Hampi, Sri Virupaksha Temple
Nemrég Dél-Indiában töltöttem egy egy hónapos szabadságot, majd Nepálban megcsináltam az Annapurna Circuit nevű túrát. Az utóbbiról csak annyit, hogy ez az élmény, teljesítmény, sok más élménnyel és teljesítménnyel, amit az életemben elértem, szerintem messze nagyobb, mint egy átlagos hívő élménye valamelyik templomban vagy közösségben vagy ima közben. De most nem ez lesz az érvelésem fő vonala, és nem is az utazásról és élmenyeimről fogok beszámolni, legalábbis nem általánosan, nem mindenről, nem egy utazásos blogpost lesz.
Indiában a célom az volt, hogy megismerjem ezt a távoli, idegen országot, mely oly sok szempontból más. Sokat tanultam. Vagy inkább úgy fogalmaznám meg, hogy sok helyzet szoktatott ahhoz hozzá, hogy egy olyan világban, amely egészen más, a "túlélés" érdekében toleráljam, hogy más. Így például nem szoktam alkudozni, de Indiában és Nepálban sokszor nagyon kár nem alkudozni, "nagyon sokat" spórolhat az ember. A vicces az,hogy persze ez a "nagyon sok" nem is olyan sok az európai fizetésekhez képest, de valahogy ennek ellenére pont garasoskodtam, mert bosszantott volna, ha átvernek. Egy sakk-készletnél például tényleg elmentem a határig, mert kimentem a boltból, és magam sem tudtam, hogy később visszamegyek-e, de az utolsó árral mentem el, és nem kiáltottak már utánam új árajánlattal.
Meenakshi temple, Madurai
No de itt a vallásról szeretnék írni, tehát térjünk rá erre! Nagyon sok indiai és nepáli templomban jártam, a legkisebb falusi szentélyektől a Meenakshi templomban Maduraiban vagy a Shree Pashupatinath Templomban Kathmanduban, ahol a halottakat elégetik a folyóparton.
Shree Pashupatinath Temple Kathmandu
"Templomnak" fogom nevezni ezeket a vallásos épületeket, mert magyarul így mondjuk, de angolul fontos, hogy ezeket temple-nek nevezik, és nem churchnek, tehát hindu templomról van szó, nem keresztény templomokról. Hindiül egyébként mandir, a buddhista templomok meg stupák vagy gompák. Olyan sok ilyen templomban jártam, hogy a végén már untam, de egyébként a legtöbb városban kevés más látnivaló van a templomon kívül. Olyan ez, mint itt Európában is sok kis városban csak a keresztény templom az egyetlen "látványosság", amit tényleg rühellek. Indiában ez talán még egy kicsit jobban így van. Bár voltak más élményeim és látványosságok,de ezekre most nem térek ki.
Összességében az összes templomlátogatás, és összes élményem, valamint, amit még megtudtam, sokat visszaigazoltak abból, amit a vallások kialakulásáról ateista alapon feltételezhetünk, illetve tudományos alapon valamennyire tudunk, olvastunk. Itt arra gondolok, hogy a ma legsikeresebb, leginkább ismert monoteista vallások politeista, pogány vallásokból fejlődtek ki, azok pedig ősi sámánizmusból, animizmusból, ősök tiszteletéből. Ezek pedig elég világosan abból táplálkoznak, hogy a tudomány előtt korokban a nép hogyan próbált megérteni bizonyos rejtélyes dolgokat, és hogyan próbált boldogulni a természet problémáival a maga, még nem túl okos, nem túl művelt módján.
A "legszínvonalasabb" hindu templom is politeista, és szinte mindegyikben keveredik egy személyes istenség valamilyen állati jelképpel (ezeket az isten vehicle-jének nevezik). Tehát megfigyelhető az animizmus.
