Ateista Klub

“Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” Máté 23:2-3 "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" Orbán Viktor

Friss hozzászólások

Címkék

1 (1) abortusz (2) Ádám és Éva (2) adó (1) agnoszticizmus (9) agresszió (4) AIDS (1) áldozat (4) alkotmány (1) államegyház (6) állatvédők (1) altruizmus (2) áltudomány (3) Amerika (1) analitikus (2) analógia (1) anarchizmus (2) anglia (1) anglikán egyház (1) angyalok (1) animizmus (1) antiszemitizmus (1) antropocentrizmus (2) argumentum ad ignorantiam (1) ateista (10) ateisták (1) ateista egyház (4) ateista párt (1) ateizmus (25) ausztria (1) az ateizmus nem hit (6) a hit ereje (2) a vallások vége (11) a vallás bűnei (2) a vallás vége (8) babona (1) bátorság (2) bayer (1) béke (3) berg (1) bergoglio (3) bertrand russel (1) betegség (9) biblia (11) Biblia (16) bizalom (1) bloggolás (1) boko haram (1) boldog (1) boldogság (10) bolgogság (1) börtön (2) boszorkányüldözés (2) botrány (1) breivik (2) búcsúcédulák (1) buddhizmus (12) bújkáló isten (2) bűnkultusz (2) bűnök (13) bűnözés (37) burka (1) bűvészet (1) cáfolás (1) carl sagan (1) celebek (1) cenzúra (7) cherry picking (1) család (1) csillaghamu (1) csoda (11) csodák (1) dawkins (4) deizmus (7) dekadencia (1) demarkáció (3) demográfia (1) demokrácia (6) Dennett (1) descartes (8) diderot (5) divergencia (16) djihad (2) dogma (1) douglas adams (1) dőzsölés (1) drogok (2) dualizmus (10) dzsihád (2) egészség (1) egyenlőség (2) Egyesült Államok (1) egyház (3) egyházadó (1) egyházállam (20) egyházkritika (5) egyháztörvény (3) egyiptom (1) egzaktság (1) egzisztencializmus (2) eincheitswissenschaft (2) életfilozófia (2) életrajz (2) életszemlélet (5) élet értelme (26) eliminativizmus (1) ellenőrzés (2) ellentmondások (2) elmefilozófia (3) elmélet (1) élmény (3) elnyomás (3) elv (1) empirizmus (7) eq (1) eretnekek (3) erkölcs (29) erkölcsi relativizmus (7) erőszak (11) erotika (2) értékrend (3) értelem (5) értelem és érzelem (8) érvelési hiba (3) érzelem (7) esztétika (3) etika (26) etikaoktatás (2) etikaóra (6) etiopia (1) eu (1) eucharistia (1) evangelium (1) evangéliumok (8) evolúció (13) evolúcó (1) ezotéria (5) facebook (2) fanatizmus (8) fejlődés (1) feltámadás (4) felvilágosodás (6) feminizmus (5) fenyő (1) fetisizmus (1) feymann (1) film (16) filozófia (1) filozófiai racionalizmus (1) filozófus (17) filozófusok (4) finnország (2) finomhangoltság (5) fizika (3) fizikalizmus (4) flow (4) fogalomrendszer (1) függőség (1) fundamentalizmus (6) genezis (1) globalizáció (1) gonosz (21) gy (1) gyerekek (3) gyilkosság (3) gyónás (1) háború (1) hadisz (1) hadith (1) hagyomány (1) halál (19) halál közeli élmény (2) házasság (2) hazugság (1) hedonizmus (1) Heidegger (2) hézagok istene (1) higiénia (1) himnusz (1) hinduizmus (8) hinduk (1) hírcsárda (1) hit (20) hitchens (3) hittan (4) hitvi (1) hitvita (3) hit és tudás (16) hit nélkül élni (8) homeopátia (1) homoszexualitás (8) Hume (2) humor (21) húsvét (1) idealizmus (3) időutazás (1) igazi vallás (1) igazolás (23) igazságosság (2) ikon (1) ima (4) india (5) indonézia (2) indukció (1) inkvizíció (15) instrumentalizmus (2) integráció (1) intellektuális tisztesség (2) intelligencia (4) intelligens tervezés (1) intolerancia (3) Irán (1) irán (1) irodalom (2) irónia (3) irracionalitás (1) isten (11) istenérv (22) Isteni Téveszme (1) istenkáromlás (2) isten halott (1) isten nélkül nincs erkölcs (2) iszlám (46) ízlés (1) izrael (2) játszmaelmélet (1) jézus (24) Jézus (11) jog (1) jóságosság (1) kálvinizmus (2) karácson (1) karácsony (8) karikatúra (1) katasztrófa (1) katolicizmus (11) katolikusok (2) kdnp (3) kereszt (1) keresztelés (1) keresztény (9) keresztényésg (3) kereszténység (38) keresztes hadjáratok (1) kettős mérce (1) Kierkegaard (1) kínzás (6) kivégzés (1) klerikalizmus (2) kognitív disszonancia (1) kölcsey (1) kommunizmus (4) kontinentális filozófia (1) könyv (53) könyvégetés (1) korán (3) koron (1) koronavírus (1) korrupció (1) körülmetélés (3) középkor (6) kozmológia (2) közösség (1) kreacionizmus (7) kreacionmizus (1) kult (1) kultúra (2) legenda (1) lélek (9) lengyelország (1) liberalizmus (3) librivox (1) logika (4) lopás (2) lövöldözés (1) luther (2) magyarázat (2) maher (1) mali (1) mária (2) mártírok (1) maslow (1) matematik (1) matematika (2) materializmus (10) matterhorn (1) mazochizmus (1) medicína (1) meditáció (1) megbocsátás (1) megtermékenyítés (2) mémelmélet (2) menekültkérdés (3) mennyország (12) mérleg (1) mese (3) mesterséges intelligencia (6) metafizik (1) metafizika (11) metafóra (6) metodika (1) militantizmus (1) mise (1) miszt (1) miszticizmus (1) mitológia (2) mítosz (5) modernizáció (2) módsze (1) módszertan (2) monizmus (2) monoteizmus (3) moore (1) mormonizmus (1) mormonok (1) multikulti (3) muszlim (2) mutyi (1) művészet (2) múzeum (1) náci (1) nácizmus (4) naturalizmus (1) NDE (1) németország (4) nepál (1) népek ópiuma (10) népírtás (4) népszámlálás (1) neurobiológia (5) neurózis (2) nevelés (1) nietzsche (4) nobel (1) nők (1) objektív (6) objektív és szubjektív (5) occam (5) okság (1) oktatás (11) ökumenizmus (1) öncsonkítás (1) öngyilkosság (2) önszerveződés (1) ontológia (3) örök élet (2) orvoslás (1) ősrobbanás (1) összehasonlító valláskritika (1) pál (2) palesztína (1) panteizmus (2) pap (1) pápa (4) paradoxon (1) paranoia (3) pascal (3) pedofilia (1) pedofília (3) plágium (1) pogányság (3) pogrom (1) pokol (3) politeizmus (2) politika (19) pornó (2) pozitivizmus (1) predesztináció (1) prostitúció (1) provokáció (2) prüdéria (2) pszichedelikus (1) pszichológia (8) qualia (2) rabszolgaság (2) racionalizmus (7) radikalizmus (1) ratzinger (2) redukcionimzus (2) redukcionizmus (2) reform (1) reformáció (2) regresszió (1) reinkarnáció (3) rejtőzködő isten (2) relativizmus (3) remény (1) reprodukálhatóság (1) repülő (1) Richard Dawkins (2) rossz gyógyszer (2) saeed malekpour (1) sajtószabadság (4) sartre (1) sátán (2) satyagraha (1) sci (1) sci-fi (2) skizofrénia (1) sorozat (2) spagettiszörny (2) spiritualizmus (4) statisztika (13) Sunday Assembly (3) svájc (1) szabadság (8) szabad akarat (7) szadizmus (3) szaturnália (1) szegénység (1) szekta (2) szekták (4) szekularimzus (4) szekularizmus (40) szemet szemért (1) szent könyv (2) szent tehén (1) szerelem (2) szeretet (6) szex (5) szimuláció (4) szintetikus (2) szintetikus apriori (1) szkepticizmus (2) szólásszabadság (2) szollipszizmus (1) sztoicizmus (1) szub (1) szubjektív (7) szüzesség (1) szűznemzés (2) takonyangolna (1) talmud (1) tanmese (22) tanulás (1) taoizmus (1) társadalom (6) tautológia (1) TED (1) teizmus (1) tekintély (1) tény (1) teodicea (8) teodícea (1) teológia (10) teremtés (2) teremté ember az istent (1) természet (1) természettörvények (3) terroizmus (1) terrorizmus (17) tervezés (1) test és elme (4) tinik (1) tízparancsolat (4) tolerancia (2) történelem (10) történelmi jézus (6) transzcendencia (2) transzcendens (4) tudás (2) tudatosság (2) tudomány (21) tudományfilozófia (34) túlvilág (11) tüntetés (2) tv (1) üdvtörténet (1) újságírás (2) újtestamentum (3) üldözés (5) undefined (2) unitárianizmus (1) Univerzum (5) USA (2) usa (4) utópia (1) üzletegyház (1) vagyon (1) vágyvezérelt gondolkodás (6) vakok országa (3) válás (1) vallás (24) vallásfesztivál (1) vallásháború (7) valláskritika (5) vallások vége (5) vallásszabadság (18) vallástudomány (1) vallásüldözés (4) vallás haszna (5) valószínűségszámítás (3) vámpírok (1) varázslás (2) vasárnap (2) vatikán (9) vatikáni szerződés (5) végítélet (1) végtelen regresszus (3) véletlen (1) véletlen egybeesés (1) vermes géza (1) vicc (2) videó (6) vikingek (1) világvége (1) vita (2) voltaire (1) vulgáris (1) zavargás (2) zene (3) zombi (1) zsid (1) zsidók (11) zuhanó repülőgép (1) Címkefelhő

