Egy rendelőben várakozva akadt kezembe a focus.de egyik legutóbbi száma, amelyben a a borítón is a németországi iszlám kérdése szerepelt (Illik-e Németországhoz az iszlám?), és az egyik cikk-szekció címe is ez volt: "Keine falsche Harmonie mehr" (Legyen vége a hamis harmóniának!), és ebben szerepelt több cikk a témában.
A szekció címe arra utal, hogy azt még ez a mérsékelt újság is elismerte, és az abban megszólaló "mérsékeltebb", "liberálisabb" muszlim "gondolkodók" is elismerték, hogy valami nincs rendben. Az a politika, amely eddig toleranciát hirdetett az iszlámmal, és hamis illúziókban ringatta magát, az kudarcot vallott. Erről leginkább a "Wir haben zu lange geschwiegenWir haben zu lange geschwiegen" ("Túl sokáig hallgattunk") c. cikk szól. A német Pegida mozgalommal (egy ebben az évben Drezdában feltűnt, muszlimellenes civil mozgalom) nyilván nem értett egyet az újság, és a megszólaló muszlimok, de elismerték, hogy jeleznek valami jogos problémát.
Na most mivel nem egy rasszista újságról van szó, a hamis toleranciával arra utaltak, hogy eddig a szélsőséges iszlámmal szemben is toleránsak voltak, értve ezalatt persze nem azt, hogy engedték volna őket robbantani, de a wahabista, szalafista imámok működését engedték. A cikkekben mindenki egyetértett abban, hogy a német iszlám szervezetekkel az a gond, hogy:
1) Az iszlám szervezetek konzervatívak, vagy egyenesen szélsőségesek, és így nem képviselik a német muszlim többséget, vagy átlagot.
2) Az imámokat általában külföldről, leginkább Törökországból importálják, onnan kapnak támogatást is, és ez a szélsőség folyamatos utánpótlását jelenti az imámok között.
Erről hangsúlyosan ír Alexander Wendt, focus szerkesztő. Figyeljük meg, hogy 2 elismeri, hogy egy normál török imám, az szélsőséges. Azaz elismeri, hogy ami Törökországban az átlagos hit, az tulajdonképpen szélsőséges. Ez pedig azt jelenti, hogy a szélsőséges és a mérsékelt hit szétválasztása illúzió.
Az "Abendland? Wir gehören dazu" (Nyugat? Hozzátartozunk) c. cikkben szerepel egy riport muszlim "gondolkodókkal". Ebben szólnak a szalafista mozgalomról, és a Pegidáról azt, amit korábban írtam. De itt sok problematikus dolog merül fel. Például, Sulaiman Wilms kritizálja azt, hogy a Focus címoldalt, amely azt állította, hogy a terrorizmusnak igenis van köze az iszlámhoz. Ugyanakkor, amikor visszakérdez a riporter, nem mondja azt, hogy az iszlámnak semmi köze az iszlámhoz, de továbbra sem ismeri el, hogy van köze hozzá. Egyik állítást sem mondja ki, holott a logika (tertium non datur) szerint valamelyik mellett le kell tennie a garast. Ez a maszatolás, az, ami megakadályozza a tisztánlátást. Ahhoz, hogy előrébb jussunk, érteni kell, meg kell különböztetni, és logikailag konzisztens módon kell tudni mindenkinek arra válaszolni, hogy melyik állítás igaz:
A) Az iszlámnak semmi köze a terrorizmushoz. Mivel azt tagadni, hogy mostanában a terroristák egy igen jelentős része muszlim hívőnek mondja magát eszement butaság volna, ez azt jelenti, hogy vagy azt kell vallani, hogy ezek nem is "igazi" hívők (ami abszurdum, mert mi definiálja az igazi hívőt, ha az nem, hogy mondjuk állandóan a Koránból idéznek?), vagy azt, hogy tök véletlen, hogy most éppen iszlám a terrorizmus, majd más korban lesz sakkozó terrorizmus is, és virágkertész terrorizmus is, és hasonlók (ami megint abszurdum).
B) Az iszlámnak van némi köze a terrorizmushoz, és ennek megfelelően némi politikai lépések szükségesek. Ide tartoznak az olyan nézetek, hogy az iszlám fundamentalizmussal baj van, de a "mérsékelt" iszlámmal semmi gond nincs. És ennek megfelelően politikai, rendőrségi, felderítési eszközökkel a fundamentalizmus ellen kell küzdeni, de amúgy semmi gond.
C) Az iszlámmal van valami elég jelentős gond, de azért még megmenthető. Ide tartoznak az olyan nézetek, hogy az iszlámnak valamiféle reformra van szüksége, újra kell értelmezni.
