Varanasi, Manikarnika Ghat, halottak hamvasztása
Tél végén, pont a koronavírus járvány előtt ismét hosszabb időt Indiában töltöttem, és ismét utazgattam is. Nagyon sok élményt gyűjtöttem össze, melyek közül az ateizmus és a hit szempontjából sok érdekes is, de nem fogom leírni az egész utam. Előrebocsátom, hogy ez a post viszonylag szubjektív lesz, a nagyon sok élmény mellett nem tudtam, és most már nincs is kedvem minden részletnek utánanézni, így ez talán az egyik olyan írásom, amelyben simán lehetnek történelmi és vallásról szóló hibák, és ebben nyugodtan ki lehet javítani!
Egyébként az utolsó lehetséges napokban jöttem vissza Európába, egy hétfői napon intézték el nekem, hogy még az éjjel repülök, és úgy is lett. Páriszba érkezésem előtt 1 órával zárták le a francia határokat nem EU állampolgárok előtt. Szerencsére én az vagyok, ugye. De ennek sincs köze a blog témájához.
Indiában nagyon sok olyan látványosságot láttam, amely vallásos, ez ott nem is meglepő, a legtöbb látnivaló új vagy régi templom. Az új templomokat már eléggé unom, a régiek közül akadt érdekes. Először az Ellora és Ajanta barlangokat néztem meg. Ehhez hasonlókat már láttam Lonavalában és Mumbaiban az Elephanta barlangokat, de Ellorában és Ajantában is sokkal több van belőlük, és nagyobbak is.
Ellora, 16. barlang, a fő, Kailasanatha templom
Lonavalához képest az is új, hogy Ellorában a fő templom egy nagyon nagy sziklatemplom, amelyet teljesen kifaragtak a sziklából. Értsd, elkülönül a sziklától. Aztán az is, hogy ott nemcsak buddhista, de hindu és jain templomok is vannak. Ezek között annyi a különbség, hogy milyen szobrok vannak bennük. Egy buddhistában nyilván Buddha és tanítványai. Egy hinduban általában Shiva. Egy Jain templomban meg olyan istenek, akiket mi nem ismerünk.
Ajanta, az egész völgy, a bejárat felől, kelet felől nézve
Ajanta abban különbözik Ellorától, hogy egyrészt sokkal hosszabb oda az út Aurangabadból, viszont a völgy, amelyben a barlangok vannak lenyűgöző. Különösen az lehet monszun idején, a vízesésekre gondolok, amelyek száraz időszakban eléggé szegényesek.
Ajanta barlangok, a vízesés a dél-keleti végen. A száéraz időszakban eléggé üres volt.
De nem tudom, hogy akkor látogatható-e. A sok víz miatt az utak is még szörnyebbek lehetnek, szóval nem tudom, érdemes-e akkor meglátogatni. Nekem mindenesetre már mindegy, így adódott. Ajanta szerintem teljes egészében buddhista, legalábbis a szobrok mintha mindig Buddháról és tanítványairól szóltak volna.
Ajanta, 19. barlang, ez az egyik templom, a legnagyobb, amelyik szépen, és épen megvan
Ezek a barlangok egyébként mind, különösen az Ajanta barlangok hasonlítanak a görög Meteorák sziklabarlangjaira. A funkciójuk is hasonló, hiszen mindkettőben szerzetesek éltek, vagy élnek. A vallás más, de sok mindenben ez nem jelent különbséget. Van, amiben meg persze igen.
Ajanta, az egyik első barlang
Ezek a barlangok, barlang-templomok, szobrok először lenyűgöző alkotások, hiszen mindet kézzel vésték, gépek nélkül, és kevés eszközzel. Ám annyi van belőlük, hogy a végén már kezd unalmassá válni. Én bizony végigjártam őket, mert ha már befizettem.:) Egyébként volt sokszor távolabbi szegletekben egy pár érdekes dolog is. Meg hát mi mást csináltam volna? Iszonyat hőség volt, pedig február vége volt még csak, de Indiában elég hamar jön a nyár, és inkább monszun idején hül le az idő. Ezt nem gondolná az ember. Egyébként ital, napkrém volt nálam, nem szenvedtem sokat. Sapkát, vagy kalapot nem vittem, de kibírtam.
