A kép nem illusztráció
Nemrégiben, nem éppen akaratom szerint egy eléggé furcsa pszichedelikus élményben volt részem, amelynek mikéntjét és tanulságait fogom leírni ebben a posztban. De kezdjük, szépen az elején!
Kevesen tudják, hogy a mi családunk apám révén gombaismerő, és gombaszerető család. Amióta az eszemet tudom, mi, akárhol is laktunk, kijártunk a környező erdőkbe gombát szedni. És ezt én magam is folytattam. A gombákat elég jól ismerem, ami azt jelenti, hogy elég sokat ismerek közülük, lényegében azokat, amelyekre sűrűn ráakadok, azokat nagyjából be tudom azonosítani. A legtájékozottabb gombavizsgálókon kívül ezzel nagyjából így vannak a mezei emberek. (És az erdeiek is:) Egy-két olyan jelentéktelen bombafajta van, amelyek az erdőkben megtalálható, melyeket látogatok, de nem tudom beazonosítani. Az apám ezekre mindig azt mondta: "taucht nichts" (nem ér semmit), az egyik munkatársam "gemeiner Giftling" néven emlegeti őket. Amely gombákat megeszek, azokról szinte biztosan tudom, hogy nem mérgezőek. Egész életem során csak kétszer volt olyan eset, amikor rosszul lettem gombától, mert mégiscsak mérgezőek voltak. Egy kicsit. Igen ez így van. Európában lényegében a galócákon és a susulykákon kívül igen ritkán halnak meg emberek gombamérgezésben. Ezeket pedig elég biztosan ki lehet zárni. Vagyis, ami a galócákat illeti,... no de ne szaladjunk előre!
Történt, hogy valamikor az ősszel egy csomó vargánya, némi galambgomba és rizike között egyszer csak találtam egy bizonyos helyen - pontosan meg tudnám mutatni, hol - egy feltűnő, narancssárga kalapos gombát. Ilyen is van, az ember alkalomadtán olyan gombát talál, amilyet még soha. Például életemben egyszer találtam erdőben rókagombát, egyszer redős papsapkagombát, igen kevésszer pisztricgombát, vagy májgombát. Hát igen megörültem annak, hogy most meg császárgombát találtam. Hazamentem, utánanéztem a császárgombának, beazonosítottam, a többi gombával elkészítettem, és megettem. A hírneve ellenére olyan óriási császári íze nem volt, de rossz sem volt.
Egy héttel később a már említett munkatársaimmal mentünk kirándulni, megnéztünk egy vízesést, abszolút jó túra volt. Ezen túra alkalmával találtam az út mellett 4 másik császárgombát. Ezt is elég pontosan meg tudnám mondani, hogy hol. A túra során más gombát nem találtam, nem azért mentünk. Pontosabban, egyszer találtam még császárgombát, de az együtt volt légyölő galócákkal, és nem szedtem le őket, mivelhogy tán még összekeverném őket. Ez egy részben tök racionális döntés volt, másrészt meg majd látni fogjuk, valami hihetetlenül vak voltam a "baljós előjelekre" nézve.:)
No hát, amikor hazaértem, elkészítettem ezt az 4 gombát is. Egy tésztás gombaragu lett belőle, amit egy üveg grimbergennel gurítottam le a torkomon. Kajálás után ejtőzök és internetezek a babzsákomon, és érzem, hogy ej, ez a gombás ragu kissé megülte a gyomromat. Talán túl gyorsan, túl sokat ettem - gondoltam. Hát ittam rá egy pálinkát, emésztést könnyítő célzattal. De hát csak nem múlik el a rossz érzés.
Később hányingerem is lett, és kimentem a vécére egy kicsit hányni. Nem voltam nagyon rosszul, akár hányás nélkül is kibírtam volna, de hát ilyenkor jobb, ha az ember megszabadul a gondot okozó dolgoktól. És elkezdtem gyanakodni, hogy ugyan, mi a halál lehet ez. Közben utánanéztem, és rájöttem, hogy a császárgomba védett, mert nálunk elég ritka gomba, inkább csak meleg időben nő. Hát, gondoltam, a globális felmelegedés hatására északabbra húzódnak a fajok, ennek tudható be ez is. De az, hogy védett, az azért gyötört egy kicsit. Nem annyira, mint a gomba maga, de azért ezen is morfondíroztam.
