Korábban írtam arról, hogy manapság a Biblia sok része, leginkább a Genezis értelmezésének elfogadott módja a metaforikus értelmezés. Továbbá arról is, hogy teljesen következetlen dolog az, hogy ha egyes részeket metaforikusan értelmeznek, akkor másokat miért vesznek szó szerint, mint például Jézus feltámadásának más okból is kétséges részeit.
Egy kérdés, amely nem pont a feltámadásról szól, de Jézus keresztény felfogásában alapvető, az az az állítás, hogy Jézus isten fia. Erről az állításról a keresztények gyakran mondják, hogy még az ateisták is elismerhetik, hogy extraordinális. És valóban, az ateista, ha nem néz utána, és nem gondol utána, adhat ennek némi hitelt. Persze ettől még az állítás nem lesz igazolt, csak az ateista egy kis probléma elé kerül: meg kell magyaráznia, hogy a keresztények hogyan találtak ki egy olyan hipotézist, ami állítólag példa nélküli. Természetesen az egész mese egyáltalán nem példa nélküli, hanem sok más vallásban megtalálható átvétel.
Vermes Géza könyvében, "A zsidó Jézusban" (Osiris, 1995) többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik (245. oldaltól). Vermes a talán legismertebb, és leginkább elismert szakember a kérdésben, és a könyvéből ez ki is derül, hihetetlen részletességgel bontogatja eme kérdéseket, és a zsidó vallásos hagyomány olyan komplexitását mutatja be, hogy ez már lenyűgöző.
Vermes könyvéből először is az derül ki, hogy a zsidó hagyományban nagyon sok metaforikus szóhasználat van, amely emögött a kifejezés mögött húzódik. És ez egy általános tanulság. A Biblia nagyon sok különös kijelentése valóban olyan szóhasználatokon alapul, amelynek értelmezése számunkra igen nehéz. De nemcsak mi nem ismerjük ezeket, de nem ismerték azok a korai keresztények sem, akik ezekből emiatt mítoszokat teremtettek, többek között azt is, hogy Jézus mai, szó szerinti értelmében isten fia lett volna.
Vermes bemutatja, hogy az "isten fia" kifejezés a zsidó hagyományban sok értelemben volt használatos :
1) Megillette a zsidó királyokat (248. o). A 2. zsoltárban szerepel, hogy az Úr fiának nevezte Dávidot, és nemzette őt. Szó szerint így szerepel, de nyilván nem szó szerint értendő, hiszen akkor Dávid Jézus szerepébe lépne, és a kereszténység megdőlne.
2) Megillette a messiásokat (251. o).
3) Megillethetett bármely olyan zsidó embert, aki szentként élt, azaz isten parancsait nagyon betartotta (249. o).
4) Megillethette a gyógyító, démon-űző csodatevőt is (258. o.).
Így aztán ha Jézust isten fiának nevezik valahol a Bibliában, az jelentheti, hogy jogos zsidó trónkövetelőnek tekintették. Ennek, mármint, hogy annak tekintették, van ugye alapja a Bibliában, hiszen Jézust Dávid leszármazottjának tekintették. De tekinthették messiásnak is, és gyógyítónak is. Ennek is ugye van alapja a Bibliában. És tekinthették egyszerűen szent embernek. Az evangéliumokban szereplő több szöveghely legreálisabb értelmezése váltakozóan eme változatok közül kerül ki.
Ehhez kapcsolódik még az is, hogy a szinoptikus evangéliumokban Jézus sehol nem mondja isten fiának magát, mások mondják annak, sőt, sokszor mások is csak azt mondják, hogy mások azt mondják (ugye értjük, ez mennyire gyenge dolog).
Mindenképpen tisztázni kell még azt is, hogy Jézus maga az evangéliumok szerint ugyan atyjának nevezte istent, de ez az "isten fia" kifejezéshez hasonlóan, sőt, annál sokkal könnyebben kitalálható módon szintén csak metaforikus. Ahogy erre Vermes rámutat (267. oldaltól).
Végül azt is tisztázni kell, hogy az evangéliumokban ugyan szerepel egy olyan legenda, amely Jézus isteni nemzéséről is szól, de ez a történet eleve csak két evangéliumban szerepel, és ott is nagyon sok gubanc van vele. Egészen nyilvánvaló, hogy ez utólagos mítoszteremtés eredménye (271.). A legnyilvánvalóbb ellentmondás ezzel kapcsolatban, hogy József leszármazási fáját felsorolják - természetesen két, egymásnak ellent mondó formában (Máté 1:15. és Lukács 3.23. Mátéban József apja Jákob, Lukácsban Héli) - aminek semmi értelme nem lenne, ha nem József lenne Jézus biológiai apja. A szűznemzés mítosza még nagyon sok érvvel nevetségessé tehető, Vermes ezeket tárgyalja is, de ezt már inkább egy másik postban írom le.
Ennek a postnak a következtetése az, hogy annak, hogy Jézus isten fia lett volna, még akkor sem lenne igazoltsága, ha az evangéliumok állítását egy ilyen horderejű állítás igazolásának elfogadnánk (nem lenne elég igazolás az, hogy egy könyvben ezt írták), mert azokban az ilyen megjelölések metaforikusan szerepelnek, és ez igazolható más zsidó szövegekkel, illetve ótestamentumi szövegekkel. Az, hogy ezt a kijelentést vagy kifejezést szó szerint vették egy későbbi, keresztény kreálmány. Ezúttal a metaforikus értelmezés tényleg tetten érhető.
