A katolikusok némi határozatlanság után az i.sz. iv. századtól fogva egyre elterjedtebben december 25-én ünneplik Jézus születése napját. Én nem erről fogok írni,hiszen tudja a fene, hogy mi történt, de olyan nagyon rendkívüli dolgot hinni nincs okunk. Valószínűleg egy bizonyos Mária szült egy bizonyos Jézus nevű gyereket egy bizonyos Józseftől nem pont december 25-én és nem pont i.sz. 1-ben, abban az időben nem is egy ilyen eset fordult elő. Hogy ezt a Jézus lándzsákkal betört-e a templomba, és keresztre feszítették-e, az még mindig nem érdekesebb Robin Hood történeténél. A többi viszont kb. annyira hihető, mint a tengeri sellő, és a hétfejű sárkány.
Egy egészen más, valóban "csodás" születésről szeretnék írni, amely nem mese, hanem i.sz. 2013-ban, azaz idén történt, Magyarországon, Debrecenben. Debrecenben történt valami tragikus dolog, egy terhes anya agya leállt agyvérzésben, menthetetlen halott volt, de a gyermekét sok hónapos küzdelemmel megmentették. Ezt a "csodát" nem a fizika törvényei ellenében, csak a biológia szokásos forgatókönyveit keresztül húzva, nem szó szerinti csodaként, nem istenek, nem angyalok, de nem is papok vitték véghez. Hanem hétköznapi emberek, ápolók és orvosok. Nem a hit állítólagos erejével, hanem a tudomány tényleges képességeivel tették meg, méghozzá az orvoslás képességeit tovább fejlesztve. Nagy lépés volt ez a kórháznak, bizonyára nagyon fontos dolog a családnak, és egy kis lépés az emberiségnek. Kis lépést mondok nem azért, mert ne lenne fontos, hanem azért, mert a tudomány, a technika fejlődése még annyi mindent tartogat az emberiségnek.
Az alábbi ábra hibája, hogy ezt a gondolatot konkrét eset nélkül illusztrálja, összemontázsolt képekkel.
Viszont az előbb leírt eset valós, és nagyon is jól példázza azt, amiről itt szó van. A vallás egész történelmünk során nem adott annyit az emberiségnek, nem javította az életminőséget, nem gyógyított meg annyi embert, vagy nem segített annyit rajtuk, mint a tudomány. Lehet mondani, hogy a tudomány nem mindenható, de messze többet tud, mint a vallás. És ha igazán kritikus akarok lenni, akkor azt mondom, a vallás igazából nem tud semmit, és alig segített valamit az emberiségen, mert az a kis placebo hatás jelentéktelen. Hogy a hívők boldogabbak lennének, az szintén kétséges.
Valahol azt írtam, hogy a hívők gyávák, mert nem tudják elfogadni a halált, pedig az a jelenlegi technológiai szintünkön elkerülhetetlen. Az ateisták viszont bátrak, mert elfogadják a jelenleg változtathatatlant, és nem ámítják magukat mesékkel. Itt most fordított a helyzet, legalábbis, ami a gyermeket illeti. A gyermeket a vallás, a hit nem tudta volna megmenteni, mert a vallás beletörődik a halálába, legalábbis ami ezt a világot jelenti. A tudományos technika viszont pont azon is alapul, hogy nem törődünk bele mindenbe, és van, amit változtatni próbálunk. A debreceni "csodás" szülés azt mutatta meg, hogy ez a határ kicsit kintebb van, mint korábban.
Van egy vallásos ima, a józanság imája, amely nem bibliai, hanem 20. századi, és így szól:
"Uram,adj erőt elfogadni a megváltoztathatatlant,bátorságot megváltoztatni ami megváltoztatható és bölcsességet hogy felismerjem a kettő közti különbséget."
Nem olyan rossz ez a gondolat, csak az egész kulcsa a bölcsesség, ha valaki hülye, semmit nem ér. Ha viszont elég bölcs, nem imádkozik istenhez. A cikkhez viszont annyiban kapcsolódik, hogy a debreceni kórház dolgozói, akik véghezvitték ezt a "csodát", ők bölcs módon meglátták, hogy ez a határ kicsit kitolható. A bölcsesség másik oldala, hogy azt lássuk, ma a halál még elkerülhetetlen. Ha kitolható lesz, akkor azt is a tudomány fogja nekünk szolgálni, nem a vallás.
A bölcsesség ugyanis ehhez még inkább kell. Itt utalnék vissza a flow elméletre, amely szintén hasonló dolgot mond, egy kicsit más megközelítésben. Hiszen a flow elmélet is azt mondja, lehet így is fogalmazni, hogy a személyes lehetséges és lehetetlenség határán kell tudni mozogni ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Frissítés: egy másik hír beszámol arról, hogy a gyerekért imádkoztak, és ez az orvosok kérésére történt. Tehát az emberek, akik megmentették a babát hittek istenben. Persze nekem, ateistáknak ez nevetséges, és mivel a "csoda" a tudományosan lehetséges határain belül történt, de az orvoslás gyakorlati lehetőségeinek kitolásával, ezért én semmi okát nem látom annak, hogy itt az imának és istennek bármi szerepet tulajdonítsunk. A bravúrt szerintem nyilvánvalóan az orvosi készségeknek és a tudomány és technika mai állásának köszönhetjük. EGy hívő orvos lehet jó orvos, nem a hite miatt, hanem az elméleti és gyakorlati tudása miatt.