Megjelent a Magyar Tudományban egy újabb cikkem "Vajon számítógéppel szimulált Világegyetemben élünk?" címmel, és online el is érhető a teljes cikk. Az ateizmus szempontjából a téma azért érdekes, mert egy az istenhithez hasonló metafizikai kérdésről van szó. Sőt, lehetséges az, hogy valaki úgy képzelje el istent, mint aki egy számítógépes szimulációként teremti a világot. Ha másoknak ez nem fér bele az "isten" fogalmába, a felmerülő kérdések és a metafizikai hipotézis értelmetlensége szempontjából ez mindegy is.
A cikkem konkluziója egy mondatban: amíg "odaát" nem akarják felfedni magukat, ez a hipotézis igazolhatatlan metafizika, és akkor tök mindegy is. Néhány bekezdést idézek kedvcsinálóként a cikkből.
Madách Az ember tragédiájá-ban még „A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell”, ezekben a modern elképzelésekben viszont már a számítógép fut, a programozó pihen, és pizzát eszik.
...ha a programozók egy helyen belenyúlnának az Univerzumunkba, akkor, még ha észre is vennénk, elvetnénk mint a mi érzékelési, mérési hibánkat; mint hibás emléket, hazug beszámolót, vagy furcsa esetet...
A tudomány története alapján azt mondhatjuk, hogy egymás után konzisztensen ismétlődő hibának van esélye megdönteni egy tudományos elméletet. No de ekkor nem szimulációs hibára következtetnénk, hanem egy új elméletet fogadnánk el, amely a T’ és T természettörvényt is lefedi.
A szimulátorok szándékáról nem tudhatunk semmit, hacsak nem akarják elárulni nekünk. Úgyhogy addig nyugodtan lehet úgy élni, mintha a világunk valós lenne.