D) Az iszlámnak igen jelentős köze van a terrorizmushoz, és emiatt teljesen elítélendő, és javíthatatlan. Ez természetesen az én nézetem. És persze ez az összes vallásra vonatkozik, mert az iszlámmal leginkább az a baj, hogy vallás, és nem valami kirívó vallás, hanem ez majdnem hogy törvényszerű a vallásban.
Az újságban a B) és C) nézeteket képviselték a cikkírók és riportalanyok, erre még visszatérek.
Hátra van még a "Muslime, wo bleibt euer Aufschrei?" ("Muszlinok, hol marad a felkiáltásotok?"). Nehéz jól fordítani a címet, arra utal, hogy a muszlimoknak a szélsőséges mozgalmakkal szemben, és főleg a terrorista akciókkal szemben sokkal hamarabb fel kellett volna emelniük a szavukat. Leginkább az Iszlám Állam lefejezéseinél reklamálja ezt a szerző, Tuvia Tenenbom, akinek a cikke egy véleményes, provokatívnak reklámozott cikk. Nos, nem eléggé provokatív. Meglebegtet pár fontos dolgot, de aztán nem mer teljesen végigmenni az úton.
Például leírja, hogy az agresszív és a békés iszlám a Koránban együttesen megvan, és ez ellentmondás, de hát a vallásnak már csak ellentmondásosnak kell lennie, különben tudomány lenne. Rendben, de azt valahogy nem mondja ki, hogy amiatt végül is a vallás úgy bullshit, ahogy van. Mert most miért jó az, hogy van a hit, amely inkonzisztens dolgok elfogadására tudja rávenni a butákat?! Látjuk az eredményét, ott van a szerző orra előtt, de nem mondja ki a konzekvenciát. Jó, lehet, hogy szatirikusnak szánta a cikket, és reméli, hogy az olvasó rájön a konklúzióra. De nem vagyok benne biztos. El tudom képzelni, hogy vannak, akik tényleg azt gondolják, hogy "hát igen, a vallás lényege, hogy inkonzisztens, hát igen, ennek van némi káros mellékhatása, de hát ez van, ezen nem lehet javítani, vagy ennyit be lehet vállalni, hiszen a vallás emellett mégiscsak szép és jó ism sőt, pont az benne a szép, hogy credo quia absurdum est". Hát nem. Szerintem nem lehet bevállalni. Annyi szép és jó van, amellyel nincs ennyi probléma! Nem kell ráfanyalognunk a vallás hülyeségére.
Tuvia Tenenbom egy elég hajmeresztő gondolatmenettel zárja a cikkét, lehet, hogy ez is a szenzációhajhász provokatizmus jegyében íródott. Azt mondja, hogy korábban ezek a törökök (Németországban jellemzően török származású muszlimok élnek) normális, liberálisok voltak, a muszlimák (sic!) kint bikiniztek a strandon, csak aztán jöttek ezek a szalafisták és wahabisták. És ki tehet erről?! Hát a nyugat. Mert ugye ezeket a wahabistákat és szalafistákat gazdag arab olajállamok pénzelték. És a nyugat nem kritizálta ezeket elég erélyesen, beengedte a szalafista és wahabista támogatásukat, mert kellett az olaj.
Na most ez kérem az okok, és felelősségek sorrendjének durva felborítása. Meglehet, hogy a nyugat nem volt elég erélyes, elvszerű ezekkel az államokkal, és engedte őket, de a nyugat felelősségénél tán csak nagyobb eme arab államok felelőssége, akik maguk "csinálták" a befolyásolást! Hát az elkövetés már csak nagyobb bűn a hagyásnál! És felelősek a szélsőséges imámok, akik konkrétan végrehajtották a befolyást, és felelősek maguk a muszlimok, akik bevették. Ezek a fő felelősök, és a nyugat felelőssége ezután legfeljebb negyedleges.
Ennyit a cikkek tartalmáról. Most némi vélemény tőlem. Először is eme befolyás és pénzelés, és a különféle intézmények kontrollja politikai szempontból valóban egy fontos lépésnek tűnik, és lehet némi sikere. Csakhogy igen problémás dolog. Ugyanis a nyugati, liberális kultúra vallás, vélemény és szólás szabadságon alapul, és azon is, hogy különféle gazdag emberek oda fektetik a pénzüket, ahova akarják, és más országokba is nyugodtan fektethetik. Olyat a demokratikus kapitalizmus még nem pipált, hogy aki pénzt hoz, azt nem engednék pénzt hozni, legfeljebb, ha explicit módon bűnöző, és bűnözés támogatásáról van szó. De a szalafista imámok támogatása nem az. Bár hatásos volna megtiltani a támogatásukat, de a nyugati demokráciában ezt így nem lehet. Egy szalafista imámmal lehet egyet nem érteni, lehet kritizálni, de önmagában a szalafizmus nem bűn a vallásszabadság miatt. Vagy minden vallás támogatását meg kell tiltani külföldről, és akkor a Vatikán se támogathatja az egyházakat a különféle országokban, vagy egyiknek sem lehet megtiltani. Ha a külföldi iszlám államoknak megtiltják a támogatást, de a Vatikánnak nem, akkor a muszlimok joggal lesznek felháborodva a kettős mércén, és az intézkedés visszaüt.
