Hívő: Ha te nem hiszel Istenben, akkor a te életednek nincs értelme.
Ateista: Miért, a tiednek van?
Hívő: Én hiszek Istenben, tehát van.
Ateista: Azt mondod tehát, hogy számodra az az életed értelme, amiről azt hiszed, hogy isten mondta neked?
Hívő: Nem hiszem, ő mondta.
Ateista: És mi az? Mi szerinted az életed értelme?
Hívő: Szolgálni Isten dicsőségét.
Ateista: És miért lenne ez az életed értelme, még ha isten azt is mondta volna neked?
Hívő: Mert Isten nagy úr, Isten hatalmas Úr, Isten parancsait követni kell.
Ateista: Hadd kérdezzek valamit. Te hol dolgozol?
Hívő: A gumigyárban.
Ateista: Szereted a munkád?
Hívő: Már hogy szeretném? Egy nagyon egészségtelen, büdös hely, és egész nap csak robotolunk.
Ateista: És a főnököd?
Hívő: Egy parancsolgató, akaratos, erőszakos ember. Mindig, mindenben azt akarja, amit ő akar.
Ateista: És keresztül tudja vinni?
Hívő: Hát, elég nagy hatalma van. Ha nem teljesítjük, amit mond, könnyen munkanélküliként találhatjuk magunkat.
Ateista: Túlóráztat?
Hívő: Hajaj, nagyon is sokat, törvénytelenül is. Elég gonosz ember.
Ateista: Mondhatjuk azt, hogy a te életed értelme az, hogy a gumigyárban dolgozol?
Hívő: Dehogy mondhatjuk! Utálom, csak azért csinálom, mert muszáj.
Ateista: Mondhatjuk azt, hogy az életed értelme a túlórázás?
Hívő: Dehogy mondhatjuk, csak azért csinálom, mert parancsolták, és a főnök nagy úr.
Ateista: Értem, tehát láthatjuk, hogy attól még nem lesz valami az élet értelme, sőt, az életed értelme sem, hogy egy nagy hatalmú úr azt parancsolja. Istent szolgálni azért érzed az életed értelmének, mert te magad érzed úgy. A főnököd megparancsolhatja neked, hogy dolgozz a gumigyárban, sőt, hogy túlórázz a gumigyárban, de azt nem, hogy szeress a gumigyárban túlórázni. Istent szolgálni is csak azért érzed az életed értelmének, mert te magad így érzel. Most függetlenül attól, hogy ez szerintem hitvány egy cél, mégiscsak attól van szó, hogy azért a célod, mert neked ilyenek az érzéseid. Az életed céljait az érzéseid határozzák meg, nem holmi istenek. És szubjektívek. Azaz az életnek nincs is objektív értelme, nincs egyetlen, igaz értelme. Nekünk, ateistáknak azok a céljaink, amit mi szeretünk, és csak annyiban különbözünk tőletek, hívőktől ebben, hogy mi nem támaszkodunk holmi képzelt istenre ebben a kérdésben, amelyben nincs szükség semmiféle mankóra: az életed céljait nyugodtan alakíthatod a saját érzéseid szerint, szabadon. Ti egy képzelt főnök rabjai vagytok, mi szabadok. Nekünk nem kell egy képzelt főnököt szolgálni, mi nyugodtan sportolhatunk, művészkedhetünk, gyerekeket nevelhetünk, oktathatunk, blogolhatunk, könyveket írhatunk, utazgatunk, szerelmeskedhetünk, amit csak szeretünk csinálni, és mondhatjuk, hogy nekünk ez az értelme, mert mi így érezzük.
Hívő: Ezeket mi is csinálhatjuk.
Ateista: Ti is, de egyrészt hagyjátok a képzelt istenetek, azaz valójában a papoknak, az egyháznak azt, hogy beleszóljon ezekbe a dolgokba. A papjaitok beleszólnak abba, hogy hogyan szerelmeskedjetek, nekünk nem szólnak bele a papok. És nekünk nincs szükségünk mankókra, mi nem veszünk a nyakungba képzelt, akaratos főnököket. Mi szabadok vagyunk.