Hívők gyakori benyögése, akár egy vitában felületes beszólásként, akár akkor, amikor már nincs érvük, hogy "zuhanó repülőgépen nincsenek ateisták". Na most, mielőtt még egyáltalán azzal foglalkoznánk, hogy vajon igaz-e ez az állítás valamilyen statisztikai értelemben, vagy nem, illetve, hogy érv-e vagy sem, gondoljuk csak meg, hogy egyáltalán miért is nyögte ezt be a hívő, mik ennek a körülményei, mit mond el ez a hívőről?
A hívők ezt ugyanis általában úgy szokták benyögni, hogy valójában fogalmuk nincs arról, hogy ez igaz-e. Én többször is találkoztam ezzel az "érvvel", de olyan még nem fordult elő, amikor a hívő ezután bármiféle jelét is mutatta volna annak, hogy azt gondolná, hogy ő tényleg tudja azt, hogy ez az állítás faktuálisan igaz. Semmi jelét nem mutatják annak, hogy az állítást egy ténylegesen, faktuálisan igaz állításnak tekintenék, amelynek igazságáról bármiféle ismeretük lenne. Arról végképp nincs szó, hogy a hívők tényleg prezentálnának igazolást arra, hogy ez a faktuális állítás igaz lenne. Ha belegondolunk, honnan is lehetne az átlagos hívőnek erről ismerete? Valójában nagyon nehéz erről a kérdésről bármit is tudni.
Gondoljunk bele, ez kb olyan, mintha mondjuk egy politikai vitában, hogy melyik pártra kéne szavazni, valaki nem azt mondaná, hogy a pártprogramok, nézetek, múltbéli botrányok, elért eredmények, elmaradt eredmények, betartott vagy be nem tartott választási ígéreteket nézné, vagy nem valamely jelölt alkalmasságát, hanem azzal jönne, hogy azért kell X pártra szavazni, mert az Alpha Centauri egyik bolygóján, annak is a Holdján, egy barlangban lévő könyvtárban az egyik polc legtetején, hátul egy könyvnek a hátsó fedőlapján a borító alatt ez van megírva. Honnan tudná ezt a vitázó fél?
Valójában arról van szó, hogy a hívő hiszi, hogy ez az állítás igaz. Méghozzá azért hiszi, hogy az állítás igaz, mert a hitének ez felel meg. Tehát nem az állítás független empirikus igazsága az, ami alátámasztja a hitét, hanem a hite támasztja alá az állítást, és ezután az állítással akarja alátámasztani a hitét. Ami körkörös. A hívő hite szerintem abból ered, hogy ő azt hiszi, hogy az ateisták csupán makacs, kis buta emberek, akik nem veszik komolyan halált, különösen modern életünkben, amikor viszonylag kényelmesen lehet éldegélni, és nem kell annyit szenvedni, egészen a halálig. És a hívő azt hiszi, hogy az ateista ilyen kétszínű, komolytalan alak, aki az életében nem hisz, mert az ugye egy csomó megkötöttség, bezzeg, amikor szembe kell nézni a halállal, akkor komolyan veszi az ateista is az elszámolást, és a kérdést is, hogy van-e élet a halál után, hiszen akkor itt kopogtat a halál az ajtón. Továbbá, a kényelmes kis ateistának az életben nincs szüksége istenre, mert individualista, technikailag fejlett, modern korunkban jól elboldogulunk segítség nélkül is, isteni segítség nélkül meg pláne, de bezzeg, ha jön egy komoly eset, például egy zuhanó repülőgép, akkor még egy ateistának is segítségre van szüksége. Főleg azt tekintve, hogy egy zuhanó repülőgép tipikusan az az eset, amikor sokszor már semmit nem lehet tenni, és tényleg csak isten segítsége lehetne az, ami menekülést jelentene, ha lenne isten, és ha segítene. És a hívő mindezért azt hiszi, hogy ilyenkor az ateista is hívő lesz.
Ezért hiszi a hívő, hogy ez az állítás igaz, és nem azért, mert ténylegesen igaz, és ténylegesen lenne róla információja. A hívő az előítéletei alapján, amelyben vastagon benne van a hite, konstruál egy afféle "gondolatkísérletet", és a gondolatkísérletből, ami semmi máson nem alapul, mint a hitén, levezeti, hogy zuhanó gépen nem lehetnek ateisták, és aztán szerinte ez érv az ateizmus ellen, és isten, vagy az istenhit mellett. De hát az egészet megette a fene, mert úgy körkörös az egész, ahogy van.
