Ezt a cikket a HVG-nek küldtem be. Felhívtam a figyelmet, hogy szándékosan időzítettem a keddi konklávé összeülése előtt. Hont András az alábbi indokokkal utasította el a közlését: "erről szó sem lehet. Elég szabad szájúak vagyunk, és ha kell mások érzékenységét is megsértjük, de olyan biztos, hogy nem fog megjelenni nálunk, hogy "húsvétra frissen sült pápája legyen a népnek". És nem ez az egyetlen baja az írásnak, példának okáért a végkicsengése is eléggé banális, ezért nem érdemes cikket megjelentetni."
Elismerem, ez nem a Magyar Tudomány színvonalára illesztett cikk, pont azt akartam demonstrálni, hogy a Magyar Tudomány mellett HVG szintű cikket is tudok írni. Demonstrálni, hogy le tudnék menni Tóta W. Árpád stílusába. Nem azért nem megyek le, mert nem tudnék. Egy ilyen cikket felmutatni, aztán gyorsan abbahagyni! A cikk eléggé manipulatív, populista, pont amilyen a HVG cikkei szoktak lenni. De az iránya azért helyes. Arra nem gondoltam, hogy a HVG rovatszerkesztője nem érti meg a hasonlat kettős utalását (Mt 26,26). Egyébként a hasonlat nem annyira a pápát sérti, mert azt se tudom, ki lesz, hanem inkább a Vatikánt kritizálja, amelyről viszont elég jól sejtjük, hogy működik. A cikk végkicsengése meg hát ha banális, akkor szóljanak már a katolikusoknak, hogy már elcsépelt közhely, hogy végük van!:)
Szerintem messze jobb ez a cikk, mint amit a HVG időnként megenged magának. Mint például ez. Nem az a baj ezzel a cikkel, hogy lemegy kutyába, mert az egész HVG ott van. A baj az, hogy én idegen vagyok, nem engednek oda a vályúhoz. Pedig nem kértem volna honoráriumot. Továbbra is azt a tanulságot tudom levonni, hogy a magyar sajtó állapota nagyjából a magyar kormány állapotához hasonló. Az ellenzéki sajtó ugyanolyan a silány, mutyizós banda, mint a kormánypárti sajtó, és maga a kormány. És ugyanúgy, ugyanolyan önző, korlátolt módon sütögeti, őrizgeti, félti a kis pecsenyéjét. Ebben az országban tisztességesen érvényesülni csak nagy szerencsével, és bizonyos szintig lehet, mert nagyjából mindenhol ugyanez van. Érdemes inkább emigrálni, hátha van olyan ország, amely jobb!
***
Ratzinger lemondása ezúttal kicsit szokatlan módon indította újra a kiszámítható rendszerességgel, de valamikor, végül óhatatlanul ismétlődő Ringlispielt. Már eldöntötték, Rómában beindul a konklávé, hogy húsvétra frissen sült pápája legyen a népnek. Panem et circenses, írta egy római költő sok ezer évvel ezelőtt.
A pápaválasztás különös tehetségkutató cirkusz, ahol a jelöltek maguk zsűríznek: VV Angelo szavaz VV Marcora, és vice versa. Nem mondhatnánk, hogy ez a demokrácia netovábbja, de azt is megmondhatná valaki, hogy vajh miben is lennének tehetségesek ezek a bíborosok. Elvben az a mutatványuk, hogy isten sugalmazása szerint szavaznak, de hát erősen zajos lehet ez a telefon, amin leszólnak, mert ezek a bíborosok az istennek sem akarják meghallani a frankót, és valahogy pontosan úgy zajlik ez a szavazás, mintha a saját kis érdekeik szerint ügyeskednének, intrikálnának, kartelleznének, lobbiznának, mutyiznának. Ha tényleg a szentlélek szólna le, akkor minek ide annyi bíboros? Egy nem tudja megmondani, hogy mit üzennek fentről? Giró-Szász egyedül is képes erre.
