
A vita – legalábbis számomra – megdöbbentően gyenge volt. Az elején a két vitázó felet az ateista és a teista szemszög képviselőinek mutatták be. Azt gondolom, hogy önmagában az „ateizmust” egy ilyen vitában definíció nélkül hagyni elég nagy hiba (erős vagy gyenge), bár Szalai Miklós az elején kimondta, hogy ő jelenleg csak a három nagy monoteista vallás istene ellen fog érvelni, ilyen értelemben ateista, de a vita során az agnoszticizmus említésre sem került, ami meglepő.
Az első részben mindkét előadó egyfajta alapvetést tett kb. 10 percben, isten létének kérdéséről. Mezei Balázs a „van-e isten?” kérdés jelentéséről elmélkedett, meglehetősen nehezen megfogható módon, ilyesfajta kijelentésekkel: az isten van-ja más, mint a többi van, abszolút és végtelen. Közben azt gondoltam, hogy (legalábbis Carnap alapján) tulajdonképpen semmit nem mondott.
Szalai Miklós először a három ismert ellen-istenérvet hozta fel: a rossz létét, isten rejtőzködését, illetve úgy emlékszem azt, hogy az univerzumban nincs helye istennek. Emellett elmondta, hogy – bár isten és túlvilág nincs szerinte – valamilyen felsőbb teremtő létét nem lehet cáfolni. Ez még nem lenne baj, de ezek után abszolút, objektív morálról és objektív jó-rosszról is beszélt, ami szerintem, erősen megkérdőjelezhető úgy, hogy semmilyen indoklást nem ad arra, hogy ezeket miért fogadja el.
Igazi vita ezek után nem alakult ki, az egész leginkább a vallásosok megnyugtatására szolgáló, felszínes beszélgetésnek látszott. Még egyszer-kétszer cseréltek, de a moderátor és a két vitázó is inkább csak kijelentett, kevéssé érvelt vagy reagált.
A legvégén néhány írásban leadott kérdésre is válaszoltak. A legnagyobb probléma szerintem itt volt. Három kérdést tettem fel:
1) Hogy lehet az agnoszticizmus említése nélkül vitázni isten létéről vagy nem létéről?
2) Egy analitikus filozófus (Szalai Miklós) milyen igazolást fogad el az objektív jó, rossz, morál létére?
3) Mezei Balázs milyen értelemben használja az „abszolút” és „végtelen” fogalmakat isten van-jára?
A következő válaszokat kaptam:
1) Bakos Gergely: Nahát, tényleg, hogy nem?! Miért nem hívtunk meg agnosztikust? Hehehe, hahaha…
2) Erre nem kaptam semmilyen választ. Álválaszt sem, semmi reakciót.
3) Mezei Balázs: Ezeket a fogalmakat nem lehet megmagyarázni, de utána lehet olvasni.
Ez összességében nagyon furcsa volt, bár utólag semmi meglepőt nem látok abban, hogy a vallásosok nem hajlandóak komoly vitát folytatni isten létének a kérdéséről. Már csak azért sem, mert nem nagyon van miről vitázniuk. Úgy tűnt, hogy Mezei leginkább metafizikus úton közelített (szerintem így nem közelít…) a kérdéshez, Szalai pedig nem csapott le az semmiről való beszélés értelmetlenségére.
Az egyébként jó hangulatú beszélgetés során semmilyen érv ütköztetésére nem került sor, például nem hangsúlyozták, hogy jelenlegi ismereteink szerint semmi szükségünk isten létének feltételezésére, illetve egyenrangúan kezelték a teológiai, filozófiai és természettudományos állításokat. Így nem meglepő, hogy reakció nélkül maradt Mezei Balázs azon kijelentése, hogy Gödel állítását isten létéről számítógéppel sikerült bebizonyítani (?). Nem tudom, Szalai miért nem csapott le legalább erre. (Megjegyzem, nagyon remélem, hogy ezt a kijelentést félreértettem.)
Én nem vagyok filozófus, így persze fennáll annak a lehetősége, hogy csak a képzetlenségem miatt éreztem súlytalannak és mondanivaló nélkülinek az egész beszélgetést. Bár, ha még én is hiányoltam a definíciókat és igazolásokat, valószínűleg jobb lett volna a közönség számára is, ha jobban összeszedett, logikai levezetések mentén haladó előadásokat hallhattunk volna.