Hyderabad, Muhammad Qutb Shah Szultán sírja
Közben Hyderabadon is keresztül utaztam, ott lényegében alig több, mint egy napot töltöttem. Vallási szempontból kicsit az ottani, muszlim uralkodók sírjai érdekesek, de nem akarok kitérni a muszlim vallásra, úgyhogy csak annyit, ezek is lenyűgözőek voltak, aztán ezekből is sok volt, és a végén már sok volt. Úgy látszik, ez egy általános minta az utazásaimnál, mert nem állom meg, hogy mindent meg ne nézzek, viszont az ingerküszöböm hamar magasra ugrik.
Khajuraho, nyugati templom-csoport, Lakshmana templom
A barlangok után jött Khajuraho, ahol a híres Káma-Szutra templomok vannak. Ezek is olyanok, hogy először nagyon lenyűgözőek. Ezek Indiához képest nagyon szép, tiszta helyek. Általában a templomnak van egy kis kertje, amely különösen üdítően szép. A templomoknak van egy talapzata, amely szintén szép, tiszta, a templom kívülről tele van faragásokkal, érdekes, szép. Belül általában kevésbé tetszettek, mert dohosak voltak, sötétek, nyirkosak, piszkosak - akár egy keresztény templom - sokszor meg nem is volt semmi bennük. Ha igen, akkor az egy Shiva szobor volt, vagy Shiva lingam. Amikor azt írtam, hogy a templomok tiszták, ez nem vonatkozik Khajuraho falujára, amely ugyanolyan mocskos, mint bármelyik másik indiai falu.
Szerintem ez a Lakshmana templom egyik faragása
A templomok külső faragása az, ami híres, mert egy részük, igazából elég nagy részük erotikus. A legtöbb erotikus szobor csak annyiból áll, hogy egy-egy istennő meztelen felsőtesttel van ábrázolva, és hát nagy melleik vannak. Vagy egy istenség van ilyen kísérők társaságában. Aktus igazából az összes templom közül csak 1-2-ben van, és a faragások közül is csak 1-2 ilyen. Emellett mindenféle más istenségek vannak, egy részük állatfejjel van ábrázolva. Ugye az is köztudott, hogy Indiában állat fejű istenekben is hisznek, vagy van az isteneknek állat-avatarjuk.Ilyen templomból Khajurahóban egy csomó van, én egy részüket gyalog, egy részüket robogóval jártam be. A végén már ez is kezd unalmas és fárasztó lenni. Khajurahóban egyébként nem csak úgy véletlenül van ennyi ilyen templom, ezek majdnem 1000 éves templomok, és akkor ez volt praktikusan India központja, vagy legalábbis egy nagyobb királyság fővárosa. Ahogy az Ellora és Ajanta barlangok sem csupán szerzetesek spontán alkotása volt, akik valahogy egy időben elszaporodtak, hanem akkoriban az a környék fontos birodalmi központ volt, és királyok rendelték meg a templomokat.
Bhubaneshvar, Rajarani Templom
Hasonló élményem volt még az utam végén Bhubaneshvarban, ahol vannak szintén hasonló templomok, csak éppen a nagyon erotikus jelenetek hiányoznak róluk. De korban majdnem olyan régiek, stílusban hasonlóak voltak. Bhubaneshvarban egyébként lett volna sokkal több néznivaló, de ott csak rövid ideig voltam, és ráadásul kezdett igazán forró lenni, úgyhogy volt, hogy korán hazaértem, és már nem is mentem sehova.
Sarnath, a Dhamek Stupa és buddhosta kolostorromok
Egy egészen más vetülete az indiai utamnak Varanasi. Varanasi a Gangesz partján van, és egyszerűen a "legszentebb" város Indiában. Volt még itt is egy olyan idegenforgalmi látványosság, amely történelmi, és vallásilag is érdekes, ez pedig Sranath városa, ahol buddhista monostor romjai találhatóak. Ezek a romok jobban hasonlítanak az európai romokhoz, mivel az épületeknek leginkább csak az alapzata látszik. Itt van továbbá Ashoka leghíresebb oszlopa, pontosabban ez egy közeli múzeumban van, az alap pedig a romok között. Ashoka engem azért fogott meg, mert róla mi is tanultunk, itthon, iskolában. Egyébként jelentős indiai uralkodó volt, egyike a legkorábbiaknak, aki rendet teremtett, és egy jelentős birodalmat épített. Az oszlopok is a törvényekről szólnak. Ashoka egyébként a buddhizmust tette meg "államvallásnak". Nem tudom, mennyire volt kötelező.Itt, Sarnathban van a Dhamek Stupa, ahol Buddha lehet, hogy első beszédét mondta, és lehet, hogy a hamvainak egy része is itt van. De a Stupa maga későbbi, esetleg egy korábbi stupa helyén áll, ahol mindezek lehet, hogy megtörténtek. Hát sok, itt a lehet, az is lehet, hogy nem így volt, illetve nem pontosan ott van. Nos, egyelőre ennyit az épületekről, most térjünk át valami másra!
