Az imént egy érdekes elemzést olvastam a Boko Haram nevű iszlám terrorista szervezet vezetőjéről, akit Abubakar Sekaunak hívnak. A Boko Haram most azzal vált híressé, hogy elrabolt sok száz diáklányt egy iskolából Nigériában, holott előtte ennél sokkal rémségesebb tetteket  is elkövettek, és én az Ateista és Agnosztikus Klub oldalán régóta tudósítok is erről, mert látható volt, hogy ebből baj lesz.

A cikk azért érdekes, mert egészen sok részletet tár elénk Sekau életéből, motivációiból, gondolkodásából. Ritkán írnak erről az újságok ilyen részletesen, máskor ehhez inkább egy könyvet kell elolvasnunk. Az is ritka, hogy ennyire egyértelműek legyenek a keserű motivációk, amelyek egy terrorista tettei mögött állnak. Osama bin Laden esetében nem beszélhetünk arról, hogy szegénységben nőtt volna fel. Carlos esetében én nem tudom, hogy ilyen felmerülne, inkább kemény ideológiai nevelésről tudok. Sok iszlamista terroristánál ez sejthető, de nem tudunk meg részleteket az életükről. Che Guevaráról - aki egyébként nem terrorista volt, csak gerilla - egy egész könyvet olvastam, de nem egyértelmű az életrajzából, hogy őneki végül is Bolíviában valamiféle egészen elképesztően kétségbeesett harcban kell meghalnia. Nem látszik, hogy mi predesztinálta volna őt erre. Én a magam részéről most olvasok ehhez fogható cikket először egy terroristáról, ahol ez ilyen világosnak tűnik.

A címbeli kérdésről szólva. Normális ember szerintem erre egész természetességgel mondja - a videót, a gyűlöletbeszédet és a cikket olvasva még inkább - hogy hát persze, hogy az Iszlám is felelős a Boko Haram miatt. Hát ez a fő ideológiájuk, ezt hangoztatják, ebben vannak benne nyakig, hogyne volna felelős?!

De a hívők meglehetősen bonyolult, buta emberek, és sokszor lehet hallani tőlük azt, hogy nem, nem az iszlám, - illetve nem másik vallás - a felelős, hanem valami más. Annyit meg kell engedni nekik, hipotetikusan, csak azért, hogy végigelemezzük, hogy elképzelhető lenne az, hogy egy ember a tetteinek motivációjaként mindig, következetesen, szenvedélyesen valamit jelöl meg, de valójában van egy sokkal fontosabb, tudat alatti tényező. Az viszont nem lehetséges, hogy a tudatosan mondott tényező egyáltalán ne volna felelős.

A bugyuta hívők első, legalapvetőbb gondolkodási hibája ugyanis az, hogy a dolgoknak - azt hiszik - egyetlen okuk van, és egyetlen dolog tehető felelőssé. Ők tehát azt hiszik, ha találnak más tényezőt is, akkor az az igazi ok, és csak az a felelős érte, és ezzel a vallást felmentik. A fenti cikkből a hívő például kiolvashatja, hogy Sekau jelenlegi ámokfutásáért felelős a családi környezete, amely nem szerette, felelős az, hogy nem került rendes iskolába. Nyilván felelős az, hogy a szülei az iskola közben és után elhagyták. Felelősek lehetnek még öröklött jellemvonások is. Az agresszív alkat végül is részben örökletes.

Ez mind igaz. Ezek mind tényezők, és ez ebből a cikkből egészen világosnak tűnik. De mindebből nem következik, hogy a vallás, konkrétan az iszlám nem felelős. Az okok, és a felelősségek általában sokan vannak. Általában egy ember élete olyan bonyolult dolog, hogy egy tényezőt nem lehet kiemelni, hogy "ez az egyetlen ok", sőt, még a legfontosabb okot sem könnyű megnevezni. Mi alapján mondanám, hogy mondjuk a szülői szeretet a fontosabb tényező?! Ha pedig nem egyetlen ok a felelős, akkor egy másik ok felmutatása nem zárja ki az egyik ok felelősségét.

A hívők azzal is szoktak jönni, hogy a vallás már csak azért is nem felelős, mert:

1) Ha Sekau nem a vallást találta volna meg indoknak, akkor talált volna mást. A vallás csak ürügy.

Nem ismerem nagyon részletesen a helyi körülményeket, valószínűnek látszik, hogy törzsi alapon is lehetett volna ellentéteket szítani. De Sekaru nem ezt választotta, és ahogy én tudom, Nigériában sok kis törzs van, és sokkal nagyobb ügyet lehet csinálni a keresztény-iszlám ellentétből, mint törzsi villonásból. Nem zárom ki, hogy törzsi alapon is lehetett volna terroista csoportot szervezni, de szerintem nem véletlen, hogy inkább vallási alapon csinálták.

2) Sok vallásos, hívő, Koránt olvasó iszlám ember van, aki békés, a vallás tehát nem elégséges ok.

Ez igaz. A vallás se nem szükséges, se nem elégséges ok az agresszióhoz. De ahogy mondtam, a társadalomban ez már csak így szokott lenni: az okok sokan szoktak lenni, és egyik se szokott önmagában sem elégséges, se szükséges lenni. A nácizmus, a kommunizmus sem szükséges és nem is elégséges feltétele a népirtásnak, mégis elítéljük őket, mint negatív ideológiákat, melyek a történelemben túl sok szörnyűséges dologban vettek részt, mint nagyon is fontos tényezők. A vallásról pedig nem mondhatunk el kevesebbet.

