A képen látható idézet a Vikings című sorozatból való. Természetesen nem történelmi, hiteles idézet Ragnar Lothbroktól.

És nyomban meg is válaszolom  címbeli kérdést: Ragnar természetesen nem volt ateista. És a "természetesen" jelzővel nem azt akarom mondani, hogy ezt konkrétan, igazoltan tudom, hanem azt, hogy irreális, valószerűtlen, valószínűtlen. Ez a post nem is fogja ezt a kérdést komolyan véve úgy megvitatni, hogy lennének pro érvek. Csak kontrák vannak, a hipotézis igazából nem is vehető komolyan.

Kezdjük ugyanis azzal, hogy Ragnar Lothbrock (a nevének nek ezt az írásmódja tetszik) valószínűleg nem is létezett. Pontosabban inkább több létező személyből összegyúrt legenda, amelyet a viking hódítás egyfajta megindoklására és megértésére találtak ki, gyúrtak össze. Továbbá, még ezekről a létező személyekről is igen keveset tudunk, sőt, a mitikus Ragnar története sem túlságosan bőséges és alapvetően ellentmondásos.

Ha a sorozatbeli Ragnart vesszük, aki, mint mondom, igen távol áll még a legendabeli Ragnaroktól is, illetve a létező személyiségektől, akiből a legendát összegyúrhatták, szóval, ha csak veszünk egy viking vezért az adott korból, aki sok gyerek apja volt, akinek sok dolga volt, és brutálisan megölt egy csomó embert, akkor azt mondhatjuk, hogy egy ilyen ember valószínűleg még el se gondolkodna olyan dolgokról, mint isten léte, vagy ami szerepel a filmben. Egy ilyen ember valószínűleg gondolkodás nélkül hinne, hitt a viking istenekben, mert ezt nevelték bele, és mert nem gondolkodott el rajta. Vagy, ha megtérne kereszténységre, ahogy egyre több viking tette akkoriban, és még több később (a sorozatban Ubbe tér meg, de ez sem hiteles), akkor az legtöbbször erőszakkal, vagy érdekből történt (volna). Ha valaki hitből tért meg, akkor sem gondolom, hogy jellemző lett volna egy olyan, köztes állapot, amikor az illető filozofált, és esetleg ateista gondolatai lehettek. Inkább úgy történhetett ez meg, hogy egyik nap még a viking istenekben hitt, aztán másik nap esetleg biztos, ami biztos, a keresztényben is, és utána meg valamikor már csak a keresztényben (Ubbe esetében ez reálisabban van ábrázolva). Azt gondolom, hogy abban a korban, illetve korábban, legfeljebb az ókori Görögország és Róma Birodalmában, a légráérősebb filozófusok gondolkodhattak ilyenről. De azok más körülmények, és más típusú emberek voltak, és azok is ritkán voltak kifejezetten ateisták a mai értelemben, legfeljebb jobban szkeptikusok. Nem gondolom, hogy az a párbeszéd, amely Ragnar és Ecbert király között lezajlott, abban a korban, ott reális beszélgetés lehetett volna.

Miért tehát a kérdés a címben? Azért, mert a Vikings sorozat írója és producere, Michael Hirst úgy ábrázolta Ragnart, mint aki ateista, vagy az ateizmussal kacérkodik. Három momentum van, amelyet én megjegyeztem magamnak.

Al első a harmadik évad első epizódja, amikor Ragnar Kwenthrith-szel beszél, és ezt mondja neki: "Többször megtévesztettek, de a mágiának nem volt része ebben". Ez még csak egy gyenge utalás. A viking hitnek része volt bizonyos mágia, ha Ragnar nem gondolja, hogy mágia útján valaha is megtévesztették, akkor valószínűleg nem hisz a mágiában, ez pedig erősen utal arra, hogy a viking hitben sem hisz. Ettől persze még lehetne, hogy éppen megtér keresztény hitre, mert a keresztények kevésbé hisznek a mágiában, bár ez sem minden keresztényre igaz, és abban a korban meg valószínűleg sok keresztény hitt a mágiában.

A második, már sokkal egyértelműbb jelenet az a bizonyos párbeszéd Ecbert királlyal, negyedik évadban, 1 4. epizódban.

Itt Michael Hirst Ecbert király szájába adja, azt az állítást, hogy istenek nélkül semminek nincs értelme. Ez természetesen nem igaz. Egy hívő azonban érezhet így, hangsúlyoznám, érezhet így. Ragnar ennek megfelelően jól riposztol: "vagy lehet, hogy pont istenek nélkül van mindennek értelme". Ezt egy ateista érezheti így. És mindkét érzés mint érzés rendben is van, mert csak érzések, és mert az "értelem" kérdés szubjektív. A dolgoknak valójában nincs igazi értelmük, az értelmeket mi adjuk a dolgoknak, mindenki azt, amit éppen érez. Nem istenek adnak értelmet dolgoknak, hanem mi magunk. Ezt sok postban kifejtettem már. A legutóbbi, átfogó cikkemben erről már azt fejtegettem, mégis miért okoz annyi gondot ez az embereknek.

