Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Legfrissebb bejegyzések

Még több ateista hír

Friss hozzászólások

  • Brendel Mátyás: @meglévő alap: és ha a Yule fa a karácsonyfa elődjének számít, akkor sokkal előbb is állítottak. S... (2024.03.03. 22:55) Jézus nem karácsonykor született
  • Brendel Mátyás: @mezgag85: " Izrael biztostja már évtizedek óta Gázának nagyrészt az üzemanyagot, a vizet, az áram... (2024.03.03. 22:33) Eliszlámosodik-e a nyugat még ebben az évszázadban?
  • meglévő alap: A legnagyobb érdekesség számomra az, hogy a Biblia osztogatás legnagyobb ellenzője sokáig a római ... (2024.02.26. 20:42) Éjféli mise
  • Brendel Mátyás: @Mézgagé: nem fogtad fel a postot. a post arórl szól, hogy az Univerzum lehet véges idejű, de mégi... (2024.02.20. 16:58) Univerzum-modellek isten nélkül
  • Brendel Mátyás: @ABCenaturi17: a középkor sötétségét mutatja még a sok kínzás. nemcsak a gonoszság, hanem a butasá... (2023.12.13. 21:58) A legjobb ateista könyv, ever...

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) Biblia (16) biblia (11) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (11) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) irán (1) Irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (22) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodícea (1) teodicea (8) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) usa (4) USA (2) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (1) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Amikor Nietzsche könnyezett

Brendel Mátyás 2017.08.21. 23:18

when_nietzsche_wept.png

Általában nem szeretem a nem autentikus filmeket (nyilván könyveket sem). Miközben természetesen a nyilvánvaló fikcióknál az autentikusság igénye fel sem merül. Nyilvánvaló fikció alatt itt most azt értem, hogy a történet nem egy olyan keretben játszódik, amely valós történelmi keret, és ezáltal a valóság látszatát kelti. Ugyanakkor elképzelhető olyan fikció is, amely egy valós történelmi keretben, valós helyen, valós szereplőkkel játszódik, és a történet mégis fiktív. Fiktív történet alatt pedig megint csak természetesen nem azt értem, amikor egy valós történet néhány részletét az író saját fantáziája szerint kipótolja, kiszínezi, hanem azt, amire ez a film ("Amikor Nietzsche könnyezett", "When Nietzsche wept") tökéletes példa. Az egyik legfontosabb tudnivaló ugyanis a filmmel kapcsolatban, hogy teljesen kitaláció, miközben a kerete teljesen valós. Minden szereplő létezett, a történet akár meg is történhetett volna, ugyanakkor mindenki egyetért, hogy nem történt meg, Nietzsche tudtommal még csak nem is járt Bécsben. Ami egyébként egy érdekes dolog, ugyanis egy német ajkú, kulturális szempontból akkoriban igen fontos nagyvárosról van szó.

Tehát Nietzsche nem járt Bécsben és nem találkozott Josef Brauerrel, amit szerintem meg kellett volna említeni, méghozzá pontosan a film végén, amikor elmondják, hogy a szereplőknek mi volt a további sorsuk. Itt szerintem nagyon határozottan ki kellett volna írni, hogy a film történetei maguk fikciók, a keret pedig valós. Én mindenképpen így csináltam volna. Ennek elmaradása hiba, amit talán azért nem vesznek olyan véresen komolyan, mert nem merül fel egyetlen kicsit is hozzáértőben, hogy a film/könyv esetleg tényleg megtörténhetett. Azt gondolom, hogy a könyv írója, Irvin D. Yalom ezzel a kis fantáziával azt akarta talán kiprovokálni, hogy egy komoly vita induljon meg arról, hogy Nietzsche filozófiája mennyire hatott Brauer és Sigmund Freud pszichoanalízisére. Ennek a kérdésnek nem vagyok szakértője, és nem is akarok elmélyedni benne, ezért nyitva hagyom. Való igaz, hogy Nietzsche sokat foglalkozott emberi kérdésekkel, a filozófiája nem természetfilozófia volt, hanem szinte tisztán életmódbeli filozófia. Könnyen meglehet, hogy Freud tényleg olvasta Nietzschét, esetleg rajongott érte, és akkor sok hatással lehetett rá. Nietzsche filozófiája azonban semmiképpen nem foglalkozik egyedi betegségekkel, esetekkel, hanem általában egészen általános erkölcsi kérdésekkel foglalkozik. Valójában egyik hibája az, hogy túlságosan könnyen általánosít.

