Jó ideje van a könyvespolcomon egy "Mormon könyve". Nem is emlékszem pontosan, hogy mikor, és honnan kaptam. Valószínűleg mormon hittérítők adták ingyen, én meg elfogadtam. Ilyenkor mindig dilemmában vagyok, mert ha abból indulok ki, hogy én biztos immunis vagyok a vallásos könyvekre, és abból, hogy egy bizonyos egyháznak van egy fix pénzbeli kerete, akkor kárt okozok nekik, tehát hasznot az emberiségnek. Ha azonban az igényt növelve esetleg valamilyen plusz finanszírozást gerjesztek, akkor lehet, hogy csak az emberiségnek okozok kárt. Ez persze egy embert tekintve jelentéktelen dolog, de ha az összes ateista követ egy mintát, akkor már van a kérdésnek jelentősége, és én azt mondom, hogy az ilyen könyveket inkább fogadjuk el.
Van még egy faktor: megismerni a különféle vallásokat nem árt, még ha hülyeségek is. Különösen fontos ez a valláskritikát folytató ateisták esetében, nekik ismerni kell azt, amit kritizálnak. Na most a vallások megismerésének is van azért egy határa, mert hát véges idővel rendelkezem, tehát azért minden marhaságot nem olvasok el. Így konkrétan a Mormon könyvét sem olvastam el az elejétől a végéig. Nekem egy olyan kiadásom van, amelyben a fejezeteknek van összefoglalója, és végiglapoztam, melyik fejezetben van valami érdekes. Elmondom: szinte az egész totálisan unalmas.
Emellett inkább egy kutatást végeztem el, hogy nagyjából mit lehet tudni a mormon egyházról. Először is több egyház van, amely a Mormon könyvében leírtakra hivatkozik, ugyanis ez a vallás is sok ágra szakadt, ahogy az már lenni szokott a vallásokkal. A legnagyobb szekta neve egész pontosan: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A postban röviden "mormon egyház" néven vagy az összes ilyen egyházra fogok hivatkozni.
Európában a Mormon vallásról keveset beszélnek, mert egy amerikai vallásról van szó, nem is túl nagy a hitközösség. Ha szó esik róla, leginkább a többnejűségről van szó. Pedig ez a vallás roppant érdekes, és igen tanulságos a története. Még ha a Mormon könyve unalmas is.
Megfigyelhető a nagy, monoteista vallások történetében az, hogy egymásra épülnek. A legelső, ma is aktív monoteista vallás a zsidó, és az Tanakh - amely nagyjából azonos az Ótestamentummal - az ő szent könyvük. A zsidó vallás is építkezik a korábbi politeista vallásra, ennek nyomai meg is találhatóak a Bibliában. Építkezik az egyiptomi vallásra is, és lehet, hogy Enkhaton monoteista reformja hatással volt a zsidó monoteizmusra is. Ennek részleteiről itt most nem írok.
Az teljesen köztudott, hogy a kereszténység a zsidó vallásra épül. Az első keresztények zsidók voltak, Jézus, ha létezett, zsidó volt, ha nem, sok zsidó elemből állították össze. A Biblia fele, az Ótestamentum a Tanakh-kal nagyjából megegyezik, a kereszténység tehát teljes egészében elfogadta a zsidók szent könyvét (meg egyébként el is utasította, de hát a vallás már csak ilyen ellentmondásos).
Még mindig ismeretes, bár ehhez már nagyobb műveltség kell, hogy a muszlim vallás "Könyv népei"-nek nevezi a zsidókat, és tágabb értelemben a keresztényeket is. Sőt, Mohamed elismerte Jézust, mint prófétát, aki sok okos dolgot mondott, csak hát nem a végső igazságot, és természetesen nem volt isten fia, és nem támadt fel.
