A Der Medicus (The Physician, Az orvos) egy történelmileg elég lazán vett, egyáltalánnem hiteles film. Ezt észbe vésve mégis ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a klasszikus, történelmi filmeket, amelyek szólnak valamiről, amelyeknek van valami mondandója, és nem baj nekik, ha több, mint két órát kell végig ülniük. Én egyébként németül láttam a filmet, nem tudom, magyar mozikban fogják-e vetíteni.
A Der Medicus nem ateista film, de azt lehet mondani, hogy a vallás és a tudomány ellentétéről szól. Ebben sem igazán hiteles, ugyanis a filmben szereplő legfőbb történelmi személy, Ibn Sina, vagyis Avicenna sokkal vallásosabb volt a valóságban. Sőt, ő kb az volt az iszlámnak, mint a kereszténységnek Aquinoi Tamás. Mégis, ő az a tudós, aki megőrizte nekünk Arisztotelész könyveit, mert ha a kereszténységen múlott volna, akkor ma szinte semmit nem tudnánk róla. Abban a korban az akkori legjobb tudást képviselő "filozófiát" és "tudományt" valóban a teljesen fővonalas iszlám vallás képviselte és védte. A gyakorlatban nem volt a kettő között ellentét, mert a tudomány nem volt egészen az, ami a mai tudomány.
A film tulajdonképpen nagyon sok szempontból a 11. századba vetít olyan dolgokat, amelyek később voltak jellemzők: a tudomány és a vallás ellentéte később volt jellemző. Olyanfajta felvilágosult, de minimum reneszánsz gondolkodás, amely a filmben megjelenik Ibn Sina vagy Robert Cole részéről a 11. században gyakorlatilag nem volt, lehetetlen volt. Az iszlám tudományellenessége is későbbi fordulat volt. És ez a fordulat egyébként egy érdekes téma, melyről bővebben én Bernard Lewis: "What went wrong" c. könyvében olvastam. Valóban később, ha jól emlékszem, a 16. században ment nagyon rossz irányba az iszlám.
És mégis, még ha történelmi fikciónak tekintjük is, a film egy élvezhető ábrázolása a tudomány és a vallás ellentétének, illetve a vallás bűneinek. Robert Cole gyakorlatilag teljesen reneszánsz tudós, aki többet akar tudni, aki a földi életre fókuszál, aki istennel mindig dilemmába kerül. A filmben több olyan mondat is van, amikor tulajdonképpen valláskritikai alapérvek hangzanak el, életbevágó körülmények között, de különösebben mély kibontás nélkül: isten miért engedi a szenvedést, isten miért tiltja a boncolást, amely minden bizonnyal csak segítene az orvosláson, és ezen keresztül az emberiségnek. Robert Cole különösebben szigorú logikai tudományos módszertan nélkül, de alapvetően empirikus beállítottságú, és az evilágnak, a jelennek él. A földi életet akarja jobbá tenni.
A film ábrázolja a vallás sötét oldalát is: az erőltetett, illetve rendezett házasságot, a boncolás tiltását, a tudásellenességet. A Der Medicus egyértelműen tudáspárti, csodálja a világ ismeretlen rejtélyeit, de megismerésükre törekszik. A film alap mondanivalója az, hogy a tudás érték, a tudást őrizni kell, a tudást tovább kell adni, az embereknek tanulniuk kell, az embereket tanítani kell. Ibn Sina azzal búcsúzik Robert Cole-tól, hogy átad neki egy könyvet, és arra biztatja, hogy a boncolás során szerzett ismeretek alapján korrigálja a hibáit. Ez pedig a tudományos módszer naiv popperiánus leírása.
Egy érdekes gondolat a film kapcsán: amikor Robertet elítélik, és "bűne" a zsidó közösségre száll, mert zsidónak adja ki magát. Ekkor felfedi magát, hogy keresztény. De nem tudja igazolni. Pont azért, mert a hitnek nincs igazolása. A film végül is azt is illusztrálja, hogy a hit mennyire igazolhatatlan, és ez miért jelent gondot. Nem csak arról van szó, hogy bárki kiadhatja magát zsidónak, ha különféle külsőségeknek meg tud felelni, mert a hit maga nem ellenőrizhető. Arról is szó van, hogy ha valaki nem zsidó, annak sincs igazolása. Pontosabban látszólag pont a zsidó vallásnak lenne egy empirikus igazolása, a körülmetélés, de egyrészt ez sem túl biztos (keresztények és muszlimok is elvégzik), másrészt a film bemutatja, nem biztos, hogy a hitet igazolja, mert csak egy dolog, amit el lehet végezni hit nélkül is akár. A fő mondandóm nem a körülmetélésről szól, hanem arról, hogy a hit nem igazolható. Nem csak a hittétel nem igazolható, de végül is az sem, hogy valaki tényleg hisz.
A filmben Robert Cole-nak van egy rejtélyes képessége: érzi valakinek a halálát, meg tudja mondani, ki fog a közeljövőben meghalni betegégben. Ez nincs nagyon élesen ellentétben a tudományos ismereteinkkel. Lehet valakinek tudatalatti ismerete és megérzése betegségekről, a betegség végül is érzékelhető dolog. Egy biztos, és általános képességről, amely független a diagnosztikától, nem tudunk. Ez sem hiteles, de annyira nem is fontos a filmben. Igazából az elhivatottság allegóriájaként is felfogható.
A film végéről emelnék ki még két mondatot. A végén, amikor Ibn Sina meghal, olyasmit mond, hogy ha meghalunk, a végtelen békességbe megyünk. Ez egy vallássemleges mondat, a valódi Ibn Sina szájába adni nem igazán hiteles. A másik, hogy Ibn Sináról halála után azt mondja Rebecca, hogy nem halt meg, amíg az emléke tovább él. Ez pedig hát az egyik népszerű ateista "örök élet" verzió. Sokaknak ez némileg jelent valamit, filmekben népszerű gondolat.
Ismétlem, a film nem explicit ateista. Számomra mégis az volt a meglepő, és a pozitív meglepetés, hogy egészen átlagos filmekben hogy jelennek meg az ateista témák, és hogy csúszik el kis lépésekben az ateizmus felé a mainstream irodalom és filmezés.
Ahogy többször ítam, a Der Medicus gyengéje a hiteltelensége. Aki hasonló témában hitelesebb filmet keres, annak az Agorát tudom ajánlani. Az a késő ókorban játszódik, és a kereszténység hatalomra kerüléséről szól. Ahogy a keresztények belülről elfoglalják Alexandriát, az hasonlít ahhoz, hogy a szélsőséges muszlimok elfoglalják Iszfahánt. Míg az előző történelmi eseményként hiteles, az utóbbi csak nagyobb, és későbbi történelmi folyamatok allegóriája lehet.