Két dolgot tartok mégis fontosnak ebben a történetben, az első nem tartozik az ateizmushoz, ezért csak rövidebben mondom el, a második már inkább az ateizmushoz tartozik.

Az első téma az, ahogy a filmben bemutatott Brauer a modern társadalom életvezetési kérdéseinek legtipikusabb, és legfontosabb problémáit veti fel, illetve éli meg az életében. Brauer munkájában nagyjából sikeres, karrierista, de a családját, és főleg a feleségét elhanyagoló, a szakmájának élő, de tulajdonképpen életunt, unalmas ember, aki a haláltól is fél. Brauer szeretne elválni, Brauernek tetszik Nietzsche szabadsága és önállósága. Ugyanakkor a film bemutatja a szabadság kettősségét, és ez el is hangzik egy nem tudom mennyire pontos Nietzsche gondolatban is: miszerint Brauer azzal éli a "legveszélyesebb" életet, hogy mindig a tökéletes biztonságban él. A "veszély" itt azért van idézőjelben, mert természetesen a biztonságban élés nem jelent veszélyt abban az értelemben, hogy veszélyes élethez vezetne, hanem Nietzsche (vagy Yalom) itt arra gondolhatott, hogy ez annak a veszélyét rejti magában, hogy lemarad dolgokról, nem él meg dolgokat, amit szeretne. Nem él "teljes" életet az illető. Ezt lehet egy ilyen metaforikus paradoxonban úgy megfogalmazni, hogy "a biztonságban élés a legnagyobb veszély".

Hozzá tartozik még ehhez az első témához is, hogy Nietzsche nyilván szabadon, individualistán élt, soha nem alkudott meg senkivel és semmivel. Ez mondjuk még csak nem is az a veszélyes élet, amit a hétköznapi értelemben ma annak mondanánk, Nietzsche élete nem volt veszélyben. Ő inkább non-komformista volt. Ugyanakkor ez a nem megalkuvása már mániákus, a "szabadsága" annyira eltúlzott volt, hogy ahhoz a reflexhez vezetett, hogy mindenkit elmart maga mellől, és magányosan élt. Ezt jeleníti meg a történet Lou Andreas-Salomevel, aki egy valós történelmi alak, és valóban volt egy olyasmi kapcsolata Nietzschével, mint ami a filmben szerepel. Nietzsche valóban beleszeretett, és Lou valóban elutasította. Vélhetően valóban csak Nietzsche intellektusa érdekelte, és a férfi maga nem volt neki rokonszenves, egyrészt azért, mert Nietzsche nem nézett ki olyan jól, a filmben kifejezetten elhanyagolt embernek mutatják be, másrészt az előbb bemutatott jelleme tényleg nem volt szerethető. Valószínűleg csak arra lett volna képes, hogy akkor fogadja el Lou-t, ha az aláveti magának, és felnézve szereti őt, amire Lou valószínűleg nem volt képes. Másrészt egyébként kíváncsi lennék rá, hogy ha képes lett volna rá, akkor Nietzsche nem taszította volna-e el magától amiatt, mert unalmassá vált volna számára.

Lout egyébként az a Katheryn Wynnick játssza, aki a Vikingekben Lagerthát játssza. De ez nem túl fontos, hiszen Lou itt csak egy mellékszereplő, aki Brauer és Nietzsche összehozásán mesterkedik. Wynnick szépen eljátssza a csábító nőt, aki azért törődik annyira Nietzschével, hogy meg akarja menteni, és ezáltal kerül sor a filmben történtekre. A Vikingek egyébként példa egy nem autentikus filmre, ahol a megtévesztés erősebb, és ezért sokkal kevésbé tetszik.