Big Bull Templem, Baóengaluru
De ez nemcsak egy elméleti kapcsolat, az állati figurák néha monumentálisak, de nagyon sokszor egészen kicsi, primitív figurák. A nagyobb templomok mellett kisebb kerületeken, falun, de Kathmanduban a Thamelben is, sokszor megfigyelhetőek nagyon kicsi, kezdetleges kis szentélyek. Ezeken látszódnak a primitív, egyszerű vonások.
Nagyon egyszerű szentély (szerintem Shiva) Kathmanduban, egy tér közepén. A néni viszont nagyon komolyan veszi.
Nagyon kezdetleges falusi szentély Kalamanpurban, Hampi közelében.
A templomi szertartás szinte mindig olyan áldozatok bemutatását jelenti, ami egyértelműen terményekről szól. Például kókuszhéj feltörése. Ez egyértelműen a természeti nép primitív módszere a termés vagy termékenység növelésére. A keresztény bor és kenyér áldozás ennek csak absztrahált verziója, amelyhez más "racionalizálást" is adnak, de azért mégis borról és kenyérről van szó. Jézus idejében a zsidó nép, a társadalom még mindig ott tartott, hogy a nagy gond a termelés és éhség volt, a legnagyobb érték pedig még mindig a kaja és a pia (a "kaja" egyébként hindi eredetű szó, valószínűleg cigányból átvett szleng).
Kókusz "áldozat" szerintem egy Shiva szentélynél a buddhista-hindu templomban Muktinathban.
Szóltam még az ősök tiszteletéről is. Nagyon sok hindu templomban vannak olyan szentélyek, amelyek nem Shiva vagy Ganesh, hanem valamilyen kisebb istenséget ábrázolnak. Ezek sokszor akár csak pár száz éves "bölcsek" is lehetnek. A szentélyekben mindig szobrok vannak, amelyek Shiva és Ganesh esetén persze nem realisztikusak, de ezeknél a kisebb istenségeknél egészen olyanok, mintha múmiák lennének. Ha a jelenleg látható szobrok esetleg nem is múmiák, a szobor stílusa nagyon olyan, és nagyon úgy néznek ki, mintha eredetileg azok a "bölcsek" maguk lettek volna a szentélyben. A buddhizmusban a korábbi "bölcsek" tisztelete még erősebb, de az ábrázolás nem annyira múmiás, hanem inkább egy festmény, vagy normális szobor. Értve ezalatt, hogy nem múmiás, hanem egészséges embert ábrázol (valamennyire nyilván szépítve). Ezekről nincsenek jó fényképeim, mert a "szentélyekben" általában tilos a fényképezés.
Buddhista út menti "szentély" Upper Pisang és Ghyaru között
A buddhista gompa az egészen más volt, mint a Kaathe Swyambhu Shee: Gha: Chaitya melletti kolostor buddhista temploma Kathmanduban. Itt egyébként egy "idegenvezető" spontán mellém szegődött, és elmesélt mindenfélét a kolostorról és a stupáról. Elég rámenős volt, csak rám ragadt, nem kértem, de gondoltam, hogy a végén pénzt kér. Meg is mondta, hogy mennyit kért, és mivel már nagyon untatott, és tényleg a fene se kérte fel idegenvezetésre, kb. a felét adtam csak. Természetesen az idegenvezető agyon dicsérte a buddhista vallás, hasonlóan a felfogadott idegenvezető a Menakshi templomban. Ez utóbbi mondott olyan szokásos, ezoterikus, áltudományos dolgokat, amiket ismerünk, arról, hogy a tamil nyelv a legősibb, és természetesen a hindi vallásban már évezredek óta ismerték a legmodernebb tudományos elméleteket. Szóval hát ez a rámenősség, pénzéhség, ez az áltudományos butaság nem csak a monoteista vallásokat jellemzi.
