Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Legfrissebb bejegyzések

Még több ateista hír

Friss hozzászólások

  • meglévő alap: A legnagyobb érdekesség számomra az, hogy a Biblia osztogatás legnagyobb ellenzője sokáig a római ... (2024.02.26. 20:42) Éjféli mise
  • meglévő alap: @Brendel Mátyás: Elnézést a karácsonyfa úgy tudom, csak a XIX. században kezdett el terjedni Észak... (2024.02.26. 20:38) Jézus nem karácsonykor született
  • Brendel Mátyás: @gw1456: szóval az USÁ-s benyögésed egyrészt ostoba volt, mert vannak óriási különbségek, másrészt... (2024.02.21. 07:08) Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?
  • Brendel Mátyás: @Mézgagé: nem fogtad fel a postot. a post arórl szól, hogy az Univerzum lehet véges idejű, de mégi... (2024.02.20. 16:58) Univerzum-modellek isten nélkül
  • Brendel Mátyás: @ABCenaturi17: a középkor sötétségét mutatja még a sok kínzás. nemcsak a gonoszság, hanem a butasá... (2023.12.13. 21:58) A legjobb ateista könyv, ever...

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) Biblia (16) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) irán (1) Irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (22) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofília (3) pedofilia (1) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

A szerelem és a vallás irracionalitása

Brendel Mátyás 2024.01.03. 16:40

dscn2962.JPG

Ezt a brosúrát Mumbaiban, a Krishna templomban láttam. Na most van ebben az egyébként elterjedt érvelésben egy oltári nagy hiba. Mégpedig az, hogy összekever kétfajta "miért" kérdést.

1) Az első típusú "miért" kérdés az, amikor történik valami a világban, és szeretnénk kapni egy választ arra, hogy miért történtek meg ezek a dolgok. Ez egy leíró válasz, és adott esetben tényként adottnak veszi, hogy az emberek hülyeséget is csinálnak. De eme premisszák mellett ennek a válasznak teljesen racionálisnak kell lennie. Így például, ha egy lány szerelmes lesz egy fiúba, vagy fordítva, akkor arra, hogy ez miért történt meg, tudhatunk adni egy teljesen racionális leírást. Esetleg nem teljes a magyarázatunk, mert még nem tudunk mindent, vagy nem tudunk mindent erről a konkrét esetről, de lehet, hogy el tudjuk mondani, hogy a a fiú jól néz ki, erős, ügyes valamiben, meghívta ebédelni, emlékezetes közös élményeik vannak, sok a közös bennük, "rokon lelkek", és hasonlók. És ezen túl ott vannak a hormonok, feromonok, és azt is tudjuk, hogy a szerelemnek milyen evolúciós szerepe van a homo sapiens életében, és hasonlók. Összességében tudhatunk adni egy racionális, egészen kielégítő választ. Erre a kérdésre egy irracionális válasz nem jó. Nem fogadjuk el azt válasznak, hogy: "a lány azért lett szerelmes a fiúba, mert Indiában választások vannak", mert ennek semmi értelme. Erre a kérdésre tehát kétféle válasz lehet:

a) A racionális, ami jó, és elfogadjuk.
b) Az irracionális, ami erre a kérdésre nem elfogadható válasz. Soha nem elfogadható. Erre a kérdésre mindig racionális magyarázatot várunk, sőt, egy magyarázat csak racionális lehet.

2) Van másrészt egy olyan "miért" kérdés, ami kicsit más. Ez az emberek motivációiról indokairól szól. "mi a motivációja egy ember bizonyos tettének?". Például: "milyen motivációból vett el egy férfi egy nőt? Vagy ment hozzá egy nő egy férfihoz? Erre háromféle válasz lehet:

a) Racionális. Vannak tökéletesen racionális motivációk. Például, a férfi a nő számára igen nyomós objektív szempontok szerint ideálisnak tűnik. A házasság esetében ritkán van ez az eset, illetve ritkán mondható az, hogy ilyet egyáltalán megállapíthatnánk, de más döntéseink esetében lehet beszélni teljesen racionális motivációról.

b) Aracionális. A házasság esetében a legtöbbször inkább ez az eset. Nevezetesen a férfi szerelmes a nőbe, és ez se nem az objektíven kimutatható optimális választás, de nem is rossz választás, egyszerűen így esett, és szubjektíven így van, miért ne házasodhatnának meg?

c) Az irracionális: a férfi szerelmes a nőbe, mert az szép, de igazából ez egy nagyon rossz választás, mert a nő valójában igen rossz személyiség, vagy nagyon nem illik a férfihoz. Erre a kérdésre ez válasz lehet, mert a motivációra, mint tényre kérdezünk rá, és nem a magyarázatra, hogy miért van ez így.

Na most vegyük észre, hogy ha a 2) kérdésre a c) típusú, azaz irracionális válaszunk van, attól még az 1) típusú kérdésre lehet racionális válaszunk. Azaz, miközben a férfi lánykérése irracionálisnak tűnik a motivációja szempontjából, aközben nekünk lehet tökéletesen racionális válaszunk arra, hogy a férfi miért ennyire hülye. Nevezetesen a nő szép, a negatív oldalát nem mutatta még ki, a férfi pedig naiv, tapasztalatlan, és a hormonjai teljesen eluralták. Tehát miközben a férfi irracionálisan döntött, mi teljesen racionálisan meg tudjuk magyarázni, hogy miért történt ez meg.

Az 1) és 2) típusú kérdés distinkciója nagyjából ugyanaz, mint a híres is-ought distinkció amelyet Hume nevéhez kötnek. A 2)-es típusú "miért?" az "ought" ("kellene") problémájához tartozik, és ebben egyrészt más, mint az 1-es probléma, másrészt legtöbbször az aracionalitás opciója az egyetlen igazi lehetőség itt, mert ha szigorúan vesszük, az "ought" problémákra nincs olyan válasz, amely egyértelműen racionális lenne, szemben a többivel. Egy férfi vagy nő döntése a házasságról lehet jobban vagy kevésbé nyerő a céljaik szerint. De az is lehet, hogy a céljának megfelel, de ez a cél sokak számára erősen kétséges. Ilyenkor hiába ítéli el egy olvasó  kitűzött cél, ez az elutasítás nem lehet objektív. Magyarul: az, hogy neki nem tetszik egy cél, az teljesen szubjektív. Emiatt aztán a döntés is egy erősen szubjektív céltól függ, és ezért legtöbbször nem ítélhető el irraconálisként.

Irracionális csak akkor lehetne, ha tudnánk az illető céljait, és tudnánk, hogy ahhoz képest a döntése nagyon messze van az optimálistól.


romapada-swami-explains-why-krishna-has-a-bluish-complexion.jpg

Visszatérve Krishna színének kérdésére, a párhuzam, és a magyarázkodás azért hülyeség, mert ebben az esetben mi nem annyira a 2) típusú kérdésre vagyunk kíváncsiak. A mi fő kérdésünk nem az, hogy Krishna milyen motivációból teszi ezt. A mi fő kérdésünk az, hogy egyáltalán hogy történhet ez fizikailag, kémiailag, biológiailag meg? Mert ugye az emberek nem kékek. És az, hogy Krishna isten, és természetfeletti hatalma van, nem egy racionális, kielégítő válasz arra, hogy hogyan történhetett ez meg. Emiatt pedig mi, értelmes emberek ezt a mesét mesének tekintjük, és nem hisszük el. És erre nem elég jó az a magyarázkodás, hogy a szerelemnél is így van, mert nem, a szerelemnél nekünk egészen sok jó magyarázatunk van arra, hogy miért történik meg, és nincs benne semmi természetfeletti dolog.

A Krishnások tehát hülye magyarázkodást adnak, mert viszonylag hülye emberek. Pontosan ezért hisznek ilyen hülyeségekben. Akárcsak más vallás hívői.

Térjünk még vissza az 1) kérdésre egy kicsit részletesebben! Csak azért, hogy még jobban tisztázzuk, a szerelem nem valami érthetetlen, misztikus dolog. Bár nem is egyszerű dolog, de misztikumról, rejtélyről só sincs. Némi bonyodalomról szó van, és szó van arról is, hogy az emberi kategóriák, gondolkodás, nyelv nem mindig ideális a dolgok leírására, illetve bőven beleférnek a nyelvünkbe, és a valóságba olyan jelenségek, amelyek kellően bonyolultak. Szó van persze arról is, hogy nem tudunk teljesen mindent, továbbá, nem tudunk teljesen mindent megjósolni. És végül, szó van arról is, hogy sok a hülye ember, akinek egy kicsit is bonyolultabb dolog már rejtélyes.

Nos, nézzük végig ezeket egy kicsit részletesebben!

1) A szerelem egy érzés. Mint érzés szubjektív, emiatt, bár lehet objektív leírása, de egy szubjektív érzelem objektív leírása mindig nehézséget okoz. A szerelmet például nem lehet megmérni. Emberek ugyan beszélhetnek arról, hogy mennyire szerelmesek, de ezt összehasonlítani nehéz. Sőt, van, amikor a szerelmet még igen-nem szinten sem tudja valaki eldönteni, azaz nem biztos benne, hogy szerelmes-e. Különösen hogy a szerelem egy olyan érzelem, amely az illető racionális gondolkodását általában gyengíti, összekavarja. Ettől a szerelem még nem egy misztikus rejtély, csak szubjektív érzés. Ismeretes például, hogy néha az ember a jéghideg és tűzforró érzetét összekeverheti, hasonlónak érezheti. Ettől még a hideg és meleg érzete nem valami misztikus rejtély.

2) A szerelem vastagon társadalomtudományi kérdés, már, amennyiben az. Befolyásolja az adott társadalomban elfogadott normák, minták. Befolyásolja az adott társadalom szerkezete, működése. Azon belül a szerelmes emberek aktuális helyzete a társadalomban. A szerelem azonban legnagyobb részt nem a társadalom kérdése, és nem is szociológia, hanem inkább pszichológia, ami meg ugye egy határtudomány. A szerelmesek személyes tulajdonságai még fontosabbak, mint a társadalom tulajdonságai. És persze biológiai kérdés is, az már inkább reáltudomány. A szerelmesek testi jellemzői is igen fontosak. És nemcsak a szexuális hormonjaik, hanem még sok minden más is fontos. Mindenesetre nem egy sima reáltudományos kérdésről van szó. Emiatt sem egyszerű a dolog.

3) Amit az előző pontban felsoroltam, az jelzi azt is, hogy a szerelem egy igen nagy jelenség abban  az értelemben, hogy hozzátartozik a plátói szerelem érzéseitől, művészeti alkotásoktól a szexig, hormonokig mindenféle dolog, és mindez együtt persze, hogy nagy, és bonyolult kérdés. Mindezek mellett az emberek erre a nagy jelenségre adtak egy nevet, "szerelem". Ha csak szexről beszélünk, akkor sokkal kisebb a kérdés, és nem olyan rejtélyes. Ha csak szeretetről, akkor talán az is egy fokkal könnyebb kérdés, bár még mindig elég nagy, és bonyolult. Megjegyzem, angolul, németül, franciául és még sok nyelven a szerelem ugyanaz a szó, mint a szerelem, legfeljebb odatesznek egy "romantikus" jelzőt, ha ezt ki kell emelni. A szeretet a szerelem része, de ugye nem minden szeretet szerelem. Ez is bonyolítja a dolgot.

4) Mindezek miatt a kérdés nagyon diverz is, és nem egynemű: a szerelem nagyon sokféle lehet.

5) Mindezek miatt, és mellett a szerelem sokszor nehezen megjósolható, és bár azt mondtam, sokszor jól magyarázható, máskor viszont hajmeresztő meglepetésnek tűnik. Legalábbis bizonyos embereknek, akik mondjuk nem tudnak valamit, vagy túl közel állnak a dologhoz, esetleg a szerelmeseknek maguknak is. Vagy hát kifejezetten tudatlanok, és/vagy hülyék. De a szerelem minden bizonnyal beletartozik azon jelenségek közé, amely időnként mindenképpen kaotikus, és a legjobb tudással és intelligenciával sem jósolható könnyen. Így tehát előfordul, hogy X és Y szerelmes lesz egymásba, és ez számunkra meglepő. Ami hasonló ahhoz, hogy mondjuk elkap minket a zápor, miközben az időjárásjelentés pont nálunk nem jósolt záport. De hát az időjárás már csak ilyen, néha kaotikus. A szerelem is. Az időjárásról mégsem gondoljuk, hogy misztikus, és azt sem, hogy Zeusz szórja a villámokat. Mára már a laikusok is kezdik megszokni azt, hogy vannak ilyen jelenségek, hogy ezek milyenek, és azt is, hogy bár az időjárás jóslásába nagy erőket fektetünk, és egyre jobban tudjuk jósolni, de még most sem tökéletesen, és minden bizonnyal igen sokáig lesz olyan lépték, napokban, vagy részletekben, amit nem tudunk jól jósolni.

6) Evolúciós szempontból a szerelem magyarázatának magja szerintem a szexben keresendő, és ahogy sok könyv írt már arról, hogy a homo sapiens egyes szexuális jellemzői hogyan adódnak az evolúcióból, és a homo sapiens életformájából, úgy a szerelemre is lehet egy nagyjából jó leírást adni. A homo sapiensnél a gyerekek felnevelése sok idővel, energiával jár, ezért a homo sapiens nagyobb részt monogám kapcsolatokban élt, és evolúciós szükséglet, hogy a szülők erősen kötődjenek egymáshoz, amíg a gyerekek fel nem nőnek. Egy erős szerelem ebben igen jó szelekciós előnyt jelentett. Ezért az evolúció "gondoskodott róla", hogy a serdülő homo sapiensek igen erősen kötődjenek egymáshoz. Gondoskodott hozzá hormonokkal. Aztán ehhez hozzá adódott az, a társadalmi plusz, amit a homo sapiens kultúrája kitermelt, és a szerelemhez kapcsolt. Azt gondolom, hogy a szerelem múlandósága, nevezetesen, hogy nem szokott azért egy évtizednél sokkal tovább erősen kitartani, szintén pászol ehhez. A gyerekek az őskori társadalomban addigra eléggé felnőttek, a szülők pedig lassan úgyis elpusztultak.

Összefoglalva: azt gondolom, hogy az 1-6. pontokat figyelembe véve, és bizonyára lehetne még más pontokat is felfogni, azt kimondhatjuk, hogy a "szerelem" fogalmával sok nehézség van, de a nehézség inkább a fogalmainkkal van, némileg a tudásunkkal, de nem azzal, hogy a szerelem valami megmagyarázhatatlan misztérium lenne. Inkább egy objektíven nehezen leírhító, bonyolult jelenség, amit adott esetben az emberek is túlmisztifikálnak.

 

 

 

Címkék: szerelem hinduizmus irracionalitás értelem és érzelem

> komment

Mennyire beteg már az, hogy isten feláldozta fiát, hogy megbocsásson nekünk?

Brendel Mátyás 2023.12.30. 18:35

A keresztény üdvtörténet szerint Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy bűnbocsánatra adjon lehetőséget az embereknek, az emberiségnek. Ez első nekifutásra is igen izzadságszagú magyarázat. Tudjuk, hogy számos sebből vérzik, amivel a keresztény teológia küszködött is. Hiszen, eme üdvtörténetből következően a keresztények azt tanították, hogy üdvözülni csak Jézusban lehet, ami felvetette azt a problémát, hogy mi van azokkal a népekkel, amelyek Jézus előtt éltek, vagy Jézus után, de fogalmuk se lehetett Jézusról, lehetőségük sem volt megtérni. A keresztény teológusok erre is izzadságszagú "megoldásokat" kerestek. Miközben bárki, akinek természetes, józan esze van, helyesen ítéli meg, hogy itt egy teljesen idióta mesét próbálnak meg teljesen hiábavalóan megmenteni. Mert, hogy ha az alap hipotézis valami értelmes dolog volna, akkor még több megértéssel néznénk, hogy hogy próbálják meg megoldani ezeket a problémákat.

A tudományos elméleteknél hasonló esetekben anomáliákról beszélnek. Például anomália volt a newtoni fizikában a Merkúr perihéliuma, amit megpróbáltak megmagyarázni, de ebben az esetben egy nagyon sikeres, igazolt, konzisztens tudományos elméletről volt szó, amelynek kimentésén érdemes volt dolgozni. Annál is inkább, mert a korábbi kimentések olyan dolgokhoz vezettek, mint a Neptunusz felfedezése. A newtoni fizika elmélete tehát egy igen sikeres elmélet volt, amely még az első anomáliáit is sikeresen, tudományfilozófusok lakatosi szóhasználattal azt mondják, hogy progresszíven oldotta meg. De az üdvtörténet meséje alapból is aberrált, miért akarnánk kimenteni?

Azt, hogy az üdvtörténet alapból is beteges hülyeség általában 1-2 mondatban el szoktam intézni: teljesen beteges dolog azt hinni, hogy miután az emberiség az eredendő bűnnel "bűnbe esett", isten megbüntette az emberiséget. És ahhoz, hogy eme büntetésből az emberiség feloldozza magát, szükség volt Jézus áldozatára, Jézuséra, aki isten fia, vagy isten maga. Ez az elképzelés betegesen idióta. Számomra ez evidens, és szerintem sok ateista számára is az. Egy ateista közönség előtt elég erre rámutatni, és nálunk van a pont. De most úgy gondoltam, járjuk körül ezt a kérdést pár párhuzammal, talán mások még nem járták ennyire körül! Nem tudom, pontosan, hogy nincs-e valahol egy hasonló, ateista írás.
Ebben a postban tehát több párhuzamot fogok kidolgozni, mert a keresztény hívők tipikusan szoktak "takonyangolnáskodni", és egy párhuzamot olvasva bizonyára belekötnek abba, hogy nem ugyanolyan léptékű bűnről van szó, vagy valamilyen tök lényegtelen részletbe, csak, hogy kibújjanak az érvek súlya alól.
Legyen az első párhuzam mondjuk az, hogy van egy szülő, akinek a lányát megerőszakolták és megölték. Ez egy nagyon durva bűn, szerintem a legtöbb szülő nem bocsátana meg az elkövetőnek. Nincs az a bűnhődés, ami ezt jóvá vagy megbocsáthatóvá teszi a legtöbb ember szemében. Legfeljebb az idő enyhítheti a szülő fájdalmát, jogos mérgét.

Megjegyzem, hogy a keresztény vallás bizonyos változatai, és hasonló naivitások azt mondják, hogy a méreg ebben az esetben nem helyes, szerintem teljesen helyes. A helyes, és arányos büntetés ebben az esetben a megfelelő jogi procedurák során kiszabott büntetés, amely mindenképpen nagyon sok év börtön. A szülő részéről pedig a szerintem teljesen jogos az, hogy emellett életük végéig utálják az elkövetőt. Az elkövető ettől általában úgyse szokott szenvedni, mert nem érinti az életét. Ha ez az utálat önkényes "igazságszolgáltatásig", tettlegességig nem fajul, akkor szerintem teljesen jogos, ha a szülő azt mondja, hogy nem tud megbocsátani az elkövetőnek. Egy másik naiv keresztény idiótaság az, hogy tudni kell megbocsátani. Nem, nem kell. Ez az az eset, amikor abszolút nem kell. Egy nemi erőszakkal kombinált gyilkosságnál nem tudok elképzelni olyan reális körülményt, ami megbocsáthatóvá teszi a bűnt. Ha például az elkövető drog befolyása alatt tette a dolgot, az se menti fel a szememben.

Ezt az első példát csak az egyik határeset leszögezése érdekében írtam, illetve mégiscsak előkerült két keresztény bornírtság. Már ezért is megérte. A kérdés az, hogy az emberiség eredendő "bűne" van-e ehhez fogható? Lehet, hogy nehéz az összehasonlítás. Ha tényleg az egész emberiség bűnéről lenne szó, akkor az mindenképpen nagy léptékű bűnre utalna. No de hát erről szó sincs. Az, hogy az eredendő bűn az emberiség bűne, hogy átörökölt bűn, az csak egy keresztény bornírtság. Amennyiben Ádám és Éva létezett volna, és elkövetett volna bármi bűnt, akkor is, mi közünk hozzá? Nem a mi bűnünk. Alapvető humanitárius elv, és mondhatni, hogy általános emberi jog, hogy a felmenőink esetleges bűneiért a leszármazottak nem felelősek. Alapvető baromság az utódokat büntetni a felmenők "bűneiért". Ez szerintem egy régi, ismert keresztény-kritika, és nem tudok róla, hogy lenne akárcsak kicsit is sikerrel kecsegtető magyarázkodás. Én úgy tudom, hogy ezt a kereszténység egyszerűen kínosan el szokta hallgatni.

A következő probléma maga a "bűn". Ádám és Éva "bűne" ugyanis, ha megpróbáljuk értelmezni, a tudás. De micsoda bornirt barom vallás az, amely a tudást bűnnek tekinti? A kereszténység erre bizonyára azt mondja, hogy nem a tudás a baj, hanem, hogy nem engedelmeskedtek az isteni parancsnak. Ha Ádám és Éva nem engedelmeskedett az isteni parancsnak, és ez bűn, akkor ez bizony teljesen Ádám és Éva bűne. Én azt gondolom, hogy ha a parancs a tudást tiltja, akkor ennek ellen szegülni nem bűn.

A keresztények ezt alighanem olyan kontextusban értelmezik, ahol Ádám és Éva egy gyerekhez hasonlít, isten pedig egy szülőhöz. Vegyünk tehát egy ehhez hasonló példát! A bibliai történet egyébként is szorosan kapcsolódik a szexualitáshoz. Ádám és Éva a történetben a "bűnbeesés" után a meztelenségüket szégyellik. Legyen tehát a mi példánk is hasonló! Legyen tehát szó egy serdülő gyerekről, aki a tiltás ellenére valamilyen erotikus filmet néz meg. Mekkora bűn ez? Én azt mondom, hogy ha a gyerek elkezd érdeklődni a szex iránt, és ez oda vezet, hogy a tiltás ellenére megnéz egy erotikus filmet, akkor ez nem különösebben nagy bűn, és egy felelős, intelligens szülő ekkor kerít sort a felvilágosításra, ha eddig nem tette. Ha előtte is megtette, akkor pedig ez egy jó alkalom egy kicsit megismételni. "Repetitio est mater studiorum." Na, most a keresztény isten úgy látszik nem egy ilyen felelős, intelligens szülő. Illetve a Biblia írói sem voltak azok, hanem inkább bornírt barmok.

Avagy lehet, hogy isten terve az emberiséggel az volt, hogy nem szaporodnak, nem sokasodnak, nem tudnak egy csomó mindent, és gyerekként élnek a paradicsomban? Amely talán olyasmi, mint a mennyország, amit a keresztények hisznek? Hát, ez egy eléggé korlátolt, unalmas, igazán nem istenhez méltó világ lenne. Ezt hinnék a keresztények? A túlvilágról végül is valami ilyesmit hisznek. De az evilág eredeti célja is ez lett volna? Ez a kis debil mesevilág?

Ha egy ember valamilyen tiltás ellenére valamilyen tudásra tesz szert, akkor valószínűleg annyira kíváncsi, hogy ez nem bűn, mert megérett a tudás befogadására. A keresztény "gondolkodás" ezt az elképzelést nem nagyon ismeri, a megérést a tudás befogadására. Az emberi fejlődés és tudás ilyen lehetőségei a kereszténység számára idegenek. Én azt mondom, hogy elképzelhető, hogy egy ilyen tiltás áthágása problémával, küszködéssel jár, de megint ismétlem, hogy az az ember, gyerek, vagy felnőtt, aki ezt meglépi, valószínűleg érett erre, illetve az emberi szabadsághoz hozzátartozik, hogy mindenki dönthet arról, hogy magára vállalja ezt a lépést, ezt a küszködést, amit a tudás esetleg okoz, annak reményében, amit a tudás hoz neki. A szexualitásról való tudás, az erotika például minden keresztény bornírtság ellenében az emberiség egyik legnagyobb ajándéka. Ahogy a tudás, mint olyan nagy része is.
Amennyiben az eredendő "bűnt" tudásként értelmezzük, és a tudást nem bűnként értelmezzük, akkor igazzá válhat az átörökíthetőség: a tudás valóban olyan dolog, amit át lehet adni az utódoknak. Sőt, amennyiben az emberiség valamilyen fajta tudásra ráébredt, akkor legtöbbször elkerülhetetlen az átörökítése. Hasonlóan, ahogy valamilyen megvilágosodásszerű rádöbbenést az ember nem igazán tud elfelejteni, és ott marad vele. Amennyiben ennek valamilyen negatív következménye is van, akkor azzal együtt.
Ha tehát az eredendő "bűn" Ádám és Éva tudatos emberré válását jelenti, akkor a történet igazából egy gyermek felnőtté válásának allegóriája. És az emberiség fejlődésével mindenképpen volt is egy ilyenfajta "felnőtté válás", nevezetesen, ahogy az előember homo sepians-szé vált, és egyre nagyobb tudást szerzett. Többek között a szexualitásról, a halandóságról, és hasonló dolgokról.
Ekképpen az is érthetővé válna, hogy eme tudásnak az árnyoldalai tényleg ott maradnak az emberiséggel, átöröklődnek az utódokra. De ez nem büntetés. Bűnhődésnek se mondanám, a bűnhődés fogalma itt túlságosan beteg lenne. Itt egészen egyszerűen arról van szó, hogy a tudásnak van némi árnyoldala is. A szexuális érettség, mint "tudás" együtt jár nemcsak a szexszel, hanem a gyerekvállalással. Fizikailag pedig a nők esetében például a menstruációval. A világról való tudás pedig árnyoldalként valóban tartalmazza azt a tudást is, hogy halandók vagyunk.
Egy ilyen tudás bár átörökölhető, azonban nem bűn. Esetleg kis részben teher. Bűnként tekinteni az árnyoldalakkal együtt is baromság. Hasonlóan, hülyeség bűnhődésről, vagy büntetésről beszélni. A tudás árnyoldalai nem bűnhődés, vagy nem büntetés, hanem természetes következmény. Lehet, hogy a halandóságról való ismeret az emberiségnek óriási trauma volt, és kelendő elméletek szerint pont arról van szó, hogy a vallások eme trauma eltussolására megalkotott dajkamesék. De ha így van, akkor helyben vagyunk. És nem, nincs az a mesefigura, aki meg tudná változtatni a halandóságunkat. A tudomány egyszer talán majd meg tudja, lehet, hogy nem, de egy dajkamese nem. Ezzel az ateizmus és vallás egy klasszikus témájához értünk, amiről már eleget írtam, úgyhogy most tegyük ezt zárójelbe!

Tegyük fel, hogy Ádám és Éva tényleg követtek volna el valamiféle bűnt! Vagy az emberiség valamikor sokkal i.sz. előtt. De vegyünk egy olyan példát, ahol a bűn enyhébb, mint a gyilkosság, de erősebb, mint egy erotikus film megnézése! Mert a keresztények esetleg azzal jönnek, hogy Ádám és Éva bűne egy nemi erőszakolásos gyilkossághoz képest mégis enyhébbek, egy erotikus film megnézésénél meg súlyosabb volt.
Vegyünk tehát gyilkossághoz képest valami jóvá tehetőt, például valaki szimplán csak kirabol valakit. Mondjuk engem, hogy az áldozat fix legyen. Azt gondolom, hogy ebben a példában felmerülhet a bűnhődés és megbocsátás lehetősége. Sok ember megbocsátana egy ilyen rablónak, ha megbűnhődik. Valószínűleg még könnyebben, ha a bűnhődésben, vagy a mellett valami jóvátétel is van. A rabló valahogy kompenzálja, jóvá teszi a bűnét. A vagyoni kár végül is jóvá tehető. Érdekes módon a büntető törvénykönyv tudtommal nem tartalmaz ilyet. Messzire vezetne, hogy miért nem, de a az állami büntető rendszertől függetlenül is lehet olyan, hogy a bűnöző jóvá teszi a bűnesetet. Például sokat dolgozik, és visszafizeti a kárt. Mondjuk kamatostul. Ebben az esetben tényleg nem irreális azt elképzelni, hogy az áldozat megbocsáthat, és mondhatja azt, hogy a megbocsátásának feltétele a bűnöző megbánása és jóvátétele volt.
De mi van azzal, hogy ha a bűnöző nem is maga akarja jóvá tenni a bűnét, hanem kényszerítik rá? Polgári peres esetben ilyen is lehet: az alperest kötelezik a kár megfizetésére. Az üdvtörténetben végül is Ádám és Éva, meg senki más sem akarta olyannyira jóvá tenni a bűnt. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a zsidók erről hogy gondolkodtak Jézusig, vagy Jézus után. Lehet, hogy ők hittek a bűnbeesésben, és jóvá akarják tenni a "bűnt". Nem vagyok nagyon otthon a zsidó vallásban.

Ilyen feltevések mellett, tehát, ha Ádám és Éva valami olyasmit követett volna el, ami elég súlyos bűn, és valahogy átöröklődne (ami sehogy sem jogos), akkor természetes volna az a feltevés, hogy az emberiség törekedhetne arra, hogy valahogy jóvátegye a bűneit. Isten akkor az ótestamentumban egy ilyen üzenetet kellett volna, hogy közvetítsen: mi a feltétele annak, hogy megbocsásson, és, milyen jóvátétel mellett miféle megbocsátás lehet, és ez mivel jár. Amennyiben isten nagyon emberi, és ezt nem tudja, nem akarja ennyire precízen "kicentizni", akkor is elvárható valamiféle jelzés. Elvégre Ádám és Éva bűne nem valami szokványos dolog, aminél lehetne tudni, hogy miféle jóvátétel lehet elvárható. Ilyenkor bizony az áldozat, akit megbántottak, vagy a hatóságok kifejezhetik azt, hogy körülbelül mire gondolna jóvátételként. A keresztény hit szerint isten itt inkább afféle erkölcsrendész, nem pedig kárvallott.

A keresztény történetben végül is isten nem fogalmazza meg, és nem fogadja el az egyedi emberek jóvá tételét, ő egy nagyobb jóvátételt követel. Hogy miért, az rejtély. Ha Ádám és Éva "bűne" egyáltalán jóvá tehető, akkor az egyedi emberek jó cselekedetei is jóvá tehetnék. Érthetetlen az, hogy isten miért igényel még egy nagy jóvátételt.
Az is érthetetlen, hogy a nagy jóvátételre miért a "bűnbeesés" után ennyi idővel kerül sor. Ha isten annyira felkapta a vizet ezen a "bűnbeesésen", ás jóvátételt követelne, akkor az egész történelemnek arról kéne szólnia, hogy isten időnként erre emlékeztet. Lehet azzal jönni, hogy isten számára a bűn olyan nagy, hogy sok ezer évig (a bűnbeesés a Biblia szerint kb. sok ezer évvel i.sz. előtt történt, ami hülyeség, de már eddig is tovább lapoztunk már pár hülyeségen) megbocsáthatatlan volt, aztán Jézus korában enyhült meg. Ez nagyon emberi volna. De olyan emberi, hogy nem méltó egy istenhez. Ilyen kis esendő figura volna ez az isten? Ilyen kis szeszélyes, nem pedig a változatlan tökéletesség? Tudjuk, a tökéletes és változatlan isten elképzelése sok más esetben is vérzik az önellentmondásoktól.
Az, hogy az emberiségnek egy ideig kell bűnhődni, mert ez az arányos büntetés, egy emberi, de elfogadható magyarázat volna. De ebben az esetben is vitatható, hogy isten miért ne mondhatná ezt meg azonnal, mint ahogy a gyereknek azt mondják, hogy egy hétig nincs tévénézés. Aztán megint totál igazságtalan abból a szempontból, hogy az emberiség nem egy ember, és nem ugyanaz egy embert egy ideig büntetni, mint az emberiséget egy ideig büntetni. Az utóbbi esetben ugyanis bizonyos ártatlan örökösöket isten büntet, utána meg nem büntet. Tehát máshogy kezel ugyanúgy ártatlan (átörökölten bűnösnek mondott személyeket). Ez így nem igazságos.
És akkor jöjjön a bűn és bűnhődés történet utolsó, legnagyobb bornírtsága! Maradjunk ennél a rablós példánál! Miről is szól Jézus története, ha átírjuk rablós párhuzamba? Én, az áldozat kész vagyok megbocsátani a rablónak, de ennek előfeltétele, hogy a fiamat megkínozzák és kivégezzék. Pontosabban, ugye a keresztény vallás itt is egy agyrém, mert Jézus egyszerre egyezik istennel, és isten fiával. Akárhogy is, de akár engem, akár a fiamat kínozzák meg, az csak egy mazochista elmebetegnek lehet valamiféle eszköz ahhoz, hogy én megbocsássak egy rablónak. Szerintem ez a mozzanat Jézus meséjének egyik legbetegebb része.
Egy kicsit tudom csak enyhíteni ezt a bornírtságot, de ez is gyengíteni fog a keresztény vallás hittételein. Szerintem Jézus bűnhődésének egyetlen részleges magyarázata lehetne, de azért ez is nagyon beteges. Szerintem az húzódik meg a dolog mögött, hogy a keresztények hisznek egy olyanfajta elvben, hogy a megbocsátáshoz a bűnnek és a bűnhődésnek valamilyen arányban kell lennie, és ehhez nem fontos, hogy a bűnös bűnhődjön, csak valaki bűnhődjön meg már érte, mindegy, hogy ki! Szerintem ez az elv sokkal régebbi, pogány, animista, sámánista vallásokban gyökerezik. Sőt, ugyanez az elv érhető tetten részben az áldozatokban is. Amikor isten hívője istennek feláldoz egy kecskét, akkor részben kár is éri, tehát tényleg ő maga is bűnhődik, de a kecske szenvedése maga is bűnhődés. A pogány vallásokban gondolhattak valami ilyesmit, hogy az isteneknek mindegy, csak valaki bűnhődjön. Ez nagyon primitív isten-személyiségre utal, ami a pogány vallásokba belefér. De a kereszténybe hogyan? Miféle isten az, akinek mindegy, csak valaki szenvedjen? Már leírtam: egy primitív alak.

Elő lehet ezt adni úgy is, hogy az az elv, hogy "mindegy, csak valaki bűnhődjön", az egy isten feletti erkölcsi elv. Isten tehát azért áldozza be a fiát, azaz magát, azért bűnhődik helyettünk, mert valakinek bűnhődnie kellett. Mert van egy ilyen még istennél is hatalmasabb erkölcsi alapelv. Ez azonban amellett, hogy egy beteg erkölcsi alapelv, ellent is mond a keresztény hittel, amely szerint az erkölcs alapja isten, és isten fölött már nem lehet magasabb hatalom.

De a keresztény bűnhődés-történet még ennél is betegebb: nem egyszerűen egy véletlen lény bűnhődik Ádám és Éva "bűneiért", hanem isten maga, vagy isten fia. Az utóbbi is azt jelenti, hogy isten bűnhődik, egyrészt a szentháromság idióta tana miatt, másrészt, mert ha Jézus nem is volna isten maga, azért egy szerető apa csak szenved, ha a fiát megkínozzák és megölik.