e-mail: maxval1967@gmail.com

e-mail: popocatepetl@freemail.hu

e-mail: miigyelunk@gmail.com

Ti mindannyian Übermenschek vagytok

Brendel Mátyás 2014.08.16. 20:18

matterhorn.jpg

Fiatal koromban természetesen én is nagy Nietzsche rajongó voltam. Mint ahogy az ateisták nagy része bizonyára az, hiszen annyira fekszik, amit mond, vagy fordítva, annyira nagy hatással volt rájuk, hogy ateistákká lettek. Én soha nem hittem istenben, de az biztos, hogy az ateizmusomat Nietzsche hatása is tudatosította és stabilizálta. Nietzsche filozófiájának egyik legfontosabb jellegzetessége a lázadás, és ez is tetszett nekem, pláne fiatal koromban. Én a kilencvenes évek elején voltam úgy fiatal felnőtt, akkor már a valláskritika inkább lázadásszámba ment. Tehát a konstelláció ezzel bezárult.

Ráadásul félig német vagyok, ezért is lehetett rokonszenves Nietzsche. Valójában alig pár tíz kilométerre születtem Röckentől, ahol ő született. Nemrégiben pedig meglepően sok helyen jártam, ahol ő is sokat megfordult. Például Svájcban, Saint Moritzban (majdnem elmentem Sils Mariáig is, ahol kezelték), Torinóban, ahol nagyon szeretett lenni, és Rapallóban, ahol a Zarathustra első felét írta. Mindeközben egyébként nem voltam ennek tudatában, mivel már évtizedek óta nem foglalkoztam Nietzschével, és nincs is szó arról, hogy valamiféle sztárolás okán mentem volna el ezekre a helyekre.

