Pár nappal ezelőtt volt egy vita a mesterséges intelligenciáról az ELTÉ-n. A vitán három előadó tartott egy kis előadást, majd egymással vitáztak, és néhány kérdésre is reagáltak a közönség soraiból. A három előadó Kornai András (MTA SZTAKI és BME Algebra Tanszék), Mérő László (ELTE PPK Affektív Pszichológia Tanszék) és
Ruff Tibor (SZPA Teológia Tanszék) voltak. Tehát egy tudós, egy csapodár és egy teológus. Egyébként ennek megfelelő is volt szerintük a teljesítményük a vitában. A vitát felvették, meg lehet nézni utólag is, én sem tudtam ott lenni. A mesterséges intelligenciáról szóló vita fő kérdése, hogy meg tudjuk-e valaha valósítani a mesterséges intelligenciát.
Először is egy bekezdést arról, hogy miért írok erről egy ateista blogon?! A téma nem vág az ateizmus kérdésének közepébe, de hívő-ateista vitákban elég sokszor felmerül. Ezen kívül valóban a hívő és ateista világkép pár alapvető elvére vagy elvtelenségére is mutat rá. Ruff Tibor említette is, hogy a kérdésre adott válasz eléggé függeni szokott a világképtől. Érdekes módon azért ő nem tűnt annyira határozottan lehetetlenség pártinak, sőt részben aggódott azért, hogy mi lesz, ha megcsináljuk. Aztán viszont érvelt a mesterséges intelligencia lehetősége ellen. Szóval eléggé inkonzisztens volt a viselkedése.
Az előadások közül Kornai előadása érdekes, ismeretterjesztő jellegű volt. Szeritnem hármójuk közül a legértelmesebb volt, bár egy kis összeszedettség, rálátás, filozófiai keret még hiányzott a mondandójából.
A szingularitás kapcsán felvázolt móricka ábráinál szerintem volt egy jelentős zavar. Erre most ki is térek: három fajta szingularitást vázolt fel, bár nem tudta szakszerűen megnevezni, melyek ezek: az első, az az, amikor egy függvény még a végesben a végtelenbe konvergál, sé ezért van szakadása. A második, amikor a függvénynek véges szakadása van. A harmadik, amikor nem türténik semmi. Egy sima, folytonos függvény tábrázolt. Példaként azt hozta fel, hogy amikor vizet forralunk, akkor a hőmérséklet folyamatosan növekszik, és a forrásponton mégis felforr a víz. A víz forrása pedig valami nagy változás. Igazából ő maga is rájött, hogy ez a második példa, mert a víz halmazállapota itt szakadásszerűen változott a hőmérséklet függvényében. Tehát a harmadik eset valójában nem létezik. Az ugyanakkor tanulságos volt, amikor érzékeltette, hogy egy ilyen szakadás, vagy szakadáshoz hasonló, igen meredek változásnál általában előtte nem tudhatjuk, hogy milyen közel vagyunk hozzá. Ha még soha nem láttunk vizet forrni, akkor 95 fokon (normál légköri körülmények között), még nem sok jele van a változásnak. Tehát a marxista jellegű megfogalmazásban a:"mennyiségi változás hirtelen, és kicsit meglepő módon minőségi változásba csap át" jelenség tényleg tanulságos.
Egy kis hiba, hogy Kornai azt mondta, hogy a Google autó tulajdonképpen már tud vezetni, csak jogi kekeckedések miatt nem engedik. A Google próbálja ezt reklámozni, de valójában messze vannak attól, hogy tudjon tényleg bármikor, bárhol vezetni az az autó. Igazából egyszerű körülmények között, autópályán tud vezetni, és ehhez is iszonyat pontos térképek kellenek neki. Ez pedig hát így annyira nem is intelligens. Ha a térképről pontosan tudom, hogy hol az útszegély, és pontos helymeghatározó rendszerem van, akkor az csak egy GPS bonyolultságú úttervezési probléma, hogy eljussak A-ból B-be. Ez az autó nem működik akkor, ha nem tudja pontosan, hol van, vagy nincs pontos térképe, vagy valami megváltozott a térkép készítése óta. A Google autóban persze sok érzékelő és intelligencia van, de csak ezekre hagyatkozva, tényleg intelligenciából nem tud önállóan vezetni. Én így hallottam, és a szakmában dolgozok. Mi dolgozunk azon, hogy majd egyszer legyen autonóm autó, de 2020-ban tervezik elérni csak.
Mérő László csapodár ismeretterjesztőhöz méltóan előadott valamit az invenciókról és a komparatív előnyökről, aminek vajmi kevés köze volt a mesterséges intelligencia témájához. Érdekes volt, csak offtopic. És kicsit csapodár módon adta elő. Kicsit zizi módon vitázott is utána, amely vitában időnként mindig mondott érdekes dolgokat, csak butaságokat is. Egyébként az, hogy Jézus az "akinek van, annak adatik" beszólásával a komparatív előnyökről beszélt volna, az is ilyen hülyeség. Szerintem egyáltalán nem erről beszélt, hanem egyszerűen egyfajta kapitalista, polgárosodási nézetről, hogy akinek van, az gyarapodhat, és az is a feladata, hogy gyarapodjon. Ez teljesen ellenkezik az evangéliumokban szereplő Jézus másik arcára, amely nagyon szegénységpárti. Ennek oka szerintem az, hogy az evangéliumok összetákolt írások, és inkonzisztens nézetek szerepelnek benne. Ezek nem egy létező Jézus konzisztens világképét írják le. De ha véletlenül Jézus mégis valami ilyesmit pedzegetett volna, mint a komparatív előnyök, akkor is erőltetett, utólagos belemagyarázás lenne ezt mondani, hogy erről beszélt. Nem volt Jézus ennyire okos. Ha egyáltalán létezett.
Ruff Tibor egész érdekes kérdést vetett fel arról, hogy vajon ha kifejlesztjük a mesterséges intelligenciát, az jó, vagy rossz szándékú lesz-e, illetve, hogy tudjuk-e biztosítani, hogy jó legyen hozzánk. Erre érdekes módon Mérő válaszát frappánsnak tartottam. Arra utalt, hogy például a neandervölgyiek is kihaltak, és hát tudni kell vesztesnek is lenni. Én is ezt szoktam mondogatni, pont neandervölgyiekkel egyébként. Tehát szerintem (és ezek már az én továbbgondolásaim) ha a mesterséges intelligencia nagyon meghalad minket, akkor lehet jó, lehet gonosz. Ha jó, esetleg barátságos lesz velünk, és mi leszünk az ő "kiskutyái". Nem szégyen az, ha nálunk okosabb gépekkel olyan jóba vagyunk, hogy megtűrnek maguk mellett. Ha gonosz, kiirthat minket. Ez sem szégyen. Ha pedig közönyös, akkor lehet, hogy egyszerűen kihalunk, és átveszik a helyünket. Általában a váltást drasztikusan, T2 módjára képzelik el, és az emberek azért szörnyülködnek, mert azt hiszik, jön majd a robot és megöli őket. Nos nem, a neandervölgyiek sem úgy haltak ki, hogy a homo sapiens minden egyes neandervölgyit megölt. Nem, csak éppen, szép lassan kihaltak. Ez megtörténhet úgy is, hogy egyébként majdnem mindenki természetes halált hal. Én konkrétan nem félek attól, hogy úgy halok meg, hogy majd jön egy robot. Szóval én nem félek a mesterséges intelligenciától. Általában pedig emiatt aggódni szerintem elég önző, homo sapiens centrikus gondolkodásmód. Olyan, mintha a neandervölgyiek kihalásán bánkódnánk. Akiknek egyébként nagyobb volt az agyuk, de Mérővel ellentétben szerintem nem voltak okosabbak. Valószínűleg hiányzott nekik a kommunikáció, és a nyelvi reprezentáció olyan képessége, ahogy az a homo sapiensnek megvan, és pont ezért haltak ki. Szerintem butábbak voltak.
Mérő tett valami olyan utalást is, hogy ha az MI veszélyes, akkor legfeljebb megtanulunk majd vele együtt élni. Ma például a világon a legveszélyesebb dolgok bizonyos ellenséges emberi csoportosulások, például az Iszlám Állam, szóval a természetes intelligenciával is sok gond van, de hát valahogy együtt élünk vele. Ha a mesterséges intelligencia nálunk intelligensebbe, akkor bizonyára jól lehet vele majd tárgyalni, inkább ő fog panaszkodni, hogy de butákok vagyunk, miért nem fogadjuk el a békét.
Innentől megpróbálok az előadások időrendi sorrendje helyett egy rendszerezett összefoglalót adni a kérdésről.
Először is, a mesterséges intelligencia kapcsán jogosan merül fel az első kérdés, hogy mi is az intelligencia. A vitában ezt a moderátornő kérdezte meg, igen későn. Erre Mérő László mondott egy pár fontos dolgot ami szerintem az "Érzelmek logikájában" is szerepel.
1) Az emberek egymással összevetve elég konzisztensen állapítják meg mások intelligenciáját. Tehát érdemes ezt, mint létező tulajdonságot elfogadni.
2) Az IQ tesztek eredménye jól korrelál ezzel a konszenzusos intelligencia fogalommal. Tehát elég jól méri azt. Ezt vitákban sokan vitatni szokták. Elsősorban hülye emberek.
3) Nekem hiányzott az intelligencia fogalmi meghatározása. Ez pedig szerintem az, hogy "az intelligencia általános problémamegoldó képesség". Mérő ezt nem mondta, valószínűleg nem tartja kielégítőnek.
4) Adott viszont Mérő egy másik meghatározást: "az intelligencia a társadalomhoz való alkalmazkodás képessége". Ez szerintem nem jó definíció, bár arra helyesen utal, hogy az általános problémamegoldó képességből a társadalomban bizonyosak fontosak, mások nem, és ez társadalomfüggő lehet.
5) Azért sem jó ez a meghatározás (innentől nem Mérő véleményét mondom), mert ezt az EQ méri. Pontosabban az EQ, az a társadalomhoz való alkalmazkodás egy szűkebb értelmét méri. Nevezetesen egyszerűen a társadalmi konformitást. Azt méri, hogy a tesztelt személy tudja-e egy kérdésre azt a választ, amire nincs igaz válasz, de a társadalom egy bizonyos választ választott ki. Azaz, hogy a tesztelt személy mennyire olvad bele a társadalomba. Csakhogy:
6) Az, hogy egy ember akar-e boldogulni a társadalomban, döntés kérdése. Egy intelligens ember dönthet úgy, hogy á, ő nem akar a társadalomban sikeres lenni, és akkor egyáltalán nem alkalmazkodik.
7) Ha egy intelligens ember sikeres akar lenni a társadalomban, akkor sem kell teljesen alkalmazkodnia. Vannak különcöknek is sikerességi stratégiája. Mérőnek is van.
8) Ennek ellenére, ha tesztelik, akkor egy intelligens ember tudja az EQ tesztre az elvárt választ, és van egy saját válasza, és eldöntheti, hogy jól akar-e szerepelni a teszten, vagy sem.
9) Emiatt az EQ teszten az intelligens emberek jól szoktak szerepelni. Mérő az "Érzelmek logikája" c. könyvben említi is, hogy az EQ korrelál az IQ-val, egy komponenseként tekinthető.
10) Ez logikus is: az általános problémamegoldó képesség egyik képessége lehet a társadalmi sikeresség problémája. Tehát a sok probléma közül ez az egyik komponens.
A fontos dolog tehát, hogy az intelligencia általános probléma megoldó képesség. a mesterséges intelligencia tehát egy olyan robot vagy számítógép, amely problémák széles skáláját tudja megoldani.
Az előadók nem nevezték így meg, de van erős mesterséges intelligencia hipotézis, és gyenge mesterséges intelligencia. A gyenge mesterséges intelligencia például a fordítógép, a sakkautomata, a beszédfelismerő gép, amely egészen okosan megold egy jelentősebb problémát, de nincs általános problémamegoldó képessége. Tehát bár lazán értve intelligens jelzővel illethető, de szigorúan véve nem intelligens rendszer.
Az előadók nem tértek ki erre, pedig ez is nagyon fontos, hogy más a mesterséges intelligencia, más a mesterséges ember. Miről van szó? Arról, hogy az embernek nem csak értelme, de érzelmei is vannak.
A) A mesterséges (erős) intelligencia egy olyan gép, amely tud általánosan problémát megoldani.
B) A mesterséges ember viszont intelligenciával, és érzelmekkel, erkölccsel, célokkal is rendelkező gép. Ezt nevezte Kornai léleképítésnek.
