Általában a gonosz problematikájával kapcsolatban az az álláspontom, hogy:
A) Ez egy olyan kérdés, ahol a hívő teológusok rendkívül sok, kacifántos teodiceát dolgoztak ki, emiatt elbonyolították a dolgot.
B) Értelmes ember végül is nem juthat másra, mint, hogy a világ megismerhető állapota nem egyeztethető össze azzal a jótékony, mindenható, mindent tudó istennel, amiben többek között a keresztények hisznek. Tehát minimum a kereszténység igazolhatóan hamis, és a keresztény vallással szemben csak erős ateista lehet az ember.
C) Az egész történetet Szalai Miklós könyve (Szalai Miklós: Létezik-e Isten? Ateista érvek a mai angolszász filozófiában. L’Harmattan, Bp., 2005) olyan részletességgel tárgyalja, ami a legtöbb embernél túlmegy a szükséges mélységen, de ha valaki akarja, beleáshatja magát, és utána járhat, hogy a B állításomban a kacifántos védekezések végigvétele után is igazam van.
Emiatt ezt a kérdést csak bizonyos szempontból, bizonyos alkalmakkor, bizonyos apropók esetében tárgyaltam. Magáról a szabad akarat védekezésről is írtam már egy részletes kritikát. Most is van egy ilyen apropóm, nevezetesen konkrétan vitatkoztam egy filozófus doktorandusszal, akinek erről volt a kérdésben egy olyan védekezése, amelyre választ kellett adnom. Adtam is bizonyos választ, sokáig vitatkoztunk, de ha összeszedem az érveimet, nyilván még jobb érveket tudok felhozni ellene. Közben annak is utána néztem, hogy Szalai könyvében tárgyal hasonló védekezéseket, tehát több alkalommal is hivatkozni fogok a könyvre.
A védekezés fokozatosan bontakozott ki, és végül a következő hipotézis alakját öltötte: isten azért nem tudja kiszámítani az emberi viselkedést, és azért nem felelős az emberi rosszért, mert isten szándékosan teremtett a világban véletlen komponenseket, és ezek különösen az emberi viselkedésben meghatározóak, és a szabad akarat lényeges részét képezik. Ez a hipotézis szerintem a már említett kacifántos, bonyolult, hajmeresztő védekezések közé tartozik, és tarthatatlan. Ennek kifejtéséről szól ez a post. A következő érvek szólnak a védekezés ellen:
1) Amennyiben isten csak az emberbe teremtett ilyen valódi véletlen faktort, akkor az nem magyarázza az embertől független rosszat a világban, például az árvizeket, vulkánkitöréseket, vagy ha az embertől lehető legfüggetlenebb katasztrófát akarjuk felhozni, akkor egy meteor becsapódását, amely agyonüt valakit. Az embertől független véletlen teremtése csak azért, hogy az embert szívassa isten, és megpróbáljon kikerülni a felelősség alól pedig indokolhatatlan. A "természet szabadsága", mint érték tudtommal semmilyen teológusnál nem szerepel ötletként sem. A védekezés tehát csak az ember által okozott rosszra vonatkozik. Egyébként makro szinten a természetről mindenképpen az a tudásunk, hogy determinisztikus, és csak álvéletlenek vannak benne. Azaz a meteor becsapódása determinisztikus, legfeljebb mi nem tudjuk előre, mert nem ismerjük az összes szikla pályáját a Naprendszerben.
2) Véleményem szerint a szabad akarat azon fogalma, amely valóban az emberi viselkedés fontos jellemzőjét írja le, és egyfajta "érték" lehet, az a minimum makro szintű determinizmust feltételezi. Magyarul kompatibilista vagyok (már erről is írtam részletesen), és csak ezt tartom elfogadhatónak, tehát az indeterministák véleményét fogalmomzavarnak tartom. Szerintem egy valóban véletlenszerűen viselkedő embernek nincs szabad akarata, hanem a véletlen rabja. Egy ilyen libertárius szabad akaratnak nem volna szerintem értéke, továbbá egy ilyen embernek felelőssége sem volna (ld. Szalai 52. oldal). Ezzel szemben a szabad akarat, és a felelősség szerintem azt jelenti, hogy az emberek döntései a karakterüktől függenek, és nem annyira külső tényezőktől. Ezáltal lesz az ember szabad a külső tényezőktől, és ezáltal lesz felelős a maga cselekvéseiért.
