A hívők egyik leggyakoribb érve, hogy isten nélkül nincs etika. Ennek egy gyakori formája, hogy ha isten halott (Nietzsche), akkor mindent szabad. Ahogy sokszor leírtam, ez eleve nem érv isten mellett, másrészt ezt a szabadságot érdemes pozitívan felfogni. De mégis, sok embernek praktikusan fontos, hogy az etikáját valamire alapozza. Amellett is sokszor síkra szálltam, hogy az etika szubjektív, és emiatt relatív. Ha tehát ezek után az etika alapjairól van szó, akkor az nyilván nem lehet teljesen objektív alapú. Pontosabban lehetnek objektív elemek a konstrukcióban, de nyilván nem lehet mindenkire kötelező érvényű. Ugyanakkor, ha csak egy teljesen önkényes, szubjektív etikát mutatnék be, akkor az meg kevés lenne, kivétel talán, ha olyan művészi színvonalon tenném, amely magával ragadó. Ezt pedig még ha képes is lennék rá, most nem fogom megkísérelni. Amit viszont meg fogok kísérelni, az egy olyan etika bemutatását, amely felhasznál bizonyos tudományos alapokat, amely sok ateistának véleményem szerint megfelelő lehet, és amelynek alapjai vannak olyan erősek, hogy ha nem is kötelező érvényűek, de erős vázát képezzék egy ateista életnek.

Úgy látom, hogy a legtöbb ateista elfogadja az evolúció elméletét, ateizmusában ez egy méltó módon fontos téma, gondolkodásának ez méltó módon egy fontos központi mintája. Azt is gondolom, hogy ha az ateistákat megkérdeznék az erkölcsről, akkor a legtöbbjük valami olyasmit mondana, hogy a homo sapiens faj, amely szociális lény és társadalmakban él rendelkezik egy bizonyos természetes erkölccsel, amelynek nem véletlenül része bizonyos fokú szolidaritás, altruizmus, a magántulajdon, az élet védelme, és ennek megfelelően a lopás, a gyilkosság és azok az alap értékek, amelyek például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, és jóval kevésbé a keresztény tízparancsolatban, mint ahogy azt a keresztények hangoztatni szokták.

Tehát az ateisták nagy része az erkölcs kérdésére azt mondhatja, hogy van egy természetes erkölcs, amelyről nagy konszenzus is van, és evolúciós alapjai is vannak. A buta hívő persze azzal jönne, hogy hát evolúciós alapon az emberi élet célja a minél több szex, minél több élvezet, a vetélytársak meggyilkolászása, a javak elrablása lenne, semmi több. Ez éppen csak azt nem veszi figyelembe, hogy a homo sapiens társas lény, és ennek értelmében a szex és élvezet rendben van, de bizonyos korlátokkal, a közösségen belüli gyilkolászás pedig nem annyira. A szex területén eléggé ingadozik az erkölcsi határ, a gyilkolászás területén már szorosabb, a magántulajdon védelménél van talán a legnagyobb konszenzus.
Mindezt szépen el lehet magyarázni a buta hívőnek, de ennél én egy kicsit többet szeretnék kihozni a dologból, pontosabban majdnem ilyen alapokról indulnék ki, csak egy kicsit még konkretizálnám az összefüggéseket, és hozzáadnék egy nagyon fontos, abszolút empirikus és tudományos elméletet: a flow elméletet.

A flow elmélet szerint a boldogsághoz tulajdonképpen az kell, hogy az ember a sikerekben és a kihívásokban arányos egyensúlyt érjen el. (A fenti képen szerintem a "lehetőség" szó megtévesztő, a "kihívás" szó illene oda.) A túl nehéz, kockázatos dolgok azért nem jók, mert túl ritkán van siker, a túl könnyű dolgok viszont nem adnak elég megelégedést. Ez a flow elmélet leegyszerűsített változata, és az én gondolatmenetemhez csak ez kell. Csíkszentmihályi MIhály, aki a flow elméletet kitalálta, és aki számos publikációban, nagyon alaposan kidolgozott kísérletekben igazolta, továbbá részletesen kidolgozta, tudtommal nem alkalmazta az etikában. Talán azért nem, mert ez inkább filozófiai, mint tudományos kiterjesztés, és sokat kellene azon dolgozni, hogy a flow elméletet mint etikát is kidolgozza az ember, és olyan empirikus hátteret tegyen mögé, amely eléggé tudományossá teszi.