Sarnath, Ashoka híres oszlopának talapzata írással
Az közismert, hogy Indiában a legtöbb ember hindu vallású, és, hogy a hinduk hamvasztják a halottaikat. Ezt, ha máshonnan nem, akkor Jules Verne Utazás a Föld körül c. regényéből ismerjük, amelyben ugye egy nagy urat elhamvasztanak, és a feleségét is el akarják égetni (tudtommal ilyen tényleg volt), és Phileas Fogg megmenti az asszonyt.
Na most a helyzet az, hogy gyakorlatilag Indiában ugyan legtöbben hamvasztanak, de vannak keresztények is, és persze muszlimok, és korunkban szerintem a hinduk sem mind hamvasztanak. Legalábbis túl nagy temetőket láttam Bengaluruban. Viszont, ha valaki hamvasztást akar, akkor igazából Varanasit tartják az "igazi" városnak.Varanasi volt az egyetlen hely ezen utazásom során, ahol nem egyedül voltam, hanem barátokkal. Öten voltunk, közülük én egy Geeta nevű nőt ismertem korábbról, és vele beszélgettem hosszabban. Nem beszélgettünk nagyon sokat, mert mindig mentünk valahova, sokat selfieztek, és rosszul is voltam éppen azokban a napokban (nem, nem koronavírus volt). Én úgy tudtam, hogy a hindu vallás szerint a hamvasztás Varanasiban különösen fontos, mert hitük szerint biztosítja azt, hogy az illető a nirvanába jusson, ami a legfontosabb cél, mert mindenki szeretne megszabadulni az újjászületés kényszerétől. Ez nekem furcsa, de én így hallottam, olvastam, már meg nem tudom mondani, hogy hol.Geeta szerint meg ez nincs is így, és nem is feltétlenül cél a nirvana. Továbbá elmondott egy olyan hitet, miszerint valami mennyország-szerű is van, ahol jutalom jár az embereknek, de aztán ujjá születnek, és pokol is, ahol büntetés van, de aztán ők is újjá születnek. A nirvana pedig amolyan purgatórium. Ez nekem túlságosan is úgy tűnik, mintha egy felszínes, modernebb hit lenne, amely sokat átvett a kereszténységből. De most ennek se nézek utána.
Ami még meglepett, hogy a hamvasztás mennyire nyomasztó helyen, mennyire nyomasztó stílusban történik. Kathmanduban már láttam ilyet, és az egy kicsit szebb hely volt. Varanasiban tényleg nagyon rendezetlen, piszkos, csúnya helyen hamvasztottak. A folyó partját ún. ghatok szegélyezik, ezek vallásilag majdnem mind fontosak, mindegyiken vannak szertartások, hamvasztás viszont csak hármon.
Mi a Dashashwamedh Ghathoz mentünk, ez a "fő ghat", ahova "el kell látogatni", onnan csónakáztunk ki a folyóra, és onnan láttuk a Manikarnika Ghatot, ahol hamvasztottak. Ez talán a fő hamvasztó ghat. Aznap legalábbis csak itt hamvasztottak, és tele volt. Az egész egy nagy parázsló rőzsehalom volt. Mindenfele máglyák, és azokon nyilván halottak. Viszonylag közel lehetett menni, de fényképezni nagyon közelről nem illik. Olyan nagyon közel nem mentünk, hogy halottat konkrétan láttam volna.Igazából nekem az volt a tervem, hogy még elmegyünk a Harischandra Ghatra, mert ott játszódik, és ott filmezték a Masaan c. filmet, és azt meg akartuk nézni, Geeta is. De ott akkor meg éppen nem hamvasztottak. Szóval a hullákról lemaradtam. A Harischandra Ghaton csak hamvasztó helyeket, nyomokat és maradványokat láttam. De az is szörnyű hely volt.
