mert nem tudnék. Egy ilyen cikket felmutatni, aztán gyorsan abbahagyni! A cikk eléggé manipulatív, populista, pont amilyen a HVG cikkei szoktak lenni. De az iránya azért helyes. Arra nem gondoltam, hogy a HVG rovatszerkesztője nem érti meg a hasonlat kettős utalását (Mt 26,26). Egyébként a hasonlat nem annyira a pápát sérti, mert azt se tudom, ki lesz, hanem inkább a Vatikánt kritizálja, amelyről viszont elég jól sejtjük, hogy működik. A cikk végkicsengése meg hát ha banális, akkor szóljanak már a katolikusoknak, hogy már elcsépelt közhely, hogy végük van!:)

Szerintem messze jobb ez a cikk, mint amit a HVG időnként megenged magának. Mint például ez. Nem az a baj ezzel a cikkel, hogy lemegy kutyába, mert az egész HVG ott van. A baj az, hogy én idegen vagyok, nem engednek oda a vályúhoz. Pedig nem kértem volna honoráriumot. Továbbra is azt a tanulságot tudom levonni, hogy a magyar sajtó állapota nagyjából a magyar kormány állapotához hasonló. Az ellenzéki sajtó ugyanolyan a silány, mutyizós banda, mint a kormánypárti sajtó, és maga a kormány. És ugyanúgy, ugyanolyan önző, korlátolt módon sütögeti, őrizgeti, félti a kis pecsenyéjét. Ebben az országban tisztességesen érvényesülni csak nagy szerencsével, és bizonyos szintig lehet, mert nagyjából mindenhol ugyanez van. Érdemes inkább emigrálni, hátha van olyan ország, amely jobb!

***

Ratzinger lemondása ezúttal kicsit szokatlan módon indította újra a kiszámítható rendszerességgel, de valamikor, végül óhatatlanul ismétlődő Ringlispielt. Már eldöntötték, Rómában beindul a konklávé, hogy húsvétra frissen sült pápája legyen a népnek. Panem et circenses, írta egy római költő sok ezer évvel ezelőtt.

A pápaválasztás különös tehetségkutató cirkusz, ahol a jelöltek maguk zsűríznek: VV Angelo szavaz VV Marcora, és vice versa. Nem mondhatnánk, hogy ez a demokrácia netovábbja, de azt is megmondhatná valaki, hogy vajh miben is lennének tehetségesek ezek a bíborosok. Elvben az a mutatványuk, hogy isten sugalmazása szerint szavaznak, de hát erősen zajos lehet ez a telefon, amin leszólnak, mert ezek a bíborosok az istennek sem akarják meghallani a frankót, és valahogy pontosan úgy zajlik ez a szavazás, mintha a saját kis érdekeik szerint ügyeskednének, intrikálnának, kartelleznének, lobbiznának, mutyiznának. Ha tényleg a szentlélek szólna le, akkor minek ide annyi bíboros? Egy nem tudja megmondani, hogy mit üzennek fentről? Giró-Szász egyedül is képes erre.

A katolikus egyház - akárcsak a FIFA - a legszenzációsabb világbajnoki döntőt tudja produkálni a népnek. Más vallások vagy nem ilyen népszerűek, vagy – mint például az iszlám - nem fedezték még fel a kupadöntőkben rejlő hallatlan marketinges lehetőségeket. Pedig a Vatishow nézői ugyanolyan ámulattal várják a fehér füst felszállását a Sixtus-kápolnából, mint mások az olimpiai láng meggyújtását. A bajnok pedig Szent Péter bazilika erkélyéről üdvözli rajongóit, pezsgő helyett urbit és orbit szór közéjük. Az ingyencirkusz tehát megvan a népnek. Az egyébként külön röhögséges, hogy azt a bizonyos fehér füstöt a bíborosok legutóbb mesterséges, kémiai úton akarták színezni, nem a természetes, vagy isteni módon, de ezt is elcoitus-olták. Bizonyára isten segedelmével.