Na most ha ezt a mintát megfigyeljük, akkor máris tanulságos, mert azt látjuk, hogy ezek a vallások soha nem tudtak egyszerre nagyon sok hülyeséget kitalálni, mindig csak keveset adtak hozzá a korábbi hülyeségekhez, vagy változtattak rajta valamit. Megfigyelhetjük a mintát, hogy mindig jött valaki, egy bizonyos vallásos közegbe, és valamilyen új alapon új vallást és hatalmat akart szerezni. Enkhatonnal is így volt, a zsidók is azért írták a Bibliát, hogy a kánaánita politeista népek közül kiemelkedjenek, megalapozzák az országukat.
A keresztényeknek a Római Birodalomban is kellett valami, ami más, mint a többi politeista vallás, de a zsidóktól is különbözik. A legkorábbi zsidó keresztények csak a farizeusoktól és szadduceusoktól akartak különbözni, de már sok zsidó diaszpórában volt, kezdett leválni egy nem is annyira zsidó réteg, és Pál felismerte, hogy tovább lehet ezt a vallás vinni, a nem zsidókhoz is.
Mohamed is hatalmat és Birodalmat épített ki a vallásával, ez volt a célja. Zsidó nem lehetett, a keresztények messze voltak, talán nem akart a pápa alá tartozni, vagy ki tudja, miért nem tetszett neki, mindenesetre úgy döntött, inkább ír egy teljesen új szent könyvet. De azért sokat épített a zsidó vallásra, és ezt el is ismerte.
Ha ide vesszük még a kálvinista és lutheránus szektákat, akkor azok bár nem írtak új könyvet, de megreformálták a vallási szabályokat. Szent könyvet talán azért nem írtak, mert ekkor már az olyan "gondolkodók", mint amilyen Luther és Kálvin volt, több könyvet írtak életük folyamán, és nehéz lett volna eladni azt, hogy ebből az egyik, és csak az egyik a szent, isteni sugallatra épült.
No és itt lesz érdekes a Mormon könyve. A Mormon könyvét a 19. században, az Egyesült Államokban írta (találta) egy bizonyos Joseph Smith. Szóval jóval a reformáció után, amikor már nem várnánk, hogy valaki új szent könyvet ír, új vallást alapít, legalábbis nem várnánk, hogy ezt emberek beveszik. Nem is vették be olyan sokan, a legtöbben nevetségesnek tartják a mormon vallást. Még a mormon vallásúak közül is sokan szabadkoznak, hogy azért nem egészen veszik szó szerinti igazságnak a Mormon könyvében leírtakat. Ismerős, ugye, manapság a Biblia is erre a sorsra jut. Egyre nagyobb mértékben.
Másrészt a 19. századi Egyesült Államok egy mozgalmas, részben még vadregényes ország. Itt még megtörténhetnek olyan dolgok, amelyek a megállapodott Európában nem. És Joseph Smith ráadásul az ország egy olyan vidékén élt, és egy olyan korban, amely bizony termelt ki új vallásokat. Angolul a vidéket "burned-over-district"-nek nevezik emiatt, és a kort "második nagy megvilágosodásnak". Többek között a Jehova tanúi vallás, és az Adventizmus is ekkor és itt született. De a Mormon könyve azért különleges.
Egyrészt, és ezt elismerem, kicsit csodálatraméltónak tekintem azt, hogy ez a Joseph Smith, vagy valaki más összehozzon egy ilyen könyvet. A könyv sok szempontból teljesen nevetséges, de mégis egy bizonyos konzisztenciával rendelkező történet, amelyet tök komolyan előadnak, és nem fikcióként. Meg kell jegyezni azt is, hogy ebben a korban az már elterjedt volt, hogy hasonló fiktív regényeket adtak ki. Mondhatni, a science-fiction már elkezd kialakulni. Mondjuk még nem annyira tudományos, de hát sokszor ma sem tudományos, amit sci-fi néven eladnak. A Mormon könyve több elképzelés szerint különféle könyvekből merített, köztük ilyen fiktív történetekből is, mint Solomon Spaulding egy kézirata. Ha a Mormon könyve nem is ilyen korábbi könyvekből áll össze, az látszik, hogy a történet alapja, nevezetesen, hogy zsidók Amerikába mentek, abban a korban nem volt szokatlan ötlet.