Na, most, ha ezt átültetjük a rablós történetbe, akkor igazán elmebeteg történet alakul ki: egy rabló kirabolt, aztán én sokáig haragudtam az egész családjára, de aztán úgy gondoltam, hogy meg tudok bocsátani, ha nem is a rablónak, de az unokáinak, amennyiben megkínozzák a fiamat, vagy engem, és megölnek.
Az elmebeteg történeten még egyet csavar, hogy Jézus feltámad, amivel a halála, mint áldozat mindjárt annullálódik is, és az elmebeteg történet még zavarosabb tragikomédiává válik. De erről már írtam.

Amikor a Bibliában, korábban, Mózes I. könyvében, a 22 fejezetben Ábrahám majdnem feláldozza fiát, akkor érezzük, hogy már ez is igen meredek, egyfajta nagyon durva hitpróba. Értelmes ember Ábrahám helyében nem lenne kész feláldozni fiát, mert egy jóságos istenről nem gondolhatja azt, hogy ezt tényleg őszintén megkövetelné tőle. Értelmes ember nem gondolja azt, hogy egy istennek joga van saját erkölcsi elveit felrúgni ("Ne ölj", 7. parancsolat), mert ha az erkölcsi elvei jók, és isten tökéletes, akkor ő szegheti meg legkevésbé a saját erkölcsi elveit, ami a "jót" definiálja. Értelmes ember nem gondolhatja azt sem, hogy isten valahogy mégis jó, és ő maga a hülye, mert hát az értelmes ember nem hülye. Értelmes ember ilyenkor azt gondolja, hogy ez vagy nem a jó isten, vagy nem gondolja komolyan. Egyik esetben sem kell engedelmeskednie. A durva hitpróba pedig értelmes, erkölcsös ember szemében nem helyes. Igen, kimondom, a keresztény erkölcs itt szerintem a legtöbb ember szemében, ha jobban meggondolja, helytelen dolog volna. Minden más embertől elutasítanánk egy ennyire durva hitpróbát. Isten részéről tehát szintén túl durva. Isten esetében nem lehet valami jó, ami az ember esetében erkölcstelen. A keresztények se gondolhatnak ilyesmit, ez kettős erkölcs volna.

No de ez a post nem is Ábrahámról akart szólni. Ha Ábrahám esetében a saját fiának majdnem feláldozása helytelen, vagy a helytelenség határát súrolja, akkor az üdvtörténetről el kell mondani, hogy ennél még betegebb. Hiszen a hitpróba célját még úgy, ahogy értjük, ha meredeknek is gondoljuk, értjük a "logikáját". Ha nem is értünk egyet, hogy szabad ennyire durván próbára tenni valakit, azt értjük, hogy ez egy lehetséges, értelmes módszer túlságosan szélsőséges esete. No de Jézus esetében nem értjük, hogy mire kellene az egész. Ahhoz, hogy isten megbocsásson az emberiségnek, ahogy elmondtam, a saját fiának beáldozása egy teljesen "illogikus megoldás". És Jézust ráadásul tényleg megölik. Igaz, feltámad, de a keresztre feszítés megtörténik, a római katonák nem visszakoznak, isten angyala nem szól közbe. Szóval az ábrahámi történethez képest a jézusi történet ezerszer betegesebb.

Összességében tehát most már tényleg nagyon körüljártam, és rámutattam, hogy az üdvtörténet a világ egyik legbetegebb meséje, és alátámasztja azt, hogy a hit, ezen belül a keresztény hit is elmebetegség.

Címkék: betegség jézus áldozat megbocsátás üdvtörténet

> komment

Jézus nem karácsonykor született

Brendel Mátyás 2023.12.24. 12:25

dionysos.jpg

A kereszténység kapcsolata a karácsonnyal megmutatja a kereszténység sok visszataszító vonását. Arról már korábban írtam egy postot, hogy a kereszténység hogyan lopta el a karácsonyt. A karácsonyt ugyanis a keresztények az első évszázadokban egyáltalán nem ünnepelték, ezekután pedig valószínűleg a római szaturnália és még pár másik, a Római Birodalomban elterjedt, hasonló ünnepet sajátítottak ki maguknak. Később pedig az északi népek pogány szokásait is beleolvasztották a saját ünnepükbe, hogy az népszerűbb legyen, hogy könnyebben meg lehessen téríteni az északi pogányokat is. A fenyőfa például így került a karácsonyi asztalra, egyfajta "marketing" céllal. Vagy padlóra. Eredetileg egyébként a plafonra.

Egy bekezdés erejéig arra is kitérek, hogy én nem gondolom, hogy Jézus létezését racionálisan, igazoltan lehetne állítani, én nem hiszek benne, hogy létezett, nem is tudom, és nem is állítom, hogy létezett. Igaz, nem is tagadom. Ebben is agnosztikus vagyok, csakúgy, mint isten létezését illetően. És isten létezésének kérdéséhez hasonlóan ez sem egy egyértelmű, és nem feltétlenül értelmes kérdés. Mindezt már kifejtettem más postokban, itt csak azért említem meg, mert ez a post Jézus születésének idejéről szól, és mindezt úgy kell érteni, hogy nagyon feltételesen, feltéve, hogy Jézus egyáltalán létezett.

Az ismeretes, hogy Jézus születésének éve szinte biztosan nem 1. azaz nem az időszámítás kezdete. De ez jobban ismert az ateisták körében, és nincs is olyan nagy jelentősége, mert nem akkora visszaélés a keresztények részéről, mint a karácsony, mint Jézus születésének ünnepe. Az időszámítás kezdete csak egy egyszerű, hasznos konvenció, és nagyjából mindegy, hogy mihez kötjük. Már korábban kötötték királyok uralkodásának éveihez. A korábbi történetírás kronológiája így adódott össze a maga körülményes, és tévedésekre okot adó módján. Sőt, Jézus születésének évét is ilyen adatokból próbálták meg meghatározni, csak tévesen. Ez azonban csak egy tévedés, amely rámutat a keresztények megbízhatatlanságára, hiszékenységére. De ebből nem származik egy olyan tömeges agymosás, mint amit a karácsonnyal végül is minden évben lezavarnak a keresztények.

Az évről a születés napjának kérdésére való átvezetésként vegyük észre, hogy a december 25. már csak azért is abszurd, mert kérdés, hogy ha Jézus december 25-én született volna, akkor az vajon az első év december 25-éje volt? Ebben az esetben az első év nagy része Jézus születése előttre esett volna. Vagy ez a Kr.e. 1. év december 25-éje volt? Akkor meg Jézus Krisztus előtt született volna. Ez a furcsaság persze minden más születési nap esetén fellépne, kivétel, ha Jézus január elsején született volna. Ez lenne az egyetlen kerek dolog. Pontosabban persze azt mondhatjuk, hogy ha az időszámítás kezdetét Jézus születésének évéhez kötjük, akkor ehhez illően az év fordulójának napját Jézus születésének napjához kellett volna rögzíteni. És Jézus ennek megfelelően az első év első napján született volna. Nem így történt, és ez azt mutatja, hogy amellett, hogy sem az évet, sem a napot nem tudjuk igazán, de még a keresztények se próbálták ennyire komolyan eladni azt, hogy tudják mind a kettőt. Illetve az év meghatározása, és az időszámítás hagyományának az elterjedése független volt a másik buta népszokás elterjedésétől, mely szerint december 25-én született volna.

A december 25.-ét igazából nem azért választották, mert lenne mellette elég erős érv, hanem azért, mert ahogy fentebb írtam, egy pogány ünnepet akartak átvenni, illetve arra is rájöttek, hogy eköré a dátum köré milyen jó szimbolikát lehet építeni. De mindez a későbbi századokban alakult így.

A december 25. ellen azonban elég erős érvek szólnak. Négy érvet fogok felhozni, mind a négy Lukács evangéliumának első fejezeteire támaszkodik. Természetesen, ha nem fogadjuk el az evangéliumokat hitelesnek, akkor ezt sem kell, de akkor természetesen Jézus létezésére sincs semmilyen közvetlen igazolás. Tehát a következő érvek is, továbbra is csak úgy szólnak, hogy feltételezzük az evangéliumok legalább részleges hitelességét, azaz a keresztény hit egy jelentős részét. De épp ez az, hogy pont az evangéliumok alapján mutatható ki, hogy Jézus december 25-i születése kizárható. Ahogy tudjuk, a Biblia önmagával is ellentétes, sokszor pedig a keresztény hittel is. Ez a kérdés is csak egy újabb példa erre. Mind a négy érv szerepel John O. Ried erről szóló cikkében angolul. John O. Ried egyébként keresztény hívő volt, ő csak ki akarta deríteni, hogy mikor születhetett Jézus.

Erzsébet várandósságával kapcsolatos érv

Ez az érv Lukács evangéliumának második fejezetével kapcsolatos. Az érvet magyarul szépen leírja a Wikipédia. Ezért én itt csak vázolom, a teljes következtetési láncot a Wikipédiában vagy Ried cikkében meg lehet találni. Lukács leírása összeköti Mária várandósságát Erzsébet várandósságával, azaz Jézus születését János születésével. János fogantatását pedig az apja, egy bizonyos Zakariás pap szolgálatával lehet datálni, amelynek általános évszakos rendjéről vannak feljegyzések. Mindezt visszaszámolva állítólag Jézus születésére az jön ki, hogy az ú.n. sátrak ünnepére esett, amely egy zsidó betakarítási ünnep. Ilyen ugye sok más vallásban és néphagyományban is megtalálható. Ez az ünnep szeptember végére, október elejére esik.

A népszámlálás

A népszámlálás, amelyet szintén Lukács említ (Luk 2:2) Ried szerint szintén eme őszi betakarítási ünnep után volt. Ennek oka, hogy betakarítás után ráértek az emberek, és, hogy a népszámlálás igazából adóbeszedés is volt, és betakarítás után volt a parasztoknak meg az a bevételük, amelyből az adót rögtön és könnyedén el lehetett venni.

A jászol

Lukács azt is említi, hogy "és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál." Luk 2:7. Na, most ez is egybevág a sátoros ünneppel, ez az az idő, amikor a vendégfogadók tele voltak vendégekkel. Ried szerint december 25. környékén Júdeában viszont semmi olyan ünnep, tömeges vándorlás nem volt, amely miatt a vendégfogadók tele lettek volna.

Nyáj és pásztorok a mezőn

Ez az érv kevésbé ad meg pontos dátumot, de nem is igényel nagy számolgatást, és csak hétköznapi tudásra támaszkodik, amit mindenki meg tud érteni. Lukács 2:8 így szól:

"Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett."

Na, most a józan paraszti ész szerint, és Ried szerint is, akkoriban Júdeában december végén nem tanyáztak pásztorok kint a mezőn, és a nyáj sem volt kint, pláne éjjel. Hasonlóan teleltették a nyájat istállóban, mint azóta is, más országokban is. Ellene lehetne vetni, hogy Izrael délen van, és ott melegebb az időjárás, de anniyra nem melegebb az éghajlat, hogy télen kint legeltették volna a nyájat. Az i.sz. kezdete környékén pedig éppen egy kicsit még hidegebb is volt, mint mostanában.

Mind a négy érv ellene szól a december 25-i születésnek, és mind a négy érv egy őszi születést támaszt alá. De miért olyan fontos mindez? Először is fontos dolog az ilyen mítoszokat tisztázni, fontos dolog, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogy a karácsony, mint Jézus születésének napja nem csupán egy alaptalan hit, vagy szimbolika, hanem mára már egy egyenesen cáfolt hit. Másodszor, ez a sokadik eset arra, hogy lássuk, a keresztények mennyire megbízhatatlanok. Mennyire hiszékenyek. Olyan dolgokat hisznek el, amire semmi igazolás nincs. Sőt, amire igen erős ellenérveket tudunk nekik hozni pont a saját Bibliájukból.

Persze, meg lehet próbálni elütni ezt azzal, hogy mindez csak szimbolikus. Láttuk, hogy a korai keresztények nem ünnepelték Jézus születésének napját. Lehet azt mondani, hogy ez egy későbbi szokás volt. És akkor itt visszatérünk arra, hogy a keresztény vallás milyen aljasul és gátlástalanul alkalmazott bármit a térítés, a terjedés, a hatalom érdekében.

De ennél azért még konkrétabban szeretnék itt valamire hangsúlyt fektetni, és ez a harmadik ok, amiért fontos ez a post. Ez a szimbolikus ünnep annyira kinőtte magát, annyi mindent fontak még köréje, hogy az egész így egyben egy totális agymosás lett. A karácsony köré fonódó egyéb mítoszok pedig mind a december 25-ével, a téllel, hideggel, faggyal, valamint a téli napfordulóval, az ahhoz kapcsolódó pogány ünnepekkel kapcsolatosak, azaz mind erre az egy, szándékos ferdítésre épülnek rá. Ezt már nem lehet ártatlan szimbolikának nevezni.

Ha megkérdezünk nagyjából bárkit, hogy mikor született Jézus, alighanem rávágja, hogy karácsonykor. Az emberek hisznek ebben. Hívők főképp, de nem hívők is minden bizonnyal. És a karácsonyhoz kapcsolódik a legrövidebb napok időszaka, a téli napforduló, a hideg, a szegénység, a fagy, a fázás. A pogány ünnepekből származik továbbá a karácsonyfa és az ajándékozás is.

Az emberek eme kitalált, hamis szimbolika alapján elhiszik nemcsak a lukácsi mesét a születésről, a Betlehemről, a jászolról, és hasonlókról, hanem ehhez hozzákötnek olyan dolgokat is, mint, hogy Jézus hidegben, sötétben született, hogy ő a fény hozója. Hogy Jézus nyilvánvalóan szegénységben és szenvedésben született, talán még éhezésben is, a hidegben, a decemberi télben, egy nyomorúságos jászolban. A valóság meg az, hogy ha Jézus egyáltalán létezett, és Lukács evangéliumát tényleg komolyan vennénk, akkor Jézus ősszel, egészen kellemes időben született, bőségben, dőzsölésben, és a jászol is csak azért volt, mert túl sok ember ünnepelt az egész országban. Jézus ezek szerint egy szüreti mulatozás kellős közepén született, amikor folyt a bor a hordókból és a búza a magtárból. Ez alapján meg Jézus nem annyira a szegények megváltója lenne, hanem inkább afféle Dionüszosz.

Ja, és végül még valamit. Ha viszont komolyan vesszük azt az elterjedt keresztény mémet, hogy Jézus születését. azért ünneplik a napforduló idején, mert ez szimbolizálja azt, hogy Krisztus a fény hozója, isten fiaként, megváltóként elhozza a benne hívőknek a megváltást, akkor ezzel még további, súlyos gondok vannak.

  1. Ha ez így van, akkor miért nem ünneplik tényleg a napforduló napján?
  2. Akkor miért született Jézus szeptember-október fordulóján? Miért nem akkor rontotta meg a "szentlélek" "Szűz" Máriát, amikor a december 25-i születéshez ez alkalmas lett volna? Vagy, azoknak, akik nem hisznek a szűzmáriás és szentlélekes történetben, de Jézust isten megváltójaként azért hiszik, miért nem intézte isten úgy, hogy tényleg akkor szülessen Jézus? Elvégre ez azért egy eléggé észrevehetetlen, kis csodával megoldható lett volna.

Ez a fajta kimagyarázkodás tehát mélyen rombolja a keresztény hitet más vonatkozásban.

> komment

Éjféli mise

Brendel Mátyás 2023.12.22. 20:24

midnighmass.jpg

Az Éjféli mise ("Midnight mass") c. mini-sorozatot valamikor évekkel ezelőtt már kinéztem magamnak. Valami olyasmit olvastam csak róla, hogy különleges sorozat, nem egy kis falusi pap klasszikus története. Az első epizódot azonban viszonylag unalmasnak találtam.Nem igazán érdekelt egy ilyen világ végi kis falu elrontott életeinek bemutatása. Most, bizonyos okból a második epizódtól fogva folytattam, és aztán a harmadik után végig is néztem még ugyanazon a napon. Lassan indul be a sorozat, de aztán hirtelen érdekes lesz.

A második epizódban még csak annyi az érdekes, hogy kibontakoznak klasszikus hitviták. Például, hogy isten miért nem akadályozta meg Riley gyilkosságát (autóbalesetet okozott). És, hogy isten útjai kifürkészhetetlenek. De hát az egésznek semmi értelme. És ezt elmondhatjuk az egész világ történelméről: egy csomó trágédiának semmi értelme, és érthetetlen, hogy ha isten egyáltalán csinál csodákat, akkor ezeket miért engedte meg. Például a holokauszt, vagy a koronavírus járvány. Istennek igen kis beavatkozásra lett volna szüksége, hogy a koronavírus első mutációját megakadályozza, és ezáltal milliók életét mentse meg, különösebb feltűnés nélkül, vagy akár különösebb feltűnéssel együtt is.

A harmadik epizódban a szekularizmus az érdekes téma. Az iskolában Bibliákat osztogatnak, és a serif az, aki felszólal ellene. A szekularizmust követeli. A serifről tudni kell, hogy muszlim, és a vádaskodásokra elmondja, hogy az iszlám vallás elismeri Jézust, csak Mohamedet hiszik a végső prófétának, aki isten végső, immár torzítatlan kinyilatkozását hozta el. Ebben ugye annyi van, hogy Jézus, ha létezett, nem írta, és nem diktálta le a szavait, sokkal később írták le a történetét és véleményét, és nyilvánvalóan torzítva. Egészen addig a lehetőségig, hogy szerintük ugye nagyon torz, utólag össze-eszkábált mese az egész, és Jézus akár nem is létezett, vagy csak egy igen jelentéktelen kis bűnöző volt. De erről már sokat írtam.

A szekularizmushoz visszatérve, természetesen a serifnek abszolút igaza volt, az iskolában nem kellene kifejezetten Bibliákat osztogatni. Azon vitáznak, hogy ez vallási, vagy kulturális oktatásként kell-e felfogni. Érdekes módon pontosan a napokban merült fel ugyanez a betlehemek kapcsán, amiről írtam is. A Biblia-osztogatás kapcsán azt mondhatom, hogy amennyiben kulturális oktatás részeként osztogatják, akkor osztogassanak más könyveket is! Mindenféle vallás, és főként nem vallásos könyveket! Én például a gimnáziumban tanultam a Bibliáról, mint az egyik mitológia-gyűjteményről.

Közben elkezdődnek "csodák" megtörténni a sorozatban, és ezekről kezdenek el vitázni. A serif nem hiszi el, hogy isten az egyik embert meggyógyítja, de a másikat meg nem. A serifnek a felesége az, aki szörnyű betegségben halt meg, és isten rajta nem segített. Miért nem? Minden ilyen kérdés jogos.

A negyedik epizódban szerepel az a jelenet, amikor Riley és Erin mondják el, hogy szerintük mi történik a halálkor, vagy a halál után. Riley leírása az, amit mi ateisták szoktunk mondani, hogy a halálkor leállnak a test élettevékenységei, és amikor az agy működése leáll, akkor az az ember végső halála, hiszen az emberi én "lényege" az az információ-tömeg, amelyet a neuronjaink hálózata reprezentál. Ez teljesen helyes is, egy kicsit azért én erőltetettnek találtam. Egy ilyen szigetről származó halász-gyerektől életidegen, hogy így beszéljen. Itt volt először olyan érzésem, hogy a rendező talán ateista, és ezért teszi bele ezeket a témákat. Ez pedig egy ateistánál is lehet erőltetett. Bennem minden olyan művészi alkotás, amibe nagyon direkt módon tesznek bele világképbeli kérdéseket, visszatetszést kelt. Itt se éreztem természetesnek a filmet, akármennyire is egyetértettem, amit Riley mond. Azt nem tudom elhinni, hogy egy ilyen ember egy ilyen helyzetben tényleg ezt, és így meg tudja fogalmazni.

Erin egy kevésbé ateista verziót mond el. Lényegében túlvilágról mesél, és a szeretett társakkal való találkozást. A történet csak annyiban tér el a szokásos, vallásos, hétköznapi mennyország-leírástól, hogy a végé hangsúlyozza, hogy a mennyország az, amikor nem vagy egyedül, és szeretnek. Ami így elmondja azt jelenti, hogy a mennyország evilági is lehet, és nem a transzcendencia a lényege. Benne van az a lehetőség is, hogy nincs túlvilág, és az emberek csak azért találták ezt ki, mert ez a társas, szeretetteljes közeg hiányzik nekik. Erin ezt így nem mondja el, de a jelenet egy ilyen befejezése is lehetséges volna.

Aztán, amikor Paul megöli Joe-t akkor Bev megindokolja az öldöklést: isten is elküldte az angyalokat Egyiptomba, hogy megölják a csecsemőket. Innentől világos, hogy Bev egy vallásos extremista, aki az elkövetkező szörnyűségek egyik vezetője lesz. De amit Bev mondott, az igaz, isten tényleg megölt minden elsőszülött egyiptomit. Mózes II. könyve 12. rész. És egy ilyen leírást szentként tisztelő vallás nem lehet békés vallás.

Aztán jön az a szöveg, hogy isten változik, de tökéletes, Hasonlóan, az erkölcs is változik. Ez is, és az egyiptomi történetre való hivatkozás Joe megölését relativizálja. Ez a "cél szentesíti az eszközt" kérdéskör, ami persze bonyolult, de a mindennapi életben intelligenciával valamiféleképpen megoldható. Tényleg van olyan cél, és eszköz, amikor a cél szentesíti az eszközt, más esetben nem. Ennek megítéléséhez pedig intelligencia kell. De Joe megölésének relativizálása elég egyértelműen nem volt szentesíthető. Már, amennyiben az emberölést durván erkölcstelennek tartjuk.

Viiszetérő téma Reinhold Niebuhr imája, amelyet az anonim alkoholisták alkalmaztak, és emiatt szerepel ismételten a sorozatban. Paul atya ugyanis Riley számára nyújt egyfajta alkoholista, és bűnözői lelki szolgálatot, hogy ne kelljen a szigetről a szárazföldre mennie. Az ima úgy szól, hogy:

"Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

Ez az a verzió, amely ma elterjedt, mert tényleg talán a legjobb megfogalmazás. Magyarul Assisi Ferenc  imájaként is szokták idézni, de ez hamis. Egyébként ez talán az az ima, amelyiknek a legtöbb értelme van szerintem. Nincs is sok köze istenhez, hiába kezdődik ezzel az ima. Lényegében egy olyan bölcsesség, amelyet isten nélkül is el lehet mondani. De persze még ez sem ilyen egyszerű. Hiszen nem mindig lehet világosan eldönteni, hogy valamit meg lehet-e változtatni. Ha csak a vallásból indulunk ki, akkor Jézus az evangélium szerint is, először elbukott. Nem sikerült életében megváltoztatnia a világot. 12 bizonytalan apostolt hagyott maga után. Vannak olyan esetek, amikor valaminek a megváltoztatása részleges, bizonytalan, és hosszabb, beláthatatlan történet. A történelem tele van ilyenekkel. Vegyük például csak 1848-at, vagy 1956-ot. Két forradalom, amely először megbukott. Ha ezt az imát vesszük, akkor nem kellett volna belevágniuk. És nem lehet azt mondani, hogy a bölcs ember láthatta előre, hogy ezek a forradalmak bár elbuknak, de később a céljuk megvalósul, és ebben a megvalósulásban a forradalomnak sok érdeme lesz. (1848 bizonyos céljai egyébként nem buktak el, a feudalizmust véglegesen eltörölték, de a magyar függetlenség,).

Valójában a fenti bölcsesség buta embereknek tényleg irányadó. De nem úgy, hogy tényleg ilyen élesen, egyszerűen el lehetne dönteni ezeket a kérdéseket. Azonban az mindenképpen jó tanács, hogy ezekben a helyzetekben az ember komolyan elgondolkodjon azon, hogy az adott dolgot meg tudja-e változtatni, mennyire tudja megváltoztatni? Mi lesz ennek az ára? És őszintén megéri-e neki ez a küzdelem? Az is igaz, hogy sok ember feleslegesen bosszankodik olyan dolgokon, amin nem tud változtatni. Én magam is hajlamos vagyok erre. De még ebben az esetben sem ilyen egyszerű a dolog. Tegyük fel például, hogy elkövetünk egy hibát. Mondjuk túl gyorsan hajtottunk, és büntetést kell fizetnünk. Egyrészt abból a szempontból tényleg felesleges ezen bosszankodni, hogy ha már megtörtént, és a rendőrség elkapott minket, akkor már nem tudjuk megváltoztatni a dolgot. Ugyanakkor a bosszankodással arra "eddzük" magunkat, hogy legközelebb lehetőleg ne kövessük el ugyanazt. Mert az agyunk tényleg olyan, hogy nem elég egyszer megbánni a dolgot, mert ez nem csupán egy tudatos, racionális döntés. Az ismételt bosszankodással "bevésődik az agyunkba" az az érzés, hogy a büntetést nagyon nem szeretjük. Tehát szükség lehet bizony akár megváltoztathatatlan dolgokon való bosszankodásra is. És az ilyen egymondatos bölcsességek, mint általában, leegyszerűsítések. Az imák pedig még ezekhez képest is hülyeségek.

Ezek után bontakozik ki a sorozat fő története: egy keresztény-vámpíros történet. Nem vagyok otthon a vámpíros irodalomban, így nem tudom, hogy ez mennyire eredeti ötlet. Nem is szeretem a vámpíros történeteket, hiszen ellentmondanak a tudományos ismereteinknek, és science-fictionként is silányak, általában nincs olyan mögöttes elméletük, amelyek valamilyen módon megmagyaráznák, mik a vámpírok, és hogyan lehetségesek. Ebben a postban is vissza fogok még térni erre a kérdésre, de most csak annyit bocsátok előre, hogy nem tudom, mennyire eredeti ez a vámpíros-keresztény ötlet. Lehet, hogy nem új. Számomra új, mert nem ismerem ezt az irodalmat.

Számomra emiatt érdekes meglepetés volt, hogy valóban, mennyire átértelmezhető az evangéliumi történet egy vámpíros verzióban: az úrvacsora szertartása valóban ordítóan lehetőséget ad arra, hogy Jézus vérének ivása tényleg vérivás, és vámpíros szertartás. Ha ez új ötlet, akkor egészen zseniális ötlet. Nem tökéletes, és nem lehet tökéletesen végigvinni. Kicsit olyan, mint Dan Brown Da-Vinci kódja. Az eretnek és protestáns gondolatoknál is szerepelt már, hogy a vatikáni egyház igazából nem a jó, hanem a rossz egyház, vagy, hogy az evangélium nem a jó oldal, hanem a gonosz győzelme, sőt, úgy rémlik, hogy olyan elméletek is voltak, hogy a bukás, és a gonosz uralkodása a Földön valamikor nagyon korán, sőt, elejétől fogva megtörténik a Bibliában.

A vámpíros elmélet mögött van egy másik elmélet is, a vírusos elmélet, amely a vámpírokat megmagyarázza. Számomra ez is új, de gyanítom, hogy ilyen elmélet már lehetett korábban is. Az evolúcióban, az élővilágban, a természetben furcsa az, hogy egy faj akár egy vírus hatására olyan nagyon maga ellen forduljon, hogy teljesen csak egymás vérét igyák. Kannibalizmussal is furcsa lenne a dolog. A kannibalizmus persze előfordulhat az élővilágban, de akkor szükségszerűen korlátozott. Gondoljunk csak a természetben előforduló táplálkozási láncokra! Ezek hosszú időt tekintve nagyjából egyensúlyban kell, hogy legyenek. Az, hogy az egyik faj egyedei a saját fajukkal táplálkozzanak, a táplálék-láncban egy direkt visszacsatolást jelentenének. Ezek a láncok pedig nem véletlenül láncok: a hurkok gondokat jelenthetnek. A közvetlen hurkok pedig még inkább.

Az egyensúly szempontjából, hogy az egész működjön, ha egy adott faj saját egyedeivel táplálkozik, akkor eme kannibálok aránya a fajon belül korlátozott kell, hogy legyen. Ha nem az, akkor fenntarthatatlan a faj. Egyszerűen írva: amikor már mindenki vámpír, akkor kinek a vérét szívják? Maradnak az állatok. Tudtommal a vámpír-irodalom szerint a vámpírok erre rá is fanyalodnak. De összességében nagyon fura lenne egy ilyen faj a természetben. Nem mondom, hogy lehetetlen, de talán nem véletlen, hogy ilyen nem fejlődött ki az evolúcióban.

A vírus-elmélet sem oldja meg ezt, viszont részben egybevág a feltámadás elképzelésével. Ezt a sorozatban el is magyarázzák: az emberi test ellenáll a vírusnak, és a vírus teljes hatalom-átvétele akkor történik meg, ha az emberi test meghal. Ebben van némi logika, de másrészt mégsem lehet jól elképzelni. Egy vírus a gazdatest sejtjeit inkább tönkreteszi, mint életben tartja. Az pedig nem megválaszolt kérdés, hogy hogyan volna képes egy halott testet életben tartani. Hogy veszi át az agy, az idegrendszer, az immunrendszer és más rendszerek funkcióit egy vírus?

Arra sem kapunk magyarázatot, hogy kétezer évig miért nem történt semmi, és miért pont kétezer év után újult volna ki megint a járvány. Különösen, ha legalább egy angyal élt Jeruzsálem környékén valami romok között. Kétezer évig nem találkozott emberrel?

Az utolsó epizód nagyon vontatott, teátrális. Jó, persze, egyrészt az apokalipszist akarja bemutatni, de ehhez először túl pitiáner. A végén lesz a teljes égő sziget valamennyire monumentális, előbb nem. A szereplők mozgása, gondolkodása. Bev gyújtogatása meggondolatlan, hiszen lehet tudni, hogy reggel nekik kellenek házak. Csak a templomra, mint menedékre számítani meggondolatlan. Aztán sokáig tétlenül nézi, hogy felgyújtják a templomot. Paul atya szembefordul Bevvel. A templom leégése után pedig az összes vámpírnak menedéket kellett volna keresnie. Egy fél óra alatt azért lehet valamiféle menedéket építeni vagy ásni. Vagy találni egy pincét, barlangot, amely elérhető. Az ásás Bevnek csak az utolsó pillanatban jut eszébe, holott kézenfekvő lett volna már egy órával korábban is, és lehetséges megoldás lehetett volna.

Az emberek szempontjából végül is érthetetlen, hogy miért küzdenek a vámpírok ellen. Végül is, ha komolyan vesszük, az örök élet ellen küzdenek. Még ha emberi szempontból az angyalok elég gusztustalanok is, ha feltételezzük, hogy a vámpírok valahogy tudnak élni úgy, hogy állatvért isznak, akkor a legtöbb ember szerintem simán bevállalná ezt az öröklétet, és idővel meg megszokná a vérivást. Ki is alakulna ennek civilizált formája. Például a véres hurkát is szeretjük.

A végső jelenetekben még inkább eluralkodik Mike Flanagan filozófiája, amely a ma már közhelyes csillaghamu-elgondolás. Miszerint a lényegünk, az anyag, az energia megmarad, csak átalakul halálunk után.  Így tovább élünk, illetve tovább is megy, szerinte eleve nem vagyunk egyedi entitások, hanem mind egyek vagyunk az univerzummal. Ez a régi, ismert, unalmas panteizmus. Számomra szubjektíven is elfogadhatatlan: én igenis nem az atomjaim, nem az energiám vagyok. Főleg, hogy minden atomunk, minden energia, ami bennünk van, életünk során is ki-be áramlik. Ami az állandóság, ami megmarad, amire ezt mondjuk, hogy mégis én vagyok, az a struktúra. Az is változik, de abban van valami folytonosság, és megmaradás. Én, igenis leginkább a neuron-hálózatomban reprezentált információ-halmaz vagyok. Ez pedig elvész halálomkor. Csak mások emlékeiben, esetleg írásban marad meg valami belőle. Attól függően, hogy mennyit írok. Másoknak alkotásaikban, Flanaganból például ebben a filmben is megmarad egy kis rész.

És szerintem ez nem csak számomra van így, hanem nagyjából mindenki számára. Valószínűleg még Flanagannak is. Az az elgondolás, amivel a sorozatban eljátszadozik, egy szép vigasz, de szerintem nem hiszi el teljesen. Nem fog gond nélkül, félelem nélkül, vígan meghalni.