Azonban minden felhozott párhuzam sántít valamiben: a Vatishowban kevesebb tehetségről van szó, mint az Eurovíziós Dalfesztiválnál, több intrika, lobbi és kevesebb demokrácia van benne, mint a Fidesz tisztújító kongresszusában, a játékszabályok pedig annyira sem igazságosak, mint a magyar bajnokság 23. osztályú meccsén a Hajdúborzasztói Csonttörők és a Pusztaüvöltői Szemkinyomók  között. Az egésznek több a fehér füstje, mint a lángja,  sok műhó egy bornírt célért: kiválasztják azt az önjelölt fő megmondót, aki fenntartja a jogot, hogy beleszóljon a mi normális szexuális életünkbe, de eltusolni igyekszik, nehogy mi is belássunk az ő perverz szexuális életükbe.

Ratzinger lemondásával sokan valami reformokról spekulálnak, illetve arról, hogy mennyi lehetőség van egy harmadik világbeli pápának. A valódi reformoknak nem sok esélyt látok, akár azért mondott le Ratzinger, mert beletört a bicskája, akár azért, mert nem is akart ilyet, csak belátta, hogy fél lábbal a sírban van, és kivételes módon nem akarta a legnagyobb reflektorfényben eljátszani a vergődő békegalamb halálát. És akkor sem látok nagy reneszánszra esélyt, ha Ratzingert lemondatták, akár a reformpártiak, akár a konzervatívok nyomására.

A harmadik világbeli pápára több esély van, de pont ez a trend mutatja azt, hogy a kereszténység kínlódásáról van szó. Sokan spekulálnak egy olyan ismert jóslaton, miszerint most az utolsó pápa következik. De nem kell nekünk ilyen bugyuta jóslatokra hagyatkozni: jöhet itt akár még fél tucat pápa is, ez akkor is haláltusa.

Az elmúlást pedig azok az esetleges, vérszegény reformok, melyet a Vatikán az idő nyomására ki tud izzadni magából, megakadályozni nem tudják, csak elhúzni. Ha a Vatikán belemegy a papok házasságába, ha kicsit enged a melegek ügyében, ha a fogamzásgátlásban enyhít szigorából, azzal ugyan megmenekül a hirtelen haláltól ; de azzal már növekedni, erősödni nem fog, hogy kivert kutyaként kullog a társadalom után, és egy kis állami alamizsnáért vinnyog. Mindez a színjáték nem több, mint vigor mortis a katolikus egyház ábrázatán. Az esetleg felvenni kényszerült álarc mögött viszont továbbra is ott van a mély meggyőződés. Nem, a Vatikán nem véletlenül cölibátuspárti, nem véletlenül nem becsüli az emberi jogokat, és nem véletlenül akarja kontrollálni a születésszabályozást. Ha esetleg egyfajta szavazatvásárlásba kezdene egy abszolút nem demokratikus választás kapcsán, az se nem hiteles, se füle, se farka.

Maga az a tény, hogy a kereszténység súlypontja már nem Európában van, hogy Európa többségét már a maga módján, össze-vissza hívő emberek alkotják, és az elvszerű ateizmus is évtizedek óta erősödik, ez is a vég jele. A templomok üresen konganak, vagy olyanokkal vannak teli, akikbe már csak hálni jár a katekizmus. Papokat úgy kell lepkehálóval fogni, mint 2009-ben magyar miniszterelnököt. Persze, az igaz, hogy Afrikában és Dél-Amerikában a kereszténység még burjánzik, de ez csak megerősíti azt a kivételesen igaz marxista tézist, hogy a vallás a szenvedő népek ópiuma, mellyel a még rosszléti társadalmak bódítják őket.