Ezután Ecbert király elismeri, hogy az istenhit tulajdonképpen abszurd, de fenntartja, hogy szükséges. Igazából itt Michael Hist Voltaire egy híres szállóigéjét reprodukálja, miszerint: "ha isten nem volna, akkor ki kellene találni". Ez egy külön postot érdemlő kérdés, jelenleg azt gondolom, hogy az adott korban a vallásnak volt fontos szerepe, és gyakorlatilag nehéz kérdés, hogy hogy jöhetett volna létre a társadalom fejlődése eme átmeneti, vallásos periódus nélkül. A vallás sokban akadélyozta a fejlődést, de társadalmilag volt egy nagyon fontos szerepe is, amit gyakorlatilag akkor nehéz lett volna kiváltani. Lehet, hogy lehetett volna, lehet, hogy nem. Ez amúgy is egy kontrafaktuális ("Mi lett volna, ha") kérdés, amit ilyen formában nem lehet igazolni. Ma már mindenképpen azt gondolom, hogy a vallás pozitív szerepét ki tudjuk váltani, a negatívak miatt pedig a vallásnak el kell tűnnie a társadalomból.

Michael Hirst is valami ilyesmit fogalmaz meg, és egészen jónak találom a megfogalmazását. Azt mondja, hogy "meg kell tanulnunk istenek nélkül élni". Való igaz, hogy meg kell tanulnunk, azóta már meg is tanultunk istenek nélkül élni, van etikánk isten nélkül, vannak államaink, amelyek nem valláson alapulnak, és nem a vallás tartja össze őket. Magunk okán teszünk dolgokat, elkerüljük az erkölcstelen dolgokat, saját indokaink alapján. Nincs szükségünk már vallásra egy állam működtetéséhez. Felnőttünk, megtanultunk vallás nélkül élni. Ezalatt a nyugati társadalom szekuláris, értelmesebb rétegét értem.

A harmadik jelenet nem sokkal ezután van, a 4. évad 15. epizódjában, amikor Ragnart kivégzik. A kocsissal beszélget, aki közben a képzeletében átváltozik a jóssá, aki oly fontos szerepet töltött be az otthoni falujában. Ragnar itt ugye igazából a viking vallás afféle vezetőjével vitázik képzeletben. Természetesen ez a párbeszéd is fiktív, nemcsak azért, mert a jós nem jelenhetett meg Angliában, hanem egy viking vezér még a kivégzésre menet sem gondolom, hogy ilyeneken gondolkodott volna. Egyébként ismétlem, hogy Ragnar történetéből ez a rész, miszerint kivégezték Angliában, és ennek a bosszújaként jöttek a fiai elfoglalni Angliát, ez nem történelmi, ez valószínűleg kitaláció.

Ez egyébként egy egészen jó összefoglaló lehetne az ateisták nézetéről a vallást illetően. Nem azt mondom, hogy jó ismertető az ateizmusról, mert inkább csak a vallásról alkotott nézetről szól, és persze ezt pár mondatban nem lehet precízen elmondani. Meg hát ez nem egy filozófiai előadás, hanem egy népszerű sorozat. Szóval jó ez így, még ha teljesen irreális nézet is az adott korban. Inkább Michael Hirst nézete.

Azt egyébként szórakoztatónak tartom, hogy Ragnar büszke arra, hogy nem az istenek irányították, méghozzá azért, mert egy nappal később hal meg. Ez igazából kicsinyes dolog volna, hiszen végül is meghal. Ha csak azt vesszük, hogy a jós ezzel bebukott-e, akkor azt se mondhatjuk, hogy bebukott. Ha lenne olyan jós, aki rendszeresen meg tudná jósolni az emberek halálát 1 nap tévedéssel, az nem semmi volna, és alapjában borítaná fel a jelenlegi (tudományos) tudásunkat a világról. De hát nem ismert ilyen jós, és a film nem valamiféle bizonyíték erre, hanem egy műalkotás.

Itt azt is megjegyzem, hogy a sorozat nem teljesen tisztán ateista. És nem is csak a jós miatt, aki itt például megjelenik, és kérés, hogy mennyire valósan jelenik meg, nem is csak a jóslata miatt, amely majdnem bejött. Ragnar itt utal korábbi jóslatára is, ami bejött, és van még a sorozatban pár minimum misztikus dolog, mint például, ha jól emlékszem, Björn és Lagertha megérzik Ragnar halálát. De Ragnar élete itt eléggé ateista, és Michael Hirst itt úgy ábrázolja az életét, miszerint az élete küzdelem, lázadás isten ellen. És ez a lázadás nem is a keresztény isten irányába mutat, ami kicsit később már reális lehetőség volt. Michael Hirst itt a történelmi sorozatot (azt nem mondhatom, hogy történelmi eseményeket) arra használja fel, hogy a mai kor problémáit jelenítse meg. Ragnar számára eme epizód szerint az válik a legfontosabbá, hogy istenektől függetlenül éljen.