Ahogy leírtam, itt egyébként is problémába ütközne, mert nem mondhatjuk, hogy ez az etika mindenkinél működik, hiszen tény, hogy vannak betörők, tolvajok és csalók. Egy flow alapú etika tehát nem lehetne tökéletesen megfelelő tudományos leíró elmélet. Illetve ehhez meg kellene tudni magyarázni és jósolni, hogy akik eltérnek, és mégis betörők és csalók lesznek, azok miért teszik ezt. Lehet, hogy még ez is lehetséges volna, de aztán ezt még tesztelni is kellene, hát elég nagy kihívás.

De a flow etika lehet normatív etika, amely a flow igazolt elméletén alapul, és ajánlást tesz mindenkinek, amely ajánlást aztán az emberek vagy elfogadják, vagy nem. Ilyen értelemben azonban az etika nem tudomány, hanem filozófia. Ilyen értelemben fogom most leírni, mire gondolok.

Vegyünk például egy betörőt! Ha nincs isten, nincs pokol, nincs mennyország, akkor ugyebár "miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis?" alapon egy betörő gondolhatja azt, miért ne törjön be lakásokba. "Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis."  rész költőien jól hangzik, és valamifajta emelkedett gondolatnak is, de azért nem túl hatásos a betörők visszatartásában. MI jön még itt számításba? Az evolúció szempontjából az, hogy valamiből meg kell élni. Az említett társadalmi szempontokból pedig az, hogy a betörőket azért időnként elkapják, és lecsukják.

De ha az ateista csak azért követi a törvényt, mert túl jó a bűnüldözési ráta, akkor az még sok hívő szemében túl gyenge. És bár ez az álláspont is tartható logikailag, de a másik gyengéje az, hogy a bűnüldözési ráta nem olyan jó. Betörőnek lenni a "megéri" határán mozog. Egy kicsit függ attól, hogy az ember milyen szükségben van, és milyen ügyesen csinálja. De ahogy említettem, a törvények és bűnüldözés mellett is jó lenne, ha egy ateistának több alapja volna arra, hogy ne legyen betörő.

Miért nem vagyok én betörő? Vagy miért nem lopok? Vagy miért nem csalok adót? Kérdeztem én is magamat sok-sok évvel ezelőtt. És sokáig csak az volt a válaszom, hogy a törvény miatt, meg így neveltek, valahogy nem az én életstílusom. De ez nem volt számomra teljesen megnyugtató. Bár egyébként már abba az irányba tartunk, ahova ki szeretnék lyukadni.

Tulajdonképpen azzal az intelligenciával, amellyel valaki például mesterséges intelligencia kutató, azzal az intelligenciával lehet hacker is. Rabolhatnék bankot elektronikusan. Miért nem teszem? A válasz a flow elméletben van. 

Térjünk vissza a betörésre, mert az eléggé kontrasztos dolog. Én azért nem vagyok betörő, mert tényleg nem az én stílusom. No de mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a betöréshez tényleg nem kell az az ész, amely a mesterséges intelligencia kutatáshoz kell. Tehát nem a megfelelő kihívás. Ráadásul ez pont egy olyan dolog, hogy amellett, hogy nem nagy kihívás, még kudarcélmény is van, mivel azért a bűnüldözés mégiscsak működik. A betörést nem lehet olyan okosan csinálni, hogy ne lenne a lebukásnak kockázata, és ne fordulna elő kudarcélmény.

Most jöhet valaki azzal, hogy de, hogyne, milyen érdekes kihívás a betörés. Ja, ha sosem csináltuk, akkor egyszer igen. Még kétszer is, háromszor is, talán még tizedik alkalommal is van némi bizsergés benne. De aztán már igazán rutinmunka, és a heti rutin azért már nem érdekes, nem kihívás. A "vajon elkapnak-e" izgalmán kívül a betörés igazán unalmas munka.

Ehhez hozzá jön még a tevékenységen kívül a környezet is. A betörő ismerősei, barátai, a "munkatársai" is olyan emberek, hogy hát hogy finoman fejezzem ki magam, nem túl jó a munkaköri légkör. Nem igazán nekem való. Egy betörőnek nem csak a munkája nem elég jó kihívás, hanem a munkaköri beszélgetések sem igazán emelkedettek. És hát azért ez is szerepet játszik a flow elmélet szerint a boldogsághoz. Összefoglalva és tömören: én azért nem vagyok betörő, mert hihetetlenül boldogtalan lennék, még akkor is, ha sikeres betörő lennék. 

