Az abortusz és a mesterséges megtermékenyítés a közelmúltban több hír, nyilatkozat, törvény, politikai döntés miatt került előtérbe. Mindezek vagy közvetlenül, vagy közvetve erősen kapcsolódnak az egyházhoz, természetesen keresztény egyházakhoz, és elsősorban a katolikus egyházhoz. Mik voltak ezek a hírek, amelyekre utalok?
1) Veres András püspök elítélte a mesterséges megtermékenyítés minden formáját.
2) A lengyel törvényhozás totál szigorú abortusz-törvényt vezetett be. Erős egyházi uszítással.
3) Lengyelország és Magyarország is csatlakozott egy abortusz-ellenes nemzetközi egyezményhez, amelynek egyetlen másik EU ország nem tagja, és olyan országok tagok, mint a Bolsonaro vezette Brazília, Szudán, Fehéroroszrszág, és hasonlók.
A magyar kormány álláspontja egyébként ebben a kérdésben nem teljesen szélsőséges, ennek oka részben a populista politika, azaz nem akarják elveszteni szavazók tömegeit. Ennek ellenére sosem lehet tudni, mikor szereznek mégis érvényt a nemzetközi szerződésnek. Az Orbán kormány sokszor hazudozott már hasonló kérdésekben, amikor fokozatosan vezettek be szörnyű dolgokat, mindig azt ígérve, hogy nem fognak elmenni a falig. Aztán elmentek, még át is törték. De ennek a blognak nem a politika a fő témája, ebbe tehát csak idáig menjünk bele. Idáig bele kellett menni, mert nem mehetünk el amellett a veszély mellett, amelyet a katolikus egyház jelent ebben a témában, és amely valós, politikai, mindennapos veszély. Ugyanezt támasztja alá a lengyel helyzet, ahol a kormány odáig elment, hogy az olyan magzatot is meg kell szülnie a nőnek, amelyről lehet tudni, hogy halvaszülés lesz. Miféle beteg hozzáállás ez?
A magyar kormány álláspontjában van továbbá egy olyan kognitív disszonancia is, hogy alapvetően érdekeltek a népesség szaporodásában, érdekeltek a demográfiai probléma megoldásában. Veres András püspök pedig ezt is elítélte, és itt a kormány kénytelen volt szembemenni az egyház dogmáival, mert az egyébként meddő párok gyerek utáni vágya is egy olyan dolog, amit a politika nehezen ignorálhat, és akárhogy is, de ez gyerekeket jelent. Tehát a kormány itt érdekelt kiállni a mesterséges megtermékenyítés mellett.
Mi kapcsolja össze a mesterséges megtermékenyítés és az abortusz témáját? Mert ugye van közöttük egy nagy ellentét: az abortusz kevesebb gyereket jelent, a mesterséges megtermékenyítés pedig többet. Az összekötő elem az, hogy a mesterséges megtermékenyítést manapság, természetes okokból gyakorlatilag nem tudják, vagy igen körülményes lenne technikai abortusz nélkül kivitelezni. Arról van szó, hogy a lombikban történő megtermékenyítéskor több petesejtet termékenyítenek meg több spermiummal, majd ezt elteszik, ebből az anyának beültetnek egyet, és amikor ez sikerrel jár, akkor a többi zigótát kidobják. A katolikus egyház álláspontja pedig éppen ezért az, hogy végül is ellenzik a mesterséges megtermékenyítést, mert a cél jó, csak együtt jár egy pár abortusszal.
Na most ezek után nézzük az érveket, és kezdjük nagyon az alapoktól! Az egész kérdéskör egyik központi, filozófiai kérdése az, hogy mi számít embernek. És itt mindjárt az elején külön kell választanunk két dolgot: mi számít embernek biológiai és jogi szempontból. Azt is mindjárt szögezzük le, hogy az a kérdés, hogy mi számít embernek biológiai szempontból nagyjából ténykérdés. Az, hogy mi számít embernek jogi szempontból viszont nagyrészt nem ténykérdés, hanem konszenzus kérdése. Bár nyilván fontos tények játszanak szerepet benne.
