Farkas Henrik könyvét szerintem sok éve vehettem egy antikváriumban, elvi alapon, gondolván, hogy "jó, ha ez a könyv megvan", illetve, "jó, ha a megvétellel eme könyvek megmaradását támogatom". Az, hogy el is kéne olvasni, csak olyan formában volt bennem, hogy "majd egyszer, talán". Ezek az egyszerek, és talánok általában strandolásnál, vagy az erkélyen ülve jönnek el, amikor még mindig inkább egy-egy klasszikus könyvet veszek elő.
Farkas Henrik könyve 1988-as, ez a rendszerváltás előtt nem sokkal volt. Igazából a dátumba már belefért volna, hogy esetleg a vallás irányába elfogult, de szerencsére nem. A "kommunista" könyveknél ebben a témában legalább ez a jó, hogy a vallás irányába nem valószínű, hogy elfogultak. Ettől még persze lehetne számos módon rossz, de nem az. Meg voltam elégedve azzal hogy egy szakértő könyvéről van szó, aki hivatkozza a megfelelő irodalmat. Ha bármely kérdésbe mélyebben bele akartam volna menni, akkor oda irányított volna, ahol folytathattam volna a témát, de igazából ebben a postban ezt biztosan nem teszem meg.
A könyv megközelítése teljesen szimpatikus, és talán ez benne a legfontosabb. Az összes fejezetben egy-egy bibliai rejtélyről, sok esetben csodáról, vagy csodálatosnak hitt dologról mutatja be, hogy annak milyen prózai magyarázata van, vagy lehet. Szerintem ezért a érdemes ezt a könyvet elolvasni. Iszonyúan fontos, hogy a fiatalok ilyen könyvet olvassanak, és nem népbuttó propagandát arról, hogy a Biblia milyen csodálatos, és hinni kell istenben.
A legtöbb magyarázatot, vagy lehetséges magyarázatot ismertem, mint tudományban és a keresztény vallásban is járatos ember. Más magyarázatok pedig szintén kézenfekvőek voltak. Például nem vágott földhöz, hogy Ézsau, a szőrös ember egészen kézenfekvő magyarázata az, hogy van egy ilyen genetikai atavizmus, a hypertrichosis lanuginosa (8.o.), de természetesen j volt olvasni a megerősítést, hogy tényleg van ilyen, és milyen gyakran fordul elő (nagyon ritka).
Az már érdekesebb, hogy Ezsau talán inkább Türosz torzonborz vadászistene lehetett (7.o.), és a történet nem annyira egy partikulárisan megtörtént esemény, mint inkább egy aitológikus történet: azt magyarázza meg, hogy a zsidó egyistenhit hogyan győzte le az Edomiták hitét. Vagy pedig egy konkrét történetet így kapcsolt össze egy aitológiai interpretációval. Ezsau vörös haja is szimbolizálhatja Edom néét, mert az "Edom" is vöröset jelent, bár inkább bőrszínre értik (7.o.). Ehhez kapcsolódik egyébként egy másik kérdés, amit "A rabszolgaság bibliai védelme" c. egyébként embertelenül negatív könyvben olvastam, ott azt íra Josiah Priest, hogy az "Ádám" szó elent vöröset, tehát, hogy Ádám vörös volt, nem fehér ember. Az etimológiai állítást most látom először megerősítve egészen más helyen. Ádám meg nyilván nem volt vörös, mert ebben a frmában nem is létezett, de lehet, hogy a Genezis meg Edomita eredettörténetből (is) származik. Ádám kérdését Farkas Henrik nem is említi. Érdemes még megemlíteni, hogy Jákob nemcsak a történetében csapja be apját és testvérét, hanem a neve is ezt jelenti (9.o.). A zsidók, úgy látszik büszkék voltak arra, hogy valamiféle becsapással kerekedtek az Edomitákon felül. Számomra ez ma nem éppen büszkélkednivaló. Hát de ez is csak arra utal, hogy a Biblia erkölcse rendkívül kétséges, változó, és az Ószövetség erkölcse nagyon elavult. Szerintem mondjuk az Újszövetségé is, de azt kevesebben fogják elismerni.
Jákob rászedése folytatódik azzal, ahogy Lábán eszén túljár a fekete juhokkal, és Farkas Henrik itt bemutatja azt, hogy Jákób lehet, hogy egy genetikai összefüggést használt ki, amit Rényi Alfréd állítólag matematikailag is modellezett (15.o.). Itt, és még pár helyen azért lehet, hogy a könyv elavult, és nem pont a legújabb álláspontot tartalmazza. De ez azért sem fontos, és máris le kell lohasztanun azok kedvét, akik azt mondják, hogy tehát Jákob olyan genetikai ismereteknek volt birtokában, amit aligha tudhatott, és ez is isten létezését igazolja. Jákob simán megfigyelhette ezt az összefüggést empirikusan, és megjegyezhette anélkül, hogy a genetikai alapjait ismerhette volna. Másrészt magában a Bibliában szerepel az is, hogy Jákob maga válogatta a juhokat, amivel visszajutottunk az erkölcstelen csaló történetéhez (48.o.).