Joseph Smith állítólag aranytáblácskákat talált egy ládában, de ezek természetesen nincsenek meg. Érdekes dolog, hogy a Mormon Könyvében van két tanúságtétel, a hármak, és a nyolcak tanúságtétele. Míg az evangéliumok íróit nem tudjuk egész pontosan név szerint, itt az író(kat) is ismerjük, és három, majd nyolc ember névvel tanúságot tesz, hogy látták az aranytáblácskákat. Mondjuk az is igaz, hogy olyat is mondtak később, hogy csak "lelki szemeikkel" látták. Mindenesetre az, hogy névvel ennyi ember ilyet írásba ad, és soha nem von vissza, az furcsa.
Gondolhatunk arra, hogy Joseph Smith tényleg lopta a könyvét. Azt is, hogy maga írta. Azt is, hogy egy csoport esküdött össze, hogy megírnak egy ilyen könyvet, és alapítanak egy új vallást. Ez utóbbi esetben csodálatra méltó, hogy a csoport mennyire fegyelmezett. Bár sok közülük ugyanazon család tagja volt. A későbbi egyházszakadásoknál Oliver Cowdery elszakadt Joseph Smithtől, de mégsem kotyogta ki, hogy a könyv csalás.
A Mormon könyve legfontosabb motivációja és tanítása, hogy elszakad a keresztény egyházaktól, de azért mégsem zsidó vallásról van szó. Bizonyos kiadásokban, így a fenti képen is az alcíme az, hogy: "Jézus Krisztus egy másik testamentuma" Bár láthatóan közelebb áll a zsidó valláshoz, mint a keresztény szekták. A történet, amit elmesél röviden az, hogy bizonyos zsidó törzsek Judeából Amerikába mentek, és megőriztek eredeti zsidó tanításokat, de Jézus tanításait is, aki Amerikában is megjelent. Ez a tanítás nem tér el olyan nagyon a keresztény tanításoktól.
A Mormon könyve ma már teljesen nevetséges. Ezzel Joseph Smith nem számolt, vagy fel sem tudta mérni, vagy nem érdekelte. Akkoriban az indiánok eredetéről még nem tudtak sokat, sőt, általában a nyelvészet, genetika, archeológia, az emberiség őstörténetével, illetve az írásbeliség előtti történetével foglalkozó történelemtudomány nagyon gyerekcipőben járt. Smith tehát gondolhatta, hogy életében soha nem bukik le.
Ma viszont már ki lehetne mutatni, ha zsidók Amerikába mentek volna, és ennek sem lingvisztikai, sem genetikai, sem archeológiai nyoma nincs. Pedig az első kettő várható volna, ha a Mormon könyve igaz lenne. Így tehát a Mormon könyvét praktikusan cáfoltnak vehetjük. Smith sok esetben lebukik más dolgokkal is, például olyan háziállatokról ír, amelyeknek Amerikában Kolumbusz előtt nem volt nyoma.
És pont ez az érdekes a Mormon könyvében: van egy könyv, amelyre épül egy vallás, a vallásnak sok követője is van, és mégis, józan ésszel a dolog teljesen nevetséges, és tök egyértelműen cáfolódott. Ennél talán csak a Scientológia nevetségesebb, mint egy még modernebb, még extrémebb példa.
Ha a Mormon könyvét visszavetítjük a Korán, az Újtestamentum vagy az Ótestamentum keletkezésének idejére, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy azok is simán lehetnek kitalációk. Olyan kitalációk, amelynek némi valóságalapja van, és némileg máshonnan lopott mítoszok. Mindezt össze lehetett gyúrni egy olyan könyvvé, amely sok hülyét átver. Mert van elég hülye a világon. A korábbi "szent könyveknél" ma már a lebukásnak kisebb a veszélye, mert olyan régen írták őket, hogy nehezebb utánamenni a valóságnak. De azért azokat is bőven cáfolja elég dolog.