A katolikus egyház - akárcsak a FIFA - a legszenzációsabb világbajnoki döntőt tudja produkálni a népnek. Más vallások vagy nem ilyen népszerűek, vagy – mint például az iszlám - nem fedezték még fel a kupadöntőkben rejlő hallatlan marketinges lehetőségeket. Pedig a Vatishow nézői ugyanolyan ámulattal várják a fehér füst felszállását a Sixtus-kápolnából, mint mások az olimpiai láng meggyújtását. A bajnok pedig Szent Péter bazilika erkélyéről üdvözli rajongóit, pezsgő helyett urbit és orbit szór közéjük. Az ingyencirkusz tehát megvan a népnek. Az egyébként külön röhögséges, hogy azt a bizonyos fehér füstöt a bíborosok legutóbb mesterséges, kémiai úton akarták színezni, nem a természetes, vagy isteni módon, de ezt is elcoitus-olták. Bizonyára isten segedelmével.
Azonban minden felhozott párhuzam sántít valamiben: a Vatishowban kevesebb tehetségről van szó, mint az Eurovíziós Dalfesztiválnál, több intrika, lobbi és kevesebb demokrácia van benne, mint a Fidesz tisztújító kongresszusában, a játékszabályok pedig annyira sem igazságosak, mint a magyar bajnokság 23. osztályú meccsén a Hajdúborzasztói Csonttörők és a Pusztaüvöltői Szemkinyomók között. Az egésznek több a fehér füstje, mint a lángja, sok műhó egy bornírt célért: kiválasztják azt az önjelölt fő megmondót, aki fenntartja a jogot, hogy beleszóljon a mi normális szexuális életünkbe, de eltusolni igyekszik, nehogy mi is belássunk az ő perverz szexuális életükbe.
Ratzinger lemondásával sokan valami reformokról spekulálnak, illetve arról, hogy mennyi lehetőség van egy harmadik világbeli pápának. A valódi reformoknak nem sok esélyt látok, akár azért mondott le Ratzinger, mert beletört a bicskája, akár azért, mert nem is akart ilyet, csak belátta, hogy fél lábbal a sírban van, és kivételes módon nem akarta a legnagyobb reflektorfényben eljátszani a vergődő békegalamb halálát. És akkor sem látok nagy reneszánszra esélyt, ha Ratzingert lemondatták, akár a reformpártiak, akár a konzervatívok nyomására.
A harmadik világbeli pápára több esély van, de pont ez a trend mutatja azt, hogy a kereszténység kínlódásáról van szó. Sokan spekulálnak egy olyan ismert jóslaton, miszerint most az utolsó pápa következik. De nem kell nekünk ilyen bugyuta jóslatokra hagyatkozni: jöhet itt akár még fél tucat pápa is, ez akkor is haláltusa.
Az elmúlást pedig azok az esetleges, vérszegény reformok, melyet a Vatikán az idő nyomására ki tud izzadni magából, megakadályozni nem tudják, csak elhúzni. Ha a Vatikán belemegy a papok házasságába, ha kicsit enged a melegek ügyében, ha a fogamzásgátlásban enyhít szigorából, azzal ugyan megmenekül a hirtelen haláltól ; de azzal már növekedni, erősödni nem fog, hogy kivert kutyaként kullog a társadalom után, és egy kis állami alamizsnáért vinnyog. Mindez a színjáték nem több, mint vigor mortis a katolikus egyház ábrázatán. Az esetleg felvenni kényszerült álarc mögött viszont továbbra is ott van a mély meggyőződés. Nem, a Vatikán nem véletlenül cölibátuspárti, nem véletlenül nem becsüli az emberi jogokat, és nem véletlenül akarja kontrollálni a születésszabályozást. Ha esetleg egyfajta szavazatvásárlásba kezdene egy abszolút nem demokratikus választás kapcsán, az se nem hiteles, se füle, se farka.
Maga az a tény, hogy a kereszténység súlypontja már nem Európában van, hogy Európa többségét már a maga módján, össze-vissza hívő emberek alkotják, és az elvszerű ateizmus is évtizedek óta erősödik, ez is a vég jele. A templomok üresen konganak, vagy olyanokkal vannak teli, akikbe már csak hálni jár a katekizmus. Papokat úgy kell lepkehálóval fogni, mint 2009-ben magyar miniszterelnököt. Persze, az igaz, hogy Afrikában és Dél-Amerikában a kereszténység még burjánzik, de ez csak megerősíti azt a kivételesen igaz marxista tézist, hogy a vallás a szenvedő népek ópiuma, mellyel a még rosszléti társadalmak bódítják őket.