Varanasi, Harischandra Ghat, aznap este itt nem volt hamvasztás, de lehetett látni az eszközöket és maradványokat
Kérdeztem Geetát, hogy ez miért ilyen csúnya, azt mondta, hogy a hamvasztás nem fontos, hiszen a lélek távozik, a test marad csak. Visszakérdeztem, hogy de hát akkor minek a szertartás egyáltalán, azt mondta, hogy azért higiéniai okai vannak. Én nem vagyok benne annyira biztos, hogy az indiai hívők nem tulajdonítanak semmi fontosságot a testnek, és szerintem a szertartás is azért van. Hiszen megmossák a halottat, ami szimplán, gyakorlatias szempontból tök felesleges. Virágokkal is feldíszítik. Szóval szerintem nem egészen úgy vannak vele, hogy tök mindegy, csak egy köztisztasági feladat. A rokonok is eljönnek, elbúcsúznak. És ehhez képest én azt gondolnám, akkor lehetne szebb is, ahogy a keresztények adnak arra, hogy a temetés szép legyen, miközben ők is azt hiszik, hogy a testben már a lélek nincs benne. Ez egyébként majdnem egybeesik azzal, amit mi gondolunk erről: a halál után a test szerintünk is élettelen. De azért keresztények és ateisták is úgy gondoljuk, szép szertartást kellene rendezni, minimum az élőknek.
Varanasi, Dashashwamedh Ghat, Ganga Aarti, amit mi láttunk, az elég pontosan ugyanilyen volt, és ugyanezen a ghaton
Az indiaiak meg annyira itt nem rendeznek szép szertartást, és szerintem azért, mert szegények, mert olyan sok minden rendezetlen, szemetes Indiában, ez is csak egyike a sok problémának. Az is lehet, hogy gazdagok sokkal szebb szertartást rendeznek, és én csupán a szegények "köztemetőjét" láttam.
Varanasi, Dashashwamedh Ghat, a "Jay Gange Bhagirathi" c. aarti
Szóval ebben kissé csalódtam, lehangoló volt. De azért élmény volt. Ami kicsit szebb volt, és utólag különösen felértékelődött bennem, az az esti Ganga aarti szertartást, amelyet több ghaton is képzett szerzetesek (?) végeznek el egy csomó kellékkel. Ezek igazából imák, szép dalok formájában, amihez némi hangszeres kíséret tartozik, és a legtöbb eszköz, amit még alkalmaznak, az füstöl és lángol. Mi a Dashashwamedh Ghatnál néztük ezt meg, ez még csónakázás végén volt. Nagyon jó helyről néztük. Különösen a "Jay Gange Bhagirathi" fogott meg először, ennek eléggé fülbemászó a dallama. Aztán hosszabb Ganga aartikat meghallgatva ez a komolyabbnak tűnő rész is megfogott: "Ganga Taranga Ramaniya Jata Kalapam" (ezzel kezdődik a hosszabb videó). Szerencsére annyira nem értek hindiül, hogy értsem.:)
Bengaluru, Shiva Templom
Bengaluruba visszatérve már olyan nagy élményekben nem volt részem, ismerem a várost, és elkezdődött a koronavírus járvány komolyodni, így senki nem akart velem találkozni, nem mentünk el sehova. Én egyedül többek között egy Shiva templomba mentem el, mert a képeken egy monumentális Shiva szobor volt, érdekesnek tűnt. Úgy hívják, hogy Shivoham Temple, és egy nagy bevásárlóközpont mögött van, amely akkor már zárva volt, a koronavírus miatt. Furcsa volt az egész, át kellett menni a parkolóházon, belépőt fizetni.Az egész egy nagy vidámparkhoz hasonlított, amelyben Shiváról akarnak sok mindent bemutatni, sok vitrinnel, kicsit múzeum jellegű, kicsit sok betlehemhez hasonlít. Az egyik attrakció az volt, hogy "jeget" csináltak. Nagy szám!:) Szóval ez az egész eléggé pénzlehúzós dolognak tűnt, hülye embereknek. Egyébként indiaiak voltak ott, hívők. Ez nem egy túrista-hely, mert nincs nagyon a központban. Bengaluru egyébként sem az az igazán nagyon túrista-központ.
Hát ezek a legújabb élményeim a hindu vallásról. Nyilván ettől nem tértem meg, esély se volt rá. Talán a barlangok és a Khajuraho templomok annyiban fontos témát jelentenek, hogy felmerül a kérdés, hogy szükség volt-e erre a vallásra vagy valamilyen hasonló vallásra a történelem során, lehetséges lett volna ezek nélkül is egy kultúra, vagy nem?
