Nem szeretem a közhelyeket, kliséket, így például ha egy idegen országba, városba utazok, szívesen veszem az alternatív városnéző programokat. Vendéglátóm, Luci jól ismert, és amikor meglátogattam, rögtön ajánlotta, hogy egy különös helyre visz el. Kíváncsian vártam, milyen látványosság vár rám. Luci, már az autóban elkezdte mesélni, hogy egy afféle törvényen kívüli kerületről van szó, mint amilyen Christiana Koppenhágában, amolyan no-g- zóna, amelyről a rendőrség, bíróság levette a kezét. Külön kis ország, a maga kis törvényeivel, illetve törvénytelenségével. Csak ez a miniállam Rómában található.
Metafizia határán le is parkoltuk a kocsit, és gyalog haladtunk tovább. Amint átléptük a határt, a következő házblokk már mindjárt máshogy festett: minden romos volt, düledezett. Kérdeztem Lucit, hány éve áll fenn ez az állapot, azt mondta, csak néhány éve. Ehhez képest meglepőek voltak a kidőlt közfalak, félig összeomlott házak, erkélyen növő fák, mindent elborító repkény, gaz.
Luci hirtelen behúzott egy kapun. Egy füstös helyiségen vágtunk át, aztán következett még pár helyiség, aztán egy udvar. Láttam, hogy afféle romkocsmáról van szó. Nagyon örültem, pont ilyesmire gondoltam alternatív városnézésként. Emberekkel találkozni, beszélgetni, megismerni a különös világlátásaikat, belemerülni a világukba.
Mindenféle figurák ültek az asztalnál. Voltak, akik vízipipáztak, mások láthatóan megosztottak egy pár jointot. Bizonyos asztaloknál csak a szokásos alkoholizálás, abszintozás, dohányzás folyt, párizsi módra. Sokan nyugati ruhákban voltak, de turbánok, kaftánok, kimonók, stólák és mindenféle színek és formák keveredtek.
- Fantasztikus hely, pont ilyenre gondoltam. Ismersz valakit?
- Sajnos nem.
- Üljünk le, figyeljünk, hátha belekeveredünk valamibe!
Luci kirt rendelt, én egy cidert. Iszogattunk, beszélgettünk, belehallgattunk a vitákba, melyek ugyanolyan forgatagosak, változatosak, hóbortosak voltak, mint az emberek és a ruháik. Vártuk, hogy hátha az asztalhoz jön valaki, hátha adódik alkalom, hogy csatlakozzunk valakihez.
De nem ez történt, hanem az egyik asztalnál hirtelen felugrott valaki, felborult egy szék, kiömlött egy boroskancsó, falhoz vágódott egy vízipipa. Aztán verekedés tört ki, amelybe lassan a fél kocsma belekapcsolódott. Kaptam volna a mobil után, hívni a rendőrséget, de Luci leintett. Igaz: nincs kit hívni. Kimenekültünk, mielőtt belekeveredtünk volna a verekedésbe.
Egy oszlopos, kicsit még jobb állapotban lévő épülethez értünk. Masszív gránitból építették, fennmaradt a mostoha viszonyok ellenére. Itt-ott már széthordták a köveit. Luci szerint bankként működött. Láthatóan régen egy múzeum volt. Odabent meglepetésemre nem a bankok szokásos berendezése fogadott. A nagy teremben össze-vissza ültek a földön az emberek, és beszélgettek.
- De hát hol vannak az irodák, hol az ügyfélszolgálat, egyáltalán hol vannak a bank alkalmazottjai?
- Ez nem olyan bank. Egyszerűen bejönnek az ügyfelek, aki pénzt szeretne, és aki pénzt hitelbe adna, és megbeszélik.
Valóban, láttam, hogy a földön sok egyszerű, mindennapi ember ült, és velük szemben papok, lelkészek, sámánok, jógik, guruk ültek. Mindegyik jött az elképzeléseivel, és hitelt kért. Néha pénz cserélt gazdát. Aki kapta felállt, megköszönte, vagy meghajolt, és távozott.
- Szép ötlet. Működik?
- Különösebben nem. Szinte senki nem ad meg semmit.
- De hát nem jegyeznek fel semmit?
- Minden bizalomra megy.
