Azt gondoltam, hogy ez triviális, de úgy tűnik, el kell magyarázzam, mert vannak olyanok, akik nemcsak, hogy azt a képtelenséget hiszik, hogy az erkölcs abszolút valami, de még csak el sem tudják képzelni, hogy egy társadalom hogyan működhet nem abszolút erkölccsel. Abszolút erkölcs alatt azt a hitet értem, mely szerint vannak objektíven igaz erkölcsi szabályok, azaz az erkölcsi objektivizmust.
A kérdés az ú.n. moralitás-érvhez is kapcsolódik, amelyet Dosztojevszkij idézetével szoktak illusztrálni: "Ha nincs isten, akkor mindent lehet?" (Karamazov testvérek). És a kérdés nem is csak annyira egy ember cselekedeteiről szól, mint a társadalom egészéről. Amiről persze lehet azt mondani, hogy nem érdekes, valójában logikailag nem érv isten létezése mellett az sem, hogy - ahogy Voltaire mondta - "ha nem létezne Isten, akkor ki kéne találni" (Épître à l'Auteur du Livre des Trois Imposteurs), és ezt ő is úgy értette, hogy a társadalom érdekében. Mert Voltaire is úgy gondolta, hogy csak az istenfélelem tartja kordában az emberek egy jelentős részét. Aközött egyébként, hogy az emberek istenfélelem miatt nem követnek el valamit, és aközött, hogy azért nem követik el, mert abszolút rossz, mert isten így rendelte, van némi különbség, de egyik sem tartható erkölcsi nézet. Aki ugyanis csak félelemből nem követ el valamit, az nem erkölcsös. Aki meg azt hiszi, hogy valami attól abszolút jó, mert a nagyfőnök azt mondta, fogalomzavarban hisz.
No de mi van azért mégis a társadalommal? Az is megmenekül. Mi az, ami egy relatív erkölcs mellett működésképessé teszi a társadalmat? Nem olyan nagy rejtély, ha megfigyeljük a valós társadalmat, és nem vagyunk tök hülye hívők, akkor magunk is láthatjuk.
1) A homo sapiens az evolúció folyamán fejlődött ki, és társas lényként fejlődött ki, ennek pedig szelekciós előnyt jelentenek bizonyos kérdésben az egészen erős genetikai alapok által elősegített közös erkölcsi elvek. Ilyen az, hogy a homo sapiens az állatvilágban viszonylag szolidáris fajnak számít, aki sokszor együtt érez a másik emberrel akár csak azon az alapon is, hogy ember. Vagy például a saját népcsoportjával még inkább, a családja iránt pedig még erősebben. Vagy például a gyermekeket veszély esetében illik jobban védeni, mint a felnőtteket, mert a faj jövője szempontjából fontosabbak. Ez például komoly alapját képezi a társadalomnak. Ugyanakkor az akármilyen genetikai alapok sem jelentik azt, hogy ezek a közös erkölcsi elvek objektív igazak volnának, hanem szelekciós előnyt jelentenek. A genetikus alapok mellett pedig bárki bármelyik ilyen elvet átlépheti. Például nem kell, hogy szeresse a saját népét, szerethet jobban egy másik népet.
2) Hasonlóan, és ez már egy másodlagos evolúciós stratégia, hogy a társadalom a felnövekvő gyerekekbe belenevel bizonyos erkölcsi alapelveket. Az evolúció például nem egészen egyértelműen döntött arról, hogy a homo sapiens teljesen monogám, vagy poligám életet éljen, és ez a Föld különböző társadalmaikban máshogy van, és a szokást a gyerekeknek tovább adják, akik igen erősen erkölcsösnek érzik azt a verziót, amelynek beleneveltek. Ha az ember utánagondol, ez sem teljesen önkényes, hanem a Föld különféle részein a monogámia, míg máshol a poligámia lehet előnyös. A modern, nyugati társadalomban pedig reálissá vált az is, hogy szingli emberek felneveljék gyerekeiket, és eközben szabados párkapcsolati rendszert alakítsanak ki. Vagy például a patchwork-family is megszokott családforma lehet. Tehát ezek sem abszolút erkölcsi igazságok, hiszen át lehet lépni őket.
3) Bizonyos erkölcsi elveknél amellett, hogy sokszor genetikus alapja van, illetve belenevelik a gyerekekre, de emellett társadalmi konszenzus van róla. Elvben olyan is lehet, hogy egy bizonyos kérdésben csak véletlenül van egyetértés, mindenféle alap nélkül. Valójában ez nem valószínű, hiszen ha konszenzus van róla, akkor a gyerekekbe általában belenevelik. A konszenzus azért fontos mégis az első két alap mellett, mert a társadalmi szerződés elve alapján, ideális esetben ezek azok az elvek, melyeket törvénybe foglalunk. Ez pedig azért fontos, mert ha vannak kivételek, akkor ezeket büntetéssel, és a társadalomból való bizonyos idejű kivonással oldja meg a társadalom. Például a magántulajdon "szentsége" nem tudom, mennyire genetikus elv, de a kapitalista társadalomban ezt belenevelik a gyerekekbe, és ha valaki mégsem tartja be, és lop, akkor a törvény üldözi. Megint nyilvánvaló, hogy attól hogy valami törvény, nem jelenti azt, hogy erkölcsileg abszolút jó. Például, ha törvényt hoznak arról, hogy tilos a koldusnak pénzt adni, az attól még nem lesz erkölcstelen.
A 3-as ponthoz az is hozzátartozik, amit liberális demokráciának nevezünk. Azaz törvényben csak azokat a dolgokat tiltjuk, amelyekről konszenzus van, és amelyek fontosak a társadalom működése szempontjából. Így például az, hogy ki, kivel, mikor, mit, hogyan csinál az ágyban, azt nem annyira fontos megszabni az embereknek. A liberális demokrácia tehát nem szabja meg. Az 1-es pont miatt úgyis az van, hogy sok ember azért csinál elég sok gyereket. A Föld népessége egyelőre növekszik, és inkább a túlnépesedés a gond.
Ezzel szemben például a Katolikus Egyház, amelynek valójában semmi tapasztalata nincs elvben a szexről, az tiltja a fogamzásgátlót, holott erre nekik sincs sok okuk. Ahogy elmondtam, a társadalmunk nagyon is jól működik fogamzásgátlással együtt. A poén az, hogy olyan nagyon ez a katolikus egyház érdekeit sem szolgálja, és isten vélt érdekei szempontjából sem érthető, hogy miért olyan fontos ez. Ez inkább csak egy olyan "csak" erkölcsi szabály, amit arra használnak, hogy kontrollálják az embereket.
Nos, valahogy így működik a társadalom relatív erkölccsel. Minimum három nagy olyan effektussal, amely összefésüli a relatív erkölcsöt, de nem teszi azt objektív igazsággá. Így működik a modern társadalmunk, és ehhez semmiféle istenre nincs szükség. Isten létezésére nem csak nincs megfelelő igazolás, de egyáltalán nem kell ilyen mesét kitalálni. Megvagyunk nélküle, sőt, a világ leginkább ateista társadalmai tipikusan a legjobban teljesítenek erkölcsileg. "Legjobban" alatt a relatív erkölcsben természetesen csak azt értem, hogy a többség felfogása szerint.
