Tegnap a Phoenix TV műsorában láttam egy német dokumentumfilmet a Pussy Riot történetétől az ellenük elkezdődött tárgyalásoktól kezdve a munkatáborig. A német stáb valóban ellátogatott Oroszországba, felvételeket készített a tárgyalásról, bizonyos hozzátartozókról, támogató tüntetésekről. Továbbá, nagyon nehezen, sikerült szabadlábon lévő Pussy Riot tagokkal is riportot készíteni. Persze a szokásos álarcban, és roppant titokban.

Azt, hogy a Pussy Riot nevű női punkbanda 3 tagját Oroszországban letartóztatták egy moszkvai ortodox templomban végrehajtott akciójuk után, legtöbben ismerik. Az akció Putyin újraválasztása után történt, és ez ellen tiltakozott. Az együttes az oltár előtt egy olyan számot adott elő, amelynek fő szövege az volt, hogy "isten anyja szabadítsa meg Oroszországot Putyintól." Az "isten anyja" kifejezés bizonyára Szűz Máriára vonatkozik, és bizonyára bevett kifejezés az orosz ortodox egyházban.

Az eljárásban a vád az volt, hogy az akció keresztényellenes volt, holott bárki, aki tud, és mer gondolkodni, az látja, hogy ez a szöveg így, explicit módon egyáltalán nem vallásellenes, sőt, feltételezi, hogy Jézus isten, és egyfajta ima. Lehet mondani, hogy szokatlan, esetleg még az eretnekség vádját lehet ráhúzni valamilyen ortodox dogma alapján. Mivel ehhez nem értek, nem is spekulálok, de az, hogy ma, "Európában" valakit nem ateizmus, hanem eretnekség miatt ítéljenek el, az is abszurdum volna.

A filmben egyébként elhangzik Nagyezsda nyilatkozata, hogy nem keresztényellenes volt a szövegük, hanem Putyin-ellenes. A bíróságon is ekként védekeztek. Ha pedig egy ember egy szöveg értelmezését tekintve nyilvánosan és a bíróságon bizonyos módon nyilatkozik, akkor azt gondolom, hogy a büntetőeljárást tekintve ez azért egy kb. ötven százalékos bizonyítéknak minimum megfelel. Aztán lehet azon erőlködni, hogy a bíróság máshogy érti ezt a viszonylag egyszerű szöveget.

Persze az nyilvánvaló, hogy a Pussy Riot Putyin politikájában az egyházzal való szoros összefonódást is kritizálja. De ez így nem valláskritika, hanem politikai kritika. És az is nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben az ortodox egyház felelőssége is felvetül. Áttételesen tehát van a dologban egy bizonyos egyházkritika. De az egyház kritikája nem ugyanaz, mint a vallás vagy a hit kritikája, és ez is áttételes. Mondhatnám, álarcba bújtatott kereszténykritika. A kritikát nem a Pussy Riot, hanem a reakciók mondják ki.

A vád tehát hamis, erőltetett, politikai. Nem kell itt különösebben bizonygatnom, hogy Putyin az ő politikai kritikáján sértődött meg, és az új, erősvonalas politikája szerint keményen le is csapott rá. Nem ez az első eset, amikor Putyin brutális az ellenzékkel szemben. De ezt megírták elegen.

A film ízelítőt ad arról, hogy a nemzetközi hangulat mennyire a Pussy Riot mellett van. Megmutatják a Red Hot Chili Peppers leveleit, és Madonna moszkvai koncertjét. Bemutatják, hogy Angela Merkel Putyin jelenlétében kritizálta meg az ítéletet. Ekkora nemzetközi nyomás általában egyértelmű jelzés, és Putyin itt majdhogynem Lukasenko, Ahmedinejad, Basár el-Aszad szerepébe kerül, egy kicsit kevésbé extrém formában. Nem értem, hogy akarja ezt majd kibírni, mert elég komoly következményei lesznek. De ebbe most nem megyek bele.

Amit érdekesnek találtam a filmből, az azok a részletek, amelybe belátást nyerhetünk, és amelyek a hírekből kimaradnak. Vagy elég részletesen mutatják be Nadezsda férjét, Pjotrt, illetve lányát. A férje azért érdekes, mert filozófus, és maga is erősen aktív a politikában, különösen a per óta. A lány pedig az egész emberi oldala miatt érdekes.

Ha meggondoljuk, akkor arról van szó, hogy itt bizonyos emberek vallásos sértődése ürügyén - mert ugye ez a vád hamis - például egy anyát elszakítanak a lányától. Ha a Pussy Riot tényleg megsértette volna bizonyos hívők hitét, akkor is, micsoda beteges felfogás az, amely ezt súlyosabbnak tartja, mint azt, hogy egy kislánynak évekig hiányzik az anyja? Ha valami a kereszténység kritikája, akkor ez az.

Mert a filmben nagyon sok ortodox keresztény ember szólal meg, akik lekurvázzák a lányzenekar tagjait, 7-10 évet kérnének nekik, vagy egyenesen felakasztanák őket. Hát kérem, ez a keresztényi szeretet?!

A 3 lecsukott nő közül kettőt ítéltek el, őket 2 év munkatáborba, és Nagyezsdát el is követi a dokumentufilm a Moszkvától 500 kilométerre található poszt-kommunista lágerbe. Valóban teljesen poszt-kommunista, lehet látni a vörös csillagot, a sarlós-kalapácsos falfestményeket. A film végül is csak a kis falut tudja bemutatni, ahol a munkatábor van, illetve ott is megszólaltat embereket. Egy civilizált női nyilatkozatot hallunk, és itt hangzik el a kurvás, akasztásos vélemény is.

Ami a dolog praktikus, de általános oldalát illeti. Amit itt a film bemutat az az, hogy egy elnyomó rezsim hogyan haragítja magára a normális embereket. A Pussy Riot tagjai filozófusok, újságírók, informatikusok. Értelmiségiek tehát. Nyilván magukkal ragadják az értelmiségi réteg egy jelentős részét. Amit itt látunk az az, hogy hogy formálódik egy ellenállás. Hogy alakítja ki a rezsim a maga ellenállóit. Miképpen jutnak el emberek odáig, hogy feltegyék az életüket az ellenállásra. Hogyan kényszeríti bele a rezsim őket a szerepükbe.

Ezek az emberek úgy kommunikálnak egymással az interneten, mint amit kínaiaktól hallottam: virágnyelven. Ezek az emberek szervezkednek, sokasodnak. Ezek az emberek külföldről egyértelmű erkölcsi támogatást kapnak. Talán majd anyagit is fognak. Elkerülhetetlen, hogy Putyin rendszere ebbe belepusztuljon a végén. Ha nem Nagyezsda, majd Pjotr, ha nem Pjotr, majd a lányuk fogja megdönteni. Metaforikusan értve, mert bárki más is kerülhet a végén vezető szerepbe. Igazából nem értem, hogy a diktátorok mit remélnek. Hogy talán ők túlélik, és majd a gyerekük bukik meg?!

Félelmetes az is, hogy milyen erős a magyar párhuzam. Bár ebbe nem akarok nagyon belemenni. De az állam és egyház összefonódása, az elnyomás is hasonló. A média elfoglalása, és a sajtószabadság korlátozása is hasonló. Putyin utat mutat Orbánnak. No de ahogy az előbb írtam, ez az út csak a bukásba vezethet.