A fenti leírás egyébként Nietzsche egészen rövid analízise pszichológiai szempontból. Nietzsche írásaiban nagyon sokat támaszkodik a kritikára, ami nem baj, de ez nála már megszállottság, és a kritikája sokszor egyszerűen utálat, amit oly sok mindennel szemben érez, különösen akkor, ha valami vagy különösen, ha valaki versenytársról van szó, aki felébe kerekedhet. Így volt ez Wagnerrel. Nietzsche nem tudott behódolni vagy józan mértékben kompromisszumot kötni, de még azt sem tudta megállni, hogy ne támadjon meg valakit egy ilyen helyzetben. És ez már túlzás, hogy ösztönévé vált, hogy marjon. Lou valószínűleg ezt láthatta, és ezért még véletlenül sem akart a felesége lenni. Nietzschét ez, és sok más hasonló eset frusztrálta, ez haragot nevelt ki belőle, ami motiválta, fűtötte, hajtotta, és ez vezetett a filozófiájához, amely emiatt fele részt éleslátóan kritikus, fele részt pedig túlzó: akkor is rúg, amikor nincs miért.

Ehhez a témához tartozik még az is, ami szerepel a filmben, hogy Nietzsche nem tudja kigyógyítani magát ebből a tökéletes pszichoanalitkus, kényszerességből, de még csak nem is tudja objektíven látni magát. Nietzsche kényszeres viselkedése valóban a pszichoanalízisen túl még a tranzakció-analízis játszmái közé is tökéletesen illik. Ezt pedig - legalábbis a pszichoanalízis mélységéig - Brauer nagyon jól átlátja. Brauer csak éppen a pszichoanalitikus éleslátását a maga diagnózisában nem tudja bevetni: ő meg azt nem ismeri fel, amit róla írtam le fentebb: hogy a feleségével a kapcsolata tönkrement, hogy unja az életet, hogy mókuskerékben jár, hogy biztonsági játékos, és túl zárkózott életet él. Mellesleg a film azt is bemutatja, hogy Brauer azért nem rugaszkodhat el nagyon ettől a biztonsági élettől, mert az is idegen lenne tőle. A megoldás számára mégis a családi életének rendbetétele.

Mindenesetre azt jól bemutatja a film, hogy ez a két egészen okos férfi másokkal szemben okos, de magukkal szemben mennyire nem azok, és mennyire képtelenek megoldani a saját gondjaikat. Ehhez van a másikra szükségük, ami a filmben meg is történik, a valóságban nem, és Nietzsche végül is megőrül. Brauer nyilván nem, mert a munkája és családja mégiscsak bekorlátozzák annyira, hogy azért egyfajta védőkorlátot jelentsenek az őrülettel szemben.

Én fiatal koromban végigolvastam Nietzschét, és nagyon tetszett nekem. Tetszett, hogy valóban bármit kritizálni mert, nem voltak bálványai. Egészen addig tetszett, míg meg nem láttam azt, amit róla idáig írtam: hogy egyrészt a kritikussága egy reflex, és akkor is beleköt dolgokba, amikor hülyeség. Mégis használhatóak a művei, ha ki tudjuk válogatni a helyes és a helytelen kritikát. Ehhez még az is kapcsolódik, hogy az ilyen kritikáinál sokszor általánosít, mint például a németek lehúzásánál, vagy a nők lehúzásánál. A másik dolog, amit megláttam, hogy Nietzsche a saját életét nagyon elrontotta ezzel, és ezt kompenzálta a filozófiájával. Miután magányos lett, megracionalizálta, hogy miért magányos. Egy ilyen élet nyilván nem lehet példakép. Ezzel nem azt mondom, hogy nyárspolgárnak kell lenni, és senki nem élhet szabadon, illetve, hogy mindenkinek Brauerhez hasonlóan kell döntenie. Nem, csupán azt mondom, hogy akárhogy is dönt, az jó döntésnek kell lennie, és nem egy meggondolatlanul elkövetett dolog, amihez utána filozófiát gyárt.

Az ateista téma pedig közel áll Brauer problémájához, de egy olyan nézőpontból kell nézni, hogy Nietzsche a filmben teljesen ateistának van bemutatva. A valóságban nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy Nietzsche nem hitt istenben, hiszen az "Isten halott" állítás bár értelmezhető a "isten nincs" állítás metaforikus átfogalmazásaként is, de ez nem logikai szükségszerűség: érthető úgy is, hogy az emberiség magában ölte csak meg istent, azaz már nem törődik vele. A következmények szempontjából ez egyébként mindegy.