Címkék: halál angyalok vámpírok evangelium csillaghamu

> komment

Az üres fejű jászol

Brendel Mátyás 2023.12.21. 09:59

Vandálok támadtak a makói a betlehemre, a kis Jézus is összetört | 168.hu

Amikor arra gondolok, hogy hazaköltözzek-e Magyarországra, akkor sok fontos tényező szól ez ellen, amelyekről nem fogok részletese írni, de felsorolok nlhányat. A legfontosabb talán az egészségügy helyzete, hiszen Magyarországon, ha kórházba kerülsz, egészen nagy kockázatát vállalod annak, hogy nemcsak, hogy szörnyű állapotok között kell lenned, nem gyógyulsz meg, hogy elrontják a műtétet, hanem, hogy megfertőződsz, és meghalsz. Ezt egyébként konkrétan megtapasztaltam: két, kisebb műtétem volt Magyarországon és Németországban, és ég és föld volt a különbség. No de erről ennyit, ez nem tartozik ide.
Amiről azonban szeretnék írni, hogy amikor néha Magyarországon járok, akkor előfordul, hogy az M5 műsorát nézem, mert nincs jobb tévés előfizetésem, minek lenne? Az M5 filmjei közül egészen sok jó is van, ezt nyugodtan elismerhetem. Az ismeretterjesztő dokumentumfilmek, sok történelmi film nagyon jó. Ebben a témában még be is tölti azt a szerepet, amit egy köztévétől elvárhatunk, amely a mi pénzünkből működik: színvonalas informálást. Ez az elismerés szerintem elég világosan mutatja, hogy ha kritizálok valamit, azt nem elfogultságból teszem.
Amiben viszont szörnyű, az a vélemény-műsorok. Persze, ha összehasonlítjuk a Pesti Srácok volt tévéjével, az rosszabb. A Hír TV legutóbbi minőségét nem ismerem, hiszen azt nem tudom nézni. Szerencsére.
Az M5, valamelyest próbálja a szerepét játszani, és színvonalasabbnak lenni. De sajnos csupa idióta, hazudós elmebeteg hányja oda be a hülyeségeit. Lehet azt mondani, hogy ugyan, nem számít, hiszen ezt a tévét alig nézi valaki. Bizonyára nem sokan nézik. Az agymosó hatása azért mégiscsak megvan, ez kár, és az adófizetők pénzéből tartják fenn. De én ezt a negatívumot kiegészíteném azzal, hogy egy ilyen tévé végül is indikátora a magyar szellemi állapotoknak. Ez az, ami nemcsak kár, meg bosszantó, de valóban nagyon rányomja a bélyeget a hangulatomra. Egy ilyen országban éljek, ahol az ország köztévéjeinek egyikében, a kulturális "zászlóshajóban" ahelyett, hogy értelmes emberek vitatkoznának egymással hazudozás nélkül, más se folyik, mint a "büdös, imperialista nyugat" ostoba és hazudozásokkal teli nyüstölése? Egy olyan országban éljek, ahol a megjelenő kulturális élet "legfelsőbb színvonala" ez lenne? Mert ilyen hatása van ezeknek a műsoroknak: sok ember azt gondolja, hogy ezek okos emberek, és mélyenszántó igazságokat mondanak, miközben csak hazudozós, elvtelen, erkölcstelen, beteg nácik. Nem túlzok, Goebbels söpredékéhez mérhető a "szintjük".
Be szokott járni ebbe a műsorba Fodor Gábor, amin azért annyira nem csodálkozom. Az M5 részéről ő, meg Hack Péter annak letéteményese akar lenni, hogy lám, nincs is elnyomás, hiszen két liberális vitatkozhat Orbán tévéjében. Fodor nyilván azért jár oda, mert egyrészt csak keres ezzel valamit, és könnyű kereset számára. Másrészt szeret szerepelni, és máshol nem nagyon tud szerepelni. Nyilván jó szándék is van benne, nevezetesen azt gondolja, hogy megjelenít egy ellenvéleményt, és ez jó. Kérdéses, hogy jó-e. Fodor már elég régóta nem kötődik ellenzéki pártokhoz, talán nem mindenki intézi el azzal, hogy ellenzéki. Viszont mindenképpen liberális. Ez nem bűn, és nyilván egy ideális országban teljesen normális és kívánatos volna az, hogy sokféle nézet, köztük liberális is megjelenjen. Én magam is igen nagy részt liberális vagyok, tehát ezt helyeselném. Mondjuk Fodor nem a legélesebb kés a fiókban, ez is baj. Az is baj, hogy csak az utált SZDSZ-hez kötik az emberek, de ez megint olyan, hogy ez ezeknek az idiótáknak a hibája, nem Fodoré. Fodornak az SZDSZ-ben is volt sok hibája, de ide már nem akarok visszamenni. És nem, az SZDSZ összességében nem volt rossz párt. Az emberek voltak katasztrofálisak, akik ennyire belecsúsztak egy zsigeri SZDSZ utálatba.
Ezen felül az is baj, hogy persze ott van vagy 3 Fideszes, aztán Hack Péter, aki liberális, de nem olyan kormánykritikus. Ezért is hívják meg. Aztán ott van Fodor, aki szintén liberális, nagyrészt kormánykritikus volna, de van, amikor meglepően egyetért a kormánnyal vállalhatatlan dolgokban is. Legtöbbször meg csak gyengén, bután képviseli a véleményét, nem mond oda elég élesen. És itt lehet, hogy van egy olyan faktor, ami miatt még inkább azt mondhatom, hogy nagyon káros az egész műsor. Valószínűleg Fodor szerepe korlátozott: addig hívják, amíg nem tud elég jól szerepelni. Ha elég éles, és elég tehetséges volna, akkor nem hívnák. Emiatt nem tudhatjuk, hogy Fodor tényleg csak ennyire képes, vagy öncenzúrázza magát azért, hogy a műsorban maradhasson. Ha az előbbi a helyzet, az csak szomorú, és alátámasztja a lesújtó szellemi állapotokról szóló ítéletemet. Ha az utóbbi, akkor az tragikus, és az erkölcsi állapotok katasztrofális helyzetét mutatja.
Fodor például az egyik adásban elmondta, hogy Magyarországon is tiltják az önkényuralmi jelképek használatát, amivel sikerül is zavart kelteni a NER-es sorban. De oda lehetett volna mondani élesebben is: Orbanisztán az, ahol ellenzéki képviselő gyakorlatilag nem szerepel a köztévében. Németországban szerepelnek. Orbanisztán az, ahol a "gyermekvédelmi törvény" durván cenzúráz. Nyugaton sehol nincs olyan, hogy férfisoviniszta baromságokat törvényileg ne lehetne könyvesboltokban árulni. Csak Orbán diktatórikus rezsimjében van ilyen, illetve ugye ideológiailag az ellenkezője, de cenzúrában tökéletesen cenzúra.
Most éppen egy olyan műsor megy, "Összetört Betlehem" címen, ahol szenilis papok, és más idióták értekeznek totálisan zavaros, önellentmondásos, közhelyes, sekélyes baromságokról.
Az összetört Betlehemek kapcsán keresztényüldözésről beszélnek, pedig ezeket a pitiáner bűnöket általában részeg fiatalok, vagy más, elkeseredett emberek követik el, nem pedig szekuláris vagy ateista aktivisták. Szó sincs keresztény-üldözésről, hanem arról, hogy ha a keresztény propaganda az önkormányzatokkal összefogva, fizikailag kint van a főtéren, ott tolják bele a pofánkba, akkor természetesen áldozatául esik fiatalok delliriumos "bátorságának", vagy a hatalom ellen felbőszült embereknek. Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Vagy keresztényüldözésről beszélnek, azért, mert Franciaországban általában nem engedik, hogy az adófizetők pénzéből az egyház fejmosást tudjon csinálni, nevezetesen az önkormányzatok köztéren Betlehemeket tegyenek ki. A keresztények már akkor sírnak, amikor elveszik ez előjogaikat. Mindezt persze ők is előjogi státuszból teszik, a magyar adófizetők pénzéből, köztévében, hatalmi helyzetben. Valójában ők üldözik az ateistákat, vagy azokat az akár vallásos, sőt, keresztény embereket, akik szerint a szekularizmus helyes. Orbanisztánban az sajnálatos helyzet, hogy csak az ateistákat üldözi a hatalom, például Kövér Lázsló.
Vagy szidják a fenyőünnepet. ami végül is a karácsonyfa eredeti, pogány gyökereihez közelebb áll, mint az, amikor a keresztények ezt ellopták, és a maguk képére formálták. Ugye azt is tudjuk, hogy a keresztények sokáig tiltották a karácsonyt, a pogány ünnepet. Aztán rájöttek, hogy el tudják ezt lopni, fel tudják használni népbutításra. Később az egyik résztvevő utal is a Mithrász-kultuszra és szaturnáliára. De nem kapcsolnak, hogy most maguknak mondanak ellent. A szenilis pap tovább tolja a baromságot, hogy a keresztény karácsony volt előbb, és abból fejlődtek ki a szokások. Hát, a fenét, a szaturnália ünnepe és Mithrász-kultusz a kereszténység előtt volt.És már utaltam rá, hogy a karácsony nagyon nagyon sokáig egyáltalán nem volt keresztény ünnep. Jézus pedig, ugyebár nem karácsonykor született, az egész mai keresztény karácsonyozás úgy hazugság, ahogy az egész vallás.
Maga az, hogy minden szekularizmusról a kommunizmus jut eszükbe, és összemossák a dolgokat, az egy ostoba néphülyítés. Sőt, szerintük a mai szekularizmus veszélyesebb. Hogy a fenébe lehet valaki ennyire idióta?! A kapitalizmust ostorozzák, amivel éppen ők hasonlítanak a kommunistákhoz. Rákosi örömmel fogadta volna fel őket propagandistáknak.
Az egyetlen igazság, amit kimondanak, hogy az egyház nem tud karitatív lenni, és teljesen elvesztette a társadalommal való párbeszédet. Azaz, lejárt ennek a hülyeségnek a kora. Az egyik pap tiltakozik, hogy nem, de hát a valóság, az valóság. Magyarországon már csak ilyen rezsim által, kézileg etetett hülye papok vannak, akik köztévében mondják a szenilis baromságaikat.

A "Betlehem" pedig tényleg összetört, de hát eleve ostoba hazugság volt, és maguk törték össze, a hazug kártyavár dőlt össze. Olyan üres volt kezdettől fogva, mint amilyen a képen látható figura. Ezért tört össze. Az üres hazugság már csak ilyen: könnyen összetörik.

 

 

> komment

Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?

Brendel Mátyás 2023.06.20. 07:42

 

eurabia.jpg

Társadalmunkban elterjedt rémisztgetés, hogy a nyugat a jövőben el fog iszlámosodni. A menekülthullám okán most a nácik úton-útfélen ezt hangoztatják, még az olyan, kormányon lévő nácik is, mint Rogán Antal. Ebben a cikkben bemutatom, hogy Európa - hacsak nem jön egy évben ide 500 millió muszlim bevándorló - nem fog eliszlámosodni, és évi pár százezer vagy egymillió muszlim nem változtat azon, hogy Európa ateista lesz, merthogy a muszlim felnőttek gyereke is egyre nagyobb tömegekben lesz ateista.

A legszélsőségesebb nézet ilyen szempontból például Breivik őrült világképe, amelyben ő magát egyfajta keresztes lovagként képzelte el, aki Poitiers helyett Oslóban állítja meg az iszlám emigránsokat. Furcsa mód úgy, hogy norvég embereket, különösen fiatalokat öldökölt halomra.

De nem csak az ilyen tettre is kész szélsőségek, hanem a cselekvéshez szerencsére bátortalan, ugyanakkor nagy szájú szélsőséges hozzászólók is szokták azt írni a blogunk kommentjeiben, hogy a nyugati világ el fog iszlámosodni, és ezért igenis erősíteni kell a kereszténységet. Különösen olyan terrorista akciók után, amilyen a legutóbbi, Charlie Hebdo merénylet volt.

Sok elvi probléma is van a javaslattal, de nézzük először a premisszát magát. Vajon tényleg iszlámosodik-e a nyugat? Az egyik oldalon ott van a bevándorlás, és ott van az a valóban igaz adat, hogy a muszlim családokban általában nagyobb a szaporulat. Ausztria tekintetében ezt nagyon világosan mutatja a 0. Ábra.

GeburtenrateKonfessionenOesterreichVolkszaehlungenFrejkaWesthoffGrafikBlume.jpg-1. Ábra: A születési ráta alakulása Ausztriában. Zöld=iszlám, kék=katolikus, lila=evangélikus, szürke=felekezeten kívüli. Az ábra forrása ez a wikipédia-szerű, demográfiáról szóló cikk, amely több hasonló ábrát is tartalmaz.

szulesiarany.png

0. ábra: a 0. ábra táblázatát átszámoltam felekezeten belüli relatív csökkenéssé. A muszlimoknál csökken legjobban a születési arány. És átszámoltam a muszlimokhoz képesti relatív értékbe, ebben is javul mindhárom másik felekezet. A muszlimok előnye tehát ebben csökken.

De a másik oldalon ott van az, hogy ezek a muszlim emberek és családok a nyugati világban élnek, ahol nem muszlim környezetben élnek, integrációs nyomás van rajtuk, ahol kötelességük is betartani a helyi törvényeket, egy olyan környezetben, amely egyre inkább ateista, egy olyan felvilágosult, modern társadalomban, ahol a jogok a szabadságot, egyenlőséget erősítik, és ahol jóval nagyobb tudásmennyiség érhető el számukra. Mindez a muszlim hit elvesztését segíti elő. De nehéz volna adatok nélkül, elméletből megbecsülni, hogy mely tényezők az erősebbek. Ide kapcsolódik, hogy a felekezeten kívüliek aránya annak ellenére nő, hogy a 0. ábrán 0,86 a születési rátájuk. Az ateizmus nem genetikusan, hanem memetikusan terjed.

Arról, hogy az európai országokban hogyan alakult időben az iszlám hívők aránya a legjobb adatsor Nagy Britanniából van, ahol a bevándorlás jelentős, a bevándorlók egy jelentős része muszlim országokból származik, úgymint Pakisztán, Banglades, és India egy része, valamint még más országok. De Nagy Britannia esetén van a legegyértelműbb bizonyítékunk arra, hogy ezzel egyensúlyt tartanak az ellentétes faktorok, mert Nagy Britanniában miközben a keresztény vallások aránya csökken, az ateizmus jelentősen nő, aközben minden más vallás egy jelentéktelen kis maradékot képez, és ezen belül nyilván a muszlim vallás sem növekedhetett jelentősen több évtized óta.

Bsa-religion-question.png1. Ábra: Nagy Britannia vallási felekezeteinek alakulása az idő során a teljes népesség százalékában a Wikipédia szerint. Kék=keresztények, zöld=nem hívők, piros=nem keresztény vallások.

Az 1. Ábra mutatja, hogy Nagy Britanniában az egyéb vallásosok aránya 5-8 százalék között mozog több évtizede, és alig nőtt valamennyit. A Wikipédia adata, amely a közvetlenül külföldön született bevándorlókról szól, 13 százalék, ami több, mint a más vallásúak aránya. Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy eme emigránsok egy része is vallás nélküli, másrészt a Nagy Britanniában születettek már teljesen elvesztik a nem keresztény vallásukat. Miközben szerencsére a keresztények is.

Egy másik fontos, és jelentős bevándorlással rendelkező nem európai, de nyugati ország, ahonnan hasonló adatsort találtam, az Egyesült Államok. A Wikipédiából itt is jó adataink vannak az etnikai eloszlásra. Könnyen össze lehet hozni itt is 5 százalék olyan etnikai származást, amely nem keresztény és zsidó valláshoz szokott kötődni: a 4,8 százalék ázsiaihoz csak hozzá kell adni egy kevés afrikait, akik muszlim országból jöhettek. A 2. ábra mutatja, hogy olyan nagy veszély itt nincs.

usrelgiionstime.png2. Ábra: Az Egyesült Államok vallási megoszlása az idő folyamán. Narancs=protestáns, zöld=katolikus, kék=zsidó, sárga=más, piros=nincs.

A kezdő képen nem véletlen az Eiffel-torony szerepel (a kép elég régi, mert ma már nem megy át az út a torony alatt), az ország, ahol az iszlámosodás a legnagyobb veszély, az Franciaország. A lakosság is nagy problémának érzékeli ezt a veszélyt. Miközben a Wikipédia szerint csak 4,7 millió muszlim él itt, ami a lakosság 7,2 százaléka. Azért láthatjuk, ez sem jelent közel sem többséget. Itt nagyobb a bevándorlás mértéke, a Maghreb országokból olyan többségében muszlim bevándorlók jönnek, akik beszélnek franciául, és így nyelvileg nem kell integrálódniuk, ami talán a vallás megtartását is elősegíti. Továbbá közösségeket is ki tudnak alakítani, például a halal élelmiszer-kereskedés  kereskedelmileg fenntartható, és létező üzlet. Nehéz olyan szép adatsort találni, mint az előző kettő, miközben egészen részletes tanulmányból kiderül, hogy a muszlimnak tekintett országból származó embereknek 75 százaléka hisz, hogy a halal vagy a ramadan szokása idős embereknél fontosabb, és generációról generációra csökken. A mecsetbe járás pedig gyakoribb, mint a katolikusoknál a templomba járás, de havi egyszer itt is csak 25 százalék jár.

A trendről Franciaországban nehéz adatot találni. A Pew Forum egy kis interaktív térképe alapján tudtam meg, hogy az 1990-es évek óta jelentős a növekedés arányokban is. Ugyanakkor nem jósolják, hogy 10 százalék fölé mennének. Egyébként ha itt megnézzük Nagy Britanniát, akkor 2,1-ről 4,6 százalékra találhatunk ott is egy növekedést, az Egyesült Államokban viszont csak 0,6-ról 0,8 százalékra.

france.jpg

3. ábra: Franciaország felekezeti megoszlásának alakulása időben. A felekezetek bal oldalon sorrendben: katolikus, protestáns, muszlim, más, vallás nélkül, nem válaszolt. Az adatok sajnos csak 2004-ig szólnak, idáig egy kis muszlim növekedés látható, de annyira nem vészes, és a vallás nélküliek száma eközben sokkal jobban növekedett. A táblázat forrása a következő cikk, amely maga is a témáról szól: Claude Dargent: "La population musulmane de France : de l'ombre à la lumière ?", Revue française de sociologie
2010/2 (Vol. 51)

A Le Figaro egy összefoglalója szerint különböző felmérések 3,4 és 5.8%-os muszlim arányt mértek. A cikk arról is beszámol, hogy a muszlim eredetű népességben a gyakorló muszlim hívők aránya 35 százalék körül van. Viszont a hívők aránya 71 százalék körüli. Mindkét szám túl magas azért, rosszabb, még a katolikusoknál is. Franciaország egy kicsit azért okot ad az aggodalomra. De ez csak egy, kivételes ország.

Franciaország azért is nagyon drámai példa, mert közben a lehető leglaikusabb állam a világon. Így ellentét húzódik e kicsit erősödő iszlám, és az erős szekularizmus között. Erre még visszatérek.

Hasonlóan, de kicsit máshogy érintett ország Németország, amely meg a török bevándorlásról ismert. A Wikipédia szerint 3,3-4,3 millió származása szerint muszlim van, ami a teljes lakosság 4-5 százaléka. Itt 3,2 százalékról 5 százalékra való növekedést mutat a térkép eddig (stimmt), és 2030-ig 7,1 százalékot jósolnak.

Találtam egy ábrát is Németországról.

 religiondeutschland.png

3. ábra A felekezetek eloszlása Németországban időben ábrázolva. Jelmagyarázat: evangélikus (piros), katolikus (fekete), felekezet nélküli (kék), muszlim (zöld), más (szürke). A törés 1990-nél az újraegyesülés, ott az adatok összehasonlíthatatlanok. Az ábra forrás ez a blog. Végeredményben ezek a német népszámlálási adatokból származnak. Azaz a lehető legnagyobb populáción elvégzett felmérés, és felülről becsli a valóban hívők számát. 2005-re 3,9 százalék muszlim arányt adnak meg a.

Látható, hogy az iszlám Németországban nem nagyon növekszik, a felekezet nélküliség, azon belül vélhetően az ateizmus viszont robbanásszerűen növekszik. És nem csak a volt NDK-sokkal.

Svájcról is találtam egy ábrát.

religionen_schweitz.PNG

4. ábra Svájc lakosságának eloszlása felekezetek szerint időben ábrázolva. A jobboldali ábramagyarázat sorrendben: római-katolikus, evangélikus-református, felekezet nélküli, más. Az ábra forrása ez a blog.

Itt is van némi növekedés, de a "más" egyrészt nem csak muszlimot jelent, másrészt a felekezet nélküliek száma sokkal gyorsabban növekszik. Svájc sem a muszlim állam felé tart tehát, hanem az ateista állam felé.

És akkor miért ne néznénk meg a Pew Forum térképén egész Európát? Itt 4,1 százalékról 5,8 százalékra való növekedés volt eddig, és 7,8 százalékot jósolnak 2030-ra. Az index egyik cikkében Azt írják, hogy "John Tolan idézett egy felmérést is, amely szerint növekszik Európában a muszlimok lélekszáma. A becslések azt mutatják, hogy 2100-ra eléri a lakosság 15 százalékát. Ez ugyan jelentős szám, de szerinte nem tűnik nagynak a lehetséges iszlamizáció, és nem ez fogja meghatározni a kontinens jövőjét.". Mindez állítólag az MCC Budapest Lectures rendezvényén hangzott el a professzortól. Tehát professzortól, és nem bal-liberális, hanem inkább jobboldali, iszlamofób rendezvényen. Mivel az index nem hivatkozta a felmérést, nem tudjuk, hogy "Európa" pontosan mit jelent. Az EU-t, vagy a földrajzi kontinenst? Mindkét esetben feltételezhető, hogy nyugaton ez a százalék magasabb lesz, mint keleten. Az is valószínű azonban, hogy ez a becslés inkább a muszlim származást jelenti, és nem a ténylegesen hívő muszlimokat, mivel a mai felmérések általában szintén nem az emberek megkérdezéséből indulnak ki, hanem adminisztratív adatokból. Ahogy már elmagyaráztam, az is kérdéses, hogy a ma élő muszlim felmenők unokája 2100-ban muszlim lesz-e, vagy inkább ateista, ahogy a ma élő keresztények leszármazottai között is sok ateista lesz. A kereszténységben ez a trend. Semmi okunk nincs azt hinni, hogy a muszlim vallás más lenne, és a jólét, iskolázottság ott nem működne az ateizmus irányába, illetve a születésszámok csökkenésének irányába.

A korlátozott eliszlámosodás egy másik oka a 0. ábrán található, hiszen idővel a muszlimok születési rátája is csökken. Ez egyébként az egész világban érvényes trend a muszlimokra is. És így egyre kevésbé szaporodnak, ők is elérnek egy telítődést. De mivel közben a keresztények és ateisták is egyre kevésbé szaporodnak, lehet, hogy mégsem ez a nyers szaporodási ráta a magyarázat, hanem mégis az, hogy a muszlimok elvesztik a vallásukat. És ha elvesztik, akkor nem a kereszténység, hanem inkább az ateizmus javára vesztik el.

Ha összevetjük az iszlám igen csekély, vagy nem is létező növekedését Európában azzal, hogy az iszlám vallásúnak nevezett országokból milyen jelentős a bevándorlás, illetve azzal a jelenséggel, hogy az iszlám vallásúak szaporulata általában nagyobb, akkor felmerül a kérdés, hogy mi ennek a magyarázata? Hogy lehet, hogy Európába jönnek ezek a bevándorlók, és mégsem lesz az iszlám többségben? Hanem lassan inkább az ateizmus van többségben?

1) Az iszlámnak mondott országokból jövő bevándorlók egy része nem is hívő. Csak otthon ilyen felmérés nem nagyon van, nem meri elmondani, mert lecsukják, továbbá esetleg az ateizmusa összefügg a kivándorlásával.

2) Az európai országokban a nem hívő bevándorló már megvallja ateizmusát.

3) A szekuláris környezet és oktatás hatására a muszlimból ateista lesz.

4) Ha a szülő nem is, a gyerekek, akik tényleg itt kapnak oktatást, itt járnak iskolába, már ateistává válnak. Esetleg kis részben kereszténnyé.

Az 1-es ponthoz találtam nemrég egy igazolást. Iránban egy GAMAAN nevű hollan intézet végzett egy felmérést, amely sajnos csak on-line volt. Valószínűleg nem is lehetett volna nem on-line. A felmérés eredménye za, hogy az iráni lakosságnak csak alig több, mitn 40%-a, mindenképpen a kisebbség muszlim. Egy olyan országban, amely a népszámlálás szerint gyakorlatilag 100%-ban muszlim. A Wikipédia oldalán mindkettő szerepel. A felmérés sok más kérdésben is meglepő eredményt hozott: a többség nem imádkozik, 46,8% tért meg vallásosból nem vallásosba, szerintük az egyházaknak magukat kellene eltartani, nincs helyük a törvénykezésben, és hasonlók. Különösen érdekes az, hogy 68% szerint a vallásos útmutatásoknak nem szabad szerepelniük a jogalkotásban, miközben Magyarországban a kereszténység szerepel az alkotmányban, és a szavazók majd 50%-a támogatta azt a pártot, amelyik beleírta, tehát vélhetően egyetértenek vele.

A felmérés reprezentatív mivolta megkérdőjelezhető. A felmérő intézet tudatában volt annak, hogy ez kérdéses, ezért többféle módszert alkalmaztakj, a legfontosabb a statisztikai szűrés és kiegyenlítés. Ezalapján felsúlyozták a válaszolók között a falusi, a képzetlen és más csoportokat úgy, hogy a népességben meglévő valós arányokban szerepeljenek. Igen ám, de pont ez a felsúlyozás jelzi, mennyire torz volt az eredeti minta. Például az 1. Táblázatban látszik, hogy a falusiak aránya eredetileg 3,5% volt, és ezt kellett feltornászniuk 20,4%-ra (számomra meglepően sok a városi Iránban). Nos, igen, de a 3,5% falusi könnyen meglehet, hogy szintén nem a szoksáos falusi, hanem inkább pár kivételes embert kaptak el faluról. Vagy valamilyen város melletti faluból.

Mindenesetre ez a felémérés biztosan közelebb van a valósághoz, mint a népszavazás, vagy bármiféle hivatalos adat a muszlimok arányáról Iránban. Az az adat pedig, amelyik az iszlámból való megtérésről szól, kifejezetten mutatjka, hogy még egy muszlim országban is folyik a muszlimok szekularizációja. Még inkább így kell, hogy legyen ez azokban a nem muzslim országokban, ahova bevándorolnak, és amelyek cikkünk tárgyát képezik.

Számunkra, ateisták számára a kereszténység alig jobb, mint az iszlám, az iszlám a keleti és déli országokban, ahol hatalmon van, éppen csak azt mutatja meg, hogy milyen is volt a kereszténys cenzus szerint ég a felvilágosodás előtt, és milyen lenne, ha megint szabadjára engednénk. Ha a kereszténységet az iszlám elleni védelem nevében megerősítenénk, akkor a kereszténység maga is pont erre a szintre süllyedne. Nem látom tehát nagyon, hogy miért kéne az iszlám elleni védelem érdekében a saját oldalunkon egy hasonló fenevadat kitenyészteni.

Nem szabad Breivik elgondolását követni, de még a kevésbé szélsőséges "keresztes lovagokét" sem. Nem szabad követni, mert a kereszténységet Európába visszahozni már nem lehet. A történelemben soha nincs visszaútra lehetőség. Előre viszont lehet menekülni: minél hamarabb megerősíteni a szekularizmust. Mert az sem volna jó, ha az iszlámmal az ateizmus folytatna valami erőszakhoz folyamodó harcot.

Az egyetlen helyes megoldás a szekuláris gondolat erősítése az ateistákban, keresztényekben és muszlimokban is. Ha mindenki megérti, hogy mindenkinek az a legjobb, akkor oldottuk meg a helyzetet, ha szekularizmus van, mert mindegyik vallás mindig is kerülhet kisebbségbe valahol. A muszlimoknak is egy szekuláris Európa jó, és a keresztényeknek is a szekuláris Európa jó, mert azzal a mondjuk 10 százalék muszlimmal nem kellemes véres harcot vívnia a megmaradó 10 százalék kereszténynek, miközben a 80 százalék ateista. Ha pedig mégis többségbe kerülnek, akkor is ott van a biztosíték a keresztényeknek. Az az egyetlen biztos megoldás nekik, ha sikerül olyan erősen szekulárissá tenni Európát, ha sikerül a muszlimoknak is megmutatni: "lám, nektek is elviselhető volt a szekularizmusban, engedjétek ezt meg másoknak is!". És természetesen nekünk ateistáknak is egy szekuláris Európában jó az élet, és ha mi kerülünk többségbe, akkor jó esélye van a muszlimoknak és keresztényeknek, hogy békében élhetnek, és nem fogják őket vérszomjas ateisták üldözni.

Ez az európai helyzet, ahol a kereszténység leáldozóban van, a muszlim vallás kicsit jön föl, hozzátenném, egy kicsit a buddhizmus is megvetette a maga módján a lábát, közben az ateizmus is erősödik, ez a vegyes helyzet pont azért jó, mert értelmes emberek esetében erősíti a szekuláris megoldást, amely a közös jó. Buta keresztények persze reagálhatnak a breiviki úton. És buta Orbánok és Semjének is.

Nekem volt olyan szerencsém, hogy jártam a poitiers-i csata helyszínén. Mivel egy "isten" háta mögötti faluban van, ehhez autóra van szükség. A csata oly régen volt, hogy nem volt ott semmi különös látnivaló, csak megnézhettem a helyszínt, a dombokat, mezőket. Egy nagy sakktábla van az emlékhely közepén, volt pár tábla, amely elmagyarázta, milyen tájolással zajlott a csata, mi történt, ki honnan jött, hova ment. És volt pár olyan tábla, amely arról szólt, hogy rendben, fegyverrel megállítottuk itt az arabokat, de emellett mit hoztak nekünk, mit adtak nekünk az arabok. Az ilyen táblák jelzik, hogy ma, a 21. században, amíg nem szükséges, nem fegyverrel, és nem elnyomással kéne megállítani őket. Poitiers persze az a példa is, amikor kellett, mert az arabok jöttek fegyverrel. A 21. században pedig például Mali az, ahol fegyverrel kellett visszaverni az iszlámot, mert ott is az iszlamisták jöttek fegyverrel.

Címkék: statisztika iszlám szekularizmus

> komment

Szimulált Univerzum? A tökéletes szimuláció valóság

Brendel Mátyás 2023.05.21. 11:30

simulated_universe.jpgA kép félrevezető illusztráció: ha az Univerzum tökéletes szimuláció, akkor éppen, hogy semmit nem veszünk észre. A tökéletes szimuláció valóság.

Az az elképzelés, hogy a világunk szimulált, nem új, a sci-fi egyik klasszikus témája, és az ötlet mestere volt például az a Philip K. Dick, akiről nemrég írtam. Mostanában azonban ugyanez az ötlet kezd becsorogni a tudományos elmélkedésekbe is, és azt kell, hogy mondjam, ezt kissé aggódva nézem.

Aggódva, mert azt látom, hogy tulajdonképpen metafizikai elképzelések mintha kezdenének tudományos elismertséget szerezni. Egyelőre komoly tudósok csak mellékesen vetik fel az ötletet, néhány tudós full komolyan veszi, de ezek szerencsére csak szenzációhajhász projecteknek látszanak, némi médiafigyelmet akarnak vele kelteni, aztán szerintem nem lesz ezekből semmi.

A szimulált Univerzum metafizikai elképzelés, és nem más, mint a 20-21. század korának antropomorf deizmusa. Egy olyan istent képzelnek el, ami a régi deizmushoz hasonló:

"Az Úr. Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell". Madách Imre: Az ember tragédiája

Annyi a különbség, hogy a 19. századi gép analógiát felváltotta a 20. századi számítógép analógia.  

A finomhangoltságról szóló Paul Davies könyv bírálatáról szóló Magyar Tudomány cikkemben futólag kritika alá vontam az ő elképzelését, amely nem több, mint egy fejezet. Ez az az eset, amikor ismertebb, komolyabb ismeretterjesztő kapja fel a témát, de csak azért, hogy eljátsszon vele egy kicsit.

Most legutóbb az Origo tudományos rovatában került elő a téma. Nos nézzük:

Seth Lloyd becslése szerint a szimuláció több erőforrást emésztene fel, mint az Univerzum. Naná. Ebben mi a meglepő? Szerintem semmi. Ugyanakkor semmi nem következik belőle. A meta-univerzumban egy számítógép nyilván a meta-univerzum erőforrásainak töredékét használja. Hogy a meta-univerzum erőforrásait, például energiáját össze lehet-e hasonlítani a mi univerzumunk energiájával, arról vannak kétségeim. Például 5V feszültségen és igen kis áramerősségen egy számítógépen meg lehet jeleníteni egy olyan jelet, ami a programban, a szimulációban akármennyi, akár 20000V feszültséget is jelenthet, és akármennyi, mondjuk 3A áramerősséget is.

Ami mondjuk a "felbontást" illeti, annak értelmezése eleve kétséges, mert kétséges, hogy a mi univerzumunk analóg, vagy digitális-e. Ha valamilyen szinten digitális, akkor amögött lehetne az, hogy azért, mert digitális szimuláció. De tudtommal ez még nem dőlt el véglegesen. Azt, hogy a meta-univerzum digitális-e, illetve, hogy a szimuláció digitális-e, nem tudjuk. Az a tény, hogy a mi világunkban jelenleg a digitális számítógépek uralkodnak, csak a mi földi világunkra igaz, és csak jelenleg. Még azt se mondhatjuk, hogy a mi Univerzumunkban a digitális számítástechnika az egyeduralkodó az egész térben és időben.

No, de ha egy olyan durva összehasonlítást teszünk, hogy a mi univerzumunkban esetleg vannak tovább bonthatatlan részecskék, és a meta-univerzumban is vannak, és összehasonlítjuk ezek számát, akkor az jogos feltevés, hogy valószínű, hogy a meta-univerzum számítógépe legalább annyi részecskéből kell, hogy álljon, mint amennyit szimulálni tud. És akkor a meta-univerzum ilyen szempontból nyilván nagyságrendekkel nagyobb a számítógépnél, azaz a mi univerzumunknál is.

De mi ebben a meglepő, vagy a probléma? Ezt úgy nagyjából kapásból alapból így képzeli el. Viszont lehet a dolog egészen máshogy is, például analóg számítógépekkel, vagy valami olyan módon, ahol közel sem a mi számítógépeinkhez hasonló dolgok produkálnak valamilyen szimulációt.

Ebből is látszik, hogy az istenhithez hasonlóan csupán egy olyan antropomorf metafizikai elgondolásról van szó, amely több magyarázandót vet fel, mint amennyit megold. Hasonlóan Dawkins ultimate Boeing érvéhez, itt is azt mondhatjuk, hogy ez nem visz előre a megértésben. Rendben, lehet, hogy szimulációk vagyunk, de akkor a problémát csak odébb toltuk: honnan van a szimuláló meta-univerzum?

Nick Bostrom érvelése lényegében megegyezik Davies kritizált érvelésével: azt mondja, ha vannak szimulált Univerzumok, akkor bizonyára sok ilyen van, tehát nagyobb a valószínűsége, hogy szimulált univerzum vagyunk, mint annak, hogy nem. Hát már hogy a "jóistenbe" következne ez? Sem Nick Bostromnak, sem másnak, halvány lila fogalma nincs a szimulált és nem szimulált univerzumok arányáról.

John D, Barrow azt mondja, a szimulációkban hibák lehetnek, és mi ezeket feltárhatjuk. Nos, ha vannak egy meta-univerzumban nálunk nagyságrendekkel fejlettebb, intelligens lények - ezt feltételezhetjük, hiszen szimulálnak minket - akkor ugyan már miért hibáznak a szimuláció programozásában úgy, hogy mi azt még észre is tudjuk venni?! Azért az olyan hibák, amelyeket mi észre tudunk venni, nekik elég triviálisak kell, hogy legyenek. Egyáltalán, miért kéne, hogy hiba legyen?! Nem lehet a szimuláció tökéletes? Egy egyszerű, newtoni alapon működő rendszert mi például tökélestesen tudunk szimulálni. Hiba nélkül.

Ami a csodákatt illeti, illetve a hibákat. Tegyük fel, hogy a szimulátorok be akarnak avatkozni a szimulációba, azaz megváltoztatják valaminek az értékét, és ez az érték más lesz, mint ami a szimulált fizikai törvényekből következne. Azaz más értéket vesz fel valami, mint ami a szimulációból normálisan kijönne. A szimulátorok egy utasítással képesek lehetnek ilyet átírni, ilyen beavatkozásra. Ezeket nevezhetjük anomáliáknak. Attól függően, hogy mi a céljuk, mit akarnak ezzel, lehet, hogy ezt el akarják rejteni előlünk. Ehhez esetleg további beavatkozások szükségesek. De lehet, hogy nem akarják elrejteni előlünk, azt akarják, hogy észrevegyük, vagy arra kíváncsiak, hogy észrevesszüke-e ezeket az anomáliákat.

Először is, nem nagy az esélye annak, hogy egy ilyen anomáliát észreveszünk. Az emberiség nem pásztázza folyton a teljes Univerzumot, és nem feltétlenül vesz észre egy ilyen anomáliát. Ha éppen figyeli is valaki azt a dolgot, amivel az anomália van, nem biztos, hogy észreveszi, hogy ez más, mint aminek kéne lenni. Nem mindenről tudjuk, hogy mennyinek kéne lenni. Amennyiben észrevesszük, hogy anomália történt, akkor sem rögtön gondolunk csodára, hanem először is azt gondoljuk, hogy rosszul figyeltük meg, rosszul mértünk. Vagy azt, hogy valamit nem vettük figyelembe. Számos esetben gondolják közemberek, hogy valami anomáliát vettek észre, például, hogy eltűnt a zoknim párja. Ilyen komolytalan esetekben még akkor sem vennénk ezt komoly érvnek, ha tényleg igaz lenne, azaz mondjuk tényleg a szimulátorok lopták el a zoknit tréfából.

