Az elmúlt hónapokban két országból is hírek érkeztek arról, hogy buddhisták muszlimokat üldöznek. Ezek közül a burmai eset volt a súlyosabb. A hírekről a BBC is beszámolt, én is fűztem hozzá kommentárt. Ezek után érdekes meglepetésnek találtam, hogy a BBC-n magán olyan cikk jelenhetett meg egy oxfordi történésztől, bizonyos Alan Stratherntől, amely szintén túl megy magukon a híreken, észreveszi, hogy van itt egy elég nagy bökkenő: a buddhistákról eddig Európában olyan kép volt, hogy ők a legbékésebb vallás képviselői. Akkor mi ez a vallásüldözés, sőt népirtás tőlük?

Hát mi az, hogy még a buddhizmus is?! Hát ha ők nem, akkor melyik az ártatlan vallás?! Hát nincs ezen a földkeregségen egy békés vallás?! Hát nem nagyon van. És nem véletlenül.

Alan Strathern odáig jut el elemzésében, hogy igaz, a buddhizmus tanaiban békés, jóval békésebb, mint például a kereszténység, amelynek Bibliája tele van erőszakkal, vagy mint az iszlám, amelynek Koránja szintén minimum félig erőszakos és dzsihádra szólít fel. Szóval a buddhizmus a szent irataikban nem ilyen, legalábbis tudtommal és úgy tűnik, Strathern szerint sem. Ő magyarázatképpen odáig jut el, hogy:

"But however any religion starts out, sooner or later it enters into a Faustian pact with state power."

azaz

"Akárhogy is indul bármely vallás, előbb vagy utóbb egy fausti paktumot köt az államhatalommal."

Jó, tehát a minta ez: kezdetben vala a hívők egy csoportja, akik kialakítottak valami közös hitrendszert, és ezt ugyebár vallásnak nevezzük. Ha elegen vannak. Ha csak Mari néni privát hisz otthon a miamanóban, azt pszichés betegségnek nevezzük, ha pár százan, akkor azt vallásnak. Ezt nem Strathern mondja, hanem valószínűleg Bakunyin nyomán Sam Harris. És többek között én is.

Szóval miután vallás alakul ki, akkor egyház is szokott belőle alakulni, azaz intézményesül a dolog. Sok embernél ez eléggé szükségszerű. Hát nem lehet ennyi birkát akol nélkül tartani, kérem! És akkor egyszer csak ez az egyház egészen valószínűleg megköti a hatalommal ezt a paktumot, és akkor onnantól elszabadul a pokol.

Ez a minta szerintem helyes elemzést ad, magyarázza a jelenségek egy jelentős részét, de egyrészt nem mindet, másrészt a levegőben lóg. Mert:

1. A vallások sok olyan szörnyűségért felelősek, amit nem a hatalomban követnek el, így például Burmában is katonai diktatúra van, nem egyházállam. Aztán a terroristák is ott vannak, akik közül sokan szintén vallási motivációra követnek el szörnyűségeket.
2. Ennek a parciális mintának is, amelyet Strathern felvázolt, hiányzik az oka. Miért alakulnak így a dolgok?

1. -ből látszik, hogy nem csupán az egyházzá alakult vallással van a gond, és nem csupán a paktummal. A vallások már előtte, illetve a paktumtól függetlenül is veszélyesek, és ami ezt a veszélyességet okozza, talán annak a paktumok magyarázatához is van köze. Nos, mi lehet ez?

A vallással az a baj, hogy szervezett hit. A hittel pedig az a gond, ami az alapja: elfogadni valamit igaznak empirikus-logikai igazolás nélkül. Az empirikus-logikai igazolás elvetése az, ami miatt a hit erős, kontrollálhatatlan ideológia. A hittel, mint olyannal van gond, azaz minden erős ideológiával gond van, legyen szó nácizmusról, kommunizmusról, vagy bármiről. Ez utóbbiak sem igazoltak tudományosan.

Az empirikus-logikai igazolást nem elfogadó ideológiák erősek, mert ha nincs ilyen korlátozó elv, akkor erős dolgokat lehet hinni. Másrészt, ha nincs ilyen elv, akkor a dolgot hinni kell, hiszen racionális indok nincs. És ez a hit erős lesz. Ha nincs empirikus-logikai igazolási elv, akkor a hit kontrollálatlan lesz: az egyik hívő semmivel nem tud igazán érvelni a másik hívő "eretneksége" ellen, és vice versa. Ha pedig nem tud érvelni, akkor abból inkvizíció, terrorizmus és vallásháború lesz.