Amikor mesterséges intelligenciáról beszélnek az emberek, akkor sokszor valójában B)-re gondolnak, nevezetesen, hogy lehetnek-e egy gépnek érzelmei, céljai, erkölcsei. Erről szól például a "200 éves ember", és az "AI" című film is.
Az A) és B) közötti különbség van amögött, amin Kornai és Mérő sokáig veszekedtek, továbbá az erős és a gyenge mesterséges intelligencia különbsége. Egy pár ilyen definícióval, vagy a helyes fogalmak használatával azért ez tisztább lett volna. Kornai léleképítésről beszélt, ez mindenképpen a B)-t jelenti. És amikor Mérő azt mondta, hogy a mérnököknek nem lehet célja lelket építeni, akkor azt mondta, hogy a mérnökök célja csak A) lehet.
Na most Mérőnek részben igaza van. A legtöbb esetben mi csak A)-t szeretnénk. Egy megbízható, "hideg fejű", nem ellenkező, mindig engedelmes, de mindent megoldani tudó gépet. Egy ideális szolgát. Ennek illusztrálására felhozott sok példát: nem szeretnénk, ha az intelligens autónk nem akarna minket elvinni valahova, ha a telefonunk nem kapcsolna, mert most nincs kedve, és hasonlók. Legtöbbször nem azért fejlesztünk gépeket, hogy megbízhatatlanok legyenek, hiszen ilyenből, nevezetesen emberből van 7 milliárd a Földön (2014 vége fele).
De Mérőnek mégsem volt teljesen igaza.
Ugyanis egy mérnök, konkrétan Kornai ettől még létre akarhatja hozni B-t. Akár csak úgy, kedvtelésből is. Némi igény azért lehet mesterséges társra az embernek, mert magányosak, és szórakoztató társ kell nekik. A szórakoztató társnak pedig mindenképpen érzelmekkel is kell rendelkeznie. Ha jobban belegondolunk, ez sem olyan egyszerű, mert ha annak a robotnak van önálló akarata, akkor ugyanúgy magára hagyhatja a vevőt, mint a többi ember. Tehát az emberek valószínűleg egy részben önálló, de mégiscsak szolgai verzióra lennének vevők. Azaz valamiféle átmenetre A és B között.
Amit még figyelembe kell venni - és Mérő valószínűleg emiatt is tévedett - hogy valószínűleg A)-t nem lehet megcsinálni B) nélkül. Ha egy gép lényegében minden problémát meg kell tudjon oldani, akkor ahhoz szerintem elég nagy önállóság kell, azaz saját célok, saját motiváció, saját keresgélés.
Na most Mérő nem hisz abban, hogy a mesterséges intelligencia a jelenlegi tudásunk szerint megoldható. Ugye ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem hisz benne. De szerinte hiányzik a tudásunkból valami nagyon fontos dolog, és szükség van egy új Newtonra. Ő hozta ezt a példát. Kornai inkább úgy gondolja, hogy B) is megoldható, és ehhez nem is kell különösebben sok, mint sok kollektív fejlesztés, és lassan össze fog állni. Kornai eme nézetei eléggé helytállóak is. A mai tudományra jellemző a kollektív munka. Az is jellemző, hogy a sok labor kis dolgokat rak hozzá a mesterséges intelligenciához. És az is igaz, hogy a mesterséges intelligencia megszületése nem egy definitív időpont lesz, és nem fogjuk észre venni, hogy "na, ma született meg". Egy idő után észre fogjuk venni, hogy "jé, már egy ideje megvan". Ahogy ma például mobiltelefonok, fordítógépek, beszédfelismerők, társalkodó rendszerek vannak, amelyek olyat tudnak, ami tíz éve sci-fi volt. És erre igazából csak utólag döbbenünk rá.
Én Kornaival egyetértek, én nem hiszem, hogy a mesterséges intelligencia előállításához valami olyan nagy új elméletet kellene felfedezni, mint amilyen a newtoni mechanika volt. Ami hiányzik, az az, hogy kell hozzá még iszonyatos mennyiségű munka. Nevezetesen egy nagyon komplex modellt kell összerakni, iszonyat mennyiségű adatot kell gyűjteni, és baromi sokáig kell tanítani. Az evolúció sok milliárd évét kell pótolni. És Kornainak már csak ezért is igaza van, hogy ezt az egész mesterséges intelligenciát kutató közösség fogja szép lassan összerakni, és fokozatosan fogjuk elérni, nem pedig máról holnapra. Azért is, mert az evolúció egymilliárd évi gányolását kell pár évtized alatt összehozni.
