Most néztem meg a címbeli sorozat első évadját ("God friended me"). Mindjárt az elején szólok, hogy képtelenség spoilerezés nélkül azt elmondani a sorozatról, amit el akarok mondani. A cím alapján mi ateisták nyilván provokálva érezzük magunkat, de az eléggé úgy néz ki az első évad végére, hogy a "god account" nem isten, hanem egy predictive analyics elméleti technikán alapuló mesterséges intelligencia bot. Ezenkívül a sorozat főhőse, Miles ateista, és ateista podcastja van. Szóval nem érdektelen a téma.
Ráadásul Miles apja, Arthur Finer episzkopális lelkész New Yorkban, ahogy az egész sorozat ott játszódik. Adott tehát a terep az ateista-hívő vitára, amire a sorozatban aztán mégis csak elég ritkán kerül sor. Az azért látszik, hogy a forgatókönyvírók ismerik a most divatos ateista érveket. Viszont nem baj, hogy a sorozat nincs megtömve ilyen vitákkal, ugyanis az ilyen viták, ha részletesen, és profin kibontják őket, nem illenének bele egy ilyen sorozatba. Igazából még egy 5 perces direkt hívő-ateista vita is furcsán nézne ki. Egy pár szóváltásos, konkrét érintettségen alapuló, személyes vita elmegy, ilyenből van egy-kettő az első évedban.
Mondok egy ilyen példát: Arthur a szezon vége felé kap egy helyettes lelkészt, aki fizikát tanult a Stanfordon, és amikor erre Arthur rákérdez, úgy válaszol, hogy a tudomány összeegyeztethető a hittel. Azzal az "érvvel" jön, hogy a tudomány megmondja a "hogyant", de nem mondja meg a "miértet". És, hogy isten a válasz a miértre. Ez, és az ehhez hasonló toposzok tényleg jellemzőek a hívőkre, és természetesen hülyeség. A sorozat ezt nem csapja le, mert Miles nincs is ott, és mert talán ennyire nem voltak ateisták a készítői.
Én azért tisztázom. Vegyük például azt, amikor a tudomány megmagyarázta szivárvány jelenségét. Egész pontosan Newton jött rá a magyarázatra, amikor fény-spektrum felbontást vitt végbe. Ez egy híres példa, amelynek van utótörténete, John Keats-en át egészen Richard Dawkinsig. Na most Newton a fény-bontással megmondta azt is, hogy miért jön létre a szivárvány: az esőcseppek miatt, és azt is, hogy hogyan: fénybontással. A tudomány jellemzően nagyon sok oksági magyarázatot ad egy csomó kérdésre, amelyeknél ezzel pontosan a miértre ad választ. De a hogyanra is. Ez a két kérdés egyébként sem olyan diszjunkt, mint ahogy a lelkész előadja.
Persze a lelkész és a hívők, akik egy ilyen érvet ilyen kurtán idéznek, azok lehet, hogy nem különböztetik meg a "miért" oksági és cél-fogalmát, és ők a célre gondolnak. Tehát ők igazából a "mi végre" kérdésre keresik a választ. Csakhogy a helyzet az, hogy a tudomány egész eddigi ismerete szerint a dolgoknak bár általában van oka (a kvantummechanika szerint még ez is csak gyengén igaz), de céljai csak az embereknek vannak, és még ezen célok is csak olyan tényezők az Univerzumban, amelyek nem öröktől valók, nem időtől függetlenek, hanem nekik is vannak okaik. Tehát még ezek a cél-okok is legfeljebb a sok magyarázat egy kis részeként, egy magasabb szintű leírásban szerepelnek, és csak embereknél, esetleg élőlényeknél. Egyáltalán nem szükséges, hogy a dolgoknak célja legyen, és teljes körű magyarázataink vannak mindenféle jelenségekre mindenféle cél-magyarázat nélkül.
A sorozat érdeme ateista szempontból szerintem az, hogy egyáltalán bemutat egy olyan személyt, aki ateista, aktivista, és ő a pozitív főszereplője a sorozatnak. Tehát a nézők nagy mértékben azonosulnak vele. A sorozat hangsúlyos mondanivalója nyilvánvalóan ez: hogy embereken segíteni jó dolog. És ez a legtöbb embernél így is van. Természetesen, ha engem kérdeztek, akkor azt mondom, hogy embereken értelmes módon segíteni jó dolog, de az epizódokban nyilván ilyen esetek vannak. Hiszen jól meggondolták ezt az írók.