A Kaathe Swyambhu Shee: Gha: Chaitya melletti kolostor Kathmanduban
Ja igen, és a gompa Nepálban, valahol Chame közelében tényleg más volt. A pap ott kért pénzt, de fényképezésért, ezt korrektnek kérdeztem. Nem is szállt annyira ránk, bár a barátom, Geeta sokat kérdezte, lehet, hogy az neki elég volt. A gompa maga jobban tetszett, mint a többi mandir és stupa, mert valamennyire tényleg színes és szép volt, nem koszos, mint a mandirok és stupák voltak. Ezek a festmények és rajzok viszont igencsak hasonlítottak valamilyen görög-keleti templom festményei és ikonjaira. Itt a közös eredeteket, kapcsolódási pontokat a keresztény vallással. A keresztény vallás se találta ki a semmiből az igazságot, hanem inkább átvettek valami szokásokat, amiknek nincs közük semmiféle igazsághoz.
Gompa valahol Chame közelében valahol az Annapurna CIrcuit útvonalán
A gompa után, ami azért mégis részben pozitív élmény volt, elmondom még, hogy azért Indiáról nem csak ilyen negatív élményeim vannak, kár lett volna azért odamenni, hogy csak megismerkedjek a vallással, amely vallást elég primitívnek, és nem igazán vonzónak tartok. Pozitív élmény volt például Hampi romjai, amelyek, ha elfeledkezünk a falu szemetességéről, a pusztában, nagyon szép látványt nyújtanak. És lenyűgöző, hogy ezeknek az indiaiknak ott egy olyan romvárosa van, amely simán nagyobb Athénnál Rómánál, vagy bárminél Európában. De ezek a romok nagyrészt nem templomok, hanem kastélyok. Ezért érdekesebbek, változatosabbak. Egyébként van köztük pár templom, ráadásul még működő is. És mondjuk ezek is valamennyivel szebbek, érdekesebbek, mint egy átlagos kis templom valamelyik élő nagyvárosban.
Indiával és a vallásokkal kapcsolatban még egy fontos téma, hogy Indiában a hindu vallás szervesen együtt él az iszlámmal. Kevés olyan ország van, ahol ez a két vallás így, ilyen arányban keveredne. A muszlim vallás más országokban is legfeljebb a keresztény vallásokkal keveredik ilyen arányban, például Afrikában. De ott még nem jártam. A muszlim-hindu keveredés Indiában kettős eredménnyel jár. Muszlimok északon vannak sokan, ahol nem jártam, illetve Keralában, de minden más nagyvárosban is vannak muszlim negyedek és mecsetek. Bengaluruban pont egy ilyenben laktam, egy jobban kinéző muszlim negyedben. Volt rosszabbul kinéző muszlim negyed is, és volt nem muszlim negyed is, ami szörnyű volt. Én nem tapasztaltam atrocitásokat, de a hírekből azért lehet tudni, hogy Indiában azért rendszeresen vannak összetűzések muszlimok és hinduk között. Ezek az összetűzések azért nem érik el azt a szintet, hogy polgárháború legyen belőle. Háborúskodás a szomszédos Pakisztánnal van emiatt. De országon belül az állam szerencsére elvben szekuláris, és nem engedi ezt. Mivel a muszlim vallás itt azért kisebbség, de nagyon erős kisebbség, talán nem éri meg őket totál elnyomni, ugyanakkor dominálni lehet őket. Amennyire én tudom, én figyeltem meg, a kormány általában hindu orientációjú, és ezért a csetepatékban a hindu félnek van előnye, de nem engedi a kormány elfajulni sem a dolgot. Nem teljesen szép, tiszta, elvszerű és szekuláris ez a helyzet, mutatja, hogy a vallásokkal mindenképpen baj van, de jobb ez a helyzet, mint sok más országban a sokkal erősebb vallási elnyomás. Egy szekuláris országban azt gondolom, hogy előnyös lehet, ha több vallás keveredik, megosztják egymást, mindaddig, amíg az állam ügyel a szekularizmusra, és nem áll totálisan az egyik oldalra, elnyomva a másikat. Ezzel pedig visszatértünk a bevándorlás kérdésére, amelyről már sokat írtam, és nem ez a fő témája ennek a postnak.
Itt egy szép kép a Thorong La pass felé menet, kb 5000 méter magasságban a Mountain Peak alkalmazással.