Egyrészt az látszik, hogy ezeknek az embereknek ebben a korban a vallás fontos életcél volt, fontos fonál volt az életükben. A szerzeteseket egész biztosan lefoglalta, és az ő életük enélkül nem is képzelhető el. Igaz, ők nem nélkülözhetetlenek egy kultúrához. De az uralkodót, nemeseket és a közembereket is nyilván sokat foglalkoztatta a vallás. Látták a szerzeteseket, a templomokat, a szobrokat. Esetleg dolgoztak az építésükben. vagy ellátták a szerzeteseket, hogy építhessék ezeket a templomokat és barlangokat. Ha ez nem lett volna, mi lett volna az életcéljuk? Én nyilván tudok más célokat mondani, de reális lett volna ez az adott korban? El lehetett volna adni az akkori embernek, hogy legyen az a céljuk az életben, hogy játsszanak, tanuljanak, sportoljanak? Lehetett volna nekik világi művészetet adni? Nem tudom.
Az tűnik nehéznek, hogy ennyi szabad idejük meg nem volt, illetve ennyi ráfordítást nem tudtak volna ilyen hobbikra "szentelni". A tanulás, a művészet, a sportolás, a komolyabb játékok is olyanok, hogy nem feltétlenül jelent rögtön élvezetet, időt kell rá szánni, meg kell tanulni, bele kell jönni. A tanulás erőfeszítés, kihívás, és csak olyan ember élvezi, akinek ilyen a szemlélete. A művészeteket meg kell tanulni. A legtöbb sportot is meg kell tanulni, vagy edződni kell hozzá, mire élvezetes lesz. Ezekben a korban voltak, művészek, voltak tanultak, és még sportolókhoz hasonló pár ember is volt, de igen kevés. Az emberek tömegeinek ez még nem tudott életcélt adni.
Erős célok nélkül ezeket a civilizációkat összefogni szintén nehéz lett volna. Nem csak arról van szó, hogy ezek az emberek unatkoztak volna, hanem arról, hogy szétesett volna a civilizáció, nem működött volna valamilyen erős cél nélkül. Lehetséges lett volna akkoriban más, világi erős és jó cél? Ahogy Ashoka törvényeket is adott, de a buddhista vallást is felhasználta (bár nem tudom pontosan, mennyire volt ez esszenciális uralkodása alatt). Jó kérdés. A cél "jóságát" hangsúlyoznom kell, mert például az sem jó, ha erős nacionalizmus fogja össze az országot, amely állandó háborúkat jelent.
Másrészt viszont az biztos, hogy igen nagy kizsákmányolás volt ebben a korban. Ne feledjük, hogy ezek a templomok, ezek a barlangok nem maguktól épültek, hanem szerzetesek, esetleg mások is építették. Ezek az emberek, akik az életüket adták ezekért a templomokért, barlangokért, jó kérdés, hogy mit csinálhattak volna ehelyett, de a másik oldalról szörnyűség, hogy mennyi szenvedés, kizsákmányolás járt ezzel. A vallás tényleg ezeknek a népeknek az ópiuma volt, és ez a metafora Indiában egyáltalán nem elrugaszkodott. Ezek az emberek tényleg végigszenvedték az életüket, részben még ma is emberek milliói nyomorognak iszonyatos körülmények között. És az egyetlen vigaszuk volt, hogy haláluk után újjászületnek, bár a fenti beszélgetés után Geetával, meg eme lehangoló élmények után most nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a vigasz tényleg ennyire vonzó-e.
Mai fejjel mindenképpen úgy gondolom, hogy áldilemma lenne azt hinni, hogy vagy a vallásos kizsákmányolás, vagy a céltalan élet közül kell választanunk. Az is igaznak látszik, hogy ezeknek az embereknek, annyi embernek, az egész társadalomnak, a szegények tömegeinek az akkori technológiával jólétet nem is lehetett volna biztosítani. Ahhoz, hogy ezt elfogadják, mindenképpen kellett volna nekik egy erős cél. De ennek az erős célnak ha lehet, nem kéne átverésen alapulnia, és nem kéne a kizsákmányoltságukat növelni! Mert a vallások ebben a korban szinte kivétel nélkül mindig az elnyomás pártján álltak, az elnyomást segítették. És ez nem véletlen, ahogy már kifejtettem. Ez a hit eredendő hibájából ered. Valahogy mégis az látszik a helyes megoldásnak, hogy a vallás és a nacionalizmus helyett valahogy a fejlődés célja, a társadalom pozitív építése, hogy jobb legyen, vagy, hogy a gyerekeinknek jobb legyen, ez helyes célnak látszik. Még abban a korban is. De hogy lehetséges lett volna-e, azt nem tudjuk letesztelni.