Amikor elkezdtem nézni a sorozatot, akkor nagyon tetszett. Különösen eddig az epizódig, ahol Ragnar meghal. Valójában egyébként a 4 évad vége után nem is néztem tovább, mert úgy vettem, hogy ezzel vége. Akkor írtam eme post eredetijét angolul. A koronavírus válság közben fedeztem fel, hogy van még két évad, és végignéztem. A véleményemen a két utolsó éved nem változtatott. De akkor már tudtam, hogy a sorozat közelítőleg sem hiteles történelmileg.

Az első 4 évad nézése közben nem akartam megfosztani magamat a meglepetésektől (spoiler), ezért nem néztem utána, hogy mi igaz a sorozatból. Ezt csak a cikk írásakor tettem meg. A történelmi ismereteim a Viking korból nem voltak valami mélyek, ezért felőlem Ragnar Lothbrok lehetett történelmi személy, és a sorozat többi személye is, a rokonsági kapcsolataikkal együtt, és az összes történés is. Legalábbis a hadjáratokról azt gondoltam tán csak nem hamisították meg őket.

A sorozat nem is volt nagyon eltúlozva túl sok szexszel, nem volt benne kung-fu, csak olyan harcjelenetek, amelyek a tematikából adódnak, és amelyek hitelességét nem tudom megítélni. Mármint a harci jelenetek, eszközök, fegyverek hitelességét. Azt is gondoltam, hogy a History Channel csak nem torzítja el nagyon a történelmet. Aztán azt vettem észre, hogy a sorozatba egyre több aktuális téma lopózik be. Mint az, hogy Ragnar és Hvitserk drog-függőek lettek, Lagertha leszbikussá vált, néhány hármasozást is ábrázolnak. Ez nyilvánvalóan nem volt hiteles.

Michael Hirst egyik fő célja a sorozattal nyilvánvalóan nem az volt, hogy történelmet tanítson, hanem, hogy a modern társadalomnak mondjon valamit. Emiatt a viking kor hosszadalmas és komplikáltabb történetét egy egyszerű, alig több, mint 1 emberöltős, szinte csak egy nagycsaládot érintő, sűrített, egyszerűsített történetben mondja el. Ragnar Lothbrok legendája egyébként eredetileg is valami ilyesmi volt: a sok, különféle viking vezért, akik elég különféle helyekről jöttek, és irányították a hódítást, egyetlen személy fiaiként ábrázolta, akik bosszút álltak apjukért. Az eredeti legenda is egy bonyolultabb történetet akart leegyszerűsítve elmagyarázni. Michael Hirst ezt még jobban leegyszerűsítette, hogy a modern nézőknek elmondjon egy történetet a maga kis tanulságaival.

Mégis, tetszett a történelmi téma maga, a színészek játéka, különösen Ragnar szkeptikus, szarkasztikus, furcsa karaktere, ahogy Travis Flimmel játszotta. Bár a legelején pont Ragnar eme furcsa személyisége nem volt szimpatikus, mert nem tudtam azonosulni vele, nem tudtam megérteni a következetlenségeit. Nem voltak egészen racionálisak a tettei. De a végén ez a fajta részben ateista személyiség, és az a büszkeség, ami abban a párbeszédben szerepel, az szimpatikussá vált, miközben a hitelessége pont ezzel csökkent. Ez már nyilvánvalóan nem volt történelem, itt már nyilvánvaló volt, hogy Michael Hurst a saját világképét akarja bemutatni.