A god acount csak azért kell a sorozatba, hogy keretet, struktúrát adjon neki. Hiszen ha nem volna god account, nehezen volna hihető, hogy Miles minden epizódban segít valami idegen emberen. Olyan foglalkozás sincs, amely erre lehetőséget adna, hiszen az embereken foglalkozás szerint segítő emberek általában egy szűkebb témára specializálódnak. Orvosok, szociális munkások, segélyszervezetek, tanácsadók. Ez nem volna olyan érdekes, mint azok a legkülönfélébb esetek, amelyekben Miles és barátai segítenek. Ráadásul az esetek egy részében személyesen érintettek. Az évad végén az még nem egészen tisztázott, hogy miért. A god account ezenkívül egy olyan rejtélyt is jelent, amely végigkíséri az évadod, és mindvégig fenntartja a feszültséget, célt, irányt ad az epizódoknak. Az első évad végén még nem derül ki egészen pontosan, hogy ki vagy mi van a god account mögött.
Miles munkájára visszatérve, ő és Rakesh egy olyan cégnél dolgozik, amelynek Identity Seal a neve. Emberek azonosításával foglalkoznak. Nem igazán tisztázott, hogy az emberek adatait megvédeni akarják-e - a név erre utalna - vagy kémkedni akarnak. Miles és Rakesh általában ezt csinálják. Az nem reális a sorozatban, hogy valaki, aki alkalmazottként dolgozik egy ilyen cégnél, állandóan, és hosszú időre ellóghat a munkából, hogy segítsen valami idegeneken. Cara esetében ez jobban megoldott, ő újságíró, és megírja a történeteket. Konkrétan egy előléptetést utasít el ahhoz, hogy maradhasson a témánál. A sorozat készítői nyilván kidobhatták volna Carát a sorozatból, de bent akarták tartani, ugyanis jó, ha van egy női főszereplő is. Cara és Miles ugyanis vonzódnak is egymáshoz, de ezt is lebegve hagyták a forgatóköny-írók, hogy érdekesebb legyen a sorozat. Az évad végén éppen úgy néz ki, hogy összejönnek. Cara egyébként engem tökre Madonnára (az énekesnő) emlékeztet. Olyan nagyon nem hasonlóak, de utána néztem, hogy mindkettőnek zöld szeme van.
Szóval alapjában egy jó hangulatú sorozat, hiszen pozitív dolgokról szól, megvan a szokásos kis jó sablon, hogy bár vannak nehéz helyzetek, de az epizód végére általában minden jóra fordul. A sorozatban szereplő emberek eközben mindenféle elég intenzív kapcsolatokba kerülnek egymással, van dráma, mindenféle érzelmek, tehát megragadó, színes történetek.
Vannak azért gyengébb epizódok, jelenetek, vagy összefüggések is az egyes epizódokban. Szerintem például Cara balesete az egyik első epizódban eléggé elnagyolt. A planetáriumos jelenetben a csillag megtalálása elég naiv. Szakmailag nyilván nagyon gyenge.
Hasonlóan, amikor Rakesh rájön, hogy a koordináták egy Fibonacci-spirált alkotnak, akkor ott a közepét már azonnal meg lehetett volna találni. Itt van, ahogy a spirált Rakesh rávetíti New York térképére:
Valahol a piros pontnál van a közepe, és a már meglévő pontok elegek lennének a meghatározására. A piros pontot én tettem rá a képre. A Fibonacci-spirálnak pár paramétere van, és sok pont van megadva hozzá. Lehet tehát illeszteni a spirált a pontokra. Rakesh meg is csinálja, pontosan ezt látjuk a képernyőn. No de akkor ennek a spirálnak a nullpontja is meg van határozva, nem kell több adat hozzá. Ha jól emlékszem, ráadásul ezek után még van több epizód, és a spirált elfelejtik.