3) Nem látom a Bibliában, vagy a hagyományos keresztény vallásban annak hangsúlyos megjelenését, hogy az akármilyen értelemben vett szabadság akkora érték lenne, hogy felülírja a jóságot, mint értéket. Tehát annak a hipotézisnek, hogy isten számára a szabad akarat fontosabb, mint az, hogy a világban ne legyen gonosz, nem látom az alapjait a keresztény hitben. A Hegyibeszédben például szó van többször is a törvénynek való engedelmességről, és egymás szeretetéről, de a szabadságról egy kukk nincs benne. A Genezisben a bűnbeesés története kifejezetten arról szól, hogy a szabadság bűn, hiszen a bűnbeesés abban áll a Biblia szerint, hogy Ádám szabadon választott. Szembe fordult isten akaratával. Valójában más kár ugyanis nem történt a "bűnbeesésnél". A szabadság értéke inkább egy modern kitaláció, egy ad hoc hipotézis, és védekezési technika a keresztény teológusok részéről. Tehát ezt csak azután találták ki, amikor filozófusok feltárták a gonosz problémáját. És még ezután sem a szabadságszeretetet szokták isten fontos attribútumának mondani. Mindenható, teremtő és jóságos istenről szoktak beszélni, de arról nem, hogy isten a jóságán felül is mindenek előtt szabadságszerető. Ezt az állítást így sehol sem láttam, soha nem hallottam.
4) Isten mindenhatósága a legtöbb komoly teológusnál, így pl Aquinoi Tamásnál is azt jelenti, hogy isten mindenre képes, ami logikailag egyáltalán lehetséges. Ennek klasszikus példája az, hogy "tud-e isten olyat követ teremteni, amelyet nem tud felemelni?" Az elfogadható megoldása a teológusoknak az, hogy nem tud. Azért nem tud, mert itt logikai önellentmondásba keveredne. Mert ha tudna, akkor nem tudná felemelni, azaz nem volna mindenható. Az elfogadható megoldás nem az, hogy isten tud ilyen követ teremteni, és aztán nem tudja felemelni, ami nem baj, hanem az, hogy nem tud ilyen követ teremteni, ami nem baj, mert a mindenhatóságba ezt eleve nem értettük bele.
5) Ezek után gondoljuk meg azt, hogy mit jelent az, hogy isten valódi véletlent teremt. Ez azt jelenti, hogy teremt egy olyan dolgot, aminek viselkedését nem tudja előre látni. Mivel isten mindenhatóságába beletartozik, hogy mindennek a viselkedését előre tudja látni, hiszen ez logikailag nem lehetetlen, ezért ez bizony ellent mond isten mindenhatóságának (Szalai 54. oldal). De facto a valódi véletlen isten mindenhatóságának ellentmond. Ennek az elfogadható feloldása az, hogy azt mondjuk: isten nem tud valódi véletlent (megjósolhatatlan dolgot) teremteni, ahogy felemelhetetlen követ sem. Az a hipotézis, hogy isten mégis teremtett ilyet, az olyan, mintha valaki azt hinné, hogy mégis teremtett felemelhetetlen követ, oszt jónapot.
6) Az is általános vélemény, hogy isten ex nihilo teremtette a világegyetemet. Ez önmagában is problémás feltételezés, szerintem ez - egyetlen esetet kivéve - értelmetlen. Mert mit jelent az, hogy a semmiből valamit teremt isten?! Hogy képzeljük ezt el? Miféle analógia, modell van erre?! Van ennek bármiféle leírása, bármiféle törvényszerűsége?! Az egyetlen modell, amit erre el lehet képzelni, hogy isten úgy teremtette a világot a semmiből, hogy az egy szimuláció, amely egy program. Programot tényleg lehet a semmiből teremteni. Persze ez a teremtés csak olyan értelemben ex nihilo, hogy az univerzum tényleg a semmiből teremtődik, de előfeltétele, hogy egy meta-univerzumban legyenek számítógépek, amik bizony vaskos hardverek, anyagi tárgyak. Tehát az ex nihilo teremtés egyetlen olyan elképzelése, amelynek van analógiája nem oldja meg az eredet kérdését véglegesen, de a teremtés tényleg ex-nihilo jellegű. Isten ebben az esetben programozó szóval jelentősen le van fokozva a hagyományos elképzeléshez képest. De a mostani kérdés szempontjából van még egy probléma: nevezetesen egyetlen programozó sem tud valódi véletlenszám generátort ex nihilo írni, csakis külső erőforrások alapján (például az áramerősség, vagy a dátum). Ha tehát valahogy azt gondoljuk, hogy isten mégis ex nihilo teremtette a világot, és mondjuk előbb egy meta-univerzumot (hogy hogyan, az megint problémás), abban valami számítógépet, és aztán azon szimulációként teremtette meg a világegyetemet, akkor abban a valódi véletlen az csak a meta-univerzum egy fizikai folyamatából fakadhat, amely fizikai folyamat természetesen isten teremtménye, tehát nem lehet általa kiszámíthatatlan. A világegyetem, mint program teremtése annyit jelent, hogy meghatározzák a működési szabályait. A valódi véletlen pedig pont ennek az ellentéte, tehát inkonzisztens az ilyenfajta teremtéssel. Másfajta teremtésnek meg nincs analógiája, modellje, nem képzelhető el értelmes módon.