Mérő és Ruff érvelt a mesterséges intelligencia (egyszerű) megvalósíthatósága ellen:
Ruff előadott két viszonylag értelmesebb, de nem elég erős ellenvetést, és egy totál zizit. Mindhárom ellenvetést iszonyat dilettáns módon adta elő. Én most itt úgy fogom előadni, hogy szakszerűbb legyen.
A jobb ellenvetés az volt, amit úgy nevezhetünk, hogy a digitális számítógépek a folytonos világnak csak egy közelítő szimulációját adják, tehát nem lehetnek a valódi ember mesterséges megfelelői. Kornai helyesen ellenvetette, hogy voltak, vannak analóg számítógépek, csak rájöttünk, hogy a digitális számítógépeknek van egy csomó előnye, amelyeket a kerekítési hibákhoz képest sokkal fontosabbnak találtunk. Ezek a könnyű programozhatóság, a stabilitás, reprodukálhatóság, és hasonlók. Ma is a Neumann féle architektúrával dolgozunk. Na most a kerekítési hibák jelentéktelenek a bemeneti adatoknál, hiszen ott csak kapacitás kérdése, hogy mennyire tudjuk pontosan közelíteni. Ruff ezt nem vethette fel, mert totál nem ért ehhez, de a bemeneti pontatlanság után a nemlineáris, és különösen kaotikus rendszereknél a számítási pontatlanság további problémát okoz. Ez a numerikus pontatlanság bizonyos esetekben tényleg súlyos lehet. De szerintem ez a probléma nem lesz akadálya a mesterséges intelligenciának.
Kornai azt sem említette, hogy az emberi agy, a neuronhálózat valójában nem analóg, hanem analóg-digitális, hiszen az axonon vagy kialakul az akciós potenciál, vagy nem. Ott bizony digitalizálva van a jel. A dendriteken, és a szómán analóg összesítés folyik, de a végén digitalizálva van a súlyozott összeg. Ez az ún. perceptron modell.
Ruff bugyutább ellenvetése volt, és ezt sem tudta rendesen megfogalmazni, hogy a gyök kettő az tizedes rendszerben felírva végtelen hosszú szám, amelynek csak véges közelítését tudjuk számítani. Példája szerint például egyetlen kör kerületét sem tudjuk pontosan megadni a pi irracionális volta miatt. Amikor ezt hallottam, rögtön az jutott eszembe, amit Kornai válaszolt is később, hogy az 1/pi sugarú kör kerületét pontosan meg tudjuk mondani (gy.k. pontosan 2). Másrészt, hogy a pi szimbólum semennyivel sem kevésbé megadás, mint egy numerikus, tizedes számrendszerbeli felírás. A kettő csak kétféle számábrázolási eszköz. Tehát az egység sugarú kör kerülete azzal, hogy azt mondjuk 2*pi az értéke, pontosan meg van adva.
Na most ez a probléma egyrészt az előző ismétlése lenne, hiszen a pi-vel véges közelítéssel számolunk a digitális számítógépekkel. Egyébként az analóg számítógépekkel bár tudnánk irracionális számokkal "végtelen tizedes pontossággal" számolni, de nem tudnánk egy ilyen értéket teljes pontossággal beletölteni. Az analóg számítógép tökéletes pontossággal számolja pont azt, ami az ő leíró egyenletrendszere. Se többet, se kevesebbet. De mivel nem tudjuk pontosan, mi az input, és mik a belső változók, ugyanott vagyunk, sőt, kevesebb a kontrollunk. Ezért szeretjük inkább a digitális számítógépet, mert ott ugyan van numerikus hiba, de erről tudunk, és kezelni tudhatjuk. Ezek után gondoljuk meg, hogy az agy mondjuk egy analóg-digitális számítógép, ehhez képest a digitális számítógépnek van némi hátránya, de sok előnye is. Szerintem ez nem lesz akadálya a mesterséges intelligenciának.