És ez nem csak rám érvényes, hanem minden olyan emberre, aki tehetségesebb annál, semmint, hogy a betörés neki jó kihívás volna. Nagyon sok ember tud sokkal jobbat a betörésnél, és ezért jobb, ha nem a betörést választja. Tehát a hagyományos válasz helyett: "jajj, de buta ez a betörő, hát nem tudja, hogy a betörés erkölcstelen?", azt mondhatjuk, hogy "jajj, de buta ez a betörő, hát nem tudja, hogy a betöréssel nem lesz igazán boldog?". Persze ezt nem kötelező elfogadni, egy ateistának sem kötelező elfogadni, csak a flow elmélet miatt valószínűleg nem lesz boldog. Az meg azért komoly motiváció. És itt volna az a pont, ahol egy komoly tudományos kutatásnak konkrétan fel kéne mérnie, hogy ha betörőknek komolyabb kihívást és fejlődést biztosító lehetőségeket adnak, akkor boldogabbak lesznek-e. És ezt nehéz lekísérletezni, de meg kéne csinálni.

És aztán ha tovább megyünk, nekem az adócsalás is azért nem különösen opció, mert meg tudok én élni adócsalás nélkül is, és ez is kihívás. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy miért nem csalok mondjuk sakkban, vagy góban. Persze, lehet úgy is nyerni, hogy amikor a másik nem néz oda, leveszem a bástyáját. De nem tenném meg. Akkor sem, ha totál nulla lenne a lebukás kockázata. Azt sem tenném meg, hogy mondjuk kimegyek vécére, és ott számítógéptől kérek lépés-tippet, amivel nem lehet lebukni, legfeljebb világbajnoki döntő szintjén. De nem teszem meg, mert akiket meg tudok verni, azokat csalás nélkül is, akiket meg nem, hát azokat csalással sem tudom igazából megverni. Az "igazából" itt azt jelenti, hogy én tudnám, hogy nem a magam tehetsége okán vertem meg őket. Tehát a siker az nem siker.

Jöhetne valaki azzal, hogy a csalás kitalálása és véghezvitele a kihívás, de a legtöbb esetben a csalás egészen egyszerű dolog. A barátomat átverni sakkban igazán nem kíván valami zseniális teljesítményt. Las Vegasban pókerben nyerni, vagy számítógéppel bankot hackelni, vagy a sakkvilágbajnokságon nyerni, az már talán igen. De a sakkvilágbajnokságot csalással megnyerni nem jelent akkor a teljesítményt, mint csalás nélkül nyerni. Aki tehát oda jut, hogy játszhat egy világbajnoki döntőt, annak ez nem igazán jó kihívás. Lehet, hogy egy-egy sakkozó mégis megpróbálja, lehet, hogy volt valaki, aki csalással nyert, de hogy utána boldog nem volt, az szinte biztos. A flow elmélet miatt tudjuk, hogy nem nagyon lehetett boldog.

És akkor itt már eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amelyre azt mondtam, hogy túlmutat a normatív etikán. Akik mégsem követik ezt az ajánlást, azok miért? Egy csaló sakkvilágbajnok valószínűleg azért, mert nem gondolt eléggé bele, hogy nem lesz a csalással boldog. Ő valószínűleg normálisan felfogná azt, amit itt leírtam, valahol biztosan tudja is, de valami rövid zár miatt belemegy. Lehet, hogy a pénz miatt, azt gondolja, azzal csak boldog lesz. Pedig ahhoz képest, hogy valaki sakkvilágbajnok, a csalással megszerzett pénz igazán semmi.

Az egyszerű betörők pedig bizonyára nem is gondolják meg ezt, nem tudják, hogy nem lesznek boldogok, nem tudják, miért nem boldogok. Nem gondolnak bele, nehezen is értenék meg, ha elmagyaráznánk nekik ezt a flow etikát. Vannak közülük sokan, akik megélhetnének tisztességesen is, de például a sok pénzről azt hiszik, hogy majd boldogít. Ne pufogtassunk lapos közhelyeket, a sok, kiérdemelt pénz az eléggé boldogíthat.

No tehát sok betörő nyilván azt hiszi, sokkal több pénzt fog szerezni, sokkal jobban fogja boldogítani, mint ahogy az valójában van. Sok betörő nyilván nem látja át ennek a flow etikának az összefüggéseit. Sok betörő pedig hát nem volna képes tisztességesen a tehetségéből megélni, mert nincs neki. Még odáig sem jutott el a kihívásokban, hogy valamiben tehetséges lenne. De számára az is jó kihívés lenne, hogy egyáltalán eljusson idáig.

