A Le Figaro rövidke interjúját olvastam ma reggel, amelyet Mathieu Guidère-rel, az arab világ francia szakértőjével készítettek. A beszélgetés a New York Times cikkéhez kapcsolódik, amelyben az ISIS karmaiból megszökött nők mesélnek a szenvedéseikről. Az ISIS harcosai rabszolgaként kezelik a foglyul ejtett lányokat és asszonyokat, kereskednek velük, és rendszeresen megerőszakolják őket. Az egyik riportalany, egy 34 éves jazidi hölgy beszámol arról, hogy szemtanúja volt, hogy egy katona rendszeresen megerőszakolt egy tizenkét éves (tehát a pubertáskort még el nem ért) lányt, és az aktus előtt és utána is imádkozott. Teljesen meg volt győződve arról, hogy Istennek tetsző dolgot művel, amit a Korán is helyesel. Az említett szemtanú figyelmeztette a katonát, hogy a lány beteg, belső vérzése van, illetve szemére vetette a férfinak, hogy akivel szexuális kapcsolatot létesít, még gyerek. A harcos erre azt válaszolta, hogy „nem gyerek, hanem rabszolga.” A katonák egyébként csak azokat a nőket nem erőszakolták meg, akik már terhesek voltak.

Egy másik cikk azt is elmondja, hogy a foglyul ejtett nőket az ISIS katonái mint hadizsákmányt osztják el maguk között. Ezeket a nőket erőszakkal térítik át az iszlám vallásra, és rabszolgaként árusítják őket. Moszulban állítólag még egy olyan iroda is létesült, amely a rabnők értékesítésével foglalkozik, árcédulákkal látva el őket, hogy az adásvétel gördülékenyebb legyen, és a vásárlók alaposan megfontolhassák, jó üzletet kötöttek-e.

Az erőszak különösképpen a jazidi nőket sújtja. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi ennek az oka, Guidère elmondja, hogy az ISIS belső teológiája többféle embercsoportot különböztet meg: elől állnak a hierarchiában a muzulmánok (akiknek egy része persze a „rossz muzulmán,”) utánuk következnek a „könyv emberei”, a zsidók és keresztények, akik ugyan nem muszlimok, de legalább egyistenhívők. Végül pedig ott vannak azok, akik hamis istenekben hisznek, ők a leginkább megvetett csoport. A rabszolgakereskedelem egyébként nagyjából egy éve működik azokon a területeken, amelyeket a szervezet ural. Egyelőre kevésbé jövedelmező üzlet, mint a migráció segítése, mivel ez inkább csak a jazidi nőkre korlátozódik, viszont az emberkereskedelem ugyanazokon a kereskedelmi csatornákon történik, mint a cigaretta, autó és más termékek értékesítése.

Mathieu Guidère szerint a rabszolgakereskedelem egy középkori gyakorlat újjáéledése, ugyanakkor komoly vonzerőt gyakorol a fiatal férfiakra, így sajátosan kegyetlen eszköz az ISIS kezében a friss tagok toborzására. Különösképpen hat ez a csábítás azokra a férfiakra, akik szexuálisan frusztráltak, mert olyan vallási közegben élnek, ahol a nők és férfiak közötti kapcsolatok nagyon erősen szabályozottak. Ez tehát az „ördögi kör” csodálatos példája: a vallás frusztrálja az embert szexuálisan, olyan állapotot teremtve, amelyből csak még nagyobb szenvedés okozása árán lehet menekülni. A szexualitás elfojtása deformálja a személyiséget, amihez hozzájárul a vallás által okozott tudatlanság és beszűkült szellemi horizont. Amikor az elfojtott ösztönök megbetegítik a személyiséget, akkor e vágyak levezetésére a vallás olyan csatornát kínál (a nemi erőszakét), ami totálisan megfosztja emberi méltóságuktól az áldozatokat, de lelkileg megsemmisíti az erőszak elkövetőit is, mivel kiöli belőlük az empátia és a szolidaritás utolsó morzsáit is.

A cikk végén felmerül a kérdés, hogy a rabszolgakereskedelem vajon mennyire felel meg a Korán tanításainak. A szakértő ezzel kapcsolatban elmondja, hogy mindig is voltak emberek, akik a keresztény vagy muszlim tanításokra hivatkoztak, amikor a rasszok közötti egyenlőtlenség gondolatát vagy a rabszolgatartás intézményét akarták legitimálni. A muszlim vallási tekintélyek ezzel szemben egyöntetűen elítélik az említett gyakorlatot, és ez olyan összhang, ami nagyon ritka a vallási vezetők között, mert még a szunniták és a siiták is egyetértenek a kérdésben.

A cikknek ez az utolsó mondatát én kissé problematikusnak érzem, bár bevallom, nem vagyok nagy szakértője sem a Közel-Keletnek, sem az iszlámnak. Viszont az világos, hogy itt azzal a problémával állunk szemben, ami a vallás lényegével kapcsolatos: a szent szövegeket mindenki olyan módon interpretálhatja, ahogyan neki tetszik, vagy ahogy az épp aktuális érdekének megfelel. Guidère mintha mentegetné a vallást azt sugallva, hogy az iszlám összességében mégsem olyan erőszakos ideológia, hiszen a vallási vezetők elítélik az említett rémtetteket. Csakhogy a Koránban ennek ellenére egyértelműen benne vannak az erőszakra felhívó szövegrészek, ahogy a Bibliából sem hiányoznak a rabszolgaságot propagáló megnyilvánulások; továbbá hosszú listát lehet írni a Biblia erőszakos szövegrészeiről

Lehet ezzel szemben a vallási tekintélyek konszenzusára hivatkozni, de az a baj, hogy nem világos, milyen alapon hozták meg a döntésüket e szakértők. Ugyanerről írtam már a blogon a keresztény teológia vonatkozásában, ahol Előd István Katolikus dogmatika c. könyvéről volt szó. A szerző itt rendre közli velünk, hogy egy adott teológiai kérdésben mik a helyes nézetek, és mik nem azok. Többször kitér arra, hogy milyen hosszú folyamat volt, amíg a teológusok egyetértésre jutottak a kérdésben. Ám az nem derül ki, hogy milyen alapon hoznak döntést a szaktekintélyek. Úgy tűnik, az értelmezés végső alapja a tekintély, ám maga a tárgy nem igazolja vissza a tekintélyt. Egy tudós esetében a tudományos eredmény interszubjektív módon igazolható, megmagyarázható, a módszertan világosan tisztázott, és ez az ilyen módon megszerzett és igazolt tudás ruházza fel autoritással a tudóst. A vallási szakértők esetében viszont maga a tekintély az igazság forrása, miközben a tekintély eredete beláthatatlan, vagyis nem világos, hogy a főteológusoknak, rabbiknak és egyéb vezetőknek a szövegértelmezése mitől adekvátabb, mint egyéb értelmezések, amikre a szövegek egyébként lehetőséget adnak. Ráadásul, ha e szövegek valóban az Isteni tévedhetetlenség és abszolút önazonosság önkinyilatkoztatásai lennének, akkor a bennük lévő igazságoknak olyannyira egyértelműnek és kényszerítő erejűnek kellene lenniük, hogy nem lenne lehetőség az egymással ellentmondó értelmezések létrejöttére, és nem adnának módot a rabszolgatartás és a nemi erőszak legitimálására.