Egy ateista valószínűleg nem hiszi azt, hogy az ateisták feltétlenül ilyen kétszínűek. Az ateista valószínűleg nem gondolja azt, hogy egy ateista csak azért ateista, mert könnyelmű, hanem valószínűleg azt gondolja, hogy sok ateista eléggé átgondolt, legtöbbször magáról is ezt gondolja, és ennek megfelelően nem zárja ki, hogy a zuhanó repülőgépen is lehetnek ateisták.
A hívők érvét elő lehetne adni gyengébb formában is: "zuhanó repülőgépen sok ateistából istenhívő válik". Ezt nem olyan könnyű cáfolni, vagy akár még igaz is lehet. Az ateisták ezt nem feltétlenül gondolják így, vagy azt mondják, hogy erről nincs információjuk, tehát se pozitívan, se negatívan nem állítanak róla semmit. És ez így helyes, hiszen ez egy faktuális állítás, amit nem lehet csak úgy levezetni a tudományos ismereteinkből, úgyhogy adatok és felmérések nélkül botorság erről bármit is állítani.
Én magam a témával olyan értelemben, hogy elkezdett volna érdekelni, hogy tényleg mi is lehet a faktuális igazság, a Germanwings katasztrófa kapcsán kezdtem el foglalkozni. Ott hallgattam meg először a fekete doboz felvételét egy lezuhanó repülőgépről. Én úgy emlékszem, hogy akkoriban meg lehetett hallgatni minimum részleteket belőle. A dörömbölés hangjára például emlékszem. Ez az eset nem igazán perdöntő, mert egyelten eset, és egyébként is, a felvétel a balesetet okozó pilótát vette fel leginkább, aki néma maradt, a kapitányét, aki dörömbölt, és az utasok hangjából csak sikoltozásokat vett fel. Imákat nem, de ezt nem is várhatnánk, mert nem hallatszana. Másrészt, aki artikulálatlanul sikoltozik, az biztos nem imádkozik, aki néma, az sem, és a kapitány sem imádkozott, mert dörömbölt.
A zuhanó repülő esete általánosítható, és sokáig próbáltam keresgélni még adatot arról, hogy ateisták megtértek-e haláluk közeledtével, amikor nem zuhanó repülőn vannak, hanem egyszerűen már idősek, esetleg tudhatják, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. erről valamennyivel több adatot várhatnánk, de erről is elég kevés adat van, Anthony Flew egy ismert ateista, aki megtért, nagyon sokan viszont nem. Tehát a faktuális részt illetően ez a kérdés is bizonytalan, egész biztosan van ilyen és olyan eset is. Egy igen szűk adatbázis erre híres emberek utolsó szavainak gyűjteménye, de ez is sokszor mitikus, megbízhatatlan, és nem mindig meggondolt, mély gondolatokról van szó.
Ennél komolyabb felmérés nélkül ebből érvet faragni teljesen értelmetlen volna hívő részről. De felmérés esetén is igen kérdéses volna, hiszen haláluk közeledtével az emberek nem okosabbak lesznek, hanem inkább butábbak. És lehet azt mondani, amit fentebb írtam, hogy elképzelhető olyan ateista, aki előtte túl könnyedén veszi a kérdést (legalábbis hívők szemében), és halálakor komolyabban. De ezzel szemben egy olyan effektus is plauzibilis, hogy sok ateista bepánikolhat, és irracionálissá válhat. Tehát eleve kérdéses ez az érv, és adataink sincsenek róla.
Legutóbb viszont a repülőgépet illetően legalábbis a faktuális kérdést illetően találtam adatokat. Nevezetesen, egy blogpost a zuhanó repülőgépek fekete dobozaival foglalkozott, és hivatkozott ilyen adatbázisra. Itt a szöveges idézeteket végignéztem, és igen sok felvételt is, sehol nem találkoztam komoly imádkozással, inkább káromkodással. Na most itt még lehet három, összefüggő érvvel jönni: hogy a felvételek túl rövidek, hogy a pilóták azzal törődnek, hogy valahogy elkerüljék a legsúlyosabb katasztrófát, el voltak foglalva, és ezért nem imádkoztak. De vannak hosszabb felvételek is, ahol nem történik ilyesmi. A harmadik érv pedig az, hogy az utasok között már lenne imádkozás, mert ők nem tudnak mit tenni, de ez összefügg az első érvvel. Sajnos az utasokról kevésbé vannak felvételek. Egy híres felvétel Betty Ong telefonbeszélgetése a 11-es repülőről a 9/11-es terrortámadás idejéről. Ebben sincs imádkozás, sőt, semmiféle "Oh my Godolás", vagy ilyesmi.