Komoly esetnek eleve azt vesszük, ami komoly anomália. Például a Merkúr perihéliuma. Az nem valószínű, hogy ezt a szimulátorok (isten) szándékosan idézte elő, de el akarja rejteni előlünk. Ez esetben valószínűleg szándékos, nyílt anomáliáról lenne szó. De még ekkor sem tudnánk azt a konklúziót levonni, hogy ez egy csoda, mert gondolhatjuk azt, hogy a fizika törvényei mások, és van olyan fizikai elmélet, amibe ez pontosan beleilleszkedik. Einstein ezt gondolta, és sikerült neki egy kicsit furcsa, de aztán elfogadott fizikai elmélettel előjönnie: a relativitás-elmélettel. Bármilyen anomália, csoda esetében racionális lenne az ilyen hozzáállás.

Ahogy azt a csodákról szóló postomban megjegyeztem, akkor lenne szerintem helyes csodára gondolni, ha valamilyen erkölcsi szempont is szerepet játszana, azaz az anomáliáról azt is látnánk, hogy emberek életét menti meg, vagy hasonlóan célzott, intelligens beavatkozásnak tűnik.

De pont ilyeneket nem látunk. Akár istenről vagy szimulátorról van szó, úgy látszik, hogy még ha létezik is, egyáltalán nem törődik sem az emberiség sorsának elősegítésében, se azzal, hogy csodák útján igazolja magát, és elhiggyük, hogy létezik. Ez akkor már nem hit volna, hanem tudás, tehát a félreértés elkerülése végett pontosabb úgy fogalmazni, hogy ez esetben megtudnánk, hogy létezik.

Ha szimulációk vagyunk, akkor sem tudjuk, miért hoztak minket létre, lehet, hogy kifejezetten nem akarnak belenyúlni, és csodát csinálni. Ez esetben igazolhatatlan a szimuláció, és nem is túl fontos tudni róla. Akkor az egész Univerzum olyan, mint egy számítógépes játék, amelynek alkotói nem határoztak meg célt, azt csinálunk benne, amit mi jónak látunk. És ez esetben felesleges hiteket alkotni arról, hogy létezik-e ez a szimulátor, avagy isten.

Szerintem az egészséges életszemlélet az, hogy agnosztikusok vagyunk, akár szimulált a világ, akár nem, akár van isten, akár nem, akár van túlvilág, akár nem, mi erről nem tudunk, nincs igazolásunk. Addig meg nincs értelme ezt vagy azt hinni, inkább úgy kell élni, mintha nem lenne isten, ennek a világnak kell élni, és tök mindegy, hogy az Univerzum szimulált-e vagy sem.

Ha egy szimuláció tökéletes, akkor a szimuláció kérdése metafizikai kérdés. Ha a szimuláció metafizikai kérdés, akkor a szimuláció és a valóság ekvivalens, akkor a szimuláció valóság.

Címkék: igazolás metafizika szimuláció agnoszticizmus

> komment

Az álszent, gerinctelen Bayer Zsóti esete a demens, vénember pápával

Brendel Mátyás 2023.04.29. 13:04

1682321300-pph-temp-fcfb83-png-20230424-506-288-90-cr.jpg
Bayer Csóti a napokban megint bemutatta, hogy kb. mi az álszent, elvtelen önellentmondásosság, csúszómászás, gerinctelenség, takonyangolnaság Chimborazója. Vagy inkább Mariana-árka, azaz legalja.
A kiindulópont ugye az volt, hogy Bayer Csóti anno önként és dalolva, maga írta azt, és ezt nem is tagadja, de nem is lehet, hogy "a pápa egy demens vénember".
Aztán eltelt több, mint hat év, és Csótikám átment a másik szélsőségbe, és kvázi békemenetet akar rendezni ugyanannak a Bergogliónak. A "kvázit" azért kell kitennem, mert Csótika erre úgy védekezett, hogy nem igazi békemenetet hirdetett, csak annyit írt, hogy legyenek ott a békemenetesek. Nem lényeges különbség, a lényeg, hogy Bayer egy antipápista náciból buzgómócsing katolikus náci lett.
Na, most:
  1. Értelmes ember nem csinál ilyen nagy pálfordulást életében. Ez igaz Pálra is. Ugyanez igaz Orbánra is. Értelmes embernél nem fordulhat elő az, hogy évekig, óriási vehemenciával, nagyképűen hirdet valamit, aztán egyszer csak totálisan megváltozik a véleménye egy ilyen nagy kérdésről. Miközben egyébként semmi nagy dolog nem történt a kérdésben a világban. Igen, azt mondom, minden nagy ideológiai megtérő hülye volt. Értelmes embernek a véleménye megalapozott. Bayernek, Orbánnak a véleménye meg nem megalapozott, hanem egy felszínes hülyeség, amit úgy változtat, ahogy éppen a szél fúj. Én például harminc évvel ezelőtt is ateista és bal-liberális voltam, és most is. Nem vagyok széllelbélelt, nem vagyok szélkakas, nem vagyok elvtelen opportunista, mint Bayer meg Orbán. Bayer egyébként úgy lett pápista, hogy közben hangsúlyozza, hogy továbbra is tök ellentétes a véleménye Bergoglioóval menekültkérdésben. De elismeri feltétlen vallási vezetőként. Hogy a fenébe van ez? Hogy bírja ez a szánalom elviselni a kognitív disszonanciát? Van az a pénz, ugye?
  2. Ha valakinek viszont ekkorát változik a véleménye, és ennyire nyilvános, ismert, publikus a véleménye, attól minimum egy megalázkodó, őszinte bocsánatkérés várható, és nem ez a magyarázkodás, amit Csótika itt leadott. Pontosan akkora publikum előtt várható, amekkora a korábbi, nagyképű baromságát ismerte, és kétszer annyira megalázkodó, mint amilyen nagyképű volt előtte. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ezek után ő már semmiképpen nem léphet fel megmondóemberként, mert lejáratta magát. Aki ekkorát tévedett, aki elismeri, hogy 6 éve ennyire hülye volt, az most már ne akarja beadni a közönségnek, hogy bezzeg most már tutira tévedhetetlen, okos megmondóember lett! Mitől vált volna okossá?! Ehhez még hozzátehetjük Csótika azon elqrását, hogy szerinte: „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja”, meg hát van még egy csomó ilyen baromsága. Ezek után meg még a hülye is tudja, hogy Csótikának nagyon mélyen el kéne bújnia a pöcegödör aljára, mert valójában már nagyon mélyre ásta el magát, és csak az adófizetők pénzén élősködve, tolvajként vezetgeti az ócska műsorait, amíg Orbán rá nem jön, hogy már rég káros a saját publikumának is. Mindennapi nyelven ilyenkor mi azt mondtuk, hogy: "végy vissza a hangból, te szerencsétlen!", mert igen, egy ilyen embernek egy ilyen eset után igen halkan, visszafogott hangon kellene bocsánatot kérnie, és utána hallgatnia! De Bayer Csótinak nincs lelkiismerete, ő továbbra is nagy hangon osztja az észt. Amiből neki semennyi nincs, tehát valójában nem tudja osztani, kamu az egész ember, úgy, ahogy van.
  3. A David Pressmannozás hülyeség, terelés. Értelmes embernek nem kell egy David Pressmannak szólnia ahhoz, hogy észre vegye, hogy Bayer mekkora önellentmondásos, köpönyegforgató, hazug fasz. Nekem se kellett. Magamtól is láttam. Pressmanról eleve alig tudok valamit, csak azért néztem utána most, a napokban, hogy ki ő, mert valami másik náci szennyoldal emlegette. Mostanában ez a Pressman volt a kiosztott téma náciszennylap oldalon. De nekem nyilván nem telefonált, mert azt se tudja, hogy ki vagyok. De egyébként milyen hülyének kell Csótikámnak lennie ahhoz, hogy azt higgye, az amerikai nagykövetség az, amelyik a pápalátogatás apropóján Bayer Csóti firkálmányait, és szennyműsorait szemlézni fogja?! Nincs nekik erre kapacitásuk, idejük, motivációjuk. Bayer Csóti egy beképzelt, idióta fasz, ha azt hiszi, hogy ők pont vele foglalkoznának.
  4. Bergoglio valóban vén ember, és hát nem egy okos ember, eleve nem volt az, hiszen egy képzelt barátban hisz. De az elmúlt évben biztosan nem lett fiatalabb, és okosabb sem. Na, most Bayer, aki szerint ő egy demens vénember, ehhez a demens vénemberhez tért be, aki azóta vénebb és csak demensebbé válhatott, de okosabbá nem. Ahogy Bayer sem. És Csótányka azóta elfogadja vallási vezetőként, azaz most már számára intelligenssé vált. Ugyan mitől? Ez egyetlen módon lehet logikus, és csak félig, egy igen idióta ember nézőpontjából: Bayer Csóti azóta annyival hülyébb lett, hogy neki most már egy demens vénember is irányadó vallási vezető. Ugyebár, vakok között a félszemű is király. Na, de erről Csótányka már nem adott számot, mert ezt mégiscsak igen kínos lett volna elismerni.
  5. Az egész "katolizáltam" magyarázkodás személytelen, bürokratikus terelés. Bayerke úgy tesz, mintha ez nem az ő nagyon átgondolt, személyes döntése lett volna, hanem mintha ebbe belekényszerítették volna, és hát ha már megesett, akkor nincs mit tenni, neki tartania kell magát a szabályokhoz, amik neki se tetszenek, de ez van. Ezt teszi meg oknak, és szőnyeg alá sepri, hogy a katolizációjának ő maga az oka, és nem mások, akikre a felelősséget terelheti. Egyébként arról sem ad számot, hogy miért katolizált. Pedig egy őszinte bocsánatkéréshez, számadáshoz ez is hozzátartozik. Ha a változás oka külső lenne, akkor arról nem kell számot adni. Például: "bocs, hogy késtem a randiról, de nekem jöttek hátulról". De ha a változás oka Bayer maga, akkor igen. Azt ugye mondhatná, hogy azért változott a véleménye, mert belátta, hogy a nácizmusa hülyeség volt. De hát pont nem ez a helyzet. Akkor mitől változott meg a véleménye? Azért, mert a pápa ugyanolyan naiv békepárti idióta, mint az Orbánqrmány? EZ már reálisabb lehet, csak szerintem Bayer már korábban katolizált. Tehát miért is? Orbán leszólt? Vagy mi?!
  6. Ez is csak azt mutatja, hogy elvtelen, opportunista baromság volt a részéről az egész. Meglepő módon egyébként lehet, hogy ebben a "belekényszerítették" dologban van valami. Lehet, hogy bizonyos emberek megmondták neki, hogy csak katolizálással mentheti a bőrét, és tényleg belekényszerítették, és Bayer valójában tényleg nem szívesen lett talpnyaló pápista.
  7. A Lutherezés is hülyeség, mert el kéne döntenie, hogy akkor most katolizált-e vagy sem. Ha katolizált, akkor szerinte Luther hülye volt. Ha Luther hülye volt, akkor nem mentség semmire, akkor csak egy másik hülyéről van szó, aki, annyi igaz, hogy a hülyeségével még nagyobb port kavart, mint Bayer. Én ateistaként mondhatom, hogy Luther is hülye volt (például már csak azért is, mert "náci" volt), meg azt is, hogy Bergoglio sem egy intelligens fiatalember, akihez be kell térni, és azt is, hogy Bayer meg aztán mindkettőnél szánalmasabb.
  8. A Magyar Narancsozás és HVG-zés, és cápalátogatózás is szánalmas terelés. Egyrészt azért, mert ezek újságok, nem emberek. Más az, ha egy ember köpönyegforgató, és más az, hogy egy újságban, főleg az idők során különböző véleményű újságírók is megjelenhetnek. Egy újságnak nem kell teljesen konzisztens véleménnyel rendelkeznie, egy újság nyugodtan felvállalhatja akár ugyanazon számban is különböző vélemények felmutatását. Ezek az újságírók akár hívőként, akár ateistaként, akár katolikusként, vagy nem, felhívhatták a figyelmet arra, hogy Bayer Csótika demens vénemberezése nyilvánvalóan nácizmusából fakad (abban következetes), és vallási szempontból mindenképpen húzós. Egy ateista is gondolhatja azt, hogy azért Bergoglio nem demens. Bár azt is, gondolhatja, hogy az. De teljesen legális ateista gondolat, hogy Bergoglio attól még nem demens, hogy nem olyan náci, mint Bayer. És az is egy teljesen legális, ateista gondolat, hogy még ha Bergoglio nem is okos, nem kéne ledemensezni. Felőlem egyébként le lehet, de tudom, hogy van olyan ateista, akinek ez nem tetszene. És bármelyik újságíró leírhatja ezek közül bármelyiket egy újságban, és ezzel ellenkezőt is írhat egy másik újságíró ugyanabban az újságban. Ezen vélemények egyike sem olyan szélsőséges, hogy ne férhetne el egy teljesen normális liberális, baloldali, középutas újságban.Egyébként még egy Lutheránustól is húzós az, ha a pápát náci szempontból támadja, mert ez nem egy vallási kérdés. Meg egy Lutheránus se kell, hogy náci legyen, még, ha Luther az is volt. Pláne kifogásolhatják az erős kifejezést. Mert a "cápalátogatás", meg minden, amit Bayer felsorolt sokkal enyhébb, iróniába csomagolt kritika, és nem teli pofával "demens vénemberezés". És akkor, ismétlem még azt is, hogy egy bármilyen vallású és vallástalan újságíró jogosan kérheti számon Bayer Csótitól saját önpofánszarását, teljesen függetlenül az újságíró saját vallásától. Katolikus, református, ateista újságíró is számonkérheti.
  9. Argentinozás: Bayer arra hivatkozik, hogy Bergoglio argentin, és emiatt máshogy látja a migrációt. Idáig jó pont, de akkor gondolja már meg egy kicsit jobban a dolgot! Akkor Bayer csökött agyában esetleg felpislákolt egy kis fény, hogy nemcsak a náci magyar az ember, hanem vannak más emberek is, akik kicsit máshogy nézik a dolgot. Mikor jut el oda Csótika, hogy nemcsak az argentin ember, hanem a szír is ember?! Mikor jut el ez a csökött fasz oda, hogy ha Bergogliónak empátiája lehet, akkor esetleg az empátia nem az ördögtől való, és esetleg ő is beszerezhetne egy kis empátiát magának?!
Haj, de szánalmas dolog már az, hogy egy ilyen idióta, pszichopata genetikai selejttel egyáltalán ennyit foglalkozunk, mert egy ilyen ebben a szánalmas kis diktatúrában tévében műsort vezet, meg "újságíró" lehet! Normális országban esetleg a pszichiátriai lapokban foglalkoznának azzal, hogy hogy kínlódik egy ennyire szánalmas, idióta, pszichopata genetikai selejt.

Címkék: pápa náci bayer

> komment

Miért nem érdemes hinni a túlvilági életben?

Brendel Mátyás 2023.04.16. 20:34

is-there-life-after-death.jpg

Ez a post nem arról fog szólni, hogy igazolt-e a halál utáni élet. Természetesen lehetne arról is írni, hogy miért nem igazolt, mi van a halál közeli élményekkel (az agy zavaros, oxigénhiányos, stresszes működésének következményei), vagy mi a helyes magyarázat Jézus állítólagos feltámadására (az evangéliumok eleve nem vehetőek komolyan, tehát az egész történet nem biztos, hogy egyáltalán megtörtént, de ha mégis, akkor Jézus vagy meghalt, és a feltámadása hazugság, vagy, ha Jézust később mégis élve látták, akkor bizonyára nem halt meg, igen, ez is lehetséges). De itt most nem erről akarok írni. A halál utáni élet nem igazolt, így a megismerés racionális szabályai szerint nem helyes hinni benne, mert általában az a szabály, hogy igazolatlan állításokban hinni buta stratégia. De minderről már írtam eleget.

Ez volna a dolog episztemikus megközelítése. Van ezeknek a kérdéseknek azonban egy másik vetülete is, amelyik pragmatikus. Az igazolatlan vélekedésekben hinni általában nem csak úgy, logikai szempontból hülyeség, hanem pragmatikai szempontból is. Például, ha valaki megfelelő igazoltság nélkül, sőt, ellenigazolás ellenében azt hiszi, hogy a koronavírus elleni, az EU által engedélyezett, a megfelelő teszteken, gyógyszerengedélyezési eljárásokon átment oltások hatástalanok, vagy károsak, és emiatt nem oltatta be magát, az nagyobb esélyt kockáztatott a betegségre, illetve a halálra. A gyógyszerengedélyezési eljárások, a tesztek ugyanis pont ezekről szóltak, és ezt igazolták. Ezek a tesztek jól dokumentáltak, jól tervezettek, és elég nagy populáción lettek végrehajtva ahhoz, hogy statisztikailag igen erősen és szignifikáns módon igazolják azt, amit mondtam. Egyébként az oltások bevezetése után számos ország számos statisztikája is visszaigazolták ezeket. Az episztemikus, logikai-jellegű megfontolás az igazolásról szorosan kapcsolódik a pragmatikus megfontolással: ami episztemikusan érdemes, az praktikusan is az.

A halál utáni, túlvilági életnél azonban más a helyzet. Ahogy mondtam, az episztemikus megközelítés itt is elég egyértelműen azt mondja, hogy a túlvilági életben hinni nem helyes, hiszen nem igazolt. Az a tény, hogy ha volna is halál utáni élet, akkor erről, a dolog jellegénél fogva nem feltétlenül tudhatunk, bár megnehezíti a tudományos kutatást, de nem teszi lehetetlenné. Ennek megfelelően van a témának tudományos megközelítése. Annál is inkább, mert akik a túlvilági életben való hit alátámasztására érveket hoznak, mint Jézus állítólagos feltámadása, vagy a halálközeli élmények, azok maguk megfigyelhető jelenségekről beszélnek. Még ha Jézus esete régi, eleve kérdéses, és önmagában is nehezen kutatható terület. A halál közeli élmények pedig ritkák, és jellegüknél fogva tilos szándékosan előidézni, hiszen az gyilkossági kísérlet lenne. Még ha nem is sikerül. De az előforduló esetek tudományos kutatása lehetséges, és itt is vannak fontos eredmények, összességében inkább a túlvilági élet ellen szólnak.

Mindezek csak kicsit teszik mássá a túlvilági élet kérdését, és nem alapvetően. Van azonban egy dolog, ami alapvető különbséget jelent: ha valaki nem oltatja be magát koronavírus ellen, és megbetegszik, az megéli, sút, akár túl is élheti tévedését, és meggondolhatja magát. Ha valaki bele is hal a téves döntésébe, akkor az maga ugyan már nem tud korrigálni, de mások legalábbis tudást szereznek róla. Így lehetséges az is, hogy erről statisztikus, komoly, tudományos igazolásunk van.

A halál utáni élettel kapcsolatban azonban van egy alapvető különbség: amikor kiderülhetne, hogy tévedtünk, akkor azt már nem tudjuk meg, és mások sem. Ha kiderül, hogy igazunk van, akkor azt ugyan mi magunk, akik "meghaltunk", aztán mégis tovább élünk, megtudjuk, de már nem tudjuk elmondani az "evilági élőknek".

 Pragmatikus szempontból tehát érvelhet valaki úgy, hogy a halál utáni életben hinni mégis érdemes, hiszen vígaszt ad nekünk a halál előtt. A halál után pedig vagy igazunk volt, vagy a tévedésünknek nincs következménye.

Ez hasonló, de nem tévesztendő össze Pascal mérlegével. Pascal érvelése az istenhitről szól, és nem pontosan a halál utáni életről. De hasonlóan azt mondja, hogy ha hiszünk istenben, akkor a tévedésünknek nem lehet  káros következménye, míg, ha igazunk van, az hasznos. Pascal érvelése egyrészt ott bukik, hogy az egészet nem lehet ilyen szakszerű módon egy valószínűségi modellbe foglalni. Másrészt ott is, hogy a tévedésnek igenis lehet következménye. Senki nem tudja felmérni, hányféle negatív következménye lehet.

A különbség a túlvilági életbe vetett hit mérlegénél az, hogy itt tényleg ritkább, hogy a túlvilági életbe vetett általános hit, minden specifikum nélkül valahogy káros lehetne. A fenti linkben mondjuk pont egy olyan hír kapcsán írtam Pascal fogadásáról, ahol a túlvilági hit öngyilkosságra vitt egy kislányt. Az ehhez hasonló esetek azonban ritkák. Az öngyilkosság megkönnyítése lehet a túlvilági életbe vetett hit egy enyhe káros következménye, de a vígaszt mégis erősebb haszonnak gondolom.

Azt is el lehet képzelni, hogy egy isten például megbüntet egy másik istenbe vetett téves hit miatt. De csak úgy, általában a túlvilági életbe vetett "ökomenikus" hit miatt miért is büntetne egy isten? A mérleg itt tehát a túlvilági életbe vetettt hit számára egyértelműen pozitívnak tűnik. A halál előtt hasznos, a halál után pedig a tévedésnek nincs következménye. Az igaz hit pedig szintén nem lehet káros, sőt, talán hasznos is lehet.

A túlvilági életben való hit, amennyiben nem általános, hanem egy szigorú vallás keretében zajlik, akkor lehet káros még az "evilágban", amennyiben lemondásokkal jár. Ha például valaki a túlvilági élet, mennyország reményében tartózkodik bizonyos élvezetektől, az tényleg kár. De tételezzünk most fel csak simán egy teljesen általános, "ökomenikus" hitet, amely miatt a hívő nem korlátozza az evilági életét, csak szimplán hisz a túlvilági életben, ami vigasztaló lehet számára. Miért ne lenne ez praktikus?

 Nagyon sokáig nem tudtam erre jó választ adni, és ez zavart. Pontosabban csak az episztemikus megközelítést tudtam adni: nem helyes igazolatlan dolgokban hinni, akkor sem, ha az érzések mellette szólnának. Ez "wishful thinking", vágyvezérelt gondolkodás. Tartottam magam tehát az elvhez, mert elvkövető ember vagyok. De a pragmatikus szempont zavart. Mit lehetne mégis erre mondani? Ez egy elég nehéz, nehezen megítélhető, nehezen végig gondolható kérdés. Most megpróbálom összefoglalni a válaszomat.

Tegyük fel, hogy követném a pragmatikus, mérleg-elvet, és azt mondanám, soha nem hiszek igazolatlan dolgokban, kivétel a halál utáni életben, amelyik nem igazolt, sőt, elég erős érvek szólnak ellene, de hogy vígasztaljam magam, mégis hiszek benne.

Az első probléma az, hogy az episztemikus elvet megszegném. Márpedig, egy egyszer megszegett elv már gyengébb elv. Ha csak magamat nézem, akkor is lehet ennek következménye. Ha azonban általánosan nézzük az embereket, akkor egy ilyen stratégia követése mindenképpen vezet káros következményekhez. Általában, azok az emberek, akik a túlvilági életben hisznek, szerintem szinte mindig hisznek más hülyeségekben is, és azok már károsak. A túlvilági életben hívők általában hihetnek a vallásuk más, ostoba előírásaiban, hihetnek az ima erejében, szentekben, mágiában, csodákban vagy csodás gyógymódokban. Ezek pedig már károsak. A túlvilági hitnek tehát nem feltétlenül az én esetemben, vagy minden egyes esetben, és nem közvetlenül, de kapcsolódóan és általánosan bizony jár káros következménnyel.

Ha pedig csak az én esetemre koncentrálok, és arra, hogy igen szigorúan, csak a pragmatikus szempontból, csak egyszer, csak a túlvilági életben tegyek kivételt az igazoltság elve alól, akkor meg kell mondjam, őszintén, ez nem működik. Ez a nagyon leszigorított, csak praktikus szempontból való "hit" egyszerűen nem működne. Mondhatom úgy is, hogy ilyen alapon egyszerűen nem tudok hinni a túlvilági életben, mert általában az, hogy mit tartok igaznak és valósnak, az igazoltság elvéhez olyan erősen kapcsolódik, hogy nem tudok kivételt tenni. Az "igaz" és a "valós" fogalmát, vagy általában a fogalmakat nem tudom ilyen önkényesen ráncigálni. Fogalomzavar lenne. Nem tudom az "igaz" és "valós" fogalmát minden más esetben az igazoláshoz kötni, csak a túlvilági életnél kötni a pragmatikussághoz. Ha pedig az "igaz" és "valós" fogalmát nem kötöm ilyen szorosan az igazoltsághoz, akkor más esetekben is ostobaságokat hinnék.

Amit az előző bekezdésben leírtam, az majdnem ugyanaz, mint, hogy elvszerűen tartom magam az episztemikus igazoltság elvéhez, és nem tudok elvtelenül kivételt tenni. Annyiban több, hogy itt nem csupán elvszerűségről van szó, hanem arról, hogy hogy működnek elménkben a fogalmak. Azt gondolom, ez másokban, sokakban is így van. Bár lehetséges, hogy egyes következetlen embereknél esetleg az "igaz" és "valós" fogalmában egy ilyen kognitív disszonancia is elmegy. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy ember annyira mindig elvszerű, hogy nem hisz igazolatlan dolgokban, azaz majdnem teljesen szigorúan elvszerű, de egyetlen egy kivételnél működik az elv megtörése. 

Ami viszont végül is a pragmatikus szempontból is döntő, hogy egy ilyen mesterkélt, erőltetett konstrukció nem tudna bennem olyan hithez vezetni, ami vígaszt nyújt. A vígaszhoz ugyanis meglehetősen erős hit kellene a túlvilági életben. Azt gondolom, hogy ez másoknál sem működik, nem nagyon működhet.

Ismerek olyan hívőt, aki olyan erősen hisz a túlvilági életben, hogy elég meggyőzően mondhatta nekem, és én elfogadom, hogy bizonyára nem fél a haláltól, hanem komolyan csak egy "átköltözésnek" tekinti, ami esetleg átmeneti szenvedéssel és fájdalommal jár. Szerintem van sok gyengébben hívő is, aki valamennyire hisz a túlvilági életben, de igen nagy kétséggel, és ez szerintem már nem elég a vígaszhoz, lelki nyugalomhoz.

És természetesen ismerek ateistákat is, ismerek olyanokat, akik félnek a haláltól, mert nem hisznek a túlvilági életben. A fent leírt okokból olyan átmenetet nem nagyon tudok elképzelni, hogy valaki elvszerűen racionális, tartja magát az igazoltság elvéhez, és csak egy esetben tesz kivételt, annál az egy esetnél ebből viszont olyan erős hit származik, ami megnyugtatja, megvigasztalja őt. Az emberi psziché és gondolkodás egyszerűen nem így működik.

Címkék: hit mérleg túlvilág

> komment

Ateista vagy unitárius volt-e Bartók Béla?

Brendel Mátyás 2022.04.26. 14:07

bartokkorus.jpg
Bartók Béla kapcsán merült fel, és úgy rémlik, már nekem is felvetődött egyszer, és furcsának gondoltam, hogy miért lett volna Bartók unitárius, ha azt is lehet róla olvasni, és idézeteket is, amely szerint ateista volt. És miért pont unitárius?
Bartók szokott szerepelni idézet-gyűjteményekben, de ezek legtöbbször nem adnak meg forrásokat, és sokszor kiragadott, vagy komolytalan idézeteket is tartalmaznak. Ezért azzal nem elégedhetünk meg, hogy Bartók sokszor szerepel ateista idézet-gyűjteményben. Unitáriusban meg nem, mivel ilyen nem nagyon van. Más vallásos gyűjteményekben szintén nem, mert ott nem ilyen fontos éppen Bartókot idézgetni, van elég más idézet is. Tehát ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy valamennyire is tisztázzuk ezt a kérdést.
Elég gyorsan találtam viszont erről a témáról két komoly cikket is. Az első  cikk a Vigilia c. újságból való, ami tehát egy vallásos újság volt. A link egy pdf-re mutat, ami nyilvánvalóan papírról scannelt, karakter-felismerést alkalmaztak rá, ez hibákat is előidéz, de annál inkább hitelesnek tűnik. Bárdos Lajostól származik 1981-ből. Vegyük észre, hogy milyen érdekes ez a helyzet, mert még a szocializmusban vagyunk, azaz a kormány, a hatóságok Bartók Béla ateizmusa mellett érdekelt. Könnyen lehetne ez egy elfogult cikk az ateizmus javára. Viszont egy vallásos újságot olvasunk, ami miatt a cikk lehet elfogult Bartók vallásossága irányába.
Szerintem ez utóbbi hatás az erősebb. A zeneművek szövegeinek elemzését én ugyanis erőltetettnek vélem. Kézenfekvő az a magyarázat, amit a cikk említ is, hogy ha egy dalnak olyan szövege volt, amiben szerepelt isten, akkor Bartók nem másította meg a szövegét. Szerintem az is túl erős anti-teizmust tételez fel Bartókról, hogy emiatt került volna bizonyos dalokat. Szerintem Bartók zene iránti elkötelezettsége erősebb volt, mint az az anti-teizmusa, ha volt egyáltalán ilyen. Bárdos hivatkozik Bartók erős intellektuális integritására. De mint azt nemsokára látni fogjuk, vagy megtért unitáriusnak, vagy pedig megjátszotta, hogy unitárius, tehát kétségem van erről az olyan nagyon erős következetességet illetően. Én nem alapoznék erre.
Ha Bartók maga is írt dalszövegeket, amelyekben szerepel valamilyen vallásos fordulat, az erősebb érvnek tűnik. De egy zeneszerző ilyenkor is illeszkedik egy bizonyos hagyományba, művészeti környezetbe, és alkalmazkodhat ahhoz, a saját hitetlensége ellenére is. Szerintem tehát Bartók simán írhatott is dalszövegeket istennel, csak, mert a népdalokhoz illettek az ilyen szövegek.
Hasonlóan, a magyar nyelv tele van olyan szófordulatokkal, amelyben szerepel isten, és az ateisták ezeket a szófordulatokat sokszor használják. Én igyekszem kerülni őket, de igen nagy elhatározást igényel eme kifejezések használatának következetes kerülése. Bartók idejében eme kifejezések valószínűleg még erősebben használatosak voltak.
Egy ilyen kifejezésre térnék ki részletesen, mert ez még érdekesebb: "de, sajnos, Isten - jobban mondva Antonov - másképp akarta". Itt Bartók maga korrigálja magát. Hogy ez most amiatt van, mert úgy gondolta, nincs isten, és észrevette, hogy mégis egy ilyen kifejezést használt, vagy pedig ebben az esetben konkrétan Antonovot teszi felelőssé, és nem istent, azt én nem tudom megmondani. De az első lehetőség jól illusztrálja, amit mondani akarok.
A második cikket Bartók fia maga írta, több, mint egy évtizeddel később, 1992-ben, egy Távlatok nevű újságba. Úgy tűnik legalábbis, hogy volt egy ilyen újság. Bár a link egy html oldalra mutat. Ez a cikk a szerzője miatt, és de facto is közelebb áll Bartókhoz, hitelesebb, részletesebb leíráést ad Bartók vallásosságáról.
A legerősebb érv az ateista levél, amelyre Bárdos is hivatkozik, de itt szerepel  belőle több sornyi szöveg, és sok valláskritika szerepel benne, valamint nagyon erős Nietzsche befolyás érződik rajta. Fiatal korában tehát Bartók Béla egész biztosan ateista volt, és Nietzsche nézetei álltak közel hozzá. Ezt a saját példám alapján nagyon jól el tudom képzelni.
Az ifjabb Bartók cikkében találunk magyarázatot az unitárius hivatkozásra is. Ennek magyarázata az, hogy az apa Bartók pont a fiának, iskolában keresett egy vallást, mert a hitoktatás kötelező volt, és megpróbálta a legkevésbé rossz vallást megtalálni, így talált rá az unitárius vallásra. Ez 1916-ban reális dolog volt, akkoriban szerintem nehezen lehetett valaki hivatalosan ateista, és nehezen mondhatta azt az iskolában, hogy a fiának ne legyen hitoktatás. Úgy sejtem, hogy a fia hitoktatásának választásánál komolyan kellett nyilatkozni az apának a vallásról. El tudom képzelni, hogy ez írásos, hivatalos nyilatkozat volt. Ettől persze még lehetett hazudni, mert normális esetben ki jönne erre rá.
Bartók később visszautal, hogy az unitárius a választott vallása. Ez jelentheti azt is, hogy valamennyire maga is megtért, de jelentheti még mindig azt, hogy nem komoly, de visszautal arra, hogy ezt végül is egyszer írásba adta. Azt is el tudom képzelni, hogy Bartók Béla ezt valahogy viccesnek gondolta, amit szeretett felemlegetni.
Összességében tehát szerintem Bartók Béla minimum fiatalabb korában komoly ateista volt, és az, hogy utána esetleg unitárius lett-e, az kérdéses.

Címkék: zene művészet unitárianizmus

> komment

Az agresszív Jézus

Brendel Mátyás 2022.03.20. 08:15

4663087378_b543cfb4d1.jpg
Az agresszív Jézust bemutatni legalább három okom van.

1) A Jézusról szóló naiv, és tudatlan kép szerint ő a béke letéteményese, és az egyik legkorábbi, leghatásosabb pacifista nézet képviselője. Ezt sokszor olyan kulturális keresztény ateisták is képviselik, akik nem hisznek istenben, és pláne Jézus isteni mivoltában vagy származásában, de nagyra tartják a jézusinak mondott erkölcsöt, és arról ilyen hippi jellegű világképük van. Az ennél is naivabb, gyakori keresztény nézet az, amely egyenesen azt mondja, Jézus a szeretet. Ez Jézus alakjának a legprimitívebb leegyszerűsítése, olyannyira, hogy aligha feltételezhető, hogy ezek a hívők egyáltalán valaha is elolvasták rendesen az Újtestamentumot.

2) Az iszlámról, és különösen a muszlim menekültekről, bevándorlókról szóló vita egyik szokásos "érve", hogy az iszlám vallás erőszakos, ezzel szemben a keresztény vallás békés vallás. Még ha ennek a nézetnek a képviselői el is ismerik, hogy a Biblia Ótestamentuma erőszakos, és, hogy a keresztény egyház(ak) a történelem során erőszakosak voltak, ezzel szembe helyezik a jézusi tanítást, azt a Jézust, aki eszerint a légynek sem tudott volna ártani.

3) Folytonos vita van arról, hogy a történelmi Jézus létezett-e, és ha igen, milyen volt. És bár többször is kifejtettem azon véleményem, hogy ezt nem lehet igazán kideríteni, de mégis, az egy lehetséges verzió, hogy Jézus igazából egy zsidó lázadó vezér volt, és ennek nyomait találjuk meg az evangéliumok agresszív részeiben.

A 2) kontextusban azok, akik a kereszténységet az iszlámhoz képest békés vallásnak akarják bemutatni, általában nem tudnak a Koránból idézni, soha nem is olvasták azt. Én a vitám során szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki tényleg idézett volna a Koránból akár egy igehelyet is. Magam nem olvastam még el szisztematikusan a Koránt elejétől végéig, de sok részt ismerek belőle, és kiválogattam az agresszív részeket. Mások pedig még szisztematikusabban összehasonlították a Koránt és a Bibliát.