Pápá, pápa! Címnek azért ez olcsó lett volna. :) Szóval komolyra fordítva a szót... Ahogy mindenhol lehetett olvasni, olyanra, hogy a pápa lemondjon, évszázadok óta nem volt példa. Ha ez most megtörtént, az jelezheti azt, hogy vagy hasonlóan megrendült a Vatikán, vagy azt, hogy most már egy nagyon más kort írunk, de ez a szokatlan lépés akkor is jelez valami nagy változást. Valami egészen másfajta nagy változást.

Tegnap a német Phoenix tévé Ratzinger lemondása után egy olyan dokumentumfilmet adott le, amely a megválasztásáról szólt. (A németeket még inkább megrendítette a hír, hiszen azelőtt a "Wir sind Papst", azaz "mi vagyunk a pápa" volt a jelszó.) Érthető: ennél jobb anyaguk hirtelen nem volt. Tanulságosnak ez is nagyon tanulságos volt. Például elvben a pápaválasztásnál minden kardinális a szerint szavaz, hogy „Jézus mit sugalmaz neki”. A szavazások jegyzőkönyve szerint azonban minimum olyan negyven százalékuk marhára süket a főnök szavaira. (Persze normális ember hogyan is hihetné el, hogy bármelyikük is kommunikál Jézussal.) Vagy, hogy a pápaválasztás során „isten segedelmével” még egy normálisan egyértelmű fekete füstöt sem bírtak összehozni. Szánalmas módon ehhez vegyszert használtak, de még úgy se sikerült.

Az egész pápaválasztás ordítóan politikai folyamat, semennyivel nem magasztosabb, mint egy párt tisztújító kongresszusa, vagy egy koalíciós tárgyalássorozat. Ráadásul még kevésbé demokratikusabb, hiszen a kardinálisokat a pápa nevezi ki, a pápát meg a kardinálisok. Ez nem éppen grassroot democracy, hanem inkább felső szintű önvisszacsatolás. És az egész folyamat deszakralizálódása, ahogy lejön a mindennapi politikai mocsok szintjére, erodálja az egész vallást. 

A másik fontos benyomás az egész pápaválasztással kapcsolatban az a feszültség volt, amely reformerek és konzervatívok között feszült. Ratzinger közismerten, mint a szalonképes konzervatív került hatalomra. Mint például Vona Gábor helyett Orbán Viktor. Ezt a feszültséget Ratzinger nem tudta megoldani, valószínűleg ebbe bukott bele.

Ratzinger alatt és vezetésével az egyház mélyebbre ragadt a társadalomtól való teljes elszakadásban. Nemrég például az egyik legismertebb német beszélgetős műsorban kinevették az egyház képviselőjét, mert azt képviselte, hogy az abortuszt még nemi erőszak esetén sem engedhetjük meg egy asszonynak. 

Nem pont ezért de talán emiatt a trend miatt mondatta le Ratzingert a Vatikán. A reformista szárny talán azért, mert a változások akadályozója volt, mert nem vitt véghez semmi alapvető változást. A konzervatív szárny pedig azért fordulhatott ellene, mert azért bizonyos változások kezdeményezésével borsot tört az orruk alá, és mivel ebbe mégis kudarcot vallott, eléggé meggyengült ahhoz, hogy megbuktassák. Hogy melyikük buktatta meg, azt én nem tudom megmondani.

Jó nekünk ez a bukás? Ha az egyház végre elszánja magát, hogy a mellette elszáguldó élet után tegyen egy kis lépést, és kevésbé lesz bornírt, az persze egyrészt jó. Kevesebb pedofília, kevesebb homofóbia, kevesebb antiszexuális bornírtság, több nyitottság jót tesz az egyháznak, és ezzel gyengül a bigottok tábora a társadalomban. Másrészt a részleges meghajlás a vallás agóniáját csak meghosszabbítja. Olyan reformot pedig nem tudok elképzelni, amely a keresztény egyházat, vagy a vallást, mint olyat hosszú távon életképessé tenné, hiszen alapjában van elcseszve az egész. Bármiféle reform olyan, mint az  utolsó, hősies, életmentő műtét egy rákbetegnek. A műtét a betegséget már nem tudja meggyógyítani. Ideiglenesen megmentheti a beteg életét, és meghosszabbíthatja az agóniáját. Ennyi.

