A címbeli fogalom egy tudtommal nem olyan régi fogalom, amely nagyon hasznos dolog az ateisták kezében. Tudtommal régebben filozófusok biztos foglalkoztak hasonló kérdésekkel, de most konkrétan nem jut eszembe olyan régi írás, ahol ezt a fogalmat ilyen világosan használták, és elnevezték volna.
A témát ateisták sokszor felvetik, mert sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy egy hipotézis se nem igazolt, se nem cáfolt. És akkor felmerül, hogy mi legyen? Mi a racionális álláspont? A hívők gyakran jönnek azzal, hogy ha valami nem igazolt, de nem is cáfolt, akkor nyugodtan lehet hinni benne. És akkor az ateista jöhet az igazolás elvével, vagy az igazolás terhével. Az igazolás elvéről már írtam, az igazolás terhe ehhez hasonló kérdés.Először is, sokan mondják ezt úgy, hogy " bizonyítás terhe", de ahogy azt már sokszor tisztáztam, a tapasztalati tudományokban bizonyítani, szigorúan véve semmit nem lehet. Tehát a bizonyítás terhe senkin nincs, mert ez irreális elvárás lenne.
Másodszor, az ateisták sokszor azt mondják, hogy az igazolás terhe azon van, aki állít. Ez sem pontos, és ez a post leginkább arról fog szólni, hogy miért nem pontos, és mi lehet a pontosabb megfogalmazás.
Először is, nézzük az ellenpéldát! Például jöhet valaki egy olyan váddal, hogy "neked, a blog írójának nincs is semmiféle iskolai végzettsége". És bár ez a legtöbb esetben eleve érvelési hiba lenne, és unfair támadás, de ha mondjuk egy olyan esetről van szó, amikor ez releváns, és én azt állítom, hogy nekem van doktori végzettségem, a kommentelő pedig azt, hogy nekem nincs, akkor itt az igazolás terhe rajtam van. Azért van rajtam, mert ha nekem van doktorim, és ezzel én magam jöttem elő, akkor elvileg és erkölcsileg is várható, hogy ezt tudom igazolni, ha nincs, akkor viszont a kommentelőnek nem feltétlenül van módjában ezt igazolni. Ha a nevemet tudja, akkor az internetes keresők korában ez könnyebb, de ha a nevem valami elterjedt név, akkor ez is kudarcba fullad. Ezzel szemben a doktorira általában van bizonyíték, manapság ez a bizonyíték általában linkelhető is.
A példában ugyebár igazából két állítás is van, és az egyik esetében elvárható az igazolás, a másik esetben meg nem. Mi a különbség? Az, hogy a "neked, a blog írójának nincs is semmiféle iskolai végzettséged" egy olyan tagadó állítás, amely univerzális. Az állítás azt mondja, hogy az összes létező végzettségek közül egyik sem az enyém. A végzettségeknek nemcsak fajtája van, hanem sok-sok esete. Elvben mondható az, hogy ez az univerzális állítás nem végtelen, mert mégis egy véges halmazról van szó, de praktikusan ez nem ellenőrizhető végig. Praktikusan ugye minimum az összes iskolát végig kéne nézni, és az összes iskola összes dokumentumát a végzettekről. Még olyan kiskapuk is nyitva lehetnének, hogy végeztem valamelyik iskolában, de ennek nyoma veszett. Összefoglalva: mivel az állítás univerzális, és tagadó, ezért itt a cáfolás az elvárható, azaz az várható el, hogy én tudom igazolni az állítás cáfolatát, hogy van végzettségem. Ez az állítás logikai komplementerének igazolását is jelenti egyben. És ez már előre vetíti a másik esetet.
A valóban univerzális állítások, amilyenek a természettudomány törvényei (Popper ezt hangsúlyozta) tényleg végtelen tartományra vonatkoznak. Itt az igazolás már elvileg is lehetetlen, és csak a cáfolás reális (megint Popper meglátása). Különösen fontosak az univerzális tagadó állítás, amelyet létező ellenpélda igazolásával lehetne cáfolni, de eddig még mindig igaznak bizonyultak. Ilyen például az energiamegmaradás törvénye: "nem létezik olyan zárt folyamat, amelyben az energia ne maradna meg". Sok folyamatot megvizsgálhatunk, de ez csak gyengén igazolja a törvényt. Ezek az igazolások is fontosak, mert ugye egy természettörvény akkor fontos, ha magyaráz valamit, ha van alkalmazása. Ha valaki előjön egy ilyen természettörvénnyel, akkor bár mondhatjuk neki, hogy mutasson már pár példát, amikor működik a dolog, de ez nem ugyanaz, mint az igazolás terhének elvárása, amely az egész természettörvény igazolását tűzné ki célul. Ha valaki mondjuk azzal jön, hogy 5 esetben ellenőrizte a törvényt, az csak egy kicsit támasztja alá a törvény alkalmazhatóságát, de különösen erős igazolásnak még nem tekintjük. Ellenben egyetlen ellenpélda felmutatása, a cáfolás, az elég jelentős dolog lenne. Popper először még úgy adta ezt elő, hogy egy ilyen cáfolás döntő lenne. A mentőhipotézisekkel aztán már ez is kezd bonyolultabb lenni, de a cáfolás mindenesetre egy olyan dolog lenne, amiből ebben az esetben egyet is komolyan kell venni. nagyon sok igazolást is komolyan kell venni, de értjük, hogy mi a különbség, ugye?