7) Az is általános elképzelés, hogy isten az univerzum idején kívül van, sőt, időn kívül. Ha ugyanis isten valamiféle időben lenne, pláne az univerzum idejével azonos időben, akkor lenne a teremtésnek egy pillanata, és lenne előtte egy pillanat, és az előző pillanatban isten eldöntötte, hogy világot teremt. Igen ám, de akkor isten az előző pillanatban nem lehetett tökéletes, mert hiányzott neki az Univerzum, és ezért teremtette. Továbbá akkor istenben megszületett az elhatározás, azz isten változik. Bármiféle oka volt istennek a teremtésre, az valami hiányt, tökéletlenséget feltételez, és ellent mond isten tökéletességének. Nos, emiatt feltételezik, hogy isten nincs időben, és felette van az univerzum idejének. De ha ez így van, akkor isten mindenképpen ismeri az univerzum teljes történését, minden gonosz döntést, akármennyire is véletlen, és kiszámíthatatlan. Isten ez esetben nem kiszámolja a döntéseket, hanem tudja az Univezum teljes történetét (Szalai 58. oldal). Tehát felelős érte, a gonoszságokért is.
8) Amennyiben ettől eltekintünk, és azt feltételezzük, hogy akármennyire is lehetetlen, isten képes volt olyan véletlent teremteni, amelyet nem tud megjósolni, és az összes eddigi problémától eltekintünk, még mindig ott van az, hogy isten annyira azért már csak nem hülye, hogy a valódi vélétlenről ne lássa legalább azt, hogy: "hú bazdmeg, ebből baj is lehet, sőt, nagy valószínűséggel lesz". Itt ugye azt nem feltételezzük, hogy isten tudta volna, hogy Hitler ki fog irtani 6 millió zsidót, de azt igen, hogy ilyen dolgok benne vannak a pakliban, és nagy valószínűséggel meg fog történni valami szörnyen rossz dolog. Kb olyan ez, mint amikor valaki részegen vezet. A részegséggel az agond, hogy az ember viselkedése kevésbé kiszámítható. Az alkohollal az ember szándékosan teremt ilyen véletlen helyzetet. Ezek után felelős embertől elvárjuk, hogy az alkoholos beszámíthatatlansg általános mértékének megfelelően, legalább bizonyos dolgokat kerüljön. Ezzel a metafórával élve isten szándékosan berúgott, aztán teremtett egy részeg Univerzumot. Ez felelőtlen, nem jóságos és tökéletes viselkedés. Isten az emberhez képest még abban is jobb helyzetben van, hogy a pontos valószínűségeket is ki tudja számolni. Bizonyos valószínűségeket ugyanis még emberek is tudnak számolni, ha isten mindent tudó, akkor legalább annyit feltételezni kell, hogy a véletlen faktorok tökéletes statisztikai leírását ismeri, és tökéletesen ki tudja számolni a valószínűségeket. Na most ezek után erkölcsileg tarthatatlan, a jóságossággal összeegyeztethetetlen, hogy isten azt mondja: "fő a szabadság, az nem számít, hogy 90 százalék eséllyel kiirtanak 6 millió zsidót, simán megéri". Ha isten nem ismeri az általa teremtett valódi véletlen eloszlások statisztikai jellemzőit, például egy normáliseloszlás szórását és várható értékét, akkor kérdés, hogy ki határozta ezeket meg. Ha egyáltalán a véletlen teremtésének lenne értelme, akkor minimum a definiáló statisztikák meghatározását jelenti: "legyen egy normális valószínűségi eloszlás m várható értékkel, és szigma szórással".
9) Továbbá, amennyiben valódi véletlen van, és ez játszik szerepet abban, hogy a nácik kiirtottak 6 millió zsidót, akkor a nácik maguk nem felelősek érte. Akkor a nürnbergi perek értelmetlenségek voltak, hiszen "szegény" nácik nem tehettek róla, a valódi véletlen a felelős. Ha isten nem tudja kiszámolni a valódi véletlent, akkor ember meg pláne nem. Tehát ha isten nem felelős, akkor senki nem felelős a sok gonoszért a történelemben. Akkor az emberek nem lesznek se nem jók, se nem rosszak, akkor az erkölcs, mint olyan értelmetlenségét veszti.
Tehát összességében a gonosz problematikájának ezen kivédési kísérlete sem tartható. Ez a 9 pont nem egyetlen problémát jelent, hanem problémák feloldhatatlan tömkelegét. Az egész elképzelés ezer sebből vérzik.