Furcsa módon az egyház egyszerre idomul a modern mindennapi élethez, és egyszerre marad vészesen távol az élettől: idomul a mindennapi élet mocskához (politikai, pedofília), és idegenkedik a mindennapi élet normális jelenségeitől (szexualitás).

Sok újsághír és blog leadta azt a jóslatot, hogy Ratzinger az utolsó előtti pápa lesz. Nem tudom. Ilyen profetikus jóslatokban nem hiszek. Általában meg jósolni nehéz, különösen a jövőt. Nem tudom, hogy most melyik út előtt nyílik meg a lehetőség. A nagy kérdés, amely most hónapokig fogja foglalkoztatni a médiát az lesz, hogy a következő pápa európai, afrikai, vagy amerikai lesz, de a komolyabb kérdés az, hogy a következő pápa reformer, vagy konzervatív lesz? Ám hosszú távon még ez is mindegy: a vallásnak vége.

Persze tudom, óriási a fejekben a tehetetlenség, sokan nehezen tudnának elképzelni egy Vatikán nélküli katolicizmust, vagy egy kereszténység nélküli világot. Olyan ez, mint egy szerelmesnek elképzelni, hogy valamikor vége lesz a szerelemnek. Egy házas embernek elképzelni, hogy elválhatnak. Egy nacionalistának elképzelni, hogy van élet az országon kívül. Kétezer év nagy úr, de nem legyőzhetetlen.

Pedig nem olyan nehéz ez: Róma csak esetlegesen, és politikai okokból lett a kereszténység központja. Az ortodox egyházaknak a moszkvai vagy konstantinápolyi patriarcha nem olyan feje, mint a katolicizmusnak a pápa. És ott vannak reformáció keresztény egyházai is. Vatikán nélkül persze Európában a katolicizmus bizonyára nagyon meggyengül, majd Dél-Amerikában meg Afrikában erőltetik még egy kicsit a dolgot, a saját fejük szerint. De az már egy egészen más katolicizmus lesz. Az már nem a műveltség európai katolicizmusa lesz (jó, ennek Európában is rég befellegzett már), hanem a szegények, nyomorultak morfiuma. Aztán egy periferikus vallás lesz, mint mondjuk ma a Hinduizmus, később pedig lassan minden vallás el fog tűnni, mert a népnek nem kell ópium. Mert csak elérjük a technológiai, gazdasági, társadalmi, műveltségi, intelligenciabeli fejlődés megfelelő fokát. Ezt mutatják azok a trendek, mely szerint Európában a fejlett országokban, a tudás alapú társadalmakban az ateizmus terjed a legjobban.

Jósolni nehéz, a pontos menetet nem tudom megmondani, azt sem, hogy ebből mit fogunk még mi magunk megélni. Lehet ez lassú folyamat, hiszen a hülyeség makacs dolog, de lehet földcsuszamlás-szerű, különösen bizonyos nagyon nagy tudományos felfedezések esetében. Az élet felfedezése a Földön kívül, a mesterséges intelligencia megalkotása, az ember klónozása, mesterséges élet létrehozása, a Big Banggel és az élet keletkezésével kapcsolatos jelentős tudományos előrelépés alapjában rendítheti meg a vallásokat.

Lehet, hogy nagy változásnak leszünk még életünkben tanúi. Olyan változásnak, mint a kopernikuszi, a darwini fordulat, mint a felvilágosodás, vagy a modern demokrácia kiteljesedése. Az emberiség meglépheti az egyik utolsó nagy felszabadulását: a vallástól való szabadságot. 

Másrészt és ez a történet most inkább arról szól, hogy ha a vallások mindenhol a maradi konzervativizmus oldalára állnak, és ezt szokták, és a társadalmakban alapvető változások, reformok, forradalmak zajlanak le, akkor az emberek talán gyorsabban fordulnak majd el a vallásoktól, mint bármiféle tudományos indokból. Majd meglátjuk.

Tegnap a Phoenix TV műsorában láttam egy német dokumentumfilmet a Pussy Riot történetétől az ellenük elkezdődött tárgyalásoktól kezdve a munkatáborig. A német stáb valóban ellátogatott Oroszországba, felvételeket készített a tárgyalásról, bizonyos hozzátartozókról, támogató tüntetésekről. Továbbá, nagyon nehezen, sikerült szabadlábon lévő Pussy Riot tagokkal is riportot készíteni. Persze a szokásos álarcban, és roppant titokban.

Azt, hogy a Pussy Riot nevű női punkbanda 3 tagját Oroszországban letartóztatták egy moszkvai ortodox templomban végrehajtott akciójuk után, legtöbben ismerik. Az akció Putyin újraválasztása után történt, és ez ellen tiltakozott. Az együttes az oltár előtt egy olyan számot adott elő, amelynek fő szövege az volt, hogy "isten anyja szabadítsa meg Oroszországot Putyintól." Az "isten anyja" kifejezés bizonyára Szűz Máriára vonatkozik, és bizonyára bevett kifejezés az orosz ortodox egyházban.

Az eljárásban a vád az volt, hogy az akció keresztényellenes volt, holott bárki, aki tud, és mer gondolkodni, az látja, hogy ez a szöveg így, explicit módon egyáltalán nem vallásellenes, sőt, feltételezi, hogy Jézus isten, és egyfajta ima. Lehet mondani, hogy szokatlan, esetleg még az eretnekség vádját lehet ráhúzni valamilyen ortodox dogma alapján. Mivel ehhez nem értek, nem is spekulálok, de az, hogy ma, "Európában" valakit nem ateizmus, hanem eretnekség miatt ítéljenek el, az is abszurdum volna.

A filmben egyébként elhangzik Nagyezsda nyilatkozata, hogy nem keresztényellenes volt a szövegük, hanem Putyin-ellenes. A bíróságon is ekként védekeztek. Ha pedig egy ember egy szöveg értelmezését tekintve nyilvánosan és a bíróságon bizonyos módon nyilatkozik, akkor azt gondolom, hogy a büntetőeljárást tekintve ez azért egy kb. ötven százalékos bizonyítéknak minimum megfelel. Aztán lehet azon erőlködni, hogy a bíróság máshogy érti ezt a viszonylag egyszerű szöveget.

Persze az nyilvánvaló, hogy a Pussy Riot Putyin politikájában az egyházzal való szoros összefonódást is kritizálja. De ez így nem valláskritika, hanem politikai kritika. És az is nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben az ortodox egyház felelőssége is felvetül. Áttételesen tehát van a dologban egy bizonyos egyházkritika. De az egyház kritikája nem ugyanaz, mint a vallás vagy a hit kritikája, és ez is áttételes. Mondhatnám, álarcba bújtatott kereszténykritika. A kritikát nem a Pussy Riot, hanem a reakciók mondják ki.

A vád tehát hamis, erőltetett, politikai. Nem kell itt különösebben bizonygatnom, hogy Putyin az ő politikai kritikáján sértődött meg, és az új, erősvonalas politikája szerint keményen le is csapott rá. Nem ez az első eset, amikor Putyin brutális az ellenzékkel szemben. De ezt megírták elegen.

A film ízelítőt ad arról, hogy a nemzetközi hangulat mennyire a Pussy Riot mellett van. Megmutatják a Red Hot Chili Peppers leveleit, és Madonna moszkvai koncertjét. Bemutatják, hogy Angela Merkel Putyin jelenlétében kritizálta meg az ítéletet. Ekkora nemzetközi nyomás általában egyértelmű jelzés, és Putyin itt majdhogynem Lukasenko, Ahmedinejad, Basár el-Aszad szerepébe kerül, egy kicsit kevésbé extrém formában. Nem értem, hogy akarja ezt majd kibírni, mert elég komoly következményei lesznek. De ebbe most nem megyek bele.

Amit érdekesnek találtam a filmből, az azok a részletek, amelybe belátást nyerhetünk, és amelyek a hírekből kimaradnak. Vagy elég részletesen mutatják be Nadezsda férjét, Pjotrt, illetve lányát. A férje azért érdekes, mert filozófus, és maga is erősen aktív a politikában, különösen a per óta. A lány pedig az egész emberi oldala miatt érdekes.

Ha meggondoljuk, akkor arról van szó, hogy itt bizonyos emberek vallásos sértődése ürügyén - mert ugye ez a vád hamis - például egy anyát elszakítanak a lányától. Ha a Pussy Riot tényleg megsértette volna bizonyos hívők hitét, akkor is, micsoda beteges felfogás az, amely ezt súlyosabbnak tartja, mint azt, hogy egy kislánynak évekig hiányzik az anyja? Ha valami a kereszténység kritikája, akkor ez az.

Mert a filmben nagyon sok ortodox keresztény ember szólal meg, akik lekurvázzák a lányzenekar tagjait, 7-10 évet kérnének nekik, vagy egyenesen felakasztanák őket. Hát kérem, ez a keresztényi szeretet?!

A 3 lecsukott nő közül kettőt ítéltek el, őket 2 év munkatáborba, és Nagyezsdát el is követi a dokumentufilm a Moszkvától 500 kilométerre található poszt-kommunista lágerbe. Valóban teljesen poszt-kommunista, lehet látni a vörös csillagot, a sarlós-kalapácsos falfestményeket. A film végül is csak a kis falut tudja bemutatni, ahol a munkatábor van, illetve ott is megszólaltat embereket. Egy civilizált női nyilatkozatot hallunk, és itt hangzik el a kurvás, akasztásos vélemény is.

Ami a dolog praktikus, de általános oldalát illeti. Amit itt a film bemutat az az, hogy egy elnyomó rezsim hogyan haragítja magára a normális embereket. A Pussy Riot tagjai filozófusok, újságírók, informatikusok. Értelmiségiek tehát. Nyilván magukkal ragadják az értelmiségi réteg egy jelentős részét. Amit itt látunk az az, hogy hogy formálódik egy ellenállás. Hogy alakítja ki a rezsim a maga ellenállóit. Miképpen jutnak el emberek odáig, hogy feltegyék az életüket az ellenállásra. Hogyan kényszeríti bele a rezsim őket a szerepükbe.

Ezek az emberek úgy kommunikálnak egymással az interneten, mint amit kínaiaktól hallottam: virágnyelven. Ezek az emberek szervezkednek, sokasodnak. Ezek az emberek külföldről egyértelmű erkölcsi támogatást kapnak. Talán majd anyagit is fognak. Elkerülhetetlen, hogy Putyin rendszere ebbe belepusztuljon a végén. Ha nem Nagyezsda, majd Pjotr, ha nem Pjotr, majd a lányuk fogja megdönteni. Metaforikusan értve, mert bárki más is kerülhet a végén vezető szerepbe. Igazából nem értem, hogy a diktátorok mit remélnek. Hogy talán ők túlélik, és majd a gyerekük bukik meg?!

Félelmetes az is, hogy milyen erős a magyar párhuzam. Bár ebbe nem akarok nagyon belemenni. De az állam és egyház összefonódása, az elnyomás is hasonló. A média elfoglalása, és a sajtószabadság korlátozása is hasonló. Putyin utat mutat Orbánnak. No de ahogy az előbb írtam, ez az út csak a bukásba vezethet.