- Talán ismerik egymást?
- Nem, általában teljesen idegenek.
- Akkor minek bíznak meg bennük?! És nem ellenőriznek semmit? Nincsenek tervrajzok? Nem néznek meg személyes iratokat? Nem kérnek adatokat? Nem kell kitölteni semmit? Nem kell igazolni dolgokat?
- Nem. Ezeket a korlátolt külvilág maradi szabályainak tartják.
- De hát miért adnak hitelt ezeknek az embereknek bemondásra?
- Metafiziában általában naiv, butuska emberek élnek.
- És papok..
- És papok, sámánok, guruk, szélhámosok. Úgymond a szellemi vezetők.
- De hát, akkor hogy marad fenn ez az ország?
- Lényegében külső forrásból. A szellemi vezetők kifosztják a naiv betelepülőket, akik valamilyen módon megkeresték a pénzüket kint, a rendes világban. No és azt se felejtsük el, hogy jelentős külső támogatást kapnak formális úton is.
- Miért?
- Ebbe most ne menjünk bele! Bonyolult politika. Lényegében a többi ország úgy gondolja, nekik megéri, ha ide száműzhetik a szélhámosokat.
- És az áldozatok?
- Az is akad. Egyre kevesebb, de még érdemes fenntartani ezt a rezervátumot.
A bejáratnál zaj támadt. Hangok üvöltöttek. Már nem is lepődtem meg. Már vártam. Luci is azonnal tudta, miről van szó, egy hátsó bejárathoz ugrottunk, hogy gyorsan elmeneküljünk a bankrablók elől. Messzire elrohantunk, és csak akkor vettem észre, hogy az az utca meg, ahol jártunk, tele volt drogosokkal, prostituáltakkal. Meglepődve kérdeztem Lucit.
- De hát ezt sem tiltják a törvények?
- A chretist geng tiltja, de mások éppen nem.
- És miért nem mindegyik?
- Más hit, más szabályok.
- Miért nem egyeznek meg?
- Talán, mert a megegyezés belátást igényelne, inkább háborúznak.
- Akkor miért nem megyünk a chretist geng részére?
- Most ott vagyunk.
- De hát - mutattam körbe.
- Az, hogy tiltják, nem jelenti, hogy be is tartják. A drogozást is kiátkozták.
- De miért nem tartják be a szekta szabályokat?
- Á, az túl logikus lenne.
- De a hívők!
- Hát hívők, ez az! Mit nekik a logika?! Úgy magoznak a törvényekből, ahogy akarnak.
Most meg egy olyan részre értünk, amely tele volt hajléktalanokkal.
- Rajtuk nem segítenek?
- Van, aki igen, van, aki nem.
- De a szabályaik nem azt mondják, hogy segíts az elesetteken?
- A szavak igen, de nincs mögötte semmi.
- De hát, a hívők!
- Ők hisznek, de ha nincs mögötte semmi. Ők sem veszik annyira komolyan, hiszen csak kinyilatkoztatás.
Hirtelen valami süvítő hang hallatszott, és egy robbanás. Egy szegény hajléktalant talált el egy RPG.
Elkezdtünk futni, el innen, messze, aztán behúzódtunk egy árkád alá.
- Terrorizmus?
- Igen, az is van. Másik szekta.
- És nincsenek törvények, nincs rendőrség, nincs bíróság, nincs katonaság, nem jön senki - mondtam rezignáltan.
- Hát, ha jön, az legfeljebb egy másik banda katonasága.
- De hát miért nem egyeznek meg?!
- Miért kérdezel olyat, amire már tudod a választ?
- Miért nem hagyják békén egymást?
- Mert hinni hisznek, de a viták eldöntésére nincs más közös eszközük.
Ekkor már visszaértünk Metafizia határára, és boldogan léptünk vissza az "evilágba". Autónk a logika és fizika szabályai szerint ott volt, ahova leparkoltuk. A törvény és rend szerint pedig nem lopta el senki.
Sok embernek vannak szép, bizarr fantáziái, és tanulságos lehet, ha megvalósulnak, de egyáltalán nem biztos, hogy olyan szép lesz minden, ahogy álmodták. Mert a világ mégiscsak a maga törvényei szerint működik, és nem a hit szerint.