Most a librivox könyveket hallgatva töltöttem le pár Nietzsche könyvet is, miért ne, gondoltam, ha nem vesz el sok időt, akkor újrahallgatom őket. A Götzendämmerungot és az Ecce Homot. Nem fogom részletesen elemezni ezeket a könyveket, és most nincs is tervemben bármelyik másikat végigelemezni, holott például az Antikrisztus par excellence ateista mű.

Nietzsche talán a "legateistább" filozófus, értem ezalatt azt, hogy talán a legerősebb keresztény-kritika található meg nála. Nem csak hamisnak gondolta a kereszténységet, hanem egyenesen megvetette őket. Nietzsche filozófiájában találhatóak a legélesebb megfogalmazások, mondatok, fordulatok a kereszténység ellen. Bár egyébként az "isten nem létezik" tézist nem írta le, csak azt, hogy "isten halott", ami mást jelent. Nietzsche nem is érvelt isten létezése ellen a filozófiai érvelés klasszikus empirikus-logikai módján. Tudtommal nem elemzett isten létezése melletti érveket, és ellene szóló érveket sem, Nietzschét a társadalom, az ember érdekelte, nem az ilyen külső, faktuális kérdéseket. Erre egy másik példa, hogy kritizálja Darwint, mert szerinte nem igaz, hogy jellemzően a legrátermettebb él túl. Ezt pedig nyilvánvalóan az emberi társadalomra értette, miközben Darwin nem állította, hogy a jelenlegi emberi társadalomra is érvényes volna az evolúció elmélete.

Fiatal koromban minden könyvét elolvastam, viszont egyetlen róla szóló könyvet sem. Azóta sem olvastam róla sok másodlagos irodalmat, szóval a véleményem a sajátom. Amit olvastam, az talán annyi, hogy a "Hatalom akarása" a halála után összeszerkesztett mű, és testvére, Elizabeth-Förster Nietzsche hozta össze, aki erősen antiszemita volt, Nietzsche pedig nem. Összességében Nietzsche filozófiájában bár sok olyan volt, amit a nácik felhasználhattak, de mégsem lehetett a teljes Nietzschét kisajátítaniuk, az pedig abszurdum, hogy felelőssége lett volna a nácizmusban. Nietzsche tudtommal az antiszemitizmust lenézte.

Annak, hogy sokáig nem olvastam Nietzschét az egyik oka, hogy fiatal koromban végigolvastam, mert magyarul tényleg minden könyve elérhető volt. Feldolgoztam, túljutottam rajta, meguntam. A másik oka, hogy talán még, mielőtt Carnapnál az Überwindungban olvastam volna az életfilozófusokról, megtévedt költőktől, valószínűleg már magamtól is ebbe az irányba tolódott a gondolkodásom. Azaz sokkal logikusabb, analitikusabb lett, és itt már nem feküdt Nietzsche. Ma már jó fogalmakkal meg is tudom fogalmazni, hogy miről van szó: Nietzsche kontinentális filozófus, egy nagyon korai egzisztencialistának is mondható, és életfilozófus. És emiatt átértékelődött bennem a filozófiája.

Mivel Nietzsche nem analitikus filozófus, precízen értelmezve nem is lehet igaza. Tulajdonképpen szinte minden, amit megfogalmaz, nem más, mint az ő szubjektív életérzésének kivetítése erős, teoretikus, állító mondatokban. Miközben, - mint mondtam - a faktuális vagy objektív kérdések nem is nagyon érdekelték. Csak az, hogy hogyan szemléli a világot, például az erkölcsi kérdések. Érzéseiben és megfigyeléseiben sok pszichológiai és szociológiai meglátás van, de az is olyan stílusban van megfogalmazva, hogy filozófusok tömkelegei dolgoznak azon, hogy analitikus megfogalmazásban értelmezzék. (Ami szerintem még Nietzschénél sem igazán lenne fontos dolog, de másoknál tényleg hülyeség.) Tehát igazságnak precíz értelemben nem lehet mondani.

Mindazt a szubjektív életérzést egyébként egészen határozott állításokban, tézisekben fogalmazza meg, nincs kétsége, hogy igaza van. Szóba sem jön nála, hogy ez nem az objektív igazság. Mindemellett keveset érvel, sokat kinyilatkozik, és retorikával, stílussal próbálja meg manipulálni az olvasót érvek helyett. Nietzsche vagy megtéríti az olvasót, vagy nem igazán tudja meghatni. Így aztán az egészet úgy tudom csak kezelni, hogy hát van, amiben együtt érzek Nietzschével, ez az ateizmus, a keresztények megvetése, a lázadás, a büszkesége, az akaratereje, a kiválóságra való törekvése, az elitista hozzáállása. De én tudom, hogy ez nem igazság, hanem ez csak egy közös szubjektív életérzés. Fiatal koromban ez tetszett benne, könyveiben ehhez kerestem visszaigazolást. Akkoriban ugye még szükségem volt erre. Ugyanakkor érdekes, hogy milyen könnyedén ignoráltam olyan dolgokat, amelyekkel nem érzek egyet.

Ami például most megütötte a fülemet, az Nietzsche mérhetetlen férfisovinizmusa. Hihetetlenül lenézte és lekezelte a nőket. A második, ahogy az akkori németeket kritizálja. Egy tömegként kezelve őket, nem is disztingválva. Legtöbbször  "a németekről", "a rómaiakról", "a görögökről beszél", így általánosítva, sztereotípiákban. Nos, számomra a német kultúra sokkal pozitívabb. Itt azt gondolom, hogy Nietzschénél csak a lázadozás reflexéről van szó. A német kultúra előtte volt, köze volt hozzá, gondja volt vele, ezért nekitámadt. Majdnem mindent tudott támadni, ami eléje került. Reflexe volt a kritika. De például az olasz kultúra egzotikusabb volt számára, az volt a kirándulás, azt szerette. Én pont fordítva vagyok vele: Olaszországban a némi kultúráért cserébe alig viselem el az ottani viszonyokat. Torinóban szinte semmi érdekeset nem találtam. Rapalló kicsi, aranyos kis tengerparti város, az szép. Szóval látható, hogy miközben sok dologban egy húron pendülünk, van pár fontos dolog, amiben meg nem.