Miért van az, hogy ezzel párhuzamosan a vallások általában ehhez a paktumhoz jutnak el a hatalommal? Megint csak azért, mert hitről van szó. Azért, mert az empirikus-logikai igazolás elve nincs meg. Emiatt:

1. A hit mindenképpen sok egyházra szakadozik, és még ha lesz is olyan egyház, amelyik nem alkuszik, lesz másik, aki igen. És ez a másik egyház lesz hatalmas.
2. Mivel a hit elvtelen, ezért a hatalom mindenfélét ki tud hozni belőle: Pál Jézus tanaiból kiváló államvallást hozott ki a Római Birodalomnak. Csak megfelelő tehetség, aljasság és rosszindulat kérdése. A burmai szerzetes, Ashin Wirathu pedig simán kihozta a buddhizmusból a muszlimok üldözését. És az dobja rá az első követ, aki az empirikus-logikai igazolást mindenhol elengedhetetlennek tartja! (gy.k. a hívők nem tudnak mivel jönni ez ellen, csak a tudományos gondolkodású emberek). Az empirikus-logikai igazolás által szabályozott tudományból például egy uralkodó nem hozhat ki akármit. Tulajdonképpen semmit nem hozhat ki magának, legfeljebb úgy tehet, mintha... Pontosan meg lehet mondani, hol nem stimmel bármely ilyen "levezetés" logikája.
3. A hatalom azt gondolja, kiválóan fog tudni halászni a zavarosban, és a maga igényei szerint kontrollálja a kontrollálatlan hitet. És igazuk is van, legtöbbször ez sikerül. Igaz, időnként kell egy kis inkvizíció, de a hatalom pont ezt meg tudja tenni. Az empirikus-logikai elv által irányított tudományt meg kell erőszakolni ahhoz, hogy ugyanezt végig lehessen vinni. És az összes tudós tudni fogja, itt nem az egyik tudományt, hanem a tudományt erőszakolták meg. Hogy ami befeküdt a hatalomnak, az már nem tudomány, mert megszegte az alapelvet: az empirikus-logikai igazolás elvét. Ez a különbség például Liszenko és Raszputyin között: Raszputyin vallásos vezető maradhatott, Liszenko a kívülállók szemében az egész tudományt csalta meg, nem csupán a szovjet tudományt.
4. Egy első ránézésre független tényező: a vallások sok erkölcsi előírással jönnek. Ezekre is igaz, hogy lehet őket nyújtani, toldozni-foldozni. De ez sem független dolog: a normális dolog az etikai témában az erkölcsi relativizmus, amely felismeri, hogy az etikai kérdések nem objektívek, tehát nem lehet empirikus-logikailag kezelni őket. Ennek pedig szigorúan logikus következménye, hogy az ember akkor nem akar előírni másoknak semmiféle etikai előírást (kivétel a demokratikus konszenzus, amikor egy közösség magának írja elő bizonyos minimális szabályrendszert egy társadalmi szerződés alapján). Na most mivel a vallások nem képviselik az empirikus-logikai ellenőrzés elvét a dolgok igazságának eldöntésében, ezért ők azt is hiszik sok más mellett, hogy van objektív etika, amely igaz, amelyet elő lehet írni annak a nyomorult alattvalónak. És pluszban még azt is hiszik, hogy ez az erkölcs azért igaz, mert istentől származik. Ami akkor is tévedés lenne, ha lenne isten: akkor sem volna igaz az az erkölcs, amelyet ő óhajt, hanem csupán egy óhaj volna. És mivel amúgy is fütyülnek az empirikus-logikai igazolásra, simán belepofáznak az életünkbe minden ilyen igazolás nélkül.

Hát itt van kérem, az nem úgy van, hogy ezek a jóravaló, ártatlan, helyesen cselekvő hívők ezek néha véletlenül inkvizíciót kezdenek el csinálni, meg terrorizmust, és sokszor paktumot kötnek a hatalommal, és elkezdik üldözni az eretnekeket, más vallásokat. Nem, ez nem véletlen. Ez egy minta, amely a hitből magából fakad.

Kár, hogy Alan Strathern mindebből csak a végét látja.