3) Továbbá a 2-es állítást meg is fordíthatjuk: nagyon sok csalódott gyerek van, akit nem szerettek szülei, akik nem jártak jó iskolába, akik kihulltak, akiket kiutáltak, de nem lett belőlük terrorista vezér. Önmagában tehát ezek sem elégséges feltételek. Több dolognak kell ahhoz összejönnie, hogy így alakuljon a dolog, és ez a sok dolog mind felelőssé tehető. Ezek közül az egyik fontos dolog a vallás.

Ha ez a sok dolog felelőssé tehető, akkor a hívők szokásos további érve az, hogy mi miért a valláson lovagolunk?! A válasz pedig az, hogy azért kérem, mert az oktatás javításán lovagolnak mások, a szülői szeretet fontosságán lovagolnak mások. azt, hogy ezek problémák, mindenki elfogadja, senki nem vitatja. Egyetlen dolog van, amit a társadalom általában nem fogad el problémának, amin úgy látszik, csak a militáns ateisták lovagolnak, ez pedig a vallás. Ezért mi ezen lovagolunk. Mert ez nekünk jutott. Mert ha mi nem, akkor más nem fog.

Pedig a vallás a sok tényező közül az, amelyiknek ügyében a közösség, nyilvánosan a legkönnyebben tehet valamit. Az oktatást jobbá tenni nehéz dolog. Sok "pénz és paripa" kell hozzá. Aztán azt gondolom, hogy a jó oktatás még nem oldaná meg teljesen ezt a problémát. Sokat javítana rajta, de nem oldaná meg. A szülői szeretet meg egy olyan dolog, amit iszonyatosan nehéz dolognak találok. Nem látom, hogy Sekau szüleit hogyan lehetett volna kötelezni arra, hogy szeressék a gyereküket. A szeretetet nem lehet ugyanis kötelezővé tenni, nem lehet erőltetni. Társadalmunk még azt sem vállalja, hogy ha a szülők nem igazán szeretik a gyereküket, akkor elvegyék a gyereket, és nem is látom, hogy lehetne, mert ha elveszik, és nevelőotthonba teszik őket, a szeretet ott sem garantált nekik. Sőt. Tehát ezen a téren nagyon nehéz valamit is tenni. Nyilván a gyerekek oktatása segít valamit, hogy majdan szülőként is jobbak legyenek, de ez nem old meg mindent. Nem látom, hogy hogy zárnánk ki, hogy ne nőjön fel hébe-hóba pár csalódott gyerek, keserű gyerekkorral. Ha pedig ilyenek előfordulnak, akkor egyetlen megoldást látok: a veszélyes fegyvert, a vallást kell elvenni a kezük ügyéből.

Azt ugyanis nagyon könnyedén látom, hogy a vallás társadalmi elítélése hogyan javítana nagyon könnyedén ezen az egész dolgon. Ha a társadalom végre feleszmélne, hogy a vallás mennyi negatívumot okoz, és, hogy a pozitívumai mennyire könnyedén pótolhatók más dologgal, és elvetné a vallást, akkor az nagyon sokat segítene a helyzeten. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a vallás be kell tiltani, nem is azt, hogy aki hívő, börtönbe kell zárni, azt sem, hogy aki hívő, azt mindjárt terroristaként kell gyanúsítgatni. Csupán azt jelentené, hogy a vallást elavult, maradi hülyeségnek tartjuk. Hülyeségnek, melyhez egyébként mindenkinek joga van, csak a társadalom többsége elítéli. Mint ahogy például nem tilos, hogy a fejemet a falba ütögessem, nem tartóztatnak le érte, nem visznek börtönbe, de a társadalom többsége ezt nem csinálna, és hülyének nézne, ha én csinálnám.

Így tehát azért lovagolok én, azért lovagolunk mi ateisták a valláson, mert ez is az egyik könnyen javítható faktor, és ennek a faktornak a javításán valahogy mások nem lovagolnak, ezt nekünk kell forszírozni. Vannak humanisták, akik a rossz oktatás ellen küzdenek, vannak, akik a családon belüli agresszió vagy mulasztások ellen, és vagyunk mi, akik a vallás ellen küzdünk. És még az sem kizárt, hogy egy humanista több ilyen kérdésben is dolgozzon egyszerre.

Tudom természetesen azt is, hogy a hívők és sok ateista további érve az is, hogy csak a vallási fanatizmus ellen kell küzdeni, a vallás ellen nem, de azt meg már sok helyen kifejtettem, hogy nem látom, ezt hogy lehetne szétválasztani, hogy lehetne külön küzdeni, reménytelen és lehetetlen dolognak tartom, hogy vallás legyen fanatizmus nélkül, és, hogy lehetne külön a fanatizmus ellen küzdeni. Nem látom, hogy ez a Sekau hogyan választható el az Egyiptomban koptokat üldöző muszlimtól, vagy az Afganisztánban amerikai zászlót égető muszlimtól, vagy a Londoniban gyűlöletet prédikáló muszlimtól. Nem látom, hogy a shariát bevezetni akaró Sekau miben különbözik a shariát erőszakkal betartató iráni diktatúrától. Azt se, hogy az iráni vezetés hol különbözik egy sima imámtól, egy másik országban, aki ugyanezt akarja. Azt se látom, hol lenne a fanatizmus határa. A racionalitás számára már az fanatikus, hogy valaki egy igazolatlan mesében hisz.