Biológiai szempontból mondhatjuk azt, hogy vannak homo sapiens génekkel rendelkező sejtek, és ezek emberi sejtek. Meg kell említenünk azt is, hogy a hímivarsejt és a petesejt is emberi sejt, az egyház mégis ott húz egy nagyon erős vonalat, amikor ezekből szaporodni és fejlődni képes zigóta keletkezik. Ez elsőnek konzisztens, és lényeges érvnek tűnik, de nem az. Miért is?
1) A természetben a megtermékenyített petesejtek, azaz az a zigóták egy igen jelentős része természetes úton elvetél (a Wikipédia szerint 30-40%), méghozzá úgy, hogy a nő észre se veszi ezeket. Keresztény hívő szempontból tehát isten nagyon sok abortuszt végez, vagy nagyon sok abortuszt néz tétlenül végig.
2) Teljesen mindennapi tevékenységünk során, mint hajvágás, borotválkozás, sőt, emberi beavatkozás nélkül, magától is teljes értékű emberi sejtek hullanak el. Például bőrsejtek állandóan kopnak le az emberről. Mondhatja valaki, hogy ezek pusztán egyedi sejtek, de a zigóta szintén csupán egyetlen sejt, és nem komplexebb ezeknél a sejteknél.
Az egyház tehát igazából eléggé önkényes, és inkonzisztens határvonalat húz. A legjobb egyházi érvelés valami olyasmi lehetne, hogy szerintük annak van jelentősége, hogy a megtermékenyített petesejtből, ha túléli azt a bizonyos természetes abortuszt, akkor "normális esetben" ember lenne. Míg az elhulló bőr, köröm, hajsejtből nem, és a petesejtből és hímivarsejtből önmagában szintén nem. De az sem igaz, hogy a zigótából, ha kitesszük a napra, ember nő ki, a zigóta emberré válásához is az anya szervezete szükséges, és a dolog egyáltalán nem automatikus, nem önálló.
Végül, az egész érvelés a potencialitást isteníti, nem pedig az aktuális tényt, miszerint a zigóta önmagában semmivel nem komplexebb egy elhulló bőrsejtnél. Kérdéses, hogy miért kellene a potencialitásnak ekkora jelentőséget tulajdonítani.
Itt már kezdünk átmenni abba a kérdésbe, hogy mi az ember jogi szempontból. Jogi szempontból ugyanis az egyik alapvető szempont a nők szabadsága. Az, hogy a nők vállaljanak egy terhességet, egy szülést, és általában még a gyereknevelés nagy részét is, az egy óriási feladat. Eme feladat elvállalásában a nőket megilleti a döntés joga, ezt nevezzük szabadságnak.
Egy kis kitérő arra, hogy a férfi, az apa szabadságjogai miért másodrendűek ebben a kérdésben. A férfi a nőhöz hasonlóan dönthet arról, hogy belemegy-e olyan szexbe, amely szignifikáns valószínűséggel eredményezhet gyereket. Országos tekintetben az olyan kérdések, hogy a nő nem vallja be a férfinak, hogy nem szed fogamzásgátlót nem relevánsak. Az már egy kicsit relevánsabb, hogy általában itt sem a nő van domináns helyzetben, azaz még mindig inkább férfi-soviniszta társadalomban élünk. De ezt a kérdés az abortusz szempontjából nagyon kis tényező. A nemi erőszak viszont már inkább.
Na, most ha nem nemi erőszakról van szó, akkor miután a nő és a férfi közel egyenlően szabad a gyerek megfoganása tekintetében, ezután viszont a nő és a férfi nem egyenlő. A férfi a "gyerekvállalás" során nem vállal terhességet és szülést. Továbbá, a magyar jogi és mindennapos gyakorlat szerint a gyereknevelés is inkább a nő terhe. Ennek még mindig van egy kis biológiai alapja a szoptatás során. Ha a férfi nem akarja a gyereket felnevelni, akkor ugyan tartásdíjra kötelezhető (kérdés, hogy fizeti-e), de az esetek többségében a nő az, akinek a gyereket odaítélik, és a nő az, akinek fel kell nevelni a gyereket. Elenyésző azon esetek száma, amikor egy férfi nevel fel egy az anya által nem akart gyereket (én nem tudok ilyenről, de nem is nagy a merítésem). Azon kivétles esetekben, amikor a férfi akarna ilyet, de a nő nem vállalja, természetesen a férfit sújtja egy kicsit a szabadság korlátozása, de ez igen ritka eset.
A férfinél relevánsabb érv volna a gyerek jogai. Már, amennyiben lennének ilyenek. Ha egy 15 éves gyerekről lenne szó, akit az anya nem akar tovább nevelni, akkor ott nyomós érv az, hogy a gyerek élethez való joga erősebb, mint az anya szabadságjoga arra, hogy mondjuk ne dolgozza "halálra" magát. De vannak-e egy zigótának ilyen jogai? És itt kezdődik az a kérdés, hogy jogi értelemben mi az ember. Megjegyzem, hogy a 15 éves gyereknek szavazási joga nincs, de élethez való joga van. Tehát a "van-e joga" kérdés is összetettebb, és fokozati kérdés.
Visszautalva a bőr és hajsejtekre. Azok homo sapeins DNS-sel rendelkező, részben teljes értékű sejtek is lehetnek. Mégis azt mondjuk, ezeknek a sejteknek, csak azért, mert homo spapiens DNS-sel rendelkeznek, nincs olyan élethez való joguk, ami egy hangyányit is számítana. És ezért olyan "csip-csup" okokból is megszabadulunk tőlük, mint az, hogy "normálisan" nézzünk ki. Ehhez képest az abortusz vagy mesterséges megtermékenyítés esetében sokkal nyomósabb okaink vannak a homo sapiens sejt megsemmisítésére.
Na, most, ha a homo sapiens DNS nem elég, akkor mi az, ami számít jogi szempontból? Ha jól meggondoljuk, akkor az számít, hogy az adott élőlény elér-e egy bizonyos fejlettséget. Nemcsak a zigótának nincs élethez való joga, de az általános konszenzus szerint egy muslincának sincs, egy tyúknak sincs, sőt, akár egy szarvasmarhának és disznónak sincs. Miért nincs? Azért, mert egy kis túlzással, nem tud "fejben integrálni". Igaz, hogy a legtöbb hívő sem tud, de hát ez van.
Egy kicsit komolyabbra fordítva a szót. Akkor gondoljuk azt, hogy valamely élőlénynek joga van az élethez, és ez a jog súlyosan nyom latba egyéb jogokhoz képest, ha igen magas intelligenciával és érzelmekkel rendelkezik. Olyannal, amit öntudatnak nevezünk. A világon naponta szarvasmarhák, disznók, és egyéb állatokat lövünk halálra csupán azért, hogy együnk. Sokszor még a szarvasmarhánál okosabb állatokat is megölünk, azért, mert mondjuk veszélyt okoznak. Olykor még olyan állatokat is megölünk, ahol már az öntudat is felmerülhet. Magasabb rendű majmoknak, és más élőlényeknek akár bizonyos fokú öntudatuk is lehet.
De maradjunk a szarvasmarhánál, mert az evés igazából közepes szinten nyomós ok. Valójában ugye azért szarvasmarhák leölése nélkül se halnánk éhen, de azért a világ élelmezése szarvasmarhák nélkül kissé problémás lenne. Megjegyzem, a vegetáriánusok szerint egyszerűbb lenne szarvasmarhák nélkül, de azt sose mondják meg, milyen élelmet akarnak termelni az alpesi legelőkön. Füvet és fát ugyanis nem tudunk enni.
A magyar törvények jelenleg 12 hetes korig engedélyezik az abortuszt. Ez az a kor, amikor állítólag olyan jelentős fejlődésen esik át a magzat, hogy lehet arról beszélni, hogy érez és gondolkodik. Egy bizonyos szinten. Öntudata még egyáltalán nincs ekkor. Hangsúlyoznám, ez a törvény, a jelenlegi állapotában, amely megengedi szarvasmarhák megölését élelmezési indokkal, de nem engedi meg 12 hetes magzatok elpusztítását viszonylag nyomós indokból sem, még mindig nem következetes, még mindig az abortusz-elleneseknek kedvez. Merthogy a 12 hetes magzat még sehol nincs a szarvasmarhához képes sem intelligenciában, sem érzéseiben, sem öntudatban. És akkor a majmok leöléséről nem is beszéltünk, aminek nem tudom, pontosan, mik a törvényi előírásai.
