Blogunkba beeső majd minden második hülyegyerek azzal a nézettel jön, hogy az ateista istentagadó, és akkor ehhez kapcsolódik az, hogy ez is csak egy hit. Most itt ezzel a második kérdéssel nem fogok foglalkozni, mert máshol írok róla, de ez a jelenség azt mutatja, hogy ma, Magyarországon (bár valószínűleg az egész világban), ott kell kezdeni, hogy bemutassuk a tájékozatlan, hülye hívőnek, hogy az ateizmus nem egészen az, amit gondol, vagy legalábbis nem egészen csak az. Továbbá, hogy van egy olyan lehetőség, amire a legtöbb hülye hívő nem is gondol, nincs is a szellemi eseményhorizontján belül.
Az "ateista" szónak érdemes tudni a különféle értelmezéseit, válfajait, ágait. Ez ügyben vehetjük a Wikipédia meghatározását, mivel ezt a szócikket eléggé kontrolláltam, ezért eléggé egyetértek vele. Kivétel egy kis részt, erről majd később.
Nos, az én nézetem elég komplex, és nehéz volna pontosan bekategorizálni. Első megközelítésként az agnosztikus jelző volna a legjobb. Legalábbis ami egy nagyon általános, deista istenfogalmat illet.Miközben meg kell jegyezni, hogy etimológiailag az ateista a teista komplementere, de mai, tényleges értelmezésében a deizmus is ellentétes az ateizmussal. Az agnoszticizmusról egy másik oldalról veszek egy meghatározást:
"Meghatározása szerint az agnosztikus ember nem fogadja el az ("erős") ateizmus álláspontját, hanem úgy gondolja: a dolgok végső eredetét valamiért nem ismerjük és nem is ismerhetjük meg. Más szóval agnosztikus az, aki szerint nem tudjuk és nem is tudhatjuk biztosan, létezik-e isten."
Az agnoszticizmuson belül természetesen vetül fel a kérdés, hogy ha nem tudjuk, hogy isten létezik, akkor ez csak a tudásunk jelenlegi állása, vagy valami abszolút korlát? Ez szerintem attól függ, hogy egy isten, ha létezne hatással volna-e a világra, illetve akarná-e magát igazolni.
A legjobb lenne talán ezt egy példával megvilágítani:
Tegyük fel, de nem hiszek benne, hogy az egész világunk egy számítógépes szimuláció, amely egy nálunk fejlettebb metauniverzumbeli társadalom számítógépén fut. Ha ez a szimuláció tökéletes, a rendszergazda nem nyúl bele, akkor mi soha az életben nem tudhatunk erre rájönni. Köznapian szólva: ha valaki egy laptop szimulációjában él, akkor az soha a büdös életbe nem jöhet rá, hogy ez így van.Ilyen értelemben szigorú agnosztikus lennék.
Kivétel akkor, ha a rendszergazda ezt így akarja, és direkt hatással van az univerzumára, direkt szolgáltat egy igazolást. Akár úgy, hogy belenyúl a szimulációba, és valami elég világos, igazolható, jelentős csodákat tesz, akár úgy, hogy rendszeresen hatással van a világunkra, például egy állandó faktorként segít a hozzá imádkozó betegek gyógyításában.
Ha tehát isten hatással van a világra, vagy igazolni akarja magát, akkor szolgáltathat olyan igazolást, hogy "beyond reasonable doubt" igazolja létezését. Ilyen értelemben nem vagyok szigorú agnosztikus, és ilyen értelemben fel lehet róni istennek a hitetlenségből vett isten elleni érv állításait.
A nem lehet igazolni résznek viszont nálam egy speciális háttere van. Mégpedig az, hogy erről a kérdésről nekem hasonló a nézetem, mint az ún. logikai pozitivizmusnak (ezt a szócikket nagyjából én írtam).
"A logikai pozitivisták, úgymint Rudolf Carnap szerint minden istenről való beszéd értelmetlenség, mivel ezen iskola, és hasonló iskolák szerint semelyik metafizikai állításnak nincs empirikus ellenőrizhetősége, és így igazság-értéke sem (nem lehet igaz vagy hamis), ezért nincs kognitív értelme. Szerintük a "Létezik-e isten?" kérdés, akárcsak a "Léteznek-e a babigok?" szigorúan véve kognitívan értelmetlen, bármennyire is értelmesnek tűnik az első. A logikai pozitivisták így ateistáknak mondhatóak, de speciális indokaik vannak erre, és az empirikus igazolás kritériumát az általános vélekedésnél erősebben értelmezték: nekik az empirikus igazolás hiánya nem csupán az igazság, hanem az értelmesség kritériuma is."
Tehát számomra isten létezése azért eldönthetetlen, mivel metafizikai, teljesen értelmetlen kérdés, illetve vice versa, azért értelmetlen, mert eldönthetetlen. A fenti példa a számítógépről csak egy analógia volt. Valójában nem tudjuk értelmesen feltenni a kérdést, hogy milyen a meta-univerzum számítógépe, hogyan szimulál, stb. az egész mesém nem más, mint egy 21. századi, antropomorf, pontosabban neumannomorf analógia. Valójában nem tudhatunk semmit a számítógépről, amely a esetleg a szimulációt végzi. Valójában nincs értelme számítógépnek nevezni azt a valamit, mert még ha létezne is, semmi valószínűsége nincs, hogy olyan számítógép volna, mint a mieink.
Egy nagyon jó kategória még az agnosztikus ateizmus (szintén én írtam). Ezt a következő állításokkal jellemezik:
- Az istenek léte vagy nem léte nem tudott, vagy nem tudható.
- Az istenek létéről való tudás irreleváns vagy nem fontos.