Miután lement a negyedik évad, utánanéztem a történelmi háttérnek, és ekkor lettem igazán csalódott, hogy mennyire különbözött a sorozat a valós történelemtől. Ha egy történelmi sorozatnak, vagy filmnek megnézed a Wikipédia oldalát, akkor ott általában szerepel egy hitelességről szóló fejezet, de itt még csak nem is kritizálják a sorozatot. De ha jobban megnézed a történelmi részleteket, akkor kiderül, hogy Ragnar Lothbrok csak egy  mítikus figura volt, aki maximum több tényleges személy keveréke lehetett, köztük egy bizonyos Reginherusszal, aki tényleg megostromolta  Párizst, de másrészt több Dán király karaktere is belekeveredett a mítoszba. Ebből a szempontból Ragnar mítosza hasonló lehet Jézus mítoszához, aki valószínűleg szintén egy keverék karakter, aki prófétából, lázadóból, gyógyítóból, a Nazarénus kultusz vezéréből, esszénus szerzetesből , és még ősibb mítoszokból áll. Az is kiderül, hogy Athelstan inkább egy dán király volt, aki kereszténnyé vált, és bár Rollo valós személy volt,de csak Normandia hercege, és nem lakott Párizsban. És ő pont nem volt Ragnar bátyja. Az is kiderül, hogy Ecbert kicsit korábban élt,legalábbis nem Párizs ostromakor. Lagertha is mítosz volt, és az ő mítosza ráadásul sokkal kevesebb a sorozathoz képest. De legalább Ragnar állítólagos fiai tényleg létező személyek voltak. A sorozat vége Harald királlyal szintén mitikus, a megválasztása teljes nonszensz, még a mítosz sem erről szól, a Kijevi Rus inváziójából csak annyi igaz, hogy Kijevben akkor tényleg vikingek uralkodtak, sőt, ők alapították. Mellesleg ez ugye az a kor, amikor a magyarok a Kárpát medencébe jöttek, és éppen csak be tudtak slisszanni a Kijevi Rus alatt, délen. A valóságban a vikingek története még hosszan folytatódik, King Harald királyuk pont nem az utolsó volt, hanem a mitikus első, és Norvégia története csak kezdődik vele.

Mindez nagy csalódás volt, mert nem szeretem, ha egy film vagy egy sorozat ennyire hiteltelen. EL tudom viselni, ha a művészi szabadság a saját elképzelése szerint tölt ki üres részeket, el tudom fogadni, hogy a személyek nem is hasonlítanak a történelmi személyekre (a történelmi személyek általában sokkal rondábbak, esetlenebbek). Még azt is el tudom viselni, hogy egy történelmi, de fikciós sorozatban egy mítoszt mondanak el, mert egy mítosz lehet részben valós. De azt már nem tudom elfogadni, ha egy film vagy sorozat olyan egyszerű, világos tényekben is eltér a történelemtől, hogy ki, mikor, hol élt, kinek volt kortársa, kivel találkozhatott, és kivel nem.

Azt is hozzátenném, hogy egy ateistának nem is helyes az ilyet eltűrnie, mert ez már nagyon hasonlít a vallás meséire. Ha a vallást kritizáljuk amiatt, hogy kitalálnak egy történetet az erkölcsi mondanivaló kedvéért, akkor miért tűrnénk el hasonlót a mi oldalunkon? Tudom, van egy olyan fontos különbség, hogy Michael Hirst nem hazudja azt, hogy a története a történelmi igaz történet, így nem hazudik a szemünkbe, de sok nézőben ez fog benne maradni. Még ha tudatosan tudja is, hogy nem úgy történtek a dolgok, tudat alatt mégis megmarad benne valami. Az is fontos különbség, hogy Michael Hirst néhány mágikus részlettől eltekintve nem tett bele a sorozatba fizikai lehetetlenséget. A története megtörténhetett volna.

Attól tartok, sok ember nem néz utána annak, hogy Ivar valószínűleg meghalt Angliában, és igazából Sigurt nem ölték meg, és ő élt sokkal tovább. Nem Ubbe tért meg kereszténységre, hanem egy bizonyos  Guthrun, aki viszont nem szerepel a sorozatban, mivel ő nem Ragnar fia. Ragnar még a mítosz szerint sem volt ott Lindisfarne-nél. Kattegat, nem volt város, vagy falu (ma egy tengerszoros Norvégia és Dánia között, és szerintem mindig is csak az volt). vagy például az, ahogy Ragnar a sorozatban meghódítja Párizst, egy legenda, de éppen Björnnel történt, aki így foglalt el egy olasz várost, amelyet Rómának hitt. Az, hogy Björn Szicílián kívül az olasz szárazföldön is járt, és hódított, az nem szerepel a sorozatban. Hogy miért kellett így összekeverni a dolgokat, azt sem értem, túl olcsó rendezői fogás.

Másrészt ateistaként az, amit Michael Hirst el akar mondani a történettel, az szerintem egész jó. Persze nem mély filozófia, de van annyira mély, amennyit egy sorozatban el lehet adni, és sok nézőt ér el ezzel. És persze Hirst pont ezzel indokolja, hogy meghamisította az igaz történetet. Azt is jó látni, hogy Nagy Britanniában az ateizmus olyan elterjedt, hogy egy filmrendező beleteheti egy ennyire népszerű sorozatba az ateista gondolatait. Ez persze jó hír, csak azt lett volna a jó, ha ezt Hirst autentikus módon tette volna meg. Szerintem belefért volna, hogy legalább azokat az alapvető dolgokat nem kavarja össze, amiket felsoroltam.