Az USA-ban minden évben kitör a háború karácsony körül ilyen dolgokon, hogy szabad-e „kellemes ünnepek”-et kívánni „kellemes karácsony” helyett, vagy hogy szabad-e a „christmas”-t „xmas”-nek rövidíteni, s ezzel kilökni a „Christ” (Krisztus) betűket a szóból, annak ellenére, hogy az xmas „x” betűje a görög „Χριστός” szóból származik, ami Krisztust jelent.
Mózes vs. Mikulás
Talán nem vett részt mindenki ilyen vitában itthon, de arról még országunkban is szó esik olykor, hogy mennyire helyes a télapót belekeverni a karácsonyi ünnepbe.
Azon is bizonyára mindenki elgondolkodott már, hogy mennyire helyes összevonni az ajándékozást, az anyagiasságot, a vadkapitalista vásárlási rohamot a karácsonnyal, amit a szeretet és az emberiség megmentője ünnepének tartunk… De mennyien gondolkodunk el arról, hogy egész pontosan mi köze a kereszténységnek és Jézusnak december végéhez, és hogy van-e bibliai vagy történelmi alapja ennek, vagy más karácsonyos hiedelmünknek.
Járjunk utána… de csak miután hajtogattunk a fejünkre egy bazinagy alufólia csákót.
Remélem, az olvasók többségének nem meglepetés, hogy a karácsony körüli dolgok jelentős része nem bibliai.
A bibliában szó sincs Jézus születésének dátumáról. Egyes keresztény kutatók bizonyos utalások alapján, mint például a birkapásztorok munkája, úgy hiszik, hogy valószínűleg tavasszal születhetett Jézus, mások őszre következtetnek ezekből az írásokból, de egyik sem kőbe vésett tény. Ami azt illeti, rangos keresztények, például az i. sz. 200 körül író Alexandriai Kelemen, híres keresztény püspök és teológus sem tudta megmondani Jézus születésnapját. Irományaiban több különböző dátumot is hátrahagyott, többségük tavaszra szólt, de nem volt köztük az általunk ismert december 25.
Akkor hogyan alakult ki?
Tudniillik az északi féltekén december végén, 21-én vagy 22-én a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. Ezt hívjuk téli napfordulónak, és szinte minden nép kultúrájában hatalmas ünnepek és grandiózus mitológiai elemek társultak hozzá, hiszen az élet ekkor kezdett ébredezni, a hideg telek ekkor kezdtek el enyhülni.
A római birodalomnak is, ahol a korai keresztények éltek, megvolt a maga i. e. több száz évre visszanyúló tradíciója a téli napforduló körül: a Szaturnusz isten tiszteletére tartott Saturnalia ünnepe. A rómaiak élete ilyenkor teljesen felfordult néhány napra. Óriási lakomákat tartottak, megajándékozták egymást, énekeltek az utcán, fényeket gyújtottak s miegymás.
A 2. évszázad közepe felé elterjedt Sol Invictus (a Halhatatlan Nap istenének) kultusza. 274-ben Aurelianus császár hivatalos államkultusszá is tette az istenség imádatát, aki december 25-én született, és születésnapján (Dies Natalis Solis Invicti) hatalmas ünnepeket tartottak. A keresztény papok féltek a pogány vallások egyes szokásainak népszerűségétől, amelyekben sok keresztény hívő is részt vett, ezért számos ilyet integráltak a kereszténységbe. Így tettek a Saturnaliaval is, illetve a Natalis Solis Invictivel is. E pogány ünnepek eltörlése elképzelhetetlen volt az immár keresztény Római Birodalomban, így a 4. században hivatalosan december 25-e lett a karácsony.
Oké, valószínűleg megtaláltuk a dátumot, akkor mi a helyzet a többi részlettel? Mondjuk... a három királyokkal?
Nos, a biblia nem említ sehol három királyt. Máté 2. könyvének eleje meghatározatlan számú bölcsekről beszél, akik asztrológiában jártas keleti papok lehettek a szó eredeti értelmében. Talán úgy lett az X bölcsből 3 király, hogy azok három fajta igen értékes ajándékot hoztak a biblia szerint: „aranyat, tömjént, mirhát”. Neveik, Gáspár, Menyhért, Boldizsár nem jelennek meg sem a bibliában, sem a keresztény írásainkban egészen a 6. századig.
A mai populáris képpel ellentétben a biblia szerint a bölcsek nem is a jászolban találták meg a kisded Jézust, hanem bent a házban. Jászolról egyedül Lukács beszél, de állatokat nem fest köré a biblia.
