Hoziertől a Take me to Church c. szám már jó pár hete sláger lett, de még most is sokat hallani a rádiókban, ma is hallottam, és gondoltam, írok már erről is egy bejegyzést. Nem vagyok homoszexuális, nem is vagyok különösebben homoszexuális aktivista, nem írnék erről egy ateista oldalon, nem osztanék meg ilyen tartalmat, csakis azért, és akkor, ha a valláshoz köze van. Sajnos túl sokszor is van köze hozzá.
A szám egyébként fülbemászó, és egyébként el kell ismerni, ebben egy kis részt szerepe van annak is, hogy kicsit szakrális dalokhoz is hasonlít. A szövege szerintem szintén elég jó, és itt is van szerepe annak, hogy sokat kölcsönöz vallásos szövegek stílusából. Kicsit olyan, mint Nietzsche Zarathustrája, amely stílusában nagyon is hasonlít a vallásos szövegekhez. Egyébként azért messze van Nietzschétől, csak ez a mechanizmus hasonlít.
Az, hogy a dallam és a szöveg hasonlít a vallásra persze kézenfekvő, és elkerülhetetlen, hiszen a számnak ez a lényege, hiszen egy metaforát, párhuzamot alkot a vallásos imádat és a szerelem, szex között. Ez az ötlet persze nem újkeletű, de nem is túlságosan elcsépelt. Homoszexuális felállásban pedig kifejezetten szokatlan. Az, hogy Hozier az egyházkritikának ezt a formáját választotta sok szempontból előnyös, nekem azért van, ami nem tetszik benne. Hozier egyébként saját bevallása szerint nem ateista, de ez az "ateizmus" szó szűk értelmét veszi alapul. Mivel azt mondja, hogy nincs hite, ezért az "ateizmus" bővebb jelentése szerint ateista.
“I still wouldn’t define myself as an atheist - it’s too absolute. But I don’t have any faith. I think faith is an absurd thing but I’m OK with that. There are no answers because the universe never asked a question in the first place.”
Az utolsó mondat, mely szerint a kérdésekre azért nincs válasz, mert az Univerzum nem tesz fel kérdéseket, ötletes, de azért komolyan nem vehető. Mi teszünk fel kérdéseket, az Univerzumnak egyáltalán nem kell. Sok kérdésre van válasz. És ahogy Wittgenstein mondja: "A rejtély nem létezik. Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt. " Tractatus 6.5
No de messze kanyarodtunk a daltól, amely végül is egyházkritika, a vallás bornírtságának kritikája. Ez a videóban jobban megjelenik, mert az egy üldözött homoszexuális, fiatal páros sorsát mutatja be. Jellegzetesen ír jellege van, mivel Hozier maga is ír. Ami egyébként ebben a videóban nem tetszett, az az, hogy végül is egy eléggé lehangoló történet, amelyből a szereplőknek talán nincs is erejük kitörni. Számomra túlságosan is önfeladó, gyenge, beletörődő, vesztes hangulata van. És az "amen, amen, amen" a végén erre rímel is. Egyébként kifejezetten érdekes egybeesés, hogy Írországban nemrég fogadták el a homoszexuális házasságot, méghozzá népszavazás után, ami jelentősen megváltoztatta a törvénykezést, de az eredmény maga meg a közvélekedés óriási fordulatát mutatja.
A szövegben is, pontosan azért, mert metaforaként használja a kritizált egyházat, vallást, vannak olyan dolgok, amelyet hallgatólagosan átvesz Hozier az egyháztól. Először a "betegnek születtünk" azzal a kitétellel hangzik el, hogy "hallottuk mondani", de aztán megismétli, a kitétel nélkül. Mintha elfogadná, mintha végül maga is átvenné a bűntudatot.
Sőt, mintha ez az egész bűnösség végül is az identitása, a szexuális kultúrája része lenne. Mintha perverz módon élvezné a bűnt, és azért élvezi, mert bűn. Annyit mondták, hogy elfogadta, átvette, beépült a gondolkodásába. És ez nem tetszik, nem igazán mutat tisztán irányt ez a dal. Akárhogy is metaforikus a dal címe, mégiscsak marad benne valami abból, hogy mintha komolyan gondolná, hogy templomba szeretne menni megváltásért egy olyan "bűn" miatt, ami valójában nem létezik.
Ha én homoszexuális volnék, és kicsit is katolikus, akkor biztos arra jutnék, hogy le van szarva az egyház, és nem lenne bűntudatom. Sőt, minél inkább ellene vannak annak, amit én jónak tartok, annál inkább le van szarva. És én utána a magam módján hívő se tudnék lenni, azért, ha már valaki elkezdett kritikusan gondolkodni, akkor szerintem nehezen állhat meg ott, hogy valahogy máshogy higgyen istenben. Ha nem fogadja el a katolikusok kinyilatkoztatásait, akkor a többi igazolatlan hitet miért fogadná el?! De persze tudom, vannak sokan, akik hisznek, csak nem az egyházak vallásaiban.
Ha azt vesszük, hogy egy ilyen szám sok emberhez eljut, és hatással tud lenni rájuk, akkor persze jó, hogy megszületett, jó, hogy van. Jó irány az, hogy az emberiség kanyarodjon már egyenesbe a saját szexualitásával, tudja azt természetesnek elfogadni, ismerje fel, hogy nem csak a szaporodást szolgálja, hanem élvezet is. A homo sapiens kérem ilyen: élvezi a szexet, és ennek még az evolúciós fejlődése során akár nagyon fontos szerepe is lehetett. Nincs ebben semmi baj. Ilyen szempontból a szex és a vallás allegóriája szintén kifejező: míg a vallásos embernek a vallása jelentős mértékben hozzájárul az életének értelmességéhez, addig a szerelmes emberek nagy része szintén a szerelmében találja meg az élete értelmét. Olyan szerelmes embert még nem nagyon láttam, aki azon tépelődött volna, hogy mit kezdjen az életével. Ilyen szempontból a szerelem nagyon is fontos az ember életében, és a vallásnál annyiban messze jobb, hogy a legtöbb embernek van esélye arra, hogy ne képzeletbeli partnerben legyen szerelmes.
