Részlet a "Vikingek" sorozatból
A karácsony egy ateista oldalnak nem ad arra alkalmat, hogy Jézusról, a világ megváltásáról, és hasonlókról írjon, de egy ateista bloggernek ilyenkor meglehetősen sok ideje szokott lenni, mivel nem kell éjféli misére mennie, esetleg nem is karácsonyozik, de a sok napos szünetet mégis megkapja, és hacsak nem ment el a Seychelle-szigetekre nyaralni, otthon ül. Persze lehet filmet nézni, könyvet olvasni, sétálni a ködben, de bloggolni is lehet.
Az, hogy utána kéne már nézni a karácsony hagyománya eredetének nekem azóta van a fejemben, és tér vissza karácsonyonként, hogy pár éve egy svéd munkatársunk még a karácsonyi szünet előtt egy ebéd során tett egy olyan megjegyzést, hogy a karácsonyfa díszek tulajdonképpen eredetileg hullák voltak, mert a vikingek embereket akasztottak fel bizonyos szent fákra áldozatként.
Az ugyebár világos, hogy a karácsonynak semmi köze Jézus születéséhez, mert ő, ha egyáltalán született valamikor, valószínűleg inkább i.e. 7-8 körül, és inkább ősszel. A keresztények nagyon sokáig nem is ünnepelték sem Jézus születésének napját, sem a karácsonyt. Sok évszázaddal később kezdték különösebb bizonyíték nélkül ráépíteni a saját ünnepüket a téli napfordulóról szóló különféle pogány ünnepekre. Hogy most éppen melyikre, az nem is olyan érdekes.
Sőt, amikor a karácsony már meghonosodott, de még nem volt akkora felhajtás, mint ma, akkora puritánok ellenezték a karácsonyt, és joggal, hiszen a karácsonyban nem volt semmi keresztény.
A téli napfordulón kívül az egyik leglényegesebb elem a karácsonyfa állítása. Az világos, hogy a napforduló ünnepéhez illik egy örökzöld fa szimbóluma, később feldíszítése. Ilyen fákat a német lovagrendben, Lengyelországban, Észak-Németországban akasztottak fel, először még a céhes házak gerendáira. Ennek díszítése először csak egyszerű volt, majd fokozatosan kialakult a pompásabb díszítés.
A pogány németeknek a kereszténység előtt volt több valós és legendás "szent" fájuk. "Szent" Bonifác például kivágatott egy ilyen fát, egy nagy tölgyet, és templomot építtetett belőle. Ez jelképezi a pogányság legyőzését. Nem csak Bonifác esetében, hanem általában is. Ha a karácsonyfa állításának köze van eme "szent" fákhoz, akkor még inkább anti-keresztény ünnepről van szó.
Amire pedig a svéd munkatársunk gondolhatott, abban annyi igazság van, hogy a vikingek minden kilenc évben valóban végrehajtottak az uppsalai templomnál egy nagy áldozatot, amelynek során mindenféle állatból és emberből is hím egyedeket áldoztak fel. A feláldozott férfiakat valóban felakasztották egy "szent" fára a templom mellett, és ott rohadtak. A "Viking" sorozatban van egy ilyen epizód. De hogy a fenyőfáról lógó díszek valóban ezt szimbolizálnák, azt nem tudom. Lehet, hogy a munkatársam valami többet is olvasott svédül, lehet, hogy csak hallott valamit, vagy így hiszi. Nem tudom.
Az mindenesetre elvtelen és szánalmas, hogy a keresztények mára már talán legnagyobb ünnepe nagyrészt pogány eredetű, amikor a vatikáni főbohóc a sötétség vereségéről, és a fény diadaláról beszél. Eközben meg igazából fogalmuk nincs, mikor született az állítólagos megváltójuk, miközben olyan nagyon ünneplik, mint szinte semmi mást.