Én azt gondolom, hogy manapság, a nyugati világban, értelmes emberek, tehát mondjuk az ateisták többsége egy zuhanó repülőgépben nyilván igen komoly sokkot kap, de azt gondolom, hogy inkább azt veszik komolyan, hogy tudják, hogy ez itt az életük vége. Igazából azt gondolom, hogy inkább fordítva van: valahol mélyen inkább a hívők azok, akik tudják, hogy itt a vége, és ha komoly a helyzet, akkor ezt beismerik maguknak is. Erre az utal, hogy a normális halálok esetén a hívők ugyanúgy gyászolnak, mint az ateisták, azaz elismerik, hogy a halál tényleg az élet vége. Ez pedig nyilvánvalóan cáfolata a hitüknek, hiszen ha tényleg volna túlvilág, és tényleg hinnének benne, akkor örülniük kellene, hogy: "úgy volt, hogy Hawaiira megyünk, de még jobb, a paradicsomba megyünk, és találkozunk Istennel!". Ehelyett komoly sokkot kapnak, ha tudnak valamit csinálni, csinálnak valamit, ha nem, akkor persze lehet, hogy sikítoznak. A legtöbb ember manapság ilyenkor szerintem kevésbé imádkozni akar, hanem inkább elbúcsúzni szeretteitől, ami ilyenkor sajnos nem feltétlenül lehetséges.
A hívő a zuhanó repülős állításával, ha jóindulatúan átértelmezzük, akkor nem érvelhet ezzel amellett, hogy van isten, mert valójában nem tudja, hogy milyen az ateisták aránya a zuhanó repülőkön, és milyen a megtérések aránya. Érvelhet viszont úgy, hogy az ateista vegye komolyan az istenkérdést, mert egyszer isten elé kerül. Ez nem egy erős érv, hanem egy bárgyú hiten alapuló bárgyú, de nem rosszindulatú tanács. Na most, de nekünk is van egy ilyen tanácsunk, ami viszont nem bárgyú hiten alapul: a hívük vegyék komolyan az életet és a halált, ne komolytalankodjanak butuska hitekkel istenről és túlvilági életről! A halál igazolt dolog, és a legtöbb hívó, amikor komolyan veszi a dolgot, a halált az élet végének veszi, amelyet fél, és amelyet gyászol. Ilyenkor jön el az igazság pillanata.
Angol nyelvterületen, ha jól tudom, elsősorban az Egyesült Államokban, az "zuhanó repülőn nincsenek ateisták" állítás egy kicsit más formában terjedt el, ott úgy fogalmaznak, hogy "there are no atheists in foxholes", ahol a "foxhole" szó szerinti fordítása rókalyuk lenne, de ez a megnevezése a lövészárkoknak, vagy a lövészárkok egy bizonyos típusának. Most a katonai részletkérdésbe ne menjünk bele, mert teljesen irreleváns! Az egészet nem csak azért említem, hogy az olvasó megismerje, hogy más a kifejezés, hanem azért is, mert erre reakcióként létrejött olyan szervezet, a MAAF, a katonák körében, amelyik kifejezetten erre akart reagálni.
Na most vegyük észre, hogy ez az amerikai kifejezés még inkább pontatlan. Hiszen persze, hogy vannak lövészárkokban ateisták! Hacsak nem hiszi azt valaki, hogy a lövészárkoknak térítő hatása van, akkor amint egy ateista bemegy egy lövészárokba, akkor van ateista lövészárokban. És ilyen nyilvánvalóan előfordul. Az amerikai kifejezés szerintem nem is azt akarja mondani, hogy az ateisták nem mennek lövészárokba, mert nem hazafiak, vagy gyávák. Bár biztos van olyan hívő, aki ilyet is hisz egy bizonyos erősséggel. Az amerikai mondás szándékolt jelentése hasonló a címbeli kifejezés szándékolt jelentéséhez: itt is arról van szó, hogy a hívők azt hiszik, hogy a halál veszélyének közeledtével az ateisták egy jelentős része megtér az istenhitre. Arról nem tudok, hogy ez a MAAF erre vonatkozóan gyűjt-e adatokat. A szervezet nagyon helyesen ennél fontosabb dolgokkal foglalkozik, nevezetesen a vallásszabadsággal, vagy vallástalanság-szabadsággal, a vallások visszaéléseivel a katonaság területén. Ez fontosabb téma, mint a címbeli téma, úgyhogy ennyivel zárom is ezt a cikket.