Ami az iszlám reformját illeti. Amit itt el lehet képzelni, és ha nem ateista nézőpontból nézzük, akkor jó megoldásnak látszik, az tulajdonképpen az iszlám átértelmezése. El is hangzik valamelyik cikkben, hogy az iszlám most kb. a reformáció előtti problémákat éli, és a keresztény vallások a reformáció során, és után változtak meg annyira, hogy lassan szalonképesek lettek a modern kori demokráciában. De mit is jelent ez?
1) A Korán bizonyos versieről, vagy szúráiról ki kell mondani, hogy elavult dolgok. Ahogy a kereszténység gyakorlatilag el kellett, hogy ismerje, hogy minimum az Ótestamentum idejétmúlt, ókori baromság. Ezt nem mindenki ismeri el, vagy nem mindenki mondja ki, vagy nem mindenki mondaná az egész Ótestamentumra, vagy nem mindenki véli ezt tudatosan, de tudat alatt, a többség, az Ótestamentum nagy részéről ezt gondolja, és nem követi ezeket a tanításokat. A Bibliában is vannak ugyanis eretnekek, boszorkányok ölésére, emberek megkövezésére felszólító versek, csak ezeket ma már kevesen veszik komolyan. Hasonlóan lehet a Koránnal is eljárni.
Csakhogy ez azt is jelenti, hogy a Biblia tulajdonképpen sokat veszített a Szent Könyv jellegéből. Ehhez kapcsolódik a metaforikus értelmezés kérdése, és az, hogy isten által diktált, sugalmazott, vagy ihletett írás, netán csak valami írás, amit a keresztények nagyra tartanak. Ahogy a Biblia így degradálódik, degradálódik minden Bibliára alapuló érvelés a hit mellett, ami oda vezet, hogy teljesen logikusan a keresztények a nikaia hitvallást is feladják. Ugyanez lenne az eredmény a Koránnal is.
2) Magáról Mohamedről fel kéne adni azt a nézetet, hogy egy szent próféta volt, akinek szavai abszolút igazságok, akinek példája abszolút követendő. Lesz belőle egy ókori tevekaraván vezető, aki egyáltalán nem volt az abszolút igazság birtokában, és úgy élt, ami az adott korban sikeres volt, de ma már nem lehet követendő példa.
Mind 1, mind 2 az iszlám átértelmezését jelenti. Ez lehet az, amit az iszlám reformjáról írtak a focusban. Ott azt nem fejtették ki, miből állna a reform. Iszlám szemszögből ez lehet a legjobb megoldás talán. Ateista szemszögből nem elég jó ez a megoldás. Azért nem, mert a régi értelmezések megmaradnak. Ezt a kereszténységnél is láthatjuk. Hiába az a fősodor, hogy a Genezist metaforikusan kell értelmezni, még mindig vannak, akik szó szerint értelmezik. Vannak olyanok is, aki ótestamentumi parancsolatokat szentnek tartanak. És időnként van olyan is, hogy egy ilyen szélsőséges elkövet valami durva dolgot. A keresztényeknél is vannak terroristák. Nem annyian, mert már a többség átértelmezte a Bibliát, és mert a keresztények általában szekuláris társadalomban élnek, amely féken tartja őket. De akadnak.
Hasonlóan maradnának muszlim terroristák. És ebben még a wahabista és szalafista imámok felszámolása se segíthet, akármilyen eszközökkel, mert az interneten keresztül végül is mindig elérhetőek lesznek fanatizálható emberek. Nem lehet tehát megoldani a problémát a vallás megszűnése nélkül.
Másrészt viszont ez az iszlám számára elfogadható reform végül is csak oda fog vezetni, hogy a vallás fel fog számolódni, ahogy a kereszténység reformja is oda vezetett, hogy a felvizezett vallást egy idő után már a többség nem vette komolyan, és nem hitt benne. A csontkemény, száraz bullsitből meg lehet próbálni felvizezéssel ezoterikus gyógyhatású puha szart csinálni, de ez hiteltelen dolog, végül is nem működhet.