Na, feleim, az a helyzet, hogy én pasztafári valláshoz tartozok, és a mi szent napunk ugyanúgy a vasárnap, mint a katolikusokéi. Mink is vasárnap tartjuk a szent misénket, amelyhez a spagetti olyannyira elengedhetetlen, mint a misebor a katolikusoknál. Megfőzzük szép szertartásosan, mindig csak ellen-coriolis kavarva a vizet a fazékban, és aztán szétosztjuk a lelki szegények között, mindenféle szósszal nyakon öntve, minthogy "szeresd az ellenséged", meg "all you need is love", meg "jól csak a színével lát a zember", "mindig add át a terhes nagymamáknak a helyed a buszon!", meg hasonlók.
Na, most és akkor az itt a problem, hogy meg van az írva nekünk az első parancsolatban, hogy:
1) Thou shall not use the spaghetti bought yesterday.
És aztán itt nem lehet ám trükközni, mint zsidó a paternosterral, vagy muszlim a sörrel, mert alapító szent atyáink rögtön észbe kaptak, és a második parancsolatban hozzátették, hogy:
2) ...or before.
Továbbá a közelben nincs nyitvatartó kiskereskedés, egy kilométernél messzebre gyalogolni vagy BKV-zni pedig már munkának számít, és az ugye ugyancsak tiltva vagyon az ünnepnapon, akárcsak a zsidó vallásban.
Szóval, tehát misére menni kötelező, vasárnap kell, spagettit kell fözni, nem szabad korábban vett spagettit főzni. Do the math!
Úgyhogy meg vagyunk mi lőve ezzel a vasárnapi boltbezárással. Most már csak az alkotmánybíróságban bízhatunk, mert a boltbezárás az csak egy törvény, míg a vallásos érzékenységünk, az mégis csak alkotmányos alaptörvényes jogunk. Vili, hogy melyik az erősebb kutya kopulál.