Például Tom Anderson a Biblia és a Korán szövegének statisztikai elemzésével azt találta, hogy a Biblia agresszívebb. Ez az alábbi ábrán látható, az "Anger" bázisvektornál. A Korán adatai pirossal, a Bibliáé kékkel vannak ábrázolva.

o-eight-emotions-bible-570.jpg

Mivel az egész post az Újtestamentumra fog koncentrálni, ezért az Ótestamentumból csak egyszer fogok idézni, de természetesen az Ótestamentum még inkább tele van szörnyűbbnél szörnyűbb idézetekkel. A muszlimokat és a Koránt szokták azzal vádolni, általában idézet és hivatkozás nélkül, hogy a hitetleneket ki kell irtani. Az Ótestamentum tele van ilyen idézetekkel. Álljon itt csak egyetlen példa:

""Így tegyetek az összes várossal, amelyek nagyon messze vannak tőletek, és amelyek nem ezeknek a közelben élő nemzeteknek a városai. Ezeknek a népeknek a városaiban viszont, melyeket Jehova, a ti Istenetek nektek ad örökségként, ne hagyjatok életben senkit sem, aki lélegzik. Teljesen pusztítsátok el ezeket a népeket: a hettitákat, amoritákat, kánaánitákat, perizitákat, hivvitákat és jebuszitákat,l ahogy Jehova, a ti Istenetek parancsolta nektek. Így nem tudnak megtanítani titeket az utálatos szokásaikra, arra, ahogyan az isteneiket imádják, és nem fogtok vétkezni Jehova, a ti Istenetek ellen." V Mózes 20:15-18

És ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy az Ószövetség mindeme agresszivitása továbbra is érvényes:

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." Mt 5:17

Természetesen a standard válasz az, hogy az Újtestamentum egészen más, de az a helyzet, hogy nem sokkal jobb:

o-new-test-v-quran-570.jpgSzintén Adnerson szerint az ölésre és rombolásra utaló részek az Újtestamentumban 2,8%-ban találhatóak meg az egész szöveg arányában, a Koránban 2,1% százalékban, az Ótestamentumban pedig 5,3% arányban. Tehát itt a Korán jobb, mint az Újtestamentum. Kínos.

Aki összefoglaló statisztikák mellett még sok konkrétumot is akar kapni, az megnézheti a szkeptikusok kritikai Bibliáját, amelyben szintén összehasonlítják a Bibliát és a Koránt, de itt nem gépi analízisről van szó, hanem ténylegesen az igehelyek kézi összegyűjtéséről és összehasonlításáról. A Biblia itt is agresszívebb a Koránnál, és itt a konkrét igehelyekre is kapsz hivatkozásokat. Bármelyiket ellenőrizheted.

Vannak olyan muszlimok - és a Facebookon a különféle terrorista akciók után nagyon sok ilyen kommentárral találkoztam, különösen a francia oldalakon - akik nemcsak, hogy elhatárolódnak a terrorizmustól, de azt mondják, hogy az iszlám valójában a béke vallása, és a terroristáknak semmi közük az igazi iszlámhoz. Ezt a válogatásom szerintem igen erősen cáfolja. Természetesen ezek a muszlimok, amikor szembesítettem őket a Korán idézetek franciául kigyűjtött verziójával azzal jöttek, hogy kontextusba helyezve ezek a dzsihádra szólító idézetek egyáltalán nem ennyire durvák, mert inkább védekezésre szólítanak fel. Philip Jenkins "Jesus Wars" c. könyvében fejti ezt állítólag ki. Ebben részben lehet valami, de az agresszivitás akkor is tény, továbbá összességében mégiscsak kell, hogy támadásról is legyen szó, hiszen Mohameddel, és pár utána következő kalifával az Iszlám Birodalom a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmává nőtte ki magát. Ez meg aligha védekező harcokkal történt. Ebbe nem is akarok jobban bele menni, hiszen ennek a postnak nem ez a témája. Csupán előzetesen szeretném erre felhívni a figyelmet, mert ugyanez a minta megtalálható a keresztényeknél is, amikor szembesítjük őket a Biblia agresszív részeivel. Ők is azzal jönnek, hogy az agresszivitás metaforikus, és lényegében a Biblia békés.

Na most jöjjön ezek után egy pár idézet csak a kanonizált evangéliumokból. Nem állítom, hogy ez az idézetgyűjtemény teljes. Ha valamely olvasó még tud idézni és hivatkozni más részeket, azt szívesen veszem, és bővíteni fogom a listát.

Kezdjük a listát egy egészen általános idézettel:

"Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást." Lukács 12:49-51, hasonló Mt 10:34-36.

Hasonló még: "Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Lk 3:17.

Ez még olyan általános, hogy kimagyarázható: Jézus a tüzet metaforikusan érti, és valójában csak szellemi harcokról van itt szó. Ez még akár bele is fér a Jézusról szóló hippi képbe, amely szerint ő a becsontosodott farizeusok ellen "lázadó" reformátor, forradalmi gondolkodó volt. De a lázadása csak egy békés mozgalomban merült ki. Megjegyzem, hogy amikor egy szentnek mondott szövegben akár csak metaforikusan is szerepel olyan, hogy "tüzet bocsássak", az rendkívül veszélyes. Ezalapján boszorkányok tízezreit égették meg a történelem folyamán. Itt a hibát persze inkább azok követték el, akik szent könyvvé tették ezeket a metaforikus, és félreérthető szövegeket. De van ennél egyértelműbb, és durvább idézet is.

A következő idézet mindjárt nagyon is alkalmas lesz a 3) pont alátámasztására:

"Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát." Lukács 22:36

Ez már semmiképpen nem metaforikus. Itt valódi szablyákról van szó. Olyannyira, hogy elő is vesznek két szablyát, és megmutatják Jézusnak. Ez az idézet az utolsó vacsoraként elhíresült részben van.

Nem sokkal ezelőtt volt, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, és felforgatta a templomot, kiűzte a pénzváltókat. Jézus történetének ez a része  egészében alátámasztja azt a hipotézist, hogy Jézus egy lázadó volt. Mert hát konkrétan ezt írják le. És tovább ment a hippi lázadáson. És nem egy ülősztrájkba kezdő egyetemi diák volt, nem egy éhségsztrájkoló Gandhi, nem egy szexuális forradalmár, aki eltépi a melltartóját, vagy meztelen mellekkel demonstrál. Nem, Jézus eme igehely szerint egy olyan lázadó volt, aki tényleges felfordulást okozott, tényleges erőszakot alkalmazott, és felfegyverkezett lázadó csapatot vezetett. Ez a lázadó Jézus persze nincs egészen azon a szinten, mint a végül fél kontinenst elfoglaló Mohamed, de ez a különbség a körülményekben és a lehetőségekben is lehet. Jézus egyszerűen egy béna, vagy szerencsétlen lázadó volt, míg Mohamed tehetségesebb vagy szerencsésebb.  Továbbá azt se feledjük el, hogy az Evangéliumokban egy másik síkon valóban a békét hirdető Jézus jelenik meg. De nem feltétlenól azért, mert Jézus békés volt, hanem azért, mert az agresszív Jézus történetét utólag erősen cenzúrázták, és redukálták. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy a hagyományokból, mesékből, szándékos betoldásokból az evangéliumokat összeszerkesztő írók egyáltalán miért végeztek ennyire silány munkát. Miért hagyták benne a történetben a lázadó Jézus nyomát?

Egy híres agresszív jelenet még a fügefát megátkozó Jézus is.

"És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada." Mt. 21:19

Ez elég ismert rész. Azt gondolom, hogy ez a rózsaszín ködben lebegő Jézus=Szeretet meséket persze cáfolja, de ez közismert, ezért különösebben nem ismételgetném. Normális ember ezt a szövegrészt annak igazolásaként foga fel, hogy Jézus ember volt. Igen gyarló ember, dühkitörésekkel. Esetleg akár pszichiátriai eset is lehetett. Ez azt jelenti, hogy tutira nem isten volt, vagy isten fia. Egy ilyen szöveghelyet azonban a kulturális keresztény ateisták még el tudnak viselni azzal, hogy természetesen Jézus nem minden rezdülése volt példaértékű, volt, amikor nála is elszakadt a cérna. És a többi tanítását kell nézni, attól függetlenül, hogy egy esendő ember volt. Annak igazolására, hogy az evangéliumokban bemutatott Jézus hibái nem ilyen prózaiak, szolgál a többi idézet, amely szerepel ebben a postban.

Hasonlóan híres Jézus állatkínzásos története a disznók tengerbe hajtásával. Mk 5:12-13, Lk 8:27-37. Olyannyira, hogy az emberek imádkoznak Jézus távozásáért. Mk 5:17.

Egy igen durva idézet a következő:

"Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon." Mt 15:4.

Persze a kontextust itt is érdemes megnézni. Jézusnak a farizeusok szemére vetik, hogy a tanítványai miért nem mosnak kezet evés előtt. Jézus erre kérdez vissza a 15:4 idézetével, és rámutat, hogy a farizeusok sem tartanak be minden törvényt. Ez idáig a hippi Jézus képét erősítené meg.

Végül azonban 15:6-ban azt mondja Jézus:

" És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által."

Ez pedig azért inkább úgy értendő, hogy meg kéne ölni azokat a gyerekeket, mert ez isten parancsolata, és nem erőtlenné tenni ezeket a parancsolatokat a gyerekek megkegyelmezésével.

Amikor az iszlám vallásról van szó, és annak teljes inkompatibilitásáról az európai értékekkel, illetve a muszlim menekültek és bevándorlók befogadásáról, akkor a nácik gyakran hangoztatott érve az, hogy "jó-jó, de Jézus explicit nem szólít fel emberek megölésére". Ilyenkor szoktam előhozakodni az alábbi idézettel:

"Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:27

Meg kell, hogy mondjam, hogy amikor elsőnek olvastam, akkor ez még engem is meglepett. A keresztény hívők azzal szoktak védekezni, hogy ez egy példabeszéd része. Való igaz, hogy az idézett szövegrész előtt az a tanmese van, amelynek híres konklúziója az, hogy: "a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle". Ez Lukács 19:26.

Több helyen is szerepel ugyanez az elv, például Máté evangéliumában, amely a tanmesét közvetlenebb módon, király és körítés nélkül adja elő:

"23. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
24. És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
25. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26. És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe."

Mk 4:23-26.

Nehéz lenne ezt nem úgy érteni, hogy ezek pozitív, követendő elvek. Ha pedig Mk 4:23 követendő, akkor Lk 19:26 is az, hiszen ugyanaz az elv. Ha pedig Lk 19:26 követendő, akkor Lk 19:27 is, hiszen ugyanaz a tanmese, és egymás utáni, összekapcsolt elvek. Ebben pedig emberölésre szólít fel Jézus. Ennyi. Bevégeztetett.

Szóval Lukács 19:27 össze van kötve Lukács 19:26-tal, tehát vagy mindkettő igaz, követendő elv, vagy egyik sem. Márpedig a keresztények 19:26-ot egyetértően szokták idézni. Tehát akkor 19:27 is egy követendő elv kell, hogy legyen, azaz Jézus agresszív kismalac. Mégegyszer az igehely együtt, és ebből világos, hogy nincs az egyik a másik nélkül, aki az agresszív Jézust tagadja, az az egyik legismertebb jézusi elvet tagadja:

"A kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" Lukács 19:26-27 

Melyik keresztény meri tagadni, hogy Jézus szerint Lukács 19:26 igaz? Ha Lukács19:26 igaz, akkor Lukács 19:27 is igaz. Nincs kiút.

De van még egy csomó hasonló parancsolat.

"És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Mt 25:30.

Ez egy egészen más megfogalmazás, mint Lukács 19:26, de ez is elég agresszív és kegyetlen. Máténál ez igazából egy igen hosszú agymenés része, amely már Mt 24-től kezdődik. Máténál az adott mondat agresszivitása a tanmeséhez illő, és inkább az egész tanmese az, ami embertelen. Lukácsnál viszont az idézett mondat kirívó, indokolatlanul agresszív, és túlmegy a végítélettel kapcsolatos mondandón. Igazából nem kárhoztatható, ha valaki szó szerint érti, mert túlságosan is konkrét a megfogalmazás: a király szó szerint az ellenségek megölésére szólít fel, és nem fogak csikorgatásáról, kínzásról, hanem konkrétan ölésről van szó. Hasonló, végítéletről szóló igehelyek még Mt 3:10, Mt 7:19, Mt 8:12, Mt 10:14, Mt 10:28, Mt 11:21, Mt 13:41-42, Ide tartozik még képletesen a fügefa fent már említett megátkozása is: Mt 15:13 és Mt. 21:19, ide tartozik a szőlősgazda tanmeséje is, aki megöli a bérlőit, mert azok megölték a fiát Mt. 21:33-43, Mt 22, Mt 24:50, Mt 25, Mk 6:11, Mk 12, Lk 3:17, Lk 10:10-15, Lk 12:5, Lk 12:46, Lk 13:23-30, Jn 3:18, Jn 15:6.

Itt van egy kicsit abszurd idézet is:

"Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére." Máté 5:22

Na, most az elején még úgy indul az idézet, mintha Jézus tényleg jót akarna, hiszen aki ok nélkül haragszik valakire, hát, az nem szép dolog. Bár, ugye a harag esetén a jó ok, és az arányosság eleve nehéz kérdés. És Jézusnak pontosan eme arányosságban van nagyon nagy gondja. Igazából azt mondhatjuk, hogy az emberek teljesen joggal, és helyesen haragudhatnak másokra, ha ez a harag indokolt, és arányos. De ugyanúgy fontos eme harag megítélésében is az arányosság. Mert tegyük fel, hogy valaki jó ok nélkül haragszik valakire. Mondjuk Pisti kikapott Julcsitól sakkban, pedig Julcsi egyszerűen jobb volt, és megérdemelten nyert. Pisti haragja Julcsival szemben morcosságból áll. Mondjuk egy hétig. Alaptalan, de ártalmatlan. Most akkor méltó az ítéletre? És ha Julcsi mondjuk azt mondja Pistire, hogy bolond, akkor kerüljön a főtörvényszék elé? Végül, az ilyenek tényleg a pokolra jutnak?! Arányos ez?! Nem gondolom. Nem arányos, nem igazságos, és egy valójában agresszív Jézus dühkitöréséről van szó. Hasonlóan a fügefás esethez.

Továbbá a homályosság miatt egy ilyen rész egy "szent" könyvben bizony még akkor is az agresszív vallásüldözés melegágya, ha a pacifistább teológusok erre azt mondják, hogy ez a végítélet leírása, és isten ítéletét az ember nem veheti magára. Ez egyébként is kérdéses, mert a középkorban természetesen volt világi ítélkezés is, és az inkvizíciótól és boszorkányüldözéstől független kivégzések is voltak. Tehát nehéz lett volna tartani azt az álláspontot, hogy egy ember nem ítélkezhet másokon, és nem veheti át isten jogköreit. Tény, hogy a társadalom ezeket a jogköröket gyakorolta. Ez már adott volt.

Továbbá, ha egy szentnek hitt könyvben ilyen szövegek szerepelnek, akkor mindenképpen lesz olyan hívő, aki ezt vallásüldözésre fogja felhasználni. Ahogy a történelem során ez be is bizonyosodott.

Ami a 3-as pontot illeti, az adott idézetek alátámasztják annak lehetőségét, hogy Jézus valójában eredetileg csupán egy lázadó zsidó felkelő volt, akit azért végeztek ki, mert lázított a farizeusok ellen, sokat fenyegetőzött a mennyországgal, és felforgatta a templomot. Valószínűleg egy fegyveres túlerővel szemben adta meg magát felfegyverzett csapatai élén:

"És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől." Mt 26:47

Majd:

"És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét." Mt 26:51

Tehát majdnem csata kerekedett, de Jézus megadta magát. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus csapata is fel volt fegyverezve, csak Jézus maga végül nem vállalta a csatát a túl nagy túlerő miatt. De eredetileg erre készült.

Akár megrendezték a "feltámadását", akár olyan egyedi szerencse volt, mint amit Robert Graves ír le a Jézus királyban, akár kitalálták, ez lehetett az eredeti mítosz része, vagy kicsit későbbi hozzátoldás. Az egészen plauzibilis, hogy a békés, "újplatonista", a görög-római civilizációnak megfelelő tanításokat még később, Pál közreműködésével toldhatták hozzá az eredeti maghoz.

Ez egy plauzibilis hipotézis. Valamennyivel plauzibilisebb, mint az, hogy a békés Jézus legendájához később toldottak be erőszakosabb, lázadó részeket. Ez utóbbi azért kevésbé plauzibilis, mert ennek nem látom indokát, kevésbé életszerű. Egy lázadó képét utólag szépíteni, és ráaggatni olyan tanításokat, amilyeneket a békés, görög-római szolganyáj kívánt hallani, és ami eme szolganyáj irányítására a Római Birodalomban tökéletesen meg is felelt, ez plauzibilis életszerű, és érthető. A fordított sorrendet én most nem látom annyira valószerűnek, de nem is zárom ki. Igazából annyi lehetőség van eme homályos korokban, ilyen zagyva dokumentumok esetében, hogy tényleg nem állapítható meg, hogy létezett-e a történelmi Jézus, egy ember volt, milyen volt valójában és mit, és mennyi mindent aggattak rá, 

Végül megismétlem, hogy aki még tud hasonlóan agresszív igehelyeket, írja be kommentbe, mert szeretném ezt egy gyűjteményként is használni, amikor ilyen igehelyeket keresünk egy vitához. Más nyelven természetesen töménytelen ilyen gyűjtés van, de online, és magyarul szeretnék egyet megalkotni.

Címkék: történelem agresszió jézus biblia mítosz evangéliumok történelmi jézus

> komment

Köztársasági elnök-pápa

Brendel Mátyás 2022.02.09. 17:50

church_state.jpg
Az, hogy Márki-Zay Péter Iványi Gábort akarja köztársasági elnöknek jelölni, ártatlan dolognak tűnik, hiszen Iványi Gábor olyan ártatlannak kinéző öregember, meg hát úgyse komoly az egész, nem fogják megválasztani. Még kormányváltás esetén sem, hiszen már előtte választanak köztársasági elnököt. A következő elnökválasztás meg a következő parlamenti választás után lesz. Addig még sok víz lefolyik a Dunán...
Én tudom, hogy sokan vannak, még ateisták is, akik ezt úgy fogják fel, hogy "ugyan már, jó ember, nem lesz semmi baj, engedjük már meg neki, olyan sok embernek rokonszenves, még, ha elvben probléma is, gyakorlatban ártatlan kis probléma. Ne vegyük már el a hívőktől ezt a kis örömöt! Így tudunk hívőket is magunk mellé állítani." És hasonlók.
De valójában ez azt mutatja, mennyire nem értik az emberek, sokan az ellenzékből sem a demokrácia elveit. Megjegyzem még azt is, hogy MZP-nél, mint miniszterelnök-jelöltnél is ugyanez a probléma merült fel. Csak ott talán nagyobb volt a kényszer, mert mégiscsak megnyerte az előválasztást, ami talán azt jelenti, hogy nagyobb a népszerűsége, és tényleg nyomósabban nyom a latba, hogy bizonytalan, csalódott Fideszes, hívő szavazatokat is esetleg megszerezhet. Ott is az volt, hogy MZP erősen keresztény, de hát jó ember, nem lesz ebből baj. Csak aztán jön az, hogy jelölni kéne valakit, és akkor mégiscsak a vallás felé hajlik a keze.

No, de visszatérve a demokrácia elveire egészen konkrétan. Van az alkotmányban, mindig is volt, és még a tákolmányban is benne van az az elv, hogy az állam az egyháztól elválasztva működik, továbbá a vallásszabadság elve is benne van.

VII. cikk (3): "Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek."

Ez az elv nem a mi alkotmányunk különcködése, nem az Ereszcsatornás Józsi csempészte bele, hanem sok alkotmányban benne van. Ezek az elvek a francia felvilágosodás óta terjedtek el, és az olyan államokat, ahol ezek az elvek érvényesülnek, szekuláris államoknak nevezzük. Ennek az elvnek formálisan, de facto ellentmond az, ha a magyar államfő egy lelkész. Az ő személyében az állam és az egyház egybeforr. A csúcson. Még akkor is, ha az államfő Magyarországon gyengébb, mint a kormányfő. Azért mégis ő az állam feje. Annak az államnak a feje, amelynek el kellene választva lennie az egyháztól, de ha ez az államfő lelkész, akkor de facto nincs elválasztva. Iványi Gábor, mint köztársasági elnök alkotmányellenes lenne. Ilyen egyszerű ez. Magyarország akkor a Vatikánhoz hasonló egyházállam lenne, amelynek feje egy afféle lelkész-"pápa" lenne.
Ugyanebben a tákolmányban van egy olyan cikk is, és szerintem ez is régóta benne van, amely a köztársasági elnök pozíciója leírásának első, legfontosabb pontja:

IX. cikk (1): "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett."
Na, most persze eddig is lehetett vitatni, mindig lesz, aki vitatja, bárki is a köztársasági elnök, hogy nem fejezi ki az ország egységét, mert ő speciel nem szereti. Nincs olyan ember, akit mindenki szeret. Sokszor nagyon is erősen pártkatona köztársasági elnöke volt Magyarországnak. De ettől függetlenül, efelett mégis alapjában véve rossz az, ha a köztársasági elnök hivatásában egy olyan ideológiát képvisel, amely megosztja a társadalmat. Mert ugye Iványi Gábornak lelkészként az a hivatása, hogy vallásos. Ráadásul szerintem egészen világos, hogy Iványi Gábort, ha megkérdezzük, akkor neki a vallás minden bizonnyal a legfontosabb ideológia, a legfontosabb filozófiai téma, a legfontosabb elméleti kérdés. Iványi Gábor még csak nem is egy szürke lelkész, hanem egy karizmatikus lelkész. Sőt, egy elnyomott, kis egyház szinte mártirikus, fanatikus lelkésze. Még a kereszténység egységét sem testesíti meg, nemhogy az állam egységét muszlimokkal, buddhistákkal, erős ateistákkal és agnosztikusokkal  együtt.
Ami meg a dolog gyakorlati vonatkozását illeti. Még ha Iványi Gábor nem fordul is ki magából, és jóságos, visszafogott lelkész marad elnökként is. Még ha nem is használja mondjuk a posztját arra, hogy bosszút álljon a többi egyházon azért, mert az ő egyházát az Orbán-rezsim üldözte. Ha csak annyit csinál, hogy befolyásával több pénz csorog az egyházaknak, az egyházi iskolák tovább erősödnek, ha csak ájtatoskodik a szilveszteri beszédben, ha csak egy csomó egyházi vezetővel találkozik állami költségen, ha csak még több vallásos program lesz a királyi tévében, akkor az is régen rossz. Ez lenne a gyakorlati kára annak, ha ő lenne az elnök.

Címkék: demokrácia elnyomás egyházállam szekularimzus

> komment

Koronavírus és vallás

Brendel Mátyás 2021.12.31. 12:27

monks-masks-small_0.jpg

A jelenlegi koronavírus járvány a vallásoknak egy döbbenetesen őszinte igazság pillanata. Ebben a válságban nagyon egyértelműen, és brutálisan őszintén megmutatkozott, hogy az emberiséggel törődő, jóságos isten hite badarság, hiszen semmiféle olyan csodákról nem hallunk, amit isteni csodának tulajdonítanának, miközben a válság nagyon is jelentős és világméretű. De ennél több is megmutatkozik: a hívők egy kisebb csoportja volt olyan hülye, hogy bízzon istenben, de pórul járt. A hívők másik, nagyobb csoportja pedig ugyan józanul járt el a járvány tekintetében, de ezzel megmutatta azt, hogy valójában mennyire nem hisznek a istenben, még a papok maguk sem. A koronavírus járvány az emberiségnek egy óriási gazdasági és társadalmi válsága, amelyből azonban minden jel szerint megerősödve, átalakulva fog kikerülni. Olyan változásokat hozott, mint a digitalizálódás erősödése, a távmunka szabadsága, különféle rugalmas, közösségi megoldások erősödése, a közlekedés átalakulása, az internetes áruforgalom megerősödése. Különféle új szociális jelenségek, szokások jelentek meg. Valószínűleg elősegíti a zöld átalakulást. A másik oldalon viszont a vallások szempontjából azt látom, hogy elég erős kiábrándulást, leépülést hozott. A koronavírus járvány a maga brutalitásával nagyon sok szempontból elhozta az igazság pillanatát a hit, a vallás, az egyházak szempontjából. Amikor millió emberek életéről volt szó, akkor már nagyon kevés ember mert olyan ostobaságokkal játszadozni, mint a bamba hit. Akik igen, azok pedig sokszor látványosan megfizettek a hülyeségükért.

Pár száz éve egy ilyen járvány idején az emberek csődültek volna a templomokba misékre, és imádkozni, hogy őket ne érintse a járvány, hogy legyen vége a járványnak. Ezek egyébként az első csoportba tartozó emberek, akik még hisznek, de ebben a hitükben ostobák. Ezzel a tömeges imával ugyanis akkor is, és most is inkább segítettek a járványnak, és nem ellene tettek. Hiszen a mise és ima semmit nem ér, az összecsődült tömegben a fertőzés kockázata viszont nagyobb. A középkorban egy pár ilyen járvány szépen végig is tarolta Európát, isten semmit nem segített ebben, mert nem létezik, vagy mert nem érdekli az emberiség szenvedése. Egyébként már a 18. században rájöttek, hogy a mise többet árt, mint használ (semmit).

A mostani járvány alatta másik csoport van többségben, amely ugyan józan a járvány szempontjából, de ezzel valójában elárulja a hitét. A legtöbb erősen érintett országban a templomok kiüresedtek, és nem azért, mert az emberek spontán nem jártak el misére - ami korábbi trend volt - hanem maga az egyház rendelte el, hogy nem tartanak istentiszteletet, illetve legfeljebb online tartanak.

A legeklatánsabb példa azonban szerintem az, hogy a szenteltvizet is eltávolították a templomokból. Gondoljuk csak meg, hogy ez mennyire brutális beismerés! Azt mondja ezzel az egyház, hogy a szentelt víz fertőző lehet! Hogy az a víz, amely szentelt, amely meg van áldva, az fertőzött lehet. Ha isten létezne, és ha törődne egy kicsit is bármivel itt a Földön, akkor a szenteltvízre igazán nem mondható, hogy az lényegtelen dolog. Erre isten már csak figyelmet fordít, nem? Akkor hogy az istenbe lehetne fertőzött? Azt gondolnánk, hogy a hívők abban hisznek, hogy  a szenteltvíz isten különös figyelmében részesül, és, hogy az áldás jótékony hatású. Erre kiderül, hogy egy nyamvadt vírust sem sikerül az áldásnak kifertőtlenítenie belőle. Ennyit nem ér az áldás a szenteltvízre.

Sőt, isten nem védi meg a papjait, sem, mert nem létezik, vagy mert még a papjai sem érdeklik őt. Bergamoban hírek szerint nem volt elég pap az emberek temetésére sem, mert megfertőződtek.

90446028_910282822760650_7186128555686756352_n.jpg

A misék elmaradása és a szenteltvíz eltávolítása természetesen amúgy racionális cselekedet, a vírus terjedéséről szóló tudományos ismeretünkön alapul, itt csak az a furcsa, ahogy ez az amúgy, általában racionális intézkedés a miséhez és szenteltvízhez kapcsolódik, azaz két totál irracionális dologhoz, és meg is mutatja azok irracionalitását.

Irracionális és nevetséges, amikor a világ egyházai, papjai, akik egy olyan istenről papolnak, aki mindenható, jóságos, vigyáz ránk, szerte a világon üres templomokban miséznek, online, vagy autós a misén, vagy autóról szórják az áldást, mindenféle trükkökkel próbálják feldobni a dolgot, és elfedni azt a kínos dolgot, hogy isten nem védi meg híveit a koronavírustól. Ezek - ellentétben más karanténos megoldásokkal  szemben - nem cool ötletek, mert a mélyben ott van ez a nevetséges önellentmondás.

Emellett persze a katolikus egyháztól képmutatást is látunk. Bergoglio imádkozik istenhez, hogy tegyen csodát: akadályozza meg a járvány terjedését. Ahhoz az istenhez, aki még a szenteltvízből sem tudta kiűzni a járványt, mert nem létezik, vagy mert nem érdekli még a saját szentelt vize sem. Vagy, ha isten majd Bergoglio imája után belekezd a koronavírus kiirtásába, akkor talán nem a papoknál, a szenteltvíznél és templomoknál várnánk a kezdést?! Hát nem röhejes?!

Vagy itt van például a magyar Szemlélek blog, amelyet nyilvánvalóan felső utasításra, hatalmasok nyomtak be az Indexbe. Az egyik postjukban a bécsi békeimádságról számolnak be, és azzal kezdik, hogy a Stephansdom viszonylag üres, hiányzik a nagy kórus, és mindenki maszkot hord.

deepin_capture-ecran_zone_de_selection_20200927081046.png

Megint, ezek természetesen racionális intézkedések, és ha egy tudományos konferenciáról lenne szó, akkor teljesen rendjén is lenne, és nem is volna benne semmi visszás dolog: részben esetleg emberek hibájából, részben szerencsétlenségből ránk szabadult egy vírus, és megpróbálunk küzdeni ellene. Teljesen rendjén van. De az ebből nyilvánvaló, hogy a vírus ellen csak ésszel, cselekedettel, intézkedésekkel tudunk küzdeni, és semmiféle istenre nem számíthatunk. Röhejes, amikor egy egyház úgy tesz, mintha számíthatnánk, és eközben pontosan gy viselkedik, hogy bevallja: nem számíthatunk.

Ugyanez a blog, pár sorral lejjebb, mint valami szenilis vénember, mint valami figyelemhiányos beteg, totál felszínes, álszent módon zavartalanul folytatja tovább a bejegyzését, hogy az ordító cáfolat ellenére szerinte bizony isten mégis van. Hát nem agyrém?!

És aztán találkozunk a másik csoporttal, akik hisznek istenben, csak ostobák, és meg is járják. Mégis tömegekben gyűlnek össze, és imádkoznak egy koronavírusos áldozatért, ezzel nyilván nagy mértékben fokozva a járványt. Vagy nagy tömegben temetnek el egy "szent" tehenet.

És a keresztényeknél is látunk ilyen hülye csoportokat is, amikor például Elzászban egy vallásos összejövetel tehető felelőssé az igen komoly fertőzés kialakulásáért. A vallásos rendezvénynek ráadásul még címlistája sincs a résztvevőkről, hogy nyomon lehetne őket követni, illetve figyelmeztetni lehessen őket. Vagy, amikor mégis misét tartanak, illegálisan, a rendelkezéseket is megszegve. Vagy, amikor az egyház az állammal alkudozik, vagy erősen oda akar hatni, hogy mégis misézhessenek, mint például Grúziában,  Romániában. vagy Szerbiában. Frankfurtban már a korlátozások feloldásakor fertőzödtek meg sokan egy misén. Isten persze ezekben az esetekben se segített.

Sőt, Szerbiában később az ortodox egyház vezetője bele is halt a koronába. Ennyit az ortodox keresztény istenről. De mondjuk a katolikus vagy protestáns vagy egyéb keresztény istenről is nehéz elképzelni, hogy miért hagyna egy ortodox egyházi vezetőt meghalni egy olyan járványban, amelyből egy nem túl feltűnő csodával is kimenthette volna. Aztán a hívei még a temetésén rendeztek még egy koronavírus-partyt.

Montenegróban az is kiderült, hogy míg a eresztények nagyon hülyék, addig a muszlimok annyira nem is, mert a muszlim egyház támogatja az oltásokat, míg az ortodox ódzkodik tőle, és korábban is ellene volt a józan, tudományos intézkedéseknek, még úgy is, hogy a pópák is hullottak a saját hülyeségüktől, mint a legyek. Ajánlom mindezt azoknak az idiótáknak, akik a muszlim vallást rosszabbnak gondolják a kereszténynél. Nem rosszabb, van, amikor jobb, és összességében nagyjából ugyanolyan hülyeség a két vallás. Nagyjából ugyanonnan származik térben, és időben. Mindkettő késő-ókori, kora-középkori marhaság.

Vagy például Romániában, Kolozsvárott, ahol egyetlen (ugyanazzal a) kanállal adtak úrvacsorát a híveknek, és erről videófelvétel is van. Ez általános volt, és később is vitatott maradt. Eközben Romániában már rég megjelent a fertőzés. Vagy a második hullámban éppen a legveszélyesebb Konstanzában tartottak illegális zarándoklatot. A legnagyobb vírustagadók pedig az érsekek.

A negyedik hullámban szintén Romániában maszkellenes és oltásellenes papokról volt hír. A beszámolók szerint a helyi papok a maszkviselés ellen buzdították a híveket, elszedték a maszkokat a templomban ülőktől, sőt, volt, akiről szó szerint letépték azt. Olyan panasz is érkezett, miszerint azokat, akik beoltatták magukat, elküldték a templomból.

A francia katolikusok a második hullám alatt, amikor nem misézhettek, tiltakoztak. Idióta Darwin-díjasok. Megérdemeljék, hogy misézhessenek, de utána bezárva tartsák őket, amíg el nem múlik a járvány. Ha azt nézzük, akkor a sporttermek is be vannak tiltva, pedig az igazoltan hasznos dolog. Egyébként is, miért kell nekik pont a mise, nem tudnak otthon imádkozni? Sok nézet szerint nincs szükség templomra, és papokra, mert Jézus az egyetlen közbenjáró. (1Tim 2:4)

De voltak Darwin-díjasok Darwin hazájában is. Az újságok zugmisékről számolnak be. Reméljük, azóta kevesebben vannak! Amerikában, Hendersonville-ben, egy kisvárosban, lehet, hogy legálisan, lehet, hogy nem, de egy hétvégi vallásos rendezvényen legalább 97-en fertőződtek meg a vírussal. A szám még nőhet az idővel. "Isten éppen félrenézett". Görögországban az ortodox egyház vízkeresztkor szállt szembe a kormánnyal. Azaz a bűnözők szintjére süllyedtek.

A Közel-Keleten Izrael az egyik súlyosan érintett ország, ahol ehhez a bigott zsidók és muszlim arabok járulnak hozzá azzal, hogy vallásos szertartásokon vesznek részt tömegesen.

Afrikában Tanzánia, egy egész ország szív az elnök hite miatt, aki azt hitte, hogy imádsággal le lehet győzni a koronavírust. Nem lehetett. Hogy mennyire nem, azt nem tudjuk pontosan, mert az elnök ezután diktátorkodásba kezdett, emiatt nem adják meg a fertőzöttek és halottak számát. Tanzániában a lakosság enyhe többsége keresztény, jelentős számú muszlim van. Arról nem szól a hír, hogy az elnök melyik valláshoz tartozik.

A járvánnyal alapvetően eljött az igazság pillanata. Eltekintve a világ elmaradott régióit, és kevésbé értelmes embereket, a világ értelmesebb, informáltabb régióiban, és az értelmesebb emberek bárhol, ma, lélegzetvisszafojtva várják a megoldást a járvány ellen, de azt nem a vallástól, hanem a tudománytól várják. Gyógyszert vártak, oltást vártak. Nem imát, nem misét, nem csodát. Amikor a vakcina megérkezett, akkor a Vatikán is azonnal elkezdte az oltási kampányt. Nem hittek istenben, a tudományban bíztak. Bergoglio orvosa pedig meghalt koronában, még őt se mentette meg az "istene". Természetesen még az oltás előtt halt meg.