Aztán még arra is gondoltam, tán az alkohol az oka. Van olyan gomba, amit nem szabad alkohollal együtt enni, mert úgy lesz mérgező. A császárgomba mondjuk nem ilyen, de hát más magyarázatom nem volt a rosszullétre. Olyan is van, hogy egy nem mérgező gomba a talajból véletlenül olyan sok nyomelemet gyűjt össze, hogy mérgezővé válik. Olvastam olyat, hogy a budai hegységben emiatt haltak meg emberek olyan vargányáktól, amelyek amúgy nem mérgezőek. Erre persze elenyésző az esély.
Végül lefeküdtem, mert hát a rosszullét már-már elmúlt, "reggelre csak elmúlik" - gondoltam. De az éjszaka felébredtem. A gombáról közben már teljesen megfeledkeztem, de furcsa gondolataim támadtak. Először csak szokásos, analitikus gondolatok. Nem tudnám megmondani, de valami absztrakt dolgon elmélkedtem. Lehet, hogy sok értelme sem volt, mert félig még álomban voltam. De aztán egyre inkább elvadultak a gondolatok.
Olyasmit "gondoltam", vagy "éreztem", hogy én Brendel Mátyás vagyok, és nekem van 5-6 tulajdonságom, attributumom, amivel az én "Brendel Mátyásságom" kerek. Valahogy ez a "kerekség" érzése vagy gondolata különös jelentőséget nyert abban a pillanatban nekem. Aztán innen valahogy fonalasan - de nem tudnám megmondani, hogyan, eljutottam oda, hogy úgy gondoltam, hogy mindjárt megőrülök, és őrültnek lenni azt jelenti, hogy tudom, hogy őrült vagyok, és nem tudok ettől megszabadulni. És pontosan ezért fogok megőrülni. És tudom, hogy meg fogok őrülni, de nem tudom elkerülni. És ebbe fogok beleőrülni, ebbe a tudatba.
Látható, hogy a "gondolkodásom" vészesen cirkuláris, vészesen mániás, vészesen kényszeres volt. Nyilván nem akartam megőrülni. De amikor kerestem egy kiutat, hogy hogy tudnék olyanra gondolni, ami nem kényszeres, akkor a következő gondolatom az volt, hogy ez nyilvánvalóan szintén a kényszeresség része. Ebből a gondolati ciklusból nem volt kiút. Egyrészt logikailag is nagyon zárt volt, de nyilván a gombaméreg hatása alatt voltam. Nyilván leginkább emiatt nem tudtam belőle kilépni. Ugyanakkor, hangsúlyozom, már elfelejtettem a gombát, és csak azzal foglalkoztam, hogy meg fogok őrülni.
Ezek után arra gondoltam, hogy nem vagyok őrült, de akkor attól nem tudtam megszabadulni, hogy őrültnek lenni azt jelenti, hogy valakinek az a rögeszméje hogy nem őrült. Innen csupa kényszerképzetes gondolataim voltak, és próbáltam kiszállni a körből, hogy a következő képzetemet ne az előző képzetem determinálja. Például: hogy ne őrüljek meg, csinálhatom azt, hogy felváltva, "spontán módon" hol őrültnek képzelem magam, hol nem. De aztán arra kellett gondoljak, hogy őrültnek lenni talán pontosan azt jelenti, hogy kényszeresen hol őrültnek képzelem magad, hol nem.
Aztán ebből a látszólag kiúttalan, zárt gondolatkörből mégis kiszabadultam, de csak azért, mert a szer hatása talán még erősebb lett. Ekkor már a környezetem interpretációja változott meg. Például úgy éreztem, hogy az egész valóság kicsit balra. De nem hozzám képest van balra a valóság. Még csak nem is arról volt szó, hogy a valóság balrább van, mint ahol én érzékelem, vagy ahol én modellezem, hogy van. A legjobb közelítő megfogalmazás az, hogy úgy éreztem, hogy a valóság ugyan ott van, ahol van, de mégis, igazából egy kicsit balra van önmagától. Vagy például a tért és az időt digitálisnak érzékeltem olyan értelemben, hogy kockákból állt össze, és ezt láttam. Tehát, mintha a Planck állandó makroszkopikus mennyiség lenne. Mondjuk a valóság a kockákon belül folytonos volt, csak "láttam" (elképzeltem) egy rácsozatot rajta. Szóval mégsem Planck állandóról volt szó, hanem valamiféle szimulációs gridről, amely nem látszik, csak én láttam.
Látható, hogy az egész élményem olyan gondolatokból állt, amelyek részben filozófiaiak, analitikusak, részben már metafizikai értelmetlenségek, sokszor pedig még ennél is tovább menő, nagyon nagy értelmetlenségek, amelyeket szavakba önteni is nehéz. Az is egyértelmű, hogy észleltem, hogy nincs velem rendben valami, nem akartam ilyen állapotba kerülni, nem akartam megőrülni.
A pszichedelikus élmény hatása kicsit hasonlított arra, mint amikor nagyon illuminált az ember, és gondol hülyeségeket. De különbözött is tőle, mert illuminált állapotban több alkohol hatására nem kényszeres lesz a gondolkodásom, hanem ha lehet, még szétszórtabb. Ilyen szempontból ennek a drognak a hatása más volt. De emiatt nem próbálnám ki szándékosan, még akkor sem, ha a más kellemetlen hatásai nem volnának. Nyilván egyébként sem ajánlom senkinek a légyölő galóca szedését, sem azt nem tudom, milyen hosszú távú károsító hatásai vannak, és ráadásul eléggé kiszámíthatatlan a hatása.
Egy idő után lefeküdtem, és reggelre már semmi bajom nem volt. Megint megismételném, hogy azt elfelejtettem, hogy gombát ettem. Most, a történet végén elmondhatom, hogy teljesen nyilvánvaló magyarázat van az egész élményre: én légyölő galócát ettem. Azt a gombát, amit a sámánok is használtak, és amit egészen elszállt emberek akár ma is használhatnak pszichedelikus élmények előidézésére. Az első alkalommal nem volt hatása, mert egyetlen gombának nem mindig van. A légyölő galóca nem olyan erősen mérgező gomba. Állítólag olyan 15 példán az, ami már halálos lehet. Az én 5 példányom ehhez képest nem volt sok, de azért már erős élményeket idézett elő. Az is nyilván segített, hogy hánytam. Császárgombának azért nézhettem őket, mert a foltok a sok esőben leáztak. Amikor egymás mellett voltak foltos és nem foltos gombák, akkor ez leeshetett volna. A foltos gombákról pontosan tudtam, hogy légyölő galócák. Szerencsére legalább ott nem szedtem több "császárgombát".
Sokat segített volna, ha eszemben lett volna, hogy ez csak egy gombamérgezés. Komolyan nagyon megijedtem, hogy megőrülök. Ha tudtam volna, hogy elmúlik a dolog, és mi az oka, akkor nyilván sokkal nyugodtabb lettem volna. Tanulságos, hogy még ennyire begombázva sem voltam totál hülye: tudtam, hogy valami nem normális, és kerestem a módját annak, hogy visszakerüljek a normális állapotba.
Az élményeim nyilvánvalóan egyrészt a drogok hatása voltak, másrészt egészen karakterisztikusak rám nézve. Gondolhatjuk-e ezeket igazságnak? Nem. Az első, teljesen normális, racionális, standard válasz az, hogy szer befolyása alatt voltam. De több is kiderült: azért sem, mert én még akkor is tudtam, hogy nem igazságok, hogy nincs rendben velem valami. Én nem kértem ezekből az "igazságokból".
Vallásos szempontból pedig a különféle halál közeli, és más istenélmények kérdéséhez tudom kötni eme élményemet. Átéltem olyan dolgot, ami sok embert nyilván zavarba hozna. Különösen, ha nem tudja, hogy mi az oka az élménynek. Én az élmény alatt elfelejtettem a kiváltó okot, és ez látszik, hogy milyen gondot okozott. Na most sok ember sok esetben hasonlóan nem tudja, hogy mi okozza a halálközeli élményét. Értem ezalatt azt, hogy nincs tisztában azzal, hogy az agyban tök érthető lehet az, ha baleset, és abból következő okok miatt rendellenes működés következtében akármilyen furcsa élményei vannak az embernek. Ha valaki ilyenekkel nincs tisztában, akkor ilyen élmények persze, hogy eléggé megmagyarázhatatlannak tűnnek számára, és ez fokozhatja a jelenséget.
Az is látszik, hogy az ember gondolkodása, tudása, egyénisége, emlékei, világképe nagyon befolyásolja azt, hogy az agya rendellenes állapotban milyen hülyeségeket termel ki. Én semmiféle istent, szellemet nem láttam, nem hallucináltam, csupán a filozófiai gondolkodásban mentem olyannyira félre, hogy az már hülyeség volt. A galóca drogja olyan "gondolatokat" termelt ki belőlem, aminek magjai meg voltak bennem. A rendellenesség csak perturbálni, mutálni, összekeverni tudta a hozott anyagot. Nagyon másfajta dolog nem jutott eszembe, mint ami részegen eszembe juthat, vagy akár józanul is, ha "eleresztem az eszem".
Ennek megfelelően nem meglepő, ha egy vallásos ember agya zavaros állapotban zavaros vallási látomásokat termel ki.