A Biblia egyébként nem csak itt tartalmaz ugyanarról a történetől két elég nyilvánvalóan eltérő változatot. Ugyanez a helyzet a genezissel, és a tízparancsolattal. Ezek is több változatban vanna meg. Ez pedig azt demonstrálja, hogy az Ószövetség igazából egy eyszerű mítoszgyűjtemény, amit próbáltak zsidó érdekek szerint válogatni, és farigcsálni, de hát elég pocsékul sikerült ez is.
Van pár érdekes fejezet a korabeli éghajlatról, a tevékről, az exodusról, de ezek hosszadalmas, komplex fejezetek. Itt egyébként megint az a benyomásom, hogy Farkas Henrik sokszor nem egészen megállapodott tudományos véleményt mond el, hanem inkább a sajátát, ami alapulhat bizonyos bizonyítékokon, de nem feltétlenül megalapozott a több elgondolás közötti döntése. Viszont ez talán nem is lényeges. Érdemes elolvasni ezeket a fejezeteket, csak azért, hogy képet kapjunk bizonyos dolgokról. Az megint igaz, hogy számos rejtélyes dolognak simán van prózai magyarázata, csak éppen többféle is lehet. Például a zsidók lehettek akár Egyiptomban is, mert sok nép megfordult ott, az időjárás miatt ez kézenfekvő is.
A háziállatokról szóló részben az az érdekes, hogy egészen kézenfekvő okai voltak annak, hogy mely állatokat tisztelték, melyeket nem. A tiltásoknak lehetett az a magyarázata, hogy nem volt szükségük arra az állatra, de más is. A legismertebb tiltás a mohamedánoknál és zsidóknál is a disznóhúsevés tiltása. Emögött lehetett simán az, hogy teljesen gazdaságtalan lett volna disznót tartaniuk, hiszen túl sok vizet és takarmnyt igényel (101.o.),
A tilalmak tehát sok esetben praktikus eredetűek. De azért ne essünk hasra a Biblia bölcsességétől, hiszen egyrészt, mindez akkor, és ott volt érvényes, ma már, és máshol egyáltalán nem. Például Európában, a keresztényeknek már általában érdemes volt disznót tartani, el is vetették a tilalmat. Hasonlóan, a tengerparti országoknak érdemes tenger gyümölcseit fogyasztani, és a modern hűtési technológiával azok nem is romlanak meg (103. o).
De a tiltások között, és persze általában a Bibliban sok totális képtelenség is van. Például III. Móz 11:20 szerint: "Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek." Csak hát négylábú, szárnyas féreg nincs.
A tilalmaknak azonban van más oka is, éldául a disznó áldozati állat volt az Adonisz kultuszban (108.o.) a tiltásának oka tehát már megint egy rivális vallás lenyomása volt. A zsidó nép, és a zsidó vallás általában egy olyan palesztínai történelemben formálódott, ahol a zsidó nép fenn akart maradni egy csomó kánaánita nép között, és ha lehet, győzni akart felettük. Ez formálta a vallásukat, és még a monoteizmus kialakulásában is döntő szerepe lehetett. Az Ószövetségben ugyanis számos nyoma van a politeizmusnak, és egy mindenféle hitben élő népcsoportok között volt annak némi felsőbbrendűségi érzésre alapot adó indok, hogy "a mi istenünk különb, mert egyetlen isten". Ezek az én gondolataim, de közismert összefüggések.
Természetesen a tisztátalan állatok listáából is van két verzió, és ezek nem pontosan egyeznek (111.o.). Például V. Móz 14:19 szerint: "Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek." Míg III. Móz 11:21 szerint: "Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felűl szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön."
Jerikó alálharsonái kapcsán Farkas Henrik azt mondja, hogy a hanghullámok, ha eltalálják valaminek a sajátfrekvenciáát, akkor pusztítóak lehetnek. Ez a fizikai jelenség ismert, de Farkas Henrik szerint a zsidók Jerikó városát nem találhatták, csak romos állapotban. Ez megint egy olyan kérdés, hogy az exodus időpontja vitatott, és ezért nem biztos, hogy ez teljesen friss, megalapozott álláspont. A történet lehet akkor is metaforikus, ha tényleg volt ostrom, és a kánaánita népek csak megijjedtek a harsonáktól.