Ruff itt még hozzáadott egy totál zagyva "érvelést", nevezetesen, hogy azt mondta, hogy az ember a érzelmeivel képes felfogni a gyök kettő végtelen tizedes törtjét, és ez transzcendens dolog. De ez oltári marhaság. Az irracionális számoknak ugyan ez a nevük, ami, de ettől még valójában nem irracionálisak, és az emberi elme a matematikai képességeivel, amiből Ruffnak nem sok van, képes kezelni, megérteni, felfogni. Aki meg nem képes, az nem, és bugyutaságokat beszél róla. Olyan bugyutaságokat, amelyekkel érettségin nem lehetne átmenni. Azt gondolom, hogy aki nem ért a matematikához, az a mesetrséges intelligencia kérdéséhez nemigen tud érdemben hozzászólni. Kár Volt meghívni.
A másik értelmesebb ellenvetése az volt, hogy a mesterséges intelligenciának élnie kell, érzelmeinek, hormonjainak kell lennie, át kell tudnia élnie az emberi élményeket ahhoz, hogy felfogja. De azért ilyen sarkosan fogalmazva ez is hülyeség. Egy férfi nőgyógyász elég jól ért a szüléshez, nagyon intelligens lehet, pedig nem tud szülni. Az ember elég jól érti egy csomó növény működését, pedig nem növény. Nem kell ahhoz mindent közvetlenül átélni, hogy értsük. Egy ember, egy másik állat, egy gép, egy növény, egy élettelen kő csak egyfajta dolog lehet, nevezetesen az, ami. És csak azt tudja átélni, ami. Nem ember nem azért intelligens, mert át tud változni kővé, géppé, növényekké. Hasonlóan, a gépnek Sem kell biológiai embernek lennie ahhoz, hogy intelligens legyen.
Másrészt semmi problémát nem látok abban, hogy egy gépnek érzelmei legyenek, és hormonjai. A hormonok olyan vegyületek, amelyek befolyásolják a gondolkodást. Ilyen vegyületek, vagy más anyagi dolgok, melyek hasonlóan működnének a robotban simán lehetnek. De nem is kell anyaginak lennie, a hormonok végül is működésben olyan jelek, amelyek az egy-egy széles területén majdnem globálisan hatnak. Egy nagyobb diffúzióval megoldhatóak. Az érzelmek pedig szintén hasonlóan jól modellezhető dolgok. Annyi igaz, hogy az érzelmek maguk sokszor nem racionálisak, avagy racionális ok nélküli adott dolgok, de hát ilyen akár véletlenszerű, akár a környezettől függő nem racionális függéseket lehet modellezni. Bár a számítógép modellje egészen racionális dolog, de tud irracionális dolgokat modellezni.
John Searle filozófusnak van a kínai szoba nevű gondolatkísérlete, amivel az erős mesterséges intelligencia ellen érvelt. Eszerint ha egy ember beül egy szótárral, megfelelő nyelvi szabályokkal egy szobába, és megpróbál kínai kérdésekre válaszolni, és ez sikerül neki (a sebességet most elhanyagoljuk), akkor átmegy a Turing teszten, de nem tud kínaiul. Ezt az egyébként fontos filozógiai ellenvetést Sem Ruff, Sem Mérő nem vetette fel. Szerintem a kínai szoba érvre tökéletes válasz az, hogy bizony az az ember a szótárával, a szabályaival, szóval a teljes rendszer bizony tud kínaiul. De egy másik válasz az, hogy a mesterséges intelligenciához elengedhetetlen az, hogy egy környezetben élő robotokkal dolgozzunk, mert amikor a robot valósítja meg a dolgok értelmezését, az a valódi dolgok tényleges értelmezése, és akkor az a robot tényleg érti a világot, amelyben él. Tehát nem feltétlenül kell hormonrendszer, és hús és vér, de a valódi világ érzékelése, és a valódi világban való cselekvés az kell.
Máskor meg a számítógépek maguk is elég irracionálisak. Például nekem van egy laptopom, amelynek elég rossz az akkumulátora, és bár elég sokszor megbízhatóan működik, de időnként egészen szeszélyesen lekapcsol. Ilyeneket lehet szándékosan beletenni egy számítógépbe, vagy robotba. vagy kerülhet bele véletlenül. Mérőnek abban igaza van, hogy legtöbbször ezt nem gondoljuk pozitívumnak egy gépnél.
