Épp az imént (a napokban munkába biciklizve) hallgattam meg Nicolas Notovitch igen érdekes könyvét "The unknown life of Jesus" címmel. A Librivoxon is megvan, de egyszerűbb elérést ajánlok fel, youtube-on is megvan.
Ez a könyv arról szól, hogy Jézus állítólag Indiában járt volna fiatal korában, abban az időben, amikor az evangéliumok valóban nem írnak róla semmit. A történet alapja egyébként körülbelül ennyi. Pontosabban két dolgot lehet felhozni egy ilyen hipotézishez. Igazolásnak ez persze nagyon kevés:
1) Valóban van egy nagy hiátus Jézus életrajzában az evangéliumok szerint.
2) A Jézushoz kapcsoló tanítások és mondások egy része valóban hasonlít buddhista tanításokhoz. Különösen a hatalom, a vagyon elvetéséről szóló részek, illetve az, hogy valamennyire az egyedi ember boldogságára fókuszál. Fogalmazhatnék úgy, hogy a "hippis" részek.
Fontos hangsúlyozni, hogy az evangéliumokban szereplő Jézus és tanításai önellentmondásosak, és több részből tevődnek össze. Van ezekkel teljesen ellentétes, erőszakos Jézus figura is.
1)-et illetően nincs különösebb magyarázatra szükség. Amennyiben például Jézus egyáltalán nem létezett, akkor nincs abban semmi meglepő, hogy az életrajzát ilyen hiányosan találták ki. Ha létezett, de a születése mégis mese, akkor is érthető, hogy a legendája ott kezdődik, ahol ismertté vált. A szűznemzés meséjét meg persze hozzáköltötték ehhez.
2) magyarázatához pedig tökéletesen elég némi keleti hatást feltételezni. Buddha tanításainak 5 évszázaduk volt eljutni Júdea területére. Nem kellett Jézusnak ehhez keletre mennie.
Notovitch könyve ettől függetlenül szerintem teljesen elragadó, például a hosszú útleírása miatt, amivel kezdődik. Teljesen el van ragadtatva a polyandiától, azaz attól, hogy a nőknek több férjük lehet, és a nők jogai miatt is. Egyáltalán nagyon oda van a nőkért. Ez az útleírás szükségtelenül hosszú, de lehet, hogy Notovitch ezzel akarta hitelessé tenni a hoax könyvét. Notovitch valószínűleg tényleg járt Indiában, bár az útleírás részében is vannak gyanús dolgok.
A nézeteit illetően már sokkal több a furcsaság. Például a 152. oldalon úgy ír, mintha Gautama Buddha és Shakyamuni két külön személy volna. Az első életét az i.e. 6. századra teszi, ami helyes, de Shakyamuniról azt írja - -ő Cakya-Mouni néven említi - hogy i.e. 1200 körül élt.
A buddhizmust egyébként tiszta monoteistának mutatja be. A kolostorvezető szájába olyan véleményeket ad, amik nyilván Notovitch saját véleménye. Amikor részt vesz egy buddhista fesztiválon, akkor nagyon kikel a sok maszk miatt, majd a bálványok imádása, a fetisizmus ellen. Ezt a nézetét később is kifejti.
Itt egyébként a kolostorvezető teljesen leereszkedő stílusban magyarázza meg, hogy az egyszerű, hülye népnek szüksége van erre a sok cirkuszra, hogy felfigyeljenek az isteni tanításra. Még szimpatikus is lenne, ha az ostoba, hülye nép fölé helyezve magát nem hinne egy ugyanolyan ostobaságban maga is.
Issa (Jézus) története a könyvnek csak kis részét képezi. Ebben Mózestől kezdve elmeséli a Bibliában írtakat, nagyon vázlatosan, egy kis eltéréssel. Például Mózes a fáraó fiaként szerepel. Ezek a kis eltérések vélhetően szintén Notovitch hipotéziseit mutatják be. Issa egész történetét úgy meséli el, és olyan modern nyelven, modern, "racionális" érvelésekkel, hogy nyilvánvalóan nem egy eredeti, i. sz. 1. századi buddhista szövegről van szó. Lehetne azzal védekezni, hogy a modernség a fordítás eredménye, de például a Biblia szövegéből tudjuk, hogy egy fordítás nem ilyen, és még ha szándékosan akarnák modern nyelvre fordítani, az is iszonyat nehéz volna. Nehéz lenne megmondani, milyen lenne egy buddhista szöveg egy ilyen Jézus életéről, de az biztos, hogy nem ilyen.
