Nemrég Vermes Géza "A zsidó Jézus" c. alapján arról a legendáról írtam, miszerint Jézus isten fia, konkrétan arról, hogy az evangéliumokban szereplő kijelentések nem feltétlenül jelentenek sokat, mert ez egy metaforikusan értendő, bevett kifejezés volt akkoriban. Ennek kapcsán felmerül a szűznemzés mítoszának kérdése is, de akkor ebbe nem mentem részletesen bele. Pedig Vermes könyve ezzel is részletesen foglalkozik. Most ezt veszem végig.
A szűznemzés legendája ellen természetesen a legegyszerűbb kritika úgy szól, hogy biológiailag ez a homo sapiens, és a főemlősök esetében példa nélküli eset lenne, tudományos szempontból gyakorlatilag képtelenség. Arról nem is beszélve, hogy egy fiú születésénél kérdés, hogy honnan jött volna az Y kromoszómája. A hívők természetesen nem is spontán szűznemzésben hisznek, hanem isteni fogantatásban, de ez így még inkább a tudományos ismereteinknek ellent mondó feltételezés, hiszen, most azon túl, hogy a tudomány nem tud semmiféle istenek létezéséről, kérdéses lenne, hogy miféle mechanizmus az, amely Jézus zigótájába bevitte minimum az Y kromoszómát.
A tudományos módszer, a racionális gondolkodás értelmében pedig a csodákat, mint a természettörvényeknek ellent mondó feltételezéseket olyan feltételekkel lehetne igaznak elfogadni, amelyek más tudományos elméletek megdöntését is szabályozzák. Azaz igen erős empirikus igazolás kellene hozzá. Egy igen jól dokumentált, tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott eset erre alkalmas lehetne, de egy kétezer éves önellentmondásos mese, melyeknek szerzői, keletkezési körülményei homályosak, megbízhatósága pedig egyébként is kétséges, az biztosan nem. Ahogy korábban leírtam, szerintem elvben lehetséges lenne csodák igazolása, de nem tudunk igazolt csodáról, és a szűznemzés meséje sem ilyen csoda.
Az egyértelműség kedvéért: amennyiben egy valamilyen spontán szűznemzés olyan erősen lenne igazolva, hogy igaznak kelljen elfogadni, akkor igaznak fogadnánk, és konkrétan miként került volna bele Jézus zigótájába el, de nem tudnánk pontosan megmondani, hogy hogy történik. Kénytelenek lennénk felltételezni, hogy valamilyen biológiai folyamat ritkán félremehet úgy, hogy ez történik. Tudományos szempontból akkor ez egy igaznak elfogadott, nem jó magyarázat nélküli jelenség lenne, mint például a szivárvány volt, mielőtt rájöttek a tudományos magyarázatára. Az isten általi szűznemzés esete egy még bonyolultabb dolog, itt még további olyan bizonyítékok is kellenének, amelyek erősen utalnak istenre, és ara, hogy ez nem egy spontán szűznemzés volt. Ettől azonban nagyon messze vagyunk, még az alapeset sincs igazolva.
Ilyen röviden is el lehet ezt intézni a kérdést, de ennél a keresztény vallás szempontjából még rosszabb a helyzet, ugyanis az evangéliumokból is alátámasztható, hogy tévedésről van szó. Vermes a következő érveket hozza ehhez fel.
1) A szűznemzés csak Máté és Lukács evangéliumában szerepelnek, a legkorábbi evangéliumban, Márkéban nem. (272. o)
2) Jézus születésének története még ezekben az evangéliumokban is elszigetelt, mert Jézus gyerekkoráról egyébként nem nagyon van szó bennük. (272. o)
3) Csakhogy mindkét evangéliumban szerepel Jézus leszármazása Józsefen keresztül, amely teljesen értelmetlen, ha nem József Jézus apja. A genealógiák nyilvánvalóan egy korábbi mítosz maradványai, amelyek Jézus Dávid-házi leszármazását akarták igazolni. Az isteni származás nyilvánvalóan később kitalált mese. (273. o)
4) A két genealógia egyébként egymásnak is ellentmond. (Ahogy az már csak lenni szokott az evangéliumokkal). (274. o)
5) Az ebioniták ereknek nyilvánított, de igen régi szektája azt hiszi, hogy József Jézus apja volt. (275.o.)
6) A "szűz" jelentése a zsidó nyelvben, illetve a legtöbb nyelvben az ókorban jelenthet fiatal lányt, illetve még pontosabban olyan lányt, aki még nem menstruált. (277.o.) Sok esetben, és erre Vermes konkrét idézetekkel és hivatkozásokkal is szolgál, szűznek neveztek olyan nőket, akik megházasodtak, gyerekük született, de még nem volt menstruációs vérzésük. Így a "szűznek gyereke született" esete nem példátlan, különösen az ókori civilizációban, ahol 12-13 évesen simán házasítottak ki lányokat.
A szűznemzés legendájának tehát az egyik legegyszerűbb feloldása az, hogy Máriát az első menstruációja előtt adták hozzá Józsefhez, és még azelőtt fogant meg Jézus, hogy havi vérzése lett volna. Így zsidó nyelven szűznek nevezték. Elterjedt elképzelés, hogy fordítási hibával lett ez a görögben olyan értelemben szűz, ahogy ma tekintjük e szó jelentését, de az ógörögben sem volt ennek a szónak egyértelműen ilyen jelentése. Nem különböztették meg ennyire egyértelműen az első közösülést és az első menstruációt, mint határvonalat. Már csak azért sem, mert a gyerek fogantatásáról nem is volt megfelelő elképzelésük, tehát nem feltétlenül tudták, hogy a közösülésnek elengedhetetlen szerepe van a fogantatásban. Aztán kb. egy századdal később a "szűz" másik jelentését véve alapul ebből egy mesét faragtak.
Ez természetesen csak az egyik lehetőség, amihez az ókori nyelvek elemzése lehetőséget ad. Más magyarázati lehetőségek is adódnak, olyanok, mint, hogy Mária egyszerűen félrelépett, és a szűznemzés fedőtörténet volt, amelyből aztán egy mese született. Ilyen fedőtörténetekkel manapság is rendszeresen jönnek elő nők. Megjegyzem, hogy ez nem erős bizonyíték arra, hogy tényleg megtörténik, itt pontosan a genetikai vizsgálat lenne az, amely esetleg igazolhatná ezt, ha ilyen tényleg megtörténne.
De az is lehet, hogy a szűznemzés mítoszát minden előzmény nélkül biggyesztették az evangéliumokhoz, mert ez a motívum kellett a keresztény vallás csodásabb színben feltüntetéséhez, és a szűznemzés motívuma, vagy hasonló motívumok más vallásokban is elterjedt voltak. Volt tehát kitől átvenni a történetet, és nem feltétlenül kell összetettebb magyarázatokat felhozni. Csak másoltak, plagizáltak, és kész.
Az utolsó 100 komment: