Nemrég néztem meg ezt a vitát, amelynek érdekessége, hogy Christopher Hitchens a testvérével, Peterrel vitázik Irakról és a vallásról. Ahogy a moderátor is bemutatja őket, a testvérpár mindkét tagja ismert újságíró, író, és vitázó. A moderátor mindkettő retorikai képességeit méltatja. Én ezt mindjárt az elején hangsúlyozom, mert ez az, amire ki akarom futtatni ezt a cikket.
Az Irak témáról itt nem írok, mert offtopic. Én egyébként meglepődtem, hogy Christopher az invázió mellett volt. A vita második fele szól istenről, és aztán a kérdés-felelek rész is. Ezt a részt Christopher kezdi, és az érvelésében nagyon találónak, tömörnek, provokatívnak, és éles kritikának találom azt, amikor a keresztény túlvilágot egy égi Észak-Koreának nevei. De a keresztény vallás még ennél is rosszabb, mert ahogy Christopher fogalmaz: "at least you can fucking die in North Korea", amivel arra céloz, hogy a keresztény isten totalitarianizmusa hitük szerint örökké tart, és a halállal sem lehet elmenekülni belőle. Az is nagyon helytálló, ahogy Christopher rámutat arra, hogy az erkölcshöz nincs szükség istenre.
Itt mutatkoznak meg a debatőr erényei: sokszor nagyon találó, fontos kritikát tudnak elmondani a közönségnek olyan képekben, amelyek megragadnak benne. Egy ilyen vita sokkal több embernek érdekes, mint egy könyv. Különösen egy alapos, tehát az emberek többségének unalmas, és túl hosszú könyv. Christopher Hitchens saját könyve már több embernek érdekes, de az már stílusában olyasmi, mint egy ilyen vita.
Másrészt, Christopher debatőrként sokszor nem gondolkodik precízen, sokszor helyes tézis mellett érvel, de nem igazán logikus, vagy megalapozott módon, hanem inkább retorikusan. Ez a retorika és a logika közötti különbség: a retorika lehet hatásos, miközben nem is logikus. A logika szempontjából viszont a hatásosság nem érdekes. És hát végül is az igazság szempontjából is csak a logika az érdekes.
Christopher például amikor a kommunizmusra kerül a téma, akkor nagyon rosszul védekezik. Először a nácikról és a katolikus egyházról beszél, ami jogos kritika, de a kommunizmushoz képest terelés. Aztán azt állítja, hogy a kommunisták nem voltak ateisták. Ez meg persze hülyeség. A kommunisták nagy része ateista (volt). Ezt el lehet ismerni. Amit Christopher talán mondani akart, hogy a kommunisták hittek a kommunizmusban, és ez a hit olyan, mint egy vallás. De ezt nem fogalmazta meg. Így a védekezése gyenge volt, és sajnos egy nagyon buta állítást védett foggal-körömmel. A kommunizmus témájáról én is írtam, és a helyes, tartható érvelés az, hogy a kommunisták fő ideológiája a kommunizmus volt, és minden bűnük nagyrészt erre vezethető vissza. Ez volt az ideológiai alap, és erre hivatkoztak. Ezzel szemben az inkvizíciót például olyan emberek vitték végbe, akik elsősorban keresztények voltak, és más ideológiát nem is nagyon tudnánk megnevezni. A "feudalizmus" így külön nem politikai ideológia, és nem is annak védelmében küldték máglyára az embereket.
Christopher és Peter is nagyon gyakran nem válaszoltak bizonyos kérdésekre, még magas labdákat is elmulasztottak lecsapni. Például Christopher nekiszegezte Peternek a kérdést Izsák feláldozásáról, amelyet ő azzal szándékozott kivédeni, hogy Ábrahám végül nem áldozta fel fiát. Na most ha valaki kíméletlenül végigviszi a vitát, akkor újra és újra meg kellett volna kérdeznie, hogy rendben, nem áldozta végül fel, de akkor ez így már rendben is van?! És itt az egyetlen út az, hogy a hívő végül azt kell, hogy mondja, rendben van, miközben ez a dolog a modern erkölcsi felfogásunk szerint nagyon nincs rendben. Nagyon nem pozitív történet. De Christopher nem ment bele, hogy addig üti a vasat, amíg Peter teljesen abszurd helyzetbe kerül. Nem veséztek ki egyetlen témát sem. Nem mentek végig, nem vitáztak analitikus mélységben róla. Azért nem, és ezt érdemes tudatosítani, mert Christopher és Peter debatőrök, nem filozófusok.
A két Hitchens itt egy este során előadtak egy vitát. Egy vitát, amelyet nem filozófiai értelemben kell érteni, hanem egy szórakoztató műfajként. A két Hitchens előadóművészek. Produkciót adnak elő. Szórakoztatnak. Nekik nem az az érdekes, mi az igazság, kinek van igaza, nem az, hogy ki ad elő jobb érveket, hanem csak az, hogy jól szórakozik-e a közönség. Emiatt nem ütik le a magas labdát sem, ha az megöli a szórakozást. Mindkettőjükre igaz, hogy ha egy körülményes, de sikeres érvelés helyett választhat három jól sikerült tust, akkor ez utóbbit választja. Ez a magyarázata a jelenségnek.
Emiatt én Hitchens könyveit nem olvasom olyan sűrűn, a vitáit sem nézem gyakran, mert végül is kevés igazán jó érv, új információ van bennük. Keveset tudok belőlük tanulni. Szórakozásképpen persze jók ezek, és most éppen olyan kedvem volt, hogy ezt a vitát megnéztem, mert rég nem láttam ilyet.