Megjegyezzük, hogy a Carnap - Popper vitában Carnap pedig az igazolás pártján állt. Ez nem pont ugyanaz a kérdés, mint az igazolás terhe, de Carnap arra mutatott rá, hogy az is fontos, hogy egy-egy tudományos állítást már nagyon sok példa igazolt, és próbált bevezetni egy igazoltsági fokot (degree of confirmation). Ez azonban messzire visz.
Léteznek univerzális állítások, amelyek nem tagadó formában vannak, például az energiamegmaradás törvényét át lehet fogalmazni úgy is, hogy: "az energia minden zárt folyamatban megmarad". Ezért igazából az, hogy egy állítás pozitív, vagy negatív formájú, nem dönti el véglegesen, hogy elvárható-e az igazolás vagy cáfolás. A dolog attól is függ, hogy az egyedi állítás, amiből az univerzális állítás általánosít, pozitív vagy negatív esetben igazolható könnyebben. Az energiamegmaradás esetében az, hogy az energiamérleg stimmel, vagy nem, hasonló állításnak tűnik, mert egy elnagyolt közelítésben megcsináljuk a mérleget, és az vagy stimmel, vagy nem. Egyik sem jelent több fáradságot. Persze ez se ilyen egyszerű, mert ha van egy kis eltérés, akkor felvetülhet, hogy akkor ez most szignifikáns-e vagy nem, de ez egy másik téma. Mindenesetre ilyen esetben a cáfolás is elvárható, és egy pár egyedi eset igazolása is, és sok igazolásnak még van bizonyos tudományos jelentése is, mégsem szimmetrikus a dolog az igazolással, és a cáfolással.
Ezzel szemben az az állítás, hogy: "nekem, a blog írójának van doktorim" egy egyedi, pozitív állítás. Ez hasonló ahhoz, mitha egyetlen kémiai reakciónál néznénk meg az energia-mérleget. Ha nekem van egy doktorim, akkor, ahogy már mondtam, elvárható, hogy ezt tudjam igazolni. Az más kérdés, hogy a vita szempontjából ennek követelése érvelési hiba-e, vagy sem. És nem várható az el, hogy valaki végigmenjen az összes doktori iskolán, és ellenőrizze, nem végeztem-e véletlenül ott. Az internetes kereséssel a két eset közelebb kerül egymáshoz, de azért a példa remélem érthető.
Hogy még tovább bonyolítsuk a kérdést. Ha valaki azt mondja, hogy: "Felcsúton, a Rákóczy út 106. egy parasztház van,", akkor ez könnyen ellenőrizhető, itt az igazolás és a cáfolás is kivitelezhető. Tehát egy egyedi állításnál lehet az igazolás és cáfolás terhe akár mindkét oldalon, ha az állítás jól behatárolt. hasonlóan jobban behatárolt állítás az, hogy a blog írója a BME-n az Informatikai Tudományok Iskolájában, 2005-ben szerzett fokozatot.
Végül, tisztázzuk ezt a kérdést egész pontosan isten létezését tekintve! Mi a fontos itt? Az, hogy ez egy egyedi létezőről állít valamit, ráadásul a létezését, de nincs úgy behatárolva, mint Orbán Viktor parasztháza. Ez hasonló a doktorim esetéhez, amikor még nem adtam meg az évet és az egyetemet, amely esetben az várható el, hogy tudjam igazolni, az nem, hogy valaki végig tudja nézni az összes doktori iskola összes dokumentációját.Ha létezik isten, akkor inkább elvárható az, hogy valaki ennek tudja igazolását hozni, mint az, hogy mi, ateisták végigvegyük az egész világot, és megmutassuk, hogy isten nincs ott. Annál is inkább, mert ez az isten a legtöbb hívő szerint nem az Univerzum egyik meghatározott, fix szegletében él, ahol megtalálható lenne.
Más lenne a helyzet, ha valamely hívő azzal jönne, hogy isten Felcsúton, a Rákóczi út 106. alatt lakik, mindig ott található, szívélyesen beenged, és így és így ismerhető fel konkrétan, ha ott vagyunk. Csak ugye a vallások az ilyen hittételekkel már befürödtek, ezért manapság inkább homályosítanak: nem mondanak ilyen konkrétumokat istenről, nem tudják igazolni, hanem azt várják, hogy az ateisták cáfolják. Az ateisták pedig ilyenkor teljesen jogosan mondhatják, hogy az igazolás terhe a hívőkön van.