Itt pedig elérkeztünk az elméletem egy másik vetületéhez. Ugyanis azt mondhatjuk, hogy az embereknél mindig vissza lehet menni oda, hogy vannak bizonyos alap vágyaik, érzelmeik, céljaik, késztetéseik, amik elfogadhatóak: se nem jók, se nem rosszak. Például egy tolvajnak is vannak olyan késztetései, céljai, vágyai, amelyek rendben vannak: az, hogy szeretne jól élni. Tehát a tolvajnál is le lehet bontani a dolgot olyan, szintre, ahol még rendben vannak a dolgok, és rá lehet mutatni arra, hogy bizonyos döntéseknél távlatilag kicsúszott a dolog a kezéből. És ennek a vége boldogtalanság. Amelyet ismétlem, lehet választani, csak hát az embereknél elég nyomós motiváció szokott lenni, és tudatosan nem szokták választani.

Ha minden ember okos volna egy bizonyos szintig, akkor a társadalom egyrészt megvédene a lehetőségeit a többségnek a vágyai normális kibontakoztatásához, másrészt minden ember találna is normális lehetőséget a vágyai kibontakoztatásához. Talán nem volnának tolvajok, gyilkosok, diktátorok, ha megértenék, hogy hosszú távon nem ez a boldogságuk útja, Ha felfognák a flow elméletet.

A gond persze az, hogy vannak buta emberek, és így azok a rövidlátó utakat választják, a tolvajlást, a gyilkosságot, a csalást, az elnyomást és a vallást. Ezzel maguknak is rosszat téve végső soron. Elméletem azt mondja, hogy nincsenek alapvetően rossz emberek, csak buták. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ember jónak születik. Ez a rousseau-i, romantikus elképzelés kicsit naiv. Minden ember valamilyennek születik, és lehetne belőle "jó", ha okos volna. Sajnos persze nem minden ember okos, és bizonyos mértékig ez lehet genetikus is. Tehát nem igaz, hogy az embereket, ha a természetbe kitennék, akkor jók lennének, nem igaz, hogy a rossz embereket csak a társadalom teszi azzá. Vannak bután született emberek, vannak rossz társadalmi befolyások, vannak pozitív társadalmi befolyások is.

Végül, a vallás, mint a nép ópiuma maga is egy ilyen buta választás eredménye. A hívő emberek a kihívások leküzdése helyett egy istent választottak maguknak, ezzel elkerültek bizonyos kihívásokat. Például mások választanak meg nekik sok életcélt, mások választanak nekik erkölcsöt. Sok tekintetben pedig a dolgok igazi megismerése és magyarázata helyett mások adnak nekik álmagyarázatokat. Ezen kihívások nélkül is limitált az emberi élet. A nagy átlag szintjén ez a boldogságban még nem mutatkozik meg, mert bőven van még más kihívás is az életben. De bizonyos egyéneknek, akik eme kihívásokat már leküzdötték, az ateizmus szabadsága jelentheti a következő lépcsőfokot. Valószínűleg ezért a jóléti társadalmak azok, ahol az ateizmus leginkább terjed. És persze más okokból is, amelyek már nem tartoznak ehhez a cikkhez.

Zárásként még annyit, hogy a flow mechanizmusa nem csak egy természetes erkölcs kialakítására ad lehetőséget, hanem elmondható, hogy evolúciós alapon teljesen érthető a kialakulása. Az a faj, amelynek motivációi között szerepel az, hogy akkor legyen boldog, ha folyamatos kihívásoknak tud megfelelni, nyilván hihetetlen szelekciós előnyt szerez azokkal szemben, akikben nincs ilyen drive. Emiatt "másztunk mi le a fáról". Az is érthető, hogy az "evolúció beszabályozta", hogy az irreális célok nem teljesítése boldogtalanságot okozzon, hiszen egy fajnak szelekciósan nagyon hátrányos lenne, ha az egyedei irreális dolgok álmodozásával töltenék az életüket. Nincs tehát rejtély, nincs szükség istenre a flow működéséhez sem.

Irodalom: Csíkszentmihályi Mihály: "Flow - Az áramlat, A tökéletes élmény pszichológiája", Akadémiai Kiadó, 2004.