A Frigyládával kapcsolatban Farkas Henrik felsorol pár, elsősorban technikai jellegű csodálatos hipotézist, de végül is csak arra jut, hogy ilyen kegytárgytartókat egyiptomban használtak, tehát maga a frigyláda, mint olyan nem túl meglepő, és esetleg némi statikus töltése lehetett, amely megrázhatott embereket, de nemigen ölhetett meg senkit (128.o.). Ez a bibliai népeknek csodás lehetett, és eltúlozhatták. A másik mód, ahogy a frigyláda halált hozhatott, hogy egyszerűen fertőző betegségeket terjesztett, himlőt vagy pestist (133.o.). Ehhez nem kellett csoda.
Van egy történet a Bibliában, amikor Nábáb és Abihu lázad Mózes és Áron ellen, azonban a frigyládából fellobbanó tűz elégette őket. Farkas Henrik említi, hogy a tűzzel trükköző alexandriai készülék híres volt Egyiptomban (137.). Az könnyen feltételezhető, hogy Mózes ebből valamennyi tudományt ismert, és legalábbis használt tűzzel kapcsolatos trükköket a frigyláda kapcsán. Ehhez nyilván kellettek neki különféle gyúlékony eszközök. Nábáb és Abihu lehet, hogy csak hozzáértés nélkül nyúlta ezekhez, és baleset áldozatai lettek. Mindenesetre az elég prózai, és kijózanító, ha arra gondolunk, Mózes esetleg csak egyfajta bazári tűznyelő szintjén volt, és a "csodáinak" egy része, mint az égő csipkebokor is, csak ezen alapult. Egyébként ennek a történetnek is két verziója van a Bibliában, a másikban a föld nyeli el Nábábot és Abihut.
Az Ezekiel történetről, amely Däniken által lett híres - hiszen ő földönkívüli űrhajóval magyarázta a leírást - azt írja, hogy lehet meteor lezuhanásának leírása (148.o.), vagy harci szekér is lehetett (150.o.) nyilván megint szóba jön akár két történet keverése is.
Az egyik legérdekesebb bibliai rejtély, amely azonban különösebben nem szolgál isten igazolására, hanem nagyon sokan fogják úgy fel, hogy egy furcsaság, aminek biztosan van magyarázata, az a hihetetlenül nagy, konkrétan matuzsálemi életkorok. A 900 éves életkorok kézenfekvő magyarázata az, hogy ezek holdhónapok, és nem évek. A bökkenő csak az, hogy míg Matuzsálem 969 esztendős volt a Biblia szerint, Ábrahám már csak 175, Jákob 147. Ezek pedig még mindig hihetetlenül hosszú életkorok, de hónapban mérve meg már csak gyerekéletek lennének. Itt lehet, hogy már csak egyszerű túlzásról van szó, illetve nem is ismerték olyan pontosan az életkorokat az emberek. Farkas Henrik szerint a legjobb magyarázat, hogy az évszámok szimbolikusak, esetleg nem egy ember életét, hanem egy kor hosszát jelölik meg, és túlzóak, mert különösen a régebbi személyeknek ezáltal akartak tekintélyt adni. Jobb magyarázat hiányában ez kézenfekvő is lenne, csak valahogy ez az elég nyilvánvaló, de fokozatos átmenet a furcsa a nagyon nagy számoktól az már-már normálisan hosszú életkorig.
A vízözön kapcsán Farkas Henrik elveti Várkonyi Nándor elméletét, miszerint valóban történt egy világméretű vízözön (185.o.), hanem azt mondja, hogy sok népnél volt sok helyi vízözön, és a bibliai is csak egy ilyen. Egyébként is a Gilgames eposz átvétele, és ezzel megint ott vagyunk, hogy az Ószövetség csak egy összeollózott fércmű. A Vízözön Farkas Henrik szerint azért nem lehetett világméretű, mert az ásatások nem egyetlen, mindenhol megtalálható, mindenhol ugyanabban a korban megtalálható leletekről szólnak. Ez szerintem ma is a tudomány álláspontja, ha nem így lenne, arról már olvastunk volna.
A Betlehemi csillag kapcsán Farkas Henrinél a jól ismert Jupiter-Szaturnusz együttállást találjuk meg válaszképpen (192.o.). Ehhez pedig Jézus állítólagos születését csak i.e. 7-re kell datálni, ami nem lehetetlen, mert az időszámítást Jézus születéséhez csak sok évszázaddal később kötötték, és akkor tévedhettek ennyit is.
Ezzel vége a könyvnek. Kihagytam pár kisebb részt és fejezetet, már csak azért is, hogy érdemes legyen elolvasni. Mint már megfogalmaztam, a könyv azért jó, mert történelmi, racionális beállítottságú. A válaszok keresésének módját, a gondolkodásmódot érdemes megtanulni belőle. Az egyes válaszok közül lehet, hogy van, ami ma már nem is a tudomány elfogadott álláspontja. Ilyen szempontból a könyv nem használható kézikönyvnek. Érdekes témák, kérdések, és lehetséges válaszok szempontjából igen. De a válaszokat érdemes mindig ellenőrizni a mai tudomány fényében.