- Az istenek létéról vagy nem létéről valő állításoktól való tartózkodás optimális.
Ezeket mind igaz állításoknak tartom, az előző háttérrel.
Térjünk még vissza az ateizmusra magára, ott is van két kategória:
- A gyenge ateizmus (vagy negatív ateizmus) egyszerűen az isten(ek)ben való hit hiánya. A gyenge ateisták nem jelentik ki, hogy nem léteznek istenek, egy részük érvelése szerint azonban az istenekben való hit létezésük bizonyítatlansága miatt nem indokolt.
- Az erős ateizmus az a meggyőződés, miszerint nem léteznek istenek. Az erős ateisták igazoltnak vélik az istenek nemlétét. (vagy pozitív ateizmus)
Én általában, egy nagyon általános, deista istenfogalmat tekintve tehát gyenge ateista vagyok. A Wikipédia cikkel való kifogásom abban áll, hogy a bevezetőben "tágabb" és "szűkebb" értelemről beszélnek. Én azt gondolom, hogy az az értelmezés, amely megengedi a gyenge ateizmust etimológiailag is helyes, és ez a modern felfogás is egyben. A "tágabb" értelem megjelölés pedig azt sugallja, mintha ez a modern és etimológiailag korrekt értelmezés valamiféle kiterjesztés lenne. Valójában a szűkebb értelmezés - amely csak az erős ateizmust engedi meg - szerintem régies, szűk látókörű, mert sokszor a gyenge ateizmus, az agnoszticizmus lehetőségével nem is számolnak.
Általános értelemben tehát mindenképpen besorolható volnék a gyenge ateizmus kategóriájába. Ugyanakkor erős ateista vagyok nagyjából az összes konkrét vallással szemben, beleértve a teista vallásokat. Mivel úgy vélem, hogy a keresztény, muzulmán, zsidó, stb. istenről nyugodtan mondhatjuk, hogy igazolt, hogy nem létezhet. Igazolt, mivel ezek ellentmondásos fogalmak, és igazolt, hogy a világ működése nem támasztja alá egy olyan isten létezését, amelyet ezekben a vallásokban leírnak. Ebben pedig a gonosz problematikája az, amely szerintem döntő. A világ folyása szerint semmiféle jóságos, igazságos isten, sem az élővilág teremtője nem létezik, ezt igazoltan állíthatjuk. Ha elfogadjuk, hogy a világban létezik rossz, akkor szerintem a jóságos isten létezése olyannyira cáfolt, mint bármelyik cáfolt fizikai elmélet, például a lapos Föld elmélet. Ezekkel a jóságosnak mondott istenekkel szemben tehát erős ateista vagyok.
Egy másmilyen, absztrakt, semleges, közönyös, passzív isten létezése ellen nincsenek empirikus igazolások, és persze mellette sincsenek. Egy ilyen isten nemlétét igazoltan nem állíthatom. De azt igen, hogy ennek feltételezésére semmi szükség, ellenőrizhetetlen, inproduktív, értelmetlen. Tehát lehetek vele szemben agnosztikus és gyenge ateista, és logikai pozitivista módon eliminatív.
Még egy dolgot. a blogból látszik, hogy emellett én szenvedélyes, "militáns" ateista vagyok. A blogba betévedt hülyegyerekek, akik először erős ateistának hisznek, vagy nem is tudják, hogy lehet valaki gyenge ateista, azok ezután szoktak még azzal jönni, hogy a gyenge ateizmusom ellent mond annak, hogy láthatóan szenvedélyes, militáns ateista vagyok.
Azt gondolom, hogy ez egy vaskos tévedés, mármint, hogy a két dolog ellent mond. A két dolog ugyanis független, merőleges egymásra. Egy dolog az, hogy egy deista isten létét nem tagadom, és egy másik dolog az, hogy hülyeségnek tartom a benne való hitet. Attól, hogy egy deista istennel szemben csak gyenge ateista vagyok, azaz középen állok, az nem jelenti azt, hogy ne lehetnék határozott azzal, hogy középen állok, illetve ne ellenezhetném szenvedélyesen a teizmust és deizmust. A deizmust nem azért, mert tudom, hogy hamis, hanem azért, mert határozottan az agnoszticizmust tartom helyesnek, és csakis azt.
Olyasmi ez, mintha egy pacifistától számon kérik, hogy miért áll ki szenvedélyesen mindkét háborúzó fél ellen, ha egyszer nincs egyik mellett sem. De hát a pacifista miért is ne lehetne szenvedélyes abban, hogy középen kell állni?!
A hasonlat ott sántít, hogy persze a teistákkal szemben erős ateista vagyok, így az erős ateistákkal van közös álláspontom, míg a teistákkal és deistákkal egyáltalán nincs. Tehát nem egészen állok úgy középen, hogy egyenlő távolságra.
Az erős ateizmust el tudom fogadni akkor, Amikor teizmusról van szó, mert akkor magam is az vagyok. Továbbá agnosztikusként azt mondom, hogy az igazolás terhe azon van, aki isten létezését állítja, tehát istenben hinni hülyeség. Azaz alapértelmezésként nem hiszek semmiben. Az erős ateista azt mondja, alapértelmezésben azt mondja, isten nem létezik. A kettő között kisebb, szóhasználati vita lehet. Könnyebben látom itt a megegyezés lehetőségét, mint egy teistával vagy deistával. Az erős ateizmus mindenképpen működő világkép. A deizmus és teizmus nem. Ezért is mondhatom azt, hogy az erős ateizmushoz közelebb vagyok, mint a teizmushoz és deizmushoz, habár a "tudom, hogy az Univerzum nem egy isten-rendszergazda szimulációja" állításban a "tudom" részt erősnek tartom, és lehet azt mondani, hogy ez így hit.