A hívők, muszlimok, de nálunk még inkább a keresztények gyakran kell, hogy szembesüljenek azzal, hogy a vallásuk erőszakos vagy korrupt. Például a muszlimok az iszlám terrorizmussal kell, hogy elszámoljanak, a keresztények pedig leginkább a korábbi inkvizícióval, de a jelenben is a pedofil papokkal, és néhány keresztény fanatikussal, akik elszabadulnak. De hasonló problémák merülnek fel, ha a korrupt egyházi vezetőkre, vagy gazdagságban tobzódó katolikus templomokra gondolunk.

Ilyenkor a muszlimok is - a hírekben leginkább egyes imámok nyilatkozatait halljuk - és a keresztények is - ilyeneket ezen a blogon is olvashatunk - gyakran próbálkoznak azzal a védekezéssel, hogy

"ezek nem igazi muszlimok, vagy nem igazi keresztények." 

Például az iszlám államról elítélő nyilatkozatot adott ki nagy sok idő után egy nemzetközi konferencián a jelenlévő muszlim és keresztény képviselők. 

Az ilyen szórványos nyilatkozatokban, illetve a személyes vitáim során is gyakran hangoztatott fordulat, hogy az erőszak nem ez igazi keresztény vagy muszlim hit része, és, hogy ezek az emberek nem igazi muszlimok vagy keresztények. Csakhogy evvel a védekezéssel több komoly gond is van.

Az egyik nagy probléma, amely ennek a cikknek a címét is ihlette, az az, hogy ez egy érvelési hiba. Egy olyan hiba, amelyet Antony Flew, legjobb éveiben ateista filozófus példája alapján neveztek el "igazi skót" érvelési hibának.

Flew példáját el lehet olvasni a Wikipédia cikkben, így csak egy mondatban foglalom össze: egy skót, amikor egy szexőrült aberdeeni kéjgyilkosról hall, akkor úgy reagál, hogy igazi skót nem tenne ilyet, és így védekezik, így védi a skótokról szóló, idealizált ideáit. Akárhány ilyen hírt hall, és akármennyire is nyilvánvaló, hogy bizony skótok az elkövetők.

A logikai hiba nyilvánvaló. Az "igazi skót" logikai hibája a cáfolás ellen immunizál egy ideológiát, és dogmatikus, metafizikai hitté teszi. Habár a kérdés nem bagatell, nem szabad egyszerűen kezelni. Való igaz, hogy egy általános összefüggést egy látszólag cáfoló eset miatt nem kell mindig feladni. A tudományfilozófiából tudjuk, hogy lehetnek különleges körülmények, mentőhipotézisek, amelyekkel egy látszólag ellent mondó esetet kezelni lehet. A példában szereplő gyilkos lehet valóban nem skót. Sőt, a hír lehet tévedés, vagy hazugság. Néhány esetben még egy olyan kényszeredett hipotézissel is lehet élni, hogy vannak igazi, és nem igazi skótok.

A tudományfilozófiában ez a problematika ismert, és régóta kutatott téma. Vannak például pozitív mentő hipotézisek, így fedezték fel például véglegesen a Neptunusz bolygót. Máskor ezek a mentőhipotézisek haszontalanok. Karl Popper például ad hoc hipotézisekről beszélt, melyek olyan segédhipotézisek, amelyek pont ilyen cáfolatok kiküszöbölésére hivatottak, de valójában már reménytelen hipotézisek. Lakatos Imre pedig arról beszélt, hogy ha egy kutatási program sok ilyen cáfolatot kell, hogy kezeljen, és egyre inkább erőltetett, ad hoc hipotézisekkel tudja csak kezelni, akkor degenerálódni fog. Ezért fontos a tudományfilozófiát jól ismerni az ateistáknak, mert a kérdés láthatóan azért nem triviális.

Nos, ha a keresztény vagy a muszlim vallást nézzük, akkor az már rég degenerálódott, illetve eredetileg is degenerált volt. Mert:

1) A Koránban és a Bibliában eleve vannak erőszakos részek, melyek bizony háborúra, népirtásra buzdítanak.

"A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Mt 3,12

"Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki." Mk 11:14

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert." Mt 10:34

"Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek." Jn 15:6

Hogy miért vannak békés és agresszív részek is eme "szent" könyvekben, arról egyszer majd részletesebben is fogok írni. Arról is fogok részletesen írni később, hogy egyáltalán nem határozható meg, hogy ha Jézus egyáltalán létezett, akkor mik voltak az eredeti tanításai, és mit melyik korai keresztény szekta aggatott rá. 

2) A keresztény és iszlám vallás történetében különösen nagy az erőszakos és korrupt esetek, sőt, egész korok  száma. De a többi vallásban is megtalálhatók az ilyen esetek.

3) Mivel a hit, mint olyan semmiféle objektív követelményt nem támaszt a hittételekkel szemben, ezért a békés, és erőszakos szekták kölcsönösen eretnekek egymásnak, de ez a reláció szimmetrikus, és nem ad megoldást a problémára. Mindkettő ugyanúgy hihet a maga igazában, mindkét fél kiátkozhatja a másikat, de egyiknek sincs jobban igaza a másiknál. Nincs helyes és békés eszközük és módjuk meggyőzni egymást. Az eretnekek "meggyőzése" a múltban maga is része volt a vallások legsötétebb, legerőszakosabb történetének. Amikor a békés keresztények kiközösítik, kiátkozzák az agresszívebb szektát, akkor is csak egyházszakadásról lehet legfeljebb szó, és végül ez is torkollhat erőszakba, más hatékony megoldás a vallásban nincs is, és nem is lehet.

4) A "nem igazi" muszlimok és keresztények kiátkozása nemcsak, hogy logikailag alaptalan, de hatékonytalan is. Igazából a történelem során soha nem volt különös hatása. Az egyházszakadások, "eretnek" szekták üldözése csak az erőszakot növelte, és mindig csak az "erősebb kutya" elvét valósította meg.

Ha játszásiból el is fogadnánk, hogy a terrorista, az inkvizítor, a népirtó, a korrupt, a kapzsi, a pedofil keresztény vagy muszlim nem igazi muszlim, akkor sem lépnénk egy tapodtat sem előre. A probléma ugyanis marad: miért ilyen iszonyatosan hatékonytalan a vallás a "nem igazi" hívek tévelygéseinek megakadályozásában?! És hangsúlyozom, hogy nem csak a kiközösítésükben nem hatékony, mert abban is az, de ez még nem elég jó megoldás. A valódi megoldás az volna, ha hatékonyan meg tudná a vallás előzni ezeket a dolgokat. De nem tudja, mert a hiba magában a hitben van. Hitbe ez bele van kódolva.