A legfontosabb negatívum számomra az, amikor Szokratészt kritizálja, és tulajdonképpen az észbeli gondolkodást, elemzést kritizálja. Szókratész nem volt analitikus filozófus. Ha igaz, hogy dialógusokban vitatkozott, akkor dialektikus filozófus volt, ami nem pont ugyanaz, de azért rokon az analízissel. Az analízis szerintem mélyebb vizsgálatra ad lehetőséget. Mindenesetre Nietzschének ez mind nem tetszik. Ő úgymond zsigerből, ösztönből ítél, és azt hiszi, ez az igazság, illetve, hogy ez a fontos igazság. Nietzschének az értelem is csak annyi, hogy ösztönök alapján tudatos ítéleteket mond, de többet nem gondolkodik. Az elemzés számára nem fontos, tán még tönkre is tesz dolgokat, talán dekadens is. Nietzschénél minden dekadens, ami nem a természetes ösztönökön alapul. A kereszténységet is azért nézi le, mert elnyomták az ösztönöket.

Én egyetértek vele abban, hogy a kereszténység ész nélkül, bugyuta, transzcendens ürügyekkel, azaz indokok nélkül elnyomtak mindenféle ösztönös dolgot, leginkább a szexualitást. Én egyetértek Nietzsche szabad életérzésével. Pontosabban együtt érzek. De nálam a másik oldalon mindenképpen ott van az ész. Az ész számomra ha az ösztönök felől nézzük, akkor a boldogság megélésének jó eszköze. Az ész korlátozza az ösztönöket, de jó esetben azért, és csak azért, hogy minél nagyobb boldogságot érjen el az ember. Az ész tehát az én felfogásomban optimalizál. Az impulzusokat, az optimalizálás célját nálam is az érzelmek (ösztönök) adják. De az ösztönök ész nélküli kiélése nem hoz túl sok boldogságot, az egy túl egyszerű, buta filozófia.

Egyetértek vele abban, és talán ez az egyetlen tézis, amely mögé oda lehet tenni egy analitikus érvelést is, hogy az erkölcsi értékek relatívek, szociális konstrukciók, és semmi okunk nincs arra, hogy ne konstruáljuk őket újra, ne változtassunk rajta, ne lépjünk "túl (az eddigi) jón és gonoszon". Az Übermensch végül is ennyit jelent: egy olyan embert, aki túl mer lépni a keresztény erkölcsön. Ilyen értelemben szerintem mi, 21. századi ateisták többnyire Übermenschek vagyunk. Mi megvalósítottuk Nietzsche programját. Számomra például az erkölcsiség egyáltalán nem keresztény gyökerű, én teljesen szabad vagyok a keresztény erkölcsöktől. Mi nem templomban házasodunk, nem kereszteljük meg a gyerekeinket, nem imádkozunk, és nem gyónunk. Ha "gyónunk", akkor a barátunknak mondjuk el, vele beszéljük eg a dolgokat. Nem feloldozást, hanem megoldást várunk.Mi simán szeretkezünk házasság előtt, használunk óvszert, és nem érezzük bűnnek. Ebben egyébként még a mai katolikusok nagy része is gyakorlati ateista. Szabadnak lenni az egyház hatalmától, agymosásától, ehhez bátorság kellett.

A probléma, hogy a társadalom viszont még nem jutott el odáig, hogy mindent tényleg tolerálja. Megharcoltunk ezekért a jogainkért és el akarják venni tőlünk. Magyarországon a vallás visszatámad, és vissza akarja fordítani a folyamatot. Kötelezően válaszható hittan vagy erkölcsi oktatás van, ahol az erkölcsi oktatás is vallásosan befolyásolt, és nem mindenkinek érhető el. Vannak, akiknek nem érhető el nem egyházi iskola. Az egyházak újra szüvetkeznek az állammal az elnyomás érdekében. A világon a szekuláris országok még mindig kisebbséget alkotnak. A legtöbb országban nem élhetnek ilyen szabadon az ateisták a vallás hatalmától. A világon kevés az Übermensch, de még az is kevés, aki tolerálni tudná.

Az Übermensch persze nem jelenti, hogy ne lenne olyan erkölcsi elv, amiben ne éreznék együtt a keresztény tanítással. Elvétve ilyen is akad. Ha mindenben, csakazértis ellent mondanék nekik, akkor ugye nem lennék független tőlük. Nietzschénél az hiányzik, hogy miért relatívek az erkölcsök. Ezt Nietzsche nem magyarázza, erre Nietzsche nem ad különösebben érvet. Ő csak egyszerűen kitűzi célnak a keresztény erkölcsök meghaladását, mert nem szereti őket.

Ennek értelmében ma már Nietzschét, óvatosan kezelem. Pontosan igaz rá Carnap Überwinungbeli analízise, megtévedt művész (bár Carnap a Zarathustrát pont kivételnek mondja). Így Nietzschét és a kontinentális "filozófusokat" pontosan úgy kezelem, mint a művészeket: ha valami tetszik, tetszik, ha valami nem, nem. Nietzsche keresztényellenessége, szabad látásmódja tetszik, férfisovinizmusa, németellenessége és észellenessége nem. Válogatok. Ahogy egy irodalmi regényben. Ott is tetszhet az egyik szereplő, míg a másik nem. Tetszhet egy szerző egyik regénye, míg a másikat utálhatom. A kontinentális filozófusok közül mondjuk kevés, akinél sok dolog tetszene. Heidegger például semmilyen szempontból nem tetszik. Még egy mondatát nem olvastam, ami ne lett volna számomra hülyeség vagy idegen. Nietzschénél sok rokonszenves érzés van, említettem, hogy melyek.

Nietzsche az ateisták számára szerintem félig barát, de félig ellenség. A legtöbb ateista ugyanis racionalista is, és Nietzsche az egzisztencialista filozófiájával nem az.

Mint közismertm Nietzsche végül megőrült, és így fejezte be életét. Annyit olvastam erről, hogy lehetett valamilyen örökölt, genetikus alapja is a betegségnek, de a "filozófiája" is belejátszik szerintem ebbe. Az is igaz, hogy a könyvei egyfajta kezelésként is szolgáltak számára: bátorította magát, életcélt talált ki magának. Emiatt szerintem óriási színészkedések vannak bennük. Nietzsche sokkal erősebbnek mutatta magát, mint amilyen volt. Egész életében a hatalmas, karakteres, legyőzhetetlent játszotta. De csak szavakban. Mindig ő volt az első, a legnagyobb... Aztán összetört. Sokszor, mint írtam egy tézis mellett nem érvelt, csak erőből, hatalomból akarta lenyomni mások torkán. Ebben a vallásokhoz hasonlított: egy térítő próféta volt.

A Zarathustrában metaforikusan felveszi Zarathustra, a próféta szerepét. Zarathustrát egyébként pont az ellenkezőjére formálja: a jó és rossz vallásának hirdetője helyett a jó és rossz meghaladásának prófétája lesz. Nietzsche azonosul könyvének főszereplőjével. Az Ecce Homóban már sokszor beszél magáról, mint Zarathustráról. A metafora kezd a valósággal összekavarodni. Ez szerintem az őrület jele, és az őrület kiváltója is egyben. Ezért baj az, ha a metaforákat túl komolyan vesszük.

Nietzschét az őrületbe a meglevő hajlamon kívül ez az egész életében folytatott színészkedés, és a metaforikus beszédmód komolyan vétele vitte. Lényegében a kontinentális filozófia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kontinentális filozófia mindenkire ilyen veszélyes, de szerintem ha nem úgy kezeli valaki, mint én, azaz nem komoly igazságként, hanem művészetként, amelyből lehet mazsolázni, akkor azt gondolom, káros. Lehet Nietzschét, Sartre-ot, Camus-t olvasni, de csak óvatosan.

Ami a vallást illeti, az nagyon is hasonló ""filozófia"". Két idézőjelbe tettem, mert a kontinentális "filozófiához" képest még annyira sem az. A vallás is életérzés kifejezése, az atyuska, a halhatatlanság, a közösség iránti vágyakozás. A szegényeknek ópium: az igazságosság iránti vágyakozás. Mindezt ők is megtévedt módon úgy fejezik ki, hogy hülyeségeket állítanak teoretikus tézisekben. Ők is színészkednek. Nietzsche szerintem hívőként sem menekült volna meg az őrülettől, ha ugyanolyan intenzíven csinálja a kinyilatkoztatást, a metaforikus beszédet, annak komolyan vételét, a szereppel való azonosulást. Mindez a vallásra ugyanúgy jellemző, mint a kontinentális filozófiában.

Címkék: erkölcs kereszténység metafóra értelem filozófus életfilozófia egzisztencializmus életszemlélet kontinentális filozófia

> 19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ateistaklub.blog.hu/api/trackback/id/tr906567725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyláz 2014.08.16. 21:12:46

Na, ez egy jó kis összefoglaló Nietzsche-ről, sok jó gondolat van benne, bár én olyan nagyon nem merültem el a műveiben, inkább csak a Zarathustrát olvasgattam.

"Mivel Nietzsche nem analitikus filozófus, precízen értelmezve nem is lehet igaza. Tulajdonképpen szinte minden, amit megfogalmaz, nem más, mint az ő szubjektív életérzésének kivetítése erős, teoretikus, állító mondatokban." természetesen, ahogy mindenki más is ugyanezt teszi, mármint, hogy szubjektíven értelmezi az életet

Egyébként azzal a gondolatoddal egyetértek, hogy "óvatosan" kell bánni Nietzsche gondolataival, nagyon meg kell nézni, mit is akart mondani valójában, és akkor igen érdekes, és értelmes dolgokat lehet belőle "kimazsolázni". Például épp a napokban bukkantam erre a gondolatra a Zarathustrában: "Úgyszólván már a bölcsőben súlyos szavakat és súlyos értékeket kapunk útravalónak: "jó" és "gonosz" - ez útravalónk neve. És csakis ezek nevében bocsátják meg nékünk az életet." ez fontos dologra világít rá szerintem

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.16. 21:20:52

@aranyláz:

""Mivel Nietzsche nem analitikus filozófus, precízen értelmezve nem is lehet igaza. Tulajdonképpen szinte minden, amit megfogalmaz, nem más, mint az ő szubjektív életérzésének kivetítése erős, teoretikus, állító mondatokban." természetesen, ahogy mindenki más is ugyanezt teszi, mármint, hogy szubjektíven értelmezi az életet"

nem.