Na de egyáltalán hol találták meg a szent családot a bölcsek? És mit keresett ott a család?
Máté könyve szerint Mária és József Betlehemben éltek, s Jézus születése után Názáretbe költöztek. Ne felejtsük el, hogy a Jézus születése körüli, a bibliának és a történelemnek is ellentmondó hiedelmeinknek egyik fő célja az, hogy szimpátiát ébresszen bennünk a sok viszontagságot átélt kisded és családja iránt, így talán épp ezért maradt meg a közhiedelemben Máté verziója helyett Lukács elbeszélése, aki szerint Mária és József Názáretben laktak, és úgy 150 km-t utaztak Betlehembe az igencsak terhes Máriával. Ismét fontos megjegyezni, hogy Betlehem városát azért kellett a történetbe szőni, mert ezer évvel korábban itt született a zsidók legnagyobb királya, az ótestamentum Dávidja. Ahhoz, hogy a zsidók prófétának fogadják el, fontos, hogy Jézus valamilyen módon Dávid leszármazottja legyen (pld Sámuel könyve). Ezt a célt szolgálja a betlehemi származtatás, illetve Jézus vérvonala, amiből két egymásnak ellentmondó, egymást kizáró verziót kaphatunk Lukács (3:23-38) és Máté (1:1-17) könyvében. Ami azt illeti, Lukács (2:4) szerint azért kellett Józsefnek 150 km-t legyalogolnia egy várandós nővel, mert József (az ezer éve élt) Dávid leszármazottja volt. Ez persze teljesen obszcén, és semmi értelme nincs. Ezer év távlatának függvényévé tette volna a Római Birodalom a cenzusokat/adók beszedését? Nem. Az ég világon semmilyen erre utaló bizonyítékunk sincs erre, és ordít róla, hogy csupán az ótestamentummal próbálják összefűzni Jézus karakterét az írók.
Názáretet azóta sem sikerült megtalálnunk, egyébként, pedig minden bizonnyal a történelem egyik legjobban keresett települése. Még abban sem vagyunk biztosak, hogy Jézus korában létezett-e egyáltalán Názáret nevű település. Az első két évszázadból egyetlen emlékünk sincs, amely létezésére utalna, annak ellenére, hogy számos galileai település nevéről van írásos emlékünk. Pont arról ne lenne, ahonnan a megváltó származott? Názáretre az első utalásunk egy 200 körül íródott dokumentumból van.
Tehát a település Jézus idejében vagy nem létezett, vagy nem élhetett ott 100-400 embernél több. Egy ilyen apró falu viszont szöges ellentétben áll a bibliában leírtakkal, miszerint zsinagógája és szentírásai vannak Názáretnek.
Heródes király valóban parancsba adta minden 2 évesnél fiatalabb kisded meggyilkoltatását?
Nem.
A bibliát alkotó írásokat rengeteg ismeretlen ember írta (s még több változtatta). Minden írónak más elképzelése volt a dolgokról és azok jelentőségéről. A gyermekek meggyilkoltatása egyedül Máté evangéliumában van jelen. Sem a biblián belül, sem más írásos vagy régészeti emlékeinkben nem szerepel ilyen eseményre utaló jel. A Máté neve mögé bújó ismeretlen szerző mindent megtesz, hogy Jézust az ótestamentumban megígért prófétának állítsa be, és minél több hasonlóságot próbál teremteni Mózes és Jézus közt. Ugye emlékszünk arra, mikor a fáraó megpróbálja megölni Mózest születése után, vagy amikor nem engedi el Egyiptomból a zsidókat az ótestamentumban, és isten fenséges jóságában és mindenhatóságában meggyilkolja Egyiptom összes elsőszülöttjét? E között a történetek közt akart Máté evangéliumának ismeretlen írója párhuzamot vonni Heródes király gyermekgyilkosságaival. Sőt, hova máshová küldené az író a Heródes haragja elől menekülő családot, mint Egyiptomba?
Nos, ami azt illeti, Mátéval ellentétben Lukács evangéliuma nem is említi Egyiptomot, hanem Lukács szerint rögtön visszatértek Jeruzsálembe, majd haza Názáretbe.
Ismét egy önellentmondás a számtalan közül.
Máté Jézusát viszont Egyiptomba menekítették szülei és évekig ott is éltek, míg Heródes meg nem halt – Időszámítás előtt 4-ben.
Micsoda? Hogy Heródes i. e. 4-ben halt meg? Tekerjünk vissza egy kicsit!
Mint tudjuk, József és Mária azért indult el Lukács szerint, hogy adót fizessen/cenzuson, egyfajta népszámláláson vegyen részt, hiszen a császár „adót vetett ki az egész világra mikor Czirénius volt Szíria kormányzója”.
