Egyszer volt, hol nem volt, állítólag volt Júdeában egy Jézus nevű férfi, egy a sok közül, az i.sz. első évszázadban, amikor Júdea tele volt a Róma ellen lázadó harci vezetőkkel és messiásokkal. Amikor minden sarkon keresztre feszítettek valakit lázongásért. Ez a Jézus nevű férfi egy pár társat gyűjtött maga köré, és a bandájával a júdeai hatalmat, a megállapodott rendet, a szokásokat, a régi hitet támadta. Fegyveres zavargást okozott a templomban is.
"Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek." Lk 22:36-37
A júdeai zsidó vezetők roppant mód felháborodtak ezen a lázadón, aki a zsidók királyának mondotta magát, és köztörvényes bűnöző volt. Ő maga, szándékosan követett el bűnt, és tudta, hogy bűnözőnek fog számítani. Róma képviselőjének, Poncius Pilátusnak szintén nem volt az ínyére ez a zsidó lázadó, ezért közreműködött. Végül Jézust keresztre feszítették, ahogy sok hasonló, lázadó és bűnöző társa végezte akkoriban. A keresztre az INRI feliratot vésték, mivel Jézus a zsidók királyának tartotta magát. Nem akármilyen felforgató és gonosztevő volt.
Jézus végül is azt kapta, amit érdemelt. Lázadásért és bűnözésért keresztre feszítést. Akkoriban a rómaiak így büntették az ilyet. Jézus márpedig nem volt patrícius, és zavargásokat keltett. Még a nép is így gondolta, és Barabásnak kért kegyelmet, nem Jézusnak. Azt kapta, amit megérdemelt, ami a kor szokásának megfelelt. Egy köztörvényes bűnöző köztorvényes büntetést kapott. Nem történt semmi igazságtalanság, "nincs itt kérem semmi látnivaló, haladjanak kérem tovább!"
***
Persze mindezt még ateista létemre sem gondolom teljesen komolyan. Nem utálom ennyire azt a szerencsétlen Jézust, akit furcsa nézetei, lázongása és bűnözése miatt elég kegyetlenül kivégeztek. Ahogy Spartacus rabszolgáinak sem kívánom jó szívvel a keresztre feszítést. Spartacus rabszolgái egyébként mai szemmel helyesen lázadtak. Jézus azonban fegyverrel rontott a templomba, ez mai szemmel nézve is bűn. Jézus bűnöző volt, büntetést érdemelt, legfeljebb nem keresztre feszítést. Ha valaki beront egy templomba szablyával, annak mondjuk egy pár hónap börtön a méltányos büntetés. Ezt gondolom. Teszem ezt egy 21. századi, humanista világkép alapján. Mert ma, a 21. században néhány elvetemült alakon kívül mi itt, a modern nyugati országokban ezt képviseljük, ezt tartjuk normálisnak.
A néhány elvetemült alak az, aki például az inkvizíció rémségeit azzal próbálják mosdatni, hogy a kornak megfelelt a büntetés, és anakronizmus a 21. századból nézni. Nos, én meg azt mondom, a történelmi eseményeket igenis meg szabad ítélni a 21. századból, amelyben élünk, és meg is kell ítélni, el is kell ítélni, ami elítélendő, mert ezáltal, és csakis ezáltal lesz számunkra igazán tanulságos a történelem. Csak így tanulhatunk belőle. Abból jóval kevesebbet tanulhatunk, hogy "na bumm, így esett, Jézust megfeszítették, Brunót megégették, akkoriban ez normális volt".
Jó, tisztázzuk ezt alaposabban: Anakronizmusnak én nem azt nevezem, amikor valaki a 21. századi szemszögből elítél valamit, ami száz vagy ezer évekkel korábban történt. Anakronimzus, és nyilván hiba azt gondolni, hogy kétezer éve az emberek 21. századi módon gondolkodtak. Anakronizmus azt hinni, hogy kétezer éve az emberek 21. századi ismeretekkel rendelkeztek. Az is természetes, hogy kétezer éve nem minden ember felelt meg a mai emberjogi normáknak. Természetes, hogy így volt, ennek ellenére mi a mai, emberjogi normák szerint ítéljük meg ezeket az embereket. Miközben a mi, 21. századi normáinknak nem minden ember felelt meg abban a korban - és nem mindenki felel meg még ma sem - aközben nyilván azokat tekintjük pozitívnak, aki megfelelt, és negatívnak, aki nem. A szemünkben igenis Szókratész a hős, és Néró a negatív figura, mert a mi normáinknak Szókratész nagyjából megfelelt, Néró meg nem. Voltak abban a korban is olyan emberek, akiket ma is pozitívnak tekinthetünk. Voltak tömegével, ezrek, akik senkinek nem ártottak, akik dolgoztak, akik tisztességesen éltek. Vagy ha mondjuk néha kicsit csaltak, loptak is, de legalább nem kínoztak és öltek meg más embereket. És voltak, akik igen. És nagyon sok ilyen volt az egyházakban.
Szerintem az a helyes, ha Spartacus rabszolgáinak és Jézus keresztre feszítését, Szókratész koncepciós perét, az inkvizíciót, a boszorkányüldözést, Husz János kivégzését, a Gulágot és a holokausztot is elítéljük. És persze nem feledkezünk meg a történelem sok-sok más szörnyűségéről sem, melyek közül csak kiragadtam pár példát. Továbbá elítéljük azokat az ideológiákat is, amelyek felelősek értük. Nácizmus, kommunizmust, rasszizmust, szélsőséges nacionalizmust, jakobinizmust, kereszténységet, iszlámot, és még egyéb vallásokat is.