" Például épp a napokban bukkantam erre a gondolatra a Zarathustrában: "Úgyszólván már a bölcsőben súlyos szavakat és súlyos értékeket kapunk útravalónak: "jó" és "gonosz" - ez útravalónk neve. És csakis ezek nevében bocsátják meg nékünk az életet." ez fontos dologra világít rá szerintem "

ez nem egy olyan elvarázsolt dolog. Nietzsche filozófiájának egyik nagy visszatérő eleme, hogy "túl jón és gonoszon"

aranyláz 2014.08.16. 21:26:37

@Brendel Mátyás: de

Leírnád akkor, te hogyan értelmezed ezt a két mondatát, mire utalt szerinted vele. Tényleg érdekel.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.16. 21:33:58

@aranyláz: úgy értelmezi, és mondom, ez kivételesen elég egyértelmű, mivel nagyon sok megfogalmazása van több könyvben, hogy az emberi társadalomra jellemző az, hogy erkölcsi abszolutisták. akkor ez nagyon jellemző volt, ma már sok filozófus látja, hogy ez butaság, de a közember még ma is ezt hisz. és a gyermekek nevelésében ez nagyon erősen ott van még ma is. megmondjuk nekik, mi jó, és mi rossz. a gyerekek nevelésének egy óriási része ma is ebből áll, és csak ebből.

a jó és gonosz fogalmát Nietzsche szerint Zarathustra találta fel. ezért Zarathustra a főszereplő neve. csak Nietzsche megfordította Zarathustra prófétálását: az ő Zarathustrája pont az ellenkezőjét mondja, mint amit a történelmi Zarathustra mondott (szerinte).

aranyláz 2014.08.17. 10:28:13

@Brendel Mátyás: na ja, mindenki(szülők, tanárok, papok, politikusok) azt akarja, hogy olyan legyél, mint ők, úgy gondolkozz(pontosabban ne gondolkozz :)), és azt csináld-Nietzsche fején találta a szöget

White Fang 2014.08.18. 12:08:04

Ez az írás egy eddig nagy űrt pótol, mivel vagy ignorálják Nietzsche írásait vagy egekig magasztalják. Jó lenne - bár tudom, hogy megvalósíthatatlan - ennek az írásnak egy bővített, elemzőbb formáját a Nietzsche hatása alatt álló bölcsészek valamilyen lapjában, kötetében is megjelentetni.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.18. 21:15:02

@White Fang: kösz, egy bölcsészeti folyóiratban ugyan meg tudnám jelentetni, de ehhez el kéne olvasni a sok másodlagos magyar irodalmat Nietzschéről, ahhoz meg nincs kedvem

White Fang 2014.08.19. 06:29:18

Kár: Jó lenne ezt a valláspótlékot is helyre rakni valahogy.

32FNewYork 2014.08.19. 15:23:37

@White Fang: Bár Brendel kitörölte az esti kérdésemet, továbbra sem értem, mi ebben az írásban a hiánypótló. Brendel személyes viszonya Nietzschéhez bár hasonlíthat sokakéhoz nem tudományos téma. A kontinentális filozófia művészetként való értelmezése szemben az analitikussal szintén Brendel szubjektív véleménye. Újfent érdeklődöm tehát, hogy mi az az akár csak egyetlen állítás, ami ebben a maximum recenzióként értelmezhető írásban tudományos szempontból érdekes és megjelentetendő.

White Fang 2014.08.19. 17:06:40

@32FNewYork: Hiánypótlónak gondolom, mivel - amint fenn is említettem és amennyire én tudom - vagy egyszerűen nem foglalkoznak Nietzsche gondolataival, vagy a másik tábor sokkal többet akar érteni rajta, mint amit ténylegesen mondott, legalábbis minden kritikus elemzésre tett bátortalan próbálkozást visszautasítanak arra hivatkozva, hogy Nietzsche írásait, akár a 20. századi posztmodern írásokat nem lehet így - elemző módon - vizsgálni. Szerintem így éppen a racionális kritika lehetőségétől fosztják meg a gondolkodó embert olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek ténylegesen fontosak lehetnek számunkra. Tudom, a szerző maga mondja, hogy "Így aztán az egészet úgy tudom csak kezelni, hogy hát van, amiben együtt érzek Nietzschével (...) De én tudom, hogy ez nem igazság, hanem ez csak egy közös szubjektív életérzés." De ez, ha jól értem, a Nietzsche által kritizált kulturális jelenségek elítélésére, értékelésére vonatkozik. Azonban más tekintetben a szerző megpróbálja értelmes megindokolni álláspontját. Ebben a tekintetben tény, hogy én mást emeltem volna ki pozitívumként Nietzsche mellett és azt sem állítom, hogy itt a kritika minden részét elfogadom, továbbá hogy ez a kritika ne lehetne pontosabb, tudományosabb stb. Ennek ellenére ez egy bátor lépésnek mutatkozik számomra.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.19. 17:53:38

@32FNewYork: 1) a kommentedet azért töröltem, mert vastagon offtopicoztál, ezt láthatóan észrevetted, mert most már elkerülted. tudod, mit kellett elkerülni

2) a moderációról vita nincs, a következő törléssel kapcsolatos kommentedet törölni fogom

3) mindaz, amit ideszartál, az a te szubjektív véleményed. erre hiheted azt, hogy 1:1, de nem, én a postban érveltem, te nem érveltél

4) a postból az is kiderül, hogy az, hogy a kontinentális filozófusok megtévedt művészek nem csak az én véleményem

32FNewYork 2014.08.22. 19:19:11

@White Fang: Mondjuk ez nehezen érthető, mivel ha beütöm a Nietzsche szót a googléba nyolcmillió találatot kapok, és még a Nietzsche értékelésére is több tízezret. A Nietzschéről szóló könyvek és publikációk száma szintén több tízezer. Nem válaszoltál arra a kérdésemre, hogy mi volt az a konkrét állítás, ami ebben a recenziószerűségben tudományosan érdekes. Nyilván itt annyi marad mindössze, hogy megdicsérted Brendelt, akinek ez annyira jól esett hogy hanyatt vágta magát, hogy vakargasd egy kicsit a hasát. Istenem, ő is csak ember, még ha nem is menne át a Turing teszten.

White Fang 2014.08.22. 20:01:41

@32FNewYork: 1. Fenn a következőképpen írtad körbe a kérdésedet: "Bár Brendel kitörölte az esti kérdésemet, továbbra sem értem, mi ebben az írásban a hiánypótló." Ha jól értem, itt általánosságban utaltál arra, hogy nem érted mi itt a hiánypótló, nem egy konkrét állításra. Erre a kérdésre igyekeztem megválaszolni. 2. Az említett több ezer értékelés közül találsz olyat amely mondjuk nem filozófiatörténeti, de nem is "kontinentális" szempontól közelít Nietzsche írásaihoz és igyekszik azokat kvázi tudományosan értékelni, különválasztani az elfogadhatót az elfogadhatatlantól? Ha találsz több ilyet, ami ráadásul közismert és bizonyos mértékig elfogadott is filozófusok körében, akkor valószínűleg én vagyok tájékozatlan. Bár szerintem még ebben az esetben is érdekes lehet ez az írás. (Persze a szerző sem azt állította, hogy tudományos igénnyel írta a fentieket, ennek ellenére azt állítom, hogy amennyire én ismerem az értékeléseket, a szerző olyan szempontból közelített Nietzsche gondolatihoz, ami nekem újnak és - kiindulásképpen, lehetőség szerint - termékenynek tűnt. De lehet - mint említettem - , hogy én vagyok tájékozatlan.)

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.22. 23:26:01

@32FNewYork:

" Mondjuk ez nehezen érthető, mivel ha beütöm a Nietzsche szót a googléba nyolcmillió találatot kapok, és még a Nietzsche értékelésére is több tízezret. A Nietzschéről szóló könyvek és publikációk száma szintén több tízezer."

a szövegértelmezés az ugye nem megy? White Fang elég egyértelműen megmondta, hogy ezen halmazon belül mi az, amiben szerinte hiány van. de ezt nem sikerült felfognod. istenem, te is csak egy tulok vagy...:)

32FNewYork 2014.08.23. 11:08:05

@White Fang: Az általánoson túl fent ez is szerepelt és erre kérdeztem rá többször: "Újfent érdeklődöm tehát, hogy mi az az akár csak egyetlen állítás, ami ebben a maximum recenzióként értelmezhető írásban tudományos szempontból érdekes és megjelentetendő."

Én egyetlen egyet sem találtam. Ha Brendel vagy te megemlítenétek egyetlen olyan állítást, ami tudományos szempontból érdekes, azon csodálkoznék,de hátha elkerülte velemi a figyelmemet. Ebből az írásból legfőképpen Brendel intellektuális fejlődése olvasható ki, ami egyelőre nem általános filozófiai téma. Egyébiránt nekem semmi bajom az itt leírt Nietzsche-értelmezési szellemi kalanddal, ez önmagában számomra hiteles, követhető és sok tekintetben megalapozott, de semmi újat nem mond.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2014.08.23. 22:24:56

@32FNewYork: "Brendel intellektuális fejlődése olvasható ki, ami egyelőre nem általános filozófiai téma."

Ez a felvezetésben szerepel egy kicsit. ennél a cikk többről szól. Ennél azért többet mond a cikk, például, amikor hivatkozok Carnapra, és tulajdonképpen esettanulmányt írok az Überwindung utolsó részében foglaltakra.

elképzelhető, hogy ezt valaki már előttem is megtette, akkor így jártam. egy blogbejegyzésnek nem kell eredeti kutatási eredménynek lennie.

és én pont emiatt írtam azt, hogy publikálás előtt át kéne nézni minimum a magyar Nietzsche irodalmat.

White Fang 2014.08.24. 08:55:02

@32FNewYork: 'Az általánoson túl fent ez is szerepelt és erre kérdeztem rá többször: "Újfent érdeklődöm tehát, hogy mi az az akár csak egyetlen állítás, ami ebben a maximum recenzióként értelmezhető írásban tudományos szempontból érdekes és megjelentetendő."
Igen, elnézést, itt pontatlan voltam. De ezzel együtt, tényleg nem értem, hogy miért kellene nekem tudományos érvényű állításokat citálnom a szerzőtől, hiszen én nem mondtam semmi ilyet. Azt állítottam, hogy a Nietzsche értékelését tekintve két szélsőséget tapasztaltam idáig, ez az írás viszont a kettő között helyezkedik el, ilyen értelemben szellemi újdonság. (Azt is említettem, hogy persze lehet, hogy nem vagyok olyan tájékozott a témát érintő szekunder irodalomban, de én tényleg ezt a két szélsőséget tapasztaltam.)Ahhoz, hogy belássuk a tévedésemet, idézni kellene a több ezer műből egy-két olyat, ami nem filozófiatörténeti, de nem is filozófiatörténetnek álcázott kontinentális talajon álló olyan mű, amely szinte már látnok filozófusként tekint Nietzschére. (Itt természetesen nem is az olyan teista kritikákra gondolok, amelyek ugyan elmondják, hogy Nietzsche írásai valójában valláspótlékok, de ez számukra egy pozitív mozzanat. Olyan kritikára gondolok, amely az ilyen motivációk jelenlétét a filozófiai fejtegetések során hibának gondolja.)

Én nem tudok ilyen szekunder írásról, de ha mégis valaki felmutat ilyet, akkor sincs szerintem olyan nagy baj: hát elnézést, tévedtem egy ártatlan blogbejegyzés során, mivel csak korlátozott mértékben ismerem az említett szekunder irodalmat. Ezt követően csak a saját benyomásaim nevében beszélhetek, de ebből a szempontból, még ezek után is a következőképpen átfogalmazott megjegyzésem elfogadható lehetne: "A Nietzsche értékelését tekintve két szélsőséget tapasztaltam idáig, nekem úgy tűnt, hogy ez az írás viszont a kettő között helyezkedik el, ilyen értelemben nekem szellemi újdonságként hatott."