Nem vagyok benne biztos, de lehet sejteni, hogy a god account mögött egy cég van, amely kifejlesztett egy mesterséges intelligencia algoritmust, modellt, rendszert, amely megjósolja, hogy kik azok, akiknek segíteni kell. Az első éved végén még nem fejtik ki a magyarázatot, nem mutatják be a rendszert. Megkockáztatom, hogy a predictive analytics kifejezés nem véletlenül merült fel, hanem egy olyan rendszerről van szó, amely ilyet csinál. Azaz begyűjtott információk statisztikai elemzésével jósolja meg, hogy kin kell segíteni. A sorozatban a rendszer sosem téved. És egy ilyen rendszert, ha bevetnének, elvárható volna tőle, hogy ne nagyon tévedjen, hiszen emberek életébe avatkozik bele.
Na most a predictive analytics ilyet ma még nem tud, és a jövőben is kétséges, hogy tudna. Ezen jóslatok megbízhatósága ugyanis nemcsak a számítási modelleken és számítási kapacitásokon múlik, hanem nagyon kritikus az is, hogy milyen adataink vannak. Ha alig van adatunk, nem lehet jósolni. Ha nagyon sok adatunk van, akkor abból elvben lehetséges lehet jósolni, de egyes olyan jóslatok, mint például a filmben levő Cara balesete ma nem jósolható, és a közeljövőben is teljesen irreális, hogy jósolni lehessen. A baleset ugyanis nem következik cara személyéből, és a sofőr személyiségéből is legfeljebb egy baleset nagyobb valószínűsége következne, de az nem, hogy akkor és ott, és pontosan Carát üti el.
Másrészről, ha az emberekről nagyon személyes információkat lehet lehallgatni, akkor sok minden megmondható, ez nem is annyira jóslás, hanem egyszerű kémkedés. Például, ha valakiről tudjuk, hogy alkoholista, mert ilyen adatokat sikerült lehallgatni róla, akkor nyilván tudjuk, hogy segítségre szorul. Ha a mobilok pozícióit tudják, ha minden üzenetet elkapnak, és még a beszélgetéseket is lehallgatják, akkor egy ccsomó esetben persze könnyű megmondani, ki szorul segítségre. Én itt azon csodálkozok, hogy Miles-ék nem háborodnak fel azon, hogy a beszélgetéseiket valószínűleg lehallgatják. Többször említik azt, hogy ez valószínűleg így van, de fel sem háborodnak rajta. A valóságban ez óriási pánikot keltene, továbbá országos politikai és jogi probléma lenne belőle.
Eme kis hibák nem túl jelentősek, a sorozat simán élvezhető. Visszatérve még az általános értékelésére az ateizmus szempontjából. Mint arról már írtam, az pozitívum, hogy a sorozat az embereknek való segítésről szól, ami általánosan pozitív, nemcsak ateistáknak. Az, hogy a sorozat bemutatja azt, hogy Miles ateistaként segít az embereken, az kifejezetten fontos, mert hiteles dolog. A valóságban az ateisták legalább annyira altruisták, mint a hívők. A hit, az elterjedt, bevett nézettel szemben semennyire nem teszi jobbá az embereket. Tehát ennek hiteles, hihető, szórakoztató bemutatása egy sorozatban nagyon fontos.
Általános tendencia, hogy az ateizmus ma már egyre inkább témája tud lenni egy filmnek. Ateisták szerepelhetnek filmekben, sorozatokban; ös az ateista nézetek meg is jelennek ezekben. Ez a sorozat bár, ahogy mondom, elég udvarias a vallással, a vallás Arthur személyével elég hangsúlyos részként meg is jelenik benne. De annyira mégsem hangsúlyosan. Az egész sorozatban a vallás mégiscsak mellékszereplő. (A legfelső képben egyébként Miles lakásán finoman megjelenik, hiszen az a műalkotás olyan, mint egy templomi üvegmozaik). És ez is fontos, mert a vallás lassan a társadalmunkban mellékszereplő lesz. Az egyház még persze küzd, próbál megjelenni, politikusok vallásoskodnak, és erőltethetik a dolgot, de normális emberek tömegei élik le úgy az életüket, hogy a vallás náluk legfeljebb ilyen mellékszereplő. És ez jó irány.