Issa történetének leírása után Notovitch még egy magyarázó fejezettel zárja a könyvét, ahol sok nézetét megismétli, illetve védelmébe veszi a Bibliától való eltéréseket, de nagyon átlátszó, hogy saját nézeteit védelmezi.
Ezek a nézetek egy 19. századi "felvilágosult keresztény" nézetei, aki a bálványimádást ellenzi, és a Bibliából azt a bizonyos fajta hippi részt emeli ki magának. Ennek alátámasztására használja a buddhista szent kitalációját. Ez a kereszténység persze a nem legrosszabb kereszténység, de ez is naiv. És semmiféleképpen nincs olyan módszer, amivel biztosítható lenne, hogy a kereszténység csak erre a naiv hippi mozgalomra korlátozódna. Mindenképpen és elkerülhetetlenül hozzátartozik az az egyház is, amely eretnekeket és boszorkányokat irtott, hogy másról ne is beszéljünk.
Az I. "fejezetben"írja:
"2. For there was tortured and murdered the great and just Issa, in whom was manifest the soul of the Universe;
3. Which had incarnated in a simple mortal, to benefit men and destroy the evil spirit in them;"
De aztán az V. fejezet szerint:
"14. Issa denied the Trimurti and the incarnation of Para-Brahma in Vishnu, Siva, and other gods; "for," said he:
15. "The eternal Judge, the eternal Spirit, constitutes the only and indivisible soul of the universe, and it is this soul alone which creates, contains and vivifies all."
Azaz az I. fejezetben úgy mutatja be Jézust, mint ami a keresztény vallás és a buddhista vallás közötti kompromisszumos megfogalmazásnak tűnik: Jézus eszerint olyasmi, mint "isten fia", de a megfogalmazás buddhistás: "az univerzum szellemének inkarnációja". Ez összeegyeztethető volna a szentlélek tanával. Tehát az I. fejezetben Notovitch elég bravúrosan ötvözi a keresztény és buddhista vallást. Jézust itt egy sor hindu és buddhista szent, vagy "buddha" egyikeként mutatja be, aki kicsit több, mint emberi, de hát ilyen avatar-"félistenek" szerepelnek a hindu vallásokban is.
De az V. fejezetben ezt már elfelejti, itt már mást akar bemutatni, mégpedig a lázadó, hippi Jézust, aki nem fogadja el hindu tanítást. És itt az I. fejezetben felépített szép konstrukciót lerombolja. Nemcsak azzal, hogy a felépített sorozatot, amibe Jézust helyezte lerombolja, de azzal is, hogy Jézus kimondja: az, ami ő maga az I. fejezet leírása szerint, az lehetetlen, képtelenség.
Notovitch történetét ma komoly helyeken nem veszik komolyan. Néha hallani egy-egy zavart elmétől Jézus indiai kapcsolatairól ezt azt, de ez olyan körökben terjed, amely körök sok másfajta marhaságot is bevesznek. Ők azok, akik tárgyi bizonyítékok, pontos hivatkozások, dokumentumok nélkül elhisznek dolgokat. Például egy youtube film alapján. Notovitch történetét ugyanis semmiféle kézirat nem igazolja, holott ő azt állítja, hogy ő a Hamis (a kis hamis, nem is tudta, hogy magyar nyelven már ezzel leleplezte magát:) kolostorában látott kéziratot jegyzetelte ki. Ennek a kéziratnak akkor meg kéne lennie. Sőt, hasonló kéziratoknak, több példányban kéne megtalálhatónak lennie a tibeti kolostorokban. Pont azért, mert ahogy Notovitch leírja, ezeket másolták, és elküldték más kolostorokba is. Ahogy a középkorban a Bibliát a keresztények. Még ha Issa nem is a legfontosabb alakja a buddhista vallásnak, egy pár példánynak kéne lennie az életéről. De ezek közül egy sincs azóta sem meg.
Érdekes még a könyv olyan szempontból is, hogy egy olyan mítoszt olvasunk, amelyről egész biztosan tudjuk, hogy kitalált. És bár elmondtam, hogy milyen jelekből lehet tudni, hogy hamisítvány, és komoly helyen senki nem veszi komolyan a könyvet, de azt látjuk, hogy tudatlan, buta emberek ilyen meséknek is bedőlnek, van pár ember, aki hiszi, hogy Jézus Indiában nevelkedett. És az is a helyzet, hogy Notovitch könyve az adott hibákkal együtt is sokkal konzisztensebb, mint az evangéliumok a sok ellentmondásukkal, és sokkal bugyutább meséjükkel.