Emiatt azok a részletek, hogy a 12 hetes magzat pontosan menyit érez, és mennyit gondolkodik, nem is fontosak. Én nem vagyok orvos, nem vagyok az emberi egyedfejlődés szakembere, én nem tudom egész pontosan megmondani, hogy a 12 hetes magzat mit érezhet, vagy mit gondolhat. Abban biztos vagyok, hogy kevesebbet, mint egy szarvasmarha, és sokkal kevesebbet, mint egy csimpánz.
Milyen érvekkel jöhetnek még a hívők? Ők azzal az "érvvel" jöhetnek, hogy a gyereknek lelke van, és ez a lélek a megtermékenyítés után közvetlenül kerül bele a zigótába. De mit jelent ez? Nem tudjuk. Nem ismert számomra olyan dokumentum, amelyben az egyház, vagy teológusok részletesen leírnák, hogy ez a hipotézis: (i) Mit jelent (ii) Hogy működne a lélek belemenése a sejtbe (iii) Mi igazolja. A "mit jelent" és "hogy működik" kérdések nemcsak önmagunkban fontosak, hanem például akkor is, ha visszatérünk a haj és körömsejtek esetére. Azokban talán nincs lélek? Vagy például a csimpánzban van lélek? Merthogy öntudata, úgy látszik, hogy van.
Ilyen szempontból fontos például Waldmann Tamás és Nagy Gergely egyébként nyilván felszínes és alacsony szintű vitája, mert például Waldmann Tamás annyit mindenképpen jól csinált, hogy amikor a lélekre került sor, akkor nekiszegezte Nagy Gergelynek a kérdést, és Nagy Gergelynek halvány lila dunsztja nem volt. Nem tudott letenni egy olyan elméletet, amely több lett volna halvány lila ködnél, sem hatásmechanizmust, sem pedig igazolásokat. Miért fontos ez?
1) Az igazolás terhe egyrészt azért van a hívőkön, mert ők állítják valaminek a létezését. Az egyedi egzisztenciális állítások esetén pedig logikai okokból az igazolás terhe az állító félen van. Csak úgy hinni mindenféle dolgok létezésében igazolás nélkül hülyeség.
2) De itt még súlyosabb a helyzet. Mert itt a hívők akarnak a hitük alapján tiltani valamit. És ezért is van az igazolás terhe még jobban rajtuk. Igazolás nélküli hit alapján tiltani valamit másoknak, az tényleg nem demokratikus dolog.
Waldmann Tamás ezt is jól csinálta, amikor úgy érvelt, hogy rendben, ha a hívők igazolás nélkül hisznek egy ilyen hülyeségben, az egy dolog. A hülyeséghez végül is nekik is joguk van. De "otthon, a négy fal között" tegyék! Waldmann egy kicsit tovább ment, és ennyi meg is illeti a hívőket. A templomban, a prédikációkban nyugodtan hihetnek ebben az igazolatlan mesében. Sőt, Veres András a saját híveit akár győzködheti is arról, hogy ne vegyenek részt lombikbébi programokban.
De, ha tiltó törvényt akarnak másokra ráerőltetni, mint például a lengyelek, akkor a hülyeségük már nem magánügy, az már diktatórikus elnyomás. Ilyet ne merészeljenek csinálni!
Hogy megértsük, micsoda disznóságról van szó, vegyünk egy párhuzamot! Pontosabban párhuzamok egy sorozatát. Ha be akarják tiltani a csimpánzok megölését, az a mai, nyugati társadalomban valószínűleg többséget kapna. Mert a csimpánzok mégiscsak képesek nyelvileg is kommunikálni, és van öntudatuk is.
Ha a vegetáriánusok be akarják tiltani a szarvasmarhák megölését, akkor az a mai társadalomban még mindenképpen nagyobb ellenkezést váltana ki. De ennek még eljöhet az ideje. A szarvasmarhák azért mégiscsak elég nagy, érzésekkel, és bizonyos szintű "gondolatokkal" rendelkező állatok. Egy szarvasmarha megölésekor eléggé jelentős a szenvedés mértéke is. Emiatt Európában ezt szabályozták is.
