Az elmúlt napok legnagyobb nemzetközi filozófia-közéleti kérdése talán az volt, hogy kiterjedhet-e a sajtószabadság a vallás provokációjára? Én megindokoltam, hogy miért igen, sőt, miért kell, hogy provokáljuk, vagy egyenesen gyalázzuk a vallást. A vitában elhangzottak olyan érvek is, hogy az ateistának is lehet érzékenysége, és azt sem szabad gyalázni. Vagy ha nincs is ténylegesen érzékenysége, mert az ateisták nem oly mimóza, gyenge emberek, a jog előtti egyenlőség (tudjátok, az "egalité") azt mondja, hogy a törvénynek, és az elveknek mindenképpen egyenlőnek kell lennie.
Horribile dictu, abban az esetben, ha a vallások provokálhatatlanságát törvénybe foglalják, illetve mivel állítólag van ilyen törvény, ennek érvényt szereznek, akkor az ateisták gyalázását is egyenlő mércével kell ám mérni! Különösen, ha az ateizmus is vallás, ahogy olyan sok hívő mondja.
Azt gondolnánk, hogy olyan szöveget nem fogunk találni, amelyiket erre példának lehetne felhozni. Magam is meglepődtem, hogy de, igenis van ilyen példa. Méghozzá ismert, magyar példa. Van kérem olyan magyar "filozófusnak" tartott hülye, aki az ateistákat valami hihetetlen ész nélkül, és durván gyalázni merte. Úgy nevezik, hogy Hamvas Béla, és a "Bor filozófiája" c. könyvének mindjárt az elején található ateista gyalázó rész.
Ebben pedig ilyeneket találhatunk:
"Az ateisták köztudomás szerint szánalomra méltóan fennhéjázó emberek."
"...amellett, hogy elbizakodottak, ugyanolyan mértékben ostobák."
"Egészséges ember sántákkal és vakokkal verekedjék? Mert nyomorékok, jóindulattal kell közeledni hozzájuk."
"Fejlődésben visszamaradt, még értelemben is gyenge gyermekeknek kell őket tekinteni..."
"... az ateizmus, mint fogyatékos értelem és korcs kedély..."
És aztán jön még a fenti állításom megerősítése is: az ateisták egy "komikus vallásban hisznek". Ha ez igaz lenne, annál inkább nem kéne ugye gyalázni ezt a vallást. De persze nem igaz, és Hamvas nem is érvel igazán mellette. Az egész műve egy a kommunizmus által üldözött, a kommunistákra haragvó kisember kicsinyes bosszúja. Amolyan "szegény kisgyermek anyázása". A kisember, aki bizonyára csupán túl sokat öntött fel a garatra a bor filozófiájából.:)
Mivel egyebet nem tud, most jól lesajnálja az ateistákat, és úgy szidja őket, mint szódás a lovát. Ész nélkül. Műve száz százalék retorika, és nulla százalék logika. Tényleg, nem analizál, nem igazol. Nagy ritkán egy pár manipulatív hasonlatot dob be, mint azt, hogy az ateista szentje Einstein. Hát Bélám, az Úrban:) megmondom, én a relativitáselméletet elfogadom igazolt tudományos elméletnek, de Einstein zsenialitásától sem esek annyira hasra (voltak hasonló elméletek korában), és emberként, más nyilatkozataival nem feltétlenül értek egyet. Szóval ha egy ateistának, akkor minimum nekem nem szent. No de ez részletkérdés.
A fő dolog, hogy Hamvas durván sértegeti az ateistákat, könyvének idézett oldalai tömény szitkozódásból állnak csupán. Ha a vallást gyalázkodó írásokat betiltanák, akkor az ateistát gyalázó Hamvas Bélát is be kéne.
Továbbá mi, ateisták ezért Hamvas Bélát nem ölnénk meg (ha még élne), sőt, kicsit se pofoznánk fel, ahogy Bergoglio tenné. Mi elfogadjuk, hogy ha mi kritizáljuk a hívőket, és én, konkrétan, vagy Sigmund Freud pszichés betegeknek tekintjük őket, akkor Hamvas is gondolhatja ezt, le is írhatja azt, hogy mi vagyunk a fogyatékosok. Én abban bízok, hogy az olvasók többsége több meggyőző erőt lát Sigmund Freud hozzáértő érveiben, mint Hamvas Béla retorikus szösszenetében.
De ahhoz, hogy ez a döntés az olvasóra legyen bízva, hogy az olvasónak lehetősége legyen ebben dönteni, ahhoz meg kell engedni, hogy az ateisták gyalázzák a vallást, és a hívők meg az ateistákat.