A következmény ugyanis, hogy felmerül a jól ismert két kérdés:

i) Ha nincs isten, akkor mindent szabad? Azaz az etika kérdése.

ii) Ha nincs isten, akkor az életnek nincs értelme?

Nietzsche egyébként emlékeim szerint ezt így nem veti fel közvetlenül, ő mindig csak foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de nem mondja ki őket ilyen egyértelműen. A "minden értékek átértékelése" és hasonló jelszavak viszont arra mutatnak, hogy igenis arról van szó Nietzschénél, hogy miután isten meghalt, átrendezhetjük az erkölcseinket, és ezáltal jutunk el az Übermenschhez.

Én többször kifejtettem már, hogy i) és ii) milyen hülyeség, mert az erkölcs és az életcél is relatív, mindkettőt mi határozzuk meg egyénileg, illetve közösségileg. Tehát sem i) sem ii) nem praktikus érv az istenhit mellett. Teoretikus érv amúgy sem lehetne, mert a praktikusságból nem következik, hogy valami úgy is van (a jó öreg "is-ought" distinkció miatt).

A film mégis jól bemutatja eme gyakorlati problémák súlyosságát és bonyolultságát. Hangsúlyozom, a probléma gyakorlati, mert elméleti szinten a dolog el van intézve azzal, hogy az erkölcsinket és életcéljainkat érzéseink szerint, szabadon választhatjuk, ennek legfeljebb a közösség lehet korlátja. Egy liberális társadalomban a törvény erejéig, azaz csak a legalapvetőbb szintig.

Azt is elég jól láthatjuk a filmből, hogy ezek a problémák végül is - akárhogy is erőltetik, akik így próbálnak az ateizmus ellen érvelni - nem specifikusak az ateistákra. Brauer problémáit egy hívő esetén ugyanúgy el tudjuk képzelni, ugyanúgy jellemző tud lenni a hívők körében, hogy valaki már nem szereti a feleségét, unalmasnak tartja a családi, kispolgári életet, a munkája szörnyű, vagy legalábbis nem elégíti ki. Ezekre pedig hívők és ateisták esetén is nagyon sokféle megoldás, vagy pótmegoldás fordul elő az életben.

A film nemcsak a gyakorlati probléma súlyosságát mutatja be, de végül is egy nagyon is emberi - nem túlságosan emberi, hanem reálisan emberi - de azért nem negatív végkifejlettel zárul: Brauer a családjával rendbe hozza a kapcsolatát, Nietzsche pedig Brauerban barátra lel, amivel megtöri a kényszeres köreit. Igaz, ezt a barátot rögtön el is hagyja, ami kell ahhoz, hogy a film visszatérhessen a hiteles történelmi folytatáshoz, illetve Nietzsche szabadságszeretetének szükséges is. Yalom itt szerintem annyit akart mondani, hogy Nietzsche megtarthatta volna a szabadságát attól még, hogy egy-egy alkalommal emberien viselkedik, és szerez egy-egy barátot. Sokat javított volna az életén. És ezzel én is egyetértek.

Címkék: film pszichológia nietzsche

> komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr9712770646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

profiügyfélszolgálat 2017.09.09. 19:54:27

A filmet még nem láttam, és az első ötszázmillió magyar találat a guglin ez a honlap. Közben viszont sikerült letöltenem angolul. Majd hamarosan megnézem. Most csak azt akarom mondani, hogy nagyon tetszett a filmkritikád. Ritkán olvasható ilyen magas színvonalú és sokoldalú filmkritika. Tehetnéd talán többször. Akár még régebbi kapcsolódó filmeknél vagy egyéb produkciónál is.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2017.09.09. 22:27:20

@profiügyfélszolgálat: szia, kösz. Ez itt egy ateista blog, nem egy filmkritika blog. Kevés olyan film van, amely ide köthető. Ez is csak félig kapcsolódott az ateizmushoz. Egyébként nem nézek olyan sok filmet, és nem mindegyikről van olyan fontos mondandóm.

Ami filmkritikám van, azt megtalálod a "film" kulcsszó alatt:

ateistaklub.blog.hu/tags/film
süti beállítások módosítása