A helyzet viszont az, hogy ez ellentmond történelmi tudásunknak. Tudjuk például, hogy Heródes, Júdea királya i. e. 4 tavaszán meghalt. Azt is tudjuk, hogy Czirénius i. sz. 6-ban lett Szíria kormányzója. Tizenegynéhány éves inkonzisztencia van tehát itt.
De... Legalább Mária szűz volt... Igaz?
Nos... Igen is, meg nem is. Mint ahogy azt a bibliától megszoktuk: ellentétes, egymást kizáró dolgokat olvashatunk ki Máriáról is.
A nézet, hogy Jézust szűz anya szülte, a második évszázadban terjedt el a keresztények közt. Az ótestamentum könyve, Ézsaiás, egy olyan messiásról beszél, akit egy „almah” szül meg. Ez a héber szó „fiatal lányt”, házasítható hajadont, s néha szüzet jelent. Minden bizonnyal ezt a próféciát félreértelmezve írták meg később az új könyveket szerzőik. Na de hányan tudjátok azt, hogy a biblia több helyen is beszél Jézus lány- és fiútestvéreiről? Jakabról talán hallottatok.
Mivel a testvérek létezése (Lukács 8:19, János 2:12, Apostolok 1:14) ellentmond több nagyobb egyház tanításainak, ezért mindenki nagyban hallgat erről, annak ellenére, hogy a biblia része! A katolikus egyház veszettül kardoskodik amellett, hogy a Boldogasszony Jézus születése előtt és után is szűz volt haláláig, pedig Jézus születése utáni szüzességéről még a biblia sem tesz állítást. Sőt! Nem csak hogy a bibliakutatók általában, de több neves katolikus bibliakutató is egyetért azzal, hogy Jézusnak bizony legalább 4 fiú- és 2 lánytestvére volt a szentírás szerint: Jakab, Simon, Józsé, Júdás (Máté 13:55) – nem az árulkodós fajta, hisz a Júdás igen gyakori név volt abban az időben, akár csak a Jézus (azaz Yeshua).
A teljesség igénye nélkül megpróbáltam tömör lenni, hiszen alaposan végigtaglalva 100-200 oldal sem lenne elég mindenre. Úgy gondolom, hogy az emberek többségének a fenti dolgok legalább egy része teljesen újszerű. Kifejezetten sok mítosz van a karácsony körül hívő és nem hívő oldalról is. Megértem, hogy a konspirációs elméletek korában az emberek kételkednek az ilyen megdöbbentő információkban, s úgy gondolom, hogy aki csak úgy elhiszi nekem a fentieket kételkedés, gondolkodás, utánanézés nélkül, az rosszul teszi, hiszen a kételkedés a tudás fájának kertésze. Ezek nem okkult titkok, s megpróbáltam őket alátámasztani bibliai utalásokkal és egyéb linkekkel. A biblia figyelmes olvasásával össze lehet kötögetni a pöttyök egy részét. Ha valaki utánanéz – és átvágja magát a szkepticizmus dzsungelvágó késével a sok mítoszon és hamis állításon – akkor ő is megláthatja, hogy a karácsony körüli hiedelmeink jelentős részének semmilyen bibliai alapja nincs. Úgy gondolom, hogy a vallásos emberek is profitálnak az ilyen hiedelem-levedlésekből – feltéve, hogy az igazságot keresik. Egyszer talán megkérdezik magukat, hogy a vallásuk is hasonlóan erős alapokon nyugszik-e.
Szóval jönnek az ateisták és döglött egeret tesznek a karácsonyfám alá?
Szó sincs róla. Az ateisták többsége élvezi a karácsonyt. Nincsen semmi probléma azzal, ha az emberek ünnepelnek és jól érzik magukat, bezabálnak és a szeretteikkel vannak. Sőt. Többségünk még a pogány karácsonyfa illatát, a tékozló fényeket, a Bud Spencer filmeket és a többi velejáróját is kedveli… csupán nem szeretünk hazugságokban élni, és tisztában vagyunk azzal, hogy ahogy nem a mikulás hozza a kéményen keresztül az ajándékokat, úgy az ünnep mögött sem egy kétezer éves, mitikus figura születése áll.
Nézzetek vissza húsvétkor! Akkor elmondom, milyen hatalmas problémák vannak a kereszténység másik legszentebb ünnepe körül.
A végén álljon itt egy ateista karácsonyi dal Tim Minchintől (felirat bekapcs: jobb alsó sarokban):