A zsidó vallást illetően, Izrael igen élen haladt az oltási kampányban, de egyes, szélsőséges szekták mindig is ellenálltak a járványkezelésnek, például egy szélsőséges rabbi azt terjesztette, hogy az oltás homoszexualitást okozhat, ami totál igazolatlan képtelenség.

"Reményt kell adni az embereknek, és jelenleg a tudomány képes arra, hogy elhárítsa a valós veszélyt." mondta Heinz Fassmann, német oktatási miniszter, kifejezve sokak véleményét.

Amikor aztán a járvány súlyosabb lett, akkor legalábbis Magyarországon tudjuk, hogy nemcsak hívők, de konkrétan papok is meghaltak. Nyilván külföldön is, csak ez kevésbé került bele a magyar hírekbe. Illetve a második hullámban végül is Magyarország lett az egyik legsúlyosabban érintett ország.

Vegyünk például két prominens magyar keresztény példáját: Böjte Csabáét, és a tragikusabb kimenetelű Snell Györgyét. A következő 4 lehetőség van.
  1. Isten létezik, de nem a keresztény isten. Böjte Csaba és Snell György rossz istenre tett. Ld. Pascal fogadásának kritikája.
  2. A keresztény isten létezik, de Böjte Csabaés Snell György valami olyasmit tett, amiért megkapta méltó büntetését. A legtöbb Böjte rajongó ettől leesne a székről.
  3. A keresztény isten létezik, de leszarja a Föld lakosságát, a keresztényeket, és még a papjait is. Bár ez az isten kérdéses, hogy a keresztény hittel összeegyeztethető-e, így ez az 1. esettel lehet, hogy megegyezik.
  4. Isten nem létezik. Ez a legegyszerűbb megoldás.

Snell György esete meredekebb, hiszen ő belehalt a koronavírusba. Különösen tragikus az is, hogy korábban azt nyilatkozta:

„Nem egy embertársamtól hallottam, hogy ezt a jelen állapotot, a koronavírust már Isten büntetésének kell tekintenünk. Ám tudjuk, hogy Isten nem büntetőbíró, hanem szerető Atya.”

Hát, ezt igen eklatánsan cáfolta saját példája. Aki esetleg azzal jönne, hogy egy halottat miért "gyalázok", annak is erre az idézetre hivatkoznék. Ha Snell Györgynek szabad propagandát csinálni a koronavírus-járványból, akkor onnan nekem szabad ezt felidézni a halálakor.

Ugyanezt elmondhatjuk a pápa bizalmasával is, akiről a katolikusok mégsem mondhatják, hogy jelentéktelen személy. Isten, ha létezne, mégis bagózik rá, nem mentette meg a betegségtől.

Ha már Bergogliónál vagyunk, ez egy 2021-22-es hír szerint a pápa nem mert elmenni Betlehembe a jászolhoz. Egy évvel korábban nem figyeltem fel ilyen hírre, de mivel akkor a helyzet még kritikusabb volt, és lezárások voltak, ezért gondolom, ilyen szóba se jött, ezért nem volt hír. Ami a tanulság, hogy a pápa fél a vírustól, a pápát nem védi meg isten, vagy legalábbis még Bergoglio sem hisz benne, hogy megvédené az isten a vírustól. Hasonlítsuk ezt össze az olyan ostoba állításokkal, hogy a hit hegyeket mozgat, hát még egy iciri-piciri vírustól sem tud megvédeni a hit, még a legfontosabb katolikus embert sem tudja megvédeni. Óriási pillanata ez az igazságnak.

Itt egy hír arról, hogy egy nap alatt hat püspök halt meg a katolikus egyházban szerte a világban koronavírusban. A koronavírusok kívül nincs egy szorosabb okról szó, és nyilván máskor is halnak meg papok, és püspökök. A cikk szerintem csak egy kivételes egybeesésről szól, de arra jó, hogy rávilágít arra, hogy mennyi pap is meghal.

Erdő Péter bíboros olyat talált mondani a napokban, ami kiválóan egybesűríti a postom mondanivalóját, ha azt vesszük, hogy pont az ellenkezője igaz. Ennek a szerencsétlennek volt pofája azt hazudni az emberek képébe, hogy :

"Ha sikerül végre megtalálni a vírus ellenszerét, az is a teremtő Isten ajándéka lesz"

Hát, a fenéket, Petike, a fenéket! Ahogy ez az egész post bemutatja, a te "teremtő istened" tétlenül nézte, hogy meghalnak milliónyian. Isten ajándéka helyett isten büntetésének lehetne tekinteni a koronavírust, ha azt gondolnánk, hogy isten kifejezetten utálja az időseket és betegeket. De ellenszert a tudósok találtak. Olyan tudósok, akik oroszok, kínaiak, amerikaiak, angolok, és konkrétan a most elsőnek legszélesebb körben alkalmazott vakcinát, a BionTech török származású házaspár tulajdonosa és tudósa vezetésével fejlesztették ki. Minden bizonnyal voltak a fejlesztők között protestáns, katolikus, ortodox, muszlim és bizonyára ateista tudósok is. Az egészet a tudománynak köszönhetjük, semmi köze nincs semelyik valláshoz és istenhez specifikusan. A fenének  kell nektek a járvánnyal, ostoba, hazug módon ellenkező értelemben visszaélni?! Ez a járvány minden mozzanatában, egészen világosan cáfolja bármiféle törődő isten létezését. Ti hogy lehettek olyan ostobák, hogy ezt az egészen világos összefüggést az ellenkezőjére akarjátok fordítani a hazugságaitokkal?!

Szintén magyar hír, hogy a lelkészek sor előtt oltatják be magukat. Azonkívül, hogy ez immár a sokadik elismerése annak, hogy a hit kurvára semmit nem ér a koronavírus ellen. De ezenkívül jogtalan előnyt szereznek hülyék azzal, hogy hülyeségben hisznek. Ezt kapod az egyházállamtól. Orbánéknak bukniuk kell! Most képzeld el, hogy valaki azzal jönne, hogy őt előbb oltsák be, mert azt hiszi, hogy sajtból van a Hold!

Az általam ismert legegyértelműbb, legerősebb performance-ot a koronavírus ellen a hit nevében egy bizonyos Kenneth Copeland tele-evangelista követte el 2020 március 29-én. Ítéletet mondott a koronavírus felett. Nevezetesen, hogy hagyja békén az Amerikai Egyesült Államokat. Hát, látványosan  nem sikerült a dolog.

Balog Zoltán, református lelkész, volt Fideszes "emberminiszter" szintén beszélt a koronavírusról és vallásról beszélt zavaros dolgokat egy konferencián, ahol bizonyára kellett beszélnie, és összeerőlködött valamit.

Kézenfekvő lehetőség volna ilyen igehirdetőknek azt mondani, hogy a járvány isten büntetése. Csak éppen elég nagy felzúdulás lenne belőle, mert nem sok értelme lenne. Mit büntetne isten? Ezért Balog a szokásos keresztény szarkavaráshoz folyamodik, azt mondja, a járvány nem isten büntetése, és nem is isteni üzenet, de érdemes a Biblia fényében értelmezni. Miért? Mert abban vannak katasztrófák. Ja. Nagy dolog. A Biblián kívül is vannak leírások katasztrófákról, ehhez nem kell Biblia.

Aztán arról beszél, hogy a járvány azért van, mert repkedünk. No, ennek van szerepe a dologban, csak kíváncsi vagyok, hogy hol olvasott Balog a Bibliában repkedésről, mármint közemberek turisztikai célú repkedéséről, repülővel. Sehol. Aztán a család határairól vartyog. Ezzel mi a fenét akar mondani? Mi köze ennek a járványhoz? Mondjuk a magányos, homoszexuális szingliknek éppen nagyobb esélye van túlélni a járványt, mint a tízemberes, keresztényi nagycsaládoknak. Meg a tudomány határairól. Na, a határok tudomány általi átlépése, az m-RNS alapú vakcina, amely belekavarás a genetika "teremtett rendjébe", na, ez éppenséggel a járvány megállításának egyetlen igazi mentsvára. És pont a vallásos fanatikusok ellenzik.

Hát így. A vallás öl, butít, és romokba dönt. A járványban is csak a kárunkra volt a sok hülyesége.

A különböző vallások a járvány alatt nemcsak leszerepeltek, hiszen maga a járvány léte megkérdőjelezi egy jótékony isten létét. Nemcsak semmit nem értek a vallások a járvány ellen. A vallásos összejövetelek nemcsak hozzájárultak a járvány terjedéséhez, és áldozatokat szedtek. A vallások időnként fel is léptek a járvány tudományos kezelése ellen. New Orleans érseke például a Johnson vakcina ellen szólt fel azért, mert annak kikísérletezése során abortált emberi embriókat is felhasználtak. A vakcinában magában nincs ilyen, a gyártásakor nem használnak fel ilyet, de az idióta papnak a buta hite miatt fontosabb néhány emberi sejt, amelyet embernek hisz, mint tényleges emberek élete.

Lekerekítve és összefoglalva ezt a témát, a koronavírus járvány és az egyház esete olyan, mint például az időnként leégő templomok, amelyekbe villám csap, és amelyeknél óhatatlanul arra gondolunk, hogy ezek szerint istent nem érdekli a templom, mert például nincs is. Nem védi meg a villámcsapástól sem. Ilyen kis lokális baleseteknél erőltetett, de felhozható az, hogy isten büntetése. Azért erőltetett, mert nem tudok arról, hogy ezekben az esetekben tényleg szólt volna hír arról, hogy mit is büntetett volna isten. No, de a világjárvány esetén ez még abszurdabb, és az egyház általában nem is próbálkozik ezzel. Bár már várom a hírt, hogy az USA legkonzervatívabb vidékeiről esetleg előjön valaki azzal, hogy a koronavírus a homoszexuális bűnök büntetése, mint ahogy korábbi katasztrófáknál voltak ilyen hangok.

Arra zárásként visszatérnék, és erősen újrafogalmaznám a konklúziót, hogy miért önleleplezés a kiüresedett misék, és üres szenteltvíztartók esete. Mert nagyon élesen el kell utasítanunk a kimagyarázkodást, ennek itt már tényleg semmiféle helye nincs. Máskor, más esetekben hívő emberek milliói, milliárdjai miséznek valami érdekében, imádkoznak valami érdekében, valami kisebb vagy nagyobb csodáért. Egy ember egészségéért, állásért, szerencsééért. Na most, hogy a jó büdös fenében hiheti valaki azt, hogy ezek az imák és misék működnének, hogy isten létezik, és érdeklik őt az ilyen csip-csup ügyek, érdekli, hogy a Julcsi ötöst kapjon magyarból, hogy a Józsinak magasabb legyen a fizetése, de a világjárványt, a papokat, a templomokat, a szenteltvizet, azt le se szarja?! Ez egy irracionális, idióta, elmebeteg hit.

Címkék: ima csoda mise koronavírus

> komment

Mi a halál volt Jézus nagy áldozata?

Brendel Mátyás 2021.12.08. 18:35

jesus_crucifix.jpg

Húsvét Jézus állítólagos kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. A keresztények ilyenkor és máskor is bombázni szoktak minket, hogy Jézus bazi nagy áldozatot hozott az emberiségért, hogy olyan óriási áldozatot hozott, hogy az megváltotta minden bűnünket.

"Később a kereszten az emberiség által kieszelt legkegyetlenebb módon halt meg. Szenvedésével, halálával és feltámadásával legyőzte a testi és a lelki halált, azt a két akadályt ami lehetetlenné tette az Istenhez való visszatérést." És ez megjelenhet így a Wikipédián a semleges nézőpont jegyében!

De, hogy egy még hivatalosabb megfogalmazást is idézzek a sok közül:

"Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott. " Katolikus Katekizmus, 1708.
 

Nos, képzeljük el!

Először is Jézus halála nem volt "világbajnok" szinten szörnyű. Persze, egy halálba alváshoz képest, vagy egy mai kegyes halálhoz képest az volt. Egy mai injekciós kivégzéshez képest is az volt. Kegyetlen volt egy lefejezéshez, egy sortüzes kivégzéshez képest is, és egy akasztáshoz képest is. A keresztre feszítés a Római Birodalomban kifejezetten a kegyetlen megtorlás halálneme volt. 

crucifixionspartacus.jpgDe azért kérem, ha ki kéne találni, tudnék kegyetlenebb kínzásokat elképzelni. Erre lehet azt mondani, hogy jó, persze, hogy lehet elképzelni, de mi van a valóságban?!

Az a helyzet, hogy a valóságban is haltak meg emberek jóval durvább halált. Vegyük csak az olyan betegséget, mint a rák, amelyben sokan halnak meg (állítólag isten minimum hallgatólagos asszisztálása mellett)! Vagy vannak ennél durvább betegségek, mindenféle élősködők által. Most nem részletezném. Aztán ott vannak a szadista kínzási módok, a különféle háborúkban elkövetett megtorlások áldozatai. Az inkvizíció áldozatai, akik például máglyahalált haltak. Pont a keresztények miatt. A szadista, kegyetlen kéjgyilkosok vagy sorozatgyilkosok áldozatai, a pszichés beteg szadisták foglyai is mind sokkal rémesebb halált haltak. A híres Spartacus felkelésben sok ezer embert feszítettek keresztre, ők mind Jézushoz mérhető halált haltak. A Római Birodalomban ez egy elég bevett, "snassz" halálnem volt.

Van viszont olyan - sajnos gyakori - halálnem, amelyhez egyáltalán egyetlen férfi halála sem mérhető, ez pedig az, amikor egy nőt megerőszakolnak és abba hal bele, vagy utána megölik. Melyik férfi meri azt mondani, hogy ez nem szörnyűbb a keresztre feszítésnél?!

Spanish-Inquisition.jpgA postnak nem célja az, hogy "szadistológiai" értekezés legyen, ezért további részletezés helyett egyértelműnek veszem, hogy Jézus halála viszonylag kegyetlen volt, de közel sem a legkegyetlenebb a világtörténelemben. Olyan közepesen kegyetlen. Ha valakinek a szenvedése megválthatná az összes ember bűneit, sőt, az emberiség eredendő bűnét, akkor illogikus, aránytalan lenne az, hogy Jézus szenvedése legyen ennek záloga. A "logikus" az lenne, hogy az egész emberiség megváltását a világ legnagyobb szenvedése érheti el. Ez nem Jézus szenvedése volt. Ha a világ legnagyobb szenvedése nem érte el a megváltást, akkor nem logikus, hogy Jézus szenvedése érje azt el. Ha elérte volna, akkor Jézus áldozata felesleges lett volna. Persze azt, hogy "logikus" még egy másik zárójelbe is bele kell tenni, mert mi a halál van abban logikus, hogy istennek szenvedés kell ahhoz, hogy megbocsásson azért, mert megharagudott ránk? Egyébként szintén illogikus ürügy miatt. És persze ez is mind csak állítólag, feltételesen, a keresztény hit szerint, és nem szerintem történt így.

A vallási kérdésen kívül is elég szomorú, hogy miközben Jézus Krisztus Szupersztár, addig nagyon sok ember szenvedett az emberiségért többet, és nagyobb érdemmel, és mégis teljesen ismeretlenek. Olyanok is vannak, akiknek tudhatjuk a nevét, csak nem olyan ismertek, mert nem raktak alájuk egy olyan propagandagépezetet, mint Jézusnak. Miért nem hiszik a hívők azt, hogy ők váltották meg az emberiséget? Például a Spartacus felkelés kivégzettjei.

Persze, tulajdonképpen értelmetlen és nemtelen volna ennek az egész kérdésnek a felvetése, ha nem a keresztények maguk kérkednének ezzel: "a mi vezérünk kínosabb halált halt, mint a tied, bibíííí!". De van még egy vetülete a kérdésnek.

Először is, Jézus állítólag hitt a mennyországban és a túlvilági életben. Ergo nem tudom, mit félt annyira a haláltól. Általában nem értem, mit félnek a keresztények a haláltól, minek gyászolnak annyira. Az ateista szovjet katona, aki nekiment a náci tanknak, és otthagyta a fogát, az kérem százszor inkább hős, mint bármelyik keresztény, aki hisz a  túlvilágban, hiszen az a szovjet katona, amelyik ateista volt, az nem reménykedhetett a túlvilági jutalomban, hogy Marx vagy Lenin jobbján. 

De még itt sincs vége. Tovább is van, írom még. Jézus ugyebár állítólag isten volt maga, és egyben a fia is. Kicsit hát skizofrén volt, de ezt hagyjuk, ez egy már sokszor lerágott csont. De gondolj bele, tegyük fel, hogy azt mondják neked, hogy akkor most meg fogsz halni, de harmadnapra fel fogsz támadni, és 40 nap múlva mész vissza a mennyországba. És évezredekig legenda leszel. Így ez az egész már egészen más. Ez ugye már úgy hangzik, hogy: "Jézus, volna itt egy küldetés, kicsit megkínoznak, ki kéne bírni egy teadélutánt a keresztre feszítve, kicsit meg fogsz halni, de majd jön az apache helikopter, és kihoz onnan. Utána 40 napig turnézhatsz a világban, majd mész a Bahamákra nyaralni az életed végéig!". No, ezt bármelyik Rambo bevállalja, nem?! Ráadásul, Jézus állítólag egy olyan Rambo volt, aki dog mode-ban játszotta a játékot. Röhej az egész.

Jó, én értem, hogy a keresztények mindezt még azzal is megkavarták, hogy szerintük Jézus tudta is, meg nem is, "hozott is ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is" , de hát ugye ilyen csak a mesében van. Ez önellentmondásos szarkavarás. Most akkor vagy tudta, vagy nem tudta, döntsék már el! Vagy skizofrén volt, vagy nem volt az, és ha skizofrén volt, vagy szóba állt magával, vagy nem. De legalább azt döntsék már el, hogy melyik hülyeséget hiszik!

Nehéz persze egy ilyen elmebeteg mesénél egy ilyen kérdést megítélni, de azért szerintem elég sok szempontból és eléggé kétségbe vontam a dolgot, nem állítható, hogy ha Jézus az evangéliumok szerint halt meg és, az evangéliumok szerint támadt volna fel, és ment volna a mennybe, akkor az olyan óriási dolog lett volna, hogy itt a fél világnak hanyatt kell esnie, és szabadságra kell menni (most a húsvétra gondolva mondom a fél világot).

A postom egy pár idézettel zárom, amely alátámasztja, hogy a keresztények tényleg ekkora baromságot hisznek. Még jobban rávilágít arra, hogy az egész Jézusos story egyébként is mekkora baromság, milyen beteg. És ezek azidézetek magából a Bibliából vannak:

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét." II Kor 5:19

"Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" János 1:29

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek," 1. Péter 1:28

"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne."
2. kor 5:20

"Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk" Róm. 8:31

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele." Róm 5:8

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." János 10:17

"Ez az én vérem, az Új Szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára" Mt 26:28

"Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" Lukács 22:42


Most tekintsünk el attól, hogy mi azon bűnöknek egy jelentős részét is vitatjuk, illetve más dolgokat viszont hülyeségnek tartunk, amit ők csinálnak. Különösen röhejes a paradicsomi történetben a kíváncsiság és tudást bűnnek nevezni, és a gondolkodás nélküli szót fogadást tekinteni az egyetlen helyes útnak. Abszurdum az ősbűn elképzelése is, ami az ősapák miatt bünteti a leszármazottakat. Az idézetek viszont ezen túl arra mutatnak rá, micsoda skizofrén, pszichológiailag beteg vallásról van szó, amelyik azt hiszi, hogy isten, miután haragudott az emberiségre a bűneiért, és miután eldöntötte, hogy mégiscsak megbocsát nekünk, de ahhoz, hogy erre rávegye magát, igényelt egy áldozatot. De nem az emberiségtől igényelte az áldozatot, hanem magától. Ez az áldozat meg végül is egy elég közepesre sikerült keresztre feszítés lett csupán. Ez nemcsak skizofrén, többszörösen illogikus önellentmondás, de az igazságérzetünk szempontjából is beteges.

Összefoglalásul pár pontban:

  1. Mi, ateisták nem feltétlenül hisszük azt, hogy Jézus létezett, azt meg pláne nem, hogy feltámadt a halála után. De ha feltételezzük az evangéliumi mese igazságát, akkor.
  2. Jézus egy közepesen nagy szenvedés közepette halt csak meg, ami nem arányos a világ megváltásához képest, Illetve nem teszi a világ legnagyobb hősévé.
  3. Jézus hitt abban, hogy ő maga az isten, hitt a túlvilágban, vagy egyenesen tudott róla, tehát számára a halál nem lehetett nagy fenyegetés, hanem egy ócska színjáték volt.
  4. Ha feltámadt, akkor ez maga nagyjából semmissé teszi az áldozatát.
  5. A paradicsomi mesében abszurdum az, hogy a tudást bűnnek mondják.
  6. Ha létezett volna valami ősbűn, akkor abszurdum a leszármazottakat büntetni az őseik bűne miatt.
  7. Ha lenne bűnünk, és isten meg akarna bocsátani nekünk, akkor abszurdum, hogy az ő fiának kelljen ehhez bűnhődnie. Bocsásson meg, és zárjuk le a kérdést, minek ez az ostoba játszmázás?!

    Nagyon sok iszonyatosan beteges dolog van ebben a listában. Az egész mese és a mögötte levő elképzelés pszichológiailag nagyon beteg.

Címkék: skizofrénia jézus feltámadás kereszténység kínzás

> komment

Kivonatok az iknvizíció történetéből

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:58

inquisition.jpg

Amikor Fontevraud-ban jártam, a butikban találtam egy érdekes kis könyvecskét az inkvizíció történetéről. Érdekes dolog ez, hiszen egy apátságról van szó. Nem annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy egy ex-apátságról, mely ma már túrista-látványosságként működik. De azért mégis meglepő ez, a szekuláris Franciaországban lehetséges, Magyarországon kétlem, hogy ez megtörténhetne.

Nem ez az első apátság, melyet félig-meddig lerombolva, elhagyatva látok, és nem ez az első, amely turista-látványosságként, luxus-hotelként üzemel. És ez is elég szokatalan lenne szerintem Magyarországon.

No de térjünk rá a könyvre! Nem feltétlenül nagyon komoly. Vékony, inkább "inquisition for dummies" könyvnek néz ki. De azért van irodalom-jegyzék, a szerző történész, és szerintem a benne írtak nagyjából bizonyára igazak. Azért egy apátságban csak nem árulnak vallást gyalázó könyvet.

Mivel hasonló könyv nem nagyon van, és az elérhető adatok erősen hiányosak, gondoltam, kiírok ide pár adatot. Csak az események helyét, idejét és az áldozatok számát.

29. oldal:

1211., Lavaur, 400 katart öltek meg.

1233., Robert de la Bougre ötvennél több embert öletett meg Lille-ben, Douai-ban és Chalons-ban.

1239. május 13., Mont-Aiméban, 183 személyt égettek meg. Montsegurban 200-225 embert mészároltak le.

1278. február 13., Verona, 200 katart égettek meg.

1229., Albi, Nicolas d'Abbeville kb. 35 személyt öletett meg.

Toulouse, Bernard Gui 20 személyt öt év alatt. Valamikor akkortájt.

32. oldal

A Spanyol inkvizíció csak zsidókból ezreket ölt meg.

33. oldal

Valencia 754, Majorque 347, Toledo 297, Kanári-szigetek 10 Sevilla 3-4000, 1540-ig, 1540-1700 között kb. 84000. Ez szerintem csak a zsidók száma.

Portugália, 1540-1629 között 765.

Nápoly, Velence, Udine, 3592, 2453 és 3038 eljárás (ezek speciel nyilván nem mind halálos ítéletek)

Valencia, 1540-1700, 2744 eljárás megtért mórok ellen.

Sok érdekesség van még a különböző inkvizíciók történetéről, és különféle ismertebb áldozatokról Galileitől Giordano Brunóig, de ezek ismertek.

Sajnos ez a füzetecske sem igazán rendszeres az áldozatok számát illetően, láttátok, hogy különféle városokban, különféle eretnekek ellen különféle időszakokban gyűjt adatot, és különféle végkimenetellel. Mert ugye most itt leginkább kivégzéseket soroltam fel, de voltak más eljárások is, és voltak erőszakos térítések. Az sem éppen helyes dolog.

Valamikor, valaki talán összeszedi mindezt, és összegyűjti, összegzi egy helyen. Addig íme egy kis részlet a vallások bűnözéséből.

Címkék: történelem középkor kereszténység inkvizíció

> komment

A New Statesman riportja: miért nem hisznek neves gondolkodók istenben?

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:53

susan_blackmore.jpeg

A napokban a New Statesman "Faith no more" címmel riportot készített, melyben megkérdezett néhány ismert embert, elsősorban gondolkodókat, hogy miért nem hisznek istenben. A riport párjában hívőket is megkérdeztek, de itt most értelemszerűen az ateista válaszokat fogom bemutatni. A szerint válogatok, hogy a személyt, illetve a választ mennyire tartom érdemesnek.

 

Phillip Pullman, író

A legfőbb indok, amiért nem hiszek Istenben, a hiányzó bizonyíték. Logikailag nem lehet arra bizonyíték, hogy nem létezik, tehát csak arra a tényre támaszkodhatok, hogy eddig nem találtam bizonyítékot arra, hogy létezik: nem volt személyes élményem Istennel való beszélgetésről, és semmit nem látok körülöttem a világban, akár a történelemben, akár a tudományban vagy művészetben, vagy máshol, amely meggyőzne engem, hogy inkább Isten műve, mint a természeté.

Ilyen tekintetben ateista vagyok. Azonban egyet kell értsek, hogy Isten létezhet, de bujdokolva (és meg tudom érteni, hogy miért - ilyen múlttal én is ezt tenném ). Ha többet tudnék, akkor tájékozottabb tippet tudnék adni erről. De mindaz, amit tudok egy magányos szikra kis villanása a hatalmas, körülvevő sötétségben, mely mindazokat a dolgokat képviseli, amelyeket nem tudok. Tehát ő kint lehet valahol a sötétségben. Mivel nem lehetek biztos abban, hogy nincs, azt kell, hogy mondjam, agnosztikus vagyok.

Megjegyzés: mindez helyes, és egyet értek vele. Hangsúlyoznom kell, hogy azok a dolgok, melyeket nem tudunk, nem lehet indok a hitre, mert az argumentum ad ignorantiam érvelési hiba lenne. Tehát Pullman határozott agnoszticizmusa az egyetlen következetes hozzáállás. Továbbá az agnoszticizmus az az ateizmus része, modern fogalmaink szerint ez a gyenge ateizmussal azonos, vagy nagyon hasonló álláspont.

Susan Blackmore, pszichológus és író

Milyen indokom lehetne a hitre? Megmagyarázni a szenvedést? Nem magyarázza meg. Hacsak el nem hiszed, hogy szabad akaratot adott nekünk, ami ellenkezik mindazzal, amit a döntési folyamatokról ismerünk.

Hogy reményt adjon nekem a halál utáni élethez? 30 éves parapszichológiai kutatásaim kizárták ezt a reményt. Hogy megmagyarázza a misztikus, spirituális és testen kívüli élményeket, melyekben részem volt? Nem: az agyról szerzett, gyorsan növekedő ismereteink sokkal jobb magyarázatokat adnak, mint a vallásos érvelés. Hogy megmagyarázzam a körülöttem látott csodálatos világ komplexitását és létét? Nem- és ez tényleg a fő ok.

Isten (legalábbis a történet bizonyos verziója szerint ) állítólag megteremtett minket. De a Teremtő (bármilyen teremtő) egyszerűen redundáns. Bolygónkon minden élőlény olyan folyamatok által fejlődött ki, amely nem kíván tervezőt, tervet, útmutatást és tervezést. Nincs szükségünk Istenre ehhez a munkához. Hova illeszthetnénk be? Mit tenne? És miért? Ha volna szerepe a teremtésünkben, iszonyatosan körmönfontnak, kielégíthetetlennek, álnoknak és hihetetlenül kegyetlennek kellene lennie, amely egy elég furcsa Isten lenne. Szóval nem hiszek benne.

Megjegyzés: a világban levő gonosz problémáját még az isten által adott "szabad akarat" sem oldja fel. Ehhez bővebben lásd Szalai Miklós "Létezik-e Isten? - Ateista érvek a mai angolszász filozófiában" c. könyvét.

Richard Dawkins, evolúciós biológus

Nem hiszek gnómokban, koboldokban, vérfarkasokban, woodoban [nehéz megtalálni a megfelelő fordítást] Thorban, Poszeidonban, Jahvéban Allahban és a Szentháromságban. Mindegyik esetben ugyanazon okból: a legkisebb morzsányi bizonyíték sincs a létezésükre, és a bizonyítás felelőssége azoké, akik hinni akarnak.

Még ha nincs is bizonyíték bizonyos istenekre, tudnánk érvelni egy meghatározatlan "intelligens tervező" vagy "mozdulatlan mozgató" vagy a "valami mintsem semmi" okozója mellett? A leginkább csábító ezen érvek közül a biológiai verzió - az élőlények a tervezettség erős illúzióját keltik. De ez az a verzió, melyet Darwin lerombolt. Bármely teista, aki az élőlények "tervezettségére" hivatkozik, egyszerűen a biológiai tudatlanságát árulja el. Menj, és olvass el egy könyvet! És minden teista, aki a bibliai bizonyítékokra hivatkozik, a modern tudományban való járatlanságát árulja el. Menj, és olvass el egy könyvet!

A kozmológiai érvről szólva, amelynek istene a Mozdulatlan Mozgató, illetve Elsődleges Ok néven fut, a fizikusok csodálatos eredményekhez érkeznek. Még ha a maradnak is megválaszolatlan kérdések - honnan jönnek az alaptörvények és fizikai állanók? - nyilvánvalóan nem segít egy tervezőt kinyilatkoztatni, akinek létezése nagyobb kérdéseket vet fel, mint amelyeket állítólag megválaszol. Ha a tudomány kudarcot vall, a legjobb reményünk jobb tudományt szerkeszteni. A válasz soha nem lesz a teológiában - vagy az azzal ekvivalens - tealevél-olvasásban.

Minden esetben végzetesen illogikus a deista Mozdulatlan Mozgatóról a Keresztény Szentháromságra ugrani, ahol a Fiú megkínozták és megölték az Apa miatt, akinek mindent tudása és mindenhatósága nem talált jobb megoldást egy "bűn" megbocsátására.

Hasonlóan nem meggyőzőek azok, akik azért hisznek, mert megnyugtatja őket (az igazságnak megnyugtatónak kell lennie?) vagy mert "helyesnek tűnik". Cherie Blair ["Hívő vagyok", New Statesman, április 18] a "helyesnek tűnik" oldalán állhat. A meggyőződését "valaminek a megértése, amelyet a fej nem tud megmagyarázni, de szívem igaznak tud" eszméjére alapozza. Bírónak gondolja magát. Uram, nem tudom a bizonyítékot szolgáltatni, melyet szükségesnek tart. A fejem nem tudja megmagyarázni miért, de szívem tudja, hogy igaz.

Miért immúnis a vallás azon kritikai elvekre, melyeket nemcsak a bíróságokon, de az élet minden területén alkalmazunk?

A kozmikus állandókat illetően lásd Stephen Hawking: A Nagy Terv c. könyvét. Fel van oldva a probléma.

Daniel Dennett, filozófus

Isten eszméje fokozatosan amortizálódott egy antropomorf teremtő személyből, a misztikus-csodálatos Valami-semmint-semmi bírójából és felügyelőjéből, amely teljesen elérhetetlen az emberi megismerésnek. Lehetetlen számomra bármely antropomorf istenben hinni, mivel egyszerűen nevetségesek, és olyan nyilvánvalóan a tudományosan műveletlenek fantázia-projekciója, akik megpróbálják megérteni a világot. Lehetetlen számomra a felhígított verziókban hinni, mert rendszerint felfoghatatlanok. Olyan, mint "kiszéramérákban" hinni - mi az? Ne kérdezd, kimondhatatlan!

De miért kellene mégis megpróbálni? Nincs olyan kötelesség, hogy hinni kell Istenben; ez egy kivételesen őrült mítosz azokból az időkből, amikor a szervezett vallások a vallásban való hitet létrehozták. Nyilván lehet jónak lenni Isten nélkül.

Sokan erősen úgy érzik, hogy hinni kell Istenben, hogy ne sértsük meg a Nagyit, vagy hogy másokat ugyanerre bátorítsák, vagy kedvesebbé vagy nemesebbé teszi őket. Tehát elkezdik az ügyet. Rendszerint nem működik.

Csodálom a világegyetemet magát, örülök, hogy része vagyok. Ez elég.

Steven Weinberg, Nobel-díjas fizikus

Nem hiszek Istenben - egy intelligens, mindenható lényben, aki az emberekkel törődik - mert az ötlet butaságnak tűnik nekem. az istenhit mellett felhozott pozitív érvek számomra mind butaságnak tűnnek, ahogy az állítás is, amelyet bizonyítani akarnak. Szerencsére a világ egy részén a vallásos hit eléggé meggyengült ahhoz, hogy az emberek nem ölik meg már egymást az eltérő hitük miatt ebben a butaságban.

Itt az idő, hogy az emberiség felnőjön, élvezze, ami jó az életben, beleértve annak élvezetét, hogy megismerjük, hogy működik a világ, és megszabadítsuk magunkat a természetfeletti butaságokban való hittől, hogy életünk valós problémáival és tragédiáival nézhessünk szembe.

Van még sok más is, de igyekeztem nem ismételni a gondolatokat. A válogatás szelektív is, mert akit nem ismerek, azt nem válogattam be. Ettől még mondhatott okos dolgokat. És természetesen ezen gondolatok nem azért igazak, mert neves ember mondta őket. Sok hasonló gondolatot sok más ateista is megfogalmaz. Helyenként ezek a híres emberek kicsit szebben fogalmaznak, ennyiben megérdemelten híresek. No meg hát szakmai munka is van mögöttük.

Ezek a gondolatok érdekesek, szerintem igazak, de a hívők nyilván tudnak más tudósoktól ellenkező véleményeket idézni. Ami összességében figyelemre méltó, az az a trend, hogy míg régen a tudósok is hívők voltak, addig manapság felmérések szerint a tudósok sokkal nagyobb része ateista, mint az adott ország átlagos népessége. Két trend látható tehát itt:

1) Idővel, a tudás növekedésével, különösen a műveltebb országokban az ateizmus terjed az össznépességben is, és a tudósok között is.

2) A tudósok, akik feltehetően többet tudnak az átlagos embereknél, kevésbé hívőek.

A hit és a tudatlanság tehát térben és időben is korrelál. Az idézetek ezt igazolni nem tudják, arra ott vannak a statisztikák, hanem csak illusztrálják.

Címkék: hit celebek istenérv

> komment

A tudomány és a józan paraszti ész

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:48

jozanparaszt.jpg

Hívők gyakori érvelése, hogy a tudomány sem tud mindent igazolni (tájékozatlanok azt mondják, bizonyítani). Több fajta példát szoktak felhozni, az egyik a mindennapi élet apróbb ügyei. Például, ha meglátok egy bizonyos fát, akkor tudományos vizsgálat nélkül, sőt, gondolkodás nélkül rámondom, hogy "ez egy pálmafa". No de mi alapján? Az alapján, amit látok. Ekkor tehát nem járok el tudományosan, de empirikusnak empirikus vagyok. Ez tehát az az eset, amikor tudattalanul vagyok logikai-empirista.

Igen ám, de mi van, ha Finnországban vagyok? Akkor a pálmafa elég valószínűtlen, és elkezdek gondolkodni. És mondjuk rájövök, hogy ez nem egy igazi pálmafa, csak egy műanyag. Még nem feltétlenül tudományosan jártam el, de háttérismeretet ("Finnországban nem nőnek pálmafák a szabad ég alatt") használtam fel, kritikusan gondolkodtam, azaz már tudatosan voltam logikai-empirista. Az is lehet, hogy közben az is eszembe jutott, hogy miért nincsenek Finnországban szabad ég alatt pálmafák, és ez már tudományos ismeret is. Maga az, hogy Finnországban nem nőnek pálmafák a szabadban, saját háttérismeret is lehet, és tudományos is egyben.

No, de tegyük fel, hogy a gyermekemmel Szentgál környékén sétálgatunk az erdőben, és egyszer csak azt látom, hogy egy levelet rágcsál, amely olyan, mint a fenyő. De tudom, hogy Szentgálnál van egy híres tiszafás. És azt is tudom, hogy az mérgező. No de az a baj, hogy nem ismerem a tiszafát, nem tudom biztosan megkülönböztetni a fenyőtől. Vajon a gyerekem fenyőt rágcsált vagy tiszafát? Fontos volna megtudni. És itt a józan paraszti ész nem elég, és a háttértudásom sem elég. A szerint lehet tiszafa is, meg nem is. Kénytelen vagyok külső forráshoz folyamodni, tudományhoz. Persze biztos, ami biztos hasznos elmenni orvoshoz, de ez már más kérdés.

A tudomány és a hétköznapi józan paraszti ész is logikai-empirikus. A tudomány csupán jóval több ismeretet foglal magába, jóval módszeresebb. A tudomány a józan paraszti ész kikristályosított változata. Ezért nagyobb, fontosabb, és kétségesebb esetekben érdemes használni. Nyilván ezt kellene tenni minden olyan esetben, amikor áltudományos praktikáknak dőlnek be emberek.

A tudomány felől is van egy hasonló határ: a tudomány sem foglalkozhat minden apró üggyel, például nem az ő dolguk az én pálmafám vagy tiszafám meghatározása. Nem mindenre van pénz, és nem mindenre van tudós, azaz idő. "Ágyúval nem lövünk verébre."

A tudomány a világ nagylépékű működését célozza megismerni. Ezt érdemes elfogadni. A legalapvetőbb törvényeket, a különféle létező dolgok nagy csoportját ismerhetjük meg a tudomány által. Például, azt, hogy vannak pálmafák, és milyenek. Még azt is, hogy Finnországban vannak-e pálmafák. De azt már nem, hogy mondjuk Barcelonában a Rambla del Ravalon vannak-e pálmafák, vagy a sima Ramblán (az előbbin, legalábbis tavaly).

De ez utóbbi kérdést csak azért nem bízzuk a tudmányra, illetve azért nem foglalkozik vele a tudomány, mert nem fontos, és mert részletkérdés. Továbbá, mert a válasz beleillik az általános tudományos keretbe. Ha tudjuk, hogy vannak pálmafák, és Barcelona éghajlata megengedi, hogy ott még szabadon is nőjenek, akkorlehetnek egy bizonyos téren pálmafák, de nem kell, hogy legyenek. Mindkettő megfelel a tudományos ismereteinknek.

Ha azonban valaki azzal jön, hogy Helsinkiben látott a szabadban növő pálmafákat, akkor jobb, ha szkeptikusak vagyunk, és meggondoljuk, nem cserepes fákról van-e szó, vagy nem arra a nyárra ültették ki őket. És ha valaki azt mondja, hogy Helsinkiben égig érő babfát látott, akkor ennél is szkeptikusabbaknak kell lennünk.

Láthatjuk tehát, hogy alapvetően minden létező létezésének kérdésében a tudomány az illetékes. A mindennapi paraszti észt akkor használhatjuk a tudomány helyett, ha abba illeszkedő választ kapunk vele. Ha a mindennapi eszünk ellent mond a tudománynak, akkor ott a tudományos vizsgálatnak van helye. Ha pedig még csak nem is gondolkodtunk, csak "látni véltünk", vagy "éreztünk" dolgokat, ami a tudománnyal ellentétes, akkor előbb a józan eszünket vegyük elő, és ha kell, megint a tudományt.

Ami pedig istent illeti, őt józan paraszti ésszel hiszik-e a hívők? Arról van-e szó, mint a pálmafa esetében? Nem. Mert nem arról van szó, hogy az emberek sok istent ismernek, és ránézésre, kapásból, gondolkodás nélkül eldöntik, hogy akkor ez most itt egy isten. Mert először is, ránézésről szó sincs. Az empiriáról itt szó sincs, vagy nagyon is kétséges formában van jelen. Olyan kétséges formában, hogy emiatt a kétség, a tudomány segítségül hívása jogos. Másodszor pedig, a hívők istennel a létezők egy új kategóriáját vezetik be. Ezt pedig megint nem szabad a tudomány kikerülésével megtenni. Isten a hívők szerint nem "veréb": nem egy sokadik pálmafa Barcelona egyik terén. Ő nem egy csipp-csupp kis ügyecske akar lenni. Az ő létezését illetően a tudomány az illetékes. Ha még sem találja, akkor nincs okunk hinni benne. Akkor sem, ha úgy érezzük, vagy érezni véltünk valamit.

Az olyan ellenvetéseket, hogy "de hát a feleségedben is megbízol", és, hogy "a szerelem is létezik", valamint "a tudomány az anyagi világot vizsgálja", valamint "a tudomány csak a mérhetőt vizsgálja", máskor tárgyalom meg.

Ugyanez a kérdés, amelyet itt tárgyaltunk, azért is fontos, mert a hívők másik híres ellenvetése, hogy "Nem lehet hit nélkül élni." Nos, én azt állítom, hogy lehet. Ennek egyik részletét mutattam be most. Mert a tudomány nem hit, a józan paraszti, kritikus gondolkodás nem hit, az empirikus-logikai igazolás tudományos és hétköznapi fajtái nem hitek.

Címkék: tudomány logika tudományfilozófia empirizmus

> komment

A vallás nem tesz erkölcsösebbé és nem boldogít

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:29

religion_morality.jpeg

A pszichológiai és szociológiai tanulmányok túlnyomó többsége nem talál talál pozitív kihatást a vallásból a hívő erkölcsi viselkedésére. Sőt, néhány kutató még igen negatív kapcsolatba is hozta.

Amikor Németországban jártam, Frankfurtban vettem pár könyvet egy nagy könyvesboltban. Igazából több érdekes könyv volt ateizmusról, és valláskritikáról. Ezt jó volt látni. Különösen népszerűek az olyan könyvek, amelyek a keresztény egyházakat bírálják. Ez a pedofília-botrány tükrében érthető. De emellett ezek a könyvek arról is szólnak, hogy mennyire reformokra szorul az egyház. Persze én úgy gondolom, hogy nem reformra, hanem kihalásra szorul.

Az egyik legjobb könyv, melyet mégis megvettem egy átfogó, vastag mű a vallásról. Nem annyira ateista, mert megpróbál semleges maradni. Szerintem ez a szerzők azon taktikája, hogy így könnyebben jelent meg a könyv, és jobban elfogadják. Szerencsére drága sem volt. Ugyanakkor kicsit szedett-vetett: különféle témák, különféle stílusban vannak fejezetenként beledobálva, és nincs egy átfogó, egységes gondolatmenet. A fejezetek elrendezésre is erőltetett. Ez mit sem von le abból, hogy fontos érvek, adatok, vélemények találhatóak a könyvben.

Egy kritika nélkül bevett nézet és "érv" a vallások mellett, hogy "vallások, vagy vallásos hit nélkül nincs erkölcs". Bolberitz Pál fejtegeti ezt például nagy bőszen, és meg kell, hogy mondjam, meglehetősen nagy tájékozatlansággal a "Hit és Tudomány" című riportkötetben. (Bolberitz Tamás, Freund Tamás: "Hit és Tudomány", Éghajlat, 2010, 3. fejezet) Ha ezt a kijelentést árnyaltabban értelmezzük (van, ahol még Bolberitz is megteszi, máshol abszolút vulgáris), akkor a kérdés, van-e a vallásnak pozitív erkölcsi hatása?

Ulrich Schnabel összefoglaló megállapítása: "A pszichológiai és szociológiai tanulmányok túlnyomó többsége nem talál pozitív kihatást a vallásból a hívő erkölcsi viselkedésére. Sőt, néhány kutató még igen negatív kapcsolatba is hozta." (értsd: a vallást és az erkölcsöt, kiemelés az eredetiben, 126. oldal). Ez a könyv ezen megállapítását konkrét tanulmányok hivatkozásával és bemutatásával támasztja alá. Ezeket a következőkben listázom.

  • Smith et. al. tanulmányukban azt találták, hogy különféle hívők és nem hívők csoportja egy kísérletben nem különbözött abban, hogy melyikük csalt többször vagy volt jobban hajlandó segíteni hátrányos helyzetű gyerekeken.
  • Hunsberger et. al. úgy találta, hogy vallásos emberek nem vesznek részt nagyobb számban segélyszervezetekben. (Hunsberger, B., & Platonow, E. ( 1986). Religion and helping charitable causes. Journal of Psychology , 120, 517-528.)
  • McKenna úgy találta, hogy papok nem voltak segítőkészebbek egy autóbaleset kapcsán a segélyhívás megfelelő továbbításában. (McKenna, Ralph H.: "Good samaritanism in rural and urban settings: A nonreactive comparison of helping behavior of clergy and control subjects" Representative Research in Social Psychology, Vol 7(1), 1976, 58-65. )
  • Darley és Batson egy kísérletben azt vizsgálta, mitől függ az, hogy egy rászoruló emberen ki segít. Azt találták, hogy az emberek sietsége jelentősen akadályozta a segítségadást. Ugyanakkor az, hogy a kísérleti alanyok éppen egy szamaritánus bibliai prédikációra készültek, mint előadók, egyáltalán nem tette valószínűvé azt, hogy megálljanak segíteni. Ez az összefüggés arra mutat, hogy a vallásos erkölcs közvetlen, azonnali prédikálásának sincs pozitív hatása. Tehát még akkor sincs pozitív hatás, ha a vallásos hittétel éppen aktívan ott van az ember fejében. (Darley, J. M., and Batson, C.D., "From Jerusalem to Jericho": A study of Situational and Dispositional Variables in Helping Behavior". JPSP, 1973, 27, 100-108.)

Megjegyzés: amennyiben a vallásos emberek erkölcsösebbek lennének, az nem igazolná a hit igazságát. Az azt jelentené, hogy a vallásnak volna egy hasznos mellékhatása. Az ateizmusból logikailag nem következik az "erkölcstelenség", és a hitből sem következik konkrét erkölcsi rendszer. Emiatt is vannak erkölcsi viták vallásokon belül, és vallások között is.

Ezt figyelembe véve jó kérdés, hogy akkor mit is jelentenek ezek a vizsgálatok? Mit jelent az, hogy "a vallásosok nem erkölcsösebbek", ha nincs is objektív erkölcs? A tanulmányok olyan erkölcsi elveket vettek alapul, melyekről nagy fokú közmegegyezés van hívők és nem hívők között is, ilyenek a hazugság, csalás, segítőkészség. És mindenekelőtt a vizsgált vallások ezeket az értékeket vallják. Tehát egy olyan effektus, amely ezen erkölcsi értékek relativitásán alapul, nem magyarázza ki a hívőket. Ez legfeljebb arra adna magyarázatot, ha az ateisták jelentősen rosszabbul teljesítenének.

Egy másik bevett nézet, és vallás melletti "érv", hogy a hívő emberek boldogabbak és egészségesebbek. Shaver és Sadd azt találták, hogy az ateisták és az erős hitűek fizikai és mentális egészsége jobb, mint a közepesen vallásosoké. Az ateisták és erősen vallásosok hasonlóan teljesítettek, tehát a vallásosok összességében rosszabbul, mint az ateisták. (P Shaver, M Lenauer and S Sadd: Religiousness, conversion, and subjective well-being: the "healthy- minded" religion of modern American women, Am J Psychiatry 1980; 137:1563-1568)

Megjegyzem, amennyiben a vallásnak volna pozitív egészségügyi hatása, ez nem jelentené azt, hogy az igazsága igazolt lenne. Aki tehát kitart amellett az intellektuális szabály, hogy nem fogad el igazolatlan vélekedéseket, annak ez semmit nem jelentene.

Szóval kedves hívő olvasóim, ezekkel az érvekkel legközelebb úgy gyertek, hogy ezekre a tanulmányokra hozzatok választ! Kedves ateista barátaim, ilyen "érveket" hallván, olvasván, nyugodtan használjátok ezeket a hivatkozásokat, amikor kétségbe vonjátok őket!

Címkék: etika erkölcs erkölcsi relativizmus

> komment

Részletek Anders Breivik, a norvég ámokfutó keresztény-fundamentalista Mein Kampfjából

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:20

d40fa7f401e9dc2df56cbb740d65ff52.gifbreivik3.jpg

Az alábbiakban Anders Behring Breivik, a norvégiai ámokfutó "2083, European Declaration of Independence" (Európai Fúggetlenségi Nyilatkozat) c. könyvéből közlök pár részletet magyar fordításban. Értelemszerűen vallással, ateizmussal kapcsolatos részeket fogok itt közölni. De azt előre kell bocsássam, hogy az egész könyv tele van ezzel, tehát a válogatás tényleg csak egy nagyon kis rész.

Előre bocsátom azt is, hogy a könyv iszonyatosan hosszú, 1518 oldal. Nem olvastam el részletesen, és vélhetően soha nem is fogom elolvasni. Az átfutott részletek alapján egy hihetetlenül alapos, művelt, rendszerezett elméről van szó, akiben csak egyvalami kattanhatott meg, de nagyon, és emiatt valami szörnyűséges ideológiává tette össze a részleteket. "Zseniálisan" őrült emberről van tehát szó. Veszélyes "zseniről". Elképesztő, hogy azokat az információkat, hasznos gondolatokat hogyan tudta egy ilyen szörnyűséggé integrálni.

Mindenesetre a vallásnak ebben centrális szerepe van, az biztos. Hiszen amit Breivik megírt, az tulajdonképpen egy Keresztény-Fundamentalista, Egyházállam Mein Kampfja. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár pár része és néhány záróköve hajmeresztő, az épület messze konzisztensebb, mint a Biblia. Csak az a baj, hogy Breivik a maga tragikus módján sajnos el is kezdte végrehajtani.

Egy keresztény hívővel, vélhetően leginkább katolikus hívővel van dolgunk, aki maga is hisz istenben,  de mindenekelőtt hisz a keresztény hit hasznában, és az iszlám mindennél károsabb voltában. Dawkins úgy fogalmazott, hogy "belief in belief".  Ez a vallásban való hite, és istenben való hite kulcsfontosságú a különféle ideológiai részek összekapcsolásában. Ez a habarcs, ez a végcél is egyben: a keresztény állam.

"Humankind cannot abide the terror of mortality without the promise of immortality, I have argue in the past. In the absence of religion human society sinks into depressive torpor. " 357. oldal

"Az emberiség nem tarthatja fent magát a halandóság fenyegetése ellen a halhatatlanság ígérete nélkül. Vallás nélkül az emberi társadalom kábult depresszióba esik."

"...but can one pity those who have killed their own future for the pleasures of the present? Europe’s predicament, I repeat, is entirely self-inflicted. Not Islam is to blame. Secularism is." 643. oldal. (ez egy ollózott rész)

"...de vajon sajnálhatja-e valaki azokat, akik a saját jövőjüket gyilkolták meg a jelen élvezeteiért? Európa helyzetéért, ismétlem, teljesen magát okolhatja. Nem az Iszlám a hibás, hanem a szekularizmus."

"Christians must reclaim the commanding heights of media, parliaments, councils, business and governmental authority. They must storm the walls between church and
state and remove all traces of Liberal Modernity."
686. oldal. (ollózott)

"A keresztényeknek vissza kell szerezniük az irányítást a médiában, a parlamentekben, a tanácsokban, az üzletben és a kormányhatalmakban. Meg kell rohamozniuk az egyház és állam közötti falat, és a Liberális Modernizmus minden nyomát el kell tüntetniük."

És végül a legdurvább, amely kifejezetten  kapcsolódik a megtörtént ámokfutáshoz.

"I’m pretty sure I will pray to God as I’m rushing through my city, guns blazing, with 100 armed system protectors pursuing me with the intention to stop and/or kill. I know there is a 80%+ chance I am going to die during the operation as I have no intention to surrender to them until I have completed all three primary objectives AND the bonus mission. (...) It is likely that I will pray to God for strength at one point during that operation, as I think most people in that situation would." 1344

"Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak, és megöljenek. Tudom, hogy van egy 80%+ esélyem, hogy meghalljak bevetés közben, mivel nincs szándékomban megadni magam, amíg el nem végeztem az elsődleges célokat és a bónusz küldetést. Valószínűleg imádkozni fogok Istenhez erőért azon a ponton, abban a bevetésben, mint ahogy azt gondolom, a legtöbb ember ezt tenné."

A közvetlen idézeteken túl az is alátámasztja Breivik erős hitét, ha észrevesszük, hogy Breivik nem egyszerűen idegen-gyűlölő volt, hanem konkrétan iszlám-gyűlölő. És itt először is hangsúlyozni kell, hogy amit gyűlölt az az iszlám volt, és nem az arabok. Könyvében legtöbbször muszlimokról ír negatívan. Európában sokfajta emigráns van, köztük fehérek is, de a nem fehérek közül is sok vallású. Breiviknek ezek közül hangsúlyosan a muszlimokkal van gondja. Pedig vannak Afrika keresztény részéből bevándorlók, indiaiak, vietnámiak, kínaiak, japánok. Különösen Franciaországban, melyet Breivik saját tapasztalatból jól ismer. De ővelük Breiviknek nincs annyira nagy gondja. Miért is?

Azért, mert kereszténység legnagyobb ellensége jelenleg, számszerűen az iszlám vallás. Azért, mert a keresztény hit imádata mozgat benne mindent, annyira, hogy mindent gyűlöl, ami annak nagy ellensége. No de a kereszténységnek, mint nagy, monoteista világvallásnak a legnagyobb ellensége az iszlám. A kínai ateisták, buddhisták, konfuciánusok annyira nem ellenségei, mert nem egy rivális, monoteista nagy vallás hívei. Az indiai hinduk, buddhisták nem különösebben ellenségei. A japán buddhisták vagy ateisták megint nem. Furcsa módon az ateizmus is kisebb ellenség számára, mert még nem annyira riválisa a kereszténységnek, mint az iszlám. Az iszlám az egyetlen nagy vallás-blokk, amely igazán ellensége. Van ilyen: a fanatikus hívő sokszor ellenségesebb a rivális vallással, mint a hitetlennel szemben.

Címkék: kereszténység terrorizmus breivik

> komment

Anders Breivik és a hit ereje

Brendel Mátyás 2021.08.27. 22:08

breivik3.jpg

Anders Behring Breivik keresztény, konzervatív személy. Twitter-oldalán a következő John Stuart Mill idézetet találták: "Egy ember, akinek hite van, olyan erős, mint százezer másik, akiknek csak érdekei".

Csupán egy idézet alapján korai volna feltételezésekbe bocsátkozni. Lehetne egy ál oldal, csalás, vagy tévedés is. Mill liberális, empirista filozófus és tudós volt, tehát felületes módon a liberalizmushoz is köthetné valaki az esetet. Azonban Mill ezt az idézetet bizonyára nem úgy értette, ahogy Breivik. Ha azonban ehhez hozzátesszük, hogy a rendőrség kihallgatta Breiviket, és kereszténynek és konzervatívnak írták le. Ez azt jelenti, hogy egészen máshogy kell értelmeznünk ezt az idézetet: keresztény, konzervatív, fanatikus jelentést kell tulajdonítani neki.

"Íme tehát a hit ereje", mondhatjuk. Hívő olvasóim bizonyára úgy reagálnak, és a nemzetközi reakció bizonyára ez lesz, hogy van a hitnek fanatikus része, és van normális, moderált hit, és a kettőt nem szabad összemosni.

Lehet, hogy összemosni nem kéne a fanatikus hitet és a moderált hitet, de ahogy Dawkins, Hitchens és magam is régóta mondom, különválasztani sem lehet. Aki olyan álmokat ringat, hogy lehetséges hit fanatizmus, erőszak nélkül, az naiv. A hitnek elkerülhetetlen velejárója a jelentős mértékű erőszak.

Mert a moderált hit is butaság. Lehet, hogy moderált butaság, de butaság. A butaság pedig olyan, hogy óhatatlanul nagy bajhoz is vezet. Az, hogy a hit butasága egyes vallásokban, egyes országokban, és különösen egyes emberekben eredményez-e ilyen drámai kifejletet, az attól függ, hogy milyen más körülmények játszanak közre abban az emberben.

Mert mit is várjunk egy olyan embertől, aki elfogadja azt az elvet, hogy igaznak fogad el, igaznak hisz olyan dolgot, amely igazolatlan, amihez semmi alapja sincs igaznak elfogadni? A hívő ember hitének pont az a lényege, hogy nincs benne beépített kontroll: végtelen mennyiségű butaságban hihet a kaporszakállú istentől, a télapón, a fogtündéren, a spagettiszörnytől, a láthatatlan lila egyszarvún, a Hold körül keringő teáskannán, Thoron, Zarathusztrán, Zeuszon, Allahon, Jehován, Jézuson át a durvább dolgokig, mint mondjuk a sátánizmus.

Egyik hit sem igazolt jobban, mint a másik. Az tehát, hogy melyik hívő melyikben hisz, az a személyes körülményeitől, esetlegességektől függ csupán. Nincs tehát igazán megbízható kontroll, amely a sátánizmust, vagy a terrorista fanatizmust kizárná. Mi zárná ki egy hitben a terrorizmus ideáját, ha egyszer a hit alapvető alapja, hogy nem kell igazolni a hitet?! Van néhány hívő, aki elmegy a terrorizmusig, és van, aki nem. De aki nem, abban nem a terrorizmus igazolatlansága fékezi meg a dolgot, hiszen a hitben más sem igazolt.

Megjegyzés: a nem terrorista hívőt valószínűleg nem is a hite fékezi meg a terrorizmusban, hiszen lám, van, akit nem képes megfékezni. Továbbá általános felmérések szerint a hitnek nincs erkölcsi visszatartó ereje más erkölcsi  kérdésekben sem. Statisztikák szerint a hívők nem adakozóbbak, nem kevésbé törvényszegők, és hasonló dolgokban sem jobbak. Lehet, hogy sokan a hitükre hivatkoznak, de valójában a hitnek kimutatható, szignifikáns erkölcsi ereje nincs.

A moderált hívőknél a hit butaságának hatását lekorlátozza az egyébként, más területen  normális intelligenciájuk, vagy a társadalmi hatások, vagy a törvény követése, vagy az egyszerű középszerűség. De láthatjuk, hogy ezek a korlátok nem mindig elég hatékonyak. Vannak szelídebb vérmérsékletű, intelligensebb, szélsőségekre kevésbé hajlamos emberek, vannak, akiknek a szociális hálója jól működik. És vannak, akik nem ilyenek, és akiknél nincs, ami megakadályozná azt, hogy a butaság meg is nyilvánuljon.

És a hit butaságát kár volna azért mentegetni, mert a moderált hívőknél bizonyos hatások meg tudják fékezni a hatását. Ha ugyanis a hívő ember nem volna hívő, akkor nem volna mit kordában tartani (vagy egyel kevesebb dolog volna), ennyivel is jobb volna a helyzet. És butaság az, hogy egy olyan kockázati tényezőt, mint a hit megengednek emberek maguknak, még ha csak néha válik is veszélyessé.

A hit ebből a szempontból olyan, mint egy rossz alkatrész egy autóban, egy laza tetőcserép, egy laza lépcsőfok: sokszor ezek nem torkollnak tragédiába, de teljesen felesleges felvállalni a kockázatot. Lehet, hogy a jó autóvezető tud vezetni egy kicsit elromlott fékkel, lehet, hogy az útvonalak nagy részében nem kell a fék, vagy nincs belőle nagy baj, ha nem tökéletes. De nem mindenki jó autóvezető. Felesleges felvállalni ezt a kockázatot.

Mindenkinek, akit közvetlenül az eset után hallottam, egyből valamilyen fanatikus vallási indíték jutott eszébe. Azaz tudat alatt "mindenki" tudja, hogy ilyenre jellemzően a vallási fanatizmus képes. "Mindenki" tudja, hogy a vallás milyen veszélyes. Ideje volna már nem mentegetni a vallást, ideje volna levonni a tanulságot:

Imagine no religion!

Lapzárta után derült rá fény igazán, hogy mennyire igazam van. Breivik egy 1500 oldalas Keresztény-Fundamentalista Mein Kampfot írt, és tettében ezt valósította meg. Ebből egy részletet mellékelek ide:

"Egészen biztos vagyok benne, hogy imádkozni fogok Istenhez, amint a városon átrohanok, fegyverek ropognak, 100 felfegyverzett rendvédelmis üldöz, hogy megállítsanak, és megöljenek."

Nem tartozik erre a blogra, de ehhez az esethez tartozik, tehát leírom röviden. Ha valaki nyomon követte a BBC-t, akkor érdekes, hogy a norvég hatóságban milyen sokan beszélnek angolul, ami a magyar hatóságokhoz képest dicséretes.

Címkék: erkölcs kereszténység terrorizmus breivik

> komment

Evolúció: ezt nem lehetett kitalálni

Brendel Mátyás 2021.08.22. 17:50

Nemrég, egy hétvégén a Cite-des-Sciences-ben (Tudomány Városa) jártam Párizsban. Ez lényegében azon fajta új természettudományos múzeumok közül való, amelyek interaktívak, modernek, és technika-orientáltak. A Cite-des-Sciences nem annyira interaktív, viszont hatalmas. Nagyon részletes kiállítás van csillagászatról, űrtechnológiáról, és még egy kis színdarabot is láttam a planetáriumban Newtonról.

A közelben levő Geode-ot is meglátogattam, ez egy 3D és IMAX mozi. A programok között 2 dinoszauruszos film is volt, de az egyiket mintha már láttam volna valamelyik francia csatornán. Így a másikat néztem meg, ez egyébként is az óceánokról szólt, amelyekről kevesebbet tudok.

A film közben, és utána a kreacionizmusról gondolkodtam, de mivel erről már igen sokat írtak, és nekem is van már pár cikkem, ezért nem fogom a szokásos érveket elismételni, inkább néhány olyan gondolatot, amely szerintem érdekesebb, és remélem, az olvasót nem untatom vele.

Először is, fantasztikus, hogy hol tart ma a technológia. Az animáció, renderelés, a számítástechnika olyan szinten jár, hogy ilyen filmeket tudnak létrehozni. Igen, érdemes emlékeztetni magunkat, hogy ezek a filmek nem jöhettek volna létre Darwin korában, hiszen még nem volt film, és ötven éve sem, mert még nem volt a számítástechnika készen hozzá. A Jurassic Park ugyan már 18 éves, de az egy elég drága film volt. Ma már ilyen kis oktatófilmek is elkészülhetnek, kisebb közönségnek, és nem is egy ilyen készül el.

Miért olyan fontos itt a 3D? Azért, mert itt állatokról, tájakról van szó, melyek az emberek számára idegenek. Itt arról van szó, hogy az ember elképzelje, hogy milyen volt a valóságban. Képekben, és 2D filmben is lehet ábrázolni a dinoszauruszokat, de a mozgókép, és a 3 dimenzió nagyon sokat ad hozzá. Sokkal hatäsosabb és érdekesebb. Sok embernek nyilván annyira valósághű, hogy ennek hatására hiszi el, hogy valósak voltak. Miközben, jegyezzük meg zárójelben, hogy az ilyen képek alkotásának olyan kihalt állatokról, amelyekről nyilvánvalóan nem lehet tényleges képünk, van egy bizonyos spekuláció jellege, és nem biztos, hogy ezek minden esetben pontosan adják vissza a dinoszauruszok valódi kinézetét. Tudományos értelemben persze mindez irreleváns, de pedagógiai szempontból nagyon is jó, hogy van ilyen, egy ilyen esetleges hibalehetőséggel együtt is.

Nagy szerencse ez, illetve persze hát nem szerencse, ez a tudomány, és ez a technika gyümölcse. De milyen jó, hogy ez van. Hiszen ezáltal elértünk oda, hogy egy tudományos "előadás" olyan szórakoztató lehet, hogy még a laikusok sem unják halálra magukat. Ez pedig nagyon is hasznos. Mert ez azt jelenti, hogy lassacskán a vallás már nem csupán elavult butaság lesz, hanem elavult szórakoztatás is. Ma már egy ilyen tudományos filmmel sokkal jobban el lehet tölteni egy délelőttöt, délutánt vagy estét, mint valamiféle misével. Ez pedig pedagógiai szempontból megint nagyon fontos.

A kreacionizmusról azért sem fogok itt részletes érvrendszert előadni, mert azt gondolom, hogy ez nem sokat számít. Azt gondolom, hogy amit el kell érni, hogy minden gyerek ismerje meg az evolúciót, tanítsák meg nekik. Fontos, hogy az evolúció oktatása megmaradjon. Ezért harcolni, az nagyon fontos. Az is jó volna, ha az állami iskolákban a hittant nem tanítanák kötelezően, sőt egyáltalán nem tanítanák, hiszen ez alkotmány-ellenes. Sőt, még az új, egyházállami alaptörvénynek is ellentmond.

Ezentúl, akinek van kedve egyesével hadakozni a kreacionistákkal, hát az tegye, de én ezt egy kissé elvesztegetett időnek tartom, mert a tudomány tanítása elég kellene, hogy legyen. Hogy egy kicsit fellengzős legyek, az igazság ugyanis végül is lassan, csak győzedelmeskedik. De az érdekes az, hogy hogyan. Mert ha belegondolunk, ennek is  tanúi vagyunk, amikor 3D-s evolúciós filmeket nézünk.

Arról van szó, hogy a 3D-s film eleve technikai vívmány, melyet csak a tudomány hozhatott létre. A vallás soha nem jutott volna el idáig. A 3D filmekhez a számítástudomány, a számítástechnika, a szem és a látás biológiájának, a fény fizikájának, ismerete kell, és a filmezéshez általában szükséges technikák (műanyag, lencsék, elektromosság, stb.). Ez csak fejlett tudományosság mellett lehetséges, és a fejlett tudomány fejlett technológiát hoz létre. A 3D filmezés, mint olyan tehát eleve a tudomány diadala, és az egyik olyan dolog, ahol a technika, és ezen keresztül a tudomány haszna, közvetve pedig működése és igazsága "dicsőül meg".

A következő gondolatom az volt, hogy ezen filmek segítségével laikusok, felnőttek és fiatalok szórakoznak, és ivódik beléjük a tudás, a tudomány. Maga az a jelenség jelentős, hogy a tudomány szórakoztató. Mert ugye van egy olyan kép az emberekben, hogy a tudomány unalmas. Mára már talán eljutottunk odáig, hogy lehet, hogy a tudomány széles közönségnek még nem a legérdekesebb dolog, de a vallás messze unalmasabb.

Ismerjük azt, és ez a jelenség talán a Jurassic Park kapcsán terjedt el, hogy a gyerekek elkezdtek "vallásos" intenzitással rajongani a dinoszauruszokért. A gyermekek "vallásos" rajongása természetes, és ha már, akkor inkább a dinoszauruszokért legyenek oda, mint Szűz Máriáért. Nagy részüknél azért ez úgyis el fog múlni. Meg a dinoszauruszok nevében nem fognak inkvizíciót létrehozni. Remélem.

Belegondolhatunk abba is, hogy ezek a 3D filmek mikről fognak szólni a jövőben. Szólni fognak természetesen a szokásos témákról: buta animációs filmek, komédiák, akciófilmek. De lesznek történelmi filmek, és lesznek evolúcióról szóló filmek is. És a valós történelem és a valós evolúció sokkal gazdagabb, mint bármelyik vallás. Nyilván lesz Jézusos film is, de csak egy-kettő.

És itt eljutottunk egy következő fontos gondolatig: a 3D filmek azt hozzák közel az emberekhez, hogy ez az evolúció milyen összetett, milyen bonyolult. Remélem, hogy arra is rá fognak döbbenni, hogy ezt ők nem tudják felmérni, ők, laikusok nem hozhatnak erről buta, kreacionista ítéleteket. Mert jóval bonyolultabb annál. Hogy több dolgok vannak földön s égen, mintsem ők álmodni képesek.

Ehhez hasonlóan, remélem, arra is rájönnek, hogy ezt nem lehetett kitalálni. Hogy ennek tényleg kellett léteznie földön és égen, nem lehet, hogy a tudósok álmodták meg. A Biblia fiktív részét ki lehet találni, és a többi szentírás mitikus részét is. De nem létezik, hogy az evolúciót valaki kitalálta volna, ilyen bonyolult mesét nem lehet kitalálni. Amit ki lehet találni, az egy Harry Potter, egy Gyűrűk Ura szintjén van (most itt népszerű, megfilmesített, és nem feltétlenül igényes fikciókat hoztam fel példának). Az is lehet szórakoztató, de összességében ezek a fantáziák legfeljebb együtt mérhetőek az evolúció gazdagságához. Az evolúcióban viszont ezen gazdagság mellett az a megdöbbentő, hogy mennyire koherens. Harry Pottert nem lehet a Gyűrűk Urával összehozni, de az ócanoszauruszos film konzisztens a többi evolúciós filmmel. És a gazdagság mellett a konzisztencia az, amely a valóságot igazolja: az empirikus tartalom, és a koherencia. Ezt a fantázia együtt nem tudja.

Amit még a fantázia nem nagyon tud, az az embertől való elrugaszkodás. A fikciók, a mesék mind antropocentrikusak. Mind a valóság eltorzításai, mind olyan történet, amelyhez hasonló a valóságban megtörtént. Az evolúció viszont sokszor annyira embertelen, idegen, hogy ez nem lehet emberi kitaláció.

Címkék: film evolúcó kreacionmizus

> komment

Miért káros nemcsak az egyház, a vallás, de az egyéni hit is?

Brendel Mátyás 2021.08.01. 12:56

hit_mellekhatas_karos.jpg

A címben feltett kérdéssel kapcsolatban sajnos nemrég történt egy felháborító eset az Egyesült Államokban. Történt, hogy megerőszakoltak egy nőt, akinek nem tudjuk a nevét, és nem is fontos, R.W. a monogramja. A sajnálatos eset után R.W. egy erőszak utáni segítőközpontba vitték. Egy orvos két esemény utáni fogamzásgátló tablettát adott neki, amelyből az elsőt be is vette, a másodikat 12 órával később kell bevenni. De erre már nem került sor, mert egy M.S. nevű őr elvette a tablettát, méghozzá a vallásos meggyőződésére hivatkozva. Félreértés ne essék, M.S. a saját vallásos hite miatt vette el R.W. tablettáját másnap reggel.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy R.W. végül nem lett terhes. Az is igaz, hogy ha a doktor nem adta volna ki a tablettát lelkiismeretére hivatkozva, az legális lett volna az Egyesült Államokban. De itt az őr a már kiadott tablettát nem adta oda R.W.-nek. Azaz R.W. saját tablettáját, ami ekkor már az ő magántulajdona volt. Ez ugye hit alapján elkövetett lopás, további káros következményekkel.