Mind Ruff, mind Kornai azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia szempontjából kell a szabad akarat, és mindketten utaltak rá, hogy ehhez véletlen kell. Kornai el is intézte a dolgot ennyivel: teszünk egy kis véletlent a számítógépbe. Ő az indeterminisztikus turing automatákra utalva megoldottnak gondolja a kérdést. Holott a szabad akarathoz nem kell véletlen. Ezt már kifejtettem, így itt nem fogom. Itt csak Ruff még elképesztőbb érvelésére térek ki.
Ő először is deklarálta, hogy a szabad akarat a determinizmusnak ellent mond. És azt mondta, ez a nyugati filozófia általános véleménye. Továbbá, hogy az erkölcshöz kell szabad akarat, ami szintén nem fér össze a véletlennel. Ezt Kornai is megismételte. Ez hülyeség. A nyugati filozófia fő vonala szerint a szabad akarat kompatibilis a deteminizmussal. A determinizmus kompatibilis az erkölccsel.
Ruff azt helyesen állapítja meg, hogy a véletlen sem jó a szabad akarathoz, mert akkor az ember a véletlen rabja. No de ha a szabad akarat nem kompatibilis a véletlennel, de a determinizmussal sem volna, akkor nyilván nem volna lehetséges. Ruff, és a katolikus vallás ragaszkodik a szabad akarathoz. Pedig ez így képtelenség. A determinizmusnak és a véletlennek lehetnek keverékei, de harmadik eset nem lehet. Márpedig Ruff szerint harmadik fajta dolog kell, nem keverék. Ruff azt vetette fel, hogy az ember azzal tud harmadik fajta valami lenni, mert transzcendens. És előadta Schelling nézetét, hogy az ember szabad akarata az, hogy új oksági láncot indít. Csakhogy ha ez az oksági lánc tényleg új, akkor nem lehet determinálva. Idáig OK, ezzel Ruff is egyetért. No de ha nincs determinálva az az új oksági lánc, akkor véletlen. Per definicionem. Annak az új oksági láncnak ugyanis van egy első eleme. Annak az első elemnek van egy bizonyos értéke. ha az az érték nem determinált, akkor véletlen kell, hogy legyen. A "nem véletlen új oksági lánc", az fából vaskarika, ilyen nincs, ez inkonzisztens, önellentmondó elképzelés. Akárcsak a szentháromsággal, itt is a katolikusok egy lehetetlen dolgot akarnak úgy megoldani, hogy kidobják a "harmadik kizárt" logikai elvét.
Ruff felhozta azt az erkölcsi példát Dosztojevszkijtől, hogy ha meg tudnánk váltani az egész emberiség összes problémáját azzal, hogy egy kisgyereket kis időre megkínozunk, akkor ezt nem szabad megtenni, illetve ezt az emberek nem tennék meg. Szerintem az emberek egy jelentős része simán megtenné. Ruff szerint ez a nyugati civilizációban elképzelhetetlen. No de Ruff itt elismeri, hogy az erkölcsből ilyen is van, olyan is. Minimum keleti, és nyugati. Tehát relatív. Ruff azt állítja, hogy ez az erkölcsi felfogás, amit mond, nem számszerűsíthető, és ezért nem valósíthatja meg a mesterséges intelligencia. Mert egy ember értéke ugyanannyi, mint az egész emberiségé. Őszintén szólva ez simán matematizálható. Másrészt ez nem is igaz így. Kornai rá is mutatott, hogy ha egy századosnak arról kell döntenie, hogy 10 vagy 20 emberének kell meghalnia, akkor valószínűleg a 10 mellett dönt. Tehát simán bevállalja, hogy a kevesebb ember halála jobb. A különbség a két példában az, hogy a katonatiszt válaszút előtt áll, és tényleg döntenie kell a két eset között. Tényleg csak két eset van. A gyerekkínzásos esetnél viszont akárhogy is, de úgy képzeljük el, hogy három eset van. Dönthetek úgy, hogy nem csinálok semmit. Nem kínzom meg a gyereket, de az emberiség összes problémája azért mégsem az én felelősségem. Azaz az erkölcs szempontjából nem ugyanaz, hogy kénytelen vagyok 10 vagy 20 ember halála között választani, de nem én ölöm meg őket. Ezzel szemben a kisgyerek megkínzásáról egy szándékos tettről van szó, amit én csinálok, miközben az emberiség összes baját nem én csinálom. Tehát nem csak annyi a kérdés, hogy mi éri meg jobban, hanem nem ugyanaz aktívan, vagy passzívnak lenni. És ez is matematizálható, és ez is bevihető egy robotba, ha éppen ezt akarjuk.