Menjünk egy fokozattal lejjebb! Vannak olyan vegánok, olyan buddhisták, akik halat, tojást sem esznek, hasonló okokból. A hal és tojásevészet betiltását már igazán szélsőséges dolognak érezzük. De még olyan buddhisták is vannak, akik egy muslinca megölését is bűnnek tartják, ezért ügyelnek arra, hogy még véletlenül se öljenek meg muslincákat. Ez közlekedési eszközök esetén például eléggé lehetetlen. Ha a buddhisták betiltanák a közlekedési eszközöket, akkor azt már biztosan túlzásnak érezzük. Pedig egy muslincának is lehet "lelke", legalábbis annyi erővel, mint egy zigótának.
De menjünk még tovább! Tegyük fel, hogy valakik azt hiszik, a fáknak is van lelkük. Ez nem egy olyan elrugaszkodott hit. Bár a katolikus hit kicsit még népszerűbb, de bármikor elkezdhet ilyen dolgokban is hinni akár a többség is. Na, most képzeljük el, hogy a fák lelkében hívő vallás azt mondja, hogy tiltsák ki a fakivágásokat, mert ők azt hiszik, hogy a fáknak lelkük van. Mi erre természetesen úgy reagálnánk, hogy ha ők ezt hiszik, nyugodtan tegyék! "Otthon, a négy fal között". A fákat nyilván nem a négy fal között vágják ki, tehát nyilván úgy értem, hogy ők, a saját erdeikben, a saját fáikat nyugodtan kímélhetik. Ők nyugodtan ne menjenek el favágónak. Lelkük rajta! De ne legyenek már olyan diktatórikus pszichopaták, hogy másoknak megtiltsanak dolgokat, csak azért, mert hisznek egy ilyen hülyeségben.
És ugyanezt mondjuk a katolikusoknak, keresztényeknek, vagy más vallásúaknak, is, akik hisznek a lélekben, és emiatt abortusz, sőt, lombikbébi program ellenesek. Az igazolatlan hitük alapján másoknak betiltani dolgokat, részben pozitív dolgokat is, ez diktatórikus önkény.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bátorítanám a nőket és a férfiakat felelőtlen szexuális gyakorlatra. Sem azt, hogy a nők könnyelműen, és érzés nélkül tekintség az abortuszt. Már csak azért is, mert egy nőnek még evolúciós alapon is érthető módon ez traumát jelenthet. De ez a nő saját döntése. Ezek érzelmi kérdések, ebben a nőnek szabadásgot kell adni a saját döntésre. Nem azt mondom, hogy az abortusz objektíve erkölcsös dolog, hanem azt, hogy az abortusz erkölcsisége, akárcsak az összes erkölcsi kérdés, relatív, szubjektív kérdés.
Összességében ennek a kérdésnek a "lélekkel" történő megközelítése mindenképpen hülyeség, mert nem a tények felől közelít, hanem igazolatlan marhaságok felől. Ha a tényeket nézzük, akkor beszélhetünk arról, hogy az élőlények egy spektrumot alkotnak abban, hogy melyik mennyire intelligens, mennyire van tudata, illetve milyen magas rendű érzelmekkel rendelkezik. Ezen a spektrumon hatért húzni, hogy melyik élőlénynek milyen jogai vannak, ez részben konszenzuális kérdés. Nehéz itt tökéletes igazságot tenni. A mai, európai törvények ebben a tekintetben elég konzekvensek, bár részleteikben kicsit vitathatóak: bizonyos állatoknak van joguk annyiban, hogy például tilos az állatkínzás. Nem szabad egy szarvasmarhát sem akárhogy megölni (az EU-ban). Egy megszületett gyereknek, 18 éves korig nincs meg az összes joga. Egy meg nem született gyereknek pedig 12 hetes kortól van élethez való joga. Szerintem ez így nagyjából rendben van. Lehet ezen még igazgatni de biztosan nem a vallásos irány az, amelyik a jó irányban igazít ezen.