Na, most, megelőzendő nagyhangú kritikákat, el kell ismerni, ez az eset nem igazol általános statisztikai összefüggést, de példázza azt, amiről írni szeretnék. Különösen, ha meggondoljuk, hogy súlyosabb következménye is lehetett volna, nevezetesen egy erőszakolásból származó nem kívánt terhesség. És ha most nem történt meg, máskor megtörténhet, amennyiben bizonyos hívők azt gondolják, ilyenhez joguk van. Nézzünk egy kicsit mögéje, hogy mire mutat rá ez az eset?!

1) Arra mutat rá, hogy a hittel gond van. M.S. első alapvető hibája ugyanis az, hogy nem ismerte fel, hogy egy olyan kérdésben hozott döntést, amelyben nincs objektív igazság. Az, hogy egy ilyen gyereket valaki megtartson nem objektív igazság kérdése, hanem egyéni erkölcs,  mérlegelés kérdése. M.S.-nek semmi alapja eldönteni, hogy R.W. megtartsa-e egy gyereket. R.W.-t fizikailag egy számunkra ismeretlen férfi erőszakolta meg, azonban képletesen R.W.-t M.S. is megerőszakolta, ideológiailag,  a hitével.

2) Mivel a kérdés nem objektív, ezért nem lehet empirikus-logikai érvekkel eljárni. M.S. nem tudhatta logikusan igazolni, hogy amit R.W. tett, az rossz, csak hitte. Ezért vagy beletörődik a dologba, vagy erőszakhoz folyamodik, ahogy tette is. Pontosan ugyanezért torkollik a legtöbb vallásos kérdés nagyon sokszor erőszakba. Ha ugyanis emberek empirikus és logikai módon nem tudják meggyőzni egymást, akkor persze, hogy erőszakhoz folyamodnak. Ez nem meglepő, de nem is fogadható el. Emiatt védik a hitüket a hívők karddal és pokolgéppel. Nem minden hívő, csak a kevésbé toleráns hívők, de a dologhoz az alap "bele van kódolva" a hitbe, mint olyanba. A hit velejárója az erőszak. A hitnek ez eredendő hibája. Nem mindenkinél torkollik erőszakba a hit, de nyilván mindig lesz olyan személy, akinél ez elő fog jönni.

3) Nagyon általánosan mondhatom azt is, hogy az objektív kérdések azért nem hit kérdései, mert észbeli kérdések. A tudomány és a józan mindennapi ész illetékes bennük. Szubjektív kérdésekben viszont nincs egyetlen igazság. Ezért, pontosan ezért mindenkinek joga saját magának dönteni. M.S,-nek joga a saját érzései, vagy ha van neki, hite szerint dönteni, de csak a maga ügyeiben, R.W.-nek pedig joga lett volna a saját ügyében magának dönteni, amit M.S. erőszakkal megakadályozott.

4) Megközelíthetem a dolgot úgy is, hogy M.S. ahhoz az elvhez nem tartotta magát, hogy a hit magánügy. Ez a kérdés Magyarországon az elmúlt években nagy port kavart. A sok érvet nem ismételném meg, de rámutatnék, hogy például ezért is kell, hogy magánügy legyen. Ha egy nő vallásos okokból nem akar bevenni egy fogamzásgátló tablettát, akkor joga van hozzá, magánügy. De ha valaki a saját hite miatt másokat kényszerít erre, akkor a magánügyét ráerőszakolja másokra. "Ideológiai erőszakolás." Ezért nem szabad, hogy a vallás kikerüljön a magánügyi keretek alól. Sajnos Magyarországon már rég kikerült, rettenetes intellektuális viszonyok vannak.

Kapcsolódik ez a kérdés a most fellángolt abortusz-tabletta vitához is. Bár ahogy erről az újságokban olvasni lehet, az abortusz-tabletta ennél az esemény utáni tablettánál technikailag jóval később is alkalmazható lenne, tehát komolyabb kérdés. De mégiscsak nagyon hasonló kérdés komolyabb változatáról van szó. Az abortusz-tabletta kapcsán a kormány nem akarja általánosságban sem engedélyezni a dolgot. Tehát függetlenül az érintett nő, az érintett orvos véleményétől a hatóság akarja eldönteni ezt a kérdést. Ami ugye azért durvább, mert sokkal általánosabb, mindenkire kiterjedő tiltás. Nem pusztán M.S. erőszakolja rá a hitét R.W.-re. Nem csupán egy személy egyéni akciója a hitének másra való ráerőszakolás érdekében, hanem az állam "ipari mértékű" hitráerőszakolása az emberekre. 


Hadd ragadjam meg az alkalmat arra is, hogy kifejtsem, hogy amikor a hit károsságáról szólok, akkor egész pontosan mi az érvem.

1) A hitnek sok káros hatása van.

2) A hitnek lehet pozitív hatása is.

3) Mérlegvonás nélkül is érvelni tudok amellett, hogy miért kell felhagyni a hittel. Ugyanis:

4) A hitnek semmiféle módszeres hatékony lehetősége nincs fellépni önnön negatív hatásai ellen. Mert a hit pont olyan elvek feladását jelenti (empirikus, logikai igazolás igénye), amely elvek hatékonyak lehetnének ezek ellen. A negatív hatások a hit önnön "lényegéből" erednek. A hit pont azért nem tud harcolni a káros mellékhatásai ellen, mert hitről van szó. A hit semmit nem tud az ellen kezdeni, ha valaki máshogy hisz, károsan hisz, pont azért, mert a hit nem igényel igazolást és érveket.

5) A pozitív hatások ellenben helyettesíthetőek más dolgokkal. Sporttal, játékkal, hobbival, szeretettel, barátokkal, családdal.

Összefoglalva tehát, a hit egy olyan gyógyszerhez hasonlít, amelynek káros hatásai kikerülhetetlenek, ellenben pozitív hatásait más gyógyszerek sokkal kevesebb káros hatás mellett is képesek szolgáltatni. Hülyék volnánk nem eldobni az ilyen gyógyszert, és helyette a káros hatásokban enyhébb megoldásokat választani.

A másik általánosság, amit tisztázni szeretnék, hogy a hit nem ugyanaz, mint a vallás, a vallás nem ugyanaz, mint az egyház. Ugyanakkor minden olyan hit, amely valamennyire is népszerű, vallássá alakul, a vallások pedig egyházat szoktak alapítani. Alig van kivétel. ALig van példa olyan elterjedt hitre, amely nem alakult vallássá, és alig van kivétel olyan elterjedt vallásra, amelynek ne volna egyháza.

Nem tudom, hogy hogy képzelik el a hit védelmezői mondjuk a vallástól és egyháztól mentes, csak hívő társadalmat. Hogy volna az lehetséges, hogy a hit ne formálódjon egyházakká? Elvégre ez a dolog demokratikus jogaink közé tartozik. Szervezeteket alakítani emberi jog. Csak nem mindegy, hogy miből. Hitből ne!

A hit káros mivolta leginkább az egyházak durva visszaéléseiben nyilvánul meg, de íme az eset, hogy magánszemélyek magánhite is lehet káros. Továbbá, mivel a hit vallások és egyházak kialakulásával jár, továbbá a magánszemélyek hite alátámasztja az egyházak hatalmát - akár azzal, hogy hozzá tartoznak, akár csak azzal, hogy általában a hitnek, mint olyannak a létjogosultságát erősítik  a hívők szemében - ezért a hit hozzájárul az egyházak hibáihoz. A hit azzal is hozzájárul az egyházak hibáihoz, mert azok igen jelentős részt pont a hitben gyökereznek, pont a hit miatt lehet megtenni őket, pont a hit az, ami akadályozza a felderítésüket.

Amikor az egyházak eltusolják a pedofíliát, akkor az egyházi vezetők a hitükkel gondolják szentesíteni az eszközt. Amikor emberek ezt elnézik az egyházaknak, akkor a hitük miatt elnézőbbek velük, mint mondjuk egy világi pedofillel szemben. Amikor a hívek egy pedofil papban megbíznak, akkor a hit az, ami a bizalmuk alapja. Ők maguk hangoztatják ezt, hogy a hit bizalmat jelent. Hát voila: ezt a bizalmat jelenti a hit. Ehhez a fajta bizalomhoz kell hit, mert hit nélkül már rég eljutottak volna oda, hogy a papok bizony semennyivel nem megbízhatóbbak bárkinél.

Címkék: bűnözés vallás egyház hit abortusz kereszténység

> komment

A hit, amely nemcsak hegyeket nem mozgat, de műemlékeket rombol

Brendel Mátyás 2021.08.01. 12:05

timbuktu_islamists_destroy.jpg

A napokban történt, történik, és valószínűleg még folytatódni is fog, hogy Maliban, konkrétan Timbuktuban az Anszár Din iszlamista szervezethez tartozó lázadók elkezdték lerombolni az ottani, szintén iszlámhoz tartozó, piramisszerű, ősi, vallásos műemlékeit, amelyet az UNESCO emiatt is sebtében levédetett.

Ismét egy vallás, ismét rombolás. Persze ateista szemmel mondhatná valaki, vállat vonogatva, hogy "na és, egy másik szektát rombolnak? Öljék csak egymást, gyengítik egymást!" De ez nem ilyen egyszerű, mert az iszlám fanatizmus erősödik. Azért sem vonhatunk vállat, mert elvekről is szó van. Ugyan a vallás szerintünk hülyeség, de a hülyeséghez való emberi jog általános, de pontosan addig, amíg nem tapossa földbe más emberek jogait. Itt pedig a helyi iszlám vallás ártatlan(abb) emberi hülyeség, az iszlamista szervezet pedig az ártalmas, agresszív emberi hülyeség. Mindkettő az iszlám része, mindkettő a vallás része, mindkettő a hit része.

Mi ateisták gondolkodunk (legalábbis erősen ajánlom), és nem legyinthetünk erre, mert tudjuk, hogy ha a vallásos szekták egymásnak esnek, és ezt szótlanul nézzük, akkor mi is benne leszünk az áldozatok között. Értünk is jönni fognak. Pontosabban jönnek is, Magyarországon is nyomul a vallás, és mi vagyunk az áldozatai: másodrendű vallások és ateisták. Röviden szólva: itt elvek miatt kell kiállni.

A másik, hogy ezen ügy kapcsán is elmondhatom megint, hogy miért káros a hit, miért a hit a káros. Mert ugye jól tudom, megint azzal jönnek majd a hívők, hogy ez egy példa, ez csak egy vallás, ez csak a vallás rossz arca, de van jó is. Nem a vallás, nem a hit hibás, hanem az emberek. És, hogy ezek az iszlamisták ha nem az iszlám ürügyén, akkor más okból csak szétrombolták volna Timbuktut. Hát azért ha nem lenne az iszlám,  keresniük kéne más ideológiát. Nem állítom, hogy nem találhatnának, de ez nem menti a vallásos hitet, amely ideológia par excellence. És végül is minden más ideológia, amelyet találhatnának, mind hit lenne, legfeljebb nem vallásos, hanem például rasszista hit.

Úgyhogy megint összeszedem, hogy ebben az esetben mik azok az összefüggések, amelyek miatt a hit maga mindenképpen hibás.

1) Miért akarják lerombolni az iszlamisták ezeket a műemlékeket? A furcsa az, hogy a műemlékek maguk is az iszlámhoz tartoznak. Tehát ez az iszlám valláson belüli szekta-háború. Miért lerombolni akarják ezt? Azért, mert más eszköze az egyik szektának a másik ellen nem nagyon van. A hit ugyebár definíció szerint igazolatlan vélekedés. Ez azt jelenti, hogy definíció szerint nem tudják az iszlamisták igazolni, hogy nekik igazuk van. Nem tudnak érvelni mellette, nem tudnak kísérleteket bemutatni. Ha pedig nem tudnak, akkor mit tehet az egyik szekta a másik ellen? A békésebb megoldás az érzelmi manipuláció, prédikálás, emberek becsapása. De a történelemben mindig is elővették a másik megoldást: az erőszakot. Szektaháborúk mindig is voltak, és mindig is lesznek, amíg lesz vallás, amíg lesz hit.

2) Hogyan tudnak ezek az iszlamisták ilyen erőt felmutatni? Azzal, hogy az ideológiájukat egy elég erős csoport követi. A hit által tudnak összefogni ennyi embert. Mert egy ilyen műemlék megtámadásához, lerombolásához sok ember eléggé elhatározott elszántsága kell. Na, most, ugye nem az a helyzet, hogy az iszlamistáknak igazuk van. Ha pedig nincs igazuk, akkor csak a hit motiválhat elég sok embert egy ennyire szélsőséges agresszióra. Ehhez erős motiváció kell, a hit az, amely ezt az erős motivációt szolgáltatja. Ha ezek az emberek nem hinnék, hogy igazuk van, hanem tudatában volnának ízlésbeli preferenciájuk relativitásának, akkor ugye bizonyára nem kezdenék el rombolni azt, ami nem tetszik nekik.

Nem lehetne összefogni elég sok embert, és elég elszántságot adni nekik egy olyan szöveggel, hogy "ugye neked sem tetszik ez a műemlék? Romboljuk le!". Gondoljuk csak meg! Bizonyára van jó pár ember, akinek például nem tetszik a Duna-parti cet épülete. Elegen is vannak ahhoz, hogy akár le is rombolhatnák egy nagyon elszánt akció keretében. Ezt mégsem lehet összehozni, mert nincs erős hitük arról, hogy a cet épülete valami szentségtörés lenne. Többé-kevésbé tudatában vannak annak, hogy csupán szubjektív ízlésüknek nem felel meg. Tehát emiatt nem lehet ennyire elszánt embereket egyszerre mozgósítani egy kis cet-rombolásra.

3) Egy szokásos érv, hogy itt egy politikai háborúról van szó, a hit csak ürügy. Politikai háború mindenképpen van, a tuareg lázadók mindenképpen függetlenségért harcolnak. Mindig elég nehéz ilyenkor eldönteni, hogy a hit cél, vagy eszköz. Szerintem nem is lehet. Mindkettő jelenség szerepet játszik. De konkrétan, nem látom, hogy a műemlékrombolás konkrétan milyen politikai hasznot hozna. Politikailag inkább károsnak látszik. Ez színtiszta vallásos"úri murinak" tűnik.

Marad tehát a szokásos érv, hogy a hit káros és hasznos is egyben, és ez van, ezt kell szeretni. Amire a szokásos válaszom:

A) A hit káros hatásai nem küszöbölhetőek ki a hitből. Mivel a hívő, aki mondjuk európai mércékkel káros dolgot tesz, az a maga hite szerint nem káros, és mint mondtam, a hit per definicionem az, amikor nem lehet őt meggyőzni legalább arról, hogy nincs abszolút igazsága, vegye már tekintetbe mások ízlését is!

B) A hit hasznos hatásai kiválthatóak. Számos módon motiválhatók emberek hit nélkül is jó dolgokra. És ezen motivációs eszközök sokkal kevésbé károsak, mint a hit.

C) A hiten belül nincs olyan mechanizmus, amely a káros elfajulás ellen valamennyire védene, és a pozitív irányokat erősítené. Ez megint amiatt van, mert a hit elvei szerint a kettő megkülönböztethetetlen. Mindkét szekta hisz, mindkét szekta teljes joggal hisz a hit saját "szabálya" szerint, miszerint a hitet nem kell igazolni.

Tehát a jövőre nézve az égadta világon semmi okunk azt hinni, hogy a hit maga a jövőben sokkal több jót fog produkálni, és sokkal kevesebb rosszat. Miért tartanánk meg tehát ezt a káros "gyógyszert", amelynek annyi rossz mellékhatása van, és kiváltható kevesebb mellékhatásokat felmutató "gyógyszerekkel"?

Végül egy gondolat az iszlámról. Az iszlám időszámítás szerint 1433-at írunk. Tehát a valahol a tág értelemben vett középkorban vagyunk. Ez nem csak szimbolikus, mert végül is egy társadalom fejlettségében az az állapot, amikor monoteista vallást alapít, az jelez valamit. És az is, hogy ettől az időponttól kezdve mennyi év telt el azóta. Nem mondom, hogy ez egy abszolút skála, tehát, hogy minden kultúra, amelynek 1400 éve volt a nagy monoteista vallásalapítása, az szükségszerűen középkori jelleggel bír.

Nyilvánvaló az is, hogy az iszlám kultúra, még ha sok szempontból középkori, egy modern világba ágyazódik bele, illetve az iszlám országok közül sokban jelen van ez a modern kultúra a mindennapokban. Sok, periferikus országban nem. Tehát az erősen külső, modern hatás keveredik az erősen középkori, saját fejlődési szinttel. Maliban ez utóbbi az erős, az előbbi alig van befolyással az iszlamistákra, legfeljebb a fegyvereiket illetően.

De nem sokkal jobb azért a helyzet mondjuk Egyiptomban, ahol időnként meghurcolják egy kicsit a koptokat. Pedig Egyiptom azért nincs elzárva a modernség elől.

Az iszlám kultúra sajnos nagyon a keresztény középkor tükrét állítja elénk: élőben láthatjuk, milyen lehetett az inkvizíció, milyenek lehettek a vallás-háborúk. Milyen lehetett, amikor hittel fanatizált emberek lincselnek, rombolnak.

Arra is figyelmeztet minket ez a tükör, hogy milyen lenne, ha a vallásnak több teret engednénk. Vagyis Magyarországon arra is, hogy mi lehet abból, ami most folyik. Valahogy sehogy sem bízok én abban, hogy a magyarországi egyházállamban a hit jó oldala fog uralkodni felettünk.

Címkék: bűnözés vallás iszlám hit

> komment

Amikor pár éve még keresztények irtottak muszlimokat Európában...

Brendel Mátyás 2021.07.16. 21:36

dscn4514.JPG

A jelenlegi néphülyítő uszítások közepette gyakran elhangzanak olyan "érvek", hogy az iszlám sokkal rosszabb a kereszténységnél, és még, ha a kereszténység az inkvizíció és boszorkányüldözés során emberek tízezreit is irtotta ki, az régen volt, nem tudok (tudunk, mi ateisták) ilyen eseteket mondani a közelmúltból. Ilyenkor azt próbálják megetetni velünk, hogy még ha a kereszténységnek volt is sötét időszaka, mára már megjavultak. Az egyik szokásos érvem erre, hogy a keresztények, még ha  meg is változtak volna (nem), nem a maguk érdeméből változtak volna meg, hanem rákényszerítettük őket a szekularizáció során. És ha ez sikerült az újkorban egy többségben lévő vallással szemben, akkor egy nagyon erős kisebbségben lévő vallással (iszlám) szemben gyerekjáték lesz a jövőben. Természetesen miközben az iszlámnak Európa azon országaiban, ahol nincs többségben, esélye sincs olyan hatalomra kerülnie, mint a keresztényeknek, aközben illegális terrorista sejtek és egyedi őrültek ölhetnek meg embereket. De hol van ez az államilag szervezett népirtásokhoz képest, amelyeknél napok, hetek alatt ölték meg emberek ezreit!?

A másik érv pedig az, hogy a keresztények még ezalatt a nyomás alatt sem megváltoztak, hanem inkább meghajoltak. És erre nagyon jó példa az, hogy ahol a szekuláris államszervezet meggyengül, és a keresztények szabadon garázdálkodhatnak, ott még az utóbbi években is elkövettek szervezett népirtásokat. És nem mellékesen, hanem bizony teljesen, és tökéletesen vallási alapon. Erre olyan példám van, amely alig több, mint 20 éve történt.

Nemrég beszámoltam a nyaralásomról, amelynek során mellékesen megismerkedtem Európa egyetlen muszlim többségű országával, Bosznia-Hercegovinával (Koszovót nem számítva). A muszlim többség megléte itt egyébként vitatható, a Wikipédia szerint 50,7% a muszlimok aránya. Az, hogy ebben az országban a muszlim a legnagyobb vallás, az viszont egyértelmű, mert a nem-muszlimok katolikusokra, ortodoxokra, és egyebekre oszlanak. Más felmérések más adatokat mutatnak, úgyhogy lehet erről vitatkozni, de nem ez a lényeg. A muszlim és nem muszlim lakosság egyébként ugyan keveredik, de nagyon markáns muszlim, ortodox és katolikus területek vannak. Ennek megfelelően egyébként Bosznia Hercegovina különös politikai struktúrát alkot. Ugyanis van a Bosznia-hercegovinai Föderáció, ahol a muszlimok és horvátok (katolikusok) vannak többségben, és van a Boszniai Szerb Köztársaság (Republica Srpska), ami nem keverendő Szerbiával, de ott szerbek vannak többségben. Ennek egyébként nem voltam tudatában, amikor átutaztam. Az út egy kis részén a Szerb Köztársaság részén haladtam át, de turistaként nem vettem észre semmit.

Szarajevóban azonkívül, hogy megnéztem a szrebrenicai mészárlásról szóló múzeumot, megvettem Misha Glenny könyvét "The fall of Yugoslavia" címmel. Korábban nem érdekelt a jugoszláv háború, mert azt gondoltam, hogy, hát "Balkán, hülyék, csináltak egy csomó hülyeséget, nem akarok én ezzel foglalkozni!" A véleményem az előbbiről nem változott, csak az utóbbiról, nevezetesen, hogy a nyaraláskor kifejezetten kedvem lett ezt a könyvet elolvasni, bár Dubrovnikban nem sokat olvastam belőle, és utána fejeztem be, egyébként egy másik strandon.

Azt fontos tudni, hogy Misha Glenny nem egy helyi író, hanem orosz származású angol, aki a BBC tudósítója volt, és ekként járta be Jugoszláviát a háború alatt, és sokszor ott volt a legforróbb pontokon. Glenny beszél szerb-horvátul (ez valójában ugyanaz a  nyelv, ld. pl. 126.o., tehát elég jól meg is értette magát mindenhol. A könyv stílusában, főleg az elején humoros, ironikus, szakrasztikus akar lenni, aztán eléggé belekomolyodik. Nem mondja végig a jugoszláv háborút, gondolom azért, mert visszahívták Londonba. Van egy utószó, ahol inkább a nagyhatalmak szerepéről mond véleményt, és még mindig nincs lezárva a történet. A nagyhatalmak szerepéről Glenny a saját véleményét mondja el, ami helyenként különös, sokszor plauzibilis, de nem tudom megmondani, mennyire van igaza. Nem értek a témához, bonyolult is, és mivel offtopic, ebbe nem is megyek bele.

Amibe belemegyek, az a vallás szerepe az egész konfliktusban. És ebben Glenny véleménye nemcsak plauzibilis, de egyet is értek vele. Nem lehet azt mondani, hogy érdektelen vélemény, hiszen ő nagyon közel volt a mindennapi eseményekhez. Glenny egyébként oroszként esetleg a szerbek felé lehetne elfogult, de egyáltalán nem az, sőt, elég kritikus a szerbekkel. Nem is elfogultan szerb-ellenes, mert az EU-ban eluralkodó, "a bosnyákok egyoldalú áldozatok, a szerbek egyoldalú agresszorok" álláspontot is kritizálja.

De kezdjük talán azzal, amit az imént említenem kellett, hogy a szerb, a horvát és a bosnyák nyelv egyetlen nyelv. Glenny mind a három "népcsoportban" megértette magát, és sehol nem említ kommunikációs problémát. Tudtommal a szerb és horvát között árnyalatnyi különbségek vannak abban, hogy egy-egy szónak kicsit lehet más a jelentése, illetve több jelentéséből máshol lehetnek a hangsúlyok. A bosnyáknál ezt nem tudom. Az is egy fontos különbség, hogy a horvátok és bosnyákok latin betűkkel írnak, a szerbek pedig cirill betűkkel. Láttam útközben sok cirill betűs feliratot kétnyelvű táblákon, ahol a cirill betűk le voltak "graffitizva". De, ne felejtsük, hogy a cirill-latin ábécé különbsége egész pontosan a katolikus-ortodox különbséggel egyezik, azzal a kiegészítéssel, hogy az ortodox görögök görög betűkkel írnak, de ez Jugoszláviában nem fontos.

A bosnyákok pedig ugye latin betűkkel írnak, de muszlimok. Ők nagyobb részt megtért európai népek, és csak kisebb részt a hódító törökök leszármazottai. Jugoszláviában és Albániában további muszlim kisebbségek is vannak, de a bosnyák az, amelyik államalkotó szintet ért el. Egyébként pedig a bosnyákok is ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a szerbek és a horvátok. Nincs tehát nyelvi különbség. Genetikai különbség se nagyon van. Az egyetlen különbség a vallási, illetve az ebből fakadó írásbeli különbség. Amikor tehát a jugoszláv háború során szerbek, horvátok és bosnyákok támadtak egymásra, akkor ugyanolyan nyelven beszélő, ugyanolyan genetikájú népek csak és kizárólag vallási alapon különböztették meg egymást. A "bosnyákok" név Glenny könyvében így nem is szerepel, mert boszniai muszlimokról van szó, ahogy boszniai szerbekről és horvátokról. De még pontosabb lenne boszniai muszlimokról, ortodox hívőkről és katolikusokról beszélni, ezért innentől így fogok róluk beszélni. Mert csak ez a különbség köztük. Tehát bár nemzetiségi konfliktusnak tűnik a dolog, de valójában csak politikai, és igazából valláson alapul. Ahogy Glenny fogalmaz (172.o.)

"Valójában, ami meglepő - Bosznia-Hercegovinában különösen - hogy a muszlimok, horvátok és szerbek milyen közel állnak egymáshoz. A vallás az, ami elválasztja ezeket az embereket, bár ez nem egy felekezeti konfliktus."

Megjegyzem, ha csak a vallás választja el őket, akkor bár nyíltan lehet, hogy ezt nem hangsúlyozták annyira, de a mélyben ez bizony felekezeti a konfliktus. Ezt látni fogjuk Mladic videójában is, ahol nyíltan is vallásos az uszítás.

Na most a másik fontos dolog, ami kiderül Glenny könyvéből, hogy a háborúban népirtást, civilekkel szembeni erőszakos cselekményeket, nők megerőszakolását követett el mindenki mindenki ellen. Katolikusok, ortodoxok, muszlimok mindenki, mindenki ellen. Nem ugyanolyan arányban, a leginkább, legsúlyosabb, és legismertebb atrocitásokat ortodoxok követték el muszlimok ellen. Glenny könyvében a szrebrenyicai mészárlás benne sincs, korábbi atrocitások vannak benne.

Mi ebből a tanulság? Van tulajdonképpen egy nép, amelyet a politika megoszt, és azon az alapon tud csak megosztani, hogy ezeknek az embereknek különböző a vallása. Az ortodoxoknak be tudják mesélni, hogy a katolikusok, majd a muszlimok ki fogják irtani őket. Elhiszik, hogy a katolikusok usztasák (112.o.), mert a második világháborúban az usztasa tényleg sok atrocitást követett el az ortodoxokkal szemben (kozarai mészárlás). Ebből a félelemből az ortodoxok például eléggé lerombolják Vukovárt, és sok a civil áldozat (123.o.). Erről az olvasó talán hallott, mert ez a város igen közel van Magyarországhoz. A katolikusok persze tényleg követtek el korábban igazságtalanságokat, és Jugoszlávia felbomlása után az ortodoxokkal szemben voltak diszkriminációk is. No de ezt Vukovár lerombolásával megbosszulni nem igazságos, nem civilizált, nem arányos és nem jogszerű büntetés.

És ugyanezek az ortodoxok elhiszik, hogy a muszlimok is usztasák, pedig a muszlimok nem katolikusok. És bár igaz, hogy volt elég sok muszlim is az usztasában, de ez még kevésbé indok bármire is, mint a katolikusok esetén. De az ortodoxok elhiszik, hogy a muszlimok mindegyiküket ki fogják irtani. Attól félnek, hogy a muszlimok dzsihádot fognak kezdeni ellenük (70.o.). Ezzel mosták az agyukat (ugye, milyen ismerős?)  Ezért inkább jó előre elkezdik irtani a muszlimokat a saját és az elfoglalt területeken. A legismertebb szrebrenyicai mészárlást Glenny el se meséli, mert előbb vége a könyvének, de felsorol olyan eseteket, mint a prejidori mészárlás, doboji mészárlás, visegrádi mészárlás (201. o) zvorniki mészárlás,  a bratunaci mészárlás, brcskoi mészárlás (204.). A bratunaci mészárlásról szóló szemtanú  beszámolója volt számomra talán a legsokkolóbb az egész könyvben. Az ortodoxok erősebbek, mert Jugoszláviát inkább ők irányították, és a jugoszláv hadsereg fennmaradó része is inkább velük van, a fegyverzetük is. Szerbia maga is, és Szerbiát támogatja Oroszország is.

A katolikusok Nyugat-Európából kapnak támogatást, és lassan felzárkóznak. A muszlimokat csak nagy sokára kezdik támogatni a törökök, de fegyvert gyakorlatilag nem tudnak tőlük csempészni. Ezért járnak a muszlimok a legrosszabbul, legalábbis a népirtást illetően. A határokat illetően a végén kb. ugyanaz a helyzet, mint ami a Jugoszlávián belüli határ volt. Ha úgy vesszük, eleve igazságtalan, hogy ennyi ortodoxnak és katolikusnak kell Boszniában élnie. De ha úgy vesszük, hogy ez már Jugoszláviában így volt, és egyébként is csak vallásról van szó, akkor meg nem mindegy?

Mindenesetre nem csak az látszik, hogy a vallás milyen jó arra, hogy megosszon olyan embereket, akiknek aztán semmi más okuk nincs kiirtani egymás. Boszniában a szerb politikusok pontosan azt csinálták, mint ma a náci-populista politikusaink: arra uszították a nép fogékonyabb, hülyébb részét, hogy a muszlimok majd jönnek, és kiirtják őket. A muszlimok meg hozzájuk képest alig követtek el atrocitásokat. Az agymosott náci szerbek viszont egy csomót. Ugyanez a veszély fenyeget most is. Nem az, hogy a muszlimok kiirtják Európát, hanem, hogy egy náci rezsim kiirt sok millió muszlimot Európában. Egy "holokauszt" fenyeget, egy újabb náci veszély. Ezért tanulságos olvasni a "főpróbáról", a boszniai népirtásokról. Amit ott kicsiben kipróbáltak, az nagyban megismétlődhet. És nem lesz jó nekünk, de még a náciknak sem. Ahogy a boszniai keresztényeknek sem volt jó a népirtás összességében.

 Ratko Mladic ezen a felvételen, amikor elfoglalják Szrebrenicát, arról beszél, hogy: "eljött az idő, hogy bosszút álljunk a Muszlimokon". (1:29).

dnwbkn.jpg

De még egy érdekes dolog is látszik: a muszlimok, bár Európában talán itt vannak a legnagyobb tömegben együtt, volt hadseregük, volt és van egy országuk, vagy egy igen nagy országrészük egy országban, mégsem vezettek be sharia törvényt, és nem ők irtották leginkább ki az ortodoxokat és katolikusokat. Igaz az is, hogy ez azon múlott, hogy még így is gyengébbek voltak, és különösen, hogy a szomszéd országok közül nem volt muszlim. No de ebből az is következik, hogy ha a muszlimok máshol, Európában egy országban akár 4-10%-ot is érnek el, az még kevesebbre lesz elég, nem kell félni tőlük. Előbb várható az, hogy hülye katolikusok vagy ortodoxok elkezdik kiirtani őket, mint az, hogy ők tudják hatékonyan irtani a többieket. Ahogy Boszniában is történt.

És még egy kis érdekes rész. A 148. oldalon Glenny azt meséli, hogy Tito úgy tartott békét Szarajevóban, hogy ha elítéltek egy ortodoxot, akkor tuti volt egy pár hétre rá egy muszlim és egy katolikus elleni per is. Ez persze ilyen szinten hülyeség, de az biztos, hogy itt a szekularizmus békefenntartó ereje jelentős. Hogy az államnak szekulárisnak kell lennie, és akkor rendet lehet tartani. Az államnak, például a bíróknak egyenlően kell kezelni minden vallást. Nem a szám szerinti, erőltetett egyenlőség szintjén, hanem az egyenlő mérce szintjén. És akkor nem lesz baj. Ezért a szekularizmus bizony megoldás, függetlenül attól, hogy mennyi muszlim van, és a megoldás a szekularizmus.

Glenny könyve megszakad valahol a háború közepén. Még Szrebrenyica sem szerepel benne, hát még összesítés. A Wikipedia „Bosnian War” c. szócikkben van egy táblázat, amely az áldozatokról számol be:








Látható, hogy a bosnyák áldozatok száma nagyobb, mint a többi népcsoport áldozatainak száma. Egyedülálló módon a muszlimok az egyetlen népcsoport, amelyiknél a civil áldozatok száma nagyobb, mint a katonai áldozatok száma. Mindkettő oka a durva népirtásokban keresendő. Azóta, mint ismeretes, több ítélet is született, amelyben megállapítottak népirtásokat, melyeket ortodox szerbek követtek el muszlimok ellen.

Címkék: könyv iszlám keresztény népírtás

> komment

John Lennon: Képzeld, hogy nincs vallás...

Brendel Mátyás 2021.07.02. 21:30

 

imagine_1.jpg

A dalszöveg hevenyészett fordításban magyarul (nem én követtem el):


Képzeld el

írta: John Lennon

 

Képzeld el, hogy nincs menny

Könnyű, ha megpróbálod

Nincs pokol alattunk

Fölöttünk csak az ég

Képzeld el az összes embert

Ahogy csak a mának él.

 

Képzeld el, hogy nincsenek országok

Nem is nehéz megtenni

Nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne

És nincsenek vallások

Képzeld el az összes embert

Ahogy békében élik életüket.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Képzeld el, hogy nincs tulajdon

Csodálom, ha el tudod

Kapzsiságra vagy éhségre nincs szükség

Minden ember testvére a többinek

Képzeld el az összes embert

Megosztván egymással az egész világot.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

 

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Fogd meg kezem és csatlakozz hozzánk

És a világ egyként, egyként fog élni.

 

Jó, persze, bevallottan álmodozó, és naiv. És persze, ha nem lennének vallások, akkor a nacionalizmus még mindig ott lenne, és háborúk is lennének. Bár a dalban ennek megszüntetése is szerepel, de ezt jóval nehezebb megoldani, mert a nacionalizmus nagyon sok ember nagyon erős érzelmein alapul. De azért a vallás durván sokat ad hozzá a rossz dolgokhoz, és sokkal jobb lenne a világ nélküle. És a vallás egy olyan dolog, amit oktatással, művelődéssel, az emberek felvilágosításával azért nagyon le lehet redukálni. És ebben már óriási lépéseket ért el a művelt, nyugati civilizáció. És még annyira nagyon meg se erőltette magát ehhez. De még van mit tenni, bőven.

Címkék: zene vallás szekularizmus

> komment

süti beállítások módosítása