Ruff véleménye ezzel le van zárva. Az egész előadás és vita során ő volt a leginkább jelentéktelen, leginkább felesleges személy. Ez jól illusztrálja, hogy teológusokra nincs szükségünk, nem tudott igazán fontos dolgot mondani, nem szakértője semminek. Nagyon kevés értelmes hozzászólása volt, és sok zöldséget mondott.
Mérő elég furcsa módon kardoskodott a végén. Nem igazán volt érthető, mit akar mondani. Azt mondja, hogy az emberi intelligencia az evolúció terméke. OK. Azt mondja, az evolúció gányol. OK. És azt mondja, hogy a tudományban még hiányzik valami. Ennek nem látom az alapját, de ilyet még fel lehet tenni. Mérő azt is mondja, hogy ha lesz mesterséges intelligencia, akkor azt egy evolúció fogja létrehozni. Nem volt világos, hogy evolválódni képes gépek, vagy az evolúció egy másik intelligens fajt hoz létre. Az evolválódni képes gépek, az benne van szerintem Kornai paradigmájában, a mesterséges intelligenciakutatás jelenlegi paradigmájában simán. Tehát ez nem lehet a hiányzó dolog.
Az is furcsa lenne, ha az evolúció gányolása volna valami olyan dolog lenne, amit a mérnöki tervezés ne tudna utána csinálni, vagy, ami egy hiányzó, zseniális tudományos komponens lenne. Az, hogy az evolúció a mostani élet mellett mondjuk egy szilikon alapú életet fejlesztene ki, az elképzelhető, de nem reális. Az, hogy ez rövid idő alatt eljut a nálunk intelligensebb élőlényhez, az nagyon meredek hipotézis. Ezt várni szerintem hülyeség.
Szólni kívánok még a Turing tesztről, amely szóba került az előadásban is. Kornai kritikus is volt vele szemben. Na most én szerintem a Turing teszt nagy elvként helyes. Amikor Turing kigondolta, akkor a mesterséges intelligencia kutatásnak esélye nem volt teljesíteni. Ezért Turing azt a részletet ki se dolgozta, hogy akkor most éppenséggel mely emberek a tesztelők, és milyen sikerességi rátára van szükség.
De ma már elértük azt a szintet, ahol ez fontos. Egy számítógép ma már hülye embereket át tud verni. Bizonyos szempontból tehát néhány ember hülyébb nála. Egyébként jellemző az, hogy akik a mesterséges intelligencia lehetetlenségét papolják, azok általában rendkívül felülbecsülik a leghülyébb emberek képességeit. Például a legtöbb ember nem tud semmilyen nyelvről másik nyelvre fordítani. A számítógép tud. Nagyon sok ember igazából iszonyatosan rossz szövegértésből, és például csak annyit ért meg mondjuk egy hírből, hogy "Gyurcsány Ferenc", tehát "mondjon le"!
Na most a Turing teszt mellett szóló szerintem a teljesen abszolút érv az, hogy nagyon sok ember nagyon sok esetben egyfajta Turing teszt alapján egészen határozottan ítéli meg az embereket intelligensnek. Például nagyon sok ember csak telefonon beszél valakivel, vagy csak interneten chatel, vagy csak interneten kommentelget valakivel, és teljesen jogosan meg van győződve róla, hogy a másik egy intelligens ember. Ez pedig akárhogy is, de a Turing teszt. Ha az emberek intelligenciájának eldöntéséhez elég a Turing teszt, akkor a mesterséges intelligencia eldöntésére is alkalmas kell, hogy legyen. Az igaz, hogy én intelligensnek akkor fogom elismerni a gépet, ha énnálam is átmegy a teszten, és azért elég rafináltan kérdeznék.