White Fang 2014.08.24. 08:56:51

@32FNewYork: Egyébként az írás elején valóban kihangsúlyozza a szerző, hogy szubjektív véleményének add hangot. De nekem még ez is tetszett: igen, bevallom, én is ifjú koromban, amikor először ismerkedtem Nietzsche írásaival, valami többet láttam bele. Aztán egyre inkább kiábrándultam belőle. Bár még most is vannak olyan állításai, elsősorban a kultúrkritikája során, amit simogató érzés újraolvasni, ám úgy gondolom, hogy egy egészséges fenntartás mindig legyen bennünk ezekkel az idézetekkel szemben. Ha csak ennyire utalt Mátyás, akkor már megérte elolvasni, annál is inkább, mert bátran mondhatom, hogy rengeteg ismerősöm érzett valami különös elfogultságot Nietzsche iránt korábban, ám most érettebb fejjel nem tud vele mit kezdeni. Ez még izgalmasabbá válik, ha belegondolunk, hogy talán a 19. és 20. század fordulójának művelt polgárai számára jellemző módon, még kiemelkedő logikai pozitivisták is - pld. Moritz schlick - fiatalon Nietzsche hatása alá kerültek. Ám később, teljesen ignorálták őt. (Kivétel talán Carnap elhíresült megjegyzése)
Tehát még ha csak önvallomásnak tekinthetjük Mátyás írását, akkor is érdekes, újszerű lehet.

Ezen túl viszont, igenis megjelennek az írásban olyan állítások, amelyek az önvallomáson túl, objektív érvénnyel fogalmazódnak meg és amivel egyet is tudok érteni, ráadásul nem igazán hallottam ezeket hangoztatni. Például:
- "Mindazt a szubjektív életérzést egyébként egészen határozott állításokban, tézisekben fogalmazza meg, nincs kétsége, hogy igaza van. Szóba sem jön nála, hogy ez nem az objektív igazság. Mindemellett keveset érvel, sokat kinyilatkozik, és retorikával, stílussal próbálja meg manipulálni az olvasót érvek helyett." (Ebből főleg azt tetszik, hogy manipulálja az olvasóit. Szerintem is így van.)
- "A második, ahogy az akkori németeket kritizálja. Egy tömegként kezelve őket, nem is disztingválva. Legtöbbször "a németekről", "a rómaiakról", "a görögökről beszél sztereotípiákban." (Szerintem is igaz: valójában folyamatosan sztereotípiákban, talán más témák során is.)
- "Az analízis szerintem mélyebb vizsgálatra ad lehetőséget. Mindenesetre Nietzschének ez mind nem tetszik. Ő úgymond zsigerből, ösztönből ítél, és azt hiszi, ez az igazság, illetve, hogy ez a fontos igazság. Nietzschének az értelem is csak annyi, hogy ösztönök alapján tudatos ítéleteket mond, de többet nem gondolkodik. Az elemzés számára nem fontos, tán még tönkre is tesz dolgokat, talán dekadens is. Nietzschénél minden dekadens, ami nem a természetes ösztönökön alapul. A kereszténységet is azért nézi le, mert elnyomták az ösztönöket.
(...) De nálam a másik oldalon mindenképpen ott van az ész." (Egyet értek, talán sok elemző, s maga Nietzsche is - többek között - azért volt ilyen elutasító a rációval szemben, mert az ő véleménye sem állt éppen biztos talajon.)
- " Az ész számomra ha az ösztönök felől nézzük, akkor a boldogság megélésének jó eszköze. Az ész korlátozza az ösztönöket, de jó esetben azért, és csak azért, hogy minél nagyobb boldogságot érjen el az ember. Az ész tehát az én felfogásomban optimalizál. Az impulzusokat, az optimalizálás célját nálam is az érzelmek (ösztönök) adják. De az ösztönök ész nélküli kiélése nem hoz túl sok boldogságot, az egy túl egyszerű, buta filozófia." (Nem szubjektív vélemény: tudományos állítás, ami Hume egyik főtézisére visz minket vissza, és jelenleg is konferenciák tömkelegét tartják róla. Főleg 3 évvel ezelőtt Hume 300. születésnapja alkalmából volt tele vele a filozófiai sajtó. A probléma az úgynevezett, practical reason témakörén belül, az internalista-externalista tételek közötti vitát érinti. Egyébként még egyet is értek Mátyással.)

White Fang 2014.08.24. 08:59:33

@32FNewYork: - "Egyetértek vele abban, és talán ez az egyetlen tézis, amely mögé oda lehet tenni egy analitikus érvelést is, hogy az erkölcsi értékek relatívek, szociális konstrukciók, és semmi okunk nincs arra, hogy ne konstruáljuk őket újra, ne változtassunk rajta, ne lépjünk "túl (az eddigi) jón és gonoszon". Az Übermensch végül is ennyit jelent: egy olyan embert, aki túl mer lépni a keresztény erkölcsön. Ilyen értelemben szerintem mi, 21. századi ateisták többnyire Übermenschek vagyunk. Mi megvalósítottuk Nietzsche programját." (Igen érdekes, talán újszerű megállapítás.)
- "Nietzschénél az hiányzik, hogy miért relatívek az erkölcsök. Ezt Nietzsche nem magyarázza, erre Nietzsche nem ad különösebben érvet. Ő csak egyszerűen kitűzi célnak a keresztény erkölcsök meghaladását, mert nem szereti őket." (Teljesen jogos)
- "Nietzsche az ateisták számára szerintem félig barát, de félig ellenség. A legtöbb ateista ugyanis racionalista is, és Nietzsche az egzisztencialista filozófiájával nem az." (Érdekes szerintem, én bizonyos mértékig egyetértek.)
- "Nietzschét az őrületbe a meglevő hajlamon kívül ez az egész életében folytatott színészkedés, és a metaforikus beszédmód komolyan vétele vitte. Lényegében a kontinentális filozófia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kontinentális filozófia mindenkire ilyen veszélyes, de szerintem ha nem úgy kezeli valaki, mint én, azaz nem komoly igazságként, hanem művészetként, amelyből lehet mazsolázni, akkor azt gondolom, káros. Lehet Nietzschét, Sartre-ot, Camus-t olvasni, de csak óvatosan." (Nagyrészt egyetértek.)
süti beállítások módosítása